- Üdvözlök mindenkit! Ez itt a DIG-IT Podcast. Személyi László vagyok, a Future-NOW vezető partnere, és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az OD&IT Solutions és a SailingHangar alapító ügyvezetője.
- Sziasztok!
- Jó napot kívánok! A DIG-IT Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak.
- Ismét jelentkezünk a DIG-IT Podcast és a Delta csapatának közös sorozatában egy adással, és azt kell, hogy mondjam, hogy látványos témánk lesz. Ezúttal az irodai és oktatási vizuáltechnika és a hibrid munkavégzés világa, és itt már elárulok egy műhelytitkot a hallgatóknak, hogy a vizuális világról 10 percet beszélgettünk, mire el tudtuk indítani az adást. Ennyire élményszerű dolog ez, és ennyire bevonzott minket is, de szerintem a hallgatók többségével is ez a helyzet. Érintjük majd az okosépületeket és a csapatmunka, illetve az oktatás igényeit is. Tovább már egyszerűen nem bírtam a háttérmunkát, úgyhogy megköszönöm a lehetőséget Zolinak, ehhez az adáshoz már én is csatlakoztam. Vendégünk pedig immár másodszor ebben a sorozatban Antal István, a Delta Systems üzletfejlesztési igazgatója itt a stúdióban.
- Köszöntök mindenkit én is.
- Van egy erős politikai igény a felsőoktatáson belül az infrastruktúra ugrásszerű fejlesztésére. Hankó Balázs miniszter úr gyakori vendég mindenféle átadón ezeknél az intézményeknél, de hát másfelől az újabb vagy teljes felújításon áteső irodaházak is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a mozgóképekre, és hát a távmunkát, meg hibrid munkát is támogató vizuális együttműködésre. Készen áll a technológia, a projektmenedzsment, illetve az ügyfél-edukáció eszköztár, a sikeres megvalósításra? Hol tart ma a lehetőségek tárháza mondjuk az öt évvel ezelőtti, a Covid előtti állapothoz képest?
- A Covid előtti állapothoz képest messze-messze meghaladtuk azt a technológiai igényt, ami támasztotta ezt az audiovizuális előretörést, és ez a Covid előtt is megjelenhetett volna abszolút, mert a lehetőség megvolt, csak a Covid tette istenigazából népszerűvé, trendivé, fancyvé vagy szexivé az audiovizuális technológiát, digitális tartalmaknak az otthonokba történő eljutását, és ez nem most, nem elsősorban tévéközvetítésekre gondolok, hanem az éppen otthon dolgozó, a Covid alatt az otthonról dolgozó home office-os kollégáknak a meetingekben történő részvételével kapcsolatban, illetve az olyan távoli, esetleg interkontinentális meetingeknek az életszerűségét visszaadó prezentációkban, mint például egy nagy multinacionális vállalatnak a heti, havi vagy negyedéves riportja. Most már nem is tudjuk elengedni ezt az igényt, tehát gyakorlatilag most már ez alapvető igényként jelent meg azoknak a cégeknek a pályájában, csúnya szóval, tehát az olyan üzleti kéréseknek a sorában, aki audiovizuális rendszereket installál új irodaházakban, oktatási intézményekben, kormányzati területen, bárhol gyakorlatilag.
- Tehát a technológiai részen említetted, hogy meghaladtuk messze azt az állapotot, aminél berobbant a vírus miatti kényszerű otthoni kapcsolódás. Mi a helyzet a projektmenedzsmentben, illetve az ügyféladukációban? Mert ha jól értem, ugye itt tényleg megjelent egy csomó szoftveres megoldás, gondoljunk csak a Teamsben erre az előadóterem módra, vagy ugye a kamera automatikus mozgására egy teremben, és így tovább. Tehát, hogy megjelent egy csomó ilyen szoftveres megoldás, meg nyilván megjelentek az újabb hardverek is, ami nyilván az érintőképernyőbe egy csomó funkció bekerült, itt nagyon jó magyar szolgáltatók is vannak a hardveres oldalon. Oké, és a hálózat, ahogy te is mondtad, tehát hogy nyilván sávszélességben is, meg végpontkezelésben is, meg biztonságban is sok minden belekerült az infrastruktúrába, megvehetővé vált, ha van pénzed, lesz. Nyilván egy nagy beruházásnál, ahol elképesztő összegeket ölünk egyébként is az épületbe, akkor ott amellé most már a hálózatban minimum, vagy legalább a lehetőség meglegyen. De mi a helyzet azon a téren, hogy hogyan tudjuk ezt valóban használatba venni, mert egyfelől a projektmenedzsment viszi el odáig, hogy akkor ez ténylegesen átadásra kerül, leteszteltük, működik, és működtethető nap mint nap. Zoli erről három másik kérdést azonnal föltenne.
- És a másik fele, remélem, remélem, köszönöm, és a másik fele meg az, hogy a felhasználó meg mondjuk hány százalékát használja így finoman kérdezve.
- Hú, elég sok témát érintettél, de mindennek az alapja egyébként az, hogy az audiovizuális kommunikációban megjelent az AW/IP nevű olyan fogalom, ami azt jelenti, hogy az audiovizuális eszközök, gondolok itt projektorra, mikrofonra, hangszóróra, egyéb megjelenítőkre, azok eddig elég speciális protokollon keresztül kommunikáltak egymással, kommunikáltak egy számítógéppel, és így saját kábelezést igényeltek, nagymértékű hangtechnikai és videotechnikai tudást követeltek meg magától - és még csak nem is az IT osztálytól, hanem egy hangtechnikustól, vagy egy oktatástechnikustól, ha így az oktatásba menjünk bele, viszont a változás az az, hogy mivel megjelent ez az új protokoll, így minden a meglévő ethernet hálózaton, IP-n közlekedik minden egyes adat, így integrálódott az audiovizuális technológia a már meglévő informatika által üzemeltetett számítógépes hálózatba.
- Ez mikor jelent meg kb?
