Folyamatok és digitalizáció

Üdvözlök mindenkit! Ez itt a Digit Podcast, Személyi László vagyok, a Future Now vezető partnere és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az OD&IT Solutions és a Saling Hangar alapító ügyvezetője. Sziasztok, jó napot kívánok! A Digit Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak. A A legtöbb cégben már akár harmadik-negyedik alkalommal futnak neki a digitalizációnak, így ott a kérdések is újak és a fejlődés is egyre több figyelmet, energiát követel. Van viszont egy szektor, ahol talán még kis erőbefektetéssel is nagyot lehet ugrani.

Ez a sport világa, igaz Zoli?

Így van, ezért is választottam most kivételesen ezt a témát, merthogy erről nagyon kevesen beszélnek, ugyanakkor nagyon sok olyan tartalmat tudunk hozzátenni, ami egy átlag vállalkozáshoz tartozó digitalizációban meg tud jelenni pozitívan.

És mert szeretünk sportolni. Ezt természetesen, mert a sportolás mind a kettőnk életének valamilyen szintű része. A mai napra azt terveztük, hogy egy picit körbejárjuk azokat a dolgokat, hogy voltaképpen egy kicsit nehezebb témában, de sportközpont, ami nagyon komolyan hangzik, de egyébként a digitalizáció milyen szerepet tölt be egy sportközpont, milyen szerepet tölthet be egy sportközpont életében. Annál is inkább, mert biztos vagyok benne, hogy a hallgatók között is van, aki most éppen sportolás, futás vagy egyéb közben hallgat bennünket. Üzleti terv, működtetési feladatok, kockázatok, marketing, ezek a szavak adják a vezérfonalat.

És ez jól hangzik, de a digitalizációt is tegyük már hozzá, merthogy nagyon-nagyon sok sportközpont például. Jelen pillanatban a digitalizációt úgy gondolja, hogy Excel táblában vezeti, miközben a hozzá tartozó technológia lehetőséget biztosít még egy pár dologra. És persze egy kis személyes szálat is fogunk szőni. Minden adásba, így a maiba is, úgyhogy vágjunk is bele. Sokszor látom azt, hogy a digitalizációt egyfajta modernizációs kérdésként kezelik. Tehát, hogy hallgatjuk a konferencia előadásokat, lapozgatjuk a magazinokat, és úgy érezzük, hú, már nagyon sokan használnak emmét, vagy chatbotot, vagy szoftverrobotot, vagy épp okos hőmérőt, vagy tudom is én, hát akkor nekem is kéne használnom, és akkor elkezdik számolni, hogy mennyibe kerül, mi lehet a Benefit a jóság utána.

Itt a sportközpontnál maradva mondjuk sok helyen van már hálózatba kötött futópad, vagy szobakerékpár, mi is tegyünk be párat. Na most örömmel láttam egy posztodban, hogy te első feladatnak az üzleti tervet jelölöd meg, beszéljünk akkor erről, hogy miért.

Mi az a gondolat Laci, ami akörül jutott eszedbe, hogy sportközpontról beszélgessünk?

Nekem a sport eleve szimpi, tehát hogy mindenki sportol a családban, még ha nem is hivatásosan, de valamilyen szinten. Szerintem hozzátartozik ugyanúgy, ahogy a zene, ugyanúgy, ahogy a művészetek vagy éppen az olvasás hozzátartozik a mindennapi életünkhöz. Másfelől azt látom, hogy ahogy az építőipar egyébként a sportszolgáltatások világa is alul digitalizált csúnya szakszóval, magyarul kevéssé használja ki azokat az eszközöket, amik amúgy már régóta rendelkezésre állnának ahhoz, hogy még hatékonyabbak legyenek.

Ez egy nagyon általánosnak tűnt, ez az amúgy nem használja ki azokat az eszközöket, de van-e olyan pontos tapasztalatod empirikus úton, ami nem tetszett, vagy tetszett, név nélkül, tehát hogy bementél valahova, és nem tetszett az, amit látsz.

