4. évad / 40. epizód · 2026. november 20. · 01:15:49
Négy, közös szakmai múlttal rendelkező IT-vezető vizsgálja, mit változtatott meg az AI az üzleti döntésekben.
A technológia felgyorsíthatja a felkészülést, de a bizalom, a piaci tapasztalat és a döntési felelősség megmarad.
A vállalatok előtt az a kérdés áll, miként kapcsolják össze az AI képességeit az emberi ítélőképességgel.
Tehát én hoztam ide olyan embert, aki platformot tervezett az Intelnek, és turnéztam vele a vállalati informatikai vezetők között, ahol döbbent arcok voltak, mert az volt a kérdés, hogy 10 év múlva milyen számítógépet akar használni.
Ez itt a Digit Podcast különkiadása. A mai vendégeink Horváth Richárd, a HRP Business Development menedzsere, Gacsal József elnöki tanácsadó, Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal, Kránitz József revertoglobál ügyvezető és Kóté László, a Delta Technologies operatív és marketing vezérigazgató-helyettese. Sziasztok! Az első kérdésem Hogyan és hol ismertétek meg egymást?
Én azt gondolom, hogy átadom az uraknak a szót, mert hogy én voltam talán a legutolsó ebbe a láncszembe, mert emlékeim szerint ők már korábban ismerték egymást a munkahelyeikről, úgyhogy átadom a Ricsinek a szót, aztán majd becsatlakozom, ahogy az életben is megismertük egymást.
Tényleg így történt. A Kránitz Józsival az Intelben találkoztunk, amikor te voltál a Chanel, én voltam a retail, és Koltai László még nem sejtette, hogy még őt is meg fogjuk később látogatni.
És Gacsa Józsi szintén ott csatlakozott, de te előtte voltál Minecraft is, meg azelőtt még IBM is voltál.
Igen.
Sőt, Józsit ön előbb ismerte, mint én.
Igen, ez az.
Tehát az a mindenki más időpontban ismerkedett meg egymással.
Én az Internet József, akkor Microsoftnál volt.
Nem véletlen ez a többdimenziós dolog.
A holisztikus megközelítése a nagy cégeknek.
És nekem még a kapcsolódásom az urakhoz pedig az, ahogy a Ricsi említette, hogy amikor én még a Media Mixatún Holding Magyarországnál dolgoztam, akkor a két úr, Ricsi az Intel oldaláról, illetve Józsi a Microsoft oldaláról keresett meg engem, és hát ugye Gacsa Józsiról, és mi azóta is egymásról így beszélünk, mind a kettő hallott a másikról, és mint Colombo felesége, nem is tudtuk, hogy létezik, de mindig beszéltek rólunk, ha jól emlékszem.
Így történt, igen.
Én elhittem.
Iratos sztori volt.
Tényleg van egy olyan ember, akit Kóti Lászlónak hívnak.
De én azt hiszem, úgy mondtam, hogy nagyon szigorú, de nagyon következetes.
És figyeljetek, ezek nagynemű vállalatok, akiket így bedobtatok ilyen félvállról. Volt egy kis inter, volt egy kis Microsoft, de hogy azért így volt benne médiamárt is, és hogy mennyire voltatok partnerek, amikor így elsőre leültetek az asztalhoz?
Hát én még mielőtt mennyire voltatok partnerek, én voltam elektrovöld is előtte, az egy legendás kanyar volt, rövid, de annál élesebb kanyar volt a karrieremben, merthogy úgy volt, hogy hát ott drifteltem. Engem éjjel háromkor rúgtak ki az elektromosból. Azért ez azért legendás szörnyedről, hogy nem, egyrészt mit keresel éjjel háromkor a munkahelyeden, de az az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem, mert ugye ott nyitás előtt, ugye reggel 8-kor vagy 9-kor volt a nyitás, amikor jött a rendőrség, biztosítani a helyszínt, a rendőrök is szunni tévét vettek, tehát hogy mindenki megkapta a maga termékét, és így, hogy engem kirúgtak éjjel háromkor még nyitás előtt, ezért a nevemhez nem fűződött ez a katasztrófa, ami ott a promócióban benne volt, és az Intel nagyon gyorsan fel is vett, hogy olyan embert keresünk, aki látott már ítélt, én láttam ítélt egész közelről, és utána így kerülhettünk mi kapcsolatba, hogy volt egy olyan olyan múltunk, hogy értettük egymás szavait tulajdonképpen.
Nagyon érdekes találkozás volt, mert ugye Kránitz Józsival és Ricsivel is külön-külön találkoztunk, és azt gondolom, hogy szerintem már akkor is korunkat meghazudtolan tapasztalt, professzionális szakemberek voltunk, és nem egymás ellenségeiként tekintettünk egymásra, hanem hogy hogy tudjuk megtalálni azokat a közös pontokat az együttműködésbe, ami mind a két oldalnak megfelelő, mondhatnám a win-win szituáció, de én ezt a magam részéről nem szeretem, és akár Kránitz Józsi részéről is leültem, mondta, hogy mik a célok, mik a kihívások, hova akarunk eljutni. Ricsi részéről is ugyanez elhangzott, és azt gondolom, hogy nyitottak voltunk ezzel a megközelítéssel. Soha nem volt konfliktus közöttünk, legalábbis én nem emlékszem rá, és lehet, hogy most az urak megcáfolják.
Nem volt konfliktus, de Laci nagyon szigorú volt. De ez volt benne a jó. Tehát nem az, hogy így most így döntök, most jövő héten máshogy döntök, hanem nagyon korrektül képviselte a cég érdekeit, és hogyha tudtál valami olyat ajánlani, amilyennek volt értelme, de nem ilyen rövid távon, hanem hosszú távon, és megvolt az, hogy oké, erre kezet ráztunk, így lesz, akkor ott minden ment tovább rendesen. Tehát, hogy nem volt ez a negyedéves amnézia, mint amit most látunk azért különböző cégeknél, hogy vegyél még 800 darab notbukot. Jó, oké, megmentelek, veszek 800 darab notbukot, két hét múlva jön megint az ember. Hú, kéne venned 1300 darab notbookot. De hát most vettem tőled két hete 800 darabot. Az előző negyedévben volt. Tehát nem ilyen volt az egész.
És volt közös nyelvetek? Tehát, hogy mint a baseballban. Mi a grimaszoltun, mint egy lovat?
Hát bocs, még egy picit visszakapcsolódom az előzőhöz, szerintem azért az egy nagyon fontos dolog volt, hogy sokat beszéltünk egymással.
És akkor kialakult egyfajta bizalom. Tehát láttuk azt, hogy mindenki, amit mond, annak megfelelően igyekszik eljárni. És konfliktus én sem emlékszem, hogy lett volna, viszont azért voltak elég kemény beszélgetések, úgy érzem. Tehát amikor szembesültünk azzal, hogy a másiknak mi a célja. Nyilván ebben volt személyes is, de leginkább, amit a cég elvárt, és akkor úgy fogta mindenki a fejét, hogy atyaúristen, na akkor ez hogy lesz meg. Rengeteg ilyen lehetetlen küldetés volt, aminek nekifutottunk, úgy érzem, és az együttműködésnek az is egy fontos eleme volt, hogy igyekeztünk nem otthagyni a másikat a problémában, hogyha volt. Mert azért volt olyan, hogy na, egy ilyen promóciót muszáj megcsinálni.
Hát a tapasztalat nem biztos, hogy alátámasztja azt, hogy ez működni fog, de nézzük meg. És akkor tudtunk erről jelentést tenni, hogy akkor ez most működik vagy nem működik. Ez más kérdés, hogy hogy fogadták ezt odahaza. Nyilván a nem megfelelő eredményt azt mindig meg kellett indokolni, hogy miért nem, azért volt erre is. Például talán nem a Lacival, mert a médiánál akkor a szoftver és a a PC az külön kategória volt, de szoftveroldalon ott emlékszem, ott azért voltak érdekes menetek, mert nem feltétlenül volt akkora szokás a szoftvervásárlás.
Érdekes menetekről, de milyen olyan mondatok hangzottak el, amit most már föl lehet eleveníteni, de 15-20 éve egy ilyen sztenderd volt. Tehát, hogy Mr. Richie vagy Mr. QT telefonált, és vagy beültettek egy tárgyalóba, és volt egy kérdésem, hogy mi volt a közös nyelv.
Volt ilyen, hogy kész kell lenni.
Negyedéves üzleti beszámolóra például.
Ez a Team Ines 8-7, mint amikor kilövik az űrbe, de nekünk tényleg, hát hogy megvolt, hogy most ez megtuszkol katalógus, vagy húsvéti promóció. Hiába mondta azt a akármelyik nagy cég, jelen esetben az Intelnek a a pénzügye, hogy valami PO-t nem sikerült kiállítani, és az After the Fact PO, azt nem lehet olyat csinálni, és mondták, hogy hát ezt a promóciót, ezt rakjuk ki pár héttel későbbre, mert hogy addigra átfut a rendszeren a PO, és mondtuk, hogy nem lehet, mert ez a húsvéti promóció, tehát ez nincs olyan, hogy húsvét plusz három hét, de nyilván ez egy vicces kikanyarodás, de tényleg olyan volt, hogy ekkora meg kellett lennie. A katalógus kijött, a Bactus Cup promóció kijött, és akkor ugye volt egy tervezés, hogy még 8 hét, még 6 hét, még akármennyi idő, és a végére mindig megszülettek a megfejtések, de nem biztos, hogy egy beszélgetésből megvolt.
Nekem egy jut eszembe, bocsánat, szavadba vágtam Zolival, és szerintem azt még a Media Markt előtti időszakból hoztam, ezt még anno a Fotex csoportból hoztam, ez a sima Excel 5 perc alatt.
