Robotizáció: a beruházástól a megtérülésig

Sok ügyfelünknél voltunk úgy projektet felmérni, hogy kifejezetten hangsúlyozták, hogy ne említsük, hogy miért vagyunk ott.

Az emberekben van egy félelem az automatizáltsággal, automatizációval kapcsolatban.

Üdvözlök mindenkit, ez itt a DIG-IT Podcast. Egy ipari robot tulajdonképpen nem kerül túl sokba, viszont kell köré pár dolog, munkadarab adagolás, megfogó készülékek, érzékelők, biztonságtechnika, PLC vezérlés, szoftveres vezérlés és így tovább. Vagyis nem maga a robot a drága, hanem az a világ, amit a robot köré építünk. És most erre jön rá egy új ígéret a humanoid robotok gyártóitól, azt mondják, ne mindig a gyárat alakítsuk át a robothoz, építsünk olyan robotot, amelyik képes abban a világban dolgozni, amit eredetileg embereknek építettünk. Ha ez tényleg működik, az nem csak egy új gépet jelent, hanem megváltozhat tőle az automatizálásnak az üzleti modellje, ez érdekel minket különösen ma, és ezért két vendéget is hívtunk.

Az egyikük Busa Bence a Robotizálunk Kft. ügyvezetője, aki abból él, hogy a robotból működő termelési rendszert készít. Pandur Richárd pedig annál a Delta Technologies-nél vezető megoldástervező, amelynek anyavállalata tavaly ősszel megvásárolta a Robotizánum Kft. többségi tulajdonát. Vagyis ma egyszerre ül itt a Delta Group Nyrt. két leányvállalata, aki robotot vesz, és aki robotot épít be. Bence, Ricsi, üdv a Digit Podcast stúdiójában!

Sziasztok!

Sziasztok!

Ricsi, kezdjük a te oldaladról. Miután összebútoroztatok és közös munkába fogtatok a robotizálunkkal. Ugye a Delta alapvetően informatikai rendszerintegrátorként épült fel, de azért az elmúlt években már foglalkozott ipari automatizálással vastagon. A Robotizálunk Kft. viszont a mély ipari világban dolgozik, gépek, robotok, gyártósorok köré épült az élet.

Mik azok az ügyfélproblémák így delta oldalról, amiket korábban nehezen tudtatok megoldani, és így együtt a robotizálónk kompetenciáival kiegészülve most könnyebb?

Én azt mondanám, hogy régebben a komplexebb feladatoknál voltak problémáink. Alapvetően, mint delta integrátor cég komplett rendszereket szállít. Tehát mi egészen a szenzortól a központi megjelentőig mindent tudunk szállítani, de ugye ezek között vannak azért olyan részek, amik egyedi szaktudást igényelnek. Így például robotizálunk Kft. szaktudásra is. Tehát alapjába véve én azt mondanám, hogy a Robotizálunk Kft. pont ezt erősíti nálunk, hogy ezek a szaktudások meglegyenek, illetve ugye egy gépet, amit leszállítunk, azt üzembe kell helyezni, később üzemeltetni is kell lehet, illetve karbantartani, és ezekben is erősíti a deltát.

Egy olyan ügyfélhelyzetet tudsz esetleg nekem mondani, ahol az már kevés, hogy van külön-külön egy IT szállító, illetve egy integrátor, aki akár robotokat is tud integrálni? Hogyha másképp kérdezem, hol jön ki ennek az előnye? Ugye a Deltának van egy hatalmas informatikai és adatos tapasztalata, a robotizálónknak pedig van egy ilyen mély, a gyártásterületre vonatkozó tapasztalata.

Régebben a gyárak külön kezelték az IT rendszereket és az OT rendszereket, az OT rendszerek ugye a gyártástechnológiai rendszerek. Manapság abba az irányba mozdul el az ipar, hogy ez a kettőt összekapcsoljuk. Ugye a gépekről szeretnénk adatokat gyűjteni, amik későbbiekben egy mesterséges intelligencia akár fel tud dolgozni, és itt már nem elég az, hogy a gépekről van egy adatom az OT területen, hanem azokat el kell juttatnom az IT rendszerekhez is. Itt jön be az, hogy nem elég, hogy a delta csak informatikai tudása, tehát hogy a hálózatokat képesek vagyunk kialakítani, felmérni, megfelelő adattárházat létrehozni mögé, hanem szükséges most már az is, hogy ezekről a gépekről megfelelően tudjunk információkat gyűjteni.

Tehát szerintem ennek a két cégnek az erős kapcsolata itt jön ki igazán, hogy nem elég már csak infrastruktúrát szállítani, hanem szükséges hozzá az az ipari tudás is, amiből aztán megfelelően ki tudjuk szedni az adatokat.

Most megfordítanám, Bence. Mit hoz egy ipari automatizálással foglalkozó cégnek egy nagy IT integrátor felhőt, adatplatformot, vállalati rendszereket, nagyobb projektmenedzsmentet, vagy bármi más mélyebben hogy változik meg az, amit ti most tudtok kínálni az ügyfeleiteknek?

Ezeket mindegyiket, és ezen felül olyan lehetőségeket, amiket korábban mi nem tudtunk volna szolgáltatni, vagy csak jóval körülményesebben alvállalkozói bevonásokkal, illetve együtt közösen egy olyan ökoszisztémát tudunk teremteni az ügyfélnél, amit más magyarországi konkurenciák nem képes.

Van itt egy érdekes magyar adat a Nemzetközi Robotikai Szövetségnél. Olvastam, hogy Magyarország a világ egyik leggyorsabban növekvő ipari robotpiaca volt. Az utolsó év, amire ez az adat vonatkozott, az 2024, nem olyan friss, de hát bízzunk benne, hogy ez nem annyira változott. Csak az autóipar abban az évben 3500 fölött telepített ipari robotokat. Hogyan éreztétek ezt ti szolgáltató-szállító cégként. Vagy pedig ez egy olyan statisztika, amit néhány ilyen nemzetközi nagyvállalat miatt örömmel olvasunk, de egyébként a magyar beszállítóknak itt nem osztottak lapot.

Mekkora része lehet ez a piacnak, ahol osztanak lapot?

Nekünk kettős tapasztalatunk van vele. Egyrészt ügyfeleink között multinacionális vállalatok és a KKV szektor is megtalálható, és az egyik ilyen multinacionális vállalatnál volt lehetőségünk egy több mint 700 darab robotos integrációban részt venni.

Ez már nemzetközi szinten is jelentős szerintem.

Így van, így van. És így én azt gondolom, hogy elég erős összehasonlítási alapunk van a nemzetközi környezet és a hazai ipar egymás mellé vagy mérlegre állításában, ami érdekes volt, ezt a tanulmányt én is olvastam. Nemcsak ilyen adatok szerepeltek benne, szerepelt benne egy robotsűrűségi adat. A robotsűrűségi adatot úgy határozták meg, hogy 10 ezer feldolgozóipari munkavállalóra hány robot jut. És ez az európai uniós átlagban 230 robotra jött ki, míg a magyarországi piacon csak 130.

Pontosan a mérési módszereket nem tudjuk, viszont egy arányszámot tudnak állítani nekünk, amiben azt láthatjuk, hogy a hazai ipar kevésbé robotizált, kevésbé automatizált, mint a környező régiók.

Még az adatoknál maradva, és még ezt feszegetve, hogy akkor itthon, meg külföldön, mert azért ahogy téged hallgatlak, ez legalább annyira egy piaci robbanás előtt álló állapotot is mutat, mint amennyire lemaradást. Egy 25-ös kutatás, ez kifejezetten magyar céges tranzakciókat vizsgált, arra jutott, hogy a robotot bevezető vállalatok többsége ezt integrátoron keresztül teszi, és az integrátor különösen fontos, ha kisebb cégek beruházásáról van szó. Ez nekem azt is mutatja, hogy nem a technológia az akadály már, hanem inkább az a képesség, hogy hogyan vagyunk képesek betenni a technológiát a meglévő folyamatokba, illetve a meglévő térbe. Jól látom?