Én keveset jártam egyébként nagy méretű konditerem jellegű sportközpontba, de néha külföldön járva azért be-benéztem ott is, meg itthon is, és már 5-6 évvel ezelőtt voltam kint például Belgiumban, ahol ott magyarázta nekem az egyik belga kollégám, hogy ő nagyon szeret biciklizni, és télen azért nem olyan jó kint biciklizni, még a belgáknak sem, ezért gyakran jár szobabiciklizni, és hogy milyen klassz, hogy már csináltak ilyen szobabiciklit, aminek van egy ilyen képernyője, és ő látja, hogy éppen melyik pályán megy, ki tudja választani, hogy mondjuk ő most a Tour de France melyik szakaszát szeretné letekerni, de még mást is egy csomó mindent tud választani, és akkor ráadásul látja, hogy a többiek, akik ugyanazt a szobabicikli szoftvert használják, ők hogy tekernek azon a pályán és megelőzik egymást.

Ez volt 5-6 éve. Ez az élmény része. A másik része szerintem az, hogy hogy jutok be, meg hogy fizetek, meg egyáltalán hogyan tudok igénybe venni bármilyen szolgáltatást, ott bőségesen lenne tér mondjuk a papírnak az elfelejtésére, és sokkal gyorsabb lenne minden. Tehát mondjuk, ne kelljen felemelnem a telefont ahhoz, hogy időpontot foglaljak például.

Nem szeretsz telefonálni? Arra akarsz célozni, hogy nem szereted a személyes kommunikációt akkor, amikor meglepődtél?

A telefon nem személyes nekem. Én nagyon szeretek személyesen beszélgetni, mint veled.

Ez provokatív dolog volt, tehát hogy nagyon sikerült.

Sikerült.

Azért, mert a generációváltást is hozzuk már bele ebbe a dologba. Akkor, amikor beszélgetünk arról, hogy sportközpont, meg digitalizáció, akkor kíváncsi lennék arra is, hogy a hallgatók közül hányan mondják azt, hogy ők viszont inkább telefonálnának. Volt olyan digitalizációs programunk, amiben az derült ki, hogy magának az applikációnak az volt a halála, hogy az éppen aktuális közönség, ő még telefonálni szeretett volna. Csak hogy egy kicsit bonyolítsuk azt a mondatot, hogy digitalizáció, és hogy hogy tudjuk ezt az egészet jól kezelni?

Tök jó, hogy mondod egyébként, dolgoztam bankban, és ott is millió telefon van egy hónapban. Az az érdekes, hogy azokat a telefonokat, meg az e-maileket, meg a honlap vagy akár applikációbeli megkereséseket tudjuk-e egy csatornába terelni, vagy egy rendszerben kezelni? Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy személy Laci hányszor telefonált, hányszor írt e-mailt és hányszor használta az applikációnkat az időpontfoglaló funkcióval mondjuk, akkor ezt meg tudjuk úgy mondani, hogy nem kell 4-5-6 helyen és még egy füzetben is keresgélni, hanem ott van minden egy helyen, nem? Alapjában véve a Covid-én azt látom, abban változtattam meg a működést, hogy egy picit elszigetelten lettünk csoporttagok. Tehát maga, amit fölvezettél, hogy szoftver alapon kapcsolódtunk elkülönítve a társainkhoz.

És ebben egy nagyon érdekes dolog merült fel. A társaságnak a hiánya és a mentális egészség. A mentális egészséggel korábban nagyon keveset foglalkoztak. És azt gondolom, hogy ebben a mentális egészségmegőrzésben nagyon sok olyan személyiségtípus van jelen, aki egyébként a normál működések között, az épületeken belül a szocializációban megtalálja a társát, a párját. Tehát a reggeli kávézások. Kimegyünk arra a helyre, amit most nem mondunk, mert káros az egészségre. A sporttémában ez nem jó, és egyébként sem. De hogy maga a szocializáció és a sport az előtérbe hozta azt, hogy sport, mert valamilyen mozgást kell elindítanom, amire a vállalkozók elkezdtek rámozdulni, hogy legyen olyan hely, ahol ezt meg lehessen valósítani, de a megvalósításhoz tartozó infrastrukturális tervezések, meg a hozzátartozó kiszolgálások viszont nem követték le a változó igényeket.