És általában ez egy hosszú éjszaka, és még reggelig tartó, akkor meg nem volt AI és Chatgpt és semmi, és akkor mi voltunk a saját AI-ink, ami sima exel öt perc alatt, és szerintem ilyen végtelen órákat töltöttünk a gép előtt, míg másnap reprezentáltuk azokat a statisztikákat, stratégiai elképzeléseket.
Biztosan Ricsi itt sokat tanulhatott extrelezni egy másik cégnél, el is tudta kamatoztatni.
De itt az volt, hogy mire megvirraszt, addigra megszülettek azok a táblák. Tehát nyilván most a mostani technológiai lehetőségekkel egy ilyen bármelyik kópálya ott, vagy annak unokatestvérei, azért ezt meg tudta volna csinálni hamarabb, de mi akkor ezt agyból megcsináltuk, tehát ugye hipoteramusz és társaiból sikerült megoldani, és én azt mondom, hogy nagyon büszkék vagyunk, mert egy csomó olyan dolgot sikerült létrehozni sok évvel ezelőtt, tehát ugye azért itt most ilyen 2002 és 2010 akárhány közötti időszakról beszélünk, amikor a New Technology adoption rate az megvalósult, akár hardveres megoldásból, akár szoftveres megoldásból, vagy nem oldás szempontjából nézzük is, de húzta előre az egész piacot.
Tehát nagyon izgalmas idők voltak. És Laci nagyon szigorú volt, de következetes. Ezt már nem fogom lemosni.
Igen, és ez egyébként nagyon fontos volt, mert amikor ilyen nehéz beszélgetések voltak, meg amikor készültünk, mert azért a Lacihoz nem lehetett úgy odamenni, hogy beesek az ajtón, tudom is én honnan egy kávéból, és akkor na beszéljük meg, hanem mindig azért számokkal készülni kellett, hogy konkrétumokat vigyünk, és itt azért az egy tendencia volt, hogy Lacira fel kellett készülni, és néha az hosszabb volt, mint maga a beszélgetés. Sőt, nálunk egyébként a Microsoftnál volt olyan, hogy hívd fel a Coate-ért, mert te jóban vagy vele.
Volt egy olyan imidzse, ami úgy mondhatni egy ilyen védőpajzsot hozott létre a Laci körül, és akkor akárki nem hívhatta fel. Viszont nagyon érdekes, amit Kránitz Józsi is említ, én azt gondolom, hogy mi négyünk, és ez szerintem talán ma is elmondható, pontosan annak köszönhetően, hogy anno különböző AI és segédletek nélkül tényleg megküzdöttünk ezekkel az adathalmazokkal. Szerintem bármelyikünkről elmondható az, hogy stratéga. Tehát amikor bármelyik sráccal leültünk tárgyalni, és nagyon érdekes, mert mi mindannyian többé-kevésbé dolgoztunk egy cégnél, tehát nem asztal túloldalán, hanem tényleg egy cégben, tehát én a Józsival, ugye a Microsoft-val, Ricsivel, a Tegdatával, most már TD Sinexnek hívják, Józsival az ETO, TD Sinex színeiben dolgoztunk.
Mi szerintem ezekből a számokból tudtunk következtetéseket gyűjteni és döntéseket hozni, és azt gondolom, hogy ez mai nap is unikális. Tehát nyilván egy AI, egy adathalmazból nagyon sok mindent fog tudni kimutatni és javaslatot tenni. De egy dolgot nem tudsz elvenni, az pedig a döntés és a döntés felelősége. És azt gondolom, hogy mindannyian tényleg volt jó pár álmatlan éjszakánk, ahogy akkor menjünk jobbra, vagy menjünk balra, most teljesen mindegy, és hoztunk szerintem nagyon sok bátor döntést, amit az eredmények utólag visszaigazoltak.
Ahogy a Ricsi is mondta, akár egy Back to School flyerbe, vagy akár közös üzleti döntés esetében, amit még a Józsival csináltunk, vagy egyéb más szituációkban, de szerintem ez nagyon fontos volt, hogy akkor megtanultuk ezeket.
Egyébként ebből később rengeteget profitáltunk, mert ugye az elején a fiúk nagyjából hárman együtt dolgoztak, én máshol lebegtem a világűrben, és amikor végigéltük azt évről évre, hogy ugye össze kellett rakni ennek a cégnek a beszámolót, a másik cégnek a stratégiai tervezést, és hiába voltunk különböző cégekben, a végén csak valahogy együtt dolgoztunk ezen, mert mondjuk mi összeraktuk az inteles anyagot, de a Ricsi nyilván beszélt a Lacival, meg a Józsival is, hogy ugye ők hogy látják a piacot, stb. stb. Ez beépült a mi prezinkbe, akkor azt ott előadtuk, és mire a végére odaértünk, hogy egy cégben dolgozunk, addigra már kialakult ez a nyelv. Pedig ugye mindenki azt képzelte, hogy ez a winter, ez valami micsoda összefonódás, szerintem sokkal több harc volt benne, meg ilyen konfliktusfeloldás, mint ez a világdominancia, hogy először a Föld, aztán a többi bolygó.
Szóval ez nem így nézett ki belülről. Kicsit másképp látszódott.
Figyeljetek, volt olyan Gothu Parkett ötletetek, ami nagyon pozitívan sült el, és mindenki őrültnek tartott benneteket, és az ellenkezője, amikor meg ilyen nagyon balul ütött ki. A Csillagráta az ilyen világsiker lett, amit. Hát volt, volt egy olyan, ugye megint mi a KPI interes években, New Technology Adobe Shire-t, kijött valami újabb processzor, valami újabb technológia, és hogy milyen arányban terjed. Előbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy elterjed, de hogy ez három hónap lesz vagy három év. És akkor volt egy olyan, hogy tényleg azért nagyon megdísértek minket. Ott jók voltunk, mert azt mondták, hogy ez nem pénzbe kerül, hanem ezt izé. Singing outside of the box, hogy bent volt a katalógusban, hogy milyen processzor volt, és melyik processzor hány csillagot ér.
És önkéntelenül is ugye az öt csillag az jobb, mint a három csillag, még akkor is, hogyha az illető vevő egy családanya és nem rendszergazda, nem hálózati mérnök, meg semmi. És így pusztán azzal, hogy ez ott megjelent, segített nekik a vásárlóknak eldönteni, vagy helyes döntést hozni, hogy neki nem az egycsillagos kell, hanem neki a háromcsillagos megoldás kell, és ezt tulajdonképpen most persze nagyon leegyszerűsítettük, magával hozta azt, hogy ez a New Technology Adobe Sorry-t, vagy Cormix, vagy Turbo Mix, amelyiket kiválasztjuk a tömegből, a sok KPI-ból, az úgy szépen ment felfele. És olyan nyugat-európai országok, ahol ilyen skandináv országok, tehát végtelen pénzért vehettek volna be Tusk ura notebookok, nézték, hogy hát itt ezek a kelet-közép-európaiak ugye nem elég, hogy nem egy nyelven beszélnek, ugye a sok országban még ilyeneket is kitaláltak, és átvették, tehát jó volt, jó volt. Azért megdicsértek.
És az Inverse, amiért nem dicsértek meg, merthogy nem sikerült. Volt olyan?
Oké, kérdés.
Vagy arra nem is akartok emlékezni?
Nem.
Ott hajnal háromkor volt.
Nem, arra vagyok a legbüszkébb, hogy engem éjjel háromkor ki tudtak rúgni egy munkahelyemre, ez azt jelenti, hogy volt tizenegy, később meg bent voltam éjjel háromkor az adott munkahelyen.
Tehát, hogy az egy jó.
Kudarcot nem, de két siker azért nekem is eszembe jutott. Egyik, amit a Ricsi említet, az Inteles Promo, de hasonló, ugye akkortájt mi ráültünk a Kránitz Józsival a Microsoft oldaláról is. Ez gyakorlatilag az operációs rendszernek az a techment rejtje volt. Ez manapság már nagyon kevésbé hihető, de régen még az árpontok, és most nem beszélünk a jelenlegi áruellátás és az alkatrészbeli hiányosságról és az áremelkedésekről még jelen piacon tapasztalhatók. Régen még egy árpont az 99 ezer forintért egy Celeron notebook volt operációs rendszer nélkül. És amikor bejött a kedves vásárló, kapott egy Celeron processzort, ahogy a Ricsi is mondta, nyilván bizonyos szintű funkciókra alkalmas volt, de nem arra a használatra, amit ugye manapság elképzelünk, és nagyon sok időt és energiát raktunk be mind a két oldalról, hogy tudjunk olyan árpontokon megjeleníteni notebookokat, ami akár egy magasabb kategóriájú notebook, és már Microsoft operációs rendszerrel, és akkor gyakorlatilag mint Nyugat-Európában is tényleg visszarepülünk egy 15 év pluszba, egy olyan eszközt adtunk a vásárló kezébe, amit rögtön bekapcsolt és használt.
És még egy sztori, és azt hiszem, hogy ezt a sztorit talán ti nem is ismeritek. Nagyon hálás vagyok az egyik beszállítónknak, személyes nagyon jó barátom. Régen voltak olyan monitorok, ami tévétunerrel voltak ellátva. S jött hozzám, hogy figyelj Laci, csináljuk meg back took school promóban és tévé tuneres monitor. És mondtam, hogy figyelj, én nagyon szkeptikus vagyok vele szemben, de nyilván, ahogy a Ricsi és Kláris Józsi mesélte, hát nyilván ez nem harc, hanem hallgassuk meg a másikat. Mondom, miért lenne jó? Figyelj Laci, gondolj bele, lakótelepen, ahol kicsik a szobák és kicsik a szekrények, pont bele tudsz rakni egy 24 colos monitort, és azt nézik tévének. És kvázi tévéként értékesítettük anno ezt a 24 colos tévétúrás monitort, és hihetetlen százasával vitték azt, és nyilván, ha nem lett volna egy olyan beszállító, mint a fiúk, aki azt mondja, hogy figyelj, hallgasd meg az én tapasztalatomat, mert ez nem egy lokális tapasztalat, az egy world byd, európai bármilyen tapasztalat, csak nyitottnak kell lenni, hogy meghallgassa az ember a másikat.
