- Üdvözlök mindenkit, ez itt a Digit Podcast.
- Személyi László vagyok, a Future-NOW vezető partnere és társam a krimiben Szekér Zoltán, az OD&IT és a Sailing Hangar alapító ügyvezetője. Sziasztok, jó napot kívánok! A Digit Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez.
- Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak.
- Vállalati digitalizációt kis túlzással a számlázás, ügyvitel, céginformációs rendszerek bermuda háromszögében rúgtuk be még az évszázad elején, most már elég régen, és a mai napig nagy hajtóerők ezek, ezért, ha tetszik, régi adósságot törlesztünk ma itt a Digit Podcastban. A céginformációs rendszerek tótumfaktumát az Ismerd meg az ügyfeled alapelv misszionáriusát! Köszöntöm a stúdióban Csorbai Hajnalkát, az Opten stratégiai és operatív igazgatóját.
- Szervusztok!
- Talán kezdjük a legaktuálisabb témával. A felvételünkhöz képest múlt héten választottak a Joint Venture Szövetség elnökévé, amihez mi is szeretnénk.
- Nagyon gratulálunk!
- Köszönöm!
- Mi köt ehhez a szervezethez és miért vállaltad, hogy irányítod a munkáját, illetve a hallgatóink miért figyeljenek magára a JVSZ-re, és akár miért legyenek tagok?
- Én közel 10 éve vagyok tagja a szervezetnek, és öt éve elnökségi tagként is dolgozom benne. Azért érdekes, mert az egyik legrégebbi hazai szövetség 40 éve hozták létre, akkoriban még klasszikus Joint Venture vegyesvállalatoknak lett létrehozva, de hát nyilván azóta sok minden változott, úgyhogy mára gyakorlatilag a hazai GDP egyharmadát lefedő tagsági körrel rendelkezik, és talán ez magában hordozza azt is, hogy miért érdemes csatlakozni hozzá, merthogy egyszerűen olyan best practice-ek, olyan fantasztikus gyakorlatokat lehet szakmailag minden területen elsajátítani, amik nagyon sokat segíthetnek minden vállalatnak, egyébként különösen a kkv-knak, akiknek adott esetben nincs is kapacitása arra, hogy különböző területeknek saját vezetője legyen náluk.
- És hogy lehet hozzátok bekerülni ebből?
- Jelentkezni kell tagnak, elbíráljuk és lehet csatlakozni. Viszonylag egyszerű a folyamat. Első körben azt mondanám, hogy mindenkit szeretettel várunk, pont azért, merthogy azért ez a fajta nagyvállalatok és KKV cégek, nagyvállalatok egymás közötti kommunikációja, egymástól való tanulás az nagyon fontos szempont. Emellett nyilván fő fókuszban van egyfajta szakmai párbeszéd a mindenkori kormányzat és a gazdaság között, illetve hát ehhez kapcsolódóan jellemzően a társelnökünk miniszter szokott lenni, tehát ez még azért sokat segít abban, hogy tényleg értékes szakmai párbeszédek tudjanak kialakulni.
- És mint újdonsült elnök, mik a te személyes terveid a JVSZ-ben?
- Én úgy gondolom, hogy az elmúlt 16 év után most egy elég komoly történelmi időszakban vagyunk, tehát valószínűleg viszonylag sok jogszabályváltozásra kell fölkészülnünk, és nagyon fontos, hogy ezek a jogszabályváltozások tényleg olyanok legyenek, amik a gazdaság javát szolgálják, és szerintem ehhez elengedhetetlen, hogy minden oldalról, társadalmi oldalról éppúgy, mint a vállalkozói szférából és a kormányzati oldalról meglegyenek azok a vélemények, amik előre viszik.
- Az Optennél pedig szinte a kezdetek óta felelős vagy a stratégiáért, ez nyilván jól fog jönni a HÉV-hez is. Mit jelent neked az, hogy stratégia? Változott-e ez bármit az elmúlt 20 évben mondjuk?
- Én 20 éve vagyok a cégnél, és az Opten 30 éve jött létre egy ilyen klasszikus családi, mondhatnám, hogy garázscég, de még az se volt, mert még az elején egy lakásban voltak, és hát onnan nőtte ki magát már a Magyarország piacvezető céginformációs cégévé. A stratégia nyilván alakul az is, de egy nagyon fontos dolog, egyfajta stabilitást ad, amikor az értékrend megmarad. Mert technológiák változnak, fókuszok változhatnak, jogszabályi háttér változik, tehát ehhez nyilvánvalóan alkalmazkodni kell, de hogyha az értékrend és a fő célkitűzés, a misszió megmarad, az, hogy mi szeretnénk, hogyha minél több információhoz hozzáférhetnének a cégek, nagyvállalatok, kisvállalatok, államigazgatás, és ezek alapján adatalapú döntéseket tudnának hozni, akkor nekünk erre kell hajtani olyan adatokkal, amiket el lehet érni, amikor bejött az ESG jogszabályok Európai Unióból lecsorgott Magyarországról, akkor nyilván erre is fókuszálni kellett, hiszen itt is nagyon sok olyan adat keletkezik meg, amit össze kell gyűjteni, egységbe kell rendezni.
- Én azt gondolom, és itt kapcsolódunk, és én nagyon-nagyon hálás vagyok mindenkinek és a lehetőségnek, hogy tőled kaphattam kettő darab díjat az életem során. Te voltál az átadó gyakorlatilag. És minden alkalommal, amikor beszélgetünk, márpedig szoktunk. Én nagyon örülök neki, hogy ennek az adatalapú gondolkodásnak, meg egyáltalán ennek a gondolkodásnak egy picit a része lehetek akár képes security szempontból is. De hogy hogy látod, hogy változott az adatok köre, a felhasználási köre, és szerinted a cégek állnak-e úgy, hogy nem csak excelt használnak, hanem adatokra is kezdenek építeni?
- Ez nagyon sokat változott az elmúlt években. Azt kell mondjam, hogyha a régióban vagy akár egész Európában akarom elhelyezni Magyarországot, mondjuk üzleti adatok elérhetősége tekintetében, akkor nagyon jól állunk. Tehát Magyarország kifejezetten el van kényeztetve, hogy milyen adatok a közérdekből nyilvános adatok. Emiatt tudunk például kapcsolati hálót létrehozni, nagyon sok esetben végső tulajdonosokat meghatározni a cégeknél. Ugyanakkor, ami mondjuk 20 éve volt, hogy a bankok is azt mondták, a nagyvállalatok is, hogy ide nekem az összes adatot majd én varázsolok belőle, amit szeretnék. Az pont emiatt a nagyon sok adat miatt már egy picit megváltozott. Most már azt mondják, hogy vannak konkrét kérdéseink, arra szeretnénk válaszokat. Melyik ügyfelünk fog csődbe menni, hol a legnagyobb az ügyféllé válás valószínűsége, ki fog lemorzsolódni. Ha van egy ügyfelem, akkor azt mondjuk cégcsoport szinten hogy tudnám a többi cégét is az adott vezetőnek, tulajdonosnak partnerként tenni. Tehát olyan kérdések, amik a mindennapi folyamatokban jönnek elő. És akkor most már nem ők akarnak feltétlenül ezzel varázsolni. Szoktam mondani, hogy mindenkinek megvan a maga szakterülete általában, amihez ért. És én egy csomó mindenhez nem értek, viszont az adatokat elég régóta elég tisztán látjuk, és nagyon jó következtetéseket tudunk levonni belőle. Úgyhogy nekem jó látni ezt az irányt, picit fókuszáltabb talán, mint a korábbi.
