BIMEXEC Különkiadás – Digitális iker és épület-üzemeltetés

Üdvözlök mindenkit. Ez itt a Digit Podcast [zene] személyi László vagyok, a Futurnál vezető partnere és társam a Krimiben Szekér Zoltán, az Audi és a Sailing Hungar alapító ügyvezetője. Sziasztok! Jó napot kívánok! A Digit podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki [zene] a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és [zene] az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak. Minden hallgatónknak és persze YouTube nézőinknek [zene] is köszönöm a bizalmat, amit ismét megszavaztatok a Digit Podcast és az ANTEK közös Bimxek sorozatának. ősz elején a hatodik adásban beszélgettünk az üzemeltetés mérnöki kihívásairól, és hogy mit tud hozzátenni ehhez a BIM. Ducai Péter már akkor behozta a digitális siker fogalmát, ami a BIM statikus modelljét úgymond élettel tölti meg, dinamikus akár élő adatokkal és végtelen szimulációs lehetőséggel.

Úgy döntöttünk, az idei utolsó adásunkat teljes egészében ennek az innovatív témának szenteljük. Hálával köszöntöm a stúdióban a bátor jelentkezőket, Déri Barnát, a Smart Edge Solutions technológiai igazgatóját, okos épületszakértőt és Német Dani üzletfejlesztési vezetőt. Sziasztok! Sziasztok! Mi itt magyarul szeretünk beszélni, így a Digital Twin helyett a digitális iker kifejezésről szeretném megkérdezni, hogyan határoznátok meg ezt a technológiát, és hogyan kapcsolódik a ti személyes szakmátokhoz? Nekem a digital twin az az épületnek a a digitális reprezentációja, és segít abban, hogy megértsük, hogy mi a fene történik éppen az épületünkben. Tehát ad egy nagyon jó pillanatképet. Most ha épületekről beszélünk, mert nyilván nagyon sok helyen lehet a digitális ikkret alkalmazni, de ha például egy épület, ha egy épületről beszélünk, akkor nagyon jó betekintést ad arra, hogy mi történik valójában pillanatnyilag az épületünkben, és segít abban is, hogy utána később esetleg ezeket a historikus adatokat is tudjuk elemezni és összefüggéseket találni. Igen, ez három fő részből áll, tehát lényegében a fizikai valóság, ami amit amit második részben megjelenítünk egy digitális modellben. Ezek lehetnek különböző

adatok, főként BIM modellek. És kiegészülnek ezek IoT adatokkal, szenzoradatokkal. Majd a harmadik rész ugye, ahol ezeket az adatkapcsolatokat vizsgáljuk mesterséges intelligencia és különböző folyamatoknak köszönhetően, amivel optimalizáljuk adott esetben az épületüzemeltetést és a karbantartást. A hallgatók kedvéért. Tehát akkor ez nem a jövő meg egy terv, hanem ezek létező technológiák, amiket a gyakorlatban is tudtok használni. Na most a digit podcast közönségének a jelentős része ugye cégvezető vagy valamilyen vezető egy cégben, akár tulajdonos vezető. A az AFM taget már nem kell bemutatnunk, hiszen jó pár adáson túl vagyunk. Viszont ilyen szemmel mit érdemes tudni a Smart Edge Solutionsről?

Hát mi egy négy éve vagyunk a piacon, meg hát sokkal régebben dolgozunk már együtt a kollégákkal, akikkel alapítottuk a céget. Ö mi arra a vonatra ültünk föl, mondjuk így egy sikeres nagy projekt után, hogy hogy az okos épületek előtt Nyugat-Európában ez már abszolút a jelen, de a a mi piacunkon pedig egy borzasztó erős fellendülés kell, hogy álljon, mert mind a hatósági megfelelések, mind egyébként a a bérlői felhasználói igények szempontjából ezek a technológiák olcsón és hatékonyan tudják ezeket a funkciókat megvalósítani. Tehát mi egy ilyen smart integrátori szerepkörre készülve alakultunk, és mint olyan, gyakorlatilag minden szakterületbe bele kell érnünk egy kicsit. Tehát kell egy picit gépésznek lennünk, kell egy picit HRS-nek, meg kommunikációs szakembernek, change managedzsernek, business analisznek. És egyébként azért nagyon erős az IT technológiai vonalunk, tehát ez az egész valahol azért a a napvégén adatokról és informá informatikai technológiákról szól nagyon nagy hányatban. Tehát mi valahogy így álltunk össze, és megpróbáljuk azt a folyamatot végigvinni minden projektünkön, hogy a az üzleti igény megfogalmazásától és a stratégiaalkotástól, az implementáció már a a konkrét

tervezésen és az implementáción keresztül egészen az üzemeltetésreadásig tudjuk vinni a a az ügyfeleinknek a a projektjeit. Tehát egy picit mindenbe beledógunk és és egy ilyen teljes folyamatot próbálunk lefedni. Sok beszélgetést hallgattam már a digitális sikerről az elmúlt években, különösen mondjuk az elmúlt két évben, és mindegyik ugye a a körül forogott, hogy mire jó ez, hogyá fog ez kifutni, és és hogyan lehet értéket teremteni belőle. Most így szokatlanul talán inkább azzal kezdeném, hogy hogy lehet létrehozni egy digitális sikert, mi kell hozzá, milyen szenzorok, milyen adatmodellek, milyen grafikai vagy 3D eszközök, és mekkora munka ez nyilván méretfüggő, de hogy hogy kell ezt elképzelni?