Ezt jól látod. 2022-ben indult ez a nagy AI őrület, azóta elképesztő fejlődésen ment keresztül, és ez a technológia következő szintre emelését jelentette.

Tehát olyan lehetőségek nyíltak meg a piacon, amik korábban nem voltak elérhetőek technológiai szinten, vagy annyival lejjebb hozták a technológiát költségben, hogy az már sokkal hamarabb megtérül a termelő cégeknek. Én nem ebben látom jelen pillanatban a fejlődési korlátot. Kevésbé látom technológiai fejlődési korlátot, inkább azt látom, hogy az előkészítő munka, a tervezési munka hiányzik a hazai KKV szektorból. Tehát ahhoz, hogy technológiát tudjunk integrálni és tudjunk segíteni az ügyfeleinknek. Nekünk mindenképpen szükséges rendszerben gondolkodni. Az ügyfeleinknek rendszereket kell alkotni. Mi a Robotizáló Kft-ben ügyfeleinknek tudunk segíteni már az előkészítő fázisokban, be tudunk lépni már a koncepcióalkotás fázisában.

Az általatok említett riport ugye azt mondja, hogy alacsony a robotsűrűség, tehát valószínűleg nagyon sok olyan cégünk van még gyártó cégünk, ahol akár egy robot sincs tulajdonképpen, vagy valami nagyon egyszerű, ami a határeset.

Magyarul fölmerül a kérdés egy csomó helyen, hogy akkor most mit robotizáljunk először? Van-e ilyen triviális tipp, ami mindig bejön, vagy nagyon sokszor azzal érdemes kezdeni?

Ez leginkább a folyamattól függ szerintem, hogy mit érdemes először robotizálni. Véleményem szerint első körben a monoton nehéz, veszélyes munkákat lehet először robotizálni, hiszen egy monoton munkánál pont az jön ki, hogy az ember is csak mondjuk jobbról balra pakolja a dolgokat, egy robot is pont ugyanezt megcsinálja. Tehát ezeken a területeken van szerintem leginkább először esély arra, hogy robotizáljunk, hiszen ott már lehetnek olyan számok, amik mondjuk egy két éven belüli megtérést hoznak, de ugye itt nagyon fontos az, hogy tudnia kell az ügyfélnek, hogy mégis milyen selejt arányokkal dolgozik, mégis van-e munkaerő hiánya, tehát azért nem mindegy, hogy egy gépet 100%-osan kihasznál vagy sem.

Tehát hogyha most mondjuk sor végére pont kellene három ember pakolni, de valójában általánosságban egy vagy kettő van, és emiatt nem tud 100%-on menni egy gép, vagy pont időközönként le kell állítani, feldolgozzák a felgyülemlett anyagot, akkor ott már azért érdemes lehet elgondolkodni egy robotizáción, hiszen nem csak arról beszélünk, hogy munkabért váltunk ki, hanem a gépnek a termelékenységében is van egy veszteségünk.

Kiegészítenéd valamivel?

Igen, én úgy gondolom, hogy első lépésben az automatizációs projektekben mindig a legfontosabb megérteni az ügyfél problémáját. Megértsük azt, hogy mi fáj neki, megértsük azt, hogy ő hogy működik. Sok esetben az ügyfél önmagát nem érti, nem ismeri a saját folyamatait, nincsen adatbázisa arról, hogy milyen termékproblémákkal küzdenek. Pont azért, mert nincs automatizálva az automatizálás minden problémát felerősít. Amíg egy manuális szerelési folyamatot egy operátor végez, addig az operátor meg tud igazítani egy címkét, tud olyan mikroellenőrzéseket végezni tudat alatt, amit egy automata berendezés nem fog elvégezni akkor, hogyha erre nem tervezzük meg. Ezért fontos nekünk a tervezési ciklusunk során, hogy már tudjuk a termék hibáit, és tisztában legyünk a folyamatokkal.

Amikor először bemész egy ügyfélhez, egy ilyen vállalathoz, ahol még bizonytalanok a folyamataik, még az automatizálásra a szaktudásuk, a hatodik érzékük akár nincs meg, akkor mik azok a dolgok, amiket vizsgálsz? Nem technológiára gondolok, hanem inkább működési vagy folyamati dolgokra, és ezt hogyan tudod megmutatni, hogy te ezt megvizsgáltad és azt látod, hogy ezt hogyan tudod átadni ezt, ami a fejedben nyilván összeáll?

Az első lépés mindig az, hogy a jelenlegi folyamatot szeretném megérteni. Tehát most hogy kerül oda az alapanyag, hol tárolják az alapanyagokat, egyáltalán hogy építették fel a termelésüket. Már az egy nagyon érdekes pont, hogy mi alapján választották ki az általuk automatizálandónak vélt feladatkört. Sok esetben az ügyfelek úgy választanak automatizálandó feladatot, ami éppen a legjobban fáj pontszerűen, közben az egész termelés nincsen megtervezve.

Nagyon fontos, ahogy az előbb említettem, hogy rendszerben gondolkodjunk, és a rendszerből jelöljünk ki pontokat, amiket automatizálunk.

És ezt érthetem úgy is, hogy van az az érettségi szint, ami alatt még ha meg is venné a robotot, inkább azt mondod, azt tanácsolod pontosabban, hogy várjon vele, előbb tegyen valamit rendbe, előbb lépjen meg egy-két egyéb integrátori dolgot.

Üzletileg első körben nem érdekem, de ezt tanácsolom, igen. Tehát inkább várjunk, és inkább készítsük elő jobban a feladatot, de előzzük meg azt, hogy csalódás éri az ügyfelet. Ez nagyon érdekes egyébként a magyar piacon, ahogy működik az automatizálási tendereztetés. Nagyon különböző folyamatokat tapasztalunk, nagyon eltérő folyamatokat tapasztalunk a tendereztetésre egy nagyvállalati környezetben, egy KKV szektorban és egy multinacionális vállalat esetében is. És nagyon különbözik ettől például a nyugati példa. A magyar KKV szektor általánosságban specifikációk nélkül dolgozik, konkrét feladatmeghatározások nélkül dolgozik, vagy kevésbé megfelelően körülhatárolva, ami azt jelenti, hogy egy komplex feladatnál igaziból almát körtével hasonlítanak össze, és a végeredményben nagyon nehéz objektíven megítélni azt, hogy mit vásárolnak mivel szembe.

Egy multinacionális vállalatnál ez sokkal jobban szögletesítve van, és sokkal jobban behatárolják a lehetőségeket. Ami nagyon érdekes, és mi ebben szeretnénk erősíteni a hazai piacon, hogy már az előkészítő fázisban a koncepcióalkotásba be tudjunk szállni az ügyfeleknek, és már a koncepcióalkotást úgy vegye az ügyfél, hogy ő egy terméket kapott, hiszen a koncepció az nem egy ablakon kidobott pénz, ő a koncepcióval megvásárol egy olyan terméket, amit utána, ha automatizál, akkor az megtérül neki, és nem egy pont.

Egy tudást vesz. Hát tulajdonképpen amikor mondjuk akár csak egy családi házat szeretnénk átépíteni, ott is készül egy terv, tehát hogy ezt szerintem nem nehéz belátni, de azért engem az mindig érdekel, hogy vajon mi motiválja ezeket a cégeket arra, hogy mégis belevágjanak egy beruházásba, hogy éppen arra van pályázati pénz, vagy hogy már nagyon úgy látják, azt hallják akár a megrendelői oldalon, akár a fiatal munkavállalóktól, hogy ez így már nem járja, vagy nem tudom, ezt már modernizálni kéne, és akkor annak ellenére, hogy látnák pontosan a jelenlegi folyamatot, ahogy te is mondod, azt a megtérülést, amit abból tudnak kiszámolni, hogy összehasonlítják a jövőbeni folyamatot a jelenlegivel. Enélkül az információ nélkül is intuitíve hoznak-e egy döntést.