- A másik ugyanide kapcsolódik, hogy változott az világ, és mindenki elkezdett AI-t használni, miközben a valóság, hogy Excelben vannak az információk.
- Ezt ti hogy élitek meg, és nálatok a cégnél én tudom, de szeretném föltenni kérdésnek, hogy a fiatalokkal hogy tudjátok ezt jó együttműködésben megvalósítani.
- Hú, itt most nagyon sok mindent tetszene.
- Idézném először Hortobágyi Ágoston barátomat, aki szerint az Excel az még ugye egy előrébb való dolog, mint amikor valaki jön egy fél méternyi magas papírköteggel, hogy ő akkor ebből szeretne AI-jal valamit. Tehát, hogy ugye abból azért először legyen valami feldolgozott anyag, akkor abból szedjünk ki adatot, abból legyen strukturált adat, és akkor utána már valahova teszem és eldöntöm, hogy mit csinálok vele. Tehát azért ez sok lépés. És hát tiszta adat kell az AI-hoz, mert hogy ugye ha nem tiszták az adatok, akkor durva mellényúlások lehetnek. És mi nagyjából egy három éve vezettük be az AI-t a cégen belül, a maga gyerekbetegségeivel nyilvánvalóan, amikor elkezdtük használni, de azt mondtuk a kollégáknak, hogy mindig menjünk el addig, ahol éppen tart az AI. Merthogy az is folyamatosan fejlődik, és mi meg megtanuljuk, olyanok leszünk, mint a GPS, hogy újratervezés, újratervezés, mindig be tudjuk építeni az új dolgokat, megtanulunk hozzá idomulni. És akkor ahogy nézzük, hogy belenövünk ebbe a feladatba, igen, láttuk, hogy a változás az nem könnyű. A változásmenedzsment cégen belül szerintem nagyobb feladat, mint a technológia az AI-ban, amit integrálni kell. Most gondoljunk bele, hogy vannak olyan fejlesztők, senior fejlesztők, akik 20-30 éve fejlesztőként dolgoznak. Néhány programnyelven már túl vannak, de ez volt a legnagyobb lépés az életükben, és ehhez képest azt mondjuk, hogy lesz kedves mondjuk AI-jal előkészíteni a szoftvert, amit ír, és csípőből azt válaszolja, hogy ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ez olyan jó lesz, mint amit ő írt. És igaza van, nem lesz még, nem lesz olyan jó, mint amit ő írt, de ha hívunk egy fiatalt, aki előkészíti 90%-osra, akkor már csak azt a 10%-ot kell mellé rakni. És szerintem ezt a gondolkodásmódot ezt csak úgy lehet megcsinálni, hogyha több generáció egymás mellett dolgozik, és mindenki látja a másiknak az előnyét. És akkor viszont hihetetlen hatékonyságnövelést lehet elérni vele.
- Ez visszatérő kérdés egyébként, hogy mennyire kell lássuk, hogy mondjam, a saját korlátainkat, és mennyire kell feszegessük azokat, hogy még nem tökéletes ez, de már kezdjük el használni, mert ha akkor kezdjük el használni és arra várunk, hogy tökéletes lesz, akkor az késő. Meg ugye nem véletlenül hívják ezt céginformációs szolgáltatásnak, amikor én kezdtem még CRM elemzőként a munkaéletemet, akkor még jellemzően adatbázisokat vásárolt az ember, és pont. Tehát, hogy jött az adat, az akkori állapotokat tükrözte, és azt kezdtünk vele, amit tudtunk. Nem az információ jött, azt nekünk kellett belőle előállítani minden cégnél több területen is akár. És akkor ma viszont ez egy óriási előny szerintem, hogy információhoz is lehet jutni. Nem csak az van, hogy az Opten vagy a bármelyik másik adatbázis szolgáltató cég odarak neked egy tonna adatot, hanem ő tudja azt, hogy abból mennyi felé lehet gondolkodni, és milyen módon lehet ilyen valódi kérdéseket megválaszolni. Na és itt szeretnék egy következő kérdést feltenni, hogy mik ma a valódi kérdések a KKV szektorban, mert tényleg 30 éve gyűjtitek és elemzitek ezt, hogy hol tart a magyar cégvilág. Tök külön téma nyilván a nagyvállalatok, meg a multinacionális cégeknek a világa, de hogy nagyon sok magyar cégvezető is hallgat bennünket. Milyen problémákat láttok és milyen megoldási lehetőségeket kínálnak ezek az eszközök, amikkel ti is működtök és dolgoztok?
- Hát az egyik leggyakoribb kérdés az klasszikusan kockázati vagy értékesítés támogatási, attól függően, honnan nézzük, hogy erről a cégről mit lehet tudni úgy összességében?
- Egy ilyen klasszikus cégelemzési feladat szokott lenni. Nyilván nem mindegy, hogy azt a részét próbálom megvilágítani, hogy ki fogja-e fizetni azt a 10 millió forint értékű acélszerkezetet, amit eladtam neki, vagy azt az oldalát világítom meg, hogy látok-e még olyat, akinek kellene ilyen típusú beszerzés. És ez a kettő a leggyakoribb. De innen már csak egy lépés szokott lenni, ki kivel áll kapcsolatban. Ez a klasszikus Opten kapcsolati céghálózatok feltérképezése, végső tulajdonos legyűjtése, mert aki már egyszer megégette magát valamivel, akkor ő a vele kapcsolatban állókkal nem szeretne üzletelni. Egyébként ennek statisztikai alapja is van, tehát hogy szokták mondani, nem paranoiás, akinek a hátából kiáll a kés. Igen, ez egy klasszikus védelmi vonal, amikor az ember meghúz egy olyat, hogy én vele már nem szeretnék többet szerződni. És hát a másik típusú kérdés, amikor a KKV cég megérzi, hogy valamihez nagyon nem ért. És ilyen szokott lenni, amikor mondjuk megkapja egy nagyvállalattól az ESG kérdőívet egy középvállalat. És végigolvassa a kérdéseket, és azt mondja, hogy hát légyszi segítsen valaki. Nem tudom értelmezni. És amire itt kitértél, hogy mikor jutunk el oda, hogy valamit még tökéletlenül is be kell vezetni. Ugye aki ismer, az tudja, hogy én eredendőleg atomfizikus vagyok. Ott nincsenek 100%-os dolgok. Statisztikai alapon történnek a dolgok, ennek megfelelően, amikor mi úgy gondoljuk, hogy valami már jelentős segítséget ad, és sokkal jobb, mint ami eddig volt, akkor megyünk előre. És persze utána még lehet csiszolgatni, de hogy szerintem ez egy nagyon komoly lépés. Hogyha azt mondjuk, hogy most még nem tökéletes, de már így is felszabadít egy ember napnyi időt egy nagyvállalatnál, akkor hadd menjen, használja. És utána visszajelzésekre is építünk. Tehát szerintem ez a szép a termékfejlesztési oldalra.
