BIMEXEC különkiadás – BIM jogszabályi háttér

[Zene] [Taps] [Zene] Üdvözlök mindenkit. Ez itt a Digit Podcast személyi László vagyok, a Futurál vezető partnere és társam a krimiben Szekér Zoltán, az Audi és a Sailing Hungar alapító ügyvezetője. Sziasztok, jó napot kívánok. A Digit podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak. [Zene] [Taps] Építő, ipari és ingatlan üzemeltető kollégák figyelem. Folytatódik a Digit Podcast Bimegzek sorozata koprodukcióban az AFMK csapatával. Ma egy különösen kényes témára vállalkozunk. A jogszabályi hátteret fogjuk körbejárni, különösen az EKM 31/224-es rendeletét.

A viszonyítási pontokban, nemzetközi és hazai viszonyokban segít tisztán látni állandó vendégünk Német Dani, az AFMtek üzletfejlesztési vezetője. Sziasztok! Továbbá Sider Tibor, a KTI azaz Közlekedéstudományi Intézet BIM kompetenciaosztályának vezetője. Szervusztok! És Kucogi László, a Kép stúdió ügyvezetője. Sziasztok! Köszöntelek benneteket a Digit podcast stúdiójában. Kezdjük kivételesen hátulról. Milyen távlatokban gondolkodik a szabályozó? Mik a kiemelt évszámok a tavalyi BIM rendeletben az azt előkészítő két évvel ezelőtti állami építési beruházásokról szóló törvényben. És vajon miért ilyen időtávon zajlik a szabályozás? Ez most sietős vagy vagy éppen ráérős szerintetek? Szervusztok. Még egyszer üdvözlök mindenkit, és belekapcsolódni kell abba a kérdésbe, hogy ráérünk-e vagy nem, ráérős vagy nem, illetve az, hogy milyen időtávon.

Alapvetően a 2000-es években elkezdődött az a tendencia mindenhol a világon, hogy átalakítják az étitőipart hatékonyabb, gyorsabb, minőségében megfelelőbb vagy minőségében magasabb színvonalú kivitelezési folyamatokat szeretnének látni. És erre miután nem lesz több se a pénzünk, nem lesz több se az időnk, nem lesz több se a létszám, aki ezt megcsinálja, a hatékonyságunk kell nevelni. Ez elkezdődött a a 2000-es években, elsősorban a a német angol száz területen, és onnan érkeznek meg Magyarországra is ezek az információk. De itt még a piaci viszonyoknál tartunk, ha jól értem. Tehát itt a cégek önérdeket követve ezek ezek még a piaci viszonyok, de az látszik, hogy a piaci viszonyokat elkezdi követni minden országban az államigazgatás, tehát megkeresik azokat a szabályozási elemeket, amelyek a kifejezetten az állami beruházásokra vonatkoznak. Ezek alapvetően mindig összhangban vannak, vagy párhuzamosak a az összes többi beruházásnál elvártakkal. Néhány területen egy kicsit több az az információ, amire szüksége van az állami szektornak. És milyen időtávon gondolkodik a szabályozó?

Milyen évszámokat jelölnek meg ezek a jogszabályok? Ugye amikor először megnézzük ezeket a szabályokat, akkor hát ezeket a szabályokat lefektetjük, bevezetjük és fog működni. És egy idő után kialakul az, hogy ez nem egy-két év, nem egy-két hónap, hanem egy jó 5-10 éves időtartamban lehet kialakítani. Az egyik vezetőbeú minisztériumi kolléga mondta, hogy hát először abban gondolkoztak, hogy igen gyorsan be lehet vezetni ezeket a szabályozási elemeket, de hát látjuk azt, hogy a német szabályozás is egy közel 10 éves időintervallumot jelölt meg, és egy közel 10 éves időhorizonton keresztül kezd kialakulni az a tendencia, hogy BMES szemléletű a kivitelezés. Így a magyar szabályozás az végül egy 2035-ös véghatáridőt határozott meg, hogy 2035-öt követően az a célkitűzés, hogy az állami beruházások azok bíás szemléletű környezetben kerüljenek kialakításra.

Ez egy elég hosszú folyamat. Főleg, hogyha onnan nézzük, hogy még nem is volt bí. Tehát ahogy egyáltalán ezt az egész piacot megpróbáltuk szabályozni, megpróbáltuk azokat a szabályozásokat mondjuk egy állatberá kapcsolatban, hogy hogy adunk költségvetést satöbbi. Mondjuk az angol szászoknál is, ahol gyakorlatilag ugye 2016-tól mostanra ők azt mondják, hogy talán mostanra eljutottak odáig, hogy tudnak egy komplexen végigvinni egy bmes állami beruhási folyamatot. egyébként ez még, hogy mennyire igaz ez a komplexitás, ez még mindomra még mindig kérdéses, de legalábbis a saját bevallásuk szerint mostan jutottak el, hogy a 2016-os rendeleteiket rendesen tudják alkalmazni. Igen. Illetve hát visszacsatolva arra, amit Tibor mondott, én igazából inkább a piaci tapasztalatokból tudok meríteni, és azt látom, hogy érdekes fenn felállás ez ugye ezzel a rendelettel. Az állam elég magasra tette a mércét. Tehát én mi azt tapasztaljuk, hogy bár ugye 2020 óta, ahogy Tibor is mondta, elindultak már a tervezési területen olyan fejlesztések, olyan gondolkodás, ami ami ugye a BAMET viszi tovább.