Egyébként ez a most mennyi siker, meg kudarc, ugye ez hangozhat úgy is, hogy túl szép, hogy igaz legyen, hogy azért nem volt olyan túl sok kudarc, csak ugye ennek volt egy olyan oka, hogy ezek a cégek, ahol mi dolgoztunk, ugye nagyon sok tervezést kívántak. És ugye egy csomó rossz ötletet, használhatatlan dolgot, akár úgy, hogy előtte többször átrágtuk, már eleve kiszórtunk. Tehát ugye én azóta mondogatom, hogy a felkészülés, a minden, mert megvolt ez a tapasztalat, hogy amikor nagyon átgondoltuk, hogy mit csinálunk, és alig voltunk néhányan az országban ezeknél a cégeknél. Néhány emberrel csináltuk ezt a show-t. És muszáj volt kiszűrni azokat az aktivitásokat, amire maradt időnk, maradt magánéletünk mellette, és még elértük a kitűzött célokat.
Tehát rengeteg tervezés meg gondolkodás ment ebbe bele, és ugye ahogy haladtunk előre az években, ugye mögötte gyűltek a tapasztalatok, és azok nagyon sokat segítettek, hogy leredukáltuk arra a néhány dologra, amit meg megcsináltunk, és az sikeres volt. Tehát azért ez egy működésbeli trükk volt.
Nem mindig voltunk mi olyan zseniálisak, de nagyon odafigyeltünk, hogy mit csinálunk.
És ki diktálta?
Még az, bocsánat, hogy merni kellett belevágni dolgokba. Tehát Magyarország, Horvátország, Szlovénia, Románia nem a legnagyobb országok azért az univerzumban, és voltak olyan pilot projektek, amikor az Intel amerikai központja azt mondta, hogy most neuromarketing pilotot fogunk csinálni, ki az, aki mer ilyenbe belefogni. És volt egy ilyen kétnapos tanfolyam, meg egy ilyen vastag könyv, színek, piktogramok, hőmérséklet hogyan hat az ember tudatalattijára, stb. stb. És akkor mondtam, hogy én 4 országban működöm, én bevállalom, hogy ezt kipróbálom, és akkor rendesen vissza tudjuk mérni. Voltak nagyobb országok, Németország, Franciaország, Spanyolország, akik így udvariasan hátraléptek, hogy ez valami.
Nem, hát ő nem rizikózza azt, hogy most kipróbál valami totál ismeretlentő, na anélkül is akkora. Nekünk ez egy lehetőség volt, és akkor lement ugye zanzásítva. Nagyon nagy siker volt, 23%-kal meg lehetett növelni az egyik notebook kategóriának a multimédiának az átlagárát notebookba. És akkor, és ez működött, tehát azt hiszem 21% volt a a leggyengébb, és 23 vagy 24 volt a legerősebb így hogyha négy országot összevetjük és akkor a a pontot azt tette fel az i-re, amikor Mexikóból jött el egy hölgy Münchenbe, velem találkozni, hogy akkor ezt beszéljük át, mert ő most 380 boltban megcsinálja ezt Mexikóban. És mondtam, hogy hú, akkor ennek volt értelme. Tehát, hogy segítettünk az óceán túlpartján lévő, nem leggazdagabb országnak még sikeresebbnek lenni.
Visszatérve a kérdésemre, az az az volt, hogy szerintetek ki diktálta a piacot? Ti, vagy a vevők, vagy a cég, akinek dolgoztatok?
Hát én azt gondolom, mi hittük, hogy mi, de valójában a vevők. Tehát a nap végén mégiscsak ők döntötték el azt, hogy mennyire leszünk mi sikeresek. Azt gondolom, hogy nagyon sok munkatervezés, aktivitás benne volt abban, hogy elmagyarázzuk nekik a dolgokat, de akkor azért volt egy olyan időszak, amikor a vásárló az áruházban kapta az információt. Tehát mi igyekeztünk sok aktivitást csinálni, de hát nyilván arra nem volt pénz, hogy itt edukáljuk a teljes piacot. Tehát az áruház volt talán az első ilyen kapcsolódási pont, illetve különböző rendezvények, amiket akkor csináltunk, és a végfelhasználók egy része oda eljött. De azt gondolom, hogy mi mindent elkövettünk annak érdekében, hogy az általunk képviselt cégeknek az érdekeit képviseljük, és akkor igyekeztünk a legtöbbet kihozni, de valahol az áruházban történt meg az, hogy a vásárló meghozta azt a döntést.
Nyilván voltak promóterek, volt elektronikus árcímke, amivel aztán sikerült őket olyan szintre hozni, hogy az igényeiknek a legmegfelelőbb gépet tudják venni. Ez sok esetben egyébként nyilván az igénynek a megtalálása, vagy az, hogy felébresszük bennük azt az igényt, ami bocsánat, ostoba példa az üvegtigrisben, hogy azt se tudtad öt perccel ezelőtt, hogy van impala, honnét tudod, hogy nem kell neked. Tehát volt azért egy ilyen időszak különböző technológiáknál, hogy azt se tudja, hogy van, tehát honnét tudja, hogy nem kell neki, és amikor elkezdünk beszélgetni róla, vagy egy picit visszább lépek a centrino, amikor bevezetésre került, nem biztos, hogy mindenki emlékszik rá majd, hogy ez pontosan micsoda.
Akkor ugye most áruházban igyekeztük ezt közszemlére tenni, de az, hogy vezeték nélküli internet, az valahol ott kezdődött, és az emberek még nem nagyon tudták ezt megtapasztalni élményszinten, és akkor volt az, hogy olyan helyekre mentünk, ahol sok ember volt. És akkor ott sétáltak a promóterek a nyakukban egy kis tartón a laptoppal, hogy nézd, itt lehet internetezni, és akkor odamentek, kipróbálták, tehát az élményt megkapták, és akkor felgerjedt bennük az, hogy na most akkor tényleg neki egy ilyen eszköz majd mennyire jó lesz és mennyire hatékony.
A mi gyerekeink bemennek egy új helyszínre, és mit kérdeznek, mi a wifi jelszó? 2003-ban nem volt olyan, hogy odamentél a hotelbe, hogy mi a wifi jelszó, mert akkor indult ez az egész.
Ezt volt wifi.
Tulajdonképpen igen, nem volt wifi, és az, hogy annál a legelejénél részt vettünk, a tervezésben, a visszamérésben az fantasztikus érzés, hogy az, amit most természetesnek veszünk, az nem mindig volt úgy.
Nekünk az UTP kábel mond valamit, de lehet, hogy a mostani fiatalok.
Lehet ugrókötelezni.
Valószínűleg sokan nem azzal kelnek, fekszenek, de nekünk akkor, hogy felcsatlakozzunk a világhálóra, irodában versenyt futottunk azért, hogy jusson egy ilyen.
És most ide tartozik ez a kérdés, hogy ebben az AI túlvezérelt világban nem felejtettük el, hogy valójában hogyan kell eladni egy terméket?
Nem gondolom, hogy ez megváltozott. Itt inkább annyi, hogy felkészültebbek maguk a vásárlók talán.
Most már ugye akkor az ismerősök, barátok látták el őket információval, most beírja a kérdését, és akkor kap egy választ, tehát így fel tud készülni, felkészültebben érkezik. De én azt gondolom, hogy a döntés az valószínűleg ugyanúgy történik. Tehát most bemehet valaki, hogy akar egy halálcsillagot venni, hogyha nincs a polcon.
Hát nyilván az áruházban ezt ki kell helyezni ezeket az eszközöket.
Az AI megmondja, hogy legyen ott egy halálcsillag.
Így, hogy az AI-t használja az az érdeklődő, aki valamit szeretne vásárolni, és tőlünk mi vagyunk azok, akiktől megveheti. Tulajdonképpen a legelső beszélgetés tud olyan lenni, mint régen a harmadik volt. Mert egy csomó olyan dolognak utánanézett, ami ösztönösen nem jön elő neki. És így viszont az első, ami valójában a harmadik lehetett volna beszélgetés során, megkapja azokat a feedbackeket, akik most szerénytelenség nélkül mondom, akkor mi most ilyen öregebb rókák vagyunk, és akkor már érti azokat a visszajelzéseket.
Illetve ott talán lehet, hogy egy AI-tól jobban elfogad egy tanácsot, és emlékszem a 2000-es évek elején, amikor csak a gyerekeknek akarok játékra venni gépet kifejezést.
Tehát ez így gyakran elhangzott, és akkor az nagyon jó, mert az egyik legdrágább eszköz, amire kell költeni, de hát ő azt gondolta, hogy ez a legolcsóbb, és akkor úgy el lehetett neki magyarázni most, hogyha beírja mondjuk az AI-nak, csak a gyereknek akarok egy számítógépet játékra, akkor pillanatok alatt tisztában lesz azzal, hogy egy számára elképzelhető, hogy hiteles információforrás, azt mondja, hogy hát figyelj, apám, ez most így kerülni fog neked itt a több százezer forintba.