Mielőtt ezt kifejtenék, kíváncsi vagyok, hogy hogy hallottál-e esetleg arról, vagy hallottak a hallgatók arról, hogy hogy légi közlekedésben is használnak digitális ikreket. Tehát a Rolls-Royce például a repülőgép motorokról digitális ikrek alapján vizsgálja a kopást és és figyeli ugye a karbantartásoknak a szükségletét. Ugye ez egy olyanfajta adatkapcsolat, ami egy oda-vissza történő kommunikációt jelent. Ugye mi, és akkor itt rátérve a kérdésedre, mi a mi oldalunkról, mint mint AFMtech Bamintegrátor, mi gyakorlatilag biztosítjuk a statikus adatokat, tehát ami a kivitelezés közben egészen az üzemeltetésig létrejövő adatállomány. És itt nem csak a BIM modellről beszélünk, tehát itt ebbe gépkönyvektől kezdve közös adatkörnyezetben tárolt minden nemű információ, hiszen azért rengeteg olyan adat és információ van, amit amit ugye nem tudunk a BIM modellbe, vagy nem is akarunk a BIM modellben tárolni. Ugye erre jó a közös adatkörnyezet, az úgynevezett Command data environment, a CDL.

Tehát itt létrejön egy statikus adat, majd bejönnek a képbe barnáék, mint smart integrátor, akik biztosítják azt a fajta odav-vissza működést, amit ugye a szenzoroknak és a különböző IoT megoldásoknak köszönhetően kapunk a statikus állapot mellett egy pillanatnyi képet, egy egy aktuális energiafogyasztást, egy aktuális hőérzetet, tehát minden, ami a szenzoradatoknak köszönhetően pillanatnyilag jelen van az épületben. És ezeknek az elemzése, vizsgálata segít abban, hogy hatékonyabb döntéshozatal tudjunk megtenni üzemeltetők beruházói oldalról. És így jön létre a digital, digitális iker folyamat. kicsit elvette itt Dani a a az összes ötletemet, de igen, tehát hogy alapvetően ők adják a struktúrát és és azt, ami amire föl lehet utána építeni a az adatokat, és be lehet injektálni az összes mértértéket, de akár származtatott adatokat is. Tehát nem feltétlenül mindig arról szól ez a dolog, hogy van egy szenzor, és akkor fölrakunk a BIM modellre is egy szenzort, és akkor meg tudjuk nézni a 3D modellen, hogy az most éppen 14,5 fokot miért, meg 36%-os páratartalmat, hanem például egy olyan számot is föl lehet vinni a a beléptetőrendszer adatai alapján, hogy az adott szakaszaiban az épületben, tűzszakaszokban vagy akár

csak az egész épületben éppen hol hányan tartózkodnak. És akkor ezt több irányból lehet megfogni, meg lehet fogni a beléptetőrendszer irányából, ha van bent kamerarendszer, vagy egy people counting szenzor, akkor abból az irányból. És a napvégén mondjuk egy kiürűrítésnél a biztonsági területnek ez egy borzasztó jó információ tud lenni. Tehát itt nem csak az üzemeltetés a felhasználói oldal, és nem csak szenzorok és kifejezetten erre a célra beépített mérőegységek, az adatforrások, hanem gyakorlatilag bármilyen rendszer, ami az épületben van, annak a kiolvasható és integrálható adatai, azok mind bekerülnek a digitális sikerbe. kicsit visszakanyarodva szerintem nem merítettük ki a kérdésnek azt a felét, hogy mekkora munka létrehozni egy ilyet, hogy ne csak valóban ne csak az egyes szenzorok önálló adatai legyenek valamilyen formában kiexportálható módon, vagy egy képernyős dashboardon, hanem tényleg legyen egy digitális ikrünk.

Ez nem kis feladat. Ez ez azért érdekes, hogy hallgatom a barnát. Ö meg amikor mi megismerkedtünk egymással, akkor ez egy ilyen nagyon vicces helyzetet szült, mert bemutatkoztunk egymásnak, és akkor mind a ketten azon gondolkoztunk, hogy alapvetően tök jól elment volna az ő bemutatkozásuk a miénknek és a miénk az övéknek, mert ugyanazt a szemléletet képviseljük a a folyamatban, csak ők IoT oldalról, Smart Building oldalról fogják ezt meg mi meg BMES oldalról. Tehát itt most jelen pillanatban egy olyan együttműködés zajlik, amiben az integrátor integrálódik az integrátorral. [nevetés] Ez egy ez egy ez egy ez egy nagyon különleges helyzet. Főleg ismerve ugye a magyar viszonylatokat nem túl sok példa példa mutatkozik még erre.

Az, hogy mekkora munka ez, azt látjuk, hogy alapvetően nekünk ahhoz, hogy megfelelő statikus állományt, bimes állományt tudjunk tudjunk biztosítani, ahhoz nekünk a az első kapavágásnál jelen pillanatban ott kell már lennünk a beruházásnál. Ideális esetben beszélgettünk erről barnával kint még még mielőtt bejöttünk, hogy hogy működik ez meglévő épületeknél, és ott is föl lehet mérni, el lehet készíteni a BIMES modelleket, tele lehet pakolni szenzorokkal, de az igazán hatékony az, hogyha egy épülőépületnek a különböző mérföldköveinél jelenünk meg, és itt ez már a tervezésről szól, tehát itt már a tervezési fázisban jól át kell gondolni, hogy mire van szükségünk. Tehát ez hatalmas munka, de a megtérülése ezzel szemben hatványozottan nagyobb, mert egyetértek, Danival, tehát nem tudunk elég korán érkezni egy projektre.