Ez engem nagyon érdekel. Erre is még várok kommenteket, hiszen van tapasztalat nálatok bőven, de hogy nekem az is feltűnt, hogy akkor, ha jól értem, a matek az nem a robotnál magánál száll el, hanem ott, amikor kiderül, hogy ahhoz, hogy ő azt a robotot használatba vegye, ahhoz egy ilyen hosszú listányi elmaradást vagy feltételt meg kéne teremteni, ahhoz például az, hogy legyen adatkommunikáció az eszközök között, a robot meg a gyártósor többi része között, például az, hogy legyen egy normális OT biztonsági rendszer, amibe nem akarjuk, hogy meghekkeljék vagy leállítsák. Szóval, hogy jól gondolom-e, hogy a beruházásoknál általában jelentős tételek szerepelnek a robotsoron kívül is azért, hogy tényleg jó legyen.

Szóval a gyártó cégek sokszor impulzusszerűen automatizálnak.

Van egy gépsor, ami hirtelen túlterhelésre alá kerül, és egy olyan meggondolatlan beruházásba ugranak bele, ami szemmel láthatólag integrátorként nem fog neki megtérülni. Volt egy fémipari projektünk, amiben egy 2,5 másodperces ciklusidejű gép szolgált ki egy négy és fél másodperces ciklusidejű gépet, ami azt jelentette, hogy hiába volt gyorsabb az egyik gép a másiknál ez a gyorsaság különbség ez nem térült meg sose a beruházó cégnek.

Arra még nem válaszoltál egyébként, hogy az ajánlatokban ez a roboton kívüli rész, ez mekkora, meg mennyire összetett, hogy meglegyen a feltétele, a körülményei annak a robot beruházásnak.

A robot önmagában csak egy eszköz. Egy összehasonlítható egy PLC-vel, egy kameraszenzorral vagy egy nyomógombbal, önmagában semmire sem alkalmas. Ahhoz, hogy tudjon működni, köré kell építeni egy olyan világot, amiben ő el tudja helyezni magát.

Az, hogy mennyibe kerül egy ilyen beruházás, és arányban van-e a robotnak az árával, arra nem lehet egyértelmű választ adni, hiszen ahogy korábban Ricsi is mondta, itt minden éppen aktuális feladattól függ éppen aktuális körülményektől, komplexitástól, ciklusidőtől, vagy akár attól, hogy mekkora terület áll rendelkezésre.

Én talán annyival egészíteném ki, hogy említetted, hogy éppen van-e pályázati forrás egy ilyen fejlesztésre, és valóban azt tapasztaljuk, hogy sok esetben nem tudják azokat a számokat, amik mögötte vannak, hogy tényleg egy nagyobb selejtmennyiség az mégis mekkora kárt okoz nekik, vagy éppen amit Bence is mondott, hogy a gép nincsen kihasználva megfelelően. Tehát ezekkel a számokkal nem mindig vannak tisztában, és mindig egy öröm számomra, amikor beszélgetünk egy leendő ügyféllel, hogy tisztában van ezekkel így. De tényleg sokszor van az, hogy éppen volt egy pályázat, és akkor megkérte a lenti műszakvezetőket, vagy műszaki igazgatót, hogy keressetek valamit, amit mondjuk fel lehet használni, és akkor el lehet költeni, mert folyamatosan fejlődik a világ, ki kell szolgálni az új igényeket.

És ebből a szempontból van az, amit Bence már többször is említett, hogy ha nincs tisztában teljesen a folyamataival, és mondjuk ember, tehát úgy, hogy ember dolgozik benne, akkor is egy kicsit kaotikus, akkor nem hiába fogjuk azt robotizálni, attól nem lesz jobb, lehet, hogy csak rosszabb lesz. De lehet, hogy jobb lesz, ez tényleg attól függ.

Igen, az önmagában nem tiltja meg, hogy jól csináljuk, hogy pályázati forrásból csináljuk, csak kevesebb szokott lenni az idő, és általában ez az időnyomás, ami sokszor azt tapasztalom, hogy megakadályozza azt, hogy valóban elvégezzük a tervezőmunkát, és kitaláljuk, hogy hogy lesz kihasználva az a beruházás, hogy az a gép, amit a pályázatból integrálva mindennel együtt beteszünk a gyár területére. Hogyha elég idő van rá, mondjuk például nem akkor kezdünk el gondolkodni rajta, ahogy te mondtad, hogy akkor kérdezzük meg a műszakvezetőt, amikor olvassuk a pályázati határidőt, hanem korábban készülünk arra, hogy ha majd lesz jó forráslehetőségem, vagy összejön annyi tartalékbó, akkor mit fogok csinálni, akkor azért több idő szokott lenni.

Még egy ilyen általánosabb kérdést fel akartam tenni az üzemeltetéssel kapcsolatban, hogy tegyük fel, hogy egész jól megterveztük, leszállítjuk, betesszük, mármint ti, majd hazamentek. Mire kell készülni ügyfélként ezután, hogy fél év múlva is működjön, termeljen, ne essen ki a gép, illetve kellő időben megfelelő karbantartással dolgozzanak. Milyen tudás kell ehhez, és azt ti hogy adjátok át általában az ügyfélnek, illetve maradtok-e valamilyen folyamatos üzemeltetési kapcsolatban, és mitől függ?

A gép átadását követően, pontosabban az átadási procedúra során mindenképpen egy oktatás, egy gépkezelési és mérnöki oktatással szoktuk felvértezni az ügyfelet a gép kezeléséről, karbantartásáról, üzemeltetéséről. Ettől függetlenül minden egyes termelő cég, aki automatizálásra hajtja a fejét, olyan szakembergárdával kell felvérteznie magát, ami képes arra, hogy önállóan a gépgyártó támogatása nélkül működtesse a berendezést. Itt mechanikai karbantartásról, elektromos karbantartásról van szó leginkább, illetve olyan adott esetben szoftveres beavatkozásokról, hibakeresésről, diagnosztikáról, ami egy alapképesség kell, hogy legyen annak a cégnek, aki egy ilyen beruházást megenged magának. Amiben mi tudunk segíteni az ügyfeleknek, az átadást követően egy olyan rendelkezésre állási szolgáltatás, amiben távolról rácsatlakozva a gépre tudunk segíteni nekik elakadásoknál, hibakereséseknél.

Kiegészíteni már vele? Az is még érdekelne, hogy egyébként ezzel a költséggel terveznek-e a cégek, hogy egyrészt a rendelkezésre állásra félretesznek-e, másrészt a saját munkatársaik képességeinek a bővítésére költenek-e?

Szerintem ez attól függ, hogy a cégnek van-e saját kapacitása, tehát hogy megfelelő kompetenciája az, hogy mondjuk üzemeltesse ezt a gépet. Itt a robotcella üzemeltetéséről vagy egy automatizált rendszer üzemeltetésén kívül itt bejön az IT üzemeltetés is sok esetben hiszen ahogy említettem korábban, az ITOT világ az folyamatosan összekapcsolódik, a nagyobb gyártóknál, nagyobb cégeknél ezek már össze is vannak kapcsolva. És te is említetted korábban, hogy azért egy plusz veszélyforrás ez. Ugye van ez a direktíva, hogy a NIS2, ez az EU-s direktíva. Ennek az egyik része a sérülékenységvizsgálat. Ebből adódóan, amikor bejön egy PLC, vagy bejön valamilyen plusz eszköz, ami rákapcsolódik erre a hálózatra, akkor ott már nem mindegy, hogy ez az eszköz mégis hogyan van kezelve.