Még egy gondolat azért szembe jutott egy lépéssel vissza, és nagyon kíváncsi vagyok a Gacsa Józsinak a véleményére, meg nyilván a többiekére is. Az a teljes mértékben egyetértek, amit a Kránitz Józsi mondott, hogy nyilván egy retail esetében a piaci visszacsatolás az felbecsülhetetlen. Tehát az egy hatalmas nagy érték. Iszonyatos sok statisztikát csináltunk szerintem mind a három oldalról. Én azt gondolom, hogy ennek megvan a másik oldala is, és azért gondoltam, hogy megkérdezzem magam a Csaj Józsit, mert ő Entreprice oldalról látta ezt az egészet. Én azt gondolom, hogy valamilyen szinten a piacot akkor is és talán még jelen esetben is a nagy gyártó cégek mögötti tanácsadó cégek, amik irányítják.
És onnan gondolom ezt, hogyha megnézzük különböző piaci fordulatokat, ez lehet akár egy dizájnban, egy bizonyos terméktípusban, és nem csak IT-n belül, gépjárműiparban, amikor hirtelen megjelennek, és akkor az összes autó nagyjából hasonlóképpen néz ki. Én azt gondolom, hogy ezek a tanácsadó cégek szintén nagyon nagy szerepet játszottak a mi életünkben, függetlenül attól, hogy ezt retailnek hívtuk, vagy enterprise-nak.
Igen, sőt a mi személyes életünkben is. Ugye én mindig azt mondtam, hogy nagy váltások jöttek, hogy megjöttek a tanácsadók. Csak ők hiányoztak a mi életünkből. Igen, tehát azért ugye volt itt egy olyan dolog, és ezt mindannyian használtuk, hogy voltak olyan cégek, meg még van is egy párra, akik ugye folyamatosan figyelték a piacot, ugye összerakták, hogy ez hogy fog kinézni jövőre, milyen szegmensek erősödnek, mik gyengülnek, hogyan változnak a dolgok, mi az az új dolog, ami bejön, mi az, amit már kevésbé fognak használni, és akkor ebből kialakult egy kép. És ugye ezek a cégek, akik ezeket az információkat megvették ezektől a piackutatóktól, elkezdtek építkezni, hogy akkor most milyen stratégia mentén mit fogunk mi csinálni ebben a helyzetben.
Ugye mindannyian csináltunk ilyen éves tervezéseket, ahol össze kellett raknunk, hogy az ország hogy fog kinézni, melyik szegmens, merre, hogyan, akár lebontani régiókra, hogy akkor Kelet-Magyarországon mi történik középen, nyugaton, stb. stb. Tehát egy nagyon részletes felépített kép volt, és akkor ugye a multik, ugye ők is felépítették a képeiket, és akkor elkezdődött az a fajta ilyen kis táncolás, hogy akkor ki hogy látja a világot, és akkor hogyan fogunk mi ezen együttműködni. És ugye mi is a nagyvállalati oldalon ugye ki kellett, hogy találjuk, hogy akkor mi az az irány, vagy mik azok az irányok, amikbe mi belefektetünk. És ugye nekünk nagyon nagy szerencsénk volt, én azt gondolom, mert úgy, ahogy a Kóti Laci szigorú volt, de következetes.
Ugye a mi anyacégeink pedig adtak nekünk pénzt, meg szabadságot, hogy a magunk kreatív módszertanával, meg a tudásra, tapasztalatra építve döntsük el, hogy mi fog történni. És akkor ugye gyakorlatilag majdnem, hogy szabad kezünk volt sok esetben, hogy most akkor mire költünk el több tízezer dollárt ebbe az országba. És azzal azért lehetett csinálni érdekes dolgokat mindkét oldalon, ugye a konzumerpiacon, meg az enterprise oldalon is. És ugye mi ebben nőttünk föl úgymond, hogy nekünk ki kellett találni, hogy mi fog történni valójában a piacon, azt végigjárni, leellenőrizni, utánakérdezni, crosscherk.
Visszamérni.
Visszamérni. És akkor a terveinket, akkor ugye a másik ilyen mondás az az volt, hogy megköpködjük, ugye, hogy ez most jó valamire, vagy ez egy komplett fantazmagória, és akkor én például nagyon élveztem, amikor a Ricsiék előjöttek, ugye elmesélték, hogy milyen ötleteik vannak, hogy mi fog történni mondjuk az áruházakban, vagy bármilyen ilyen éves ismétlődő esemény alkalmából.
Nem, csak annyit akartam hozzátenni, hogy ez azért lakossági oldalon én picit másképp látom, tehát tipikus példa itt mondjuk nekem a netbook. Ugye ott rengeteget küzdöttünk, tehát még a százezres bűvös határ alá is bementek a gépek, hogy ott tulajdonképpen ráimádkozni egy Windows operációs rendszert. Ehhez kapcsolódóan megint nem Laci területe volt az első körben, ugye a dobozos office. Tehát amikor ugye a nagy anyacégtől jön egy elvárás, hogy márpedig ítélve legyen kint, el kell adni belőle adott mennyiséget, és amikor próbáltuk elmagyarázni nekik, hogy figyelj, tehát itt van egy olyan termék, és azt várod el tőlünk, hogy egy olyan lakossági piac vásárolja meg, ahol mondjuk a notebook árának ez bizonyos esetekben 25-30%-a.
Tehát annyival többet kellett kifizetni egy office-t, és akkor a lakossági piacon mennyire jó lesz az office, hogy elmondhassa, hogy neki van, mert hogy fogja használni. És itt ugye azért gyártani kellett azokat a forgatókönyveket, hogy elmagyarázni, hogy tanítani az embereket tulajdonképpen, hogy mire is kellene használniuk otthon az Office-t, mert a piacnak valójában nem igazán volt erre érettsége vagy igénye.
Nem is ismerték. Tehát, hogy akkor kezdtétek el bevezetni ezt az egészet?
Inkább azt kell, hogy mondjam, hogy valószínűleg azért ismerték, de inkább megszokásból szerették, hogyha rajta van, aztán valahogy megoldották, hogy elkerüljön, sem mint azt, hogy vásároljanak egy dobozos szoftvert. És ott azért előbb kérdeztél ilyen GT-nek, meg aktivitásokról. Hát ez nem feltétlenül az, amire azt kell, hogy mondjam, hogy így akár egész Közép-Európa hű, de büszke, mert ugye megkaptuk a célszámot, hogy mi az, amit majd ítéletben el kell adni.
A média már nyilván nagyon együttműködő volt ebben, meg több áruházba is sikerült azért bepakolni. Komoly visszáruk lettek belőle.
Említetted ezt még azt is, hogy az operációs rendszer rajta van a gépen. Én amikor ugye egyszerre a négy országot csináltam, tehát Magyarország, Románia, Horvátország, Szlovénia, és volt ez az Interactive Point of Sail, ami ugye ez az IPOSZ bement az áruházba, és akkor ott volt 57 notebook, és pörgött rajta az, hogy mi van benne, mire jó, stb. Hát Romániában nem pörgött rajta semmi, mert nem volt operációs rendszer. És akkor ott jöttek a gondolatok, hogy akkor linuxos iposz, meg minden, és volt egy olyan ember, aki azt mondta, hogy passzív iphos, és akkor az mi? Hát az egy A4-es, ami le van laminálva, és oda van rakva, és működött. És utána évek múltán már be voltak kapcsolva, már volt operációs rendszer, nem mindegyik gépen, és akkor szép lassan ment ez előre.
Tehát, hogy azért nem egy nap alatt nyertük meg ezt az egész mindent, ezt a világbajnokságot, de rengeteg olyan izgalmas futam volt, aminek a végén bejutottunk az élő showba.
Ez egy folyamat volt, és itt ugye valahol oktattuk a piacot, de ugye az elvárások azok mindig magasabbak voltak. Tehát akár ilyen Windows Etch, akár abba, hogy most akkor mennyi office-t sikerül eladni. Ezt így lassan érte utol a piac tulajdonképpen.
És figyeljetek, most, hogy itt van ez az AI vezérelt világ, és mindenki fel van készülve, és listákkal rohangál, és csillagozgatja, és árösszehasonlít, és AI-t kérdez, és mi az értelme, és mennyi értéke van még a sales-nek? Hát a jól felkészült sales-esnek biztos, hogy van értéke, mert fog tudni válaszolni olyan kérdésekre, amire nem biztos, hogy az AI robotka felkészítette a land usert, mielőtt megérkezett.
Egyébként az előbb kérdezted, hogy ki vezérelte, vagy hogyan működött a piacon. Nekem akkor az jutott eszembe, csak aztán ez így nem jutottunk el odáig, hogy én sose éreztem magam ilyen kereskedőnek, vagy sales. Nekem a belső, volt egy belső neve a pozíciómnak az Interbe. Én akkor mentem oda, én influenszer 1.0 voltam.
Komolyan?
Igen. Amikor fölmentem, és amikor eljöttem, már 4.0 voltam. És ez azt jelenti, hogy teljesen újraszabták az elvárásokat, meg a munkaköri leírást, meg hogy mit kellett csinálni, négyszer. Tehát, hogy ugye az Intel ebből a szempontból egy nagyon jó cég volt, hogy állandóan figyelte, hogy mit csinált. Tehát én hoztam ide olyan embert, aki platformot tervezett az Intelnek, és turnéztam vele a vállalati informatikai igazgatók között, ahol döbbent arcok voltak, mert az volt a kérdés, hogy tíz év múlva milyen számítógépet akar használni, mert ők akkor kezdték el azt tervezni. Tehát ők tíz évre előre láttak. És hát volt, aki erre azt mondta, hogy még egy ilyen embert ide ne hozzak, mert hát zavarba jött, de volt, aki meg elkezdtem akargatni a fejét, és akkor elkezdtem mondani, hogy ő mit szeretne, hogyan csinálni.