Mondjuk eddig még sose sikerült, de de tényleg arról szól ez a dolog, hogy nemhogy már a tervezésnél, hanem a tervezést megelőző igényspecifikációnál érdemes ott lenni, mert mert borzasztó nehéz azt a határt meghúzni, hogy akkor tulajdonképpen most milyen adatokat akarunk gyűjteni, milyen rendszerekből akarunk gyűjteni. Az egy integrációs munka. Sok esetben ugye nagyon kevés az, ahol nem csak az épületúj, hanem már maga a cég is. Tehát alkalmazkodni kell a meglévő rendszerekhez. azok valamit tudnak valamilyen, de lehet, hogy egy 30 éves rendszerről van szó, akkor azért még nem volt divat az, hogy az a rendszer integrálható legyen, könnyen éilleszthető legyen, valami szabványos protokollon beszélgessen. Tehát itt nagyon-nagyon sokrétű az a felmérési igény, és utána az integrációs munka a mi oldalunkról, amit bele kell tenni abba, hogy a hogy a hogy ez a dolog aztán valóban élő legyen. És ami szerintem itt még nagyon fontos, hogy ez mindig egy pillanatnyi állapotra lesz elég. Tehát amikor elindul az épületnek majd az élete, akkor van egy jó alapunk, amit fölépítettünk akár struktúrában, akár adatokban, és aztán elkezdődnek a változások, és ezeknek a követése az legalább akkora feladat, és be kell

épüljön a folyamatokba, különben az egész nagyon-nagyon hamar fogja az értékét is, meg a jelentőségét is elveszíteni. Ú, erre még mindenképp visszatérünk. De hogy lekanyarítsuk ezt a létrehozási blokkot a elsősorban, tehát ez egy infrastruktúrális beruházás, szoftvereket kell telepíteni, illetve szenzorokat kell telepíteni, illetve egy modellt kell létrehozni. Én itt a digitális modellt is egy infrastruktúrális elemnek dedikálom. Vannak-e más feltétele? mondjuk gondok itt működési folyamati feltételekre, akár szervezeti feltételekre az úgy féloldalon annak, hogy működő digitális ikre legyen valakinek egy vagy több épületéről. Természetesen hát mindkettőnk nevében mondhatom, hogy a folyamat alapvetően egy stratégiai szemlélet bevezetésével és kialakításával indul. Tehát meg kell vizsgálni ugye a akár a vállalati stratégiai célokat, és és ezekkel szemben kell ezeket az eszközöket úgy megfelelően kialakítani, hogy az az mérhető legyen és és teljesítse ugye az elvárásokat.

Sok esetben találkozunk mi is olyan projektekkel, ahol ez nincs jól meghatározva. Hát ennek a az eredménye általában az, hogy van is, meg nincs is. Tehát, hogy létre is jön egy BIM modell, de nem is nagyon tudjuk ezt megfelen használni. Ezért mi már csak úgy megyünk bele nagyobb beruházásokba, hogy az elején a beruházóval közös közös stratégia alkotás mentén határozzuk meg azokat a fő célokat és cselekvési terveket, aminek része ezek ez ez az eszköztár, amiről most is beszélgetünk. Hú, ez egy nagyon fontos kérdés. Ö visszatérve arra, hogy ti egymás digitális ikrei vagytok így integrátori minőségetekben, hogy barna nálatok is megvan már ez a válogatóság jó értelemben az ügyféloldalon, hogy hogy csak azért, hogy legyen és kipipáljuk, nem feltétlenül éri meg azt a rengeteg munkabefektetést.

Hát a mi beközelítésünk egy kicsit topdown ilyen szempontból. Tehát hogyha a vezetői szinten nincs-e mögött egy egy nagyon világos gondolkodás és egy igénykijelölés, akkor nagyon-nagyon nehéz bevezetni ezeket a rendszereket. Tehát, hogy itt van mindig van egy szervezeti ellenállás, mint minden változásnál, de ezek a változások általában kulturálisak is szoktak lenni. Tehát eklatás példa és mindenhol a legnagyobb buli. És ez nem kifejezetten a digitális ikerhez köthető az a parkolás kérdésköre. És azon változtatni, hogy mondjuk add föl a te fix pozíciódat, amit csak hetente kétszer használsz, és kezd el megosztani másokkal, és esetleg ez neked is kényelmetlen lehet bizonyos szituációkban. Ezek borzasztó komoly változások egy szervezet életében. És ha emögött nincs megfelelő komitment, akkor vezethetünk be mi akármilyen okos rendszert. nak az nem lesz élő, nem fog működni, és a napvégén inkább nyűg lesz, mint mint előny. És szerintem ez minden pontján a Digital Twinnél is pontosan ugyanígy igaz. Tehát ha nem tudjuk az elején, hogy miért akarjuk mi azt a digital twint, és miért szeretnénk bevezetni, és milyen folyamatokat fogunk mögé tenni, hogy az élő is maradjon, akkor az nagyon-nagyon gyorsan el fog

