AI a stratégia fejlesztésében?

Üdvözlök mindenkit! Ez itt a Digit Podcast, Személyi László vagyok, a Future-NOW vezető partnere, és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az OD&IT Solutions és a Sailing Hangar alapító ügyvezetője. Sziasztok! Jó napot kívánok! A DIG-IT Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak. A Nem tudom, ki mióta követi az úgynevezett mesterséges intelligencia vagy AI témát, én legalább 6 éve, de az idei évi HYPE, az a felfokozott érdeklődés, ami körül zajlik, az szerintem minden eddigin túltesz. Egész konferenciákat hoznak létre újonnan ennek a témának, még ebben a kis országban is, mint amilyen Magyarország, nem is egyet egyébként az idei évben, és a meglévő platformok is rágják minden oldalról, épp ezért őszintén megmondom, hogy hát ódzkodtam tőle, hogy bevállaljuk-e, hogy a mi csapunkból is a mesterséges intelligencia fog folyni, de aztán amikor kiderült, hogy kit tudunk meghívni arra a célra, hogy erről együtt beszélgessünk, akkor egyből megnyugodtam, merthogy a mai vendégünkkel aligha fogunk közhelyekbe vagy technikai részletekbe fulladni.

Üdvözlöm a stúdióban Pereczes Jánost, vagy ahogy a legtöbb kollégája ismeri Janit, a Magyar Bankholding Innovációs Ügyvezető igazgatóját.

Köszönöm szépen, és én is üdvözlök mindenkit, aki itt van velem szemben vagy a vonal túloldalán.

Köszi, hogy eljöttél!

Jani Te az egyik legrégebb óta digitális üzletággal, Fintech-kel, innovációs képességfejlesztéssel foglalkozó vezető vagy idehaza, a bankszektoron belül legalábbis mindenképp, ezért egy ilyen nehéz, de fontos kérdéssel kezdeném egyből, hogy hogy változott a felfogásod az innovációról és a digitális transzformációról az idők folyamán, ahogy elkezdtél vele foglalkozni, ahogy már benne voltál, és most, hogy már tulajdonképpen a többedik hullámát viszed?

Hú, de jó kérdés. Alapvetően én tizenhat óta foglalkozom banki innovációval, tehát most már idestova hét éve, és aki hét éve vagyok most az MBH Bank, korábban MKB Bank csapatában is. Valahogy úgy gondolkodok erről a kérdésről, mint a poétikáról szokták mondani, hogy Churchill mondta, hogy aki fiatalon ugye nem liberális, és harminc év fölött nem konzervatív, az valamit nem jól csinál, és így gondolkozik innovációról is, hogy kezdetben azt láttam, aki elkezd a témával foglalkozni, az úgy abból indul ki, hogy miért nem lehet mindent egyszerre, miért nem lehet nagyon gyorsan megoldani, és egyébként alapvetően mindenki más hülye, aki egyébként nem innovációval foglalkozik, és nem változásban állandóan.

És nagyon hamar az ember szerintem rájön arra, hogy nem lehet ilyen végletekben, és lehet esetleg gondolkodni, és mindennek a közepén egyébként emberek, csapatok és kultúrák vannak. Tehát az biztos, hogy egy nagy változás az én megközelítésemben is, hogy alapvetően az emberközponti innovációból érdemes kiindulni nagyvállalatként. Tehát megvan az a kultúránk, megvan az emberi képessége, megvannak azok az etetőim, hogy képesek váltást elérni, ez az egyik. A másik az technikaibb, de a saját életemben is próbálom alkalmazni, és sikerült a vállalaton belül, és ez a fókusz megtalálása. Tehát nem tudom, tudjátok-e, de például a Peter Tillnek, amikor ő vitte a PayPal-t, akkor volt egy ilyen szabály, hogy egy ember egy dologgal foglalkozhat.

Ami nyilván a napi operációban nem azt jelentette, hogy egy ember csak kávét főzött vagy csak egyébként lekódolt egy sort, de hogy alapvetően egy típusú üggyel foglalkozzon. És azt látom, hogy akkor tud az ember jó a változást elérni, ha tudja azt, hogy egyébként az értéke alapján fókuszálni valamilyen olyan ügyre, ami valójában meghatározza az ő vállalatának az üzleti sikerét, vagy bármilyen más eszközbe mért sikerét. Tehát én sokkal fókuszáltabb lettem, a csapatunk is sokkal fókuszáltabb lett, ami sokkal emberközpontúbb, és sokkal több időt töltünk azzal, hogy kit tudunk bevonni a változásba, hogy tudjuk őt inszentivizálni, és hogy tudunk belőle csapatot építeni, külső és belső csapatok egyaránt, tehát lehet ebben fintech cég, lehet banki kolléga is, lehet akár szabályozó is.

Talán ezt a két dolgot emelném ki.

Köszi Zoli, neked van egyébként ilyen változásod?

Abszolút. Kicsit távolabbról kezdem, ha megengeditek, mert.

Igen, én is.

Igen, merthogy az MKB-ban volt még korábban egy olyan cég, egy bank, amit ti beolvasztattatok még nagyon korán, ilyen 2000-es évek elején egy Konzumbank névre hallgató kisebb bankocska, amiről azt kell tudni, hogy én ott dolgoztam, és nálunk volt az első olyan innovációs fejlesztés, ami WAP-alapú banki működés Magyarországon. Tehát én itt kapcsolódok ebbe a gondolatba.

Képzeld el, a Konzumbanknak a székháza a Nyugati téren volt, ugye.

Igen.

Akkor ott volt az első Fintech Labiroda a régi Konzum székháznak az első emeletén. Lehet, hogy ott dolgoztál abban a szobában teljesen.

Abban nem érzed, hogy még előtte volt a Tüköri utcában egy komplett épület, és a Tüköri utcából ment át maga a központ oda, ahova te mentél, és én nagyjából 2000-től 2002-ig valahogy így, de pont a váltás magasságáig voltam ott, és hogy igen, nekem már ott ez a csapatszemlélet, amit most elmondtál, én ezt szeretném kiemelni, és nagyon sok vezetővel néha meg kell vívnom idézőjelben elvívást, hogy szerintük nem fontos a csapat. Én meg most visszakérdezek, hogy említetted, én meg most egy picit hadd kérdezzem meg, hogy melyik volt előbb a csapatszemlélet, vagy pedig maga az, hogy a változásmenedzsmenthez tartozó csapat?

Hát szerintem itt kombinálódik, és tényleg próbálok konkrét is lenni, mert nagyon magas szinten vagyunk, de a csapatmegvezetői képességek, tehát hogy én azt látom, hogy mind a kettő között dohányzik, az általában jó működéshez és az innovációhoz különösen. Nyilván van egy csapat, akinek van a képességével a nyitottsága, de kell általában egy olyan vezető, vagy egy vezéregyéniség, nem muszáj neki a hierarchiában gondolkodni, aki a többieket húzza, és egyébként bevonja őket egy ilyen változásba. Tehát én leegyszerűsítve egyébként minden nagyobb ügy, meg változás mögött sajnos, mert ezzel van komoly vitáink, bizonyos nem kollégákkal, hanem barátokkal is, hogy kell-e centralizáltan vezető vagy nem kell.

Szerintem általában egy olyan indításnál kell, amikor az ügy működik és hadd, akkor sokszor tudod ezt decentralizálni, de kellenek azok a vezéregyéniségek is. Nálunk is volt olyan vezérigazgató volt a vezető, aki beleállt abba, hogy márpedig itt változást kell érnünk, és az nem elég, ami ma van, mert a piac az ügyfelekre bármi kikényszeríti belőlünk. Nem tudom a kérdésedre választ adtam-e, de a kettő az együtt kell járjon.

Köszönöm szépen, mert ez a válasz. Én azt gondolom, hogy abban a szemléletben, ahol megjelenik valamiféle új innovációs tevékenység, egy hozzá tartozó kötelező változás, mert ez ugye változáskezeléssel jár. Önmagában a változáskezeléshez szükséges gondolkodást, azt a csapaton is és a vezetőn is érdemes végigvinni. És nem tudom, Laci, most akkor visszaadom neked a kérdésfeltétel gondolatát, hogy ebben az, amit te kérdeztél tőlem és én visszakérdeztem Jánostól, megvolt-e a válasz?

Mindenképpen válaszolt. Nem biztos, hogy arra a kérdésre kell válaszolni mindig, amit az ember föltesz, én legalábbis így szoktam műsort vezetni. Nekem eszembe jutott az az idő, amikor én voltam belső innovációért felelős menedzser, aki a Banknak vittem a belső innovációs központját, és hát ott bizony rengeteg témát vittünk be, és nagyon érdekes volt látni, hogy ezek az innovatívabbnál innovatívabb új technológiák, témák, megoldások. Ezek milyen utat járnak be a szervezetben? Van, hogy baromi rövid utat járnak be, és igazából elhal azzal, hogy bemutattuk néhányszor, és volt, hogy éveken keresztül szépen fölépült rá gyakorlatilag egy komplett csapat, meg terület. A vezetőnek a szerepét egyébként tényleg a beleállás is látványos eredményre visz, de igazából az, hogy ő beleáll egy dologba, az valahol elindul, és sose felejtem el, ha már a mai témánk ugye a mesterséges intelligencia, hogy amikor én először kimondtam ezt egy bortagnak az épületben, hogy akkor a mesterséges intelligenciával kéne foglalkozni, akkor egy konkrét példát mondtam.