A magyar valóság az, hogy a piaci szektorban még azért azért még csak az utóbbi pár évben kezdtek el a nagyobb tervező cégek olyan bimalapú modelleket és terveket előállítani, amiből még amúgy a kivitelezők csak eg csak egy nagyon kicsi százaléka-at tud építeni, és a kivitelezési szektor még mindig papír és és DVG állományokhoz van szokva. Szóval itt az állam azért meghatároz egy olyan irányvonalat, ami amihez fel kell kötni a nadrágot, és és aminek azt gondolom, hogy mi mérnökök, mi a szakma nagyon örülünk és üdvözöljük. Úgyhogy elég nagy kihívás. Most az állam mögött mindig emberek állnak, ezt hajlamosak vagyunk a hírak alapján elfelejteni, de itt egy stúdióban ülünk, és nekem ez egy előnyös helyzet, mert itt elég közel ülünk ahhoz, hogy én ne felejtsem el ezt. Mire akarok kyukadni?

Egy műhelytitkot azért elárulnék így a hallgatóknak, hogy itt a az asztal körülőknek messze a rekordere a Tibor, ha azt nézzük, hogy mióta foglalkozik BIM szabályozással. Tibor, hogy jött neked ez a téma, illetve neked volt előbb fontos, és te vitted be a KTI-be, vagy a KTI-ben már foglalkoztak vele, amikor te odacsatlakoztál, hogy kell ezt elképzelni? azokat a feladatokat, amelyeket egy minisztéri minisztériumi környezetben nem lehet végrehajtani, azokat a feladatokat a minisztériumok mögötti háttérintézmények készítik, elhajtják végre. A Bimes környezet kialakításánál, illetve Bimes háttér kialakításánál a KT azért került szóba, mert amikor ez a Bimes rendelet kidolgozása elindult, hogy elkezdődött a beruházási törvény keretein belül, akkor az EKM-nek egyetlen háttérintézménye volt közvetlenülms felügyelet, ÉKMs felülvizsgálat alatt. Ez a KT volt az egész bimes gondolkozásmód. Az nem most indult el. Nálad mikor indult?

Hát borzasztóan régi a történet. Tehát amikor én egyetemista voltam, akkor a fejemben vettem, hogy szerintem 3D modellezés meg a a beam, amit akkor még nem ismerték ezt a három betűt, ez számítógéppel működik. És az egyetem után, sőt még az egyetem alatt már találkoztam egy kis szoftverfejlesztő céggel, akik ezzel a területtel foglalkoztak. Akkor még a BIMről senki nem beszélt, csak 3D-s modellezésről. És az egyetem után néhány év kivitelezői gyakorlat után kiderült, hogy ez a cég egy olyan önálló magyar kislányvállalatot hoz létre, ami ezzel a akkor még nem Bamnek nevezett 3D-s modellezéssel foglalkozik. Hát építőipari digitalizáció építőipari így is lehet fogalmazni. volt rá példa, hogy így fogalmaztunk a Lazival egy korábbi adásban bejelentkeztem és akkor kezdődött el ez a akkortól kezdve körül közel 20 évig tartó időszak az életemben, amikor ezzel a térbeli modellezéssel foglalkoztunk. Még senki nem beszélt a BIMről. Mi azt a koncepciót követtük, hogy a az épület térbeli modellje az nem csak egy kulissza, hanem egy információkat tartalmazó modell, és nagyon sok idővel később jelent meg az, hogy ezt a három betűt elkezdték hangoztatni.

Mi ott már a 2000-es évek előtt már ebben a koncepcióban gondolkoztunk, és már így képzeltük el azt, hogy miért lesz egy 3D-s modell mögött rengeteg többlet információ. Most ami zajlik az építőiparban így a BIM szabályozás és és stratégiák kapcsán, azt én már részben végigértem a pénzügyi szektorban, a bankvirágban, tehát ott is eredendően azért kézi hajtányos folyamatokkal indult a szakma, de abban a pillanatban, hogy elkezdtek számítógépet használni, meg elkezdtek adatokat struktúráltan össze gyűjteni és felhalmozni, egészen új lehetőségek nyíltak, egészen új távlat adatok nyíltak és erre folyamatosan épültek újabb és újabb információs modellek, újabb és újabb folyamatmodellek. Ha most végignéztek így az építőiparon meg ugye a jogszabályokról beszélgetünk, a jogalkotóknak a tudásán, milyen lehetőségek, illetve milyen veszélyek ismerete vezetett ehhez a szabályozáshoz?

A akkor most megengeditek, én kezdem. Tibor ismertette itt a viszonylag hosszú folyamatot, és nem titok, hogy mi ezt így párhuzamosan csináltuk, mert közel egyszerre végeztünk és közel egyszerre kezdtük ezt az egész folyamatot. Ugye a leges legelején, amikor volt már állam, volt már állami beruházás, igazából ezeknek a szerepe elég alacsony volt, legalábbis Magyarországon. Kezdem azzal, hogy az építési minisztériumot ugye a 90-es évek elején megszüntették, és gyakorlatilag a szakmának nem volt minisztériuma egészen mostanáig. Tehát időnként megjelentek az, hogy a miniszterelnöki hivatalban volt építésügy, időnként még az se jelent meg. Tehát gyakorlatilag a szabályzás Magyarországon az építőipar szempontjából egy elég gyenge ponton álló történet volt. Tehát azt gondolom, hogy jó lenne meghúzni ezt a szorikót, hogy honnan honnan viszonyítunk. Tehát nem túl magas szintről kezdjük ezt az egészet.

