Emberi kontroll nélkül kockázatos az MI az újságírásban

Röviden

• A Képmás.hu főszerkesztője szerint a MI csak támogató eszköz, emberi ellenőrzéssel ad értéket.
• A terjesztés kitettsége nagy, a platformok egy változtatással elvághatják az organikus elérést.
• A következő lépés a saját csatornák és közösség építése, fizetési fal mellett vagy nélkül.

Egy szerkesztőségi megbeszélésen a Képmás.hu főszerkesztője arra kérte a csapatát, hogy olyan cikkeket írjanak, amelyeket a mesterséges intelligencia (MI) nem tud pótolni. A beszélgetésben azt is elmondta, a szerkesztőségben a „GPS-kategóriás” MI-eszközök segíthetnek, de a döntés mindig emberi marad. A magyar médiapiacon ennek ma üzleti súlya van. A platformok hírfolyama (feed) dönti el, kihez jut el egy tartalom, miközben a bevétel a bizalomra és a közösségre épül. Aki ezt félreérti, az olcsó elérésért cserébe kiszolgáltatja a márkáját és a pénzét.

A tét röviden ez. Az MI gyorsít, a terjesztés viszont a platformok logikáján áll. A főszerkesztő szerint a közönség egy része már nem szerkesztőségi oldalakról tájékozódik, hanem azt olvassa, amit az algoritmus elé tesz. A magyar kiadók közben gyakran hirdetési bevételből élnek, és nehéz az olvasókat tartós fizetésre bírni. Aki csak gyárt, az hamar „műanyag” tartalmakkal versenyez. Aki eredeti terepmunkát és saját interjút ad, az megkülönbözteti magát és csökkenti a kitettségét.

MI az újságírásban GPS-kategória

A Képmás.hu-n az MI ma is sok apró, de időigényes feladatot vesz le az újságírókról. Leiratot készít interjúkból, fordít idegen nyelvű forrásokat, és segít listázni további forrásokat. A főszerkesztő példája szerint egy indiai témához helyi lapokat és blogokat is talált a gép, amit aztán ember ellenőrzött. Ez pontosan az a támogató szerep, amely időt ad a valódi újságírói munkára. Nem ír helyettünk, hanem előkészít és utógondoz.

Nyelvi kérdésekben is hasznos lehet. A vendég példát hozott arra, amikor az MI jelzett, hogy régi, bántó kifejezést használna az újságíró egy kényes témában. Ilyenkor a gép felhívhatja a figyelmet a pontosabb megfogalmazásra, de az utolsó szó az emberé. A traumatudatos újságírásról szóló részben elhangzott, hogy egyes kifejezéseket ma már nem érdemes használni, mert ártanak az érintetteknek. Az MI itt kontrolllista-szerű társként működhet, de értékválasztást nem végezhet.

Platformfüggés és az elérés ára

A terjesztés gyakran nem a tartalom minőségén dől el. A főszerkesztő úgy fogalmazott, hogy az elérés sokszor 20 százalék tartalom és 80 százalék marketing. A közösségi platformok organikus elérése kiszámíthatatlan, és egy belső változtatás látványosan visszavághatja a forgalmat. Ezt sok hazai szerkesztőség ismeri, és külön névvel is emlegetik a „nagy algoritmus-megreccsenést”.

Ez üzleti kérdéssé teszi a függőség kezelését. Aki mindent a hírfolyamra bízik, az hirdetésre kényszerül, és nő a költsége. Aki több lábon áll, az lassabban, de tartósabban épít. A főszerkesztő szerint ide tartozik a saját csatornák tudatos használata is, ahol közvetlen a kapcsolat az olvasóval. Hírlevél, esemény, közösségi párbeszéd, és olyan tartalom, amelynek forrása és felelőse névvel vállalható.

Minőség ott kezdődik, ahol a gép megáll

A beszélgetés visszatérő motívuma volt, hogy a megkülönböztető értéket a terep, a saját interjú és a felelősen vállalt szerzői jelenlét adja. Egy MI nem fog telefonálni egy szakorvosnak, nem megy ki egy közösségbe, és nem vállal felelősséget egy döntésért. Ezek az elemek adják azt a többletet, amiért az olvasó visszatér. A Képmás.hu magazinlogikával dolgozik, nem hírszalagként. Nem a mennyiség, hanem az emberi hozzáadott érték a cél.

A szerkesztőségben az MI a munkafolyamat egyik lépése. Ötletelésnél, kutatásnál és utóellenőrzésnél támogat, de nem írja meg a cikket. A „műanyag” érzet akkor csökken, ha a tartalom mögött valódi arcok és tapasztalat állnak. A főszerkesztő elvárása egyszerű: legyen benne az ember a cikkben. Ez lehet egy alapos interjú, terepjegyzet vagy felelős szakmai állítás, amelyet vállal a szerző.

Fizetési fal és közösség: mi működik itthon

A vendég szerint külföldi lapoknál természetes, hogy a legtöbb tartalom fizetési fal (paywall) mögött érhető el. Itthon ez lassabban terjed, és a közönség meggyőzése nehezebb. Emiatt a szerkesztőségek gyakran a hirdetési piacnak vannak kiszolgáltatva, ami költségcsökkentési spirálhoz vezethet. A minőséghez viszont ember kell, idő és pénz. Ezért is kérdés, hogyan lehet a közösség és a bevétel egyszerre fenntartható.

A vendég olyan modellt vázolt, amelyben a közösségépítés önálló munkafolyamat. Nem csak a követőszám számít, hanem az a tér, ahová az olvasó szívesen visszajár. Ebbe beleférnek a személyes események, a párbeszéd és az a fajta „élő” jelenlét, amit MI nem pótol. A cél, hogy az olvasó ne csak a hírfolyamból ismerje a márkát, hanem találkozzon vele saját csatornákon is. Így kisebb az algoritmus-kitettség, és nagyobb az esély a stabil bevételre.

A DIG-IT olvasata szerint a tartós értéket három dolog adja. Emberi vezetés és felelősen vállalt, eredeti riport. Átlátható, ellenőrzött MI-használat a munkafolyamatban. Valódi közönségkapcsolat, amely nem csak egy platformtól függ. Ebből az következik, hogy az MI-be fektetett pénz önmagában nem old meg semmit. Döntés, csapat és világos működés kell mögé, különben a márka beleolvad a zajba.

Mi jön ezután? A támogató MI-eszközök még gyorsabbak lesznek, a platformok algoritmusai pedig továbbra is fekete dobozok maradnak. A kérdés az, ki épít közben olyan tartalmat és közönségkapcsolatot, amely túléli az újabb „megreccsenést”. A beszélgetés részletei a DIG-IT Podcast aktuális adásában hangzottak el a Képmás.hu főszerkesztőjével.

DIG-IT Podcast szerkesztőség – All rights Reserved.