A NIS2 megfelelés a cégvezetés felelősségét is próbára teszi
Röviden
- A NIS2 megfelelés a technikai védelem mellett a kockázatkezelésre, a szervezeti működésre és a vezetői felelősségre is kiterjed.
- A hiányos védelem üzletmeneti veszteséget okozhat, a felkészülés pedig feltárhatja a korábban észrevétlen működési kockázatokat.
- A következő vezetői feladat a valós védelmi állapot, a felelősségek és a hatályos követelmények rendszeres felülvizsgálata.
A hatóság 2500 vállalatra számított, de 2024. június végéig több mint 3300 bejelentés érkezett. Király Anna, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának (SZTFH) akkori kiberbiztonsági szakértője ezt a DIG-IT Podcastban ismertette. A különbség első pillantásra a vállalatok jogkövetési hajlandóságát mutatja. Csakhogy Anna egy fontos részletre is figyelmeztetett. A bejelentkezők között tévesen jelentkező cégek is lehettek, ezért a végleges érintetti kör még nem volt ismert. A számok mögött egy vezetői dilemma rajzolódott ki. A vállalatok megértették, hogy jelentkezniük kell, de ettől még nem feltétlenül tudták, milyen kockázatokat vállalnak a működésükben. A bejelentések alakulásáról Király Anna részletesen beszélt a DIG-IT Podcastban.
A NIS2 megfelelés ezért jóval több egy hatósági nyilvántartásba vételnél. A vállalatvezetésnek azt is meg kell értenie, milyen rendszerekre épül a működés, és ezek kiesése milyen következményekkel járna. A biztonsági intézkedések költséget jelentenek, de a hiányukból származó veszteség is üzleti kérdés. A beszélgetés központi tanulsága, hogy a megfelelési feladat nem adható át teljes egészében az informatikai részlegnek. Az IT felmérheti a sérülékenységeket, a tanácsadó kidolgozhatja a javaslatokat, de az elfogadható kockázatról a vezetésnek kell döntenie. Ez a megközelítés illeszkedik ahhoz a vezetői döntésekre épülő digitális transzformációs szemlélethez, amelyben a technológiai beruházások üzleti következményei kerülnek előtérbe.
A NIS2 megfelelés nem azonos a regisztrációval
Király Anna a 2024. július 28-án megjelent beszélgetésben tisztázta az egyik alapvető jogi félreértést. A NIS2 uniós irányelv címzettjei a tagállamok, amelyeknek nemzeti jogszabályokba kell átültetniük a követelményeket. A vállalkozások konkrét kötelezettségeinek értelmezéséhez ezért a magyar szabályozást is vizsgálni kell. Az adás idején Anna a 2023. évi XXIII. törvényről és a 7/2024-es miniszterelnöki kabinetirodai rendeletről beszélt. Az akkori követelményeket és határidőket az epizód jogszabályi részében magyarázta el. Ezek történeti információk, nem tekinthetők a 2026-ban hatályos kötelezettségek teljes felsorolásának. A későbbi magyar szabályozási változásokat Bor Olivér a Hadmérnök folyóiratban megjelent tanulmánya is vizsgálja.
Bor kutatása a 2013. évi L. törvény és a 2024. évi LXIX. törvény összehasonlításán keresztül mutatja be a szabályozási szemlélet változását. A tanulmány szerint a korábbi, elsősorban állami információbiztonságra épülő megközelítést átfogóbb, kockázat- és incidenskezelési szemlélet váltotta fel. Ez azért lényeges, mert a megfelelés tárgya nem pusztán az alkalmazott technológia. A hatósági elvárások teljesítéséhez a szervezeti felelősséget és az információbiztonsági eljárásokat is értelmezni kell. A DIG-IT olvasata szerint ez megváltoztatja a felkészülés költségeiről folytatott vezetői vitát. Nem elegendő meghatározni, milyen eszközöket vásárol a vállalat. Azt is tisztázni kell, milyen működési hiányosságokat kíván megszüntetni velük.
A jogi érintettség megállapítása szintén több figyelmet igényel egy egyszerű önbesorolásnál. Anna elmondta, hogy a hatóság a bejelentő szervezet méretét és tevékenységét is vizsgálta. Élelmiszeripari szereplőknél például az illetékes ágazati nyilvántartások adatai is számítottak. Ha a tényállás nem volt igazolható, hiánypótlásra kerülhetett sor. A hatósági nyilvántartásba vételről szóló beszélgetés ezért a téves bejelentések problémáját is megvilágította. A vezetői következmény egyértelmű. A megfelelési folyamat alapja a tényleges tevékenység és a megfelelően dokumentált vállalati működés, nem pedig a kedvezőbbnek gondolt besorolás.