Tehát van egy távol elérésem egy ilyen géphez. Konkrét példát mondok, leállt a gép, és szeretné megjavítani, de karbantartó nem tudja megcsinálni. Ilyenkor van az, hogyha nincs ott megfelelő szakember, és mondjuk szoftveresen kell belenézni, akkor távolról valaki ránéz. Ugye ez bejön a cég saját belső hálózatára, és akkor itt már vannak jogosultságkezelések, naplózás, illetve különböző ilyen részek, amiket IT oldalról vizsgálni kell ahhoz, hogy a cég úgymond biztonságban legyen. Tehát itt nekünk folyamatosan van egy ilyen üzemeltetési oldalról egy nyomás, hogy ennek a hálózatnak stabilan kell lennie, hiszen nem tud odajönni ez a dolgozó ahhoz, hogy megnézze a gépet, csak mondjuk 2-3 óra alatt.

BS az, hogy konkrétan 15 perc alatt rácsatlakozik és megmondja ezt az egy hibát, azért nem mindegy gyártás oldaláról, hogy most két óráig áll a gép, vagy csak 15 percig áll a gép. Itt bejön még plusz egy olyan dolog, hogy egy irodai környezethez képest, ahol mondjuk 8 órában dolgoznak, azért itt akár három műszakban, tehát 0-24-ben dolgoznak. Tehát itt folyamatosan stabilnak kell lenni a hálózati oldalnak, hiszen ha mondjuk az SAP rendszerbe egy vállalatirányítási rendszerből nem érkeznek meg a gyártás oldalra az adatok, és emiatt áll a gép, az újabb, csak egy nagyobb veszteség. Nem olyan, mint amikor mondjuk egy irodai környezetben nem érem el a nyomtatót, mert ez csak egy kis probléma ehhez képest.

Ez egy bonyolultabb környezet, és én azt is szeretném kihangosítani, hogyha bármilyen új eszközt csatlakoztatok ebbe a rendszerbe, a hálózatot elérő rendszerbe, azt ugyanúgy vizsgálni kell sérülékenység szempontból, és abban nem biztos, hogy van belső kompetencia.

Ilyenkor jó egy ilyen általános partneri szerződés szerintem nagyon-nagyon hasznos tud lenni, mert felgyorsítja az igénykielégítést. És még egy ilyen karbantartós kérdés, hogy most már ugye léteznek karbantartás-menedzsment rendszerek. Mivel tud többet ez, mint a szakinak a táblán a kockás papírra írt 1-2-3.

Manapság rengeteg egymással konkuráló CMM-es rendszer elérhető már a piacon, ami talán többet tud adni, mint a többi, az az AI-jal felvértezett adatelemzés. Én azt gondolom, hogy elérkeztünk az adatalapú karbantartás modelljéhez a mai világban. Adat alapon kell tudnunk azt, hogy mi történt a múltban, milyen história volt az adott eszköznek, gépnek, gépparknak, milyen karbantartási folyamatokat végeztek el az operátorok, karbantartók, engem a karbantartók persze, és azt is tudnunk kell adatalapon, hogy melyik eszköz milyen állapotban, milyen kondícióban van. Manapság ezekkel a rendszerekkel már tudjuk figyelni a felvett áramokat, áramerősségeket, feszültségszinteket, rezgésdiagnosztikákat tudunk végezni, ami alapján következtetéseket, predikciókat tudunk nyújtani az üzemeltetőnek arra, hogy egy adott eszközzel valamilyen beavatkozás szükséges.

Meg tudja előzni a gépmegállást ezáltal és így a termelése most kiszámíthatóan fog működni. Ezen kívül még számos beépülő modul van egy CMM-es rendszerbe, raktár, TPM menedzsment és a többi, de én azt gondolom, hogy a kulcs az mindenképp az adatalapú döntéshozatalomban.

Ez azt mondja nekem, hogy most már a robotjaink és gyártógépeink világába is elérkezett az okosóráknak a jelensége. Figyeli az órán, hogy föl kéne állni, hát most nem fogok, mert most még podcast adás van, de azért utána csak kéne, tehát ugyanez a karbantartásnál működik. De ennyi szakmázás után muszáj megállni és ápolni egy kicsit a Digit Podcast hagyományokat, átmegyünk személyesbe, nem tudom, hallgattatok-e már minket, de ha igen, akkor biztos tudjátok, hogy ilyenkor fölteszünk egy a szakmához, hát lazán vagy sehogy nem kapcsolódó kérdést. Ma végig arról beszélünk, hogy a vételár az csak a történetnek az eleje, de hát mégiscsak fontos. És ezért arra gondoltam, hogy megkérdezem, hogy mi az, amire így visszaemlékeztek fiatal korotokból, az első komolyabb dolog, amit megvettetek, és megvan-e még, és mennyibe került, mai fejjel is jó döntésnek számított-e, illetve utána rájöttél esetleg, hogy nem a vásárlás volt a nagy költség, hanem arra még költeni kell folyamatosan.

Nem tudom, autó, motor, hajó, laptop, bármiért?

Hát én talán a hobbimat hoznám fel. Nem azt mondanám épp a legelső komolyabb vásárlásomnak, de ahogy így szépen összeszámolom dolgokat, akkor azzá válik. Nekem a hobbim az akvarisztika, mert viszonylag fiatal korom óta van akváriumom. Elején csak úgy gondoltam, hogy veszek egy akváriumot, felöntöm vízzel, bele halakat, növényeket, ellesz.

Mi baj lehet?

Mi baj lehet? Aztán mindig voltak kisebb gondok azért. És ahogy elkezdtem jobban utánajárni a dolgoknak, és elkezdett növekedni az igényem, hogy szebb akváriumot szeretnék, most már nem zöld, hanem piros növényt szeretnék, meg hasonlók. Rájöttem mindig, hogy valami technika hiányzik. Most kell egy új lámpa, most kell egy új szűrő, és akkor így hát egész szépen elkezdtem így összevásárolni a dolgokat. Úgy a mai napig megvan.

Köszi! Bence?

Én nekem sokkal korábbi a sztorim. Gyerekként én nagyon szerettem gyűjtögetni a pénzem, és emlékszem, elsős vagy másodikos lehettem, amikor megkértem anyukámat, hogy nyissunk a takarékszövetkezetbe nekem egy takarékszámlát, és ott pihent 12 ezer forintom körülbelül másfél-két évig, amikor is sikerült még a születésnapi, karácsonyi és egyéb ajándékpénzeket összegyűjtve 27 ezer forintért egy bringát vásárolnom tíz évesen, ami sajnos már nincs meg, a méretemből adódóan nem tudom használni, de hogy nagyon jó emlék. Az első váltós biciklim, nagyon szerettem.

Nagyon érdekes, nekem ilyen 19 körül volt az, ami úgy igazán már látványosan, majdnem fájdalmasan nagy összeg volt, az egy nagyon modern laptop volt, én akkor talán elsős egyetemista lehettem, és akkor ilyen minden vágyam az volt, hogy azon sokat számoltam, de játszottam is, meg dolgoztam is rajta az iskolai dolgokkal kapcsolatban is, és hogy akkor legyen nagyon tuti. És hát aztán két év telt el, vagy két és fél, és így kiderült, hogy már nem elég jó. És azért ezt így átélni, hogy basszus, pedig mennyit költöttünk rá, és most megint kell valami, ez nagyon rossz élmény volt, de hát persze így tanultam belőle. Na, erről eszembe jutott, hogy az üzleti modellről még nem beszélgettünk. Ugye a robotizálónknak volt már kommunikációja arról, hogy ti nem csak eladtok, hanem szolgáltattok is, tehát van ilyen robot, ez a service, nem tudom, létezik-e ez a RAS a világban, de azt hiszem, mindenki érti, hogy miről fogunk beszélgetni.

