Az egyetemi kutatás hasznosításához üzleti szemlélet is kell
Röviden
- Az egyetemek kutatási tudása vállalati fejlesztésekben és önálló technológiai vállalkozásokban is hasznosulhat.
- A tehetséges mérnökök megtartásához érdekes projektekre, versenyképes fizetésre és folyamatos szakmai fejlődésre van szükség.
- A következő kérdés, hogyan lehet az egyetemi tudást tartós üzletté alakítani megfelelő vezetőkkel és finanszírozással.
Galambos Péter nem szeretné elveszíteni azokat a mérnököket, akiknek a képzésébe éveket fektetett. Inkább újabb vállalati kutatás-fejlesztési projekteket hozna az egyetemi laboratóriumba, hogy együtt tarthassa a csapatot. Ez a döntés sokat elárul az egyetemek változó gazdasági szerepéről. A kutató immár nem kizárólag publikációkban és tudományos eredményekben gondolkodik. Ügyfelekre, feladatokra, munkatársakra és finanszírozásra is szüksége van. Galambos, az Óbudai Egyetem Bejczy Antal iRobottechnikai Központjának vezetője a DIG-IT Podcast 2023. június 1-jei beszélgetésében részletesen bemutatta ezt a dilemmát.
Az egyetemi kutatás hasznosítása így jóval több egy ígéretes találmány értékesítésénél. A vállalatoknak olyan szakemberekre és fejlesztési képességekre van szükségük, amelyek konkrét üzleti problémákat oldanak meg. Az egyetemek közben a finanszírozási környezethez és a munkaerőpiaci versenyhez alkalmazkodnak. Galambos szerint ezért az intézményeknek szolgáltatóként és kutatás-fejlesztési partnerként is részt kell venniük a gazdaságban. Ezt a felsőoktatás változó szerepéről beszélve fogalmazta meg. A DIG-IT olvasata szerint a valódi üzleti érték nem egyetlen technológiában, hanem a felhalmozott tudás és a működő fejlesztőcsapat együttesében rejlik.
Az egyetemi kutatás hasznosítása a laborban kezdődik
Galambos pályája jól mutatja, hogyan léphet át a tudományos tapasztalat egy másik piacra. Elmondása szerint 2007-ben és 2008-ban Japánban, a Toshiba fejlesztőközpontjában dolgozott. Háztartási robotokhoz kapcsolódó vizualizációval és szimulációval foglalkozott, háromdimenziós virtuális környezeteket használva. Hazatérése után az MTA SZTAKI-ban, Baranyi Péter professzor laboratóriumában folytatta munkáját. Ott felismerte, hogy a robotikában megszerzett térbeli megjelenítési tudás más együttműködési feladatokban is használható. A két kutató 2016-ban döntött úgy, hogy vállalkozásban próbálja hasznosítani ezt a tudást. Így jött létre a MaxWhere, amelynek történetét Galambos a beszélgetésben a japán fejlesztőmunkától indulva idézte fel.
A történet üzleti szempontból azért érdekes, mert a kutatás eredeti célja és a későbbi felhasználás eltért egymástól. A robotok szimulációjához szükséges megjelenítési technológia más területeken is alkalmazhatónak bizonyult. Ettől azonban még nem válik minden tudományos eredmény önálló, fenntartható vállalkozássá. A technológiai alkalmasság és a fizetőképes kereslet két külön kérdés. Galambos maga is érzékeltette ezt a különbséget, amikor a virtuális oktatási megoldások piaci lehetőségeiről beszélt. Azt mérlegelte, hogy a MaxWhere korlátozott fejlesztői kapacitását érdemes-e erre a területre összpontosítani. A virtuális oktatásról szóló részletben az oktatási alkalmazások szakmai értéke mellett a piaci illeszkedés bizonytalanságát is felvetette.
A robotikai oktatásnak valódi fejlesztési feladatokra van szüksége
A robotika oktatásában különösen látványos a technológia és a gyakorlati tapasztalat kapcsolata. Galambos szerint korszerű robotok nélkül nehéz megfelelő képzést nyújtani. Az Óbudai Egyetemen ezért olyan eszközparkot alakítottak ki, amelyet a hallgatók is használhatnak. Ugyanakkor a laboratóriumi felszerelés önmagában nem tesz senkit jó mérnökké. A matematikai modellezés és a természettudományos alapok elsajátítását továbbra is nélkülözhetetlennek tartja. Ezt az oktatási eszközökről és a mérnöki tudásról beszélve külön hangsúlyozta. A vállalati partnerek számára ebből az következik, hogy a látványos technológiai bemutató nem helyettesíti az önálló problémamegoldási képességet.
