Pénzügyi tervezés

Üdvözlök mindenkit! Ez itt a Digit Podcast, Személyi László vagyok, a Future-NOW vezető partnere, és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az OD&IT Solutions és a Saling Hangar alapító ügyvezetője. Sziasztok, jó napot kívánok! A Digit Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak. A Akik velünk tartottak az előző adásban is, azok emlékezhetnek rá, hogy volt egy pont, ahol a jelszólopás és az egyéb IT biztonsági kockázatok kapcsán elkezdtünk beszélgetni az üzleti tervről. Na most nem volt időnk ezt kibontani a múltkor, hiszen a sportközpont digitális vonatkozásaira koncentráltunk, de úgy gondoltuk, hogy szentelünk egyből egy külön adást az üzleti tervezésnek.

Legutóbb az üzemeltetésnek is megvizsgáltuk a digitalizált lehetőségeit, így aztán úgy gondoltuk, hogy ezúttal az üzleti terv kapcsán a költségterv részét is korcsolya alá fogjuk tudni venni.

Ennek nagyon örültem, hogy például láttam tőled egy posztot pár hónappal ezelőtt, a mai témát felvető posztnak is mondhatnám, ahol azt fejtegetted, hogy egy sportközpont felépítésében és az innovatív, meg a digitális eszközöknek a használatát is beleértve. Mégis az első lépés az egy üzleti terv.

Igen.

Annak kéne lennie.

Igen. Szerintem is annak kéne lenni, és azért érdekes ez, mert hogyha van egy üzleti terv, ha idáig, vagy ilyen gondolkodás mentén épül bármilyen cég, de akár egy sportközpont is, hogy van üzleti terve, abban lesznek például számok. Lesznek arra számok, hogy mennyi bevételt szeretne valaki, azt meg mennyi kiadása van. Azt meg kell tudnia mondani, hogy az miből jön. És előbb-utóbb eljut oda az üzleti tervben a gondolkodás, hogy az az ügyfélből jön, aki a mi szolgáltatásainkat használja. És ha ez benne van a testben, és van egy tervem, hogy ide akarok eljutni, és ezért fogja megérni nekem sportközpontot csinálni, akkor utána szerintem nagyon logikus igény és vágy lesz azokban az emberekben, akik ezen a terven dolgoztak és megvalósítják, hogy mérjük azt, hogy valóban ez történik-e, hogy közeledünk-e ahhoz, amit terveztünk.

Mennyire lehetek most provokatív ezzel a mondattal? Mert azért itt láttam pro és kontra dolgokat. Az egyik, amikor nagyon meg volt tervezve kilóra, dekára, a másik oldalon pedig majd lesz valami. És mind a kettőben láttam. Az elmúlt 20 évben én ezzel foglalkoztam, üzletfejlesztésekkel foglalkoztam, vezetőképzésekkel, hozzátartozó IT biztonsági kérdésekkel, illetve nyilván benne volt az is, hogy ennek milyen financiális vetületei vannak. És azért azt láttam jellemzően, hogy jött az emberek, csináljuk meg, mint a Rátóti legényanyában, hogy jól lett.

Jól lett.

Béláim.

Béláim, toljuk arrébb a kocsmát. Elkezdték arrébb tolni a kocsmát, úgyhogy ledobták a pulóvert, azt közben senki nem figyelte, hogy azt a pulóvert közben valaki elvitte.

Hogy meddig toljuk a kocsmát?

Hát ameddig toljuk, ott sem figyeltük feltétlenül, meg hát nem volt ennyire precíziós a művelet, hogy üzleti terv. Tehát nagyon sokan nem is tudják, hogy mi az, hogy üzleti terv, hanem arról beszélnek, hogy szerintük előrefelé kell menni, és az előre menésben egyszer csak lesz valamilyen eredmény, ami majd pozitív szaldót fog hozni, nem pedig negatívot. És hogy ebben azért emberek vesznek részt, munkavállalói és szolgáltatás-kiszolgáló igénybe vevő oldalon is. És hogy te mit láttál, mit tapasztaltál? Mert ugye mondtad, hogy bank, oké, de azért ez egy tág fogalom. A bank az én szemszögemből megközelítve adja a pénzt valamire, de hogy azt ti hogy láttátok, hogy ezek a projektek hogy váltak be?