- Akkor, amikor arról beszélünk, hogy opten, és mondjuk be kell illeszteni egy folyamatba, akkor én nagyon sokszor szoktam saját beszélgetéseinkre is hivatkozva mondani azt, hogy jó-jó, tehát hogyha a partner minősítést nem nézed végig, akkor tulajdonképpen mindegy, hogy melyik lépésben kapsz mattot, mert már mattot kaptál. A kérdés, hogy fel vagy-e készülve arra, hogy mattot kapsz. Ugye ez egy sakkos példa volt, de ez gyakorlatilag azt jelenti, hogyha van egy 50 milliós kitettséged acélszerkezetre, és rajtad marad az acélszerkezet, akkor nem lesz olyan őszinte a mosolyod. Tehát ha valaki már CRM-mel vagy ERP-vel, ne adj isten dolgozik, van-e lehetősége valamilyen módon hozzátok integrálni, és ha igen, akkor milyen információkat kérdezhet meg tőletek?
- Nem is kérdés.
- Az API kapcsolatok, azok nagyjából 10-12 éve már elérhetőek, akkor még csak a legnagyobbak kérték a bankok, meg tényleg a legnagyobb nagyvállalatok. A mai világban nagyon sokan kérik, középvállalati szintig már mindenképpen lecsorgott az, hogy adatintegráció legyen különböző rendszerekhez. Persze ezen sokat segít, hogy a legnagyobb vállalatirányítási rendszereknek van olyan moduljuk, amik az Opten adatbázisát tudják beintegrálni. Itt is kitérve arra, hogy nem a klasszikusan csak adatokat, hanem a számolt adatokat is. Tehát adott esetben egy kockázati besorolás, egy javasolt hitelkeret maximum is ugyanúgy át tud menni egy API kapcsolaton keresztül. És hát most az utóbbi időben pedig már jönnek azok az AI szoftverek, amik azt mondják, hogy ha az ügyfélnek van előfizetése hozzánk, akkor ők ezt be tudják kötni, össze tudják építeni. Legyen szó akár arról, hogy valamilyen dokumentumokba kell cégadatokat beilleszteni, számlázáshoz kell cégadatokat beilleszteni. Nyilván itt nem annyira bő az adatállomány, és nem is szívesen adnánk még ki feltétlenül, meg külön monitorozás van ezekre az adatfolyamokra, hogy nem nő-e meg a felhasználás, nem történik-e bármi más, de ez gyakorlatilag szerintem a jövő útja, és előbb-utóbb úgy gondolom, hogy két irány marad, vagy az adatintegrációs vonal, vagy pedig az, amikor már egy kész elemzést néz valaki, és akkor azt kapja, amit szeretett volna.
- És akkor gyakorlatilag egy vezérigazgató tud az Opten adatbázissal beszélni, mert azt a jelentést ő már tudja értelmezni. Nekem az jutott eszembe, hogy ahogy így az AI-t most már többedszerre behozod, hogy ti azért egy bizonyos szempontból nagyvállalat vagytok, vagy legalábbis nagyvállalati közegben dolgoztok, más szempontból azért egy családi vállalkozás vagytok, magyar tulajdonú az Opten, miközben van egy olyan szolgáltatásotok, ami 27 ország, ha jól emlékszem, 50 millió cégének az adataival dolgozik. Most hol van a ti korlátotok, amibe így beleütköztök? Mondjuk például jön az AI, az rengeteg erőforrást tud égetni, tehát azt valamivel ki kell tudni szolgálni informatikai oldalon, az adatbázistól egészen az internet kapcsolatig bármire is gondolok. Tehát van-e ezzel kapcsolatban nehézségetek, hogy infrastrukturális korlát, illetve van-e egyszerűen kapacitásbeli korlátotok, hogy ezt vagy azt már nem könnyű megoldani, nem könnyű ráerőforrást biztosítani a csapatban.
- Tehát, hogy egy atomfizikus példával van-e egy saját erőművetek hűtésre, fűtésre?
- Majdnem.
- Már az űrállomásotok készül valahol a világban.
- Amikor mi szerencsére úgy alakult, hogy a Covid előtt egy évvel felhőbe költöztünk, ami egy roppant szerencsés időzítés volt. Akkor álltunk át a PIS 365-re is, tehát nekünk, amikor a Covidban az volt, hogy home office van elrendelve, akkor pénteken hazamentek a kollégák, és hétfőn úgy dolgoztak, mint a kisangyal. Ráadásul mi még ezt úgy jelenítettük be, hogy még a kormányzat nem jelentette be a lezárásokat, csak mi úgy éreztük, hogy akkor ennek eljött az ideje. És rá egy-két napra jelentette be a kormányzat, hogy akkor iskola se, és akkor mindenki nagyon örült, hogy akkor otthon maradhat mondjuk a gyerekekkel. De ugye ez csak az egyik része, merthogy azóta mi történt? Azóta vannak azok az AI-rendszerek, amik ilyen klasszikusan open AI. Hát azért ott ugye ötször meggondolja az ember, hogy mit tölt fel. Megint csak visszatérve a bizalom kérdésére. Nekünk a legnagyobb értékünk annak ellenére, hogy már információt gyártunk az adatokból, de azért a tiszta adatvagyon az mindenképpen egy meghatározó. Ennek megfelelően mi azt a döntést hoztuk cégen belül, hogy az adatbázisokat, a tiszta adatokat nem töltjük fel tömegesen az Openai-ban, és akkor jött a másik opció, hogy jó, jó, de akkor mégiscsak hogy tudnánk ezen is használni az AI-t, mert egyébként programozásra használjuk az Openai-nak bizonyos elemeit is sok esetben. Azt szoktuk mondani, hogy amire létezik már hasonló nemzetközi szinten, és nem mi találjuk ki, azt úgy gondoljuk, hogy nem tőlünk fogják ellopni. Tehát ennek megfelelően annyira nem kell rá vigyázni, azokra kell nagyon vigyázni, amik nagyon cégspecifikusak, nagyon egyediek, és őnekik hoztuk létre az úgymond kiserdőművünket, ami egy kis AI szerverközpont ott bent nálunk a cégben. Ezen nem nagy nyelvi modellek futnak, merthogy nem az a fontos, hogy magyarul tudjak vele tökéletes nyelvtani háttérrel beszélgetni, teljesen megfelelő az angol nyelv is, és teljesen megfelelő egyébként maga a kódolói ismeret a beszélgetésre, hiszen modelleket építünk, szegmentációkat végzünk rajta, adatokat nyerünk ki, dokumentumokból továbbiakat különböző módszerekkel. Ezek azok, amiket azt gondolom, hogy ott kell megcsinálni egy zárt rendszerben. És nyilván akkor itt az infrastruktúrából, amikor mi azt hittük, hogy a saját telepített rendszereinkből fölköltöztünk a felhőbe, és mi ott megérkeztünk, és most rájövünk, hogy amellett, hogy azt meg kell tartani, vissza kell hozni egy darabot ahhoz, hogy jól tudjunk működni. Ez egy érdekes változás, és picit ott gondolkodtunk is rajta, hogy ez a jó irány-e, mert úgy tűnik, mintha visszafordulnánk, de nem. Egyszerűen ezt igényli a jelenlegi technológiai háttér.