tűnni az életünkből, és egy költséges kanyarnak fogják tekinteni a továbbiakban. Itt üzemeltetési folyamatokra kell gondolni, vagy nem csak így van. Így van. Itt itt nagyjából úgy képzeljétek ezt el, hogy hogy létrejön egy egy BIM modell, azt betöltjük egy üzemeltetési szoftverbe. Emellett megjelenik a rendszerben egy BMS, egy épületfelügyeleti platform. Barnáig biztosítanak egy Smart platformot, egy egy harmadik felületet. És igazából a kulcs az, hogy az a létrejövő keletkezett statikus és pillanatnyi adatokat hol mi miben tároljuk. Ugye ahogy előző adásokban is sokszor elhangzott, a bimaalapú üzemeltetés akkor jó, ha fenntartható. Ennek a fenntarthatóságnak az egyik fő szempontja az, hogy ne legyenek párhuzamosan az adatok nyilvántartva. És igenis az egy nagyon fontos, és ebben a közös együttműködésünk ebben ad megoldást, hogy milyen adatot hol tárolunk, és azt milyen módon használjuk fel annak érdekében, hogy a folyamatok hatékonyabbak legyenek és átláthatóbbak.

Erről eszembe jut másik kérdés, hogy hogy viszonyul az okos épület a digitális iker fogalmához, hogy az egyik benne foglaltatik a másikban, vagy ez két egymást kiegészítő fogalom. Ti ezt hogy fordítottátok le? Azért is kérdezem, mert azért nagyon sokszor ezek a kifejezések első körben itt a magyar szakmai közönség felé egyfajta hype-ekként érkeznek, ha ha értitek, mire gondolok. Tehát elsőre nem a pontos, precíz, szakmai hozzáállás kapcsolódik ezekhez a szavakhoz, hanem egyfajta özöne a gyártói és egyéb oldalról érkező nyomásnak, hogy hogy ezt ha nem nem kezded el megtanulni, akkor akkor örökké lemaradsz. De nyilván nem erről van szó. De arról sincs szó, hogy nincs mögötte semmi. Nem, abszolút abszolút létezik okos épület digitális iker nélkül. Tehát, hogy ez a ez a kettő ez nem feltétlenül jár együtt. És a az okosépület fogalmában a digitális siker az egy részelem, mondjuk így. Eleve az okosépületnek nincs exakt definíciója még. Tehát nincs az a kikristályosodott szakmai álláspont, hogy na akkor onnantól okos ez az épület, hogy a téma is viszonylag új még meg mindenki egy kicsit másképp néz ki.

És mindig ezzel is kezdjük egyébként, amikor egy új féllel kezdünk dolgozni, hogy azt ne várd, hogy akkor mi most így holnap ide teszünk eléd egy kötőt fűzőtt dosziét, hogy akkor ez a te okosépületed. Ez egy iteráció. Itt nagyon fontos az, hogy neked mi a fontos, hogy egyáltalán a két fő pillér között, hogy energetikailag akarsz nagyon hatékony épületet, vagy a felhasználóidnak akarsz egy nagyon kényelmes és jó épületet, ez a kettő néha akár összetűzésben is van egymással, és neked kell meghatározni azt a három-négy értéket, amit vársz az épületedtől. És ugyanígy aztán ennek egy eszköze lehet az, hogyha például egy facility szempontú épületüzemeltetési szempontú igény nagyon erős, akkor annak nagyon jó eleme egy digitális iker. Meg más szempontból, ha az üzemeltetés nem igényli igazából, de nekem, mint Smart platform nagyon-nagyon fontos az, ha sok rendszerem van, hogy egy helyről szedjem az adatokat, mert egy ilyen pókhálószerű integrációs mátrixot esélytelen fenntartani, a frissítések jönnek, eltörnek, kapcsolatok satöbbi, nem lehet. Viszont hogyha azt mondom, hogy van egy digitális ikrem, ahova ezeket az adatokat betolom, és ő lesz a továbbiakban minden rendszer számára a single source of truth, hogy mindig

onnan veszem az adatot és od előtte az adatfolyamok során eldöntöm, hogy egy hőmérséklet adata egy területen az vajon mi? Mert lesz bent négy eszközöm, ami méri, és a napvégén majd egy lesz ebből. Vagy ezek átlaga, vagy valamilyen súlyozása lesz az a végső hőmérséklet, amire én utána vezérlem az épületet, az a digitális sikerben jelenik meg. És mindenki tudja, hogy amit ott találok, az igaz. Ez nagyon-nagyon fontos. Vagy az áll legközelebb szerintem, vagy az áll a legközelebb. Így van. Tehát ez ez utána az, hogy oda mit teszek be, az már egy döntés kérdése. De de utána úgy tekintek rá, hogy én ezt fogom alapul venni a későbbi üzemeltetési döntéseimnél. Pont félidő van, tehát ideje félretenni pár percre a szakmát, és megismerni az embereket, akik ezt űzik. Ma a zenehallgatásról kérdeznélek benneteket.

Kinek mi volt az első emléke arról, hogy ő zenét hallgat? Milyen eszközön? Mondjuk Magnón vagy még Bolkment volt talán a gyerekkorunkban? Milyen milyen eszközön hallgattatok? És mostanában hogyan változott ez, hogy most milyen helyzetekben és formában hallgattok zenét? Ez egy testhez álló kérdés. Ezt ezt köszönöm. [nevetés] Én nekem az első élményem az a egy keményt okos repülők geszti Péter kazetta volt. Az volt szerintem az első olyan adathordozó, amin amin amin otthon ugye zenét hallgattam gyerekkoromban. Ma pedig Soundcloudon szoktam szoktam remixeket hallgatni. Én legfőképpen vezetés közben, én vezetés közben nagyon szeretek zenét hallgatni, főleg, hogyha hosszú útra megyek. Ö, ott általában ilyen ilyen kikapcsolódósabb elektronikus zenét szoktam hallgatni, ahol ahol még így a gondolataim is tudnak közben szárnyalni, és nem kell a szövegekre figyelnem.