- Két-három éve megjelentek azok a protokoll konverterek, azok a szoftveres vagy hardveres megoldások, amik az audió, amik az analóg jelet digitálisan alakítják, minél közelebb az eszközhöz, amelyik előállítja ezt az analóg jelet, és azonnal az ethernet protokollnak megfelelő TCPP protokollra megfelelő formába önti, és így már csak sávszélesség kérdése az, hogy a hálózaton milyen minőségben, milyen gyorsan és mennyi adat tud áramolni magához a végfelhasználóhoz. A végfelhasználó otthon ugyanúgy nézi az online felvett audió vagy videóeszközökkel felvett adást, mintha megnézne egy tévéközvetítést, így gyakorlatilag a felhasználó számára ez semmiféle edukációt nem igényel, mármint aki ezeket nézi, annál inkább azoknak igényel több edukációt, akik részt vesznek ebben a felvételben. Gondolok itt mondjuk oktatókra, előadókra, oktatástechnikusokra, akik szintén egyébként több példát tudok mondani, hogy az elmúlt három-négy évben az általad is említett külön szakma az milyen mértékben integrálódott a már meglévő IT departmentekbe, és milyen egyéb szaktudást igényel a jelenlegi oktatástechnikusoktól az, hogy ő egy csiptetős mikrofont eddig odarakott az oktatóra, és elfelejtette gyakorlatilag, és a végén pedig leszedte róla. Most már nem elég, hogy a kezdeti fázisban megnézi, hogy megfelelően hangosított-e a terület, felméri azt, hogy milyen fények vannak, felméri azt, hogy egy kamera az milyen felvételt tud majd készíteni, hanem aktívan részt vesz magában a streamelésben, tehát az adásban, esetleg még közben is tud paramétereket állítani, és a végén, ha kell, meg is vágja. Erre élő példákat tudok mondani. Az Állatorvostudományi Egyetemen átadtunk egy nagy audiovizuális rendszert, ahol az oktatástechnikusok már aktívan részt vesznek az e-learning anyagoknak az előkészítésében, az elkészítésében, és a videóvágással pedig a finiselésében is.
- Olyan sok mindent mondtatok el annyi ilyen rövid idő alatt, hogy ezt szerintem még egy kicsit ki kéne így bogoznunk.
- Ez egy jó lead, egy hosszúra se jó lead volt szerintem.
- Az egyik, hogy van egy evolúció. Én emlékszem rá, hogy 2001 környékén dolgoztam egy cégnek, ahol TCPIP-n az akkori első ilyen kamerarendszereket adtuk át vészhelyzeti tervek forgatásánál egy központosított ilyen, mondjuk azt, hogy felügyeleti parancsnokság tudja átlátni a helyen kirakott kamerának a képét. De régen, hogyha még ennél régebbre megyünk, akkor szintén megvoltak ezek a vizuális eszközök, csak írásvetítőknek hívták, és ott is ott voltak ezek a kiváló technikus kollégák, és én emlékszem annak az evolúciójára, amikor bejöttek az okostáblák, de az okostáblára még lehetett vetíteni írásvetítővel, és itt elkezdett elveszni ez az audiovizuális kommunikációs technikának az a része. És mi beszélgettünk adás előtt egy gondolatról, és én azt szeretném visszahozni. Te mit is tanultál az egyetemen? Milyen szakra jártál? Vagy mi volt az, amit tanultál?
- Kommunikáció technikai mérnök.
- Kommunikáció technikai mérnök.
- És annak a prezentáció technikai szakán végeztem a Gödöllői Egyetemen. Tehát én gyakorlatilag a vetítéstechnikát, a hangosítást, ilyeneket azokat még könyvből is tanultam.
- És hogy látod, hogy akkor, amikor jött az új éra, elkezdett változni a technológia, hogy változott a szakmád?
- Amikor én végeztem az egyetemen, ilyen szakma gyakorlatilag nem nagyon volt. Tehát itt inkább autodidakta módon hangmérnökök, olyan operatőrök csináltak közvetítéseket vagy különböző olyan audiovizuális megoldásokat, amiket inkább színházból, előadótermekből történt tapasztalatok alapján értek el. A tudatos ilyen jellegű prezentációtechnikai oktatás az pont körülbelül ebben az időszakban kezdődött el, és meg kell, hogy mondjam, hogy az evolúció az tényleg nagynak tűnik, de maguk az eszközöknek az evolúciója, tehát a technológiai evolúció megvalósítja, a forrásadatokra gondolok itt, tehát a mikrofonoknak, meg a kameráknak, meg mondjuk a projektoroknak az alapműködése, annak az evolúciós üteme lelassult. Tehát nem nagyon lehet újat csinálni, inkább ki kell aknázni azokat a lehetőségeket, amik a technológiából kifolyólag alapszinten is adottak. Itt egy nagy felbontásra gondolok. Eddig a nagy felbontásról például nagy felbontásnak az elkészítésére nagy felbontású képek vagy videók készítésekor mindig felmerült az, hogy úristen, mekkora lesz ez a fájl, milyen sávszélességet igényel, minden meg fog állni, minden le fog lassulni.
- Így van, és most ugye a HD-tól eljutottunk már a 8k-ig.
- Így van, így van.
- És hogy nálatok a Deltánál most mi az a trend, amit követtek, vagy hogy alakult át nálatok?
- Ez a 4k 8k HD felbontásos dolog, ez a tévé oldalról érkezik, tehát a megjelenítő oldalról érkezik. A kamerák most már egy átlagosnak mondható telefonban is olyan felbontású képet lehet csinálni, ami magán a telefonon nagyon jól mutat, egy nagyobb kijelzőre kivetítve már nem annyira jó. Tehát a kameráknak még van hova fejlődniük ezzel kapcsolatban. Ezt már lepipálta magának a megjelenítőknek a fejlődése, technológiai fejlődése, és mi mindig megpróbáljuk azt a technológiát értékesíteni az ügyfélnek, amire szüksége van feltétlenül, és ami abban a szükségletnek a legmagasabb technológiai szintjét képviseli. Nagyon fontos ezt elmondani tényleg, hogy egy teljesen felesleges, egy kétszer-háromszor-négyszer többe kerülő, 8k-t tudó olyan megjelenítőt értékesíteni az ügyfél számára, hogyha ő nem gyárt 8k-s tartalmakat, nem is tud beszerezni 8k-s tartalmakat, így nem fogja tudni kihasználni magát ezt a technológiai vívmányt, előnyt, így ár-érték viszonyban mindig megpróbáljuk az igényeket összehozni azzal, ami éppen a rendelkezésre áll a piacon.
- Ez is egy ilyen technológiai oldalon változás.
- És mit látsz az oktatásban a változásban? Tehát, hogy akkor, amikor oktatunk, akkor miért kezdtünk el egyre több videótartalmat gyártani. Miért kezdtek el egyre többen videótartalmakat készíteni? Annak az idejét is rövidítik most már gyakorlatilag ez a 15-től 45 másodpercen belül. Hogy látod ezt?
