Digitális írástudás nélkül elakad a vállalati átállás

Röviden

• A vendégek szerint a felnőttek digitális tanulása személyes, gyakorlati helyzetben működik.
• A szigetszerű rendszerek és a készségdeficitek együtt költséget és lassulást okoznak.
• A vezetésnek a tanulást és a folyamatot együtt kell terveznie, mérhető kiinduló szintről.

Egy gépész papírt és ceruzát visz magával, pedig kapott tabletet is. Olajos kézzel nem működik megbízhatóan az érintőképernyő, a műhelyben néha a térerő is eltűnik, este pedig jön a kettős rögzítés. Erről mesélt Szekér Zoltán a DIG-IT Podcast adásában, és a történetben benne van a vállalati digitális átállás döntő dilemmája. Nem elég a szoftver és a licenc, a folyamat és a valós munka tere dönt a megtérülésről. Ha a rendszer használata nem kézre áll, a költségszámítás szétesik, a hibaarány pedig megugrik.

A tét ma pénzben, időben és felelősségben mérhető. A beszélgetés szerint a középkorosztály jelentős része nem a videóktól tanul, hanem személyes, gyakorlati helyzetben. A YouTube nyitottsága önmagában nem garancia a minőségre, miközben a kereső és az ajánló rendszerét a fizetett láthatóság is alakítja. Ha a vezetés a képzést rábízza a véletlenre, a tanulási idő nyúlik, a hibázás költségesebb lesz. Ebből az következik, hogy a digitális írástudás nem mellékes készség, hanem a beruházás előfeltétele.

Az üzleti tét a tanulás módján dől el

A podcast vendégei felidézték a pandémia tapasztalatát. A gyerekeknél működött a videós tanulás, a felnőtteknél sokszor nem. Az intuícióra építő eszközhasználat nem azonos a szakmai rutinnal. A rutin abból lesz, hogy az ember saját kezűleg, kockázatmentes környezetben gyakorol, hibázik, majd újrapróbálja. Ezért nem elég, ha egy új rendszer mellé tartalomkönyvtár kerül, ha közben a munkafolyamat és a betanulás nincs hozzáigazítva a valósághoz. A beszélgetés tanulsága szerint a betanulási idő és a hibázás aránya dönt a megtérülésről, nem a funkciólista.

A vendégek szerint az is torzíthat, ahogyan a tudásunkat ma összeválogatjuk. A kereső és az ajánló rendszerei gyakran a láthatóságot és a fizetett tartalmakat hozzák előre. Ez üzleti kockázat, mert a munkavégzéshez nem a legnézettebb, hanem a legjobban használható módszer kell. Aki azt gondolja, hogy elég egy oktatóvideó, könnyen csalódik. A beszélgetésben elhangzott példák szerint attól, hogy valaki végignéz egy oktatóanyagot, még nem lesz gyakorlott felhasználó. A döntéshozói feladat ezért az, hogy a technológiához a tanulás módját is hozzárendelje.

Az időtényező a frontvonalon a legerősebb. Ha a kezelőfelületet hosszasan kell magyarázni, a betanulási költség nő. Ha az új megoldás a napi munkát lassítja, az ellenállás felerősödik. A fluktuáció és az új belépők betanítása tovább emeli a kockázatot. A beszélgetésben felvetett szemlélet szerint a rendszer akkor éri meg, ha a munkatárs rövid idő alatt képes vele önállóan dolgozni, és a hibák száma a tanulási görbe elején is alacsony marad. Ehhez nemcsak oktatási tartalom kell, hanem olyan folyamat, amely a terepen is működik.

Szigetmegoldások és a valós munka helyzete

A vendégek tapasztalata, hogy a cégekben sok a különálló alkalmazás, és ezek ritkán illeszkednek egymáshoz. Hortobágyi Ágoston szerint nagyvállalatoknál nem ritka a száz körüli külön szoftver, a kisebb cégeknél is bőven akad belőlük. Ilyen környezetben az információ és a felelősség könnyen egy-két kulcsszereplő fejében marad. A szigetszerű működés költsget termel, mert nő az egyeztetés, az átkattintás és a kézi összefűzés ideje. Ez nem pusztán IT-kérdés, hanem irányítási kérdés is.