Másodsorban a és van a másik oldala a digitalizáció, tehát maga az építőpel digitalizáció. Azzal kapcsolatban is a nemzetközi szabályzásokra ugye az volt a jellemző, hogy nagyon kevés szabályzás ütött át a piacot, ha szabad ezt a kifejezést használni. Ez ott mit értesz? Hát, hogy most mondok egy példát, hogy kitalálták az formátumot. Ö ez egy zseniális formátum volt. Egyetemi okos emberek kitalálták. Gyakorlatilag szerintem senki nem ismeri most a hallgatók közül, hogy mi volt ez az formátum. És jó pár ilyen történet volt a szakmában, ahol a szakma és a piac elvált egymástól, és a szabályzás igazából nagyon alacsony szinten tudott működni. Most nem akarok senkit megsérteni, de ugye a DVG formátumot használjuk még mai napig nagyon gyakran.

Pedig hát talán a legrosszabb formátum, amit a világon kitaláltak. És mégis ez a amit átütött, mert a piaczabály a piacnak az ereje ebből az irányból vitte a szakmát. Tehát gyakorlat elég alacsony olyan szinten volt az épüpari digitalizálással kapcsolatos dolgok. Tehát azért mondom kettő dolgot akarok elmondanom. Magyarországon is általában az épütipar szabályozással nem volt egy magas szinten, és az épütipari nemzetközi digitalizálásra se. És itt jött be a BIMK a szerepe, ahol először történt meg az, hogy az okosság és a piaci erő találkozott, és igazából keresztül tudott menni a a piacon az az egész elképzelés, amit kitaláltak kázi okos emberek, és végre elindult egy folyamat különböző helyeken, különböző mértékekben.

Igen. És hát van hova fejlődni, tehát azért azt látni kell, hogy hogy a technológia, a szoftverek, a hardverek és a akár már a szabályozási környezet is egy egy nagyon jó irány. De ettől függetlenül, hogyha egy hagyományos építési folyamatról beszélünk, azért ott csak már így a veszélyek szó felmerült az előbb, ott azért azért még látni mai napig érdekes dolgokat, vagy éppen nem látni olyan dolgokat, amit amik amik érdekesek lehetnének akár a beruházó, vagy akár a fővállalkozó számára. Montok példákat? Rengeteg pótmunka, időkeretek nem betartása, költségek és a a az isztronyos pazarlás. Ugye ha elolvassuk az állam beruházási törvényit, az a nagyrészt arról szól, hogy a költségeket szeretnénk kontrollálni a lehető legjobban. Az egész pont két róló szól.

Az egyik, hogy a folyamatot jól összerakjuk, a másik az, hogy a költségeket tudjuk kontrollálni. Ez a költségkontroll gyakorlatilag nem létezett, ha szabad ezt a kér. Ez most persze egy némi túlzás. Ö de alapvetően azért abban az értelemben, ahogy mondjuk egy IT számára jelentkeznek ezek a költségkontrollok, az építőpalbők sokkal poábbak voltak. Egy picit visszaforgatjuk és a a törvényről beszélünk. Ez a 2023-as évi Igen. állami beruházások rendjéről szóló törvény. A törvény célkitűzései azok világos mérföldköveket fektettek le. A az egyik, amit itt kérdeztetek, vagy beszéltünk, hogy veszélyek. Mi a veszély? Az egyik veszély az, hogy nincs átgondolva a terv. A törvény erre úgy válaszol, hogy csak kizárólag kiviteli tervek alapján lehet elkezdeni a munkát.

Ez azt is jelenti, hogy átgondoltnak kell lenni a projektnek. Nem lehet egy ajánlati terv, egy koncepcióterv alapján nekifutni a beruházásnak. A törvény előírja azt is, hogy ütközésmentes modell álljon rendelkezésre. Miért? Az építőipar a legnagyobb szemétgyártó vagy shitgyártó szakma vagy szakterület. Tehát borzasztóan sok kár származik abból, hogy nincsenek összehangolva a tervek. Tehát nem egy úgynevezett federated modellből dolgozik a az összes szak. pontosabban azok a nagy szak, akik a legtöbb szemetet és a legtöbb disznó alatt csinálják egy építkezésen. Tehát hogyha ezeket figyelembe vesszük, és azt a jogalkotói szándékot is nézzük, hogy a tervezés előtte az előkészítés, a tervezés, a kivitelezés és az üzemeltetés feladatait, azt egy szálra fölfűzi. És például a tervező esetében igényként merül fel, vagy egy ilyen jogalkotói javaslat, hogy haszó hason vagy hasznos és javasolt a tervező igénybevétele a teljes projekt életciklusában, hát a nyilván az üzemeltetés bezárólag, akkor azt lehet látni, hogy az ütközésmentes terv, az átgondolt terv a pénzügyi időbeli ütemezésben ben a helyére tett terv az, ami az alapja annak a beruházásnak, ami elindul. Állami beruházás alatt egyébként zárójá nyitva

azt értjük, amikor 50%-nál nagyobb az állami, illetve EU-s részvétel aránya a beruházásban. ezekre a ö projektekre, ezekre a beruházásokra érvényes, és ezekre a beruházásokra vonatkozó hatályos a törvény. De ahhoz, hogy elinduljon egy projekt, ahhoz először egy ágazati fejlesztési tervben jóvá kell hagyni magát a projektet, tehát csak azzal lehet foglalkozni, ami az ágazati fejlesztési tervben jó vágyásra került. Ez azt is jelenti, hogy átgondoltabban kell előkészíteni a projektet. És ez azt is jelenti, hogy még a projekt elindítása előtt egy úgynevezett BIM alapú megvalósulási dokumentációt kell letenni az asztalra. Ez vonatkozik a modellre, vonatkozik az időbeli ütemezésre, vonatkozik a pénzügyi ütemezésre, vonatkozik a helyszíni organizációra. Tehát egy átfogó koncepciót kell. Ez ez a régi időben inkább egy ilyen megvalósíthatósági tanulmánynak felel meg.