Havi vagy teljesítmény alapon lehet tőletek igénybe venni robothasználatot, de a telepítés, a karbantartás, meg a szerviz az jön vele. Ez nálatok egyébként egy valódi üzletág, vagy ez inkább egyfajta rászoktatás? Hogy kell ezt elképzelni? Most az üzleti modell felől nézem.

Az üzleti modell alapja az a gazdasági növekedés fenntarthatósága. Az európai piacon jelenleg van egy nagyon erős nyomás, egy nagyon erős gazdasági nyomás. Minél jobban fel kell pörgetnünk a termelésünket úgy, hogy van egy külső tényező, nevezhetjük a kínai kínai betörésnek, amivel fel kell venni valahogy az európai gazdaságnak a versenyt, és ezt csak hatékonyságnöveléssel tudjuk elérni. Ugyanakkor azt is látjuk a saját piacunkon, hogy azok a cégek, akik az ügyfélkörünkbe tartoznak, meglehetősen tőkehiányosak. Tőkehiánynak nevezem azt, amikor egy beruházás, egy kockázatosabb beruházás a teljes éves beruházási büdzséjüket elviheti. És én azt gondolom, hogy akkor tudunk aktívan segíteni ezeknek a cégeknek, hogyha tudunk olyan alternatívát nyújtani számukra, ami nem csak a beruházás irányába nyújt nekik lehetőséget, hanem egy egy bérléses ez a service modellbe nyitunk kaput, amire Magyarországon még nem volt korábban példa.

Na, ezt nem is tudtam, hogy ti voltatok így az elsők. Ehhez azért is gratulálok, mert azt gondolom, hogy ez egy kockázatvállalás is részetekről, tehát itt valamekkora kockázatot a beruházásból azt ti átvesztek, hiszen ha megvenné a robotot, de fél év múlva a megrendelés állománya lecsökken és nem tudja kihajtani, akkor az a vevő problémája, de így, ha szolgáltattok, akkor, amikor ő visszavesz a teljesítményből, vagy akár fölmondja a bérleti vagy szörvi szerződését, akkor a robot visszakerül hozzátok, tehát a további megtérülés már a ti kockázatotok.

De az még érdekes lehet, hogy én azt gondolom, hogy az Asus Service modell egy kapcsolatot képez a már meglévő ipari automatikai megoldások között és a most trendnek számító humanoid robotika között. Jelenleg még nem tartunk ott, hogy az iparban nagy számban elterjedjenek ezek az eszközök, de a törekvés megvan, és az, hogy milyen formában lesznek ezek az eszközök üzemeltetve, vagy egyáltalán használva, milyen üzleti stratégiába kerülnek majd a piacra, az egyelőre még vitatott, de én azt gondolom, hogy ez a service modell egy olyan lehetőséget nyújt ebben a szférában, ami mindenképpen az asztalon lesz majd éveken belül.

Nagyon jó, menjünk a humanoid robotok irányába, mert amúgy is terveztem ezt.

Valószínű, de ez csak egy ilyen feltételezés részemről, hogy talán pont ez az a robottípus, ahol a legkönnyebb ezt a bérleti modellt kitalálni, mivel a humanoid robotnak tipikusan nincs fizikai rögzítése és összekapcsolása, tehát bármikor azt mondom, hogy kisétálok vele, és megyek a következő ügyfélhez, most nyilván sarkítok. Szerintem ez egy nagyon érdekes terület ma, ez nagyon forró téma. A hagyományos automatizálásnál rengeteg pénzt költünk arra, hogy a környezet kiszámítható legyen a robot számára, és amennyire én megértettem, a humanoid robotoknál az az ígéret, hogy pont az ellenkezője, olyan képet építettünk, amelyik képes alkalmazkodni ahhoz a meglévő környezethez, ami egyébként már van, és ami az emberek számára is igyekszik biztonságos lenni.

Olvastam az egyik ilyen nagy népszerű amerikai robotról, hogy tavaly a BMW spartanburgi gyárában több mint 90 ezer alkatrészt mozgattak meg ezek a humanoid robotok 1250 üzemóra alatt, és több mint 30 ezer gépjármű gyártásában részt vettek. Nagyon prózai feladatot csináltak, lemez alkatrészeket pakoltak A-ból B-be, egész pontosan a hegesztőkészülékbe, ami nyilván azért egy kicsit veszélyes üzem is. Integrátori szemmel ez áttörés, vagy ez inkább egy ilyen, nem tudom, népszerűség hajhász sajtóhír?

Valahol a kettő határán van. Marketing szempontjából borzasztó nagy hordereje van mind az autógyártónak, mind a robotgyártó cégnek. Egyrészt a kooperációra, másrészt arra, hogy egy pilotot elindítottak, és az ilyen hosszan működött. Ugyanakkor ez mérnöki szemmel nagyon érdekes területeket nyit, hogy ilyen hosszú ideig tudott működni egy berendezés. Viszont az is érdekes, hogy miután elvégezték a feladatot, kivonták őket a termelésből, és azóta nem használják. Tehát hogy elkezdődött az adatgyűjtés ezzel kapcsolatban, élesben, konkrét feladaton kezdték el használni az iparban ezeket az eszközöket. Ami érdekes felvetés, hogy a humanoid robotikának hol van a piaca. Sokan kutatják ezt, nem biztos, hogy az iparban sokan sok robotgyártó például csak a szolgáltató vagy a kiskereskedelmi szektorra lő.

Árufeltöltés, van például Dániában egy másik tanulmány hogy ott az éjszakás műszakban azt hiszem azt hiszem vagy szőnyegeket vagy függönyöket pakolnak humanoid robotokkal kontrollált körülmények között ugyan, de próbálkoznak velük.

Ha jól értem, akkor igazán akkor válik majd érdekessé ez az eszközcsalád, amikor már többféle feladatot is tudnak egy folyamaton vagy egy gyárterületen belül megcsinálni, merthogy így, hogy csak mondjuk lemezeket, hogy csak mondjuk szőnyegeket pakolunk velük, így még nem feltétlenül éri meg.

Mennyi idő még, amíg eljutunk szerinted oda, hogy rá tudunk tenni többféle feladatot.

Szerintem ez nagyon összefügg az AI fejlődésével.

Ahogy néztük, az elmúlt időszakban volt Kínában egy robotolimpia, vagy Robotic Games, valami ilyesmi néven futott, nem tudom pontosan, nem emlékszem rá. Egy év alatt több mint feleződött a robotok futásának a sebessége. A végén aztán fölborultak, kigyulladtak és spóroltóval ott oltották őket a földön, de hogy megdöntötték a valaha volt leggyorsabb 100 m sprint sebességét. És ez egy olyan adat, ami azt mutatja, hogy nemcsak az AI-jal, nemcsak a feldolgozási képesség fejlődik, hanem fejlődik az a hardver, ami az egészet a végén mozgatja. Én azt gondolom, hogyha ilyen ütemben fejlődünk, akkor a következő 2-3 évben megjelenhetnek a szolgáltató kiskereskedelmi szektorban ezek az eszközök, és talán 2030 környékén már megjelenhetnek az iparban is kontrollált körülmények között.

Ezt támasztja talán az is alá, hogy Szerbiában az egyik humanoid robotgyártó cég egy 20 ezer négyzetméteres gyárat fog építeni, ahol európai piacra szánt humanoid robotokat terveznek építeni.

Akkor gyakorlatilag azt várjuk, hogy ezek a humanoid robotok eljutnak egy ilyen komplexitás kezelési szintre, ahol már olcsóbbak lesznek, ahol már olcsóbbak lesznek, mintha mondjuk 3-4-5 különböző automatizálási projektet hajtunk végre párhuzamosan.

