Ökoszisztéma és módszertan hajtja az informatikai innovációt

Röviden

• A PCB Design megbízásra kvantumvezérlő hardvert fejlesztett, a díjat ezért kapták.
• A beszállítói modellben a szellemi jog jellemzően a megrendelőnél marad.
• Vezetői tét a partnerháló, a módszertan és a fókuszpiac tudatos választása.

Az Infoparkban, pár száz méterre a Műegyetemtől egy 45 fős, többnyire villamosmérnökökből álló csapat kilenc hónap alatt kvantumszámítógép-vezérlő platformot fejlesztett egy nemzetközi megrendelőnek. A PCB Design Kft. az idei, márciusi Innovációs Nagydíj-átadón ezért informatikai innovációs díjat kapott, hangzott el a DIG‑IT Podcastban. A történet nemcsak egy mérnöki bravúr, hanem pontos tükre annak, hogyan jut el egy magyar cég a csúcstechnológia frontvonalára, és közben kié lesz a tartós üzleti érték.

A magyar döntéshozó szempontja világos. A beszállítói modell csökkenti a piaci kockázatot, de a hosszú távú hozam többnyire a megrendelőnél csapódik le. Ebből következik a cikk tétele. Az informatikai innováció üzletté válásához ökoszisztémára, fegyelmezett módszertanra és előre tisztázott szerződéses viszonyokra van szükség. Erről beszélt részletesen Lazányi János, a PCB Design alapító ügyvezetője, és Bőthe Csaba, a Magyar Innovációs Szövetség ügyvezetője a műsorban.

Ökoszisztéma, fegyelem és a valódi döntési pontok

Lazányi szerint a PCB Design alaphelyzetben ipari megbízásokból dolgozik. Az ötletgazda hoz egy magas szintű célt, ők mérnöki problémákra bontják, majd megvalósítják. Csaba akkor vállalnak el egy munkát, ha elkészült a szakmai specifikáció, látszanak a nehézségek és a kockázatok, és ezek kezelhetők. Az elmúlt tizenkét évben több mint ezer áramkört fejlesztettek, 2–300 projekthez kapcsolódva, hangzott el a beszélgetésben. A prototípus gyakran megtévesztő. Nyolcvan százaléknál már terméknek látszik, de a piacra kész állapothoz verifikáció és validáció kell külön idővel és költséggel.

A fegyelem nem a kreativitás ellenfele, hanem feltétele. A csapat nagy, összetett projekteknél szabványos módszertant és rendezett dokumentációt használ a kockázatkezeléstől a jegyzőkönyvezésig. Lazányi példaként említette, hogy a gyakorlatban a Európai Űrügynökség (ESA) szabványrendszere ad támpontot a projektmenedzsmenthez. Bőthe tágabb képet rajzolt fel. A „magányos zsenik” kora helyett együttműködő ökoszisztémák működnek, ahol nagy szereplők gyors, specializált csapatokkal oldanak meg jól körülírt feladatokat. Szerinte ez időben, költségben és minőségben is előnyt ad, mert a kiszervezés célzott tudást és tempót visz a fejlesztésbe.

Ebből vezetői döntési pontok következnek. Mit fejlesztünk házon belül, és mit adunk ki olyan partnereknek, akik a globális ökoszisztémában valódi erőforrásnak számítanak? A prototípust nem szabad összekeverni a termékkel. A verifikáció és validáció önálló költségkeret. És már az elején tisztázni kell, kié lesz a szellemi tulajdon, és milyen megtérülést remélhet a beszállító a további hullámokban.

Kvantumvezérlő és beszállítói lánc egy iparosodó piacon

A kvantuminformatika ma két úton halad. A speciális célú rendszerek már piacon vannak, ipari optimalizálási feladatokra használják. Példaként elhangzott egy autóipari festőműhely és egy portugál városi közlekedési rendszer, ahol sokváltozós problémákat optimalizálnak. Az általános célú kvantumszámítás viszont most lép ki a kísérleti szakaszból az iparosodás felé. Egy kvantumszámítógép két fő egységből áll. A kriogén fizikai rész védett környezetet tart fenn a kvantumbitnek (qubit), a vezérlőplatform pedig a kvantumbitek vezérlését és olvasását végzi, rackszekrénybe szerelt modulokkal.