Ha ezek mind megvannak, akkor lényegesen átgondoltabb, lényegesen előkészítettebb az a beruházás, ami elindul magyarul. a veszély az csökken. Tehát gyakorlatilag egy nagy lehetőséget kap a a beruházó arra, hogy költséghatékonyabban érje el ugyanazt a minőséget, adott esetben hamarabb érje el ugyanazt a a minőséget, amit szeretne, nem beszélve arról, hogy sokkal jobban meg tudja fogalmazni a beruházást kivitelezők számára, hogy mi is az igény. Ha most ezt a kivitelezők szemszögéből nézzük, akkor egy kicsit így életszerűvé téve, mondjuk elképzelünk egy szerkezetépítőt, vagy egy gépészeti kivitelezőt, mennyire lesz neki ez egy új helyzet, amiben ez a szabályozás kormányozza az ő megrendelőjét? Mennyire nagy ugrás megfelelni ezeknek az új elvárásoknak kivitelezőként?

Gyakorlatban óriási. Tehát találkoztunk az elmúlt időszakban olyan állami projektekkel is, ahol nem is a főként a a generálnak okoz ez problémát. Én azt tapasztalom, hogy inkább a szakágiaknak, a szakágialvállalkozóknak és már futómunkában most elnézést, hogy hogy ilyen mindig ilyen negatív dolgokat hozok fel, de találkoztunk most az elmúlt hetekben olyan olyan igénnyel, hogy hogy azt mondja a szakági kivitelező, elektromos kivitelező, hogy ő szerinte neki ezt az egész beamet belecsempézték a szerződésébe, és hogy egy IFC formátumot, formátumú tervállomány nem tud fizikailag megnyitni. Tehát nagyon messziről indulunk. Azért volt egy-két cég, aki Magyarországon elkezdett azért foglalkozni már a BIM. Ha vannak bizonyos szinten a BIM használata már a kivitelező cégeknél is megjelent, de mondjuk így, hogy azok a kivételek elsősorban. Tehát a őszképe az nem ennyire rózsaszín. Az összkép az eléggé vegyes színt mutat, és inkább sötétebbek az árnyalatok. szalad ezt kivzést használni, de azért vannak felkész felkészült vagy felkészülni képes cégek, akik alkalmasak lesznek ennek ezek az állambási törvényben várt elvárások létre végrehajtására. Azért lehet látni, hogy például kokt a az Évoszba, amelyik ugye

az egyik legnagyobb ilyen szervezete a a kivitelezőknek, létrejött egy ilyen munkacsoport, aki ezzel foglalkozott, aki ajánlásokat tette a a törvényhozók számára. Ö lehet velük vitatkozni. Természetesen nem minden állt össze, még én úgy látom a a ezzel kapcsolatban szabad, mint független szakértő ezzel kap megszólalnom, de alapvetően mégis csak azért van létező pozitív példa is. Az aránypárt természetesen azért nem túl rózsás. És én visszacsatolnék, volt Tibor által egy nagyon-nagyon fontos mondat, hogy a tervezőknek tovább kell egy kicsit gondolkodnia. És és én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jövőbemutató irány az egész egész rendelettel kapcsolatosan, hogy igenis megjelennek már most a piacon olyan igények, hogy hogy a kivitelezés végére, vagy befejezté egy picit picit kitolva a határidőket, egy üzemeltetésű BIM modellt kell létrehozni. De gondoljunk bele abba, hogy hogy itt van azért egy szakadék, ahol az üzemeltetési modellt is a tervező szoftverekkel állítjuk elő, és azt is a tervező kell, hogy előállítsa. Csak eddig a tervezőnek az üzemeltetési folyamatok ismerete enne ezeknek a ezeknek a a kis rafinériái, ezek nem igazán voltak meg.

Nem akarok nagyon elkalandozni, de engedjétek meg, hogy egy másik iparákból hozzak egy példát. Ez tizen sok évig volt probléma az informatikában. Ugyanez a probléma, kifejlesztjük a szoftvert, csak azt nem tudjuk, hogy utána hogy marad életben. Tök jó a szoftver egészen addig, amíg az első év után el nem kezdjük intenzíven adattal és felhasználóval megtömni, utána szétesik. És eltartott egy ideig ott is, amíg kialakult erre egy megoldás, hogy akkor DevOps módszertant kell alkalmazni, ahol egy csapatban dolgozik, kezdettől fogva az architekt, a fejlesztő és az üzemeltető, és sokszor ma már egyébként egy jogász, vagy compliance szakember, meg egy kiberbiztonsági szakember is. És az első pillanattól fogva egymás tudását összelegózva próbálkoznak egy jobb szoftvert alkotni. Nem tudom, kiegészítenéd még valamivel ezt a témakört, Tibor? Van egy, van egy mindenki számára ismert, és az összes Bimes környezetben elhangzó előadás az az utal rá. Van egy ilyen McLI diagram, vagy McLI ábra. Ez arról szól, hogy ha én egy kézzel tervezett, vagy egy kézzel végrehajtott feladatot módosítok az idő során, a koncepció elején nekem azt könnyű, egy ilyen puha ceruzával valamit firkálok, nem kell pontosan rajzolni.