És ugye akkor már jöttek ezek a gondolatok, amit most lehet, hogy azt mondanád rá, hogy AI, hogy mennyire szeretné ő automatizálni, ami folyik a vállalat idején.
Nem is feltétlenül mondanám azt, hogy AI inkább az a kérdés, hogy volt-e mellettetek olyan főnök, coach, bárki szakember, aki ebben tudott mintát mutatni nektek, mert értitek, ez egy gondolkodás, ez egy filozófia. Tehát én azt látom, hogy például az embereknek nagy százaléka az első két főnök meghatározza, hogy milyen típusú személyiség lesz. Ez egy ilyen mintát tudnék ezzel mondani. Hát voltak olyan főnökök a mi karrierállomásaink során, akik vagy mentorként működtek, vagy kellően fel tudtak minket piszkálni ahhoz, hogy bebizonyítsuk, hogy márpedig meg lehet csinálni. Az, hogy még másnak nem sikerült, az nem jelenti azt, hogy nekünk nem fog. Ott van a Weegee példája, ami egy nagyon magas beosztású ember, retail emea szintű vezető, aki elvileg egy megközelíthetetlen figura, de akit Kóti Laci megközelített.
Simán gyalog oda tudott menni hozzá.
És ez egy példamutató dolog volt. A kis közép-európai Magyarország médiamártjának kiváló dolgozója gyalog odament az emberhez, szóba legyenet vele, és sokkal nagyobb figyelmet kaptunk, mentorálást, mindent. De mondjuk te voltál az elkövető, úgyhogy.
Volt ilyen.
Én azt gondolom, hogy nagyon szerencsések voltunk, szerintem mindannyian, mert szerintem, ahogy a Ricsi is mondja, sokunknak volt vagy mentora, vagy coach, stb. A magam részéről én mindig öt embert szoktam felsorolni itt az életem során, akinek én nagyban köszönhetem, hogy ki vagyok ma. Ugye egyik Gecser Ottó, korábbi Fuji Film Hungarynek, illetve a Fotexnek a vezérigazgatója, aztán neki még volt egy nagy pályafutása. Egy Olympus nevezetű fényképezőgép gyártó cégnél két külföldi úriembernek nagyon sokat köszönhetek. Az egyik egy osztrák úriember, Günter Vetter, másik az egy német főnököm, Michael Keck, és még nagyon fiatal voltam, és nagyon sokat segített, és utoljára nem utolsó sorban, bár ez már elhangzott a mai napon többször.
Pont az említett Media Mike Saturn Holdingnak volt két nagyon professzionális vezetője. Egyik egy német úriember volt Karstenson, mert szerintem mindannyiunk nagyon sokat tanult a Karsten-től, illetve akkori Sales igazgató, Maurer Andor személyében, akiktől szerintem pont ezeknek a szakmának az alapjait én legalábbis tanulhattam meg, de mivel mi ugye Icsivel és Józsival érintett voltunk akkor, hogy erre ítél fronton, aztán elvitt bennünket az élet az Enterprise irányába.
Én azt gondolom, hogy mi nagyon-nagyon sokat tanulhattunk azoktól a szakemberektől.
Nálunk például főleg az Intelben, de egyébként a többi cégnél is volt ilyen, hát egy időben úgy hívtam, hogy ilyen executive tourist, hogy jöttek-mentek az ilyen alelnökök, és ugye ezek az emberek nagyon ilyen céltudatosan viselkedtek, és kevés időt töltöttek itt jellemzően, tehát elvittük őket egy-két helyre, lebonyolítottuk az ügyeket, de hát közben olyan megnyilvánulásaik, meg mondataik, meg ilyen megjegyzések voltak, amiket az ember így meghallgatott, aztán utána még napokig gondolkodott rajta, hogy ezt meg honnan. De itt volt a régióban ugye a Janiczky.
Igen, pontosan erre gondoltam, igen.
É, akik láttak engem színpadon, azok felismerik, hogy én szeretek ilyen provokatív előadásokat tartani, hogy így egy gondolatot megszülessen, hogy egy nap van 14 előadás, akkor erre az egyre azért valamiért emlékezzen, és később eszébe jut, akkor utána megy.
És volt egy olyan, amit pont a Krzysztof Janyicki, mindannyiunknak volt már, koordinációnak nem volt főnöke. Kiváló szakember Lengyelországból, és ő mondott nekem egy olyat, hogy Ricsi, amikor legközelebb így beszélsz az embereknek arról, hogy milyen formfaktorok lesznek, akkor a CD-romot egy kicsit, az optikai meghajtót piszkáld meg. És akkor mondom, jó. És tartottam egy olyan előadást, ahol az volt, hogy nyilván a notebook lehet még vékonyabb, meg 8 óra akkumulátor nem merül le stb és mondtam hogy tulajdonképpen a jelen tudásunk alapján a számítógépünk az lehet egy virágcserép. Miért pont virágcserép? Mert abban még pont elfér az optikai meghajtó. És utána mondtam az embereknek, hogy de ha el tudjuk engedni azt, hogy kell optikai meghajtó, akkor nem kell virágcserép se, akkor tulajdonképpen két dobókocka méretű fülbevaló is lett a számítógép, meg kivetítjük a billentyűzet infóit nem a szemünkkel, hanem nyilván valami egyéb device-szal, és akkor a számítógép akkora.
Tehát ez a werebless kategória, ami most már mindenkinek van okos fitneszkarkötője, a gyűrű nézi azt, hogy milyen volt az asszendense, meg hogyan rúgsz, meg a hány pontos alvása volt, mennyi idejön. És akkor a 2000-es évek közepénél tartunk, amikor ezt mi provokatívan bedobtuk előadásokra, akkor sokan így hümmögtek, hogy hát ez bolond, de nem baj, de évekkel később, ha esetleg visszaemlékeztek, és kaptak egy olyan tök jó gépet, mint a jelenben, egy fél optikai meghajtó sincs, de ezáltal még könnyebb, még tovább bírja, akkor lehet, hogy nem volt annyira bolond. És ez volt egy fantasztikus dolog, hogy volt lehetőségünk több évre előre megvillantották előttünk, hogy akár ilyen dolgok is lehetnek.
A tájni PC, a vékony kliens, az összes többi ilyesmi, ami akkor még olyan volt, hogy ezek valakik a hegybe kitalálták azt, hogy ide ne jöjjön, köszi, megvagyunk, de aztán mégis itt van mindenhol. És ez volt a multiban, és ez volt a jó dolog a multiban, de mi az, amit elfelejtenétek?
Még mielőtt az elfelejtés előtt egy gondolat nekem viszont eszembe jutott, merthogy elkanyarodtunk a sales irányról. Ahogy elhangzott a srácok részéről, nyilván sokkal felkészültebbek már a tárgyalópartnereink. Teljesen mindegy, hogy az állami szféra, versenyszféra, ugye most már mi már elhagytuk a lakossági értékesítést, és többé-kevésbé már közép-nagyvállalati szegmensben dolgozunk. De azt gondolom, hogy talán a legfontosabb az a bizalom, és ami itt pont a Kránitz Józsi részéről is elhangzott. Ugye korábbi Digit Podcast előadásában volt neked alkalmad találkozni az egyik kolléganőmmel, Orova Violettával, aki nálunk egy Apple specialista. Nagyon sok dolgot AI-jal le tudsz gyűjteni az Apple termékekről.
De a kolléganőt mai napig is felhívják, és sokkal nagyobb hit és bizalom van az ügyfelek és a saját kollégáim részéről is, hogy Violetta, figyi, ez hogy működik, mit tud, pedig simán egy AI-ból le lehetne gyűjteni, és szerintem ez a legfontosabb. És ugye, ami mindig el szokott hangzani, és azt gondolom, hogy ez a mai napig is érvényes mondás, hogy ezt a bizalmat viszont csak egyszer és utoljára tudjuk eljátszani. És azt gondolom, hogy mindannyiunk életében, meg veled is való együttműködés során, ezt mi mindig is tiszteletben tartottuk. Tehát az, hogy becsület, alázat, és hogy lehessen számítani a másikra, ez mai napig nem változott, és ez szerintem nagyon fontos.
Igen, hát ezt csak alátámasztani tudom. Tehát ugye ezért nem éreztem magam salesnek, mert én igazából segítettem. Tehát ebből egyszer például lett állásom is, mert kérdeztek tőlem valamit, én megmondtam, hogy fogalmam nincs. Egyet tudok mondani, két héten belül itt lesz a válasz. Visszamentem, elmondtam, hogy mi a megoldás, és az, akinek ezt mondtam, az megegyezte, és sok évvel később beszélgettünk, és akkor kérdeztem, hogy van-e nálatok munka, ilyen helyzet volt, és mondja, hogy azt mondja, hát nem emlékszem, hogy te vagy az igazmondó gyerek. Azt mondja, hogyha nem tudja, akkor is megmondja, de hoztál választ. És fél év múlva felhívott, hogy akkor gyere.
Ez nagyon fontos.
Csak annyit akartam, hogy annak idején a retailben például, amikor promotereket nomináltunk, akkor ott két kategória volt, volt a promoter, és volt ez a Trusted Advisor. Tehát aki tényleg hitelesen, jól és megfelelő információkkal tudta a vásárlókat ellátni. Tehát ő egy ilyen picit magasabb kategória volt mindig. Tehát ugye mindig a cél az volt, hogy a promoterből legyen Trusted Advisor, tehát hogy úgy tekintsenek rá, mint aki igazmondó, meg jó tanácsokat ad.