Nagy párhuzamot látok az autóipar fejlődése és a humanoid robotikának a fejlődése között. Az autóipar fejlődésében Európában több országban is engedélyezték a Tesla FSD önvezető képességét, ami egy nagyon erős felkiáltójelet tesz amellé, hogy ez érkezik. És ugyanígy ez a képesség meg fog érkezni a robotoknál is. Nemcsak a tanulási képesség, hanem az új feladatok végrehajtásának a képessége. Jelenleg Magyarországon amilyen humanoid robot kapható, ott a fogástechnikája nem alkalmas arra, hogy különösebb feladatokat lehessen ezzel végezni, de hogy már látjuk azt tanulmányokból, hogy ez a piacon már létezik különböző gyártóknak különböző termékeiből. Én azt gondolom, hogy a következő nagy áttörés az lesz, amikor elkezdődnek a pilotok, és már látok rá törekvéseket, látok rá akár a Linkedinen posztokat, akik nyitottak lennének arra, hogy pilotoljanak a saját termelésükbe.

És mi magyarok egyébként ebben különösen a megfogásban elég intenzíven kutatunk és jelen vagyunk a robotikában. Az Alloniq-ra nagyon érdemes rákeresni és büszkének lennünk.

Viszont most integrátori kérdést szeretnék feltenni, ezért úgy helyezkedem, hogy Ricsihez tudjak fordulni.

Tegyük fel, hogy eljutunk oda, hogy a gyárak tele lesznek idézőjelben humanoid robotokkal, mert üzletileg is megéri. De hát az nem lesz elég, hogy a robot tudja, hogy mit kell csinálni, hanem be kell illeszteni egy már működő környezetbe, ott vannak az emberek, gépek, más robotszellák, az anyagmozgás, de ott van ez a monitoringigény is, meg az OT biztonsági igény is, amiről korábban beszéltünk. Integrátorként szerinted mi itt a nagyobb kihívás? Maga az, hogy a humanoid robotot beillesszük a folyamatba, vagy az, hogy hogyan tudjuk kifejleszteni neki ezeket a képességeit. Tehát magyarul előbb lesz meg a humorrobot és ott áll a gyár előtt, hogy az integrátor le tudja követni, vagy az integrátor már tulajdonképpen ma is tűkön ül, hogy mikor készül végre el az a humanoid robot, amit már évek óta ígérnek neki.

Ez egy jó kérdés, és visszatérnék egy korábbi részhez, amit említettél, hogy nem kell annyira átalakítani a gyárat. Ugye hosszú távon nem az lesz a problémás, hogy a robotot leprogramozzuk egy adott feladatra vagy több feladatra, hanem inkább az lesz, hogy a meglévő gyártási környezettel, folyamatokkal hogy fog egyrészről dolgozni a folyamatban, másrészről, hogy hogy fog kommunikálni a meglévő gyártási környezettel. Tehát a gépeket is fel kell rá készíteni, a jelenleg nem alkalmasak rá, hogy tudjanak információt átadni a robotnak, és a robot is tudjon visszaadni információt. Tehát a BMW-nél is, amikor megcsinálták ezt a tesztet, ott is azért több mindent hálózathoz is hozzányúltak, átalakítottak ahhoz, hogy megfelelő környezete legyen a robotnak.

Itt is azt mondanám, hogy hosszú távon a nagyobb kihívás, hogy a gépeket úgy tudjuk összekapcsolni ezzel a robottal, hogy a lehető legjobb gyártást érjük el. Illetve azért bejön még pluszba az a rész is, hogyha egy ember dolgozik már mellette, akkor ott nem mindegy, hogy a folyamatba hol kapcsolódik be, és mondjuk nehogy valami olyan probléma legyen, ami pont egy embersérülést okoz, vagy pedig egy gépsérülést. Tehát hosszabb távon én azt mondanám, hogy a folyamatnak a megfelelő átalakítás és a belevaló integrációja az, ami jóval költségesebb és nehezebb.

Ez nekem azt mondja, ez a kobot, ugye, amikor együtt dolgozik a szakma.

Igen, igen, igen, ez egy kicsit ilyen már az ipar 5.0-nak a kitekintése. Most ugye jelenleg az ipar 4.0-nál tartunk, ami ez az AI, Big Data és hasonló területek, az már egy kicsit még jobban a kitekintés, hogy az ipar 5.0 már arról szól, amikor az ember robot együtt dolgozik, úgyhogy igen, ez már az a terület inkább.

Szóval valószínűleg a robotok fognak állni a gyárkapu előtt, ami kiépül a megfelelő hálózat, meg vezérlés, meg monitoring, meg egyebek, és egyébként jó, hogy mondod, a BMW-nél elfelejtettem mondani, hogy azt olvastam ott, hogy a kihívások között szinte az első helyen ez az infrastrukturális rész volt, hogy hát a hálózatokat, az OT biztonságot, satöbbit meg kellett tervezni, és részint erősíteni, részint új funkciókat tenni bele. Na most, ha már úgyis az Ipar 5.0 meg a robot, ne kerüljük már meg ezt a kérdést, hogy akkor a kollégák a gyárban mikor kapnak választ, hogy mikor teszik fel a kérdést és várnak rá választ, hogy ők most akkor kellenek-e még vagy sem. Ugye a triviális válasz az, hogy persze kellenek, csak mikor menjen és mire, de hogy hogyan találkoztok ti engem, ez érdekelne jobban, mert most nem tudom, nem könyvet írunk, hanem podcastot beszélgetünk.

Tehát nektek szegeztek-e már projektben ilyen kérdést, hogy mit kerestek itt, elveszítek a munkámban, hogy ez hogy van ma itt a magyar valóságban?

Volt már igen ilyen, hogy telepítettünk egy rendszert, és akkor pont ezt említették, hogy akkor én most mit fogok csinálni. Valóban előfordult már egyszer-kétszer ez a kérdés. Összességében nézve én nem merem azt mondani, hogy olyan nem lesz, hogy egy embernek a munkáját kiváltjuk. Viszont onnantól kezdve, hogy felszabadul egy ember, ugye őneki azért van egy problémamegoldó képessége, egy tapasztalata, egy rugalmassága, ami jelen esetben mindenképp jóval nagyobb, mint egy humanoid robotnál, még hogyha így el is van mögötte, ezeket azért lehet másra használni, kamatoztatni. Tehát összességében azt mondom, hogy ezek a robotok hosszú távon talán pont olyan munkákat fognak inkább kiváltani, amit jelenleg sem embernek kellene végeznie.

Pont, amit beszélgettünk, ez a hegesztés egy veszélyes környezet, ott már azért nem biztos, hogy pont egy ember sétálgat vagy pakol, akkor az a legjobb megoldás. Tehát összességében azt mondanám, hogy hosszú távon én mindig arra gondolok, hogy az ember és a technológia össze fog fonódni és együtt fog dolgozni, az emberi leleményesség az kihasználásra fog kerülni, és szerintem teljesen nem is lehet kiváltani az embereket.

Még mielőtt megadom a szót Bencének, még kiegészíteném a kérdést, tehát ez az emberi reakció a robotokra, téged is szeretnének erről meghallgatni, de amúgy is említetted, hogy nemcsak a gyárban lehet robotizálni, hanem most már azért kereskedelemben, szállítmányozásban, akár vendéglátásban. Szóval az idei IFA Berlinen az Agibot X2 már kifejezetten ilyen területre készült, autonóm navigáció, több nyelven tudott emberekkel kommunikálni, és hát kifejezetten demonstrálták, hogy ez nem gyári, hanem emberi környezetre tervezett. De hát ott ugye eltűnik az a luxusunk, hogy mindent mi rendezzünk el a robot kedvéért. Jön egy vásárló, elé áll, félbeszakítja, más nyelven kérdez meg böki, mit tudom én, a gyerek például tipikusan kísérletező.