A bank vagy egy nagyvállalat terve, az teljesen más, mint egy KKV, vagy egy sportközpont. Egy nagy szervezetnek a terve általában épít arra az előnyre, hogy van egy tankhajó, aminek van egy óriási lendülete, és azért olyan gyorsan nem változik sem a körülötte lévő világ, sem ő maga ahhoz, hogy egyik évről a másikra ne lehetne viszonylag jól bejósolni, hogy miből mit szeretnénk csinálni. Nyilván az elmúlt években bőven volt példa arra, hogy ezeket fenyegeti a veszély, de ugyanakkor, hogyha megnézzük, hogy egy ilyen óriási trauma, mint egy Covid vagy egy háború valójában mennyire térítette el a terveiktől ezeket a nagyvállalatokat. Én azt hallom, hogy azért 10, meg 20 százalékkal térítette el. Az nem olyan nagy eltérés.

Nyilván hogyha emiatt kell elbocsátani embereket, az súlyos kérdés, viszont azért a tervezésnek a feladata szerintem ott sokkal könnyebb az előző évekből kiindulva. Most ehhez képest pláne egy induló sportközpontnál mondjuk vegyünk egy vidéki magyar várost, nem tudom, Szeged, vagy Hódmezővásárhely, vagy Veszprém teljesen mindegy, melyik részében a városnak egy ilyen méretű városnál, ha elindítok valami újat, akkor azért szerintem nehéz olyan adatokat meg múltbéli dolgokat találni, amiből a következő egy évet, két évet lehet tervezni. Szerintem ne keverjük a két feladatot.

Én provokatív kérdéseket teszek fel Laci, tehát azért az szándékos, hogy ezekből merítkezve, hiszen gyakorlati tapasztalatok jönnek, hogy üzleti tervet arra vonatkoztatóan, hogy hány darab bérlőm lesz, nem tudok csinálni egy ilyen szituációban, csak becsülni. De a becsléseknél azért azt meg tudom nézni, ha már Veszprémnél maradunk, ott azért van egy olyan beruházás, ami egy eléggé nagy beruházás állami jellegű, és a veszprémi kulturális főváros címhez, amit ezúton is szeretnék kiemelni, hogy Veszprém idén Európa kulturális fővárosa, már többen látogassatok el Veszprémbe, de ott is el fog készülni az a City, ami ahhoz lesz nagyon fontos összetevő, hogy a veszprémiek számára megteremtse azt a mozgási kultúrát, lehetőséget, opciót, hogy egy helyen tudják ezt megvalósítani, ugye?

Egy picit beszélgessünk arról is, hogy hogy kerültünk ide, meg hogy ki kicsoda. Annyit tetszettek tőlem hallani, hogy Szekér Zoltán vagyok, de hogy nekem van egy cégem, ami 2004 óta működik. Jelenleg négy darab divízióm van. Ebből az egyik a kiberbiztonsággal foglalkozik, a másik marketinggel, a harmadik az vezetésfejlesztéssel és mentális egészségmegőrzéssel, és a negyedik az gyakorlatilag pénzügyekkel. És a pénzügyes rész az, ami legtöbbször nemcsak arról szól, hogy bevallom-e hó végén az adót vagy nem. Hanem arról szól, hogy hogyan kötöm össze azokat a terveket, amik a fejlődéshez tartozó megoldási javaslatoknak a pénzügyi részét tartalmazzák. Egy teremben nekem tudnom kell azt is, hogy egy sportközponthoz milyen típusú felszereléseket kell beruháznom, és annak milyen a fenntartási költsége.