Kapcsolódik a kérdés, mert valahogy próbálom ezt az egészet így összekötni egy gondolattal, mégpedig az a gondolat, hogy a multiból nagyon sok mindent lehet tanulni. És amikor elmentek valahova, mert elsodort benneteket az élet, és a következő kérdéssel össze fog függni, hogy és most hol vagytok, mit csináltok, de hogy mi az, amit el kellett felejteni?
Juj, ezt hadd kezdjem, ezt én kívánjam.
Életem szenzációs tapasztalata, de szerintem ezt hozta az élet.
Én kíváncsi lennék manapság, hogy ez hogy néz ki, de a fiúkkal ezt megbeszéltük. Jöttek hozzám tárgyalni, és hát az ember mindig nagyon kíváncsi, ahogy meséltem, meg meséltük, ugye mi nagy stratégák voltunk, szerintem most is azok vagyunk, és mindig próbáltunk kérdezni a piacról. Lényeg az, hogy a nap végére összeállt, hogy ez a piac soha nem 100%-os volt, hanem legalább 130%-os volt, de minden cégnek volt 50-60-30, nem tudom hány százalékos piacrészesedése, és mire összeadta az ember, akkor az már bőven túl volt, mint 100%, és mindig mentem a srácokhoz, hogy figyu, segítsetek gyerekek, mert elvesztettem, mert ezt nem tudom értelmezni, de ezt megtanultam ebben a világban, hogy azért az adatokat, és ez kapcsolódik egy kicsikét az AI-hoz, mert az AI szerintem egy nagyon jó eszköz.
Nincs ezzel semmi baj. Szerintem számtalan konferencián vettünk részt. Mindannyian téged is láttalak nagyon sok esetben előadást tartani, de az AI attól lesz jó és attól segít nekünk, ha megfelelő inputot kapja. És ha az nem jó, akkor tud néha butaságokat adni. Na, ez a 130%-os piaci részesedés tapasztalatom, amikor az ember úgy kicsit tanácstalan volt korábban, de nekem ez az én megélésem.
Ez jó, hát ott gondolkodtunk közösen, vakargattuk fejünket, hogy ez mind egyszerre nem lehet igaz, és akkor volt olyan, amikor piackutató cégek mutattak egy olyan jövőképet, ahol az egyik szegmens volt torz, mert ugye itt konkrét adataik voltak, ez meg nem az Aders, hanem mindegy volt egy neve, és mondtuk, hogy de ez tényleg ennyi, akkor ez viszont biztos, hogy ennek csak a fele. Mert különben nem 100% jön ki, hanem 130.
De azért tudjuk, hogy te dolgoztál olyan cégnél, ahol az Excel az.
Ott az Excel munkaeszköz volt, azzal teltünk, azzal ébren voltunk, és még álmunkban is az eszköz.
És egyébként nagyon érdekes, ugye beszéltünk erről, hogy az AI szerepe.
Tehát abban a munkakörben, amit mi sok órán keresztünk számoltunk, azt most az AI szerintem ilyen napi 10 perc alatt meg tudná csinálni, de ha az adott feladatnak nincsen megfejtése, az AI is azt fogja mondani, hogy ez nem jön ki. Tehát ennek nincsen megfejtése, és tulajdonképpen amikor benne voltunk, az is egy ilyen tervezés, ilyen folyamat volt. Mi akkor úgy éreztük, hogy nem lehet megcsinálni, és évekkel később ez egy visszaigazolást adott, hogy tényleg nem lehetett megoldani, és azt az adott üzletágat az a cég el is adta másoknak, mert nem lehetett megcsinálni azt, amit senki nem tudta kiszámolni. Viszont van még egy dolog, hogy ugye kérdezted, hogy amikor most mindenki felkészül AI-ból, hogy a Sales-nek lesz-e még szerepe, meg hogy mivel foglalkozunk.
Tehát én most azt néztem, hogy az időm egy részében, ugye disztabútor cégnél dolgozom, van mindenféle termék, sokféle gyártótól, van top 20 gyártó, meg top 90 gyártó, tehát több mint 100 gyártót képviselünk, de amikor jönnek az új saleses kollégák a cégbe, és akkor kell nekik adni valami iránymutatást, hogy hát hogy először tanuljuk meg a top 5 céget, vagy több 5 brandet, utána a top 20-at. Tehát én tulajdonképpen még tudásbrókerségben is utazom, mert hogy lehet felkészíteni azokat a szélzes kollégákat, hogy nyugodtan tudjon menni a viszonteladókhoz, úgyhogy neki nincsen 9 hónapja, hogy bemegy a hegybe, ilyen zümmögő zene van, meg tök jó, hogy nézik, hogy nő a fű, és utána kijönnek, és tulajdonképpen az is egy jó érzés, hogy mint idősebb munkavállaló, tudom a fiatalabb generációnak azt a segítséget megadni, hogy figyelj, neked így az alapján, amit elmondtál, neked ez az a learning pass, gyere vissza három hét múlva, megnézzük, hogy utána mire van szükséged.
És akkor ez fontos, hogy a multiból ehhez mit kellett eldobnod, hogy ne add át a multisodást. Hát a multiban is volt tudásmegosztás és és jó tréninganyag. Itt a mostani szerepemben, ugye ez csak az időm egy része. Én azt mondanám, hogy a multi egy dologra nagyon jó volt, hogy a komfortzónádból folyamatosan kipöckölt. Tehát amikor világbajnok voltál már az egyik országban, akkor azt mondták, hogy nézd csak, megfordítjuk a térképet, most itt is helyt kell állnod, meg ott is, akkor azt is túlélted, meg még jobb lettél, mert mert tanultál belőle, nem a nem az anyanyelveden kellett abban az országban dolgoznod, ahol ahol laksz, és amikor azt is megcsináltad, akkor persze kaptál elismerést, nagyobb autót, tehát oké, és azt mondták, hogy jó, akkor valójában azt elítélt ezt barátom kinőtted, akkor welcome to die enterprise volt.
És akkor utána az volt, ugye Kristofjanickiról beszéltünk, az volt a legeslegjobb visszajelzés, amikor eltelt kettő negyed év, és azt írta egy ilyen regionális Summeryben, hogy ő nem gondolta volna, hogy két negyed év alatt a retail sumo bajnok, vagy nem tudom röplabda középdöntő srác, az az Enterprise-ban is ügyesen tud forgolódni a vízben. És ez a legjobb dicséret, mert ő hát nagyon régóta.
Pedig azért sejthették volna, mert te hányszor voltál Romániában?
Volt.
Mr.
Fixit.
Mr. Fixit.
Hát igen, a Publiction-ben volt ugye Mr. Wolff, amikor véletlenül szétlőtték az egyik szereplőnek, hát az egy ilyen. Nem volt egy lényeges szereplő, de emlékezetes volt. Szétlőtték. Igen, és minden csupa agy lett az autóban, és akkor felrúgtam Mr. Wolffot, de ez tényleg megtörtént, hogy én úgy gondoltam, hogy az én romániai megbízatásom az véget ért, mert négy évig csináltam, 28, mi az, market szegmenserből eljutottunk 82%, még jól is néz ki, és gondoltam, hogy akkor én most itt kapok egy ilyen kis szanatóriumi megbízást. Csináltam ott az éppen aktuális feladatot, és jött a telefon, hogy hát itt egy kis változás lesz a romániai csapatban, és hát miniszter végszitként menni kéne ott segíteni a legújabb kollégáknak, hogy ez jó legyen, és akkor annyit kérdeztem, hogy hát igen, akkor kedden van ez a kora reggeli gép, meg van a 14 órás.
Melyikkel kéne menni? És akkor mondta a főnököm, hogy hát a kora reggelivel kellene menni. És rendbe hoztuk, amit lehetett, de ott is ilyen a folyamat volt a lényeg, tehát hogy következetesen kellett becsülettel végigmenni az úton, és akkor ez van, és ez az, amit nem kell elfelejteni a multiból. Tehát én pont fordítva válaszolnék, hogy megtanultad, hogyha hogyha jó a folyamat, ki van találva, ne adj isten nem is te találtad ki hanem ez már működött más országokban akkor az csak idő kérdése hogy jöjjenek az eredmények. Csak nem szabad feladni, tehát menni kell tovább előre, és most tulajdonképpen ezt gyakorolom az egyik gyártóval regionális szinten, mert ez nem a világ legnagyobb gyártója, de működik a terméke, és nem csak lementeni lehet vele, hanem még vissza is lehet állítani.
De ezzel együtt például én az egyik volt inteles román kollégámmal a mai napon most is együtt dolgozunk ezen a a mentőszoftveres dolgon mert ez egy regionális feladat.
Sőt, találkoztunk is.
Hát most itt volt, és kiváló a kapcsolat, és együtt törjük a fejünket, hogy most ezt kipróbáltuk, ez működött. Ebben az országban még nem. Most hogyan tovább és ott van az inteles dolog hogy és mondta a múltkor hogy főnök, eddig mindig mindent megoldottunk, ezt is ki fogjuk találni, csak vélhetően több idő kell hozzá, mert ugye nem a legnagyobb megoldás a piacon, és ugye ez a mentés visszaállítás kibervédelmi piac, azért ez nem egy ilyen, hogy vettünk be két tablettát, és már nem fáj a térdem. Tehát, hogy ennél egy kicsit maga ez így.