Tehát én még egyetlen sportközpontban sem láttam, és ezt most nem Magyarországot szeretném rögtön kiemelném, hogy nem Magyarországról beszélek. Egyetlen sportközpontban sem láttam azt a szekciót, amire a generációváltásból lenne igény, ami a virtuális térben való sportolást jelenti. Ugye az e-sportok is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Ami azért is érdekes, mert ha most én ezt visszahozom a céges bejárunk és dolgozunk, honnan tudom azt megmondani, hogy ezekkel a felhasználónevekkel, jelszavakkal, mint identitások nem jutnak ebbe a vállalati rendszerembe. Ha már Digit podcast, akkor beszéljünk már erről is, hogy hogy gondolkoznak azok az emberek, akik egyébként sportközpontból jóindulatúan indulva csinálnak Lacinak egy hegymászó szoftvert.

És ezt a hegymászó szoftvert te a legjobb tudásod szerint használod és hegyet mászol és boldog vagy, de beregisztráltál. A saját adataiddal beregisztráltál. És lehet, hogy Zolival mászol a hegyet, aki a saját adataival regisztrált, de másnap ez a két ember be fog menni egy bankba dolgozni. És mi van, hogyha azt a rendszert kezdem el támadni, ami egyébként a hegymászó szoftvered. Ennek a részének a kifinomultságára szeretném felhívni a figyelmet.

És hogy akkor az például kinek a felelőssége? Így van. Általában az ott lévő wifit. Igen, ezt gyakran hallom, vagy olvasom, hogy a wifi a gyenge láncszem, tehát ezúton is felhívjuk mindenki figyelmét, hogyha nyílt wifit vagy bármilyen wifit üzemeltet az ő épületében, akkor azt jól nézze meg minden héten, hogy az jól van-e beállítva és nem lehet-e feltörni.

Vagy legalábbis legyen benne egy kicsivel több, mint a boltban megkapható legolcsóbb verzió és azok beállításai. Most tulajdonképpen egy olyan szempontot mondtunk, ami ha eddig valaki esetleg szimpatikusnak tartotta a digitalizációt, és lehet, hogy meg is ijedt tőle.

Igen, mert pont azt szeretném egy picit kiemelni a digitalizációról, amit mindenki egy picit elfelejt. Ez nem arról szól, hogy megveszek egy szoftvert, hanem arról szól, hogy egy infrastruktúrát tartok fent. Az infrastruktúrában a változó és a fix költségek fogalmát szeretném, hogyha egy picit kiegészítenénk azzal a gondolkodással, hogyha IT-ról beszélünk, akkor legyen egy olyan gondolatunk arról, hogy kockázatokkal arányos védekezésre fordított költsége, vagy költsége az üzleti tervnek.

Na, ez például megint aláhúzza az üzleti tervet, hogy az miért jó. Mert egyébként, hogyha nincs, tehát hogy megyünk, csináljuk, mert ez egy jó dolog, és nem akarunk időt húzni mondjuk azzal, hogy tervezünk, meg, majd kialakul, akkor könnyebben elfelejtünk fontos részleteket, ami úgy elsőre nem jut eszünkbe. Mert ami elsőre eszünkbe jut a sportközpontról, meg a digitalizációról, azzal haladunk, akkor is, ha nincs terv, igaz? Így. Abszolút. Hogyha most visszakanyarodunk egy pillanatra a kerékpározásra. Ígértem, hogy egy személyes szálat be fogunk hozni. Neked az életedben milyen szerepet játszik a kerékpározás, a biciklizés. Mikor tanultál meg például biciklizni.

Ez most egy nagyon érdekes dolog lesz, mert a kerékpározás játszhatna nagyobb szerepet is az életemben, viszont nekem volt egy balesetem, amikor is egy bicikliúton egy autó elütött.

És azóta nekem nyilván egyensúlyzavaraim vannak. Tehát a biciklizés ilyetén formán már csak terápián.

Hány éves voltál?