Ez egyébként szerintem pont 17 körül lehetett, hogy hát egy japán banknál épp most váltottak ki 16 adminisztratív munkahelyet egy ilyen robotizált folyamattal. Ami a mai szemmel egyébként nem is volt mesterséges intelligencia. A folyamat ma már ezt külön szóval ilyen harpiének hívják angolul, robotikus folyamat, automatizálás, ilyen műszóval magyarul. Na, mindenesetre pont az adott bortag, hogy hagyjam őt békén ezzel, neki kisebb gondja is nagyon banner, minthogy ilyen dolgokkal foglalkozzon, neki még évekig nem lesz dolga, ezt így mondta, évekig nem lesz dolga a mesterséges intelligenciával. Úgyhogy elég, hát lelombozva távoztam a hatodik emeletről. Nyilván aztán másnap újult erővel folytattam, de nyilván az egy dolog, hogy én mondjuk fontosnak tartottam, mit ad Isten, pár hónappal később kijött a csoportszintű bankcsoportszintű stratégia, négy pillére volt, abból egy a mesterséges intelligencia volt, mint pillér.

Na, onnantól kezdve már kellett ezzel foglalkozni mindenhol. Körülbelül még néhány három vagy négy hónappal később elindult az első próbálkozások magyar kánthában is a robotikus folyamat automatizációval, és még mondjuk egy fél évvel később már öt-hat folyamat élesben működött így, és volt egy kis csapat, aki ezzel foglalkozott, és így tovább. Ezt csak azért mondom, hogy ezek a történetek mutatják, hogy minden innováció egyfelől egy ablak vagy egy ajtó, és akkor azon valakinek be kell menni, körül kell nézni, és utána berántani azt, akinek még oda kell jutni. Úgyhogy ezzel abszolút egyet tudok érteni. Talán még ha ezek gondolkodtak, megengedsz, hogy amit választottak, de közben gondolkodtam, hogy két olyan tanulás van, amit azt gondolom, hogy 16-ban megkérdeztek, akkor is tudtam valamerről, és az ember olvas, meg képzi magát, de nem éreztem volna.

És ezért is ez az érzéssel jár, sokszor a saját bőrödön is megtapasztalod. Az egyik az a kis lépéseknek tényleg az összeadandó, sokszor exponenciális összeadandó ereje, tehát hogy ugyanúgy, mint egy edzésben, egy egészséges táplálkozásban, hogy nem látod a változást egyébként napról napra, de ha csinálod, akkor eljön az a változás, és akkor a végén visszaigazolnak negatívabb pozitív irányba egyébként a kollégák, vagy a feleséged, vagy bárki, de ugyanez innovációban is, hogy mekkora jelentősége van annak, ha nem hajt ügyeket elhalni. Lehet, hogy a vállalat prioritása az éppen nem az a téma, lehet, hogy nem tudtál még bounce-ezni, de ha tudod életben tartani és lépésről lépésre teszel érte, akkor alapvetően ez meg tud indulni fölfele.

Lehet a ti pillanatotokban is ez illik, amit elmondtál. A másik meg a bélgésznek vagy nem neki, de hozzá társítják, ez az explance és növekedéssel kapcsolatos mondása, hogy az emberek általában felülbecslik a változást. Egy éven belül is alább esik tíz éven belül is. Tisztán emlékszem, '17-ben volt az első ilyen fintech leves, ami az inkubátor cégünk demódi, és akkor ez volt az én nagy mondásom nekem, és ez milyen jól hangzik, ezt mondta, és az az agyban az ember felfogja, de most azért, mikor látod, tényleg meg mi történt a mesterséges intelligencia, mi történhet? Látom azt a saját vállalatunkon is, hogy mit gondoltunk, mire vagyunk képesek egy év alatt, bele se gondolunk egy tíz év alatt, és hogy tényleg mindig ez a vége.

Minthogyha csinálod és kitartóan csinálod, akkor egyébként sokkal nagyobb változást tudsz elérni egyébként a kitartáson, az exponenciálison keresztül, de egy éven belül mindig tényleg felülbecsled. És rohadt nagy csavarás, amikor egyébként szembesülsz vele, hogy nem tudod megcsinálni egy év alatt egyébként, mert nem fogja leváltani a munkámat a mesterséges intelligencia, de most nem kísérletezek vele, nincs témaként tartva és nem építem, akkor tíz év múlva nem leszünk játékosok ebben a témában, és ki tudja, hogy ez milyen hatással jár, majd beszélünk róla, de hogy. szóval a BGS-nek igaza volt, ezt akarom mondani, nem véletlenül, nem véletlenül tartják őt azért olyan magas polcra a világban.

Nekem pont ide vonatkozó kérdésem, hogy nagyon sok vállalatvezető azért fél belevágni önmagában az újításba, mert hogy jól van az úgy, ez nem egy pozitív hozzáállás, de aki belevágna, ő mindig azt gondolja, hogy neki az egész céget azonnal meg kell változtatnia. Abban hogy tudnánk egy nézőpontot formálni? Mert azt gondolom, hogy akik mi itt ülünk, mindenkinek van arról tapasztalata, akár éjjel-nappal kapcsolatban is, hogy hogyan csináltunk, te inkubációnak hívod, és az első fintech lab-lab-nak hívod, én pedig olyan, én homokozónak nevezem, olyan homokozót a cégen belül, ahol ki lehet próbálni újításokat, és az abból fakadó hasznot kvázi visszavezetem a cégbe, ezzel érve el az első lépést. Kezdem én a saját példámmal, ha megengeditek.

Ugye nálam a marketing üzletágnál, amikor bejött az AI, csak hogy kicsit hozzuk vissza az AIOS történetet. Kötöttem egy fogadást arra vonatkozóan, hogy hány darab új embert kéne fölvennünk akkor, ha nem használunk AI-t és versus hány darabot nem kell fölvennünk, hogyha meg használunk AI-t, és hogyan tudunk bővülni exponenciális gondolkodás mellett. És az első időszak, az konkrétan megmutatta, hogy eddig, ameddig egy ember mondjuk öt céget tudott ellátni, ugyanaz az egy ember, az tíz-tizenöt céget is el tudott látni az AI segítségével. Tehát egy olyan hatékony, olyan brutális hatékonyságnöveléshez kaptunk jogosultságot, amitől mindenki egy picit meg is ijedt. Mit gondoltok erről? Hogy láttátok, vagy hogy nyilván egy bank életében nem lehet ilyen markáns lépéseket megtenni.

Nem is biztos, hogy első alkalommal ennyire látványos az a fejlődés, de ugyanakkor mégis azt gondolom, hogy lehet, hogy van visszajelzésed arra vonatkozóan, hogy milyen markáns lehetne, vagy hogy lehet megcsinálni a szervezetre vonatkozóan?

Ehhez rögtön hozzátenném azt, hogy már beszélgetünk egy ideje, de nem beszéltünk arról, hogy most mit is tartunk mi mesterséges intelligenciának, és minek keressük ezt az inkubálását vagy alkalmazását, úgyhogy ezt a kettőt most összekötném. Tehát definiáljuk.

Határozzuk meg, igen, és nem felejtve Zoli kérdését, a meghatározásra adjunk utána választ.

A legjobb definícióm, az arab Árpádtól származik, az egyik podcast mondta, hogy az éjjeli izé, amit a pornó, hogy nagyon nehéz definiálni, de hogyha így látod, akkor el tudod dönteni, hogy most az vagy nem az. De ha ennél kicsit komolyabbak vagyunk, és mint tényleg a generatív mesterséges intelligencia beszélgessünk szemmel egy kicsit, akkor az az, hogy itt az elmúlt években kifejlődött egy olyan képesség, ezt ugye általában egy nagy nyelvi modellek formájában, amely képes a te inputsid alapú emberi inputok alapján, vagy a gép adatok, gépimportok alapján létrehozni új tartalmat, új értéket, ez lehet kép, lehet szöveg, lehet zene, lehet bármi, és ugye ez a motor maga, ez marketing mesterséges intelligencia mögött, és ezt használhatjuk, mint ahogy használunk mondjuk egy motort is, mondjuk egy kocsiba is, meg egy mosógépbe, ezt használhatjuk különböző problémákra.

Ezt használjuk, míg Orbán Viktor kis grófot énekel a Tiktokon. Ezt használjuk, mondjuk a marketing ügynökségben szöveggel, állásra. Ezt használjuk például arra, hogy megválaszoljon kérdéseket, emberek helyett mondjuk egy bizonyos témával kapcsolatban. Ugye ennek mi a leképződése, amit az emberek általában látnak, a cseh GPT, ugye az tavaly év végén jött ki november 30-án, az Open Eye nevű cég indította el, az egy chatbot tulajdonképpen. Egy olyan chatbot, ami mögött egy nagyon okos, ilyen nagy nyelvi modell van, ami a generatív mesterséges intelligencia segítségével, jelen pillanatban szöveges inputokra szöveget ad vissza, de már most egyébként kijött az a verzió, amikor nem szöveges inputokra, akár nem szöveges választ ad, mit tudunk elképzelni?

Betöltök a Laciról egy képet, és mondd meg, hogy akkor a Laci most kócos-e vagy nem, és meg fogom mondani, hogy nem kócos, de akkor kócos lenne, akkor egyébként itt még egy kicsit elfésülné a haját.

De lehetne kócos is, igen.

Ez a kreativitás.