- Mostanában kezdett felfutni ez a történet, hogy add át így az ismeretet, meg mindent. Tehát ez a fontos, ez a mindent, és itt van az, hogy valaki nézi a podcastot, mert kell neki, össze kell kötnie neki a két dolgot. És az egyik tényleg tudásátadásban a szöveges, tehát a szóbeli csak 11 százalékban megy át, a képi az 70 százalékban berögzül. Így gyakorlatilag ez magától gerjesztette azt az igényt, hogy a másik oldalról, tehát a befogadó oldalról is, hogy lassan már csak avval kapcsolatos tudást tudnak befogadni, hogyha ezt valaki nekem levetíti, hogyha nekem ezt valaki elmondja, megjelenik a kijelzőn, és ezt én még le is tudom tárolni magamnak, digitálisan is elő tudom húzni a metrón, elő tudom húzni nyaraláskor a tengerparton, meg tudom belőle tanulni, és utána így készülök fel egy zh-ra, egy bármiféle vizsgára, hogy nem a könyvet lapozgatom, aminek ugye még súlya is van, térfogata is van, és nehezebb is magunkkal vinni, illetve bármikor azt a tartalmat a könyvben megtalálni, hanem okostelefonról, pendrive-on keresztül bármilyen számítógéppel meg tudom nézni, ha jól nyilvántartott, olyan tematikusan elnevezett anyagokat kapunk az oktatóktól, amivel az adott óra abszolút azonosítható, vagy az adott tartalom.
- Itt szeretnék még egy kérdést föltenni, hogy a Deltánál nagyon sok olyan okos épületet szereltek és adtok át, amik egyetem oktatási központhoz tartoznak. Hogy tudjátok ezekben az okos épületekben összekötni ezt a technológiát egyébként azzal, hogy az ott lévő oktatók ilyen típusú tartalmakat tudjanak felvenni és vagy lejátszani.
- Én ezt kiegészíteném ezt a kérdést, mert hogy tulajdonképpen tudja-e az ügyfél, hogy ő mit szeretne. Itt azért ez is felmerül. Egy oktatási intézmény eligazodik-e ebben a nagyon új, nagyon friss élményű helyzetben? Van nekem rossz tapasztalatom több évre visszamenőleg.
- Válaszd ki a kérdést. Az egyik, hogy meg tudjátok-e valósítani, van-e rá igény, a másik, hogy kell-e edukálni azt, amit a Laci kérdezett.
- Inkább az, hogy felismerik ebben egyetértek, inkább arra válaszolnék először, mert nagyon érdekes a helyzet, mert az oktatási intézmények elsősorban az oktatással vannak elfoglalva, nem a technológiának, a technológiai fejlettségnek a szintjének a követésével, hanem inkább az oktatás minőségének a megtartásán, az oktatásnak a bonyolításán, tehát hogy azok az órák meg legyenek tartva, az épületeknek a fenntartásán, a gyerekeknek vagy a hallgatóknak a komfortérzetének a maximális szinten tartásán, és csak ezután következik az, hogy ezt a tudástranszfert milyen formában adják át. Az előbb kifelejtettem, de nyilván fókuszterület nekik az oktatóknak a közérzete, az oktatóknak az anyagi, technikai körülményeinek a szinten tartása is, de a tananyagnak az átadása az mostanában kerül fókuszba. És a te kérdésedre a válasz az, hogy nem feltétlenül tudják az összes opciót, az összes lehetőséget. Én ezért nagyon-nagyon hiszek pont ezekben az oktatási intézményekben a precedensen, precedensnek a fogalmával, ugyanis ha valaki egyszer lát egy ilyet, egy modern olyan auditóriumnak a felszerelését, ami megfelelően hangos, megfelelően fényes, megfelelően olvasható a prezentáció, akár a leghátsó sorból is, és ezt az információt elviszi a saját egyetemére, főiskolájára, bárhova, középiskolák még jobb, mert ott amúgy még több van, akkor így terjed ez az információ, máshogy sajnos nem, mert az intézményvezetők, az intézményekben található IT vezetők, amiből egyre kevesebb van, a központosításnak köszönhetően nincsen sajnos saját budgetjük, saját akaratuk és saját elképzelésük sem arról, hogy milyen legyen a tudástranszfer. A legkönnyebben így tud eljutni akár a legkisebb iskolába, mert a legkisebb egyetemen könnyebb megcsinálni leghamarabb ezeket. A legnagyobbak nehezebbek, nehezebben mozognak. Ott egyébként a technikai fejlettség az kicsit jobb is, de viszont szigetszerű. Tehát amikor volt pénz, meg volt pályázat, volt akarat és volt tudás is, és ez egy időpillanatban összeállt, akkor elkezdték csinálni, két-három prezentációs teret felszereltek ezekkel az eszközökkel, csináltak belőlük rendszert, de utána megállt ez a folyamat. A kis egyetemeknél, meg akik kicsit koncentráltabbak, kicsi campusokról van szó, 10-12-15 épületről van szó, 40-50-60 darab előadóteremről, ott akár egy menetben is meg lehet valósítani ezt a technológiai előretörést.
- Itt ugye egy menetben megvalósítva is azért ez egy milliárdos beruházás, tehát hogy itt azért eléggé igénybe veszi az egyetemet szerintem operatíva is, tehát hogy az épületet, az üzemeltetést azért ez lefoglalja egy kicsit. Meg nyilván az oktatókat is, ha 40-60 teremmel egy menetben végeztek, az azt jelenti, hogy ő egyszer csak fél éven belül így bárhova megy, teljesen más technológiával találkozik, amit neki meg kell tudni tanulni. Most miben kell mondjuk másképp hozzáállni egy ilyen oktatástechnológiai célú infrastruktúra beruházásához, mint mondjuk a céges világhoz a KKV, vagy legyen akár csak egy középvállalatnak a technológiája.