egy tömegmodellt. Most, hogyha az építészszeretre vagy a az a építőiparra gondolok, egy tömegmodellt néhány vonallal az ember megrajzol, egy ilyen jó kis tömeget firkál föl. Az idő múlásával ebből kell valamit pontosabbat elkészíteni. Az ábrából nagyon jól látható, hogy a a projekt életciklusának előrehaladtával minden egyes változtatásnak a kockázata az lényegesen megnő és egyre nagyobb lesz. Abban az esetben viszont, hogyha egy szoftveres környezetben és egy átgondolt tervezéssel, átgondolt koncepció kialakítással dolgozok az elején, azt mindenki világosan értheti, hogy akkor az elején többet kell dolgoznom vele. Viszont a későbbiekben, amikor módosítanom kell ezt a rajzot, módosítanom kell a tervet, át kell alakítanom a projektet, nem kell arrébb tolni az összes papírlapot, amit rajzoltam, és nulláról újrajzolni mindent a másik koncepcióban.

hanem a módosításnak megfelelő elemeket, azokat kicserélem, átrajzolom a a az én tervező szoftverembe, és újra rendelkezésre áll. Az aktuális annak a döntésnek, vagy annak a módosításnak megfelelő rajz. Egyszerű példa a Word dokumentum, vagy a kézzel írt levél. Kézzel írok egy levelet, valamit elírok benne, rosszat írok, nem? Ú, ezt másképp kéne írnom, áthúzom, áthúzom újra, de a végén tisztáznom kell, és nulláról újra megírni kézzel a levelet. Hogyha ezt egy Word szövegszerkesztőbe csinálom, akkor azt az egy szót kicserélem, a bekezdéseket, a sorrendjüket változtatom, és gyakorlatilag ahogy a sorrendet változtatom, az új levél, az új szöveg az rendelkezésre rá rögtön. A jogszabályi környezet az erre próbál utalni azzal, hogy átgondoltan dolgozz az elején. És ez a másik feladat, hogy a tervezés, a kivitelezés és az üzemeltetés feladatait azt egy szálra fűzze föl. Hogyha a beruházó oldaláról nézzünk, akkor nyilván a beruházónak elem érdeke, hogy az egész folyamat alárásson. Ugye, hogyha én egy családi házat tervezek magamnak, akkor én minden részét szeretném látni, attól kezdve, hogy megrajzolták, attól kezdve, hogy az mennyibe fog kerülni, attól kezdve a kivételezésig és a végén az, hogy hogy

működ, hogy lesz az egy működő családi ház. Ugyanez vonatkozik a jógazda szemével munkálkodó állami beruházóra is, hogy szeretné az egész folyamatot átlátni, tehát összekapcsolja a tervezést, a kivitelezést és az üzemeltetést. Ez azt jelenti, hogyha én egy egységes adatkörnyezetet alakítok ki, tehát mindenki ugyanabba a dobozba rakja be az információt, mindenki ugyanabból a dobozból fogja kiemelni azokat az információkat, ami számára a saját folyamatában vagy a saját területén érdekes vagy fontos, akkor akkor mindenki ugyanabból az információ tartalomból dolgozik. Ehhez viszont az kell, hogy ez a három terület, ez össze legyen kötve egymással. Erre föl kell készülni az összes szereplőnek, hogy el kell kezdeni ezeket az úgynevezett BIM felhasználási eseteknek megfelelő modelleket fölépíteni. Beruházási törvény 11- néhány olyan szabályozási részletszabályozásról szóló rendeletet határozni meg, amiknek hatása van a beközöt a BIMES környezetre is. Kiakul az egységes rendszer, aminek a nyomai már látszódnak. Vannak olyan kivitelező cégek, ahol már ez pontosabban működik, ahol megpróbálnak a térbeli modell mögé időbeli ütemezést, pénzügyi ütemezést hozzárendelni.

Az útépítés területén vannak olyan eszközök, amivel már az útépítési feladatokat azt már egy olyan digitálisan vezérelt eszköz követi, ahol a földkiemelésnek, a földegyen készítésnek már nem csak az van, hogy matekban is az asztalon kiszámoltam, hanem magok a berendezések olyan GPS alapú vezérléssel mennek, ami ezt lehetővé teszi, hogy ott a munkahelyen kövessék közvetlen ennek a modellnek a valóságban való megjelenítését. A beszélgetés elején még 5-10 év volt, most már 10-15 év, nem tudom széteket a szabály az tehát a szabályrend, a célkitűzés az a 2035, de nyilván tehát ahogy látni lehet alapvetően nem technika vagy nem szabálymegvalósításról van szó, hanem egy szemléletmód váltásról. Tehát ahhoz, hogy ez az építőipari digitalizáció ez lefusson, ehhez nagyon jó eszközök vannak, de amikor neked egy kivitelező helyszínen a kivitelezésben résztvevő kolléga az azt mondja, hogy ő nem fog ezzel a sisakra szerelhető fejkamerával végigsétálni az építkezés helyszínén, mert kinevetik a melósok, és ő nem nem kapcsolódik be ebbe, mert mert ez bohóság, egy ilyen kakast a fejeden végigsétálni a a kivitelezési helyszínen, akkor akkor azért van mit tenni azért, hogy ez a gondolkozásmód megváltozzon. Ez mindig idő. Sose

felejtem el a tudományos világban Max Planknak a mondását, aki annak idején az ő korában azt látta, hogy a tudományban a paradigmaváltás úgy következik be, hogy kihalnak az előző paradigma képviselői. Én azt gondolom, hogy ma már ennyire sokat nem kell azért várni. Viszont most mindenképp kell egy kicsit várni, mert szünetet fogunk tartani a fókuszban. Hagyományainkhoz híven egy személyes kérdést szeretnék nektek feltenni. Nagyon egyszerű, tart a tavasz. Kinek mi a viszonya a növényekkel? Kertészkedtek-e? Van-e kedvenc szobanövényetek? Dísznövény, vagy inkább teremjen is valami ehetőt? Hogy vagytok ezzel? Most kezdenem, kezdeném én, ha megengeditek, mert ebben a témában túl sokat nem tudok mondani.