Nem tudom azt elképzelni, hogy valaki egy akár kockás papíron, de ne számolja ki, hogy neki egy évre mekkora költségei vannak, mert aki nem számolja ki, hogy mekkora költségei vannak, az azt sem tudja megmondani, hogy azt, hogyha hitelből szeretné fedezni, annak milyen megtérülési ideje van. A hitel nem ajándék, és ez nagyon érdekes volt. Beültem egy taxiba, és ezt kifejezetten most próbáltam a helynek a nevét mondani, de Magyarországon volt, és egy magyar nagyvárosban volt, amikor is a taxis karácsony előtt lelkendezve mondta, hogy most föl fognak venni hitelt, mert most nagyon jó a hitel, és hogy a hitel, hitel, hitel.

Tessék?

Tévére. Képzeld el! És megkérdeztem, hogy jó-jó, egyébként ezt a tévét, ezt a jelenlegi fizetésből amúgy, ha félretesz pénzt, meg tudnál venni? Azt mondja, hogy nem, mert ki vannak centizve. De hogyha fölvesz egy hitelt, akkor annak havonta van annyi törlesztő részlete, amennyi törlesztő részletet jelenleg nem tud kifizetni, akkor miből gondolja, hogy azt a tévét megéri megvásárolni? És most erre azt mondta a taxis, hogy ő ezt így nem gondolta végig. És ugyanezt érzem egy picit akkor, amikor beruházásról beszélünk, hogy a beruházási költségek borzasztóan magasak. Nem elijeszteni akarok senkit azzal, hogy most akkor nem lehet belőle, de be lehet ruházni, csak érdemes végigszámolni azt, hogy a megtérülésem alatt azokat a költségeket, amit én fix költségnek hívok, mert ugyanúgy fogom fizetni a benzinemet, az autómat, a bejárásomat, csak az alapvető dolgokat fogom venni, jó?

Tehát a fűtést, a vízt, a villanyt, a gázt, a számítógép havidíjától elkezdve az internet költsége, míg minden, plusz a nyakamba vettem egy hitelt, aminek a költsége extra. Nincs meg. Majd meglesz három év múlva. Vagy közben az első kiadott helyiségből. De hogy veszik ki a helyiséget? Tudom, hogy kik fogják kivenni? Tudom, hogy kérek kauciót, nem kérek kauciót. Miből fizetem a takarítónőt? Tehát az az érdekesség volt nemrégiben, hogy egy nagyon jól induló gondolat tudott elbukni azon, hogy a finanszírozásnak az a része, ami az épületfenntartás. Ez a maszlopiramis alja, vécépapír. Van vagy nincs. És ezen múlik az, hogy például tisztaság. Tehát bemész egy sportközpontba, az üzleti tervedből hiányzik az a sorocska, hogy egyébként fenn kell tartanom napi szinten, heti szinten, óránként körbemenni, felmosni, feltörölni, télen van-e lehetőség, nincs lehetőség, ki fogja megcsinálni, bérlő fogja megcsinálni, nem fogja megcsinálni.

Zoli, ez szerinted tipikus? Tehát, hogy gyakori az, hogy nem gondolunk mindenre? Vagy mi az, hogy állandó kiadásra?

Nem gondolhatunk mindenre, de azt nem tudom megmondani, hogy mi a tipikus. Mert nem értem, tehát van, aki pontosan tudja, és ennek ellenére meglépi. És az elmúlt 20 évben szintén volt erre praxis, hogy elmondtam előre egy tulajdonosnak, hogy milyen veszélyekkel és fenyegetésekkel áll szemben, tehát ez egy nagyon egyszerű swot. Ha már üzleti terv, akkor tegyük már mellé azt a mondatot, hogy kockázatelemzés. Nemcsak egyfajta van, többfajta kockázatelemzésünk van. A kockázatelemzés arra való, hogy nagyjából megmutassa a várható és bekövetkezhető pozitív és vagy negatív eseményeket. Persze nem akarunk beszélni a negatív eseményekről, de ettől még várhatóság szempontjából nem árt azt megnézni, hogy mekkora a bekövetkezési esélye.