- Mondhatnám azt, hogy ég és föld, de közel van az igazsághoz az, hogy nagyon-nagyon két külön világról beszélünk. A legfontosabb az, hogy itt az oktatásban az oktatók ugyan alkalmazottai a felsőoktatási intézménynek mondjuk, ugyanakkor elég szabadon dolgoznak, tehát ő szabadon határozza meg a tantervben rögzített órarendeket, a tanmenetet is, és nyilván akkor ehhez igazítja magát a tananyagot is. Míg a szabadpiacon ott azért a munkavállalók olyan nexusban vannak a főnökükkel, ahol egyszerűbben lehet rajtuk kötelező dolgokat áttolni, illetve kötelezni őket arra, hogy ezt az új technikát, technológiát használják a mindennapi használatban, merthogy ez a cégnek az érdeke, és ez anyagi érdek elsősorban, vagy a költségek csökkentését, vagy pedig az információ szélesebb körű disztributálását próbálja megoldani. Az oktatási intézményekben pedig az egyetlen és elsődleges cél, hogy a tananyagot valahogy adja át, és ezt nem ellenőrzik minden órában, nem ellenőrzik minden hónapban, akár még félévente sem. Ugyanakkor meg a statisztikai adatokból látszik az, hogy a hallgatók visszajelzéséből abszolút látszik az, hogy mennyire volt megfelelő a tudástranszfer. Amikor csinálunk egy ilyen audiovizuális tervezést mind a két oldalon, tehát van üzleti oldali tervezésünk is és van oktatás oldali, mindig figyelembe vesszük a sajátosságokat, hogy mi annak a felsőoktatási vagy középoktatási intézménynek az oktatott szakával kapcsolatban például milyen olyan sajátosságok vannak, ami igényli azt, hogy más jellegű eszközöket, vagy esetleg más védelmeket próbáljunk meg az eszközök köré építeni. Most gondolok arra, hogy van olyan egyetem, ahol olyan kémiai tanszéket kellett felszerelnünk, ahol szóródó, csapódó, fröcskölő kémiai anyagok vannak, amiket nem valami jól viselnek manapság használatos műanyagok, ezért be lehet őket rakni egy olyan tokba, Armgardnak egyébként a neve a gyártónak is, tehát direkt ilyeneket csinálnak, ami megvédi a fröccsenő kémiai és biológiai anyagoktól is, mert ugye ugyanilyen felsőoktatási intézményekben, például a boncolóknál, amikor boncolják az éppen aktuális állatot, akkor előfordulhat az, hogy itt egy fröccsenő vér vagy egyéb dolog odakerülhet a megjelenítőre, vagy a kamerára, vagy bárhova, ezért ezeket meg kell védeni, és ha egy megjelenítőről beszélünk, mondjuk egy interaktív megjelenítőről, azt ne felejtsük el, hogy ennek a védelemnek olyannak kell lennie, hogy azért az érintés útján befolyásolható legyen a tartalom. Tehát sokszor maga a védelem az többe kerül, mint maga az eszköz, viszont garantálja azt, hogy az órán, ha már csinálnak egy ilyet, akkor az órán a tudástranszfer teljes körű lesz, mert amikor konkrétan egy boncolás történik, és azt fölveszi egy kamera, ami pont a boncasztal fölött van, és függőlegesen pont mutatja, megfelelő felbontással egy kimerevített képen igenis a boncmester, vagy éppen aki oktatja ezt az órát, az lehet, hogy ő be akar rajzolni egy körrel megmutatni az auditóriumnak, hogy éppen mi az, ami az óra anyaga konkrétan, és ezt meg kell tudni védeni ezt az eszközt, és akkor lezárásként ez az óra alatt van, lezárásként, utána pedig a boncteremnek a nagynyomású vízzel történő takarítását is ugyanúgy állnia kell ennek a kijelzőnek. Több ilyen labort is felszereltünk, több mint két éve működnek, meg nem volt rá panasz, hogy működésbeli beázás vagy bármilyen garanciális probléma lett volna. Mondom, nem olcsó a történet, de aki hosszú távon gondolkodik, és azt szeretné, hogy teljesen interaktív legyen maga az oktatás, az beruház ilyenre.
- Nekem gyakorló oktatóként is eszembe jut mindig az, hogy az egyik, hogy hibrid munkavégzéshez mennyire bonyolult beállítani egy termet néha bizonyos helyzetekben. Pont nincs HDMI kábel, pont kell még egy csatlakozó, pont még kell egy toldó zsinór, pont, illetve a másik oldal, hogy nagyon sokszor kerülünk olyan helyzetbe, miután átadunk egy ilyen nagyon hiperszuperül felszerelt termet, hogy a generációs különbségben az oktatók hiába van használati utasítás, nem szeretnék az oktatáshoz az oktatók az oktatást igénybe venni. Ezt megpróbáltam körbeírni. Ezért aztán van egy elképesztően nagy ellenállás az új technológia használatával, és vagy valóban olyan bonyolult, hogy azért hal el maga a használat, mert bonyolult. Na, erről mi a véleményed?
- Megpróbálom az elejéről az első kérdésed.
- Mi úgy próbáljuk meg ezt kialakítani, hogy ez mind a jelenléti oktatásra, mind pedig a hibrid oktatásra, tehát amikor ebből valaki vagy online, vagy később e-learning anyag útján felvétellel kerül oktatásra, az ugyanolyan élményt kapjon, mintha ott bent ülne. Ennek soha nem az a legproblémásabb része, hogy nincs meg egy kábel, meg hogy nincs meg valami. Meglepődtök, a legproblémásabb része az az, hogy az adott teremre van behangolva a rendszer, viszont az oktatók cserélődnek a teremben, és más-más orgánummal a legnagyobb osztása az orgánumoknak a férfi-női, de még azon belül is több szegmensre lehet osztani az oktatóknak az orgánumát, ami meghatározza a teljes teremnek a hangzását. A másik nagyon fontos tényező, az pedig a teremnek a mérete, mondjuk úgy, hogy geometriája, és ebbe belefedjük a méretét is, illetve az éppen aktuális nézőknek, hallgatóknak a darabszáma. Az emberi test nagyon-nagyon sok olyan hanghullámot tud elnyelni, nem visszatükrözni maga a mikrofon felé, amik meghamisítják a hangszínt, lecsökkentik a hangerőt, és így nem feltétlenül tud a felvételen ugyanolyan hangzásnak lenni, mint az élőben, pedig ez a legfontosabb szempont szerintem, amikor beszélünk egy prezentációs térnek a hasznáról. Ezért, amiről az elején beszéltünk, hogy az oktatástechnikusoknak milyen felelőssége van ebben. Az online állítási lehetőség, egy mikrofonérzékenység, egy hangerő, egy bármilyen hangszínváltoztatás, az szerintem alapvető olyan kritériumai rendszernek, amit ilyenre használnak, mint az előbb mondtunk. Ehhez viszont bele kell hallgatni az előadásban, bele kell nyúlni, és szakembernek kellett csinálni, tehát tudnia kell, hogy hova nyúl, tudnia kell, hogy mit állít éppen, és ugyanezt vissza kell mérni utána, hogy ezzel nem csinált-e nagyobb problémát.
- Bele fogunk ebbe hallgatni mindenképpen ebbe a részbe, tehát ez a színfalak mögötti rész, ez szerintem borzasztó érdekes, viszont elérkeztünk egy olyan ponthoz, amit félidőnek szoktunk mi is hívni, mint a meccseken.
- Kávé.
- Annyi időt nem adunk magunknak, egyetlen egy személyes kérdésre való időt szoktunk szánni, hogy egy kicsit az embert is megismerjük, és István, te szerintem ezzel már találkoztál is. Viszont új kérdést hoztam mára, hogy ha mondjuk kikapcsolódás és utazás, és kivételesen nem a természetbe, akkor városba vagy faluba szoktatok inkább menni, és miért? Illetve, hogy honnan inspirálódtok mondjuk, amikor keresitek a következőt?
- Hát nálunk az utazás az a kikapcsolódás, tehát ez abszolút az első helyen van, és városlátogatás.