A verseny azon múlik, mennyi fizikai kvantumbitet lehet kezelni minél kisebb helyen és alacsonyabb költségen. Lazányi szerint a világ rendszerméretben nagyjából ezer fizikai kvantumbitnél tart. A kvantumhibajavítás a fő kihívás. Nagyságrendileg ezer fizikai kvantumbit ad ki egy logikai egységet, miközben a fizikai méretezés és az algoritmusok hatékonyabbá tétele együtt halad. Itt kap szerepet a grafikus processzor (GPU) integráció is. Üzleti nyelven ez a költséggörbe és a méretezhetőség kérdése. A vezérlő oldalon a mérnöki hatékonyság közvetlenül pénzt jelent, mert a vevő azt veszi meg, ami ugyanabban a rackszekrényben többet tud.

A lánc hierarchikus. A vendégek említették a nagy amerikai integrátorokat, például azokat, amelyek teljes megoldásban vagy chipben gondolkodnak, és az első beszállítói szintet, ahol vezérlőplatformokra specializált cégek működnek. A PCB Design ebben a láncban megbízásra dolgozott. A megrendelő hozta a magas szintű célt, például az ezer kvantumbit vezérlésének igényét, a feladatot a csapat mérnöki egységekre bontotta, majd megvalósította. A projektben 13–15 mérnök dolgozott párhuzamosan, és kilenc hónap alatt értek célba, hangzott el a műsorban. A szellemi tulajdon a megrendelőnél marad. Lazányi hasonlata szerint ez olyan, mint egy építésziroda, amelyik a terveket elkészíti, de nem ő gyártja és nem ő üzemelteti a házat.

Piacválasztás és exportfókusz

A beszélgetés erős exportképet rajzolt. Lazányi szerint a bevétel döntő része külföldről érkezik, főleg kisebb, tehetősebb európai országokból, valamint Izraelből. A német piac nem elsődleges célpont. A helyi beszállítói háló és a magyar mérnöki díjakhoz közelítő német árak miatt nem ez adja ma az előnyt. A csapat ezért kevés, de mély területre összpontosít. Ide tartozik a nagy teljesítményű számítástechnika (HPC), ezen belül a kvantum, az űrkutatás és a kettős felhasználású termékek.

Az értékesítés ehhez igazodik. Lazányi szerint a LinkedIn lett az első számú értékesítési csatorna. A célpiac kicsi és jól azonosítható, ezért a kapcsolatok karbantartása és a rendszeres, rövid impulzusok működnek. A cég „pingnek” nevezi ezt a ritmust. Negyedévente vagy félévente olyan releváns tartalmat adnak, amely emlékezteti a potenciális vevőt a képességeikre. Így a fejlesztési ciklus megfelelő pillanatában magától jön a megkeresés. A vendégek szerint sok beszállítói kapcsolat így épül fel, és ebből nyílik belépés a globális ökoszisztémákba.

A DIG‑IT olvasata szerint a magyar informatikai innováció ott válik fenntartható üzletté, ahol három döntés találkozik. Az első a fókusz, kevés, de magas hozzáadott értékű terület valódi mélységgel. A második a módszertan, a kreatív tér mellé következetes végrehajtás és kockázatkezelés, amely bírja az ipari tempót. A harmadik a szerződéses tisztaság, világos megállapodás a szellemi tulajdonról és a hosszú távú hozamról. A kérdés most az, mennyire tudja ezt a hármast következetesen összehangolni a hazai ökoszisztéma. „Az innováció nem egyszeri eredmény, hanem olyasvalami, amit évtizedek alatt építesz fel” – idézte a műsorvezető Lazányi korábbi bejegyzését. A teljes beszélgetés a DIG‑IT Podcast aktuális adásában hallgatható meg.

DIG-IT Podcast szerkesztőség - All rights Reserved.