Hát ez kettő éve volt. Ez kettő éve volt. Addig én bicikliztem. Nem azt mondom, hogy minden nap, és edzés jellegűen erre tartok egy magyar vizslát, de ebből a szempontból a pici sportos állat. Szóval a Covid idején voltak ilyen karikatúrák, hogy egy kutya, és a lépcsőház, és akkor a kutya kivan, amikor már mindenki elvitte sétálni. Ennek pont az ellenkezője volt így megvalósítható vizuálisan. Már az egész lépcsőház kifáradt, a kutya meg még mindig ment volna sétálni. Nagyjából így tudnám jellemezni ezt a dolgot. Biciklivel is tud menni, ez kétségtelen tény, de a biciklizés szerintem nagyon fontos. Önmagában az, hogy különböző kardiós részeket te tudsz kialakítani magadnak, ami a megerőltetőtől a kiegyensúlyozottságig folyamatosan egy picit tisztítja a gondolkodást, de ez bármilyen sportra is igaz, tehát azt szeretném mondani, hogy ugyanígy ezt el tudom mondani az asztaliteniszre, és kedvenc sportomra, a vitorlázásra, de a személyes száladat hozzuk vissza, hogy én szeretek biciklizni, bár most nem tudok.

Aha, tehát ez annyira kihatott, hogy nem. Érdekes, nekem is volt. Arra is emlékszem, hogy kisgyerekként még ilyen 4-5 évesen, amikor tanultam biciklizni, akkor körbe-körbe mentem, és úgyis tökre jól el tudtam esni egy udvaron. Úgyhogy az ott nagymamám állhatatos biztatásának köszönhető, hogy mégis megtanultam biciklizni, de aztán ilyen tizenévesen is, vagy tíz-tizenkét évesen is volt nekem is egy ilyen, hogy át akartam menni a zebrán. Én váltig állítom, hogy zöld volt. Van olyan barátom, aki azt mondja, hogy már piros volt, úgyhogy el kell, hogy fogadjam, hogy lehet, hogy beszűkült a látásom, mert a túloldalon megláttam édesanyámat, és akkor odasiettem volna, és jött egy autó, és az első kerekemet azt egy telibe elcsapta, ami által rám dőlt a bicikli.

Nyugtassunk meg mindenkit, hogy toltad a biciklit.

Toltam.

Abszolút.

Éppen ezért volt az, hogy akkorát azért nem tudtam esni vele, de hát nyilván nagyon megijedtem tőle, de valahogy nem vette el a kedvemet, és hála Istennek nem is sérültem le, úgyhogy ez megakadályozzon. Egy ősrégi 26-os Mountain Bike-kal szoktam időnként nekimenni a városnak. A világnak már nem, egyszer most elmentünk tavaly a fiammal Egerbe Gödöllőről, az egy ilyen 144 kilométeres út volt, hogy ne a forgalmasabb helyeken menjünk, és oda kölcsönkértem egy normálisabb cangát, amivel ekkora távot meg bírok tenni.

A sportközpont esetében mit mondtál az elején? Applikációt nyomok. De hát alapjában véve minden cég, most nagyon ki fogom sarkítani, magamra húzom a népharagot, de hogy szerződéskötés, elvégzem a szolgáltatást és a munkát, és a végén kifizetem. Ha ezt a folyamatot valaki nem tudja, hogy pontosan mi történik, erre nem lehet az IT-soknak megmondani, hogy milyen programot írjanak. És én ezt látom óriási buktatónak.

Ez azt gondolom, hogy ez a kulcsa minden applikációnak, attól fog működni, hogy arra készült, amire szükség van. Most akkor így mondom. De az, hogy mire van szükség, mit kell tudni csinálni, mit kell támogatni, hívjuk mondjuk folyamatnak, de hogy mit kell csinálni, szerintem ezt mindenki megérti, az nem egy triviális, nem egy egyszerű dolog, pláne egy induló vállalkozásnál, ha mondjuk új sportközpontot nyitok, hacsak nem volt három másik sportközpontom, akkor valószínűleg nincs annyi tapasztalatom, hogy pontosan tudjam, hogy mit kell csinálni, magyarul el kell kezdeni tervezni, gondolkodni és egyeztetni, beszélgetni, akár kipróbálni, és az applikációval lehet, hogy nem érdemes túlságosan gyorsan haladni az elején, mert nem arra fog készülni, amire szükség van, vagy ha nem tudjuk még igazán, hogy mire van szükség.

Van itt még két olyan téma szerintem, amit érdemes lenne megvitatni a sportközpontok és a digitalizáció metszetében. Az egyik a marketing, hogy talán ha egyetlen területet kéne mondani, amit fenekestül felforgatott a digitalizáció az elmúlt 10 évben biztosan, és teljesen másképp zajlik a benne dolgozók élete ma, mint 10 évvel ezelőtt, az a marketing. Te mit értesz marketing alatt?