Azt látom, hogy nagyon sok olyan vállalkozó létezik a piacon, aki nem vállalkozó, hanem próbálkozó. És a próbálkozásból jönnek olyan pozitív lendületek, amik beépülnek a normál vállalkozásokhoz, de enélkül meg nem működne a körforgás. Mindenki számára szeretném egyértelműen tenni, hogy a próbálkozók is nagyon jó ötleteket hoznak be, de aki veszélyes, mert nem egyenlíti ki a számláit, azok viszont nagyon lehúzzák utána a piacot, és azokra is negatív hatással vannak, akik viszont jól szeretnék csinálni.

Nagyon-nagyon alacsony a kockázat tudatossága.

Itt két dolog jutott eszembe, mind a kettőztem nagyon idevág. Az egyik, hogy sok éven át foglalkoztam már különböző menedzsment oktatásokkal, talán a legnagyobbat mondom, azt azért szokták ismerni az EKV programot, nem mellesleg ebben te is részese voltál a megvalósításnak.

Nagyon hálás vagyok, mert mi négy modulban indultunk, és ebből az egyik az a pénzügyi modul volt.

Így van. Ez egy nagyon komoly tudásanyag, és mindenkit bíztatok arra, hogy ilyen vagy más forrásból bővítse a tudását, mert azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb előny a versenyelőnyök között az, hogyha jobban tudom, hogy mit csinálok.

Laci, egy picit mutatkozz be légy szíves, te is ebből a szempontból jó, mert szerintem a hallgatóknak nem árt, ha tudják, hogy akkor, amikor azt mondod, hogy bank, akkor mekkora merítés az, amit te bankban az elmúlt

nem tudom, te is harminc inkább, sőt lehet, hogy kicsivel több éve megvalósítható.

Hát annyinak érződik, annyinak érződik, de azért nem volt ez még a húszat közelíti.

Ez a tapasztalat, ami mögöttem van. Én egy nagyon pici bankban kezdtem dolgozni még egyetem mellett, amit akkor Ella Banknak hívtak. Őt aztán megvette az Axa, aztán ki is vonult két évvel később, de én ezt nem értem ott meg, én onnan átmentem a Budapest Bankba a második, vagy az első igazán komoly munkahelyemre inkább így mondom. Ott is dolgoztam három és fél évet, dolgoztam utána egy kisebb startupban CRM menedzserként, és aztán elhelyezkedtem a címlapokban is, és végül áthívott a kanthá magához, és ott töltöttem a leghosszabb időt a bankszektorban, hét évet. Az egy önálló podcast lenne, hogy ott mi mindent tudtam végezni. Szóval, hogy kisebb-nagyobb helyeken is megfordultam, és különböző területeken is, marketingben is, folyamatmenedzsmentben is, adatelemző területeken is, tehát hogy ráláttam azért sok mindenre, elsősorban a retail, vagyis a lakossági területen, meg a KKV területen, ez a kettő volt a központban.

És a bankok is egyébként ezt felismerték már a 2000-es évek vége felére, ott a nagy pénzügyi válság idejére mindenképp, hogy nagyon komoly edukációs feladatuk van. Nemcsak azért, hogy eladják a termékeiket, hanem hogy lehetőleg úgy tudják eladni a termékeiket, hogy az a kockázataikat nem növeli. A bankok a legkockázatosabb intézmények a biztosítók mellett. Tehát minden szektort összevetve szerintem ott van a legnagyobb tudás arra, hogy milyen kockázataink vannak, és hogyan kontrolláljuk ezeket a kockázatokat. És ez elvezet egyébként a másik idevágó gondolatomhoz, hogy most kezdtünk el dolgozni egy projekten egy régi meglévő ügyfelünknél, akinek hatalmas tudása van kockázatkezelésben, nem bankszektorban, hanem elsősorban közmű, illetve KKV szektorban, és felismerték azt, hogy ez a tudás, ami náluk van, ez nagyon hiányzik a piacról, és ezért szeretnének egy olyan alkalmazást, aminek az a fő gerince az a fő szolgáltatása, hogy le van írva benne egy csomó kockázat kategóriánként, és a hozzá kapcsolódó kontrollok.