Sokkal normálisabb lenne, ha használnám azt a funkciót, de hogy ezt hívják multimodális modellnek, amikor az van, nem csak szövegre, szövegre kell rá, hanem bár tulajdonképpen képre, hangra, zenére, satöbbire, bármilyen típusú ilyen outputot. És ebben azt mondják, hogy ez a következő evolúciós lépés, hogy ezek a modellek annyira okossá válnak egyébként, hogy tulajdonképpen egy ilyen szuperintelligencia jöhet létre. Ez szuperintelligenciaként önmagát építi be folyamatokba, meg több beépített falatokba, akkor elég jelentősen át tudja venni az emberek szerepét a társadalomban. Ma még nem vagyunk, itt ma ott vagyunk, hogy van egy jó motorunk, amit tudunk használni problémákra, és azt mondják az okosok, hogy 30-50 százalék produktivitást is lehet akár nyerni, ha ezt jól használjuk.

Országok, társadalmak, vállalatok szintjén, ami nyilván azonnal megjelenik mondjuk profitabilitásban és egyéb hatékonysági dolgokban, meg megjelenik abban is, hogy hány ember kerül azonos feladatra, hogyan végzünk bizonyos feladatokat, akár ebben a bankban, akár nem ebben a bankban. Nem tudom, hogy a definícióval vagyunk-e?

Szerintem nagyon jó, én erre tudok kapcsolódni. Egyfelől onnan, hogy vannak olyan munkakörök, amiben lehet, hogy nem 350, hanem 300-500 százalékos produktivitást növel, míg más munkakörökben lehet, hogy öt százalékot maximum, mert ott nem annyira generatív feladatok vannak. Nekem a Kevin Kelly magyarázata jut eszembe mindig, aki egyébként itt Budapesten volt az egyik Brainbaron, ahol én hallottam tőle ezt a sztorit, hogy ő a repüléssel húzott egy párhuzamot, és azt mondta, hogy egészen addig, amíg az emberek úgy akartak repülni, mint a madarak. A természetes repülési módot próbálták leutánozni, addig legjobb esetben összetörték magukat, rosszabb esetben új ember kellett, aki próbálkozik, de abban a pillanatban, hogy elengedték ezt a természetes repülési, hívjuk technológiai, természetes repülési módot, és elkezdtek mesterséges módot találni, tehát például egy merev szárnyat, egy meghajtótoló húzóerőt vele kombinálva, akkor hirtelen fölszállt a Wright fivéreknek a repülője.

És ugyanezt látja ő, vagy hát látta ő '16-ban már a mesterséges intelligenciánál, amikor még nem, hogy generatív II-ról nem beszéltünk, de hogy az Emmiről alig beszéltek néhányan, hogy az nem ugyanolyan működési mód, mint az emberi agy, nem ugyanúgy képes dolgozni, mint ahogy az ember képes dolgozni, de a végeredmény, az ugyanúgy intelligens, csak máshogy jön létre. Tehát mi emberek, ugye azért tartjuk a mesterséges intelligenciát intelligenciának, azért húztuk rá ezt a fogalmat, mert látszólag azt csinálja, amit mi.

Igen, tehát hogy az egy.

Beszél, meg rajzol, meg alkot.

Visszatérő kérdés.

Elemez.

Egyébként értsük, hogy az ember intelligencia az mi vagy nem. Az én személyes olvasmányaim, és ezt nem mentem olyan mélyre, egyébként azért nem értjük ezt teljesen tudományosan. Tehát azt kell mondani, hogy szerintem ma nagyon nehéz azt mondani, hogy az ember nem így működik, mint a generatív VM, mert szerintem az emberről sincs olyan képünk, az agyműködésről, meg nem arról a hálókról, tehát hogy abszolút értetek vele, csak az is nagyon érdekes, nem, hogy van-e prekoncepciónk, hogy akkor az emberi agyat leképezzük, de valójában az emberi javakat nem tudjuk leképezni, mi sem értjük annyira. Szóval nagyon transzformatív és nagyon jó a példa, szerintem ez a marhára jó a párhuzam ebből a szempontból is, mert akkoriban, amikor megpróbáltuk a madarak repülését utánozni, mi sem értettük a madarak repülését, mert olyan gyorsan zajlott, hogy csak úgy kábé láttuk, hogy valamit mozgatnak ott, ami ilyen kiterjedt.

Ezért volt az én kérdésem is még korábban, még mielőtt kitértünk arra, hogy milyen nyelvi modellek vannak, hogy voltaképpen ezeket a homokozókat vagy innovációkat hogy lehet úgy megvalósítani, hogy hát Raiffee-fivérek előtt is próbálkoztak többen és lezuhantak, de hogy ők nem tudták átadni ezt a tapasztalatot, hogy ne így tedd. És ahogy egy bankban én azt gondolom, hogy nem tudsz azonnal bevezetni valamit, ami mesterséges és kognitív és intelligens, és mindenkit érint egy-egy emlegetés módon, merthogy azért vannak etikai kérdések, meg vannak ilyen humán security kérdések.

Meg szabályozói kérdések.

Nektek is nagyon fontos a homokozó szó, amit használtál, mert Magyarországon egyébként van bankszektorban létező és használható homokozó, ahol nem kell betartanod azokat a jogszabályokat, mint a valódi ügyfelekkel. Úgyhogy itt igazából lehet, hogy tényleg vissza tudom adni a szót, hogy ti mint NBA-bank, hogy tudtok kísérletezni a mesterséges intelligenciával? Vagy akár generatív részével?

A definíciókat is mesélte 16-ban, '17-ben, hogy mik történtek, és én magamban dilemmázom, én nem foglalkozok régóta a témával, tehát klasszikus orosz tanár, hogy akkor most láttak, hogy jön az angol, meg a rendszerváltás, akkor gyorsan, akkor angolt tanulunk. Egyébként jól tették, mert valójában tényleg az angol nyelv felfutása volt a siker, egy jó óra óra óta. Őt aztán mi is jó lovagolunk, aki éjjel foglalkozik. És azt akarom mondani, hogy volt egy nagyon-nagyon ilyen tanulságos pillanat, pár hete hallgattam a Larry Ellisonnak az előadását. Ugye a Közúri Klubnak az alapítója, és egyébként 79 éves talán, a mai napig ő a Chief Technology Zsófi szerep. 79 éves az ember, hát mondjuk olyan dinamikus, mint Mihályman összeadva, tehát valamit azért szed.

Szerintem, de a lényeg az, hogy az origo éves konferencián tartott a stratégiai előadást, egy órás meglehetősen az interneten, és ő maga úgy kezdte az előadását, hogy ő tavaly novemberben meglepődött. Tehát, hogy Oracle legjobb barátja volt, a Steve Jobs, nagyon jó barátja az Elon Musk, a legközelebb van, pontosan tudja, mi történik, de ő is ugyan átütésnek érezte azt a pillanatot, amikor a Chad GP-t kiad, hogy most van egy olyan képesség, amit már tényleg generatív mesterséges intelligencia szintjén tudunk kezdeni, ez már valójában generál, és valójában jól generál és intelligens, és őneki a válasza az az volt, hiszen kicsit radikális, akkor innentől kezdve átlagítjuk a vállalatunkat, innentől kezdve minden új terméket már nem emberek írnak kódba, hanem a mesterséges intelligencia.

Az egész adatbázis technológiánkat, amire épült cég az elmúlt 30 évben átállítjuk arra, hogy nagyon jól futtassa a mesterséges intelligenciát, csak azt akarom mondani, hogy aki nem foglalkozik vele 6 éve egyébként, ő sem érzi magát még kihagyva, mert Larry Ellison és tavaly novemberben a saját bevallása szerint lepődött meg, és kezdte átállítani szerintem túl radikálisan az Oracle nevű világvezető vállalatát. Szóval nekem ez nagyon meglepő volt, és most csávó 79 éves, tehát lehet tőle tanulni szerintem. Na és akkor a kérdésedre a válasz, ahogyan. Azt hiszem, a hogyanban van egy pár fontos ilyen pillanat, ami a gondolkodást meghatározza. Az egyik, amiről szerintem most beszéltünk, csak mondjuk is ki, hogy már ma tartott ez a technológia, hogy vállalati kis nagyvállalati körzetben is lehet használni problémamegoldással.

Tehát kísérletezéssel lehet majd elmesélni mindjárt, de hogy ez ma már van annyira érett, hogy tud problémákat megoldani, valódi problémákat. Nemcsak azt, hogy generálok egy e-mailt poénból, meg egy Facebook-posztot, hanem be tudom illeszteni akár más problémák megoldására, és mindjárt beszélek erről. A másik, hogy érdemes úgy gondolkodni a generatív mesterséges intelligenciáról, hogy van egy kollégánk, ami virtuálisan létezik, és ez a kolléga ez nem alszik, alapvetően valamilyen szinten tanítható. Hol tudnék használni ilyen kollégát a működésemben. Valószínűleg nem ott használnék egy ilyen kollégát egyébként, amikor az én mamám a legkritikusabb, a legérzékenyebb adatok, ami az életben múlik rajta, de azért vannak arra pozitív kérdések, általános kérdések egy banki működésben, bármi működésben, ahol be lehet vetni.