- Fölteszem picit máshogy is ugyanezt a kérdést, mert tényleg érdekel, hogy magyar családi cégként hogyan tudtok nagy, akár világcégekkel versenyezni. Ugye ez szerintem a legjobb ember erre a Hajnalka, akit meg tudok kérdezni, hiszen ő húsz éve a stratégiának a gazdája.
- És azt kell mondjam, amit a Zoli mond, hogy a piac visszaigazolta ezt a stratégiát, más és más stratégiákat az évek során. De hogy mi a ti versenyelőnyötök, amivel ezt a versenyt tényleg álljátok, sőt, piacvezetőknek.
- Magyarországon nem kétséges az, hogy ismerjük a magyar piacot. Szerintem az mindent visz. Oké. Lépünk ki Európába, EU 27 tagállamával rendelkezünk ugye olyan adatokkal, amikből tudunk cégelemzéseket készíteni. Itt az egyik versenyelőnyünk az, hogy aki már megismert bennünket valamilyen szinten, az szívesen használja, szívesen skálázza a többi országban ezeket a lehetőségeket, viszont akkor itt jön be az a határ is, amit úgy érzünk, hogy át kellene törni, vagy még jobban át kellene törni, és ez pedig a marketingben van. Ugyanis az, hogy valaki egy másik országban, ahol még nincsen egy 30 éves brandépítés mögötte berobbanjon, azt nagyon nehéz. Nehéz akkor is, hogyha social media hátteret építünk rá, mert nagyon nagy a zaj, nagyon komoly erőforrásokat kell átcsoportosítani, és ugye itt az ember egyensúlyozik abban, hogy ráköltök egy egységnyi pénzt, mit látok, mi történik. Van-e az az áttörési pont, amit hogyha egyszer bedobunk, akkor hirtelen jelentősen megugrik a vásárlások száma. Mi még eléggé kísérletező fázisban vagyunk ebben, kikérjük azoknak a véleményét is, akik megtaláltak bennünket és használnak, hogy mivel tudnánk esetleg jobban megjelenni. Tehát én most egyelőre azt érzem, hogy szerintem technológiai oldalról készen állnak, több cég is készen áll arra, hogy jó adatok alapján jó információkat adjon ki. A marketing az mindig is egy nagyon költséges elem volt, és szokták mondani, hogy ráadásul legalább a felét nem tudjuk, hogy értékes-e, de ugye nem tudjuk melyik fele, úgyhogy ennek praktikusan az a következménye, hogy mégiscsak elköltjük azt a pénzt, amit elszántunk. És hát ugye kell egy megkülönböztető dolog, és hogy mi az a megkülönböztető dolog. Én szeretném azt hinni, hogy nálunk ez a nagy kreativitás és a folyamatos egyeztetés az ügyfelekkel. Tehát mi nagyon gyakran kimegyünk az ügyfelekhez beszélgetni, hogy különösen, amikor bejön egy ilyet, hogy minden is kellene. És én szeretem ezeket a kérdéseket, hogy mindent szeretnék megvásárolni, az összes adatot, és az összes szolgáltatáshoz kell hozzáférés. És akkor mondtam, hogy oké, hát most nekünk ez főnyeremény.
- Van az a nulla szám, amit odaírok a végére, akkor nekünk az komfortos.
- De hogy azt szeretnénk, hogyha úgy tudnák az ügyfelek használni, hogy ez nekik tényleg megéri és tényleg jó. És elmegyünk és megkérdezzük, hogy mihez kell, és van, akire tényleg azt tudom mondani, hogy saját modellt szeretnének építeni, nekik van 200 változójuk, mellé teszik a mi 300 változónkat, és építenek valami szuper dolgot, és akkor úgy állok föl, hogy tudom, hogy ez jó kezekben lesz, jó szakemberekkel van, rendben van. És van olyan, akihez elmegyek, és még ott áll, hogy hát ő úgy fölfedezni. És akkor az úgy tudjuk, hogy ez egyrészt drága lesz, nem nekünk bevétel lesz, hogy neki lesz drága, és utána nem lesz elégedett, mert hogy nem valósul meg, mert még nincs is igazában a fejében, hogy mit szeretne. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy csináljunk egy pilotot, nézzük meg egy kisebb állománnyal. Lehet, hogy nem lesz annyi bevételünk, de nagyon elégedett ügyfelünk lesz hosszú távon.
- Semmi olyan szél nem jó annak, aki nem tudja a kikötőt.
- Hát nehéz úgy követni bárkit, hogy nem tudja, hogy merre megy, de ez kétségtelen tény, tehát egy csomó 96 százaléka az AI projekteknek jelenleg kuka. Azért, mert érzik, hogy nekik be kell vezetni valamit, de nem gondolják végig. Most a múltkori, az egyik ilyen konferencián pénzügyesek előtt, amikor volt lehetőségem megszólalni, akkor annyit kérdeztem, hogy tetszenek-e emlékezni 2009 környékén mindenki data workhouse-okat épített. Igen, igen, emlékszünk. Szuper! Kinek működik? Miért kérdezem? Mert mondom, arra rá lehetne építeni az AI-t. És ugye itt jött be, hogy tulajdonképpen nagyvállalatoknál is most szándékosan nem a kkv-kat próbálom mondani, ahol azon gondolkozunk, hogy föltegyem a GPD-nek a kérdést, és egyáltalán ki van-e kapcsolva, hogy tanuljon belőle, mindegy. Kiberbiztonságra fogok rátérni, az lesz a vége, csak egy hosszú gondolatmenet. Hogy egyáltalán nem tartunk ott, hogy ne pilot purgatóriumba kerüljenek ezek a típusú projektek. Azt látom, és egyre több olyan probléma van, hogy jönnek az ifjú titánok, 23 éves, 10 éves tapasztalattal elolvasta a könyvét, kiadta a könyvét, amiben elmondja, hogy AI Agente korában hogy kell egy ilyen vállalatot vibe kódolni. Ennek a vibe kódolásnak a vége, hogy azt mondja, hogy nem baj, ha nem sikeres a projekt, akkor a munkát azt mi álltuk. Ez ugye nagyon jól hangzik, és nagyon sok, mondjuk azt, hogy tíznél több vezérigazgatóval beszéltem utána, ami azt jelenti, hogy nem kellett kifizetni a munkáját, de ott maradt egy rendszer, aminek nincs semmiféle felügyelete, senki nem érti, miért van ott, senki nem érte miért vezették be, de AI projektcímen futott, amire egy csomó pénzt elköltöttek?
- És ők maguk is rengeteget dolgoztak.
- Ők maguk rengeteg időt és pénzt fektettek ebbe az egészbe bele, és ez az összeg ment egy az egyben a kukába, és most keresik a megoldást, és innentől fogva bármilyen megoldás, ami érkezik, nem lesz jó, hiszen egyszer már megérgettük magunkat. Ugye ezekbe hívnak tanácsot adni. És akkor itt jön a kiberszekulity szempont. Megítélésed szerint és nálatok, akár a tapasztalatból, amit megoszthatsz velünk. Mennyire fontos mondjuk bármilyen szabályozásnak az ahhoz való igazodás. Most szándékosan így kérdezem, tehát nem definiatív szeretnék, és akkor nem vagytok pénzügyi szervezet, tehát nem Dora, MNB, Audit, hanem hogy összességében mennyire fontos, hogy van egy szabályozás, és ahhoz tudtok igazodni például így kiberszekurity szempontból.