- Tehát mi a várost inkább megnézünk leginkább Európában, de még kicsit ki is kandikálunk, de ezek ilyen rövid, két-három napos utak, tehát gyakorlatilag ez nem értelmezett egy másik kontinens értelmében, de engem nagyon érdekelnek a más városoknak a kultúrája. Én szeretem ezt a multikulturális környezetet is abszolút, illetve a gasztronómia, ami nagyon érdekel engem. Tehát mindenhol a helyit megkóstolni, mindenhol a helyit inni, mindenhol a helyiek közé elvegyülve megpróbálni az ő életüket arra a pár órára, esetleg napra átélve megtapasztalni azt, hogy milyen, amikor valaki egy Lisszabonban, Berlinben, vagy akár Skandináviában egy napot eltölt ezeknél a nagyvárosoknál. Laci?
- Ahogy egy barátom, Robi szokta mondani, én nagyon adom ezt a helyiek közé elvegyülést, én ezt nagyon szeretem.
- Mi a családdal szintén inkább városlátogatók vagyunk, múzeumok, színházak, zene és a gasztronómia egyaránt, meg úgy egyáltalán a miliő, ami az utcák és az épületekből adódik. Ezzel együtt azért időnként nagyon jól érezzük magunkat hegyek közti falvakban. De hogy mennyire kettős a dolog, hogy nagyon jól érezzük magunkat, de amikor mondjuk hazafelé megyünk, a múltkor is az volt, hogy egy osztrák kis faluban töltöttünk egy hétvégét, de azért hazafelé álljunk már meg Bécsben, tehát hogy így ez így nem levakarható, úgy látszik. Én elvagyok a városok nélkül, de tudom őket élvezni.
- Zoli?
- Én szeretek utazni. Mindegy, hogy város vagy falu.
- Nincs preferencia.
- Nincs ilyen. Ha megyünk, akkor is nem tudom, hogy 2000 kilométert is vezetünk, és egy csomó helyet is meglátogatunk.
- Ebben van hegytetőtől elkezdve a városig minden.
- Alapjában egy ilyen tematika van, amiben ez így megtörténik, hogy igen, van gasztrorésze, van kulturális része, de ezt is fel szoktuk osztani, hogy hát én ugye azért technológiai jellegű kiállításokat, múzeumokat és bármit is szeretek. A feleségem, ő pedig a művészet pártolásában, és akkor vannak fiús és lányos napok, amikor ő végigéli velem az összes technikai múzeumot egy napig, majd én másnap az összes galériát egy napig, de ugyanígy a hegye, nézzünk ki a fejünkből, részt is tudjuk élvezni, úgyhogy én így tudom összefoglalni, hogy nincs ilyen.
- Nincs preferencia.
- Köszönöm szépen.
- Tehát a színfalak mögött jártunk. Zolinak lesz egy kérdése, és akkor utána nekem is.
- Az előző kérdésemnek az a része, hogy mennyire tudjátok edukálni az oktatókat?
- Kerülgetjük ezt a kérdést.
- Muszáj, hogy behozzuk.
- Mi ezeket az audiovizuális rendszereket mindig központi menedzsment szoftverrel adjuk el, ami azt jelenti, hogy amit pont elmondtam és az oktatástechnikus online bele tud nyúlni magának egy hangosításnak a műszaki paramétereibe.
- Na igen, tehát hogy a válaszhoz ezt el kell tudja képzelni a hallgató is, aki esetleg nem jár mostanában egyetemeken, hogy ez most úgy néz ki, hogy tíz óra van, elindul 15 teremben egyszerre a tízórai előadás, és van rá egy vagy két oktatástechnikus, aki egy 16. teremben ül, ha jól értem, vagy ha jól emlékszem, mert láttam is ilyet, és a 16. teremből gyorsan végigkattint 15 előadást, és mindegyiket megpróbálja beállítani.
- Igen, igen.
- Nálatok Óbudán ez azért viszonylag fejlett. De hogy én most így a deltás szemszögből, hogy melyik egyetemeknél lehet ezt mondjuk így reprezentatív módon vinni?
- Hát az Állatorvostudományi Egyetemnek van a legnagyobb rendszere, de a Dunaújvárosi Egyetemre is most vezettünk be. Egyébként a prezentációs teleknek a darabszáma mutatja meg, hogy tényleg mennyi, mekkoráról van szó. '44 az Állatorvostudományi Egyetemen, a Dunaújvárosi Egyetemen most be van kötve, azt hiszem, hogy húsz, és vár további körülbelül 20-22 darab olyan terem, ami még nincsen felszerelve az audiovizuális eszközökkel, de a központi menedzsment szoftver már alkalmas arra, hogy ezt is távolról menedzseljék az oktatástechnikusok. A távoli menedzsmenttől csak annyit beszéltünk most, hogy hogyan lehet esetleg egy hangszínt változtatni, ugyanakkor pontosan az is feladata ennek a távoli menedzsmentnek, hogyha elakadás van. Tehát ugye egyetemekről beszélünk, itt kiterjedésében, fizikai kiterjedésében is nagy, több kilométerre is lehet egyébként fizikailag is maga a prezentációs tér és az oktatástechnikus, ahol éppen ül, és ha pont a 8 órási kezdéskor valamiféle 10 órási kezdéskor valamiféle hibajelzés jön, akkor egy telefon, mire ő odaér, el fog telni a fél óra, mire gyakorlatilag el tudja hárítani a hibát, ami lehet, hogy egy kezelési hiba, ez nagyon fontos történet, ami az edukációs problémából adódik, így meg távolról olyan menedzsment szoftvert fejlesztettünk ki, ami gyakorlatilag távolról mutatja a státuszát magának a teremnek, ami egy tableten keresztül, érintőképernyőn keresztül vezérelhető az oktató által, de magát a tabletet is tudjuk vezérelni, tehát ha ő vagy nincs tisztában azzal, hogy hogyan kell elindítani egy kamerát, egy projektort vagy egy tartalomnak a kivetítését, akár egy interaktív kijelzőre is, vagy bármilyen egyéb beállítást akar csinálni, de nem ért hozzá, akkor távolról meg tudja csinálni az oktatástechnikus helyette.
- Hogyan kommunikálnak ők? Fölhívják egymást?
- Fölhívják.
- Neki valahogy jeleznie kell, hogy probléma van.
- Tehát ott van egy mobilszáma, hogy ezt hívta volna?