A harmadik pedig szerintem nagyon fontos, hogy nem elkerülhető vállalatként a foglalkozás kérdése, mert a kollégáktól ez jön. Én személyesen még nem éltem ilyen technológiát, az internetbundban én még nem voltam tudatképes ilyen szempontból, azt csak olvasmányokból ismerem, de sokat beszéltünk itt Blockchainnel az elmúlt időszakban, RPR-ról, mindenről, nem láttam még ilyen technológiát, ami ilyen szinten alulról jön a vállalatban, hogy én használom a saját életemben, mikor fogom használni az NBA banki életemben is végre, mert szeretnék hatékonyabbá válni. Nem törik ránk meg az ajtó, de hogy tömegével jönnek az e-mailek és megkeresések, és nyilván egy banki környezetben ezt biztonságosan nekünk kell megteremteni.

Van az a sztori, a samsungos történet, hogy valamelyik kóder betöltötte a forráskódot a CSPT-be, a GPT úgy működik, hogy van egy nagy központi modell, és minden válasszal igazából ezt tanítjuk. Ami szerintem Tokoky így általános emberként, mert hogy hozzájárulunk ehhez a nagy intelligencia létrejöttéhez, de bankként nem oké, mondjuk az ügyféladatokat betöltsük vagy olyan coach-sorokat, és ez visszatanít. Tehát mit csinált az összes bank? Letiltotta a CHBT-t, hogy ez biztonságosan, hogy ne történjen ez meg, ez radikális döntés, de nem tehetjük meg, hogy nem adunk alternatívát. Utolsó az a kísérletezés, és bocsánat, hogy én hosszúra húzom, csak fontos, mert a válasz, szerintem a válasz tök egyszerű, hogy egyetértünk ezekben az alapvető elvekben, hogy minden ilyen technológiával, egyébként majdnem minden nagy kérdése és pénzügyi tudatosság, vállalkozó ismeretek, olvasni róla, videókat nézni, meghallgatni, egy dolog, saját bőrödön kipróbálni kicsiben, és abból tanulni, az más dolog, de hogy ez az egy a 100-hoz típusú értékteremtésnek hatékonyság, hát ugye aki már bukott el pénzt, ő is azt tudja, hogy utána hogyan viszonyul hozzá, meg akár a vállalkozásához is.

De a lényeg a lényeg, hogy szerintem, aki abban sikeres akar lenni, az el kell kezdjen kísérletezni a technológiával, és kicsiben kell olyan problémákkal kísérletezni, ahol nem baj, ha hibázik. Mert az ember is hibázik, mi is hibázunk, de az a különbség itt, hogy az beépíti a működését, akkor nyilván ezer dolgot tud egy pillanatban elvégezni, még mondjuk egy-két hibát védtünk itt óránként. Tehát mi így közelítjük meg, és akkor mit csinálunk? Mi két dolgot csinálunk. Az egyik az, hogy edukáljuk a kollégákat, tehát elkezdtünk egy tulajdonképpen egy ilyen bootcam sorozatnak hívjuk, ahol 20 kollégánkként megtanítjuk nekik az alapvető generatív mesterséges intelligencia eszközök használatát, a Bing-et, a CSPT-t, a Google Bardot, stb., és utána pedig megkérjük őket, hogy gondolkodjanak MBH-s problémákkal az ő kísérletükben, hogy mire lehetne ezt használni, majd pedig jöjjenek vissza, és utána még adunk nekik tanulni valót otthonra is, hogy olvassanak.

A másik pedig, és ez a gyakorlati, hogy létrehoztunk egy olyan saját belső szemboxot, ahol biztonságos körülmények között deskálázhatóan, mi ezekkel a modellekkel most dolgozunk, hogy hogyan tudunk banki problémákat megoldani. Az egyik ilyen, amit megosztok, az az, hogy hogyan tudunk például a saját szabályzatainkban nyelvi modell segítségével válaszokat generálni, ami válaszuk alapján ők jobban működik a fiókban a kolléga, vagy jobban szolgál ki ügyfelet. Nagyon kevés ember van, aki fejből tudja az összes szabályzatot egy bankban, és megkérdezni, amíg egy chatbotot, hogy figyelj, hogy van ez, akkor ez a jelzálog, na, akkor most hogy van vissza? Megkérdezem, a nyelvi modell megkeresi egyébként a mi szavazatainkban, és generál egy jobb szöveget, mint én tudnék egyébként magyar nyelven, pedig én elvileg tanultam magyar nyelvet, az óperiál, meg ugye szilíciumvölgyből csinálja.

Úgyhogy mi így közelítjük meg. A víziónk az az, hogy ez a drogedukáció és ez a platform, ez egy ilyen folyamatos együttélésben fog élni, tehát jönnek a Youtube kollégáktól, meg tudunk oldani kicsi problémákat, először tíz-húsz-harminc embert érintő problémákat, és ahogy skálázzuk, én remélem, hogy évek alatt, vagy akár hónapok alatt, de inkább szerintem évek a technológia miatt eljutunk oda, hogy mondjuk ez ügyfeleknek is elérhető problémákra ad választ. Sokan vagy nem tudom, ti megkérdezitek-e, de vannak azért olyan piacon szereplő bankok, akik egyébként rendelkeznek elvileg mesterséges intelligenciával felvértezett chatbotokkal, és tényleg nem őket, hanem óriási munkaóriási eredmény, de használjon valakit chatbotokat, azokat a chatbotokat, tehát hogy szerintem akkor fog ez igazából átütni, amikor tényleg olyan élmény szintre jut, és olyan válaszokat ad, mint egy HGP téma.

Mi ezen dolgozunk, ezt a képességet megteremtsük, és ez szerintem nem napokra, nem évekre van, addig pedig házon belül használjuk ezt problémamegoldásra.

Ez nagyon fontos, amit mondtál, hogy egy szűk keresztmetszetben tanuljátok ti is. Tehát hogy nemcsak a nyelvi modellt tanítjátok vissza, hanem saját magatokat is tréningezitek arra, hogy hogy lehet ezt használni.

Így van. Ami idejött, és ez nagyon fontos, mert ebben a témakörben, amikor ilyen mesterséges intelligencia, meg bank, akkor ugye nyilván ez az IT biztonság, ez óhatatlanul is szövődik ebbe a kérdéskörbe. Az lenne a kérdésem, hogy jelen pillanatban vagy az elkövetkezendő időben ilyen tanulási processz mellett. Például honnan fogod tudni, hogy az a kollega, az a kollega? Ugye három alapvetése van az IT biztonságnak, az egyik a rendelkezésre állás, amit most barokkos túlzással, de ezt kippeljük, hiszen most nem erről beszélünk.

Beszéltünk róla.

Beszéltünk róla.

Van rá alibink, hogy szkipeljük, megyünk tovább.

De hogy ezt szerintem most alibi arra, hogy skipeljük, de hogy a hitelesség és a bizalmasság. Tehát, hogy honnan fogjuk tudni garantálni azt, hogy bizonyos felhasználó valóban az a felhasználó és nem egy ilyen virtuális felhasználó, aki valamilyen információhoz hozzájutott.

Szerintem ez ma még nem megoldott probléma. Tehát ha van ennek a világnak, vannak nagy kérdések, listája, ha gyűjtik mondjuk a legnagyobbak, akkor ez rajta van a toplistán, az biztos. Mindjárt beszélünk alapelvekről, megközelítésről, de ez ma fontos, hogy nincs kitalálva, hogy azt sincs kitalálva mondjuk, hogy az a tudás, amit én mondjuk emberként létrehoztam, utána valaki ezt felhasznált egy modell betanítására, abból a modell valamit csinált, amivel valaki más pénzt keresett, akkor énnekem most akkor hogy van ez? Most pontosan, meg a monarchizáltól a dolog, tehát hogy ez sincs kitalálva. Én szerintem alapelvek vannak, hogy a szabályozó is ezerrel dolgozik ezen, tehát én azt gondolom, hogy három szintje van.

Van az etikai szint, a legalja, és válaszoljunk arra, hogy valaki bűnöző vagy nem bűnöző, ez tök fontos, tehát hogy ma is tudjuk, hogy a Cyber Crime, az a világ egyik legnagyobb gazdasága. Ővelük nem tudom, hogy vesszük fel a versenyt, ez egy másik kérdés, de amikor alapvetően a mi etikai megközelítésünkben vannak alapvető emberi normák, az ügyfelet nem vezetjük meg, teljesen tájékoztatjuk stb. Ezt be kell tartani. Van a másik szintje szerintem, a meglévő jogszabályok. Ma is nagyon sok minden szabályozva van egyébként bankszektorban is, világban is, ha te egyébként megvezetsz valakit, meglopsz, megtévesztesz, az bűncselekmény, arra vannak szabályok, itthon PTK, BTK, úgyszintén nem tudom, hogy hívják, ezeket be kell tartani, és ugyan az AI szintje, ahol én azt gondolom, hogy alapelvekkel fogunk majd találkozni, hogy ki kell találni valamit arra, hogy hogyan azonosítjuk a hús-vér embereket, és aki nincs azonosítva, az valószínűleg arra a feltételezésre lehet jutni, hogy akkor az valószínűleg nem hús-vér ember.

Ugye például a Sam Oldmannek, aki az Open Airnek a most vezérigazgatója, meg egyébként alapítója is volt. Őneki van egy másik projektje a World Coin, ők például azt találták ki, hogy blockchain alapon retina scannerrel egyébként fölvesznek minden egyes emberről a világon személyazonosságot, és te ennek segítségével tudod magaddal azonosítani, hogy én a személy Laci vagyok, én nem egy kitalált avatar vagyok, amit a legelején láttam egy modellel. Ez az én privát véleményem, szerintem ez valami, ha nem is ez a megoldás, valószínűleg nem ez lesz az, de valami megoldás kell arra egyébként, hogy megkülönböztessük a hús-vér embereket a nem hús-vér emberektől, és innentől kezdve ezt kell tudni végigvinni a működésben, nekünk tudnunk kell fogadni egy ügyfélhívást, és megtudnunk, hogy akkor ő most kicsoda.