- Csendben jegyzem meg, hogy doda MNB Audit ránk is vonatkozik egy csomószor, mert ugye beszállítói vagyunk a bankoknak, úgyhogy e tekintetben is vannak elvárások, viszont amiben mások vagyunk, mint mondjuk egy nagyvállalat, sokkal gyorsabban alakulnak ki azok a szabályrendszerek, és ezek a szabályrendszerek, ezek nem egy ilyen túlspecifikált rendszer részét képezi, hanem elindulunk onnan, hogy amikor az ember épít egy házat mondjuk először, és mindenhol fal van. Nincs ajtó, nincs ablak. Megvédjük magunkat, és utána kiütögetjük azokat a téglákat, amikre azt mondom, hogy ezek mehetnek, gondoljuk át, milyen kockázat, milyen vállaljuk a kockázatot. Következő lépés megint. És emiatt nekünk nagyon gyorsan el tud indulni egy olyan rendszer, ami alapvetően vállalható kockázatú. Tehát nem mondom, hogy nincs kockázata, hisz mindennek van, megint csak kiindulva, hogy nincs 100%, de az, hogy egy abszolút vállalható kockázatú. Ezeket a rendszereket gyakran levágjuk azokról, amik természetesen a nagyvállalati, akár banki rendszerekhez tartoznak, tehát ott éles határ van, arra valami zártsági auditot kell külön végrehajtani. De maga ez a fajta szabályzás nekem nagyon tetszik, hogy belülről jön sok esetben. Tehát van egy alap, és utána belülről a fejlesztők jelzik az igényeiket, hogy mit szeretnének, mit látnak jónak. Nagyon jó fejjel gondolkodnak, bár természetesen nálunk is van IT biztonsági vezető, aki folyamatosan edukálja is őket, meg neki is vannak olyan ötletei, amiket be kellene építeni, de a kollégák maguk is már nap mint nap olyan fejjel gondolkodnak, hogy hát itt mondjuk arra gondoltam, hogy ezt az adatstruktúrát éppen föl lehetne tölteni, mert ilyen valószínűleg van még tízezer a világban, nem egy nagyon egyedi. Kérek azért rá egy jóváhagyást, hogy mehet-e, és sokkal gyorsabbak a folyamatok, és szerintem ez az előnye egy középvállalatnak vagy egy családi hátterű vállalatnak, hogy nem kell 87 jogászi kört, meg még IT-s, meg még IT biztonsági kört megfutni, hanem a szakma ott van, de nincsen elnehezedve tőle, úgyhogy pont azért, mert folyamatosan változnak a lehetőségek, mindig csiszolgatjuk, egyre jobban támaszkodunk az AI-ra, de folyamatosan monitorozva van, kontroll alatt van és szabályozva van.
- Puhatolózó kérdés következik. Hajnalka, te hallgatsz minket a Digit Podcast csatornáin?
- Volt már, amiteket hallottam.
- És tudod, mi következik ilyen táján az adásoknak?
- Hát ha félidőben vagyunk nagyjából, akkor egy személyes száj, ha jól gondolom.
- Ez következik, ez a. Hát itt a nyár gyakorlatilag június elején ülünk itt, szabadidő, egyebek. Arra gondoltam, hogy a sütés-főzésről, bográcsozásról, grillezésről szabadban kérdeznélek benneteket.
- Most gondolkodtam, hogy a sötét főzést, azt amiatt kaptam, mert hölgy vagyok.
- Ezt szeretném jelezni.
- Köszönöm.
- Egyébként nagyon, hogy mondjam, nem vagyok egy tipikus sütő-főző, és tényleg jó, hogy ezt a kerti grillezést kérdezted, mert ez még előfordul.
- De olyan nagyon nem vagyok egy konyhatündér, viszont például nálunk minden évben van egy nagy családi összejövetel, amin körülbelül harmincan jövünk össze, és most az idei évben nálunk lesz ez az összejövetel, és már nagyon várom, szerintem nagyon jó hangulata van ezeknek, úgyhogy igazán jó beszélgetések lehetnek egy ilyen kis grill parti mellett.
- Nagyon érdekes, hogy a szabad levegő mennyit hozzá tud ezekhez adni. Én gyorsan elmondom.
- Légy szíves!
- Zolinak több időt hagyok, mert hogy én abszolút, nekem ez a gyenge pontom, tehát hogy én nem nagyon tudok sütni-főzni. Fogyasztani nagyon jól tudom őket, az eredményüket. Amennyit eljutottam mondjuk a konyhában, az a woke készítés, tehát azt még úgy szeretek, meg tudok, és nagy vágyam, hogy egyszer megtanulok bográcsozni, mert annak a hangulatát mondtam, hogy te is a családi összejövetelt mondod, annak a hangulatát nagyon szeretem. Egyelőre a kertben a szalonnasütést gyakoroltam. Többször is.
- Koncert?
- Az nem ér, tudom.
- Én nem tudok főzni. Ezt úgy fogalmaznám meg, hogy minden férfi tud főzni, csak még van, aki nem érett meg rá. Én még nem értem meg rá, viszont tűzrakásból jeles. Tehát, hogy bárhol, bármikor csiholok tüzet, ez az én feladatom.
- Maradva még picit a személyes szálnál, de egy teljesen más. Többször behoztad már ezt az atomfizikus dolgot. Nem tudom, hogy egyébként a kollégákkal szoktál-e ezen viccelődni, hogy ez nem egy atomfizika, amikor épp egy problémát oldotok meg, de hogy arra gondoltam, amikor készültem a beszélgetésre, hogy engem az nagyon érdekelne, lehet, hogy a hallgatókat is, vagy bízom benne, hogy az Opten előtt foglalkoztál leginkább ezekkel a kutatói dolgokkal, még kémiai kutatóintézetben is voltál fizikus, tehát hogy elég mélyre mentél ezen a kutatói területen. Mi távolított el ettől a pályától, illetve van-e valami, amit megőriztél abból az énedből és tudsz hasznosítani. Fel tudod használni azokat a képességeket vagy tudásra az Optennél és most már a JVSZ-nél is.