Egy darab eg jó éren, egy darab Leanderem van az erkélyen, amit most már negyedik éve próbálok így így a halál közeli állapotból így mindig így nyárra megfelelően megmetszeni és és elérni, hogy ne rohadjanak le a levelei. Idén még még próbálkozok vele egy picit. Tavaly ültettem csili paprikát, abból még szerintem van is egy pici felfűzve egy kis zsinóra. Nagyon szeretem a természetet és ott lenni, de én egy lakásban lakom, egy egy RKS lakásban, úgyhogy túl sok lehetőségem nincs így a növénytermesztésre. Köszi, Laci. Ö mixet fogok mondani, mert ugye egyik oldalról ö Balatonpartiként az otthoni családi házba gyakorlatilag az én feladatom az összes kertészeti tevékenység végzése. És szívesen is végzem, mert nagyon kikapcsol, nem akkor nem a napi ügyekkel kell foglalkoznom. A másik oldalra azért be kell vallani, hogy az otthoni szubor növényeim, hogyha nem élnek együtt a lányommal, akkor azért valószínű már régen meghaltak volna. Illetve volt is egy példa, mert ugye Erasmusza kiment négy hónapra. Hát azalatt a négy hónap alatt azzem két növény élte túl a a hát akkor ott nem volt átgondolt tervezés.

Igen, az nem volt átgondolt tervezés. Tehát azért mondom, hogy a szubanövények szintjén nem vagyok jó. A külső természettel kapcsolató kapcsolatom viszont elég erős, mert én azért mindig el szoktam mondani, hogy Budapesten élek, de én én Budapesten csak idegenesen tartózkodok, tehát én egy vidéki gyereknek tartom magamat. Tibor alapvötön nálunk tehát hogyha hogyha te kimész a természetbe akkor nagyon sokat tanulhatsz a természettelől. Ez a most hogyha ez a sablon sablonmondat, hogy fenntartható. Ugye hogyha a természetben a növények egy egészséges özisztémában élnek, akkor az egy fenntartható rendszert jelent körülötted. Na, erre érdemes törekedni egyébként a a napi munkákban is, hogy egy olyan egész legyen. Ugye a paradicsom az kevésbé nő.

A gaz az sokkal jobban nő, tehát egy állandó harcba kerülsz a természettel, ez ki is kapcsol. Aztán ez egy közösségi élmény is. Tehát nálunk feleségem még inkább szereti a növényeket, és ez egy ez egy tényleg közösségépítő feladvány, amikor hova ültessünk, mit ültessünk, akkor megtanulunk metszeni, megtanulunk permetezni, mert rájössz arra, hogyha megbízol valakit vele, akkor az elfelejtette meg. Nem volt rá ideje, nem jött el. És akkor aztán a Monília elviszi az egészet, amit te nagylelkesen próbáltál meg életben tartani. És akkor rááll az ember arra, hogy megtanulja ezt a most nem jó szó, hogy szakmát, de megtanulja ezt a szakmát, ami ami nagyon sokat adhat, és utána egyszer csak elkezded látni az eredményeit, és a gyerekeid azok megjelennek, és kirohannak a kertbe, és eper van, és kirohannak a kertbe, és kihúznak egy hagymát, és és paradicsomot szednek. és ribizli van, de hogy az egész folyamatot, hogyha megtanultad, akkor nagyon közel kerülsz a természethez, és az nagyon sokat segít a napi vagy a munkahelyi rohanásnak a kikapcsolásában.

Nagyon tudok ehhez kapcsolódni. Én magam is azt szeretem a kertben, ami terem. Nagyon tisztelem a a díszkerteket. egy-egy családi kastélylátogatás során meg is csodáljuk őket, hogy hogyan parkosítottak, de de otthon nem otthon otthon az a lényeg, hogy teremjön. hogyha most így a a hagyományok meg a személyes szálon egy picit tovább megyünk még ugye a BIM ez egy innovatív dolog, talán lassan át fog menni egy megszokott dologba, de most még a határon van mindenképpen sokak számára egy egy nagyon újszerű, ahogy te is mondod, nagyon nagyon idegenkedést kiváltó dolog. Róla Tibor szokás tudni, hogy Housman, Alajosnak vagy az úokája, és így különleges kapcsolatod van az építőipari, építészeti hagyományokhoz.

Te személyesen hogyan szoktad ezt a két oldaladat, az innovatív, 3D-s és pimes vonaladat a a hagyományőrző tisztelő vonaladdal összeegyeztetni? Nehéz kérdés. Alapvetően a következő három podcastban ezt részletesen ki tudjuk tárgyalni. Ö most egy tömör tömörszete, az innovatív szóba kapcsolódnék bele. Amikor én mérnök lettem, vagy a mérnökséget választottam, akkor nagybátyám volt az, aki tanácsadóm meg keresztapám, és és végigkísérte az életemet sok ilyen döntésnél, szakmai döntésnél. Ő mondta azt, hogy ha ha jól rajzolsz, meg készséged van hozzá, de elmész statikus mérnöknek, akkor tudni fogod azt, hogy mitől marad állva az, amit rajzoltál. Tehát az érzék mellé egy olyan olyan átfogó és egy holisztikus szemléletű gondolkozásmódot tanulsz meg.