És akkor jön a poén, hogy szerintem nemcsak a csalóknál lesz az, hogy nem emberekkel beszélgetsz. Tehát, hogy az egyik youtube-készülék, ami nagyon adja magát. Hát szerintem kettő is van, az egyik az poén, a másik az meg szakmai, kezdem a szakmaival. Az egyik jut eszembe, hogy nagyon adja magát ebben a világban, ezek a személyi asszisztensek. Tehát ez a vedd meg a repjegyet, intézd el ezt, mikor odaérnem, és akkor jönnek a repülő szintje, utalja át neki, fizesse be a számlát. És simán lehet egyébként a személyi asszisztens, az be tud majd telefonálni a bankban, hogy én egy perces saját nevében hívom a bankot, szeretnék abban segítséget kérni, hogy ez hogy van. Ugye a metameta, amikor az, hogy a gép beszélget géppel majd, tehát hogy most maradjunk annyiban, hogy a személyasszisztens beszélget egy emberrel, és ez nem csaló, ez valódi, és tudnunk kell, akkor én most nem a percet sajnos hívtam, percet sajnos az asszisztense hívta, akit nem tudom, kétnek hívnak, vagy a húsz porondpontosnak áll miatt, de akkor hívj egy ilyen banda.

Hívják Claire-nek, biztos, hogy ilyen is van a világban. Ez az egyik use kéz, és akkor itt is felmerül. A másik meg a.

Gizike, az online hiú társkeresésnek, de hogy miért ne lenne sok embernek egyébként egy ilyen barátnője vagy barátja egyébként? Hát most miért ne tartana egy ilyet? Akikkel jót lehet beszélgetni, megnyugtatja, tehát ha kivesszük a testi kapcsolatokat, akkor az emberi kapcsolatokból, akkor elég sok mindent van ott egyébként azon túl, még ha sokáig a testiségre gondol, mivel kapcsolatokról beszélgetünk, miért ne lehetne egy reálbarátnője majdnem mindenkinek, aki jót beszélget, küld még képeket is, megnyugtat, este még föl is ad, hangja is van, magyarul is tud. Én azt gondolom, ez egy komoly biznisz lesz, mivel bankként ezzel nem foglalkozunk.

Ezt inkább kiszervezted, ezt kiszerveztük bankon kívülre. Na, tehát komoly kérdés, és nincs megoldva, és szerintem alapelvek vannak, megoldás még nincsen.

Nagyon jó, erre most nem tudom, hogy 3-4 gondolatomból melyiket fogom először előhúzni, mert hogy tényleg beleértünk azt hiszem, hogy a sűrűjében ennek a témának, ami már nemcsak bankszakma, de én nagyon hiszek abban, hogy olyan szolgáltatóknak, mint egy bank vagy egy telekommunikáció, vagy mondjuk egy állam. Neki érteni kell az élethez, tehát hogy tudnia kell azt, hogy az ő ügyfelei hogyan élnek, nem kémkednie kell, csak értenie kell. Azért, mert különben nem tud jól kapcsolódni, mert amikor én fizetek, akkor én az életem egy részét intézem. Amikor én hitelt veszek fel, akkor az életem egy részét intézem, és az a jó kiszolgálás, amikor értik, hogy nekem miért kell a hitel, és értik, hogy hogyan kell, vagy értik, hogy nekem hogy kell fizetni.

Tehát hogy ezért szerintem marha érdekes ez, hogy mi minden zajlik majd az ügyféloldalon, ami nem a mi szolgáltatásunkba épített mesterséges intelligencia, hanem az ő életében használt mesterséges intelligencia. Az egyik gondolatom, hogy én egyébként két hónappal ezelőtt töltöttem el heteket azzal, hogy kerestem és próbáltam találni egy ilyen digitális asszisztenst. Én mondjuk, mint cégvezető kerestem, tehát nem feltétlenül a magánügyeim intézésére, de hogy ez egy nagyon komoly szándékom, hogy találjak egy ilyet, és eléggé el vagyok szontyolodva, merthogy hosszas keresés után nem sikerült még olyat találnom, aki valóban megoldja azt, amire nekem kell, de hogy elég valószínűleg tartom, hogy félévente meg fogom ismételni ezt a keresést, mert nem gondolom, hogy évekig fog tartani, amíg ez megjön.

Nem fogja megtartani. Most a Bossi beleszólt, de Pomuka egy videó volt, amikor én is elgondolkodtam, hogy ugye mikor benne vagy egy ilyen változásban, meg így látod, akkor sokszor azért mi ilyen boomerekké válunk vajon? Hát azért csak nem, nem? Hát azért fú, de ciki lenne, ha így működne, és akkor nekem is volt egy ilyen élményem, aztán valószínűleg rohadtul megtörténik, és akkor ez így van, és el kell fogadni. Tehát ránézek arra, hogy ma mondjuk a tiktokot hogy használják, mondjuk nálam fiatalabbak, hát eszembe se jutna egy használati trükköt, aztán van, de ugye most dolgoznak azon, főleg a Facebookja, mert a nyomólebát is nevezte magát a metaverzum, és sokan azt gondolják a metaverzumról, hogy akkor az egy ilyen, hát akkor avatárok, és akkor amit avatárok beszélgettünk, és tök rossz a grafika, meg minden, rohadtul nem.

Ugye a metaverz az, hogy tényleg kvázi leképezzük a fizikai világot, de hogy egy ilyen digitális meg a fizika között egy ilyen átmenetet képzünk. Nagyon sok jóskészlet lehet, az egyik jóskéz az az az. Most csináltak egy olyan szenvedélyt a rebennel közösen, ami kvázi azonnal tud így ilyen kiterjesztett valóságot, mondjuk rád nézek, és akkor három korod van, meg hasonlóság, tök joggal, de nem ez a dolog, hanem most van egy start, aki azon dolgozik, hogy ő folyamatosan veszi azt, amit én látok, amit hallok, és utána ezt nekem letárolja, tehát a memóriámat digitalizálom, és akkor azt mondja nekem, hogy majd ő csinál nekem egy kis javaslatot, hogy mivel foglalkozom az alapján, hogy én ma mit csináltam.

Szóval szerintem jönni fog, és azt akartam csak mondani, hogy ez ki fog aludni, szerintem a kétdimenziós internetvilágból, és be fog épülni valószínűleg a háromdimenziós emberi világunkba. Énnekem ez a szint volt az, amikor már az van, hogy tudja, hogy mit hallok, meg mit látok, amikor már úgy, hát hogy mondjam? Nekem azért, mert intruzívnak éreztem az életemben, és szinte biztos vagyok benne, hogy húsz évvel beszélgettünk, már lesz olyan generáció, lesznek olyan csapattagok, akik már használnak ilyen technológiát.

Teljesen normálisnak tűnik. Illetve pár adással ezelőtt pont az volt a példám, hogy az unokáim hogy tudnak velem beszélgetni úgy, hogy én már nem vagyok.

Itt a technológia, tessék, csak a tárhely kérdése, hogy hova digitalizálják azt a mennyiségű adatot, és az AI az hogy dolgozza, és hogy tanulja meg azt a viselkedést, amit én itten produkálok egy beszélgetést.

Őszintén szólva, itt vannak asszonyok, oké, bumm, oké, bumm, oké, akkor lerakom, és akkor hazamegyek típusú, tehát.

De ugyanez, hogy ez a műhús nem műhúsnál, és tényleg, hogy most van olyan technológia, ugye ez génbiológia minden segítségével, hogy.

A generatív hús.

De ez a.

Vagy olyan hús.

És hogy a cella, azt nem tudom, hogy jó szavakat használnak-e, elnézést, én közgazdászok közben gék, és a kémiához nem értem, a biológiához, de hogy leképzik cella szinten azt egyébként, hogy ugyanolyan szaftja van, ugyanolyan zsírja van, mint ahogy. Tehát én ezt nem akarom megélni, mert tudom, hogy kell, meg komolyabb átszerelés van, de hogy itt már én is buktam.

Akkor inkább a rovarok.

Inkább visszakanyarodva egy pillanatra. Nekem kedvenc analóg példám, vagy hasonlatom erre, amikor szintén ebben az időszakban, amikor én belső innovációs vezetőként dolgoztam, volt egy gyakornokunk, akivel beszélgettem, és egyszer elmesélte, hogy fú, maradjon fel van dobva, mert olyan romantikus dolog történt vele, hogy őt felhívta a barátja. Merthogy egyébként addig heteken, vagy nem tudom, mennyi időn keresztül csak chateltek. És persze ők még, tehát fizikai ember, fizikai ember, tehát néha találkoztak is, meg minden, de hogy egyébként az, hogy ő felhívta telefonon egy régebbi technológián, ez neki romantikus élményt adott, de láttad rajta, hogy teljesen feltöltötte őt. És most kicsit ugyanezt érzem ennek kapcsán is, hogy azért nekünk ez megmosolyogtató, de neki ez egy teljesen valós megélés, ő nem érti azt, hogy nekünk miért megmosolyog.