Egyébként tényleg én is inkább erre hajlok, hogy egy olyan tanulási görbén megy végig az ember, hogyha huzamosabb időt tölt a multiban, hogy nem veszi észre, hogy mennyi mindent magába szív. Én ismerek egy csomó embert, akiket ilyen húsz év után így leépítettek, és kétségbeesve ültünk ott már ők egy ilyen buliba, hogy most akkor jaj, mi lesz velünk? Hát húsz éve itt dolgozunk. És mondtam, hogy nyugi, nyugi, annyi mindent tudtok, csak nem vettétek észre, mert 20 év alatt szívtátok föl, hogy nem is sejtitek. És volt, aki fölhívott fél év múlva, hogy te, hogy mennyire igazad volt, merthogy elment egy teljesen átlagos magyar cégbe dolgozni, és őneki voltak olyan készségei, tudása, tapasztalata, ami híre-hamva nem volt, és ugye mi ezeken végigmentünk.
Tehát mi is egy csomó olyan tanuláson vagyunk túl, ami nem volt ilyen tudatos, hogy most leülök és akkor magolok, hanem átmentünk ezeken a dolgokon, és azért ez gyűlt.
Hát most ugye nem feltétlenül tudjátok, vagy hogy mondjam, nem a kérdésre válaszoltatok, de hogy az, hogy hogy tudjátok hasznosítani, arra mindenféleképpen válaszoltatok, de egy picit pont most Józsi, téged szeretnélek megszólítani.
Igen, válaszoljak az előzőre?
Az egyik, hogy más kérdést szeretnék föltenni, de hogyha van válaszod, akkor kérlek, oszd meg velünk.
Igazából az, ami két dolog jutott ennek kapcsán eszembe. Az egyik az, hogy azért ott a naptáram a multiknál tele volt mindig meetinggel. És nem mindegyik volt az, amire úgy tudtam odamenni, hogy most ez a legjobb befektetés, vagy legjobb elhasználási módja az időnek. Ugye ez, mint most már a saját cégemmel foglalkozom, ott nincs. Tehát ott nyilván sokkal akkurátusabb az ember, csak olyasmivel foglalkozom, aminek én magam is látom az előnyét, meg értelmét. Tehát ott azért nagyon sok olyan meeting volt, hogy szinte minden feladatra volt ember, idézőjelesen mondom ezt most, de nekik valami miatt fontos volt. És nekem jól lehet nem volt fontos, de hát nyilván segíteni akartam neki információval, bármi egyébbel, el kellett oda menni.
Tehát ez az időnek nem a legjobb felhasználási módja volt. A másik dolog igazából az, hogy ugye ez, amit említettem, hogy mindenre volt erőforrás, ugye amikor az ember a sajátját csinálja, hát ott meg pont nincsen. Tehát ott nem tudom azt mondani, hogy majd XY vagy valaki megcsinálja, tehát mindennek neki kell hasalni. És igazából a még előbbi kérdés, ezek a segítő emberek vagy mentorok. Nekem kettő ilyen volt igazából. Az egyiket úgy hívják, hogy Tim Petras. Ugye neki köszönhetem azt, hogy amikor az Xbox 360 bevezetését terveztük, akkor ő bevont egy ilyen business concept review nevű folyamatba, amikor a Microsoft felső vezetésének el kellett adni azt, hogy miért is kell Magyarországon bevezetni ezt a terméket.
Tehát abban tervezésileg, stratégiailag különböző mérőszámokkal ismerkedtem meg, onnan tudom, hogy ez a Big Mac Index az micsoda, meg miért fontos többek között. A másik pedig néhány évvel később egy norvég kolléga volt, Espengievik, aki nyilván abban a környezetben megtanított arra, hogy nekem nem feltétlenül kell kis középvezetőként mindenhez értenem, hanem sokkal inkább arra legyen nyitott az ember, hogy egy adott feladatra lehetőleg a legjobb embert megtalálja. És hogyha ez megvan, tehát mint tulajdonképpen egy coach, egy fociedző mondjuk, aki azt mondja, tehát nem kellene az edzőnek lenni a legjobb góllövőnek vagy kapusnak. Neki az a feladata, hogy azokra a pozíciókra azokat az embereket megtalálja, akik abban a legjobbak.
És ebben én azt gondolom, hogy nagyon sok segítséget, meg útmutatást kaptam annak idején tőle. Ami mondjuk most ugye nincsen erre a lehetőség, hiszen itt a saját cégének a pénztárcájával gazdálkodik.
És most maradjon nálad a szó, mert ezt fogom megkérdezni, és mindenkitől szeretném megkérdezni, jó? Tehát, hogy most elmentetek, és mindenki teljesen egy kicsivel mást csinál a profiljához képest. Te hogy kerültél kapcsolatba a távérzékeléssel?
Hát.
És mit csinálsz most? Így ez a két kérdésem van.
Igen, segédkutyamosó, vagy nem is tudom.
Ez az örök De nem volt egyenes út egyébként ide a távérzékeléshez.
Egy dolgot tudtam, hogy ettől a retail üzletágtól lehetőleg picit nagyobb távolságra kerüljek. És akkor volt alkalmam kapcsolatba kerülni akkor még a DJI-nak volt két másik disztibútora, és ott a korábbi kapcsolatok révén megismerkedtem magával a drónozással, ami úgy nagyon tetszett, de igazából az, hogy repteti az ember az eszközt, az mondhatni egy nagyon szép, meg nemes dolog. Viszont engem sokkal inkább érdekeltek azok az információk, amit.
Kinyersz belőle?
Hát a drónra szerelt szenzorokból kinyerünk, és akkor hogy azokkal mit lehet csinálni, és akkor több projektben, pályázatban sikerült részt vennem, fejlesztésekben, meg kutatásokban, aminek köszönhetően kapcsolatba kerültem nagyon nagy tudású emberekkel különböző egyetemeken, többek között veled is.
Köszönöm szépen.
És hát tulajdonképpen ez indított el arrafele, hogy ez a digitális távérzékelés, meg valóságnak a digitalizálása, ez egy előremutató érdekes dolog. Tulajdonképpen mostani cégemben ezzel foglalkozunk, és nyilván az AI-t mi is alkalmazzuk itt, hogy könnyítsük a saját életünket, munkánkat, illetve van néhány olyan fejlesztésünk, ami tulajdonképpen az AI felhasználásával és távérzékeléssel gyűjtött adatoknak köszönhetően, vagy azonnali vagy későbbi beavatkozást tesz lehetővé. Igazából jelen pillanatban ez a terület az, amivel első számú feladatként foglalkozom.
Józsi, elnöki tanácsadóként? Hát igen, de hát azért. A Kiber Securityből, Új-Zélandról.
Igen, voltak nyugdíjasok. Igen, ez a kiberbiztonság, hogy mondjam, szerintem ilyen egészséges érdeklődéssel kezdődött, hogy jók ezek a hackerek, de hogy csinálják? Tehát engem az érdekelt először. Otthon még mindig csinálom, csak a feleségemnek mindig örül, hogy jó, jó, de hogy működik, szedjük szét. És akkor hát ugye én elkezdtem ezt a problémát, így aztán rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudok ebből az egészből, és akkor elkezdtem tanulni. És hát most eljutottam idáig, mert ugye gyakorlatilag volt egy olyan időszak, amikor áttértem ebből az előző életemben, ebben a mostaniban, hogy ugye a kettő között voltam, ugye így kerültünk a Teqbetába össze, hogy akkor én már közben erősen foglalkoztam ilyen kiberbiztonsági dolgokkal, de hát azért ugye a múltam visszarántott ebbe a sztoriba, én legalábbis így látom.
És akkor ugye most már sikerült átlépni talán ebbe a másik szerepbe, de itt kezdődött, hogy jó, de hogy csinálják. Illetve később az, hogy hogy lehetne ezt megakadályozni. És akkor az ember elkezdi fölépíteni azt a tudást, hogy mi okozza ezeket a visszatérő problémákat, mert nagyon sok ebből visszatérő probléma, és akkor mit lehetne ezzel kezdeni.
Tulajdonképpen akkor ez érdekelt.
Ez érdekelt meg most is. Most olyan nagyon nagyképű akarok lenni, mert van már valamiféle filozófiám, hogy itt mivel kéne foglalkozni, meg hogyan. Ugye itt van egy ilyen sok háromszög van ebben a játékban, de az egyik ez a People Process Technology, és ebből mindig csak az én álláspontom szerint mindig csak a processzor érint meg minket. Az emberek eltévesztik, a technológia esetleg letérdel, de hogyha van egy jó eljárásrendünk, amibe be vannak építve azok a gátak, amitől mondjuk nem lehet az, hogy valaki kiküld egy adag pénzt a cégből anélkül, hogy valaki ellenjegyzi. Most ugye mondtam egy nagyon egyszerű példát, akkor meg lehet fogni egy csomó mindent.
Ricsi?
Bocsánat, én a Józsihoz, hogy egy gondolat, én azt gondolom, hogy mindannyian, és ebbe Zoli, téged is beleértelek, vagy most vagyunk érintve security fronton, vagy korábban voltunk, és ahogy pont a Józsi mondta, két dolog mindig eszembe jut, hogy igen, nagyon fontosak a folyamatok, stb. Folyamatok mellett ugye szabályzatok, és kicsit kanyarodunk hozzá Zoli, úgyhogy vigyázz, mert néha akasztják a műsorvezetőt is, de azt gondolom, hogy a szabályzatok akkor fontosak, amikor betartják azokat a munkatársak, és eljutunk a People-ig, amit a Józsi mondott. Még emlékszem Microsoftos korunkban, és főleg a Józsi, hogy ilyen jó pár évig a partneri oldalon a Security volt a feladatköröm, és körbementünk az irodába, és annál jobb sztori nincsen, amikor a monitoron egy post it-tal oda van írva a belépés, jelszó, és nem megyünk messze, és akkor visszakanyarodok hozzád, hogy ne maradjál ki a párbeszédből.