- Igen, különben nem tudja, mert ugye pörögnek az órák, megy minden, de ott kezdődik, hogy nem mindegyik oktató akar minden órán prezentációs tartalmat megjeleníteni. Tehát ezt az oktatástechnikus nem tudhatja, hogy éppen megy az óra, és azért nincs semmi a monitoron, merthogy nem csinál semmit, vagy el van akadva, és nem tud. Ezért oda van téve a telefonszám, neki ott kommunikálnia kell. Nagyon sok vendégoktató van egyébként, ezzel is szembesültünk, esetleg idegen nyelven is, és ezért kétnyelvű, tehát ilyen multilengvidzs megoldásokat is eszközlünk, amikor magát egyetlen gombnyomással át lehet állítani angol nyelvre ezt a tabletet, és akkor minden egyes gombra angol felirattal bele van írva, hogy mit lehet vele kapcsolni. Magának ennek a felületnek a tartalmát, még a gomboknak a méretét, de legfontosabb, és egyébként nevetni fogtok, a gomboknak a színét is egyeztettük előre, meg egyeztetjük előre a tanulmányi osztállyal, oktatástechnikusokkal próbálunk meg minél szélesebb körben erre információt szerezni. Megpróbáljuk az igények alapján kialakítani, az általános tulajdonképpen a harmadik képernyőképet jelenítjük meg. A harmadik már nagyon-nagyon finom hangolások voltak, háttérszínek, háttérvilágítások, amik nem voltak egyértelműen, az most be van kapcsolva, pont nincsen bekapcsolva, kérdést vetették föl az oktatóknak, és ez sajnos ez így van, az oktatóknak csak az egy százalékáról van szó. Tehát a 99 százalék az a harmadik oktatás után megtalálja azt a három gombot, amit ő használ, és akkor azzal el van egész évben, és az elején kérdezted éppen, hogy kihasználják-e, nem feltétlenül használják ki ezt a teljes repertoárját magának a rendszernek, de bármikor, és ez szintén úgy, ahogy az előbb beszéltünk a precedens alapján, az oktatók beszélgetnek egymással, és akkor az egyik azt mondja, hogy figyelj csak, lehet olyat is csinálni, hogy téged követ a kamera, és megnyomja azt a gombot, akkor neki az arcát fogja követni, és ő úgy kerül be az e-learning anyagba is és a felvételre is, hogy a kamera őt veszi, és nem a katedrát, vagy nem az interaktív.
- És akkor ezt ti egy kicsit így utánkövetitek? Tehát fél év múlva, egy év múlva is valahogy visszamentek, és ezeket megnézitek, hogy van-e még olyan kihasználatlan dolog, amit fontos lenne azoknak az oktatóknak is átvenni? Vagy ezt így elfelejtettük az egészet.
- Akkor az egyetemen házon belül.
- Én azt látom, hogy igen, az oktatóknak a 80 százaléka ismeri az egészet, az más kérdés, hogy nem használja, nem használja ki pontosan ezeket a lehetőségeket, és mindig van olyan, akit edukálni kell, ezért ott a First Levers Apportos, az oktatástechnikus, ő már tudja, és ő megpróbálja őket redukálni ebből a szempontból, de mindig vannak újak, mindig vannak kicsit olyanok, akik ódzkodnak ettől a technológiától, és őnekik ilyen frissítő oktatásokat is vállalunk. Nagyon fontos még, az előző kérdésedben volt egy olyan, amit nem volt időm megválaszolni. Az épületvezérléssel kapcsolatos integráció például az audiovizuális technikával. Most már többedik helyen kellett nekünk például a redőnymozgatást vagy a villanykapcsolásokat, olyan csoportos villanykapcsolásról is van szó, tehát nem egyszerűen kinek bekapcsolunk villanyt, hanem ha több nagyobb előadótermekben több lámpacsoport van, ezt így hívják, akkor a több lámpacsoportot megjelenítve meg lehet csinálni azt, hogy ugyanezen a képernyőn, ami egyébként a mi általunk fejlesztett audiovizális rendszernek a vezérlő és megjelenítő képernyője, abba bele tudjuk integrálni például a redőnyeknek a vezérlését, be tudjuk húzni a redőnyt, meg bele tudjuk rakni a lámpáknak a világítását, hogy csak a táblát, csak a hátsó sort vagy az egészet esetleg világítsa. Ezt gyakorlatilag a tervezésnél mindig megkérdezzük, és mindig, ha lehet, akkor integráljuk le, párhuzamosítjuk, ugyanis ennek megvannak a kapcsolói, tehát a falon megvannak a fizikai kapcsolók, csak ezt lepárhuzamosítva, odakábelezve a mi központi rendszerünkhöz, a lokális központi rendszerhez, és azt vezérelve, digitálisan vezérelve tudjuk elérni azt, hogy az előadóteremben az előadó, az oktató, a tanár egy kezelőpultról tudja gyakorlatilag az összes olyan körülményt változtatni, hangerőre gondolok, fényerőre gondolok, ami befolyásolhatja az ő előadásának a minőségét.
- Ez biztos, hogy nagyon kényelmes. Most maradt körülbelül negyed óránk, én ezt kettő esetleg három kérdésnek érzem. Még itt a színfalak mögött maradva, de most a Delta oldalára ugorva, mert az elmúlt 10 perc azért az elsősorban az egyetem oldaláról szólt, nyilván a ti támogatásotok mellett, és ez nagyon fontos. Most azt a fontos részt nézném meg, hogy hát itt ahhoz, hogy ez így, amit elmondtál, ez így ott legyen a teremben, hát ehhez több tucatnyiféle eszköz kell, általában ez nem is egy gyártónak az eszköze, hanem számos gyártó eszköze, amiknek össze kell hangolódni, és aztán folyamatosan összehangolva maradni 5-10 évig, nem tudom pontosan meddig, és hát integráltan működni. Milyen csapat kell ehhez? Vagy nektek a Deltában milyen emberekre van szükség? Esetleg kiket kerestek, ha éppen itt akartok mondjuk toborozni, és nyilván gondolok itt a telepítésnek erre a viszonylag hosszú folyamatára, ami valahol az edukációban csúcsosodik ki, de hát utána az üzemeltetés is egy kicsit kérdés, ez most homályos még, tehát jó, hogyha oda is kapcsolunk egy reflektort, hogy most akkor mit üzemeltet itt a Delta, és mit üzemeltet az egyetem, miután elkészült a rendszer.
- Ez nagyon érdekelne.