Nem érti, tehát hogy nem tudod neki átadni már, mert nem abban nőtt fel. Ez a generációnk közötti különbség. Nem a korkülönbség más, hanem az, hogy másképp nőttünk fel.

Igen.

Más volt akkor a normális, vagy ez megszokott.

Nem voltak dolgok.

Ugyanez lesz itt a mesterséges intelligencia kapcsán is, tehát az, hogy én tudok beszélgetni egy virtuális lénnyel vagy virtuális technológiával, az mondjuk szerintem már a mostani tizenéveseknél mindenképpen ez fog eljönni, hogy neki ez teljesen természetes lesz, ő nem érzi, hogy ez most egy nagy dolog, ő ezt el is fogja várni, hogy akkor felnőttként szolgáltatóknál ez mindenhol legyen meg, hogy őneki legyen egy sajátja. Abban nem vagyok biztos, hogy azt el fogja várni, hogy neki ilyen barátnője vagy barátja legyen a fizikai társ helyett, de az már ma van, tehát hogy nem lesz, meg nem tudom, hogy mentális egészség, Zoli kedvenc idei új témája, hogy ma vannak olyan asszisztensek vagy segítő technológiák, hogy arccal, hanggal, képpel tudsz beszélni például az alkoholproblémádról.

Vagy például a depressziódról.

Valami mondok mást is, hogy ő nem akar, tehát nem úgy csinálják meg ezeket, hogy ne legyen szükséged társra az életben, de ha éppen nincs kivel beszélne arról, ami egyébként ciki, meg nehéz téma, akkor vele marha jól el tudsz beszélgetni. Az egyik ilyen asszisztensnek a fejlesztője az a pánamerikai Hells Organization. A pachosok elmondták, hogy nekik eddig személyes tanácsadóik voltak, akikkel le lehetett ülni az alkoholproblémákról beszélgetni, ezt hívjuk 100 százaléknak, mondjuk, vagy kiindulási indexnek, 100-as indexnek, hogy egy hónapban hány ilyen beszélgetés zajlott a pachos, személyes asztali segítőkkel. Mikor bevezették, és egy kicsit még trénelték néhány hónappal az indulás után, ez a 100, ez fölment olyan 6-700-ra.

Tehát hat-hétszer annyi segítő beszélgetést tudtak lefolytatni. Annyival több embernek tudtak segíteni.

Abszolút tudok kapcsolódni, most éppen a következő konferencia, ami erről fog szólni, hogy hogyan fektessünk be az emberbe. Én nagyon örülök neki, hogy Buda László, Dr. Buda László elfogadta például a meghívásomat a Groupama Arénás megbeszélésre, és ő ott lesz ezen az AIOS témán. És azt szerettem volna ezzel visszajelezni, hogy képzeljétek el, hogy egyre nagyobb mentális nehézségeket okoz pont ez ennek a működése. Tehát mi van akkor, hogyha te, mint vezető kiadsz egy feladatot? Ott ül az ifjú Titán, aki egy Chad GP-t is segítségével felülbírál téged, és egy teljesen más úton jobb megoldást szolgáltat, miközben te nem ezt kérted. Vagy ott ül mellette a kollegája, aki még éppen dolgozik azon, hogy hogy fogja megoldani a feladatot, és a most érkezett egy éve itt lévő kollega meg már készül.

De hogy vezetőként is milyen átalakulások fognak bekövetkezni, és önmagában ennek a változásnak. Ha már változással kezdtük, akkor egy picit még visszahoznám ennek a változásnak. Nem fejeztük be, csak hogy a változás aspektusait szeretném ezzel kiemelni, hogy milyen hatással van ránk egy technológiai megjelenés. Tehát hogy azt ne felejtsük el, hogy annak idején, amikor az ipari forradalomban megjelentek az új technológiák, hát géprombolásról beszéltünk. Na de hogy tudsz rombolni egy ilyen technológiában? Úgy, hogy lehet, hogy céges adatok is vesznek el adott esetben, mert úgy rombolsz. Zárójel, ezt most csak egy ilyen kis kitekintésre a mentális egészséghez adtam, mert a mentális egészség és az IT biztonság elkezdett összefüggésben lenni.

Abszolút. Nem érdemes bemenni egyébként, de tényleg megemlítés biztos érdemes, hogy komoly vita ebben az egészben, amit most hoztál példaként, hogy akkor ipari forradalom, internet, satöbbi, hogy mi lett a világgal. Jobb lett, rosszabb lett. Ugye minden változásban valaki kívül van, valaki belül van, és szerintem a tapasztalat a múltból, és én azt gondolom, hogy itt is ez fog történni, a világ összességében egyébként fejlődik, de lesznek olyan rétegek, és ez inkább nő ez a rétegnek az aránya, aki egyébként ebből kimarad, és nem tudja élvezni, és lesz egy elit, aki meg ennek learatja a gyümölcseit. Azt kell mondani, hogy a világ szempontjából, azt hiszem, az, hogy jött ez az egész boom, és van és lesz.

Szerintem ez jó. Az egyén szempontjából, és ezzel ösztönzök mindenkit, és rohadt oda kell figyelni, hogy mit tudok tenni egyénként, hogy a jó oldalai ennek a dolognak, mert szerintem ez egy ilyen aránytalanul, tehát a maximalizálás aránytalanul leveszi egyébként aratva szerintem egy bizonyos kör által, ami lehet, hogy egy elég nagy kör a világban, számosságában, ha darabra nézzük, de arányaiban egyébként könnyű lesz belőle kimaradni.

Hadd hozzak ide egy példát, amit nagyon sok előadásomban elmondtam korábban, most egy ideje valahogy nem került elő, hogy a világ első városa, az körülbelül tízezer évvel ezelőtt épült meg Törökországban. Nagyjából majdnem két évezreden keresztül egyébként lakták. Ebből, ha meg tudnám most mutatni a képét, akkor nagyon szembetűnő lenne, hogy nem voltak utcák. Az első város az úgy épült, hogy így házak egymás között, és a közlekedést azt én létrákon meg a háztetőkön oldották meg. Az egy innováció, hogy ma utcákon villamossal, meg trolibusszal közlekedünk, meg ne adj isten pöfékelő dízelkocsival, de hogy azt azért akkoriban lehet sejteni, hogy mondjuk milyen felzúdulást váltott volna ki, hogyha valaki ebben a városban, ami ott föláll, és azt mondja, hogy srácok, szerintem itt kéne egy utca.

Tehát, hogy ezt a változásmenedzsmentet, ezt akkoriban úgy hívták, hogy akasztófa, meg megkövezés, meg nem tudom, fekete humor.

Nem így történt, tehát nem, abban a városban soha nem lett utca. Az történt, hogy épültek városok, előbb-utóbb épültek olyan városok is, amiben lett utca, és előbb-utóbb senki nem akart olyan városban lakni, ahol nincs utca. Tehát ugyanaz lesz szerintem a mesterséges intelligenciával is, hogy vannak cégek, ahol nincs mesterséges intelligencia, mert le van tiltva már szabályozás, meg biztonsági kérdés, nem tudom. Vannak cégek, ahol van. Na most ez annyi a különbség szerintem a régi volt mai Törökország volt területén lévő város átalakulása, meg a mesterséges intelligencia átalakulása között, hogy mondjuk van egy százas osztó, ma század, meg ezredannyi idő alatt zajlik le ez, ami azt jelenti, hogy nincs idő kihalnia azoknak az embereknek, akik nem akarják megélni a változást, tehát ezért nagyon egyetértek ezzel.

Jól van, na viszont annyira sokat szakmáztunk, hogy ezt nem szabad annyiban hagyni, merthogy a hallgatóink visszajelzik nekünk, hogy milyen jó, hogy egy órás adásban nem végig csak ilyen nagyon kemény kérdéseket feszegetünk, amit megbeszélni sem egyszerű, de hallgatni is nehéz, hanem megmutatjuk közben azt is, hogy mi is emberek vagyunk, és hogy érdekes emberek ülnek itt. Feltennék ma is egy személyes kérdést, hogy ha már generatív dolgok, két toll is van az asztalon, ki hogy áll a kézírással, hogy van-e még, amit kézzel szerettek vagy szeretünk írni, majd nyilván én is elmondom, illetve vártok-e másoktól mondjuk ilyet, hogy írjon kézzel, ne írjon kézzel, hogy vagyunk most ezzel?

Egyébként ez az írásos kérdés amúgy ment, hogy én honnan indulnék, hogy ha már én nem kézírásnak. Én nem várok el valakitől kézzel. Én elmondom, hogy én miért használok kézírást és szerintem van olyan típusú problémamegoldás, amiben az emberi oldalt még valamilyen segíti, vagy lehet ebben is boomer vagyok, kiderül, de önmagában az a képessége az embernek, hogy hajlandó valamit végiggondolni, Isten magának leírni és szintetizálni, ebben az írás egy óriási nagy eszköz a szintetizálás szó kapcsán. Tehát én például, hogy működöm, van egy nagy probléma, azt szeretem leírni magamból, és a végére rávenni magam, hogy férjen rá maximum egy oldalba. Ugye elég híres példa erre a vállalati működés oldala, az Amazonnak ez a híres, maximum hatoldalas ilyen memo struktúrája.