A virtuális valóság (VR) ebben a környezetben elsősorban új gyakorlási lehetőséget kínál. Galambos olyan kísérleti fejlesztést ismertetett, amelyben ipari robotokat lehet virtuális térben programozni. A rendszer blokkos, programkód írását nem igénylő megközelítést használ. Célja, hogy akár általános iskolások is megismerhessék a robotok működésének alapjait. A virtuális feladatok során nincs szükség közvetlen hozzáférésre egy működő ipari robothoz. A vendég a fejlesztés bemutatásakor a biztonságos és előképzettség nélkül is hozzáférhető tanulást emelte ki. Ez azonban oktatási lehetőség, nem bizonyíték arra, hogy a virtuális gyakorlás minden esetben kiválthatja a valódi robotok használatát.
Hasonló gondolat áll a kevés kódolást igénylő (low-code) és kódolás nélküli (no-code) fejlesztőkörnyezetek mögött. Galambos szerint nem szükséges minden tanulóból programozót képezni. A digitális rendszerek működésének megértése viszont szélesebb körben is hasznosítható tudás. A beszélgetésben a szemléletes online matematikai tartalmak is előkerültek, amelyekkel a vendég saját tanulását egészíti ki. A nemzetközi egyetemi tananyagok kapcsán arra ösztönözte hallgatóit, hogy más intézmények ismeretanyagából is tanuljanak. Ez a felsőoktatási intézményeknek új versenyhelyzetet teremt. Az előadásokhoz való hozzáférés mellett a valódi értéket egyre inkább a személyes mentorálás és az alkalmazható tudás adhatja.
A tehetségek megtartása az egyetemi üzleti modell próbája
Galambos oktatási módszerében a hallgató nem kizárólag előadásokat hallgat, hanem fokozatosan bekapcsolódik a kutatólaboratórium munkájába. Először a saját tudásszintjének megfelelő feladatot kapja, majd egyre összetettebb problémákkal foglalkozik. A legjobban teljesítők később vállalati projektekben is részt vehetnek, akár fizetésért. A folyamat a projektalapú oktatásról szóló beszélgetésrészben részletesen követhető. Galambos tapasztalata szerint ezzel a módszerrel értékes szakembereket képezhetnek, akik idővel a kutatócsoport meghatározó tagjaivá válnak. Az üzleti előny mellett azonban megjelenik egy kellemetlen következmény is. A jól képzett mérnökök más munkáltatók számára is vonzóvá válnak.
Az egyetemnek tehát versenyeznie kell azokért az emberekért, akiket maga képzett ki. Galambos a szakmailag érdekes feladatokat, a fejlődési lehetőségeket és a megfelelő fizetést egyaránt fontosnak tartja. A munkaerő megtartásáról beszélve elismerte, hogy egy lényegesen magasabb vállalati ajánlattal nehéz versenyezni. Az ő válasza több vállalati projekt bevonása és a kutatólaboratórium fejlesztői kapacitásának további építése. A labor szakemberei elmondása szerint a gombatermesztéstől a sertésfeldolgozásig eltérő feladatokra tudják alkalmazni tudásukat. A cégek oldaláról mindez rugalmasan felhasználható mérnöki kapacitást jelenthet. A labor szempontjából viszont folyamatos megbízásszerzési és finanszírozási feladatot teremt.
Ez a kapcsolat túlmutat a robotikai fejlesztéseken. A digitális fogászat üzleti értékéről szóló DIG-IT-cikk például a klinika és a labor összekapcsolásának jelentőségét vizsgálja. A budapesti közlekedési kutatási konferenciáról készült elemzés pedig az üzleti felhasználási eset, a kapcsolatok és a finanszírozás szerepére mutat rá. Mindkét történet más iparágból érkezik, mégis hasonló vezetői kérdést vet fel. Ki vállalja a felelősséget azért, hogy a technológiai lehetőségből valóban használható megoldás legyen? Az egyetemi és vállalati együttműködés értékét ezért nem kizárólag a kutatási eredmény adja. Az is számít, hogy a partnerek képesek-e a fejlesztést üzleti környezetben alkalmazni.