Én elmosódott vonalakat értek, ami arról szól, hogy hogy tudom eljuttatni az üzenetet a felhasználókhoz, és hogy a felhasználók hogy tudják azt az üzenetet megérteni, és az én szolgáltatásomat preferálva igénybe venni tőlem.

Nagyon szép, egyszerű, tetszik, az elmosódott vonalak különösen költői. Nekem világ életemben bajom volt a szóval, nem a tevékenységgel, és tisztelem mindazokat, akik ebben dolgoznak, nem tartom sem lufinak, sem extravaganciának, de az a szó, hogy marketing, ha valaki ugye angolul nézi, az egy nagyon-nagyon csúnya műszó. Szerintem az, hogy ez a terminus technikus vált be, vagy ez terjedt el, hogy marketing. Ez sokat kifejez abból, amennyire távol áll ez a hétköznapi emberek gondolkodásmódjától. Ehhez képest szerintem a digitalizációban ez az egész minden pontja átalakul. Átalakul az, hogy mit hívok piacnak, ugyanis megnyílt egy új piac. Most visszakanyarodnék direkt arra, amit mondtál, hogy virtualizáció, meg virtuális valóságok.

Korábban nem létező lehetőségek nyíltak. Gyakorlatilag ilyen blue of schön, ahogy az angol mondja, ilyen újonnan elérhető mindenki számára pluszt nyújtó dolgok nyíltak meg a virtuális, vagy akárcsak a kiegészített valóságban. Megváltozott az is, hogy hogyan tudom milyen csatornákon elérni azokat a közönségi embereket, akiket el szeretnék érni. Hát ennyi csatornánk még soha nem volt. Ugye most viszont van egy telefon, még mindig föl tudom hívni valamit.

De ennyi generációnk sem volt, Laci.

Tehát az az érdekesség, hogy a dolog itt máshol tudok a legjobban elérni.

Pár év múlva öt generáció lesz jelen. Tehát jelenleg négy generáció van jelen. És mind a négyet máshogy tudom, és máshogy kell, és máshogy szeretném megszólítani. És nagyon érdekes az, amit mondasz, hogy én jelenleg azt gondolom, hogy ez a marketing piac, ez totális változáson megy keresztül, amit hogyha valaki meg tud mondani, hogy milyen ágazat, milyen jövője hogyan tudja megvalósítani, nem tudom. Vannak jelenlegi működések és trendek, amiben ez most meg tud valósulni, de nem tudom megmondani, hogy például ebben az évben a marketing trend szempontjából miért a retró design jött elő? Egyre több ilyen barkács oldalon jelennek meg a régi tévékben, hogy tegyünk LCD monitort és nézzük, miközben de jópofa, hogy le volt takarva egy terítővel, és a tetején volt.

Az egyik oldalon megjelent a minél vékonyabb, meg a karomra lehessen csattintani típusú kijelző igény, a másik oldalon meg megjelent a romantikus elvágyódás, ahol szeretném azt az életérzést, amikor a nyugalmat a bútoraim árasztják. És a marketing arról szól, hogy valamilyen irányból el tudjam azt az információt juttatni a vevőimhez, hogy létezem, és vannak szolgáltatásaim, amiket értékesítek. De hogy ők mit vesznek igénybe, az attól függ, hogy az ő igényüket hogy tudom én úgy kiszolgálni, hogy számukra elégedettséget adjon. Tehát önmagában, ha elmegyek egy edzésre, egy biciklis edzésre. A spinninget szokták fölhozni. Ebből a szempontból talán nem vagyok nagy sportos, de hogy spinning. Ha ugyanaz az edző ugyanazzal a zenével meg tud tartani hozzá járó tömegeket, egy másik edző ugyanazzal a zenével, ugyanazzal az embermennyiséggel miért nem tud dolgozni?

És ez csak azon múlik, hogy hogy tudod megszólítani, hogy tudod befogadóvá tenni azt a közönséget, és mennyire tudsz vele együtt rezegni? Ezt a legjobb szót tudom mondani, mint tudományos szakkifejezés, hogy önmagában ezt a rezgést hogy tudod átadni? Hogy te vagy?