Tehát akkor, amikor ezt mondod, hogy ez egy kicsit olyan szoftveresen hangzott, hogy leírva. De hogy az EKV moduljairól kezdtünk el beszélni, az egy elméleti tudásanyag, amit nem árt, hogyha megismer a kedves vállalkozó, vagy leendő vállalkozó, ez nagyon fontos. Arra vonatkozóan, hogy hogy tudja életben tartani a cégét, mondjuk nem csak fél évig.

Hát hogy tud jobb lenni a versenytársaival? Hogy tud fejlődni? Mi lehet neki a következő lépés? Az EKB-ban van vagy 100 órányi tudásanyag. Ennek egy részét bármely vállalkozó tetszés szerint hoz nekem ide egyet, bármely vállalkozó egy részét már tudja valahonnan. Ennek az volt a lényege, hogy azokat a modulokat nézze meg, amit meg nem annyira jól tud még, amiben tud tanulni. De nagyon jól utalsz erre, hogy az egy tananyag, bármennyire is komplex összetett, meg jól össze van rakva, meg jól tagolt, jól tanulható, azért az egy tananyag. Amit itt most a második esetben mondok, az viszont egy alkalmazás. Erről eszembe jut a kémia füzetem. Te szeretted a kémiát?

Én vegyipari gépész vagyok eredetileg. Na, én nem szeretem a kémiát. Nekem a magyar és a matek volt a kedvencem. Magyar faktra mentem, de a matek faktos könyvet is megvettem. Mindegy, a kémia tanárom viszont egy egyéniség volt, és fölírta az első kémia órán a füzetünk első oldalára föliratta, bediktálta, csak az az ismeret alkalmas a tudás névre, aminek az alkalmazásához is értünk. Na és ezzel a kockázati leltáralkalmazással ezzel ezt célozzuk, hogy ne csak megtanítsunk egy vállalkozónak kockázatokat, hogy akkor ő fel tudjon sorolni, ha álmából fölkelték, hanem kifejezetten saját magára nézve gondolja át és alkalmazzon egy kockázatmenedzsmentet. Van, ahol ez kötelező egyébként, közműszektorban törvény előírja, hogy kötelező, meg az ÁSZ nézi, de a KKV szektorra nincs ilyen előírás, és ezáltal nagyon sok KKV valóban nem foglalkozik vele.

Elképesztő mennyiségű információ érkezik arról, hogy miért nem csinálják. Merthogy elkezdtem, meg nincs rá időm, meg ezt nem tudom csinálni, meg azt nem tudom csinálni, meg mire fölvettem az embert, addigra elment, meg megint be kell helyette ugranom, meg nem tudom. És ugye azt láttam még jellemzően ugyanígy a kockázati terv, üzleti terv, működési terv háromszögében, hogy ez nagyon jó, de nem tudjuk, hogy honnan és hogyan és mi fog történni. Tehát magát a folyamat ismeretet. Volt olyan tulajdonos, külföldi tulajdonos, aki közölte velem, hogy ön nem hajlandó folyamatokkal foglalkozni. És amikor végigvezettem neki, hogy hol, ez egy gyártócég volt, tehát hogy a festésnél volt probléma, hogy amikor rámutattam a folyamatokban, hogy voltaképpen az összeállításnál a garancia vagy a minőségellenőrzési rész nem dobja ki megfelelő időben a hibát, és emiatt keletkezik hatszor annyi költség, ami viszont az összes költségét elviszi, akkor mégis akart vele foglalkozni.

Nagyon nehéz pálya ez, Zoli, amin most mi elindultunk, mert hogy.

Én magam is sportoló vagyok.