Az üzleti mentorálás értékét a tapasztalat határai is meghatározzák
A kutatás üzleti hasznosításának másik akadálya a vállalatépítési tapasztalat hiánya lehet. Galambos a 2023-as adásban arról beszélt, hogy az Óbudai Egyetemen egyetemi kockázatitőke-társaság kialakításán dolgoznak. A tervezett megközelítés tapasztalt vállalatvezetőket is bevonna a fiatal vállalkozók mentorálásába. A vezetők üzleti modellek kialakításában, ügyfélkommunikációban és szervezeti döntésekben segíthetnének. A beszélgetés azonban nem állt meg az elképzelés előnyeinél. Személyi László a mentorálás kockázatairól beszélve arra figyelmeztetett, hogy a korábbi vezetői tapasztalat nem minden piaci helyzetben alkalmazható. Egy személyes értékesítésben sikeres vezető tanácsai például nem feltétlenül illenek egy online értékesítő technológiai vállalkozáshoz.
Galambos elfogadta ezt az ellenvetést. Szerinte a mentorokat gondosan kell kiválasztani, és külön kell vizsgálni, mely képességeik használhatók az adott vállalkozásban. A beszélgetés záró részében fokozatos, óvatos kipróbálást tartott indokoltnak. Ez különösen fontos különbség a puszta kapcsolati háló és a tényleges üzleti segítség között. A tapasztalt vezető jelenléte önmagában nem igazolja a mentorprogram eredményességét. A vállalatvezetői tudást ugyanúgy az adott feladathoz kell illeszteni, mint egy műszaki megoldást. A finanszírozás, a piaci kereslet és a megfelelő vezetői tapasztalat összekapcsolása nélkül a technológiai eredmény önmagában kevés lehet.
A DIG-IT olvasata szerint a kutatás üzleti hasznosításának legnagyobb szervezeti kérdése a tudás megtartása és továbbépítése. A technológiai vállalkozás elindítása fontos lépés, de nem azonos a tartós működés megteremtésével. A kutatólaboratóriumnak szakembereket kell fejlesztenie, feladatokat szereznie és a vállalati elvárásokat is kezelnie kell. Eközben a tudományos munka színvonalát sem adhatja fel. Az együttműködés gazdasági értéke ott válik igazán mérhetővé, ahol a kutatási eredmény konkrét vállalati problémára ad választ. A cégadatokra épülő üzleti döntésekről szóló DIG-IT-beszélgetés más nézőpontból tárgyalja ugyanezt az alapvető kérdést, a rendelkezésre álló tudás gyakorlati felhasználását.
A kutatásból üzletet építő egyetemnek vezetőkre is szüksége van
Az egyetemi kutatások gazdasági hasznosításának intézményi oldala egy későbbi DIG-IT-beszélgetésben is előkerült. A Szegedi Tudományegyetem Technológia Transzfer Központjának és a Hewlett Packard Enterprise Magyarországnak a vezetői az adat, a számítási infrastruktúra és a kutatási lehetőségek kapcsolatáról beszéltek. A 2025. novemberi epizódban elhangzott, hogy a szuperszámítógépes kapacitást az egyetem saját kutatási projektjeihez is felhasználja. Ez másik intézményi példa, de ugyanarra a dilemmára világít rá. A drága kutatási infrastruktúrának tudományos és gazdasági értéket egyaránt kell teremtenie. Hogy ebből mekkora bevétel, megtakarítás vagy versenyelőny származik, ahhoz további, ellenőrzött adatok szükségesek.
A vállalatok számára ezért az egyetemi együttműködés megítélésekor a szakmai tudás mellett a megvalósítás feltételeit is vizsgálni kell. A fejlesztőcsapat stabilitása, a megfelelő projektvezetés és a finanszírozás legalább annyira fontos lehet, mint maga a találmány. A kutatóegyetem oldalán pedig nehéz döntés marad, meddig érdemes saját szervezeten belül tartani a felépített képességeket. Galambos egyértelműen a fejlesztőcsapat megtartása és az újabb vállalati projektek megszerzése felé hajlik. A nyitott kérdés az, hogy ez a modell milyen feltételekkel tartható fenn hosszabb távon. A kutatói és üzleti szerep közötti feszültséget a DIG-IT Podcast Egyetem, üzlet, robotika című adása Galambos Péter személyes tapasztalatain keresztül mutatja be.
DIG-IT Podcast szerkesztőség - All rights Reserved.