Ők azt mondják, hogy ami hatoldalas memória nem fér rá, az nem létezik. Azért én úgy hallottam belőle, hogy ezt most pontosan úgy kerülik meg, egy éves tervezésben is, hát sok milliárd dollárról döntenek, ahol lehet mellékletet rakni a hat oldalhoz. De az én életemben, megszámolom, hogy általában ebben az életében nincs olyan, ami ne férne el két-három oldalon, ez szinte zárva egyébként a napi problémák szintjén, és szeretek írni, és erre a kollégámat is ösztönzöm, hogy ne fölhívjon és elmondja, hanem üljön le, szánja le azt a 20 percet, gondolja végig, és írja le, a másik negyvenben sajnos az a tapasztalatom, hogy átlagosan az ember elkezdi írni, akkor rájön, hogy nem is értette, és amikor volt a végig kézírás.

Én a kézírást egyébként erre a kérdéskörre nem használom, de szoktam kézírni általában akkor, amikor valamiért ez a két d-s világba legépelés, az még valahogy úgy bekorlátoz, hogy nem tudok vizuálisan gondolkodni, pedig használok rengeteg eszközt, amit Miró-bor, ami leképzelhető, kettő dimenzióban leképzi a 3d-s gondolkodást, de valamiért engem az szokott felszólítani ezekben az igazán kreatív gondolatproblémákban, hogyha tényleg a noteszembe rajzolok és abba írok. Egyébként jegyzetelni, ha már nagyon személyesen, akkor én ilyen oda-visszamenős vagyok, hogy néha jegyzetelek füzetbe, de általában most már digitálisan, és ebben viszont jobban bevált nekem a digitális hozta, azért könnyebb rákeresni, megtartani, az akár a Z I Tanítvány az alapján, de az igazán kreatív problémákra használok, egyébként átjutok itt mellettem ez a kis papír is, tehát amikor gondolkodok, akkor általában valamit csinálok a kezemmel, és ez segít akkor így a szintézishez megérkezni.

Úgyhogy én szerintem van helye az írásnak, nagyon, a kézírásnak meg egyénfüggő, hogy valaki el tudja-e a kérdést térben ezt képzelni, ezt a kreatív megoldást, vagy kell neki a papír. Nekem néha kell, de már itt negyed ritkábban.

Zoli, én elképesztően arra használom, mint Downboarddal a merengőjét. Tehát én így kihúzok egy szálat a fejemből, és azt fölrajzolom. Tök mindegy, hogy hogyan, fölrajzolom egy papírra. A digitalizáció az az, hogy lefényképezem. Tehá, hogy a papírt már nem viszem, de hogy fizikailag lefényképezem, és rendkívül sokszor van az, hogy egy megbeszélésen akkor, amikor mindenki elvesztette a fonalat, akkor fogok egy flipchartot és telerajzolom. És akkor derül ki, hogy voltaképpen nem is beszélünk ugyanarról, meg egyáltalán nem is az a téma, meg senkinek nincs a fejében semmi, viszont már ott ülünk egy órája.

De te ezt tudod szintetizálni.

Én ezzel szintetizálok.

Rájöjjenek.

Igen. Tehát hogy én ebben ugye az, hogy vezetőképzés, meg digitális vezetőképzés, az a tapasztalatom, képzeljétek el, hogy a digitális vezetőt úgy képzem, hogy megtanítom gondolkodni és írni.

Ismét kézzel.

És azért, merthogy fizikailag három érzékszervünk van, a hallás, a látás és a tapintás és a tapintás része, az még mindig erősebb bizonyos értelemben. Tehát most a szaglást kihagyjuk, de hogy.

Már egy jó tintaszag az.

Meg az időt szánnám, szerintem ez tök fontos, hogy én azt látom, hogy az emberek azért hajlamosak, és ezt tapasztalom sokan a nagyvállalatban, hogy az életben is megspórolni a gondolkodás részét a problémamegoldásnak.

És akkor ki szervezni másnak a gondolkodás részét.

Igen, vagy tényleg az, hogy ő akkor túl van rajta, gyorsan végigvonta, ez biztos jó, és általában a komoly, de mellettem a legtöbb problémája, azért kell valami mélysége, és arra nem számolok ki időt, és nem az írás szokott-e mondom a megoldást, akkor kivettem valamire. De mondom, ez nem fontos, hogy kézzel legyen, de kivettem, és ott van. Az szokott-e megoldáshoz, én is azt láttam különben, nagy összevisszaság van és megoldatlan problémák.

Ez szerintem egy nagyon jó példa arra, amit fél órával ezelőtt a természetes intelligencia és a mesterséges intelligencia különbségére igyekeztem rávilágítani. Tehát az, hogy mi emberek, nekünk segít az, ha megfogunk egy tollat, és ha írunk vele, vagy rajzolunk vele, míg a mesterséges intelligencia tök jól elvan enélkül. Ez egy nagyon jó példa szerintem erre a különbségre. De egyébként én itt a Zolihoz aktuálisan tudok csatlakozni, táblára írni, rajzolni egy ötletelő, vagy megoldó megbeszélésen, az néha fél órákat vagy napokat, vagy nem tudom, megspórol a munkából, és néha ezen csodálkozom, hogy miért én vagyok az, akiben ez benne van, hogy akkor én fölállok, és odamegyek a fricskádhoz. Szerintem mindenkinek el kéne érni azt, hogy ilyen szinten értse, hogy mekkora eszköz van a kezünkben.

És akkor itt, ha már ez a problémamegoldás, akkor visszahoznám egy picit magunkat a bankvilágba, hogy így a pénzügyi tudatosságról is szoktunk minden évben sokat beszélni, hogy hogyan tudnánk segíteni az embereknek átgondolni a pénzügyeiket, meg jobb döntéseket hozni, mert az mindenkinek jobb, mert utána, ha meg rossz döntést hoz, akkor nyilván én is úgy vagyok vele, hogy akkor azért jobban esne azt mondani, hogy ezt a bank szúrta el, mert nem mondta meg nekem. Aztán, ha felnőttként kezelem magamat, akkor be tudom vallani, hogyha valamit én nem gondoltam végig. De hogy mit gondolsz Jani, hogy a pénzügyi tudatosságban ez a maximum, ameddig el lehetett érni, vagy pont például ilyen eszközökkel, amiket most fejlesztetek, mesterséges intelligencia használatával, még többet tudunk az embereken segíteni, fejleszteni, hogy még tudatosabban, még ügyesebben, okosabban döntsenek.

Jó kérdés. Ugye a legelején talán mondtam ezt a kísérletezés fontosságát, meg a saját bőrön tanulás. És szerintem ez extrém igaz a pénzügyi tudatosságra is. Azt látom az embereken, hogy akkor beszéltünk arról, hogy pénzügyi tudatosság van, amikor ő tényleg csinálja, és a saját bőrén tanul és hitel áll, és mondjuk ki, akár hibázgat, rossz döntéseket hoz, rossz helyre fektet, nem a legjobb kamaton veszi föl a hitelt, satöbbi, satöbbi. És szerintem az a kulcs ebben a pénzügyi hatóságban, hogy hogy tudjuk minél korábban és minél biztonságosabb körülmények között leképezni a valós életben való hibázást az embereken. Szerintem ez nem csak egy banki fajta, nem ez a jó szó, szerintem ebben vannak, ebben nagyon komoly felelőssége van, hogy ők ebben segítsék az ügyfeleket, akár családi alkalmazásokat, amikor a szülő tud a gyerekével akár tranzaktálni, és mondjuk ott tanulni, vagy egy adukációs anyagot hozni hozzá, tehát ebben nekünk van szerepünk, de azt gondolom, hogy legalább ekkora szerepe van az alapvető oktatásnak és szocializációnak egyébként e kapcsán.

Egyébként ugye ezt gondolom a vállalkozási készségekről is, tehát hogy ugyanez, hogyha te minél előbb elkezded kicsibben megtapasztalod, hozod magaddal otthonról, és utána te már hozod, akkor már a gyereket is hozza, tehát akkor már szocializációs learis, de ugye minél korábban volt tanulás és saját bőrön tapasztalás. Ebben az AI szerintem egy ilyen kettős kétélű fegyver. Egyrészt tudunk mi akár olyan megoldásokat fejleszteni, amivel ők ezt lehet segíteni az ügyfeleknek, de ugyanúgy tudnak olyan megoldásokat fejleszteni, felelőtlenebb és profitéhesebb szereplők, amiben azt gondolom, az ügyfeleknek olyan szinten elvesszük a döntési igényét, és olyan szinten kiszolgáltatjuk a technológiának, hogy már nem igazán nem feltűnik a tudatossága, mert annyira rábízza magát a gépre, hogy igazából azt mondjuk, hogy elbutul ebben a kérdésben az ember egy picit.

Szóval ez egy ilyen nagyon vékony meccs, szerintem honnan kezdődik az, hogy tudatosság, eszköz és fejlődök, és megértem, és tanultam, meg hol van az, hogy a gép elvégzi helyettem, és igazából az én képességeim azok visszafejlődnek, és nem felfejlődnek. Én pont ezt szerettem volna még így visszacsatolni, hogy igen, már most is vannak olyan tőzsdei szoftverek, ahol kvázi a mesterséges intelligencia a legjobb befektetőket próbálja meg leutánozni, de ettől én még nem tudom, hogy hogy működik a tőzsde. Tehát az a csapda a kétélű fegyverben, hogy a normál oktatásból már nem figyelünk be, mert száraz, tehát nem figyelünk oda a tananyagra, mert száraz, meg minek bejárni, meg úgyse fognak nekünk újat mondani.