Úgyhogy nekem ez így így jelenlik meg a mostani mindennapokban. Barna. Hú, nekem azt hiszem édesapám volt a az irányadó ebben a sztoriban. Otthon nagyon sokszor szólt a zene, nagyon sokat autóztunk, ott aztán végképp szólt a zene. Kőkemény rock. Tehát annak idején a hie deep purple black saab vonalon mozgó családi influencia az máik megvan. Tehát én továbbra is ezt a zenét szeretem. Úgy néz ki, hogy a kisfiak is sikerül ezt tovább adni. Jellemzően egyébként szintén autóban. Otthon azért a zeneóvitól kezdve bármi is tud szólni az Alexán, merthogy mostanában ő a fő zenedoboz. És ugyanígy hát valamelyik streaming platform, én a Tidle és a Spotify között váltogatom a az életemet, de tényleg a zenehallgatásom 90%-a az most az autó.

Hát ehhez nagyon tudok kapcsolódni. otthon nálunk a gyerekek zenélnek, a feleségem énekel, ezért általában nem szól semmilyen zene, vagy maximum azért, mert mert arra gyakorol valaki. Úgyhogy így fülesben, otthon, otthon fülesben. Viszont az autóban változó. Van amikor a csend az a legnagyobb érték, mert mert annyira zajos az életem egyébként, annyira sok ingerér, hogy hogy a csend és nagyon nagy érték. De de amikor tehetem, azért mindig olyan autós közegben próbálok utazni, ahol élményzenét hallgatni, mert ott ott tényleg azt hallgatok, amit amit én szeretnék. Legyen az éppen klasszikus, vagy jazz, vagy vagy valamilyen világzene, vagy éppen visszanyúlok én is az egyetemista éveknek ezekhez a zúzó zenéhez. Lépjünk egy kicsit az ügyféloldalra. Valahol egyébként, bár ezek személyes kérdések, de mindig megvan a párhuzam érdekes módon. Ugye ezek a technológiaváltások, ezek azért az építőiparba is megfigyelhetők, hogy azért annak is megvolt a maga kazettás magnója idézőjelben. És most most mégis vannak streaming platformjai idézőjelben szintén. A mind az AFMK, mind a Smart Solutions részt vesz az idén egy nagy beruházási projektben.

Megjelenik-e itt a digitális iker, illetve milyen technológiákkal együtt? És miért? Természetesen megjelenik, és egy fő célok között szerepel, hogy a digitális ikeralapú üzemeltetés létesítmény fenntartás az létre tudjon jönni. Ez azért egy óriási kihívás, mert ilyen Magyarországon még tudomásunk szerint nincs. Sőt, ha egy picit visszalépek és és azt mondom, hogy bima alapú üzemeltetés, ami ami így a kornak megfelelő, és és értsük itt most jól a Bimaalapú üzemeltetést, tehát nem azt, hogy van egy modellem, és akkor azt nézegetem és kiszaladok, és ki tudom venni belőle az adatot, hogyha szükségem van rá, hanem ez a modell ez párosul egy üzemeltetési arra megfelelő üzemeltetési szoftverrel. Még ilyen sem nagyon van.

Nem beszélve arról, hogy hogy ugye a digital twinnek ez az alapja, ahol már ugye pillanatnyi adatokat mérünk, és az alapján akár az AI olyan döntéstámogató, vagy akár meghozza ő saját saját maga a döntést, és és beavatkozik, tehát vizsgál, analíziseket hoz létre és gyakorlatilag végrehajt bizonyos esetekben. Ezt tőlünk nyugatabbra vagy vagy egészen keletre. Ez már egy nagyon hogy mondjam, itt már itt sokkal tehát nagyjából egy 10 évvel vagyunk lemaradva így a a piaci trendektől. Mi ezt érezzük BIMES oldalról. De ebben a közös projektünkben ez cél. Ez ez azt gondolom, hogy ez egy ez egy példaértékű együttműködés lesz, és és reméljük, hogy hogy ebből így a a szakma fog tudni tanulni. Mi nagyon sokat tanulunk már most az együttműködésből, úgyhogy azt mondod, ez egy első projekt Magyarországon ebben az értelemben.

Van-e valamilyen modell külföldről, amit előtte, mielőtt nekivágtatok, így a elemeztetek, megnéztetek, vagy egyszerenti utat törtök, és így lépésről lépésre alakítjátok ezt ki a az elérhető információkból? De nincs egy korábbi projekt piaci megvalósult eset, amirőről mintáztok? Van nagyon sok, csak tényleg nem itthon, tehát ez teljesen jellemző. egyébként tök érdekes volt tehát az, hogy mi a Danielékkal elkezdjünk beszélni. Minket ugye a beruházó hozott össze, mert megjelent a mi stratégiai anyagunkban, hogy akkor kéne digitális siker. Mondták, hogy jó, jó, de hát azt már hozzák a a az APMsek. Ö Figyelj, APM vagy bocs, AFMtekesek. Mondom, figyeljetek, ez így ebben a formában azért így legalábbis megérne egy beszélgetést, hogy most akkor itt mi történik, és és akkor hozták össze velük a az első közös megbeszélést, hogy akkor húzzuk már meg azokat a vonalakat, hogy ki mivel foglalkozik, mert ne legyen már kettő belőle. Mondjuk az egy kicsit hülyén nézte ki.