A műhelyben és a terepen az ergonómia dönt. Szekér Zoltán példái szerint olajos kézzel vagy gyenge lefedettség mellett a tablet nem mindig segít. Ilyenkor papírra kerül a jegyzet, este pedig jön az adminisztráció. A beszélgetésben felidézett hétköznapi képek, a rajtrácson jegyzetelő szerelő vagy a makettekkel leképezett repülőfedélzet, ugyanerről szólnak. A megbízhatóság és a kézre állás fontosabb, mint a technológia látványossága. A jó folyamat a papír és a digitális rendszer találkozási pontján is működik, nem kényszerít kettős rögzítésre.

Az emberi oldal felvételnél és képzésnél is látszik. Hortobágyi Ágoston szerint a vállalatok gyakran úgy vesznek fel kollégákat, hogy a digitális eszközhasználati képességről kevés a valós információ. A beszélgetésben elhangzott az is, hogy nemcsak a tudás, hanem a tanulékonyság és a hajlandóság dönt. Aki a saját élethelyzetében sem szívesen tanul új eszközt, a céges környezetben sem lesz motivált. Vezetői szempontból ez azt jelenti, hogy a kiinduló készségszintet mérni kell, a betanítás intenzitását pedig ehhez kell igazítani. E nélkül a legszebb szoftver is papíron marad.

A magánélet felől épülő képzés és a DIG-IT olvasata

A beszélgetés egyik legerősebb állítása, hogy a felnőttek tanulását érdemes a magánélet felől elindítani. Hortobágyi Ágoston egy olyan belépő szintet írt le, amelyben szülő és gyerek közösen állítja be az eszközeit, és közben a szülő megtanulja a saját telefonja beállításait és a szabályok logikáját. Ezzel párhuzamosan a tréner képet kap arról, ki milyen tempóban és mennyi segítséggel boldogul. A megközelítés előnye kettős. A résztvevő a magánéletében azonnal értéket kap, a cég pedig valós tapasztalat alapján látja a készségszintet. A programról a vendég úgy fogalmazott, hogy terv, amelynek célja egységes, gyakorlati képzés kialakítása a munkavállalók széles körének. A részleteket és a szemlélet alapjait a DIG-IT Podcast adása mutatja meg.

Generációs törésvonalak is magyarázzák a kihívást. A beszélgetők szerint egyszerre több korosztály dolgozik együtt, eltérő digitális rutinokkal és félelmekkel. Aki ösztönből használja a telefont, nem feltétlenül tud rendszert, jogosultságot és folyamatot értelmezni. Aki pedig fél az adatvesztéstől, hajlamos kerülni az új megoldásokat. A sikeres képzés ezeket a különbségeket nem szónoklattal, hanem gyakorlattal kezeli. Kis lépések, biztonságos gyakorlóhelyzet és azonnali visszajelzés. Így lesz a félelemből működő tudás.

A DIG-IT olvasata szerint a digitális írástudás a következő években nagyobb versenyelőny lesz, mint bármelyik új funkció. A technológiai döntés ma készségdöntés is. Aki nem ismeri a saját kiinduló szintjét, és nem épít hozzá személyes, gyakorlati tanulást, az hiába költ integrációra és licencre, a megtérülés elmarad. Vezetői feladat kijelölni egy felelőst, aki átlátja a vállalat teljes digitális jelenlétét, és összefűzi a rendszereket a munkafolyamatokkal. A képzésnek pedig ott kell kezdődnie, ahol a motiváció a legerősebb. A magánélet felől szerzett sikerélmény gyors visszacsatolást ad, és csökkenti a terepen tapasztalt ellenállást.

A beszélgetés részletei és a konkrét példák a DIG-IT Podcast adásában hallhatók. A tanulság vezetői nyelven egyszerű. A rendszer akkor működik, ha az ember kézreálló eszközzel, jó folyamatban, gyakorlati képzéssel tanulja meg használni. Minden más megoldás drágábbnak bizonyul.

DIG-IT Podcast szerkesztőség - All rights Reserved.