Ugye ezzel nem tud egyetlen egyetem sem mindennap lépést tartani. Egy tankhajót sem tudunk megfordítani rövid távon, de hogy a másik oldalon meg megjelentek ezek az applikációk, amik igazából pénzt szívnak el attól a felhasználótól, aki regisztrál benne, mert nem ismeri ténylegesen a tőzsdének a működését, a pénzügyeknek a működését, és az edukációt pedig jelen pillanatban azt gondoljuk, hogy az egyetem végzi el. Miközben a bank, az pont ugyanolyan fontos szereplője ennek a pénzügyi tudatosságnak, tehát én ebben maximálisan, amit a János mondott, egyet is értek.

Na, ő meg egymás között, bocsánat, messze tekint, és most te, ez az NBA bankos sapkám le, és csak tehetséges, közös gondolkodó sapka, hogy egyébként, ha tényleg van olyan világkép, ahol hát nincs is jelentősége a mesterséges intelligencia, a pénzügyi tudatosságnak egyébként egy pozitív önképe, mert egyébként én sem tudom, hogy most a falban hol van a kábel, meg akkor most a konnektorban hogy jön az ár, már elolvastam a suliban, nagyon megvan, tehát hogyha nem mennék oda kicserélni, meg akkor meg fogok nézni. Lehet, hogy olyan szinten egyébként, tehát maga a pénzügyi világ egyébként alapterméke közművé válik, hogy miért kell nekem tudatosan gondolkodnom? Hát vannak gépek, amik helyettem egyébként eldöntik az én tervezésemet, egyébként van alapjövedelem, amiből meg tudok élni.

Tehát, hogy simán, simán, de hogy mondjuk egyszámjegyű százalékkal, ami lehet, hogy nullával kezdődik az egyszámjegy, tudnék azért tenni rá egy ilyet, hogy egy ilyen jövőképünk is van. Én azt gondolom, hogy nem ez fog bekövetkezni, de hogyha már közösen gondolkodunk, akkor miért ne?

Van olyan filozófia is, ami azt mondja, hogy nem kell, hogy dolgozzak. Ott vannak a gépek, nem? Tehát a gép dolgozzon, és akkor majd abból én kapok jövedelmet. Persze, a két filozófia között nem lehet, én azt gondolom, hogy most nem lehet előre látni, hogy melyik az igaz. Hát most ugyanígy Bhutánban is, hogy a te nemzeti összboldogságod.

Szerintem sokat lehet előre látni, csak oda kell figyelni azokra, akik ismerik az embert, akik értik, hogy hogy működik az ember. Tehát ha lehet azt mondani, hogy nem tudom, elküldöm sportolni a gépet, és én meg otthon ülök.

Elmondom, hogy nem lesz jó, tehát előbb-utóbb fájni fog. Na ugyanez van egyébként a gondolkodás, hogy lehet, hogy a gép gondolkodik, én meg bambulok, csak az is előbb-utóbb fájni fog, meg lehet azt mondani, hogy majd a gép dolgozik, én meg lustálkodom, csak az is lelkileg előbb-utóbb fájni fog, mert az ember úgy van összerakva, hogy kell neki hasznos tevékenység ahhoz, hogy jól érezze magát. De nem fogod, hiába van alapjövedelem az alap bankszámládon, nem fogod jól érezni magad, ezt nem szabad elégszer elmondani.

Szabad értetni a feladatot, amit a Zoli mondott, abban egyébként az az érzésem, amikor így fogalmazok, de mondom, a banki alapszavazások kapcsán, most kitudom azért másban is élni a kritikus gondolkodással, mint a hitelem kiválasztásában, én akkor most mennyit spórolok, tehát tudok, én most ma is tudnék kitalálni jobb tevékenységet saját magamra. Tehát, hogy valami egyensúly lesz ebben szerintem, de hogy ma, amiről azt gondoljuk, hogy egyébként ma nekünk ez a feladat, az egyre több minden fog beépülni olyan szintű higiéniás közművé, a technológiai segítség, ami már nem kell gondolkodnunk, hogy hogy működik.

És egyébként ezt is akartam kérdezni, hogy emiatt nem érzed azt, hogy egyre nő majd az elvárás a kollégák fele? Merthogy már ilyen, meg olyan, meg amolyan eszközöd is van, most már akkor még nagyobb teljesítményt kéne tudni leadni. Van egy ilyen nagyon jó mondás, amit én régen megtanultam, hogy a legjobb élményeinkből lesznek az elvárásaink. Tehát ha neked vezetőként az egy óriási élmény volt, hogy a kollégád háromszor annyi céget vagy legalább kétszer annyi céget ki tudott szolgálni a grafikusod, mert most már használ ilyen eszközt, az neked tegnap egy nagy élmény, holnap meg ezt fogod elvárni, nem?

Ezt a Hanof bocsánat, tehát hogy ő is egy nap kapta meg az érdemérmet, utána az lett a norma, tehát hogy itt valahogy van ez a jelenlegi tudásunk, van a tanulási zónánk, meg van a pánikzónánk, és itt az a kérdés, hogy a pánikzónához milyen út vezet.

Menj vissza!

És azután már beépült, tehát hogyha megérted a pánikzónát, és itt is beszélgettünk arról, hogy hibázni ér, több adásban beszéltünk arról, hogy hibázni ér, és hogy nem engedjük hibázni a saját kollégáinkat, mert azt feltételezzük, hogy mennyire jó az, amit csinál. Tehát nem bíznak a rendszerekben. Egyszer kiszámoltam valamelyik ilyen cégnél, hogy egy nap öt ember 6400 hibát követ el, de ezt konkrétan kiszámoltuk, tehát lehetett tudni, hogy van egy ilyen összefüggés. Ezt a vezetőképzésen meg is szoktam mutatni, de hogy ebben az összefüggésben 6400 hiba az elképesztően sok, és ennek a háromnegyedét a cég ügyviteli rendszeréből származó fals adatok hagyják.

Elvárássá tevődik-e, szerintem elvárás lesz, hiszen benned is elvárások legyen ennyi, de igazából szerintem a végén azért valószínű, hogy a cégetekben nem épül be ez konkrét képekbe, mert te se olyan racionális vagy, hogyha felhúzod, de lesz egy benne frusztráció, és akkor ez a kettő spirituális felelőssége szerintem, hogy ebbe az irracionális világba kell egy olyan egyensúlyt, hogy akkor a kollégákat húzom, lesznek szupersztárok, persze három-négyszer, az alját megpróbálom felhúzni, és akkor a végén már megáll valahol a képi ágy. Szóval, hogy szerintem itt jön vezető felelősséggel, visszabocsátást akartam ide kivezetni, hogy te tudod-e kezelni azt, hogy benned van egy elvárás, és te fel tudod-e ismerni, hogy nem vagy egyébként racionális, és ez ebben a dologban, és tud-e ezt igazából kezelni és kommunikálni és húzni őket.

Viszontválasz érted, hogy.

Nem.

Egy miniszterelnök úrnak adom a szót.

Nem.

Laci, nem ér a viszontválasztás?

Nem, most gondolkoztam azon, hogy egyébként ez tök jó. Nyilván közben gondolkozunk, meg itt folyamatosan pörög az agyunk ebben a témában. Ugye a gyakorlati tapasztalat az az szokott lenni, hogy van egy nagyon jól teljesítő és prosperáló folyamatod, abban megvannak a kollégák, de egy idő után nem fogják tudni ugyanazt a teljesítményt leadni. Tehát én meg vagyok róla győződve, hogy egy nap nem lehet egyszerre nyolc órát bent tartani valakit az irodában. Négy órát produktív, de hogy azt a négy órát, azt hogy tudom kibővíteni nyolc órára, de 24 órából, az egy másik kérdés. Tehát, hogy nem feltétlenül pénzben mérem a teljesítményünket, hanem hogy hány éve dolgozunk együtt. Jelen pillanatban több mint tíz éve dolgozunk együtt kollégákkal, és voltaképpen ebben a működésben, én azt gondolom, hogy ahhoz képest, hogy mindenki küzd a fluktuációval, nálunk zéró, és még vettünk föl új embereket, ez mindenféleképpen valamilyen olyan dolog, amit jól csinálunk.

Tehát hogyha magunk dicsérete, az nem bűn. Tehát hogyha én azt mondom, hogy azt gondolom a cégről és a cégen belüli csapattagokról, hogy ők ügyesek és jók, akkor miért nem fogalmazom ezt meg? Mert az az elvárásom, hogy ők jól érezzék magukat. Például ez lehet egy viszontválasztás.

Pontosan tudod. Egyébként ez egy érdekes podcast lenne, és ebben ne engem hívjatok, mert meghallgatom, hogy tényleg mi a jobb fokmérője a sikernek a pénznél? Mármint, hogy egy vállalati körzetben nem az életben, azt most vegyük ki, mert ott messze nem puha attól, de tényleg mi tud lenni egy jobb fokmérője? Lehet, hogy jobb, ha persze meghallhatom a költők jó cikkeket.

Köszönjük a tippet, ezt meg fogjuk fogadni. Ma viszont nem akarok visszaélni a hallgatók türelmével, ezért itt be fogom rekeszteni a mi beszélgetésünket, amit ismét nagyon élveztem, és ismét bízom abban, hogy igen vagyok ezzel egyedül. Jani nagyon köszi, hogy nyitott voltál a tapasztalatcserére, és beleszorítottad a laktárba. Köszönöm szépen a meghívást! Köszi, hogy itt voltál!