És onnan indult el a mi beszélgetésünk és együttműködési kezdeményezésünk. Ö, jól mondtad Dani, tehát hogy alapvetően azok a dolgok, amik itthon még tényleg most lesz talán először ennyire integráltan és ennyire zászlóra tűzve megvalósítva, ezek külföldön, ha nem is általánosak, de azért jellemzően már ebbe az irányba mennek az ingatlanfejlesztések, és az egész, legalábbis a saját területemről elmondhatom, hogy az egész okosépületes háttéripar, meg gyártók, szállítók, ezeknek a 98%-a Az az nem magyar gyökerű, tehát külföldi. Vannak itthon is már tök ígéretes startupok és és jó megoldások, amiket igyekszünk is minél jobban a közelünkben tudni, de alapvetően azért ez a terület, ez még mindig nagyon-nagyon külföld heavy, és egyébként az UShoz, Hollandiához köthető főleg ezeknek a a térnyerése. És ott ott van rengeteg startup, akik nagyon-nagyon jó megoldásokat dobnak föl. Érik a piac.

Tehát, hogy az tökre látszik, hogy az elmúlt három-négy évben sokat tisztult. Tehát négy évvel ezelőtt volt 40-féle szenzor, most van öt-héle olyan, ami ami jó. És egyébként a nagy játékosok is kezdenek ebbe a piacba bemászni. Tehát a Siemens, a Hanivel, a Schneider is kezdik fölismerni ezeknek a platformoknak a szükségességét és a hatékonyságát, és nyilván nem akarnak kimaradni belőle. De de tényleg az látszik, hogy hogy ez el fog érni mindenkit, tehát hogy egész egyszerűen nem tudjuk majd kihagyni az életünkből ezeket a technológiákat, mert mert a piac ki fogja kényszeríteni. És érezzük ezt a szoftverek oldaláról is. Tehát napról napra jelennek meg olyan új szoftverek, amik amik olyan featurökkel rendelkeznek, amik amik tökéletesen illeszkednek ebbe a ebbe ebbe a gondolatmenetbe, technológiába, és és tűnnek el olyan szoftverek, amik már 20 éve a piacon vannak, de nem tudták már lekövetni azt a fajta gyors technológiai fejlődést, ami mondjuk ahhoz kell, hogy ezekkel a modern és és kornak megfelelő IoT szenzorokkal, eszközökkel tudjon megfelelően kommunikálni, vagy nagyon nagyon leegyszerűsítve, akár BIM modellel tudjon kommunikálni. Tehát rengeteg olyan nagy vállalat használ ma is olyan

CFM szoftvereket, amik egyáltalán nem BIM kompatibilisek. Közben pedig állami oldalról már úgy írnak ki egy beruházást, hogy BAM alap üzemeltetést szeretnének a kivitelezés végére. Úgyhogy eszméletlenül gyorsul a fel a piac. Én azt gondolom, hogy a mi szerepeink ezért kulcsfontosságúak ez a fajta integrátori szerepkörü. Nekünk folyamatosan figyelemmel kell követni a a trendeket szoftveresen, hardveresen, minden szempontból, és azt kell tudni ajánlani adott esetben a partnereinknek, ami ami ami egy egy piaci trendeknek megfelelő megoldás. ezt a fajta jövőálló szemléletet, ezt mondom és nagyon hangsúlyosnak érzem a saját munkámban is. És még egy dolgot a a szervezeti oldalát, és erre is szeretnélek titeket megkérdezni, hogy hogy ki fogja mindezt értelmezni, ezt ezeket az adatokat, meg ezt a rengeteg architektúrális elemet. hogy milyen vezető, illetve milyen belső szakembergárda kell ahhoz, hogy miután ti átadtok egy működő modelltrendszert, folyamatot, az az ott élet életszerűen tovább tudjon működni, és ahogy te fogalmaztál, hogy fenntartható legyen.

A mi oldalunkról és én most csak a Bimre vonatkozóan mondanám, jelennek meg új szerepkörök, de a legfontosabb egy, mondjuk egy beruházói üzemeltetési oldalon az a BIM alkalmazás gazda. Ő egy olyan szerepkör, akihez a kollégák tudnak fordulni adott esetben, projektvezetők, tervezők, üzemeltetők, aki nagyjából a tehát nem is azt mondom, hogy nagyjából, aki aki a legmélyebb szinten ismeri a BIMES folyamatokat, beállításokat tud létrehozni, felhasználókat tud létrehozni, tehát a classic ITS tevékenység mellett létre tud hozni olyan csoportmunkafálokat, amiben ugye a BIMSem szempontok szerint közös adatkörnyezetben tudnak dolgozni adott esetben a résztvevők, vagy akár level 1, level kettes szinten tudja a CFM szoftvert kezelni, és hogyha valami problémahiba van, akkor akkor akkor tovább tudja ezt lendíteni. Tehát nálunk a stratégiaépítés folyamatának az egyik meghatározó eleme az a BM alkalmazá alkalmazászdáknak a képzése, oktatása és önmagában ez a szere ennek a szerepkörnek létrehozása a vállalaton belül.