És hát ez ez végigvezérelt a az életemben, hogy hogy nem csak jónak kell tűnni, jónak kell látszódni, hanem tényleg állva is kell maradni annak a létesítménynek, amit az ember kigondol. És az innováció mindenki azt gondolja, hogy hát ez egy ez egy ilyen 20. századi új új dolog, új elképzelés, és nem azok a szakemberek, akik a akik a ez a korosztály, ez a korekner vagy akár hausman lekner. Ugye a hausmanról azt lehet tudni, hogy szeretett volna nagyon sok mindent megtanulni a szakmáról. Kümves mellett dolgozott, tehát megtanulta azt élőben, hogy hogy kell rakni a téglát. megtanult élőben dolgokat. Két remek másik építésszel, Lechnerödönnel és Pártos Gyulával, Berlinben tanultak együtt. Ők voltak a a három magyar di Husárn. M szóval jellemezték őket, mert nagy táncosok voltak, és tényleg ott ott elég komolyan nyomot hagytak a berlini éjszakai életben is. Ö nem különben zárójelben jegyzem meg, hogy szenior Marjetta lett a oszonalias felesége, akit Berlinben ismert meg. Tehát egy berlini családnak a lánya lett a felesége, aki ide költözött, és meglepő módon egész szépen meg is tanult magyarul.

Tehát tanultak nagyon sok mindent, megszereztek információkat, ahogy a Lechner elment a Zsolnaihoz és kitanulták együtt azt, hogy hogy lehet olyan mázat csinálni, úgy a Hosman Ala is egy átgondolt koncepció mentén próbálkozott a munkáiban. Mikor Ebel meghalt, akkor ő kapta meg a budavári palotának a befejezési feladatait. És az az innováció, amiről ő a naplójában is beszél, ez úgy szól, hogy most egy különösen nagy sikerű eseményről szeretnék itt említést tenni. Ezt így írja a naplójában. a jó kapcsolatban volt a Ferenc Józseffel, és bement az uralkodóhoz azzal, hogy ő a rendelkezésre álló összegnek az egy évre jutó forrásait azt szeretné az év elején megkapni abból a célból, hogy azokat a pénzösszegeket, amelyek nem szükségesek a napi munkához, azokat befektesse. Ö, azoknak az eredményéből pedig a beruházáshoz hozzákapcsolódóan bútorokat, képeket, festményeket, szőnyegeket tudjon vásárolni a projekt végén. Tehát a meglévő beruházásra szánt összeget, azt ő úgy kamatoztatta, hogy a végén, amikor kész volt az épület, a budai vár, akkor abban bútorok voltak, szőnyegek voltak, képek voltak a falon.

amelyeket ezeknek a pénzügyi műveleteknek az eredményeképpen hasznából tudott vásárolni. Tehát átfogóan és egy holisztikus szemlélettel nézte a projektet. Igazi projektmenedzser volt, amikor a parlament még nem létezett előtte a jelenlegi olasz budapesti olasz intézetnek az épülete szolgált a parlament céljaira. Képviselőháznéven találjuk a térképet. Így van. a Nemzeti Múzeum mellett van, a Bródi Sándor utcának a Nemzeti Múzeum felőli végén. Egy augusztusi döntés alapján született meg a terv, hogy megépül az épület. Decemberben bebútorozták és decemberben beköltöztek. Gondol gondoljuk csak végig, hogy mennyi idő alatt? Tehát attól kezdve, ugye elkezdtek dolgozni, nem volt bim, nem volt toronydaru, nem volt betonozás, az épület megépült. Emiatt van az, hogy ugye azért ha azt már sokszor gondolok, a a naplója az egy elég részletes korrajzot is ír le arról, hogy hogy működött az a világ, és ebből nagyon sokat lehet tanulni. Nehéz kiegészítést adni, mert ebből az életemben gyönyörű példákat mondott a Tibor. Igen. Én is azt akarom ezzel mondani, hogy az, hogy valaki hagyománytisztelő, az elsősorban inkább segítség arra, hogy innovatív legyen, hiszen azok a fajta innovativitások, ahogy elővesz

összerakunk valamit, azokat már sokszor sokan kitalálták. Az, hogy azt most egy digitális eszközre használjuk, vagy egy kőfaragásnak az elkészítésére, az szinte mindegy. Így a vége felé még egy kérdést engedjetek meg, hogy látjátok, mi a viszonya az állami beruházások szabályozási környezetének a piaci projektekre vonatkozó előírásokhoz, gyakorlathoz? Lehet-e azt mondani, hogy az egyik most innovatívabb az állami, és ez majd húzza maga után a másikat, vagy ennél bonyolultabb? Lehet-e egyébként még gyorsabb a fejlődés itthon, mint külföldön ezáltal a a helyzet által? Mi mik a nemzetközi trendek ebből a szempontból? Én egyrészt a hazaiból tudok tudok példát hozni, hogy van nagyon pozitív példa is a piaci szektorból, ahol ahol nem is kérdés, hogy ők ők ezt az irányt szeretnék felvenni.

Másrészt van ennek teljesen az ellentéte, hogy egy ilyen kipipaállandó pont, amit valahogy majd megugrunk, nem foglalkozunk vele. Mindenesetre biztos, hogy ez az állami szabályozás egy nagyon-nagyon jó irány, és és a azok a nagyobb cégek, akik akik nyilván állami projekteken akarnak indulni, megtanulják ezt és és alkalmazzák a módszertanokat, ha még egyelőre csak szigetüz üzemekben is, de de ezt ez a teljes piacot meg fogja határozni. Ez ezelől nincs menekvés. Én úgy gondolom, azt gondolom, hogy nagyon komoly driverként tud működni, tehát meghajtóként tud egy ilyen állami szerep működni. Ugye ne felejtsük el, az állam a legnagyobb beruházó. Tehát alapvetően az, hogy ő hogyan viselkedik beruházóként, az önmagában meg fogja határozni az összes további beruházónak a a működését. Azok a cégek, akik részt részt akarnak venni ezen az állami berőadási piacon, ők akarva akaratlanul valahol edukálni fogják a saját embereiket. Ezek az emberek ki fognak spiccelni, ezek a nagy cégek alkalmazni fognak a vállalkozókat, akiket rá fognak kényszeríteni a nagy cégek, hogy használják a bimet valamilyen szinten satöbbi. Tehát alapvetően van egy ilyen kisugárzási hatása a kompetenciáb az emberi tudással kapcsolatban. Amit