A láthatatlan rendszerekben rejtőzhet a legnagyobb kockázat
Az adás egyik legbeszédesebb története egy sertéstenyésztő telepről szólt. A telep képviselője szerint náluk nem volt digitalizáció, miközben az állatokban elhelyezett chipek egy digitális megfigyelőrendszerhez kapcsolódtak. A technológia az állatok állapotával és tartásával összefüggő adatokat kezelt. Király Anna a példával azt mutatta meg, mennyire szűken értelmezhetik egyes vállalatok az informatikát. A számítógépes irodai rendszer látható, a termelésbe épített érzékelő viszont könnyen kívül marad a figyelmen. Pedig annak meghibásodása vagy illetéktelen elérése ugyanúgy üzleti következményekkel járhat. A mezőgazdasági digitalizációról szóló rész különösen jól érzékelteti ezt az ellentmondást.
A beszélgetésben egy hálózatba kapcsolt hőmérő példája is előkerült. Egy látszólag jelentéktelen eszköz komoly kockázatot jelenthet, ha széles hozzáférést kap a vállalati rendszerekhez. A műsorban említett példa szerint egy ilyen berendezés kiemelt jogosultságokkal is bekerülhetett egy vállalati környezetbe. Ez nem igazolja, hogy minden hasonló eszköz veszélyes, de megmutatja a felmérés jelentőségét. Az eszköz mérete és beszerzési ára nem árulja el, mekkora hozzáférése van a hálózathoz. A vállalatnak ezért a teljes digitális működését kell átlátnia, nem kizárólag a központi informatikai infrastruktúrát. A digitális fogászati rendszerek összekapcsolásáról szóló DIG-IT elemzés más ágazatban mutatja meg, milyen szorosan összefügghetnek az üzleti folyamatok és a digitális eszközök.
A megfelelő védelmi szint meghatározásához Király Anna a lakásbiztonság példáját használta. Egy kisebb értékű ingatlan védelmére nem feltétlenül ésszerű rendkívül drága ajtót vásárolni. Nagyobb védendő értéknél ugyanakkor indokolt lehet a komolyabb beruházás. Anna szerint a digitális kockázatok kezelésében is hasonló arányosságra van szükség. A vezetői feladat ezért nem a lehető legtöbb biztonsági termék beszerzése. Először a védendő értékeket, a fenyegetéseket és az üzleti következményeket kell megérteni. A kockázatarányos védelemről szóló magyarázat ezt a döntési logikát helyezi középpontba.
Az audit értéke a feltárt hiányosságokban van
A megfelelési folyamatban különösen veszélyes az a megnyugtató mondat, hogy az informatikában minden rendben van. Király Anna szerint a szervezetek hajlamosak saját működésüket kedvezőbbnek látni a valóságosnál. A független értékelés egyik értéke éppen az, hogy más nézőpontból vizsgálja a vállalat állapotát. Az audit eredménye így többet jelenthet egy megfelelőségi dokumentumnál. Megmutathatja, hol hiányzik szabályozás, hol elégtelen a technikai védelem, és milyen területeken szükséges további munka. Anna az ellenőrzési gyakorlatról beszélve ezt a független visszajelzést hangsúlyozta. Az auditor megállapításainak gyakorlati értéke azonban attól is függ, hogyan reagál rájuk a vállalatvezetés.
A DIG-IT egy későbbi, NIS2-ről és ISO-szabványokról szóló beszélgetésében a Delta Systems vezetői már a felmérések utáni munkát részletezték. A felvázolt módszer szerint az eredményekből cselekvési terv készül, amely elkülöníti a szabályozási és technikai feladatokat. Szóba került a többtényezős hitelesítés (MFA), a sérülékenységvizsgálat és a távoli hozzáférések ellenőrzése is. Ezek azonban nem helyettesítik a szervezeti döntéseket. A 2024 decemberében megjelent Digitális kézigránát a munkahelyen című epizódban ugyanez a kérdés került elő az eszközkezelés kapcsán. A tanácsadó segíthet a megoldás kiválasztásában, de nem döntheti el az ügyfél helyett a munkatársak jogosultságait.
A megfelelés gyakorlati nehézségét tudományos kutatások is vizsgálják. Donald David Stewart Ferguson az International Cybersecurity Law Review folyóiratban közölt elemzése a NIS2 kockázatkezelési követelményeinek hatásosságát értékelte. Jogszabály-értelmezési és támadási modellre épülő vizsgálata szerint az előírt intézkedések támadásokkal szembeni hatásossága jelentősen korlátozott lehet. Ez fontos ellensúly a megfeleléssel kapcsolatos túlzó ígéretekkel szemben. Egy megfelelően dokumentált kontroll sem jelent automatikusan teljes biztonságot. A szabályozási követelmények teljesítése és a tényleges ellenálló képesség között ezért folyamatos kapcsolatot kell teremteni. A vezetői beszámolókban nem elegendő kizárólag a lezárt feladatok számát figyelni.
