Digitalizáció és családfakutatás: a DIG-IT Podcast felfedi digitális múltadat és jövődet

DIG-IT Podcast | 5. epizód | Eredetileg adásba került: 2023.05.01.

Ami a digitális családfákról szóló beszélgetésként indul, gyorsan valami sokkal mélyebbé válik: hogyan formálja át a technológia az emlékezetet, az identitást és a generációkon átívelő felelősséget? A DIG-IT Podcast, 5. epizódjában a szerkesztők, Személyi László és Szekér Zoltán tovább vizsgálják a digitalizáció és a mesterséges intelligencia hatásait, ezúttal a genealógia és az adatbiztonság mélyen személyes lencséjén keresztül. Csatlakozott hozzájuk Horváth Richárd, a digitális családfakutatás rutinos gyakorlója, akinek történetei megélt tapasztalatokra alapozzák a beszélgetést.

Ez az epizód egy dolgot világossá tesz: a múltunk digitalizálása nem csupán technikai dolog – hanem etikai, érzelmi és stratégiai is.

Digitális családfák: amikor a kíváncsiság találkozik a felelősséggel

Az online családfa-platformokat gyakran pusztán kíváncsiságból használják. Ahogy Zoli megjegyzi, sok felhasználó 40 év feletti férfi, informatikai gondolkodásmóddal, akiket a rendszerek és kapcsolatok logikája vonz. De ahogy Richárd elmagyarázza, ezek a platformok gyorsan megosztott emlékezeti terekké válnak, ahol egyetlen gondatlan kattintás leleplezheti az élő rokonokat, vagy újra felnyithatja a rég eltemetett családi konfliktusokat.

Az egyik legfontosabb tárgyalt alapelv megtévesztően egyszerű: a még élő emberek profiljainak alapértelmezés szerint privátnak kell maradniuk. A legtöbb modern genealógiai platform a saját kárán tanulta meg ezt a leckét, és több évnyi felhasználói visszajelzés alapján finomították biztonsági beállításaikat, hogy a műszaki ismeretekkel nem rendelkező családtagok ne hozhassanak véletlenül nyilvánosságra érzékeny adatokat.

„Bármely profil, amely egy élő személy adatait tartalmazza, csak a családunk számára látható.”
— Richárd

Történetek, nem csak adatok: a családi emlékezet kusza valósága

Egy családfa építése sosem csak nevekről és dátumokról szól. Történetekről – és gyakran ellentmondásos történetekről. Richard megosztja, hogyan mesélhetik az idősebb rokonok órákon át a családtörténeteket, testvéreket, unokatestvéreket és generációkat egyetlen narratív áramlatba keverve. Struktúra nélkül ezek a történetek könnyen elvesznek vagy követhetetlenné válnak.

A megoldás, javasolja, a türelmes ismétlés: ugyanazokat a történeteket éveken át többször rögzíteni. Minden újramesélés új részleteket tár fel. A negyedik vagy ötödik alkalomra minták bontakoznak ki – és hirtelen a hiányzó darabok a helyükre kerülnek.

Itt mutatkoznak meg a digitális eszközök előnyei: nem helyettesítik az elmesélt történelmet, hanem keretet adnak neki.

DIG-IT Podcast 1. évad 5. epizód - Digitalizáció és családfakutatás. Mit adott a digitalizáció a családfakutatásnak? Vendégünk: Horváth Richárd - Brand Activation Manager

Temetők mint könyvtárak: a BillionGraves ereje

Az epizód egyik legélénkebb példája Richárd munkájából származik. Egy mobilalkalmazás segítségével (BillionGraves) az önkéntesek lefényképezik a sírköveket, feltöltik azokat GPS-koordinátákkal, és a feliratokat egy kereshető globális adatbázisba írják át.

Richárd és rokonai számára ez azt jelentette, hogy 13, az őseikhez kapcsolódó temetőt kellett dokumentálniuk – ez a munka később több tucat köszönő e-mailt eredményezett távoli unokatestvérektől Kanadában és az Egyesült Államokban, akik végre megtudták, hol nyugszanak családtagjaik.

Ahogy ő fogalmaz, a temető nem csupán a gyász helye – hanem egy kőbe vésett történelmi archívum.

Nyál, haplocsoportok és 60,000 évnyi migráció

A papíralapú feljegyzések egy idő után falba ütköznek – gyakran az 1600-as évek végén. Ekkor jönnek a képbe a genetikai vizsgálatok. Richárd végigvezet a nyálalapú DNS-tesztek, a haplocsoportok és a populációgenetika logikáján, amelyek az emberi vándorlást több tízezer évre visszakövetik.

Az eredmény nem egy névvel ellátott ősök listája, hanem valami ugyanolyan erőteljes dolog: egy mozgástérkép, amely bemutatja, hogyan utaztak egész csoportok Közép-Afrikából kontinenseken át. Újraértelmezi az identitást – nem egyenes vonalként, hanem egy elágazó, valószínűségi utazásként, amelyet a túlélés és a véletlen alakít.

Amikor az „Összes elfogadása” a legveszélyesebb kattintás

Az epizód éles fordulatot vesz az adatbiztonság terén, amikor a műsorvezetők olyan genealógiai platformokról beszélgetnek, amelyek adatbázisaikban „egyező fotók megtalálását” kínálják. A csapda? A rossz jogi nyilatkozat elfogadása…minden feltöltött fotó nyilvános – beleértve az élő rokonok fotóit is.

Zoli és Laci őszinték: soha ne görgessünk automatikusan a felelősségkizárásokon túlra. Ami hasznos funkciónak tűnik, az adatvédelmi kézigránáttá válhat, különösen, ha családtagok fotói is szerepelnek az adatbázisunkban.

„Abban a pillanatban, hogy elfogadjuk, az összes feltöltött fotónk nyilvánossá válik.”
— Zoli

A síron túl: MI, digitális perszónák és etikai határok

A beszélgetés egy filozófiai – de mégis konkrét – kérdéssel zárul: Mi történik, ha elegendő adat áll rendelkezésre egy személy digitális újraalkotásához? A mesterséges intelligencia által generált hangoktól a hologramos előadásokig már most elmosódik a határ az emlékezet és a szimuláció között.

Laci szerint a valódi kérdés nem az, hogy vajon előfordul-e bántalmazás, hanem, hogy a társadalom elég gyors-e ahhoz, hogy észlelje, megelőzze vagy reagáljon rá, amikor ez megtörténik. A szabályozás elmarad a rendszerképességek mögött – és a családi adatok, miután digitalizálták őket, ennek a kockázati környezetnek a részévé válnak.

A családfáktól a vállalati szervezeti ábrákig

Végül a műsorvezetők párhuzamot vonnak a családfakutató szoftverek és a modern vállalati címtárak között. A kapcsolatok vizualizálása – ki kinek tartozik beszámolással, ki kivel működik együtt – ugyanolyan átalakító hatással lehet a szervezetekre, mint a családokra. Egy jól strukturált „vállalati családfa” segít az újonnan érkezőknek eligazodni, és arra kényszeríti a vezetőket, hogy szembesüljenek azzal, vajon a struktúrájuk valóban értelmes-e.

Záró gondolat

Ez az epizód egy dolgot félreérthetetlenül világossá tesz: a múltunk digitalizálása nem a nosztalgiáról szól, hanem a gondoskodásról. Az eszközök hatékonyak, a történetek törékenyek, és a felelősség a miénk.

Hallgasd meg a teljes epizódot itt!

Kapcsolatfelvétel vendégünkkel: Richárd LinkedIn profilja