- Hadd kezdjem a végétől akkor itt az utolsó kérdésnél. Nagyon sok mindent tudok. Maga a fizikus szakma az egy elég markánsan egy problémamegoldó típusú szakma. És nem i, az én feladatom, amivel foglalkoztam, nem is annyira elméleti volt, sokkal inkább egy gyakorlatorientált eredményorientált. Egyébként szokták mondani, hogy az egyedüli női területtel foglalkoztam, én a gyémánttal foglalkoztam. Kérlek, ez egy nagyon hálás terület, azon belül is gyémántbevonatok előállításával, és így az anyagtudományban mozogtam viszonylag otthonosan. Ami viszont a problémamegoldás mellett még egy nagyon erő szokott lenni, az a modellezés. És őszintén szólva azt, hogy milyen adatok alapján, milyen kimeneti eseményekre építünk modellt, ott maguk a matematikai módszertanok azok egyformák. És az, hogy utána nem véletlenül van, hogy nagyon sok matematikus, fizikus helyezkedik el a bankszektorban, közgazdaságtudományi területen akár, merthogy viszonylag otthonosan mozognak itt, és nem akarnak száz százalékos dolgokat építeni, mert úgyse lesz, hanem csak jókat, ha szeretnének olyat, ami segít, ami előre visz. Úgyhogy szerintem ez mindenképpen jó. Amitől kicsit talán eltávolodtam a szakmától, egyrészt az volt, hogy amikor nekem születtek a gyermekeim és otthon maradtam, akkor kellett valami pénzkereseti lehetőség után nézni, és én akkor programoztam alvállalkozóként az Optennek. És egy idő után azt láttam, hogy ezek olyan jók ezek a programok, nem azért, mert némelyiket akár részem volt benne, vagy volt, hogy teszteltem, hanem azért, mert jó programok, és valahogy mégsem hallottam mindenhol nap mint nap az Optennek a nevét, és akkor erre úgy rákérdeztem, hogy hogyan lehetne ezt egy kicsit, hogy ne csak a bankok ismerjék, mert azért a bankok azok már ismerték 20 éve is, hanem minél több cég, és akkor kezdtünk el ráfókuszálni, hogy a KKV cégeknek is legyen elérhető nagyon erős az edukációs vonal, és akkor egy ilyen lehetőség volt, hogy mivel pont Gyeden voltam, ezért úgy adta magát a dolog, hogy kipróbáljam magam egy ilyen területen, és teljesen beleszerettem ebbe az adatelemzéses dologba.
- Én maradnék most, kérdezted a múltat. Egy kicsit tudnál prediktálni a jövőt, hogy mi az, amit láttok, vagy mi az, ami igazán foglalkoztat? Mindegyik aspektus érdekes, ami eszedbe jut, akár a vízióban a jövőben a cégekkel, akár a személyes érintettségedet a vízióban, hogy m?
- Őszintén szólva most úgy próbálom általában kikapcsolni a prediktáló dolgokat, mert akármerre indulok, valahogy mindig katasztrófa a vége.
- És ez nem jó, tehát akkor inkább nem szülök modelleket. Van egy picit ilyen apokaliptikus hangulatom az utóbbi időben. Nem feltétlenül ilyen rövid távú, hanem mintha nagyon sok minden menne rossz irányba. És ugye volt, amikor mondták, hogy a környezetvédelemért valamit tenni kellene, és akkor jött, hogy hú, de hát az Európai Unió az nagyon túlszabályozza, és hát globális problémákat nehéz lokális szinten megoldani, és nagyjából ez igaz azokra a problémákra, amit látok. Az egyik az igen, a környezetünknek a lepusztítása, kicsit olyanok vagyunk, mint a sáskák, így teljesen leraboljuk, és nincsen több jogunk itt lenni a bolygón, mint bármelyik más állatnak gyakorlatilag, és valahogy mégis máshogy viselkedünk. És utána gazdasági szempontok alapján próbáljuk megmagyarázni magunknak, hogy.
- Az miért jó?
- Igen. De hogy azért előbb-utóbb el fogunk oda jutni, hogy látni fogjuk, hogy akkor is, ha drága, azért a víz kell. Akkor is, ha drága, azért valami növényeket, állatokat tudni kellene termeszteni, tenyészteni. Tehát ez az egyik irány. Akkor a másik, az AI kapcsá, még nem is tudom, egy-két éve is rendszeresen volt, hogy kormányzati képviselők is mondták mellettem kerekasztalban, hogy az AI nem szüntet meg munkahelyeket, nem kell félni, hogy elveszíti az ember az állását. Ó, dehogynem! Rengeteg munkahelyet fog szerintem megszüntetni, szerintem nagyon sokan fogják elveszteni az állásukat. Mondták, hogy keletkeznek újak. Ez is igaz, keletkeznek újak is, ugyanakkor vannak olyan típusok, amiket nagyon nehéz AI-jal, mit tudom én, egy masszőr, valószínűleg egy fodrászhoz is szívesebben megyek, amíg még személyes ez a kapcsolat. A pszichológusoknak is ugye valószínűleg lesz még bőven telepe, tehát hogy vannak olyan területek, ahol mondjuk kevésbé hat az AI, de nagyon sok területen meg igen. És hát akkor itt egyből bejön a kiberbiztonsági, hogy mi azt mondjuk, hogy mi nagyon vigyázunk, hogy nehogy kárt tegyünk valamiben, meg szabályozzuk magunkat, és megint csak ez egy globális dolog. Mindenki ennyire önmérsékli magát? Mindenki ennyire szabályozza magát, vagy nem? Hát nyilván nem, megint csak a tapasztalatok alapján. Ugyanez igaz a háborús jelenségekre, amik most vannak a világban. Tehát ha a jövőt nézem, abban van egy picit ilyen apokaliptikus szemléletem, ugyanakkor azt gondolom, hogy nekünk a lehetőségekhez képest kell kihozni a maximumot, és nagyjából ezzel is szoktam magamban ezt letenni, hogy amin nem tudok változtatni, azon nem pörgök, nem gyötrődök. Amin viszont tudok, ott próbálom a lehető legtöbbet megtenni, és ez igaz a társadalmi szerepvállalásban épp úgy, mint ahogy akár egy technológiai fejlesztésben.
- Az a nagy bölcsesség, amikor ezt a kettőt jól el tudod választani, hogy mi az, amivel valóban érdemes foglalkoznod, mert tudsz rajta változtatni, és mi az, amin éppen most nem tudsz változtatni. Ti keményen foglalkoztok innovációval az Optennél, és ezt sem szerettem volna kihagyni ezt a területet. Ott van a Pécsek szolgáltatás, ami azt teszi lehetővé, hogy megosszák a vállalatok a fizetési fegyelmet az ügyfélkörben, ott van a kapcsolati áron, amit te is említettél, ami megmutatja egy-egy vezetőnek a hatókörét, megmutatja a vállalatok közötti összefüggést, vagy a kapcsolatok, tulajdonosi kapcsolatok akár erősségét. Hogyan lehet ezeket egy magyar piacon bevezetni, sikerre vinni, nem csak elfogadtatni, de megkedveltetni az ügyfélkörrel. Ugye azért a magyar cégvezetői közeg az elég bizalmatlan az újdonságokkal szemben, illetve elég nehéz számukra felmutatni azt, hogy neki milyen értéket teremt egy újdonság. De mégis vannak sikerek. És ilyenkor engem ez nagyon foglalkoztat, hogy feltalálni vagy kialakítani egy új szolgáltatást, egy innovációt odáig elvinni, hogy egész jól működik, az sokaknak sikerül, de az sokkal kevesebb esetben sikerül valóban használatba is venni. Mit gondolsz erről?