Szóval, hogy az jutott eszembe, hogy lehet, hogy egyébként még a gyára könnyebb helyzet, vagy a könnyebb feladat egy ilyen szolgáltató cégnek, amilyenek ti vagytok? És akkor itt nem megkerülve mondom az emberi reakciókat.

Ez egy érdekes dolog, és alapjában véve elég két különböző környezet, akárhogy is nézzük, de valóban, amit említettél, hogy a gyár úgymond egy kicsit kiszámíthatóbb, hiszen ott előre definiált folyamatok vannak, munkafolyamatok. Ahhoz képest egy recepciónál mondjuk tényleg az van, hogy a gyerek ott ordít, és emiatt nem hallja rendesen a robot, amit éppen az ügyfél szeretne kérdezni, vagy egyszerre több nagyobb zaj van ott a környezetben, többen beszélnek. Furcsa egy kicsit a válasz, hogy azt mondanám, hogy lehet, hogy igen, kicsit könnyebb egy gyártási terület a robot számára, mint egy recepciós környezet, de azért tényleg nem ugyanaz a kettő. Tehát nagyon eltér a folyamat maga.

Bence, mit gondolsz ezekről?

Én itt visszautalnék az előbbi autóiparos fejlesztéshez, az önvezetéshez. Nagyon hasonló a két vonal. Ugye az önvezető autók azért tudnak jól működni a forgalomban, mert megértik a forgalmuk működését, a környezetük működését, és nagyjából pontosan ugyanerre van szüksége egy humanoid robotnak is, hogy akkor tud működni a környezetében, hogyha megérti, hogy mi fog történni, és arra minden esetben a gyártó garanciát vállalva olyan reakciókat tud adni a robot, ami beszámítható és kiszámítható lesz a felhasználói számára. Ha ezt a szintet eléri az Agipotix 2, akkor annak nagyon örülünk.

És így az emberi félelmekre visszatérve, neked mi a tapasztalatod, vagy milyen beszélgetéseid voltak erről?

Sok ügyfelünknél voltunk úgy projektet felmérni, hogy kifejezetten hangsúlyozták, hogy ne említsük, hogy miért vagyunk ott. Az emberekben van egy félelem az automatizáltsággal, automatizációval kapcsolatban, és én kicsit Ricsivel szembemenve én azt gondolom, hogy ez jogos. Tehát az automatizációnak minden esetben az a célja, hogy az kiváltsa az emberi munkát, mert ez a célja az automatizálásnak. Ezáltal aki beruházott az automatizálásba, ő valamilyen formában ezt kamatoztatni tudja. Hogy milyen formában kamatoztatja, az már a beruházás minőségének a kérdése. Kamatoztathatja jobb termékminőségben, kamatoztathatja alacsonyabb ciklusidővel ezáltal nagyobb darabszám legyártásában de kamatoztathatja azzal is, hogy ő egy olyan gyárat szeretne felépíteni, amiben nem dolgozik operátor, nem dolgozik semmilyen manuális beavatkozásra képes ember.

Keleten egyébként van erre több példa is. Vannak lightsout műszakok, ahol emberek nélkül működnek már a.

Igen, fekete gyárak, ahogy mondani szokták az angolt.

Igen.

De egyébként itt Magyarországon is évekkel ezelőtt már az egyik tésztagyár átállt erre, hogy gyakorlatilag az egész folyamat végig tud menni ember nélkül.

És fontos ezen gondolkodni szerintem, mert ez egy nagyon nagy gazdasági és politikai kérdéskört vet föl.

Hogyha versenyt szeretnénk tartani a Kínából jövő iparcunamival, akkor hasonló szintre kell elérnünk termelés szintjén, mint amilyen szinten ők működnek. Biztonságtechnikában, szabályozásban jóval megelőzzük őket. A folyamatbiztonságban is úgy gondolom, hogy jóval megelőzzük őket. De termelési hatékonyságban biztosan nem. Én azt gondolom, hogy az automatizálásnak az a célja, hogy a hatékonyságunk javuljon.

Ráadásul a legtöbb helyen egyébként nem állunk olyan jól munkaerővel.

Az első ilyen személyes tapasztalatom, mármint nem, ahol én vezettem be robotot, mert én ahhoz nem értek, hanem amiről én hallottam, az az volt, ahol a nyugdíj előtt álló nénit muszáj volt már a sor végéről kiváltani, mert egyszerűen nem lehetett helyette találni senkit, ő meg már szeretett volna nyugdíjba menni. Menjünk így a vége felé egy kicsit ilyen, hát nem is tudom, kellemetlenebb kérdésre is rá. Ugye a klasszikus ipari automatizálás alapja, hogy tudjuk, hogy mit fog csinálni a gép, meghatározott inputra, meghatározott output van. És akkor most erre ráöntöttünk az elmúlt három évben egy csomó ilyen generatív, meg öntanuló mesterséges intelligencia szoftvert, hogy minél testreszabottabb, minél egyedibb, minél alkalmazkodóképesebb gyártásunk legyen, és akkor integrátorként hol tudod meghúzni azt a határt, hogy ezt én odaadom az ügyfélnek ezeket a funkciókat, de hát garanciát is vállalok rá, hogy az nem fog bajt okozni, vagy megfelelően teljesíti az elvárásokat.

A gépek esetében ezek az öntanuló metódusok minden esetben az integrátor beállításai mentén zajlanak. Tehát egy kontrollált folyamat, ugyanakkor van egy kontrollálatlan része, de ezek jelen pillanatban inkább adatelemzés alapúak.

Tehát nincs ma azt mondod, ezek adatelemzés jellegű mesterséges intelligenciák, tehát nincs hatással magára az akcióra, amit végrehajt a műveletekre?

Én azt mondanám, hogyha már a fizikai éjjelt érintjük, akkor onnantól kezdve azért eléggé megfordulnak a dolgok, hogy eddig az, mondjuk beszéljünk egy preditív karbantartásról, amit Bence is említett, hogy megállapítjuk előre egy gépalkatrész tönkre fog menni, és akkor majd cserélnünk kell. Ott azért nem arról beszélünk, hogy egy olyan dolgot jósolunk meg, ami akár nagyobb gondot tud okozni, és ezért most azt értem, hogy a fizikai AI-nál, hogyha valami rossz egy robotnál, és ő úgy mozdul meg, akkor testi sérülést tud okozni, hogyha van mellette egy ember. Önmagában tud kárt tenni, vagy akár a meglévő gyártó gépbe tud kárt tenni. Tehát itt azért más jellegű úgymond a kár, ami elő tud jönni. Úgyhogy összességében nézve azt nagyon le kell kezelni, hogy egy ilyen bevezetésekor megfelelő szimulációk mellett is én azt mondom, hogy egy jól elhatárolt környezetben le kell tesztelni, hogy nem lesz vele semmi gond.

Illetve az új európai szabályozásban már megjelent az AI szabályozás is.

Felelősségre vonhatók az AI által okozott károk miatt az éppen felelősséget vállaló cége, ugyanúgy megvan a felelősségi szintje az integrátor cégnek, illetve az eszközgyártónak is. Minden esetben, ha van valamilyen van valamilyen probléma ilyenkor, ki kell vizsgálni azt, hogy mi okozta vajon, mi váltotta ki ezt az eseti körülményt, tehát az üzemeltetés elmaradt karbantartás adott esetben vagy vagy rosszul használt berendezés rosszul megtervezett, rosszul összeszerelt, rosszul leprogramozott berendezés, vagy maga az eszköznek a belső szoftveres környezete amire sem az integrátornak sem az üzemeltetőnek nincsen egy ilyen vizsgálatot azt ki végez el, azt egy tök új szereplő fogja elvégezni, vagy ti akár magatok is vállaltok majd ilyen vizsgálatokat, mert biztos, hogy elő-elő fog kerülni, amikor valami meghibásodik, vagy nem rendeltetésszerűen működik.