- Ebben is egy hibrid megoldást választottunk, tehát vannak az audiovizuális rendszereknek az értékesítésével kapcsolatban olyan területek, amiben saját erőforrásra támaszkodunk, és vannak olyan területek, amire alvállalkozókat veszünk igénybe. Tipikusan a fizikai installációra alvállalkozókat veszünk igénybe, de a tervezéshez, az ügyféllel való kommunikációhoz, az egész projektmenedzsmenthez, azokhoz mi adjuk a saját szakembereinket, akik egyébként mind az audiovizuális technológiában, mind pedig az IT technológiában jártasnak kell, hogy legyenek, ugyanis, amit említettem, ez az AVOR IP megfontolásból gyakorlatilag tudni kell a hálózattal is kommunikálnia, és tudnia kell neki, meg kell tudnia becsülni például a rendszer üzembe helyezése utáni hálózati forgalmat, amit generálhat maga, mondjuk, ha egy switch-el leválasztjuk magát a prezentációs teret a meglévő IT hálózatról, akkor tekinthetjük, mintha egy entitásként mekkora hálózati forgalmat generál abban a szegmensben ott éppen az ügyfélnél, mert az a legrosszabb, hogyha megjelenünk egy ilyen rendszerrel, és összeomlik mögötte az IT hálózat, mert nem volt eléggé felkészítve arra, hogy fogadjon egy ilyen jellegű, ilyen mennyiségű adatközlést, ezért ilyen szempontokat is abszolút tudunk figyelembe venni. Itt ha összeveszés van, akkor nem egyszerűen nem megy az egyik a másik, hanem meghiúsulhat maga az oktatás, és szerintem nem megengedhető, így gyakorlatilag elég sok szempontot figyelembe véve olyan műszaki gárdát kellett kiépítenünk, aki ezeket a második-harmadik ilyen installációsnál már ilyen pilótalistaként felolvasva az ügyfélnek, meg körbenézve, nyitott szemmel járva magán a megtervezendő prezentációs térnél már úgy magától értetődően terveztük, kérdeztük és valósítottuk meg, mert az a legrosszabb, hogy a végén kiderül, hogy egy olyan nagyon speciális esetet idézünk elő, amivel meghiúsul az oktatás. Nagyon egyszerű a dolog, hogyha eddig ott működött minden, mi megérkezünk és letelepítünk egy technológiát, és ha nem megy, senki nem azt nézi, hogy mi a hiba, hanem azt, hogy miért hoztuk oda.
- Tehát tulajdonképpen nektek itt kell egyfajta jedi lovag csapat, aki ezt a fajta komplexitást a különböző eszközök vagy különböző kategóriájú informatikai eszközök terét átlátja és tud kérdezni és válaszol, meg kell egy projektmenedzsment képesség, ami az ügyfélkommunikációban is nagyon jó, és ebből mi megy át aztán átadás utáni üzemeltetési szakaszban?
- Hogy változik meg a terep, hogy úgy mondjam.
- A first level az mindenféleképpen átmegy az ügyfélhez a first level alatt.
- Az oktatástechnikushoz, aki már az informatikai csapat tagjává vált?
- Igen, alapszintű kisebb beavatkozásokat is el tud végezni. Leginkább újraindításokról beszélek, távoli és lokális újraindításról, apró beállításokról beszélek, ami új gyakorlatnak minősülhet, ilyen hangtechnikai beállításokról, és egy nagyon fontos olyan eleme van még az átadáskor az üzemeltetésre történő átadásnak, hogy ennek a szintnek, ennek a first Levelnek a feladata, a legfontosabb feladata, hogy kiszűrje azt, hogyha éppen gond, probléma van, akkor ez informatikai vagy audiovizuális eredetű. Tehát lehet, hogy minden működik, minden rendben van, de nem megy a streamszerver, vagy bármilyen rögzítőeszköz nem tud rögzíteni, lehet, hogy csak képet, vagy lehet, hogy csak hangot vagy egyiket sem, akkor nem feltétlenül maga az AV eszközökkel van a gond, hanem gyakorlatilag az internethálózatba kerülhetett valami, vagy az internethálózat leszakadhatott arról a prezentációs térről, így nem érkezik meg az adat oda, ahova kellene, és ennek a detektálása nagyon-nagyon fontos dolog, mert innentől választódik megint két oldalra. Ez egyébként a helyi IT-nek is érdeke.
- Hogy kit hív fel szerintem Pamel, vagy Mercedes.
- Azt gondolom, hogy itt a második szinten, hogy kit hív föl, és akkor a második szinten egyértelműen az AV rész, akkor erre fenntartunk egy hotline-t, és akkor ő abszolút rá tud, még mi is távolról is rá tudunk nézni a rendszerekre, meg ha kell, akkor helyszíni kiszállással meg orvosoljuk a problémát.
- Ezt azért is aláhúznám, mert nagyon sokszor elhangzott az a szó, hogy oktatás, de hogy ezek a terek, ezek azért nem mindig csak kifejezetten ilyen egyirányú információátadás, vagy legalábbis belekérdezhet a diák, ha nem ért ide, de alapvetően ilyen tölcsérfunkciót látnak el.
- Most múlt héten voltam az ISO Innovációs Menedzsment Bizottságnak az ülésén, amit egy oktatási térben, egy ilyen előadóteremben végeztünk a plenáris részeken, nem a workshop részeken, de hogy ott kapásból egy közös munkának a hibrid megvalósítását kellett tudnia a térnek. Tehát, hogy mi, akik oda tudtunk utazni, szerencsések voltunk, számunkra ott helyben kellett, hogy hallatszódjon és látszódjon a dolog, mások számára viszont a laptopjukon, és ezt oda-vissza kellett tudni. És azért ez nem triviális a mai világban sem, itt visszatérek, amit a Zoli is említett egy fél órája, hogy itt azért napi szinten látszódnak tapasztalhatók nehézségek, hogy akkor mindenki hall-e és lát-e mindent, vagy ugyanazt. Ez ebben folyamatos volt odakint is, pedig ez egy fejlett ország volt Norvégia egyébként. Folyamatos volt a megoldandó probléma szituáció.
- És az lenne még a kérdésem, merthogy ugyanezzel szembesülök egy csomó helyzetben, amikor hibrid órát szeretnék tartani. Hogy ezzel milyen megoldásaitok vannak? Vagy hogy lehet ezt általatok jól kezelve végezni?
- Hát hogyha valami nem működik, akkor azt elsősorban az oktatónak kell tudnia. Honnan nincsen visszajelzés, akkor viszonylag nehéz megmondani azt, hogy hiba van, és hogy hol van a hiba. Lehet hálózati forgalmakat szniferálni, vagy bármit megnézni, de az nem adja vissza azt, hogy éppen mi a gond, vagy mi a baj, ezt csak úgy lehet, hogyha te észreveszed.
- Finomítanék talán ezen a kérdésen. Elmondom a tapasztalatot. Az egyik, hogy van egy prezentációm, amit át kéne küldenem arra a gépre, ahol prezentálok. De én azon a gépen nem akarom megadni a felhasználónévjelszó párosomat, és vagy nem tudom a felhasználónév-jelszó párosomat, mert ilyen van, hogy adott pillanatban nem jut eszembe a nem tudom én, 16 karakter hosszú belépési azonosítóm, hát bocs, nem jut eszembe. Nyilván ebben nem tud senki segíteni, hiszen ha nem vittem magammal gépet, és nincs nálam olyan eszköz, amire be lenne kötve az egyetemi e-mail címem, akkor hiába küld egy jelszóemlékeztetőt, nem fogom megkapni. De ettől még nekem órát kéne tartanom. A következő, hogy mondok példákat, és bármelyikre lecsaphatsz, jó? A következő, hogy nálam van egy olyan anyag, amit én gyorsan előveszem a gépemet, be akarnék dugni és ki akarnék vetíteni, de itt kommunikációs probléma lép fel. Van a következő, amikor ebben a hibridben én tudok adni kifelé információt, de nem hallom azokat, akik szeretnének hozzászólni. Ezt a hármat szerettem volna, mint ilyen tapasztalat, hogy akkor, amikor ti tervezitek, akkor hogy lehet nálatok jól csinálni ezt?