A digitális reziliencia szervezeti döntéseken múlik
A digitális reziliencia azt fejezi ki, mennyire képes egy szervezet ellenállni a digitális működését érő zavaroknak, majd helyreállítani a szolgáltatásait. Király Anna a podcastban azt hangsúlyozta, hogy a kiberbiztonság ciklikus folyamat. Egy sikeres ellenőrzés nem szünteti meg a későbbi sérülékenységek lehetőségét. Az akkori szabályozási környezetben a 2025 végére tervezett első auditokról és a következő felülvizsgálati ciklusról beszélt. Ezeket a dátumokat a 2024-es helyzet részeként kell értelmezni. A tartós működési tanulság azonban nem egy konkrét határidőhöz kötődik. A vállalati rendszerek változásával együtt a kockázati képet is újra kell értékelni.
A felelősség szervezeti megosztása különösen kényes kérdés. A beszélgetésben Szekér Zoltán arra figyelmeztetett, hogy a vállalati egységek egy része nem feltétlenül ismeri fel saját szerepét. Egy hiányzó munkaköri leírás vagy rendezetlen belső feladatkör például információbiztonsági problémává is válhat. Az IT önmagában nem tudja pótolni a vezetői, személyügyi és üzemeltetési döntéseket. A szervezeti felelősségről szóló adásrészlet ennek a különbségnek a jelentőségét hangsúlyozza. A DIG-IT olvasata szerint a felkészülés legnagyobb szervezeti próbája nem feltétlenül egy újabb biztonsági eszköz bevezetése. Sokkal inkább az, hogy a vállalat képes-e egyértelmű felelősökhöz rendelni a kockázatokat, az intézkedéseket és az ellenőrzést.
A felügyelet piaci következménye a beszállítói kapcsolatokban is megjelenhet. A beszélgetésben felmerült az a vállalat, amely magyarországi működéséhez külföldről vesz igénybe informatikai szolgáltatásokat. Király Anna szerint az ilyen helyzetekben a joghatóság és a szolgáltatás helye külön vizsgálatot igényelhet. A NIS2 uniós irányelvi jellege önmagában nem teszi azonossá minden tagállam részletes követelményeit. A kérdés a határon átnyúló szolgáltatásokról szóló beszélgetésben is előkerült. A vezetői értelmezés szerint a beszállító biztonsági felkészültsége így beszerzési és működési kockázattá is válhat. Ez nem jelenti azt, hogy a tanúsítvány önmagában garantálja a szolgáltatás biztonságát. Inkább arról van szó, hogy az ellenőrizhető követelmények csökkenthetik a beszerzési döntések bizonytalanságát.
Ezt a megközelítést erősíti a NIS2 követelményeinek gyakorlati értelmezéséről szóló kutatás is. A Computers & Security folyóiratban közölt NIS2Onto-tanulmány a jogszabályi előírások működési feladatokká alakítására mutat be módszert. A szerzők szerint az általuk kialakított tudásmodell támogathatja az egységes értelmezést, a kockázatértékelést és a megfelelés ellenőrzését. Ez nem bizonyítja, hogy minden vállalat számára ugyanez volna a megfelelő megoldás. Arra azonban rámutat, hogy a jogi szöveg és a napi működés összekapcsolása önálló szakmai feladat. A NIS2 felügyelet hosszabb távú kérdése éppen ezért túlmutat a hatósági eljárásokon. Képesek lesznek-e a szervezetek a dokumentált megfelelést rendszeres, mérhető és ténylegesen alkalmazott biztonsági gyakorlattá alakítani? A vezetői felelősség, a hatósági felügyelet és a kockázatarányos védekezés összefüggéseit a DIG-IT Podcast Király Annával készült teljes beszélgetésében is érdemes meghallgatni.
Források
- Olivér Bor (2025): Szabályozási szemléletváltás. Hadmérnök. doi.org/10.32567/hm.2025.1.2
- Donald David Stewart Ferguson (2023): The outcome efficacy of the entity risk management requirements of the NIS 2 Directive. International Cybersecurity Law Review. doi.org/10.1365/s43439-023-00097-8
- Gianpietro Castiglione, Daniele Francesco Santamaria, Giampaolo Bella A et al. (2025): Guiding cybersecurity compliance: An ontology for the NIS 2 directive. Computers & Security. doi.org/10.1016/j.cose.2025.104617
DIG-IT Podcast szerkesztőség - All rights Reserved.