Meg ide kapcsolódik nekem még egy pontja talán nem világos így az architektúrának, hogy ugye a humanoid robotoknál nem triviális, hogy hol van ennek a robotnak a szoftvere, vagy mekkora része hol van, hogy az benne van a robotban, vagy az a gyárnak a szerverén van, vagy az a felhőbeli szerverben van a robotot gyártó cég felhőjében, vagy az integrátor, akár a Delta felhőjében, tehát hogy ezt hogy kell elképzelni, hogy oké, ott a fizikai AI a fizikai részével. Az biztos, hogy ott van, ezt látjuk, meg ott ütötte meg magát, de hogy hol van a szoftver?

És akkor ennek megfelelően ki végezheti el ezt a vizsgálatot?

A kérdés elejére válaszolva véleményem szerint megvannak azok a jogosultsági körök, amik ezt a szerepet viszonylag jól leosztják. Tehát például nem biztos, hogy énnekem van akkora rálátásom, vagy van hozzáférésem ahhoz, hogy a robotba bele tudjak nézni, amit Bence is itt említett, hogyha mondjuk szoftveres oldalra történt valami, mondjuk az ő benne lévő futómodellt egy frissítés kapott, és utána jön be ez a hiba, akkor meg kell tudnom nézni, hogy mi váltotta ki ezt a hibát. De ezt nem biztos, hogy én megtehetem, mert nincs hozzá megfelelő jogosultságom. Tehát attól függően, hogy éppen mi volt a probléma, és most megnézzük a környezetet, hogy valamilyen kommunikációs hiba volt, akkor ott azért be tudunk jönni, robotizálunk oldalról is, de hát oldalról is, hogy mondjuk IT oldalról volt a probléma, OT oldalról volt a probléma, hogy magában a robotban volt.

És itt érdekes kérdés, amit felvetettél, hogy hol van az agya, mert erre talán egyetemes válasz nem feltétlenül van. Én azt mondanám, hogy a hibrid megoldás jó lehet, de ez mindig attól függ, hogy mi a feladat. Tehát alapjába véve a robotok most már kamerával vannak felszerelve, és ha mondjuk valamilyen nagy számítási kapacitást igénylő feladatot kell elvégezni, mondjuk egy képelemzést, akkor nem biztos, hogy a megfelelő hátbér infrastruktúra rendelkezésre áll az ügyfélnél. Ezért lehet, hogy felhőszolgáltatást használ. Itt viszont előjön az a kérdés, hogy milyen gyorsan kell reagálni a robotnak. Tehát, hogy azért stabil hálózatnak kell lennie, az adatnak el kell jutni a felhőbe vissza, és akkor már nem biztos, hogy jó megoldás a felhős.

Viszont van egy másik nagyon fontos kérdés, hogy mennyire szenzitív az adat, amit ő lát, amit tapasztal, mert mégiscsak egy gyártási területről beszélgetünk. Ezek az adatok nem hagyhatják el a gyártási területet. Ilyenkor azért már bejön az on Premise AI, az FGI, e között annyi a különbség, hogy az Edge-nél ott van a gyártási területen, tehát úgymond még gyorsabb reakcióidőkre tudunk számítani. Egy on-premise AI az szintén az ügyfélnél van, csak valahol az ő szerverén fut, viszont lehetnek és visszatérnék a válaszom legelejére, hibrid megoldások, ugye nem szenzitív adatok, amik mondjuk nagy számítási kapacitást igényelnek, tényleg eljutnak felhőbe, és azok, amik szenzitív adatok, azok viszont ott helyben a gyár területén fognak feldolgozásra kerülni.

Végül még egy kérdést szeretnék föltenni azok kedvéért, akik esetleg remélhetőleg most kedvet kaptak, mint cégvezetők ahhoz, hogy belevágjanak az automatizálásba, merthogy valószínűleg a többsége a hallgatóinknak még nem aktív robotizáló, nem úgy, mint Bence, hogy egy ilyen középvállalati tulajdonos mondjuk milyen lépésekben tud eljutni az első robotprojektjéhez, vagy milyen buktatók vannak, amiket már sokszor láttatok, és ezért javasoljátok, hogy elkerülhető.

Három lépésre osztanám magát az automatizálást.

Az első az előkészítés, második az maga az automatizáció, harmadik pedig az üzemeltetés. Hogyha még nem automatizált korábban, akkor nagyon fontos az, hogy próbáljon meg előre tervezetten végiggondolva, hogy mi a célja az automatizálásnak, mit szeretne vele az idők során elérni. És a terveket az alapján kell elkészíteni, amit így meghatároz. Ezekhez a tervekhez kell igazítani az üzemeltetést, olyan karbantartói csapatot kell fölállítani, aki az üzemeltetést el tudja végezni. És hogyha ezek megvannak, ha már tudja a termék hibáit, ha már tisztában van a folyamatokkal, ha már tudja, hogy mekkora rendelkezésre álló területe van, és minden részletet tud arról, amit ő szeretne kiváltani, ahol ő szeretné kiváltani a manuális munkavégzést, akkor kell automatizálási feladatokat tendereztetni.

Mi már abban tudunk segíteni, mi már abban is tudunk segíteni, hogy a most meglévő termelési rendszer közösen felmérve egy gyártervszintű fejlesztési tervet fogalmazunk meg, aminek része már az automatizáció is.

Kiegészítenéd?

Azt gondolom, hogy Bence szépen elmondta, én talán a legelső ponthoz kapcsolódnék, és szinte van is átfedés rajta, hogy ahogy említettem korábban, sok esetben nem tudják, hogy a saját gyárterületeken mik a legnagyobb fájdalmak, ezeket mindenképpen felül kell vizsgálni. Lehet, hogy tényleg a folyamattal van a probléma, ezt is tanulhatjuk azért többször, és érdemes tudni, hogy számszerűen mik az ő fájdalmai. Tehát egy ilyen beruházás előtt, még mielőtt megkeresnek minket, érdemes szerintem tudni, hogy ez neki mégis mekkora veszteség, ami előáll.

És hogyha egy ilyen fejlesztési tervre, automatizálási vagy folyamatfelmérésre van szükség, akkor a robotizálónkat kell keresni vagy a deltát?

Mindegyikünket kereshetik, megfelelő csatornákhoz fogjuk irányítani őket.

Szerintem is elég jól összeolvadt a két cég ahhoz, hogyha minekünk van egy megkeresésünk, hogy egyből tudunk a robotizálunkra gondolni, és hogyha a robotizálónál van egy olyan megkeresés, amit mondjuk IT-t is érint, akkor ők tudnak ránk egyből gondolni.

Szuper! Arra jutottam így lezárásként, hogy talán pont ez a robotizálásnak vagy automatizálásnak a következő nagy kérdése, hogy ha minden feladathoz új cellát, új programot, új projektet kell gyakorlatilag építeni. A robot maga egy nagyon hatékony célszerszám, ha viszont ugyanaz a gép akár több feladatot el tud látni, és úgy meg kéne tudnom mondani, hogy mi fog megtérülni nekem, és mennyi idő alatt a jelenlegi helyzethez képest, akkor így egy új gazdaságtana van ennek a robotizálásnak, nem az, ami mondjuk 4 éve volt, és ilyenkor borzasztó fontos, hogy legyen egy integrátorom, akivel együtt számítom ki, hogy mennyi az annyi. Venczel Richárd, nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek.

Köszönjük szépen.

A Digit Podcast korábbi adásait és további tartalmakat is a digitpodcast.hu oldalon találtok, mi pedig legközelebb is megpróbálunk a mélyre ásni. Szervusztok!