Mi egy kicsit disruptívabbak vagyunk talán ebből a szempontból. Az egy általános tapasztalat, hogy általában főleg régebbi érett szervezeteknél van egy üzemeltetési csapat, és akkor ott teli vagyunk gépészekkel, meg automatikással, meg villanyszerelővel, meg hasonló területekkel. Megvan az IT, aki az IT felét üzemelteti, és akkor ezek így nagyon nem szoktak összeérni. a a a napvégén egy olyan okos épületet, ahol ezek az integrációk nagyon magas fokúk, és egy csomó olyan funkció és szolgáltatás jött létre, amik nem eredeztethetők egy-egy rendszerből, hanem egy olyan komplex funkcióról beszélünk, amiben akár három, négy-öt rendszer adja az adatokat, meg a folyamatokat. Nem lehet silóban üzemeltetni, vagy nagyon, nagyon, nagyon nehéz és lassú. Tehát ha mindenki a saját SL-ja szerint kezd el benne hibát keresni, akkor nagyon hamar eljutunk oda, hogy két-három napig kergetünk egy hibát, mert valaki megkapta az első jegyet, és akkor utána elkezdett vele foglalkozni. Mire rájött, hogy ez tulajdonképpen nálam minden jó, adom a következőnek. Ezt így, ezt így nagyon kihívásokkal teli mondjuk így fenntartani. Tehát szükséges egy olyan szervezeti egységnek, csapatnak, ahova mindenki delegál a saját területéről

szakértőket, és okos épületüzemeltetőként dolgoznak a továbbiakban. Nyilván mindenkinek megvan a saját szakterülete, de a big pictur nézik, és a saját rendszereikből származtatott adatok értelmezésével közösen tudnak egy hibát keresni, egy új funkcióbevezetésen gondolkodni. Tehát így nem csak a az épület backbonjában kell megtörténjen ez az integráció, hanem a szervezetek között is föl kell építeni egy ilyen eddig nem nagyon létező csapatot. Ez így van a BIML is. És azt vesszük észre, hogy minél nagyobb szervezetnél vagyunk, vagy minél nagyobb szervezettel dolgozunk együtt, annál könnyebb megtalálni azokat a azokat a lelkes vállalkozókat, akik a meglévő munkakörükön kívül hajlandóak fejlődni, újat tanulni és fejleszteni saját magukat.

Általában ezek nagyon erős informatikai vénával rendelkező szakik, kollégák, mérnökök. És lényegében ez a kulcs, tehát hogy olyan adat és alkalmazászdákat hozzunk létre, akik megfelelően tudják az integrált folyamatot kezelni, reagálni rá, ha bármiféle probléma van, és és folyamatosan napra készen tartani a működést. Ez egy nagyon fontos kihívás szerintem, amit nem lehet könnyelműen kezelni szervezetfejlesztésben, mert ugye azért ez egyáltalán nem része a korformatikusi feladatköröknek, semmiképpen sem része, ahogy mondtad Barna, a a kor mérnöki feladatköröknek, üzemeltetési mérnökökről beszélek. De talán még a tervezői csapatnak sem, és akkor nem beszélve a a cégvezetésről, tehát ő meg aztán tényleg csak azt szeretné, hogy működjön, és és a következő projektet is bele tudjam integrálni. Úgyhogy ez mindenképpen szervezetfejlesztés, amit én hallok ezekből. M utolsó kérdés, akár zárógondolatokkal is kiegészítve, mekkora technikai kihívás ugye a BIM modell digitális iker adatgyűjtő rendszerei és az üzemeltetési szoftvernek az összekapcsolása? Ezt részben megválaszoltátok, de ha ezzel elkészül valaki, az első, hogy úgy mondjam, nagy lépést megteszi, és van egy integrációja, mi a következő lépés?

Illetve ti magatok meddig viszitek el akár ezt a projektet, amin az idén kezdtetek el együtt dolgozni, akár a következőt, meddig érdemes ma elmenni? Ahogy ez már sokszor elhangzott, én azt gondolom, hogy a kulcs az a fenntarthatóság. Sokkal fontosabb, hogy egy ilyen állapotot megfelelően fenntartsunk, mintsem hogy létrehozzunk. Óriási kihívás, nem kérdés. És azt látjuk, hogy hozzánk hasonló szerepkörök azért még az első egy-két- három évben szerves részét fogják képezni a vállalat folyamatainak. Tehát nem vállalhatjuk el senkitől, hogy egyik napról a másikra egy csettintésre új technológiákat sajátítson el. Ez a fajta fenntarthatóság az az a BIM oldaláról adott esetben jelentheti azt is, hogyha valamit lecserélünk, vagy átépítünk egy falat, vagy bármilyen egyéb változás történik a statikus állományban, akkor azt valakinek vissza kell vezetnie. Van olyan partnerünk, aki aki saját kompetenciát alakít ki erre, és segítünk neki csak adott esetben, ha elakad, vagy vagy magában a fejlődésben, és akkor úgymond lesznek házon belül olyan szakemberek, akik akik fenn tudják tartani ezt az állapotot. De van, ahol alapvetően ezt mi végezzük a partnereink számára, és nem engedjük el a kezüket abban a pillanatban, hogy létrejött az

ideális állapot, hanem hanem ezt közösen tartjuk fent a mi oldalunkról. Ez nagyon hasonlóan működik nálunk is, annak ellenére, hogy tényleg megpróbáljuk edukálni, és tényleg nagyon nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy elmondjuk, hogy szükséges lesz ennek a ennek a Smart Building szakértői csapatnak a belső kompetenciaként való megjelenése. Ö nem mindig megy át az üzenet, meg amikor átmegy, meg érzik már a saját bőrükön a az ügyfelek, hogy ez így azért kihívásokkal teli. Nyilván ott maradunk, segítünk, de nekünk nem célunk az, hogy örök élet egy napra bebetonozzuk magunkat oda üzemeltetőként. Pont ez azt hiszem talán az egyik legnagyobb előnyünk, hogy nincs vendorlok, tehát hogy ilyen szempontból kiépíti a saját csapatát, vagy nem.