- Különösen igaz ez a szolgáltatások területére, ahol általában már azt érzik a vezetői, hogy nem kérek még egy szolgáltatást, mert már van 28 ezer, nem kérek még egyet. És szerintem itt nagyon nagy jelentősége van, hogy honnan indul ez az innováció. Ha onnan indul, hogy az ember folyamatosan hallja, hogy de jó lenne ez vagy az. Vagy elmegyünk valahova és azt mondjuk, hogy Marikának itt az a feladata, hogy napi 8 órában megvizsgálja, hogy a tulajdonos cég tulajdonos cégének, a tulajdonos cégéne, a bárki, na, az ott hogy kapcsolódik a mi egyik munkavállalónkhoz. Értsük ezalatt mondjuk egy komolyabb kompliance átvilágítást.
- Vagy egy hitelbírálatot.
- Vagy akár egy hitelbírálatot. És hogyha van egy valós piaci igény, és arra építem a szolgáltatást, akkor viszonylag könnyű. Itt az a nehéz, hogy nyilván nem Marika nénit kell meggyőzni, mert Marika néni nem fogja akarni, hogy az ő munkáját megcsinálja egy szoftver, tehát itt ugye azt kell belőni, hogy aki fölülről látja az egészet, én mindig azt szoktam mondani, hogy amit meg tudunk csinálni szoftverrel olcsóbban, azt csináljuk meg, és az emberekben olyan plusz érték van, hogy azokat használjuk olyan dolgokra, amit jelenleg nem tudunk szoftverrel megcsinálni, és sok ilyen van. És ilyenkor át kell, hogy alakuljanak egy csomószor ezek a pozíciók, nálunk is folyamatosan alakulnak a pozíciók. Tehát egyszerűen nem az van, hogy aki 20 éve beült, és viszonylag alacsony a fluktuáció cégen belül, és azért is örülök, mert azért látszik, hogy úgy, hogy mi folyamatosan változunk, egyáltalán nem természetes, hogy az összes kolléga folyamatosan együtt tud ezzel változni. És ugyanez igaz ott is, ahova el akarjuk adni, hogy miért természetes, hogy én adok egy szoftvert, és ők át tudnak állni arra, hogy akkor az eddigi folyamatokat átalakítják. Tehát szerintem itt ez egy nagyon fontos kulcs.
- Én nagyon sokszor látom azt, hogy a technokrata elképzelések, amikor találkoznak a szervezetfejlesztés hiányával. Értsük jól a szervezetfejlesztést, nem az, amikor elmegyünk két napra inni. Egy évben egyszer. Ez nem szervezetfejlesztés. Ez egy fontos része a szociális.
- Csapatépítésnek is nehéz levezetni, de egyébként még akár.
- A szociális hálónak egy része ez az informális információátadáshoz szükséges. De gyakorlatilag pont a szervezetfejlesztés lenne arra hivatott, hogy ezeket az innovációkat végigvezetik a szervezetben. Találkoztál-e olyan szervezettel, ahol miután fölmerült ez az ötlet, hogy változtassanak, ráépítettek egy ilyen jellegű programot. Most pozitív példát próbálok megkérdezni, nyilván a negatívakkal találkoztunk már.
- Lehet, és az az érdekes, hogy én sokkal több középvállalatot láttam ilyenben, mint nagyvállalatot. Nyilván a nagyvállalatnak nagyon nehéz végigvinni egy ilyen változásmenedzsmentet sokkal nehezebb, mint egy középvállalati körben, és talán a döntések is máshogy születnek. Picit furán hangzik, de hogyha felülről megszületik egy döntés, azt nem mindig kell kimondani. Ezt kimondják, és akkor olyan, mintha áterőltetnék az egészet a szervezeten. De ha felülről megfogalmazódik az igény, és utána lehetőséget biztosítanak a munkavállalóknak, hogy akkor ezt belül segítsék egy kicsit kidolgozni, sokkal jobban magukénak érzik, és sokkal eredményesebb is lesz. Az ember ahhoz tud igazán kapcsolódni, ami valahogy a saját szíve csücske lesz. Most hiába mondják, hogy persze, mindenki szeretne mondjuk beteg gyerekeket támogatni, mert hogy tudják, hogy ez egy jó dolog, de akkor fog igazán kötődni hozzá, hogyha ez valahol belülről jön meg az igény, azért, mert kívülről azt mondták, hogy itt ezen a számon lehet Enter gombbal megnyomni és támogatni egy összeget, az nem lesz az a valódi. És ezek nagyvállalati szinten is szuper példák vannak, hogy hogyan lehet végigvinni. Maga szerintem az az érdekes, hogy a tanácsadói, meg a szervezetfejlesztői szó, és itt didakta szót mondom, kicsit lejáratódott az elmúlt években, talán nem is kicsit. És ez szörnyű lehet azoknak, akik ezen a területen kiemelkedően jó szakemberek, de hát össze vannak mosva olyanokkal, mint a 23 éves, 10 éves tapasztalattal rendelkező kolléganő, aki jön tanácsot adni és live coacholni, merthogy ő ebben van otthon. És szerintem talán tisztulni fog, vagy abban bízom, hogy tisztulni fog ez a szakma, és tényleg azok maradnak meg, akik jók ezen a területen, és akkor visszanyerheti az értékét.
- Ez egyébként nem volt benne a forgatókönyvben, de eszembe jutott, hogy ugye beszéltünk a megújulásról, a változásmenedzsmentről, az innovációs képességről, a szervezetfejlesztésről, ezek látszódnak valahol adatokban? Tehát ti láttok arra bármi indikációt egy magyar gazdaságban, vagy egy kistérségben, vagy nem tudom, hogy mely cégek azok, ahol ezek a képességek inkább megvannak? Vagy ez teljesen egy személyes beszélgetés? Mert egyébként az a stratégia, amit itt az innovációk bevezetése kapcsán, meg a növekedés, meg akár a külföldi terjeszkedés kapcsán átjött, azt szeretném kihangosítani, hogy ti abban hisztek, hogy a személyes kapcsolat alapjára épül rá gyakorlatilag minden más többlet, amiből üzlet lesz, de hogy először el kell fogadtatni személyesen magadat, hogy te vagy az opten stratégiai igazgatója, vagy bármelyik más kulcsembere, és utána fog tudni a beszélgetés a technikai dolgokra terelődni. De hogyha most visszatérünk arra, hogy hol látszik ez, vagy hogy lehet akár mérni azt, hogy javulnak-e ezek a tényezők a cégek körében.