- A három kérdésből az első kettő számomra ugyanaz, az egy olyan technológiai kérdés, ami abszolút feljön nap mint nap. Gondoljunk itt egy külföldről érkezett vendégelőadóra, akinek se kontya, se tudása, se semmije, se ismerete nincsen, és még mondjuk az informatikai ismerete is eléggé alacsonyan van ahhoz, hogy ő akár csak felmásoljon egy fájlt egy helyi PC-re, és akkor a második kérdésedre, és még nem is akarja egyébként, mert olyan szenzitív, hogy ő nem szeretné, hogy más lássa, megmaradjon, nem tudja onnan kitörölni, és így gyakran meg akarja tartani magának ezt az információt. Erre minden egyes prezentációs terünkben, például az Állatorvostudományi Egyetemen a Barkó nevű gyártónak a termékét raktuk le. Ez egy egyszerű USB-n működő eszköz, semmi mást nem csinál, egy ilyen 10 centiméteres olyan eszköz, ami kapcsolatban van a rendszerünkkel, bedugod és mindenféle konverziót elvégez, itt a felbontásra gondolok, átviszi a hangot, átviszi a videót, átviszi a képeket, és egy darab gombot kell megnyomni magán ezen a barkón, és a te képedet fogja kivetíteni a.
- Tehát ezt a saját laptopjába dobja.
- Pontosan, és pont azért, amiket mondtál, tehát hogy nem kell neki hozzáférést adni, nem kell őt edukálni arra, hogy éppen milyen tűzfalakon, milyen protokollokat hogyan állítson át ahhoz, hogy ő egyetlen egy ilyet tudjon levetíteni, hanem pont azért, hogy ott van az asztalon, megfogja, bedugja és megnyomja a gombot, felépül a kapcsolat a laptopja és a rendszerünk között. Teljesen az anonimitás nem jó szó, mert ha a barkó rendszernek a hordozható komponense, tehát amit bedugsz a laptopba, az már autentikában van.
- Hiszen tudjuk, hogy melyik teremben.
- Pontosan, és oda, tehát ez az autentikáció pont elég a rendszernek ahhoz, hogy átvigye a képet és a hangot. Nagyon fontos, hogy így itt nem viszünk át adatot, tehát nem tudja megfertőzni, nem tudja bármilyen meghackelni bármivel, semmivel.
- Ez olyan, mint egy külső képernyő, hogyha rádugnám a borítót, csak még a hang is benne volt.
- Én meg a hangot is átviszi wireless módban, tehát ez nincsen, ez wireless módban van, és átviszi, egyezteti a képernyőfelbontásokat, azt sem kell semmilyen módon állítania, mert az is egy kihívást szokott jelenteni egyébként, hogy itt ilyen felbontású, egy 75 colos vagy egy 82 coloson már teljesen máshogy néz ki, vagy a képaránynak a beállítását mondanám még, hanem ezt megcsinálja magától, teljesen magától, nem is lehet rajta állítani semmit, egyetlen gombot kell megnyomni, ez a barkónak a terméke, ez olyan szinten bevált pont ilyenre, és többször segítette ki az oktatástechnikust abban, hogy egyrészt odamenjen, másrészt adjon neki hozzáférést, vagy kikönyörögjön tőle egy pendrive-ot, amit bedughat a helyi PC-be és benyomja, és akkor utána a második kérdésre utána azt már valahogy le kell törölni, mert ő azt nem akarja otthagyni, őneki ez érték, vagy szenzitív adatot tartalmaz, amit nem szeretne, hogy publikussá váljon. Tehát ezeket abszolút kezeli ez a rendszer.
- Én azt hallom ebből az egész mai beszélgetésből, hogy gyakorlatilag a világ élvonalának a technológiáit tudjuk Magyarországon telepíteni. Ez biztató abból a szempontból, hogy most kicsit úgy érzem, hogy a nagy hullám, ami elindult, hát régen elindult, de hogy ami így a nagy része az a Coviddal jött meg gyakorlatilag, hogy így mindent kell tudni ezekből a minden teremben, gyakorlatilag a mindenféle oktatóval. Ez alól nem vagyunk kint, csak már megy le fölülünk. Tehát már látszik, hogy van, aki már kint van belőle, akkor talán így mondom, és hogy én abban bízom, hogy akkor egy pár év múlva ez így mindenkire igaz lesz. És még egy utolsó ilyen egyperces kérdésre maradt időnk, hogy mindebben az audiovizuális megoldások világában, amikor ajánlatot kell adni, meg szolgáltatni kell, akkor megjelenik valahol az energiahatékonyság, vagy akár a tágabb értelemben vett fenntarthatóság, vagy az SDG célok, vagy ez egy olyan marketing szöveg, amit a gyártók oldalán megtalálunk, de a valós élet projektjeiben nem kap szerepet.
- A legtöbb audiovizuális kiegészítő eszköz már mind póziseszköz, tehát gyakorlatilag saját tápegységgel nem rendelkezik. Ez be is határolja, hogy alacsony feszültségen, alacsony áramellátással működik. A projektoroknak a fogyasztása nem változott, a technológiája viszont igen. Tehát ezek a modern, amiket mi telepítünk, ezek már nem azok a nagyon meleg és égővel működő, tehát gyakorlatilag egy ilyen égővel működő nagy fogyasztású dobozok, hanem ezek lézerprojektorok, digitálisan jelenítik meg lézertechnológiával, ami gyakorlatilag fogyasztásban nem feltétlenül jobb, de az biztos, hogy a lámpa élettartamoknak a többszörösét tudja, és így az ügyfelek szempontjából jóval kisebb TCO-t lehet biztosítani, amivel védik a környezetet is ilyen formán, mert nem költenek annyit az alkatrészekre, nem kell betárazniuk tartalékizzókból, így maga a rendszer a bevezetése után az biztos, hogy jóval hatékonyabb lesz energiahatékonyság nélkül felhasználás szempontjából.
- Köszönöm szépen. Ennyi fért a mai adásba. István, köszönjük, hogy segítettél az irodai és az oktatási audiovizuális megoldások mélyére ásni.
- Szívesen.
- Van kérdés, akkor szívesen állok rendelkezésre. Köszönjük szépen.