szintén nagyon fontosnak érzek, az a szabályzói szerep, és most nem a szabályzásra szeretném volna hangsúlyt tenni, hanem az, hogy egységes nyelvet kezdünk majd beszélni. Tehát attól kezdve, hogy az állam megmondja, hogy én ilyen típusú költségvetés, én ilyen típusú ütemtervet szeretnék kapni, én ilyen adatkörnyezettel szeretnék dolgozni, ez a mondjuk úgy, hogy az emberi lustaságból következen a piaci szereplők is valahol abba az irányba fognak menni. Meglesztek a maguk is mutációi ezzel kapcsolatban, de alapvetően az a fajta leíró nyelv, amelyiket ettől kezdve mi használni fogunk az állami beruházásokon, ez biztos, hogy a további piaci szereplőket is meg fogja határozni. Ahogy a Laci mondta, a állami beruházásokhoz egy jelentős részt kivesznek, vagy jelentős része az építőiparnak, de a többi beruházás, a magán beruházásunk azok is meg kell, hogy feleljenek egy szabályozásnak. Ugye most idáig beszéltünk az állami beruházásokról szóló törvényről, de alapvetően ez egy része a a teljes építésgazdaságot átalakító törvénycsomagnak, mert van egy másik törvénye, az építészetről szóló törvény, de az átfedés az nagy. Nincs olyan, hogy állami tégla meg magántégla. Tégla van, amit állami vagy magánkörnyezetbe

használsz. Hát az alapdolgok azok nem változnak. Tehát emiatt a az építészetről szóló törvény is elég sok területen belenyúl a szabályozásba. De egy egységes, tehát a célkitűzés az az, hogy egy egységes, átgondolt és egy koncepciót váltó, vagy egy szemléletmódot váltó építésgazdaság alakuljon ki pontosan a hatékonyságnövelés érdekében. Ez az egyik dolog. Ez egy ez egy horizontális történet, hogy az ember alakul és az ember tehát a a szabályozás az átalakítja az építőipart vagy az építésgazdaságot. A vertikális pedig az az, ami már a nemzetközi kitekintés és a nemzeti nemzetközi tapasztalatokról szól. Ez pedig az, hogy például Finnországban vagy balti államokban a szabályozást azt úgy indították el, hogy először szól ez a 10 millió euró fölötti projektekre, aztán a vagy először a 100 millió fölötti projektekre érvényesek ezek a szabályok.

Utána az időmúlásával, amikor a keretek kialakulnak, akkor megy lefelé ez a korlát, és akkor 10 millió lesz ez a korlát, majd utána lemennek egy újabb idő elteltével az 1 millióra, majd utána az összes állami vagy önkormányzati részesedéssel vagy önkormányzati tulajdonrésszel bíró projektek esetében ezeket a szabályokat be kell vezetni. Tehát van egy másik irány, ahol a nagyságrend a mérettől függően kerülnek bevezetésre ezek a szabályok. Most a magyar szabályozásnál ugye az állami beruházásokról szóló szabályozás az alapvetően az EUs értékhatár közbeszerzési EUs értékhatár fölötti beruházásokra vonatkozik. Ez most körülbelül 2,1 milliárd Ft. És utána vannak olyan területek, ahol már itt-ott megjelennek alacsonyabb szintű, tehát 500 millió 1 milliárd körüli határértékék, ami fölött kell ezekkel foglalkozni, és ami fölött a a szabályok érvényesek, illetve ezekkel kapcsolatban adatot kell szolgáltatni. És az utolsó elem, ami meg horizontál is, horizontális is, meg vertikális is, az idő múlásával, ahogy egy egységes formában elkezd egyre több adat gyűlni a számunkra, akkor egyre jobban tudunk prognosztizálni projekteket, hogy az körülbelül milyen nagyságrendű, milyen idő és pénzügyi kertek között

végrehajtható projekt lesz. Tehát ennek a becslésnek a minősége fog javulni az időmúlásából. Viszont ahhoz, hogy ez javulhasson, ahhoz kell az az egységes keretrendszer, meg az az egységes szemléletmód, aminek az alapja mindig valahogy visszakeveredünk a BIMhez, mert mert a BIM fogja megadni azt a CDR rendszert, tehát egységes adatkörnyezetet, azt fogja szabályozni, és minden erre visszavezethető. Felolvasok néhányat azok közül a kulcsszavak közül, amelyeket a jogszabályiról a mérnökök számára adott tájékoztatóban olvastam. együttműködés, bizalom, átlátható, környezet, fenntartható. Az az érzésem támadt, hogy ezek legalább annyira, hanem még inkább vállalatvezetői üzenetek is, nem csak mérnöki üzenetek. És minket elég sok vállalat is hallgat, úgyhogy azt hiszem, adtunk elég muníciót a hallgatóságnak, van min gondolkodni adott esetben más iparágakban is, mert hát ki nem használja az építőiparnak az eredményét.

Tibor, László és persze Dani, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Köszönjük szépen. Örömmel vettünk rész. Köszöntem a lehetőséget. [Zene] [Taps] [Zene] [Taps]