A HRP Services a hibrid felhőre épít és szolgáltatóvá lép elő

A HRP Services a hibrid felhőre épít és szolgáltatóvá lép elő

Röviden

  • A HRP Services a disztribúciót szolgáltatásokkal egészíti ki, hibrid felhőre hangolva.
  • A lokális felhő és a helyben futó AI ésszerű döntés lehet, de esetfüggő a költség és a kockázat.
  • Nyitott kérdés, milyen előírások terelik a cégeket a „földön maradó” megoldások felé.

Egy nagy magyar vállalat több százmillió forintért cserélne „földi” hardvert. A megrendelés előtt mégis megállítják a tollat, és előbb felmérik, mennyibe kerülne ugyanez a felhőben. Király István szerint az ilyen döntés nem megy becslésre, valós terhelési adatok kellenek legalább harminc napra, a havi zárás és a rendszercsúcsok idején is. Ezt mondta a DIG‑IT Podcast adásában, amikor egy SAP‑környezetnél már „tizenötmilliós IOPS‑igény” került elő, ami teljesen más költségképletet ad a felhőben és a földön. A tét itt egyértelmű: a rossz becslés évekre drágíthatja a licencet, az üzemeltetést és a migrációt, miközben az időablak szűk, a kockázat nő.

Előbb a mérés, aztán a felhő vagy a föld

A beszélgetésben visszatérő motívum, hogy a vezetői döntést alapos felmérés előzze meg. Király a Microsoft‑világot ismeri mélyen, így természetes, hogy az Azure Migrate kerül elő eszközként. A lényeg azonban általánosítható: nem az a kérdés, mennyit eszik egy szerver címkén, hanem hogy a valós csúcsok és mintázatok mit mutatnak. Ehhez CPU‑, memória‑ és tárolóhasználati adatokra van szükség különböző napszakokból és időpontokból, nem egy átlagra. Erről részletesen beszél a műsorban, és azt is jelzi, hogy a harminc napos vizsgálatban célszerű benne legyen egy havi zárás, mert ott dől el, mit bír el a rendszer. Aki ezt a házi feladatot kihagyja, később fizethet többet licencben és infrastruktúrában, vagy újabb migrációra kényszerülhet.

Helyben futó felhő és AI, amikor érdemes

Az adatok szerint az AI az, amire „a legtöbbet rángatják” a csapatukat, miközben sok ügyfél kifejezetten helyi, saját infrastruktúrán futó megoldást keres. Király úgy fogalmaz, számos cégnél olyan előírások, szabványok vagy belső kockázati szempontok élnek, amelyek miatt a publikus felhő nem opció, ezért „felhő a saját vasunkon” típusú megoldásokban gondolkodnak. Ezt mondta a műsorban, és ebből az következik, hogy a döntés már nem csak technológia, hanem pénzügyi modell. A beruházás, az üzemeltetés és a szakértői szolgáltatás együtt versenyez az óradíjas felhővel. A HRP válasza hibrid: felmérés, döntéselőkészítés, majd a választott irány bevezetése és igény szerint az üzemeltetés átvétele is.

A helyben futó AI‑igény már kézzelfogható. A HRP portfóliójában a skála a fejlesztői asztalra tehető, kisméretű, nagy memóriájú és speciális gyorsítókkal szerelt eszközöktől egészen a rackszintű konfigurációkig terjed. Király egy konkrét példát is említ: egy miniatűr, nagy teljesítményű gépet körülbelül háromezer dollárért lehet megvenni fejlesztési célra, közös használatra is. A belépőszint után jönnek az adatközponti méretű rendszerek, vizsgázott mérnökökkel. A hazai érdeklődők között egyetemek, kutatólaborok, az államigazgatás és az egészségügy szerepelnek. Üzleti szempontból ez nem ideológia, hanem késleltetés, adatvédelem és költség kérdése. Ha az adat nem mozdulhat, vagy gyors válasz kell, a helyi AI racionális lehet, de a teljes tulajdonlási költség és a skálázás feltételei döntik el, hogy mikor éri meg.

Az AI‑bevezetésnél a HRP Microsoft‑központú megközelítése gyakorlati. A Copilot és az Azure AI önmagában kevés. Előbb rendbe kell tenni a folyamatokat, különben a beszélgetőfelület szép marad, de a háttérben nem történik meg a kért művelet. Ilyenkor a kevés kódot igénylő (low‑code) eszközök, például a Power Platform és a Power Automate kapcsolják össze a válaszokat a végrehajtással. Király erre hoz munkahelyi példát a műsorban: a szabadságigénylésnél nem az a cél, hogy a chatbot kedves legyen, hanem hogy el is indítsa a jóváhagyási folyamatot. A sorrend ezért egyszerű: folyamat, automatizáció, utána jöhet a „beszélgetés”.