Tehát meg lehet ezt a kompetenciát venni a piacról is, de nekünk nem kifejezett célunk, hogy akkor mi majd abból szeretnénk élni, hogy utána ott maradunk üzemeltetőnek. Ez ez nekünk nem nem stratégiai cél. Feltéve, hogy megvalósul ez a fenntartható működés, ami igazából nem feltétlenül környezetvédelmi értelemben fenntartható, hanem sokkal inkább az, hogy nem csúszik szét a digitális ik a a valóságtól. Ott vagytok még akkor meg elviszitek még a céget addig, hogy ki is aknázza azokat az előnyöket, amik potenciálisan megjelennek. Gondolok itt az automatizáció lehetőségére, a prediktív karbantartásra, a munkaszervezésnek az átalakítására, ilyesmi. Hát természetesen. És itt a kérdést úgy tetted fel, hogy ott vagyunk-e még?

Ennek alapvetően bocsánat provokatív voltam, mert magadtól nem mondtad el. En ennek alapvetően az első perctől kezdve meg kell jelennie. Tehát onnantól kezdve, hogy úgymond ez a digital twin üzembbe helyeződik és és életre kell, akkor már jelez a rendszer, ha valami probléma van. Tehát az a fajta reaktív karbantartási folyamat, amikor meghibásodunk és akkor megyünk, megkeressük a hibát, kutatunk és és napok telnek el, amire kijavítjuk. Ez igazából ebben a felállásban a digitalnin alapú működésben már már proaktív és prediktív, tehát gyakorlatilag azonnal beavatkozunk és történhet bármilyen meghibásodás, akár egyből az átadás után is. Ott már ott már ennek az előnyeit érezzük és és ennek megvan a hozadéka. egyetértek abszolút. Tehát, hogy nem ott vagyunk-e még, hanem ez a legelejeén, amikor tervezünk és stratégiát meg koncepciót csinálunk, ott meg kell határozzuk azokat a azokat az elvárt igényeket, amiket a nulla perctől kezdve ennek a rendszernek hoznia kell. És ha nem hozza, az baj, de általában hozza. És ami ami talán inkább a kérdésed lehet, hogy mi jöhet még, mert ugye mindig az evés közben azért majd megjön az étvágy és elkezdik használni, és akkor jön az, hogy na jó, de mire lehetne ezt még

használni? Nyilván próbálunk mi is segíteni, meg ezeknek a rendszereknek egyébként tök sajátja, és ezt én nagyon szeretem bennük, hogy gyakorlatilag a gyártók folyamatosan fejlesztik őket és folyamatosan jönnek a frissítések. Tehát ez nem úgy néz ki, mint egy egy BMS, amit egyszer egy 24.verzión fölraktunk, és utána ne nyúlj hozzá se a Windowshoz alatta, se a rendszerhez, mert borul. És ez ez sajnos élő példa sok esetben, hogy egyszerűen nem mernek frissítéseket föltelepíteni egy egy ilyen rendszerre. Ezek gyárokban az OT eszközök. Ezek itt így van. Pontosan. És ezt ezt a dolgot fedi el a digitalizáció, és hozza egy új szintre, hogy igen, ezek a és új funkciók fognak megjelenni maguktól. Az egy nagyon fontos dolog egyébként, hogy ez ez épüljön be a szervezeti kultúrába, hogy ezeket időnként csekkolják, mert nem is biztos, hogy valaki elolvasta azt a hírlevelet, ahol a kedves gyártó közölte, hogy figyelj, a rendszerbe bekerült egy új funkció, használd, észre sem veszi. Tehát ezt tud nagyon tudatosan kell követni, hogy nézzük, hogy mit hoztak a gyártók, vezessük be a folyamatainkba, ha az illeszkedik hozzánk, szeretjük azt az új funkcionalitást, mert folyamatosan fognak jönni innentől kezdve. Én ha

egyet tanácsolhatok bárkinek, aki ilyesmiven gondolkodik, akkor akkor talán az a megközelítés, hogy ne a technológiából induljon ki, hogy látott valahol egy nagyon szép 3D modellt forogni, és pirosan világítottak benne a szenzorok, mert mert az abból a napvégén majd egy 3D modell fog kijönni, amiből pirosan világítanak a szenzorok, hanem azt gondolja végig, hogy tulajdonképpen mi az elvárása, és a stratégiai szintről közelítse meg ezt a kérdést. Ha ez nincs meg, akkor nem lesz jó digitális siker meg jó üzemeltetés. Ezzel 100%-ban egyetértek. Most is tudnék még mit kérdezni, de az adásidőnk letelt. Sebaj, nemsokára jön a következő bimegzek adás, amelyben a stratégiát fogjuk kócső aláni. A Barna és Dani, köszönöm, hogy segítettetek az épületek digitális kertestvéreinek a kismerésében.

Köszönjük a le Köszönjük szépen a lehetőséget. [zene]