- A személyes kapcsolat igen fontos, szerencsére nagyon jó kollégákkal dolgozom együtt a cégben, és olyan jó, hogy ők is úgy tudnak hitelesen előadást tartani, hogy jó szakemberekként jelennek meg, szerintem ez fontos. És bár most is egy podcastban beszélgetünk, és ez is az online térben van, de ennek is van egy személyes varázsa, tehát nem az van, hogy valaki közzétesz egy megírt anyagot, aztán mindenki olvassa el, ha akarja, hanem lehet őszintén beszélgetni az összes problémával együtt. Az adatokból viszonylag több dolgot lehet már látni. Először is nézzünk egy hozzáadott értéket, ugye tudunk számolni. Az a pénzügyi beszámoló sorokból viszonylag jó. Itt is a különbség az adat meg az információ között elég jól megjelenik. Nyilván vannak olyan ágazatok, amik helyből magasabb hozzáadott értékkel tudnak működni, mint a többiek. Akkor pont az előbb szóba került az ESG adatszolgáltatások, ESG jelentés. Hát ott abban nagyon sok olyan adat van, ami a szervezet működésére fókuszál, a fenntarthatóságra, akár környezeti oldalról, akár társadalmi oldalról, akár a vállalat működés átláthatóságának oldaláról. És hát ne legyenek kétségeink, tehát egy társadalmi és környezeti fenntarthatósággal jól működő cég az egyértelműen még hatékonyabb is tud lenni, hiszen a munkavállalók összessége azok úgy elvben csak per emberek. De hogyha egy jó közösség épül rá, mert jó belső programokat rakunk össze, közös értékrendek vannak, közös célok vannak, teljesen máshogy működik, és azt mondanám, hogy az úgymond egyszerű hétköznapokban ezek csak hatékonysági kérdések lennének. Viszont egy krízishelyzetben az életünket mentheti meg, hogy milyen csapat áll mögöttünk, és ezért nagyon fontos.
- Maximálisan egyetértek. Főleg mondjuk közelítsük meg cégvezetés és a Kiber Security között, közelítsük meg egy picit úgy, hogy a kiberszekurity és a cégvezetés között van mondjuk kapcsolat. Akkor az első kérdés, ott voltál azon a konferencián, amikor föltettem azt a kérdést, hogy most történt valami, kit hívnak föl? És nem tudták megmondani, azt hiszem, két-három ember tudta csak, hogy kit hív föl. De most gondoljuk végig, én vagyok egy cégvezető, történik egy helyzet, és nem tudom, hogy a saját csapatomból kit hívjak föl. Hát ez milyen? És na, azt látom, szintén tapasztalati úton, hogy nincs szükségünk adatokra, de adatok nélkül nem tudok prognosztizálni, dönteni, mérlegelni, előre jelezni, bármilyen szót használhatok, de vészhelyzetben se tudok mihez nyúlni. Tehát hogyan tudnám megmondani, ez a kedvenc példám, hogy nem láttam a cash flow-t. Micsoda? Te nem láttad a cashflow-t? Hát hogy vezettél céget? Hát a könyvelő mindig megmondta. De a könyvelő mit mondott meg? Egy hónapra visszamenőleg mondta el, hogy hogy álltál, ami azt jelenti, hogy ülök egy autóban az autópályán, megyek 130-al, be van kötve a szemem, és egy percenként kapom meg az elmúlt egy perc információit. Nem lehet céget vezetni, és mindezek mellett azt látom, hogy mondjuk egy Dashboard, amit be lehetne vezetni, amit automatizálni lehet, marad Excelben, mert abba én bele tudok nyúlni. Ez a mondat. Azért marad exem, mert bele tudok nyúlni.
- Dados mondat.
- És értitek, hogy akkor, amikor egy gépesített rendszert hozok létre, akkor nekem a humánnak több időm marad ötletelni és a vízióba, vagy a világképembe, vagy a küldetésembe belenyúlni, miközben egy gép dolgozik.
- Spatyomkin céget építek, vagy igazat.
- Igen, csak tudod, ebben szerintem mi már nagyon sokat beszélgettünk adatok nélkül is. Igaz-e az a mondat, hogy jelenleg mindenki valóban versenypiacnak érti azt, amit versenypiacnak kell érteni. Tehát mondom a példámat, a monopolista versenypiac az azt jelenti, hogy én nekem nincs igazából olyan, hogy elmaradó üzleti hasznom, csak nem tudok róla. Attól én még fejleszthetem az üzletemet, hirdethetek egy csomó marketinget, de tekintettel erre nem jelenik meg a bevétel egy másik cégnél, ami realizálná azt a veszteséget, amit én elszenvedtem. És hogy ebben szerintem nagyon érdekes és a kérdésem, mert mindig van egy kérdés a hosszú mondatok végén, hogy látod-e, hogy elkezdünk ebbe az irányba is gondolkozni kis és középvállalat szinten. Van-e erre már jel?
- Ez a valódi verseny, ez úgy gondolom, hogy most aktuálisabb kérdés, mint bármikor. Hogyha közgazdasági oldalról nézem, mondjuk úgy, hogy a korrupció nem kedvez a versenynek, sose kedvezett, az innovációnak se kedvez. Hiszen miért innováljon valaki, ha úgy érzi, hogy nem azon múlik, hogy nő-e a piaca. Emiatt én úgy jelentős változásokat várok sok területen, és És abban bízom, hogy ez a fajta átalakulás, ez minden szempontból egyfajta tisztulást hoz. Ugye először nyilván azzal a kérdéssel találtak meg bennünket, hogy melyek azok a cégek, akik most kvázi csődbe fognak menni, annyira kapcsolódtak a korábbi kormányzathoz közbeszerzéseken, egyedi megrendeléseken keresztül, hogy úgy látjuk, hogy ők nem életképesek a piacról. Számolunk, nézünk egy listát. De mondom, hogy fölteszem a kezem, hogy az nem érdekli őket, hogy egyébként bár nem ugyanennyi összeg, mert mondjuk nem volt reális a piaci értéken az az összeg, de annak az összegnek valamely része valahol landolni fog, mert valakiknek egy részét, ami valid, meg kell csinálni a munkának. És akkor nézzük meg, hogy a valódi piacon mely cégek számíthatnak arra, hogy profitálnak ebből tisztán versenyalapon. És ezt nem lehet nem figyelembe venni, mert akkor olyan, mintha csak kikaparnék egy nagy részt a hazai gazdaságból, és azt mondom, hogy ezek eltűnnek, vagy egy részük, vagy bizonyos területeik eltűnnek, de hát ugye benövik ezeket a dolgokat. Tehát szerintem itt most nagyon észnél kell lenni, és látom is, hogy a hazai tulajdonú KKV cégek is, mondjuk inkább középvállalatokat mondanék, nagyon erősen helyezkednek abban, hogy ugye ez olyan, mint a folyadék, tehát kivettem egy kanállal, ott egyből nem marad luk, tehát benövik a helyüket a kérdés, hogy a külföldi cégek fogják benőni, vagy a hazai cégek fogják benőni a helyüket.
- Ha az optimális stratégiájából indulok ki, akkor a hazaiak ismerik a magyar helyet.
- És én most ezen a podcaston keresztül is üzennék a hazai középvállalati szektornak, hogy nyugodtan keressék a helyüket és éljenek ezzel a lehetőséggel, mert ez igenis egy létező lehetőség.
- És ne várják, amíg őket egyszer majd biztos megkeresik, hogy akarsz-e ilyet vagy olyat szolgáltatni, hanem legyenek aktívak.
- Tessék előre menni, tessék próbálkozni, tessék kutatás-fejlesztéssel, innovációval foglalkozni.
- Azt hiszem, elég muníciót adtunk a hallgatóinknak, hogy hogyan foglalkozzanak az adatalapú üzleti döntésekkel, meg a céginformációkkal. Nagyon szépen köszönjük Hajnalka, hogy ellátogattál a Digit Podcast stúdiójába.
- Én is nagyon köszönöm a meghívást.
- Köszi, hogy itt voltál.