Önkiszolgálás és szolgáltatások együtt

A HRP nem egy csatornán szolgál ki. Az egyszerű licencvásárlás mehet önkiszolgáló portálon, mindenki nyer az időn. Király szerint az alapbeállításokhoz e‑learning is jár, mert a felhasználó ilyenkor hétvégén vagy este is megtalálja a szükséges lépéseket. Erről is beszél a DIG‑IT Podcastban. Amikor viszont több száz felhasználó, hibrid topológia, migráció vagy biztonsági és mentési architektúra kerül elő, ott a szolgáltatási csapat lép. Felmérés, ajánlat, ütemezés, és a megvalósítás már projektként fut. A példák között szerepel SharePoint‑migráció földi rendszerből SharePoint Server Subscription Editionre, illetve egy on‑premises projekt, amelyben tizenöt szervert és körülbelül százötven tűzfalat kell telepíteni és konfigurálni helyszínen. Ezek már nem „kattintós” feladatok.

A csapatfelépítés ennek megfelelően több szintű. Van első vonalas kolléga a gépi „utómunkákra” és ellenőrzésre, van, aki tipikusan migrációkat visz, és van architekt, aki tervez, döntéselőkészít és nagyobb rendszerek felett nézi a képet. A bővítés is ebbe az irányba megy: haladó Power Platform‑tudással rendelkező szakembert keresnek, mert sok AI‑felhasználási eset mögött valójában folyamatautomatizáció fut. Király hangsúlyozza a beszélgetésben, hogy ezzel párhuzamosan a képzési láb is nő: saját oktatóteremben tartanak rendszergazdáknak és fejlesztőknek szóló, gyakorlati tréningeket, majd rendszeres online konzultációval segítik a helyi IT‑t az üzemeltetésben.

Üzleti oldalról a disztribúciós margó ma szűk. A HRP ezért nyíltan a hozzáadott értékre épít. Előfordul, hogy a felmérés végén nemhogy több, hanem kevesebb licencet javasolnak, mert az ügyfél igénye nem úgy néz ki, mint a beszerzéskor gondolta. Erről szó esik az adásban. Amit a darabszámon „elveszítenek”, azt megbízói bizalomban és hosszú távú együttműködésben nyerik vissza, miközben a bevezetés és az üzemeltetés a stabil bevétel forrása. Ez a váltás sok hazai disztribútornál még út közben van: a doboz helyett a megoldás és a működés lett a termék.

Vezetés technológiai fókuszból

Király a vezetői szerepről is egyértelmű képet ad. Szerinte az ő területükön előny, ha a vezető mélyen érti a technológiát, mert így tudja hitelesen keretezni a döntéseket, és így lehet jó kontrollt gyakorolni anélkül, hogy mikromenedzsmentbe csúszna. A podcastban arról beszél, hogy a csapatépítésnél az ismert, bevált szakemberek felé fordul először, és hogy a technikai kompetencia nem helyettesíti, hanem erősíti a szervezet- és ügyféloldali párbeszédet. Ez a szemlélet a tárgyalóban is segít: ha a mérnök, az értékesítő és az ügyfél ugyanarra a tényalapra néz, gyorsabbak a döntések és kevesebb a félreértés. Itt is a rend a kulcsszó: világos felelősségek, reális ígéretek, és utána következetes végrehajtás. A részletek az adásban hallhatók, konkrét helyzetekkel és példákkal.

A DIG‑IT olvasata szerint

A DIG‑IT olvasata szerint a HRP Services története a hazai IT‑elosztás szerkezeti átrendeződését jelzi. A margin a dobozon vékony, a komplexitás a hibrid felhőben és az AI‑ban nő, az ügyfelek pedig párhuzamosan igénylik az önkiszolgálást és a szakértői támogatást. Aki ezt egyben adja – portál, e‑learning, tanácsadás, megvalósítás és akár helyben futó AI –, az már nem csak projektekért versenyez, hanem ügyfélidőért is. A következő hónapok tétje a magyar cégeknél a sorrend: először valós mérések és folyamatok, utána platform és automatizáció, és csak a végén a „vitrin”. Aki így lép, annál kevesebb lesz a felesleges licenc, és több a visszatérő, működő megbízás. A teljes beszélgetés a DIG‑IT Podcast epizódjában hallgatható meg; a korábbi adások a hangtárban érhetők el.

DIG-IT Podcast szerkesztőség - All rights Reserved.