Üzleti architektúra tervezéssel foglalkoztam sokat, többek között a K&H Banknál. Tehát nekünk az agyunk erre ráállt, hogy meg kell tervezni, vagy össze kell álljon, hogy ez hogy fog kinézni, mit támogat mivel ez a mondjuk sportközpont applikáció, de az emberek többsége nem üzleti architek, meg nem folyamattervező, de erre az emberek többsége ember.

Így van.

És a hallgatóinkat sem szeretném abba a kellemetlen érzésbe így belelovalni, hogy nekik most át kell alakulniuk.

Nem is egy sportközpontot akar.

Nem is kell, hanem arról beszélgetünk, hogyha ezt tudományos oldalról közelítenénk meg, mennyire bonyolultan hangzana. És én abba az irányba szeretném a másik aspektust elvinni, hogy milyen egyszerűen lehet ezt csinálni.

Na, ez egy jó cél.

Megítélésed szerint? És akkor most ne beszéljünk sportközpontról, most beszéljünk egy olyan közösségi térről, amit ki akarok alakítani. A közösségi tér kialakítása az üzleti tervben, egy kockázatvállalás esetén egy folyamatban, nálad hova kerül?

A hallgatóknak mondom, hogy mi egy gödöllői coverking irodában ülünk, ahol van egy ilyen kis podcast stúdió, és ezért releváns itt a kérdés, hogy akkor most a sportközpontokat hirtelen lecseréljük egy közösségi irodára, hiszen szétnézünk és itt vagyunk. Szerintem ennek a tevékenységnek a lelke a szolgáltatás, tehát hogy mit lehet itt igénybe venni. Ezáltal itt az üzleti tervben ez a folyamatoknak a forrása. Tehát, hogy előbb van az, hogy mit szolgáltatok, és utána van az, hogy azt hogyan tudom szolgáltatni. Előbb van az, hogy itt egy szolgáltatás, hogy van egy szék, egy asztal, egy monitor, és le tudok ülni dolgozni. Van egy podcast stúdió, tudok készíteni egy podcast felvételt, van egy konyha, tudok kérni ingyen kávét, és sok ilyen szolgáltatást lehet egy közösségi térhez társítani például rendezvényeket, stb.

és utána jön az, hogy egy-egy szolgáltatást hogyan vesz igénybe az ügyfél, hogyan kéri, hogyan fizeti, mit csinál itt, hova teszi a kabátját? Nem tudom, és esetleg a végén hogyan értékeli?

Nagyon jó, ez pontosan megint egy provokatív kérdésem volt. Mégpedig azért, merthogy előbb-utóbb szokott elkészülni jellemzően az elmúlt egy évben semmi mást nem hallottam, mint előbb legyen meg valami, mint ahogy egyébként az összes többi, amit elmondtál előtte, megvalósul. És ez a borzalmas. Igazából az, hogy mi különbözteti meg a sportközpontot, az edzőtermet és a podcast stúdiót, azt jellemzően nagyon sok magyar vállalkozó úgy tudja elképzelni, hogy mit ragaszt az ajtóra. És ezt a differenciálást szeretném elhozni, hogy amit kiemelnék a Laci által elmondottakból, hogy tervezzük meg, hogy mire fogjuk megcsinálni a bútorokat, milyen padló kell, hogy ott legyen. Milyen típusú kialakításokkal, milyen típusú szabályozásokkal kell, hogy szembenézzek, mert nem ugyanazok a szabályozások vonatkoznak ugyanazokra a helyiségekre.

Az üzleti terv tehát nem csak a pénzügyeket, hanem a szolgáltatásokat, sőt a hatósági szabályoknak megfelelő folyamatokat is magában kell foglalja. És csak ezek ismeretében kezdhetünk foglalkozni az applikációkkal, azaz a digitalizációval. Köszönöm szépen, hogy itt lehettem és köszönöm Laci a meghívást! Köszönjük a figyelmet ismét! Sikeres üzleti tervezést kívánnak a műsort készítők. A moderátor, Személyi László, Future Nao vezető partnere. És társa a krimiben Szekér Zoltán, az OD&IT és a Saling Hungar alapító ügyvezetője. A