Neked van egy nagyon jó sztorid, hogy hogy lehet besétálni egy intézménybe, majdan hónod alatt egy kis szerverrel kisétálni, és ezt a sztorit azért én se hagynám ki, hiszen én azt gondolom, hogy életszerű, mert emberek.
És ez a legnehezebb.
Most műsorvezetőből előlépni hirtelen alanyát.
Ez ilyen világ, ugye?
A legjobbakat én mindjárt felhívnám az UVP 11-es kérdésem. Ugye én nem elsősorban kiberszekurityvel foglalkozom, hanem a céggel foglalkozom, és cégeket építek. És hogy a cégépítésen belül foglalkozom négy különböző területtel, ebből a legfontosabb az ember. És az embernek a viselkedése, ami a Kibersecurity-t befolyásolja. Egy vezérigazgatói megbeszélésre mentem, kiberszekurity problémával kapcsolatban, de van egy rossz szokásom. Korábban érkezem. És körbe szoktam nézni, fizikai biztonságnak hívják, szemrevételezés. Hogy megyek be, hogy léptetnek be, ha leülök, akkor mi történik, figyelik-e, hogyha én el akarok menni bárhova a házon belül, vagy elmehetek a házon belül, és ezért az évek során egy dolgot megtanultam, hogy olyan cégnél dolgoztam, ahol kimondtam, hogy milyen cégtől jöttem, akkor nem kérdeztek vissza.
És ezt a mentalitást nagyon jól tudom alkalmazni. A feleségem meg akarta mutatni, hogy hol lakott ő kollégiumban egy városban, és higgyétek el, úgy mentünk be a portáson keresztül, hogy a portás még utána még le is jelentett, hogy én ott voltam. Soha nem voltam előtte abban az objektumban. Itt az történt, hogy bementem, láttam, hogy a recepciós hölgy küzd valami számítógéppel, és én nagyon kedvesen megkérdeztem tőle, hogy tudok-e segíteni? És elmesélte a történetet, hogy ő miért áll ott, miért ezt csinálja? És természetesen, hogyha én informatikával foglalkozom, erről biztosítottam, hogy a cégtől jöttem. És hogy majd én megoldom, jó? És akkor nyilván a megoldás az abban, tehát én megkaptam a felhasználónevet, jelszót, ami kiderült, hogy az admin admin.
Tehát nem kellett túlzottan messze menni, és szemmel jól láthatóan, miután kitöröltem a spool fájlokat a nyomtatóból, ami a hölgynek volt a feladata, utána kiadtam egy Shaddan parancsot, mert kíváncsi voltam, hogy mi fog történni. És leállt a rendszer, vártam egy olyan 10-15 percet, nem történt semmi, és mondtam önnek, hogy kerítsen már még valakit, mert kivinném a kocsival ezt a szervet. És nagyon kedvesek voltak. Segítettek kivinni. Cipeltük a szervet, beraktuk az autóba, és én valóban öt percen belül visszaérkeztem, csak fölvettem az izét, a zakómat, és kérdeztem mindenkit, hogy rendben van minden? Ja, ja, hát az ügyviteli rendszer az nem megy, de hát megszoktuk. Tudjátok, miért nem ment? Mert az volt a szerver.
Na, ez a rövid történet, ami idefalatkozik, de én azt szeretném mondani, hogy az, hogy hogyan tudjátok irányítani az éppen adott szakterületet, ez tökre fontos, hogy a kollégákkal kapcsolatban, a folyamatok ismeretével kapcsolatban az A4-es papír hogy megy végig. Ricsi, neked hogy megy végig az UDP tizenegy visszaállítás? Hogy kerültek el oda a harmadik. Nekem, ugye én gyerekszínészként kezdtem, tehát akár nagy multinak a roadmapjét, akár a nem tudom, azt a mesét kellett elmondania a többieknek, az nem okozott gondot. Ide úgy kerültem, ugye egy disztribútor cégnél dolgozom. Szoktam néha viccelődni, hogy mi az, hogy HRP, Horváth Richárd projekt. Tehát ezt azért, mert muszáj volt engem ide felvenni, de viccet félretéve, úgy néz ki, hogy azért volt rám szükség, mert ugye egy olyan mentési szoftvernek vagyunk a regionális disztribútor, amelyik Japánban piacvezető, Európában még nem, de hát sikerünk elkerülhetetlen, tehát csak még kicsit dolgozni kell rajta.
És ugye mivel beszélek lengyelül, meg több évig voltam Romániában, akár Mr. Wolfként második szakaszra, ezért ez sokat segít abban, hogy ugye helyi partnerekkel jobban tudjunk együttműködni. Úgyhogy szerintem nekem ez volt, hogy ami miatt érdekes lehettem a mostani cég számára, meg szerintem ez a folyamatos tanulási vágy, amit ugye a multinál megtanultuk, hogy nincsen, hogy most megcsinál. Mint ugye az Amerikai Szabadalmi hivatal 1899-ben kiadott egy ilyen izét, hogy most már minden fontosat feltaláltak, készen vagyunk.
Ugye?
És ez hülyeség, igaz, de nem igaz, mert egy csomó dolgot találtak fel 1899 után, tehát a Wright testvérek 1904-ben voltak vakmerőek, és nem haltak meg, tehát ugye repülünk és működik. És itt is, ahol dolgozom. Én ezt a van egy ilyen e-learning portál, és és annak vagyok az egyik ilyen mozgatórugója, mert hiszek abban, hogy a tehát ugye lehetünk dobozmozgató disztibútorok, hogy itt van 1800 darab, nem tudom, X monitor, tessék, sok szeretettel, vagy itt van egy bonyolultabb termék, és még segítünk is beállítani, vagy tudunk, aki beállítja. Úgyhogy én ezt csinálom, meg hát most ugye fordult a kocka, most én vagyok benne a Microsoft csoportban, mint Microsoft disztribútor, és most pont ma csináltunk kettő ko pilotos e-learninget, ami nagyon szórakoztató, mert arról szól, hogy hogyan csinálj agentet.
Úgyhogy tudod, mit szeretnél, jól bepromtolod, és ha nem rontod el, akkor az agent helyetted működik, fog tudni csinálni akár minden nap egy csomó dolgot, és amivel a napelején vicceltem, hogy azok az emberek, akik használják az AI túlokat, akár 40%-kal hatékonyabbak lehetnek, mint azok, akiknek vízöntő az asztendense, ugye ez volt a vízben a rossz válasz, de hogy ebben segítünk többeknek.
Laci?
Én éppen együtt dolgoztam a Józsival a Tegdatában, amikor a Deltának az egyik tulajdonosa és a menedzsmentje megkeresett engem, és ugye jelenleg mint operatív és marketing vezérigazgató-helyettesként dolgozom.
Én igazából azt gondolom, hogy szerencsés vagyok, mert ugye operáció az nagyon sok területet érint a Delta Technologies-on belül, és talán a legújabb projekt, amibe belevágtunk a fejszébe, belevágtuk a fejszét, és szerintem a srácok most nagyon jót fognak nevetni az, hogy elkezdjük most a vendor menedzsment mellett kiépíteni a deltának a komplex beszerzési részlegét, ami ugye unikális most a Delta Technologies-on belül, és azt gondolom, hogy kicsit hazaérkeztem, amikor beszélünk a vendorokról, disztribútorokról, beszállítókról, és én nagyon-nagyon élvezem ezt a szerepet. Hozzáteszem, nagyon szerencsésnek érzem magamat, mert nagyon sok professzionális kollégákkal dolgozom, termékmenedzseren, projektmenedzsmenttel, illetve a logisztikán, úgyhogy kaptam egy szenzációs csapatot, amivel együtt dolgozunk és gondolkodunk, és reméljük, hogy majd a közeljövőben ki tudunk valamit alakítani, ami a cég előrénye válik.
Köszi! Igazából elfogyott az időnk kétszer, de van egy nagyon sok kérdésből álló, igen, nem. Ezt szeretném tőletek kérni, jó? Tehát, hogy most nem beszél, kitölt. Ha megengeditek ezt a kis gonoszságot, ha így a végére elkövetném. Retail vagy Enterprise?
Enterprise.
A pörgést.
Igen.
Én is inkább az Enterprise.
Enterprise.
Enterprise.
Public vagy commercial?
Commercial.
Értékesítés, marketing vagy beszerzés?
Értékesítés.
Marketing.
Marketing.
Beszerzés.
A szerepkör, aki egyedül.
Excel vagy Powerpoint?
Powerpoint.
Excel. Személyiségtípus. Teams vagy személyes?
Személyes.
Személyes.
Home office vagy iroda?
Iroda.
Iroda.
Mindegyikőtök iroda? Ez a tapasztalat, igen. Egy aranyat érő mobiltelefonszám vagy tízezer kapcsolat Linkedinen?
Egy telefonszám. Az egy jó telefonszám.
Egy telefonszám. Van szó. Adatvezérelt döntést vagy megérzést?
Hát nehéz. Az a baj, ez a kettőnek a kombinációja, de talán egy picit az adatvezérelt fele hajlok én.
Vállalom a megérzést.
Én is állom a megérzést. Adatvezérelt. AI vagy ember?
Ember, ember.
Ember, ember. Ami még eszembe jutott a végére, hogy jön egy új gigacég Magyarországra, és megkeres benneteket. És a felsővezetői csapatba keres embert. A kérdés, hogy igent mondanátok-e egy közös kalandra? Kinek milyen szerepkört osztanátok? Mi lenne a saját szerepkörötök? És? Köszönjük szépen, hogy bennünket hallgattatok, ez a Digit Podcast, iratkozzatok fel a csatornáinkra! Sziasztok!
A leirat a beszélgetés automatikus vagy kézi feliratából készült; a ▶ időpontokra kattintva a videó az adott résznél indul.