Anna

Az egyensúly és belső béke megtartása végett az ámulatba esés után jön a feketeleves: Szekér Zoltánnal a héten az MI etikai és kiberbiztonsági kérdéseit járjuk körbe. Fókuszba az OpenAI nagyjából elsőszülött gyermeke, akit imádunk, de ha már így ráeresztették őt a 8 milliárd lakosú bolygóra, vajon jogosan merülhet-e fel bennünk, kíváncsi felhasználó földlakó emberekben a kérdés és elvárás, hogy ne vezessen félre ez az emberszabású intelligencia, pontos és releváns válaszokat adjon, és ha valamire nem tudja / nem találja a választ, akkor ne költsön valami valótlanul komplexet, mint egy elvarázsolt költő?! A másik tapasztalás persze az, hogy egy überokos, jófej zseni. No most akkor hogy van ez?

Hozzá vagyunk szokva, hogy néhány kattintás révén szinte minden kèrdésünkre megleljük a választ. De minimum valamilyet. Hozzánk emberekhez hasonlóan a ChatGPT is naivan az internetről vadássza le az információkat, majd válaszba tömörìti azt. Azokból az adatokból puzzlezi össze és eszenciálja kedves gondolatait, amit MI emberek töltöttünk fel az internet hálójába. Ìgy tulajdonképpen a ChatGPT az emberi intelligenciánk átlaga, ehhez teszi hozzá sajátos algoritmikus tanulási módszereit és egyéni special skilljeit.

A GPT-3 egy ingyenesen (*ne varjunk el tőle mindent is) használható, a kérdések természetes nyelvi megválaszolására hivatott intelligencia. Ő az átlagos humanoid viselkedés és kommunikáció modellje, olyan mint egy agytröszt jóbarát. Kicsit félreérti amit kérdezel mint az öreganyád, kicsit mellékölt mint a nagyotmondó haverod, kicsit bő lére ereszti válaszát mint a szomszéd nèni, és ha kell 4 szóból 3 bekezdéses ömlengő litániát ír. A gyűlölet és erőszak kontenteket viszont szűri, ignorálja, így a mobbing hárító képessége 5* értéket kap.

No de mi a helyzet a jóindulattal? Mint tudjuk ès gyakran tapasztaljuk a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, és a béka sem ugrik ki a fokozatosan forralt vízből, csak kényelmesen belehal. Veszélyes és sekélyes vizeken evezünk, amikor az AI – Ember következmény-mátrixában kalandozunk tiszta morális, erkölcsi és etikai értékek, rétegzett, mély és alapos önismeret, valamint tiszta kommunikációs készségek nélkül. Kreativitàsban kezdi felvenni a versenyt az emberrel, ami egyik oldalról lenyűgöző, másik oldalról ijesztő. Adataink, szemelyiségünk és egyedi egyéniségünk kérdéseit Zoltán feszegeti.

Zoltán

Kinek az adatait akarjuk és mire használni. Tegyünk fel egy helyzetet teoretikusan, az AI már most is a bejelentkezésemhez elkéri az adataimat, pl google, ahol még több információ tárolódik rólam. ebből már egy rosszindulatúra, vagy védelmi célokra(!) létező rendszer akár viselkedési mintákat is készíthet amit ha valaki megszerez egy kép/hang AI kiterjesztéssel konkrétan az online térben már egy virtuális identitást is képes szimulálni rólam. Nyissam ki még? Az adataimat akár képekben is tudom tárolni, már van olyan – a youtoubene is – program ami egy videó file-ba tömörít adatokat, ezek legyenek mondjuk az emlékeim, de mi történik akkor ha netán tragikusan velem történik valami, ebben az esetben az emlékeim a gondolataim nem vesznének el, sőt bárki akinek hiányzom lehet, hogy még bizarr módon, de felekereshet és beszélgethet velem a virtuális térben, úgy, hogy fizikailag már nem létezem, azonban az AI segítségével még tanulhatok is.
Erre a kérdésre álláspontom alapján túl mutat a válasz a jelenlegi cyberbiztonsági szabályozásokon melyek többek között az identitás – bizalmasság és a sértetlenség – kérdéseit szabályozzák, mert itt már etikai kérdések is fontossá válnak. Halálom esetén kinek volna kedve velem hologram formájában egy AI által az adataim alapján generált valdinak tekinthető beszélgetéshez? Persze tudok még hasonló helyzeteket is említeni.

A hagyományos vezetői funkciók és feladatok átalakulnak, módosul a szervezeti struktúra, növekszik a munkatársi felelősség. Ezek a folyamatok spontán is lezajlanak, de a szakirodalmi adatok alapján egy ilyen helyzetre dolgozódott ki az emberi erőforrásokra alapozott szervezetfejlesztés azaz az OD. További problémaként jelentkezik, hogy a kultúra módosítása kapcsán az általában optimálisnak tekintett teljekörű és szabad hozzáférés milyen viszonyban áll az információs vagyon védelmének szükségességével. Azt, hogy a vezető mekkora mértékben támaszkodik munkatársainak önállóságára és felelősségtudatára a vezetői munka hatékonyságát is befolyásolja. A munkatársi hibázás lehetősége teljesen más problémákat okoz a vezetők számára az információs szervezet esetében. A nyilvánvaló teljesítmény és hatékonyság igény mellett a vezetői akarat ezekben a kultúrákban, a szervezet teljes egészére, egységes szemlélettel fogalmazza és határozza meg minden munkatárs viszonyát az informatikai rendszerekben kezelt adatok bizalmasságának, hitelességének, sértetlenségének, rendelkezésre állásának kérdéskörére vonatkozóan a tényleges funkcionalitás megőrzéséhez.