Ha én egy sportközpontot be akarok vezetni, mert elindulok, akkor a digitalizáció ott is előjön, hogy az üzenet eljuttatásához nagyon sokféle digitális eszközt tudok használni. Érdemes szerintem leszűkíteni, átgondolni, hogy én milyen generációkat akarok idevonzani. És tökre működhet egyfelől az is, hogyha én egy 60 éves üzletember vagyok, aki most nyitok egy sportközpontot, akkor jól értem, hogy az 50-60 évesek, azok mire jönnek, mire rezegnek, és arra fókuszálok mindent. Az üzeneteimet, hogy itt mit tudsz csinálni, a csatornáimat, hogy hol üzenek nekik, és akkor nem feltétlenül a Tiktokkal foglalkoznom még, de már lehet, hogy jövőre igen, de lehet, hogy egy csomó mindennel nem kell foglalkoznom, amivel kéne, hogyha egyébként a huszonéveseket, meg a harmincéveseket, vagy pláne a tinédzsereket szeretném bevonzani.

Talán annyi üzenet, vagy jó tanács, vagy ilyen vezérfonal elég, hogyha tudom, hogy milyen közönségnek, milyen üzeneteket szeretnék eljuttatni, akkor az azért csökkentheti ezt a borzasztó komplexitást, amiben élünk.

Igen, és kiegészítem egy gondolattal, jó? Tehát stratégia. Mit akarok csinálni? Mert oké, hogy én vagyok a nem tudom én, spinning edzőknek a királya, de hogy kiket szeretnék odahívni. Fantasztikus az, hogy ha van olyan applikáció, amivel én mondjuk a hegymászó csoportod tagja lehetek, és van a világon az adott reptéren egy olyan szoba, ahova én bemehetek, és azt a fél órát sportolhatom, akkor önmagában ez egy zseniális dolog. Kitágult a világ. Végezhetem a mentális töltődésemet egy adott helyen, a világban. És ez az, ami változott.

Látod, ez például a sportközpontoknak a marketingjét is, meg az egész üzleti modelljét is kitágítja. Jól emlékszem arra, hogy a Covid alatt a családtagjaim hányféle sportvideóra sportoltak. Már nem videóra, tehát, hogy sportközvetítésre vagy sport alkalom, tornaóra, meg egyéb élő közvetítésre sportoltak. Tehát az sem kell feltétlenül, hogy az én közönségem odamenjen az én sportközpontomba, ahogy a virtuális valóság, ez is ez a streaming is egy plusz bevételt tud generálni, és ez is digitalizáció, ehhez kell kamera, kell internet, kell egy-két dolog. Fogy az időnk, főleg a hallgatóság ideje, úgyhogy az utolsó témára kanyarodnék, ez pedig az üzemeltetés. Hogy itt az üzleti terv gondolkodásból induljak ki, volt egyetemen egy nagyon jó barátom, vagy egyetemen lett nagyon jó barátom, a Vince, az ő szavajárása volt, hogy Lacikám egy kocsma mindig eltart egy embert.

Lefordítva ezt a próbálkozókról a vállalkozók nyelvére. Egy bizonyos kellően alacsony költségszint mellett el lehet lenni kisvállalkozóként nagyon sok helyen. Ezt nagyon sok helyen látom, hogy nincs benne növekedés, potenciál, de eltartja azt, aki csinálja.

De kell-e, hogy növekedjen?

Nem.

Nem?

Ezért hozom be, tehát hogy a hallgatókban nem szeretném tényleg azt az érzetet kelteni, hogy mi mindenkiből tényezőt akarunk csinálni.

Na persze, de.

Csak hogy ettől függetlenül.

Csak aki akar.

Igen. De hogy ettől függetlenül, ha nagyon figyelünk, akkor tud ez megvalósulni, tehát nagyon költségtudatosak vagyunk, akkor el fog tartani. És akkor arra vonatkozólag adhatnánk még néhány tippet, hogy a digitalizáció hol tud segíteni ebben a költségtudatosságban, hol tudunk olcsóbban működni azáltal, hogy használunk valamit, ami ezt támogatja.

Ebben nagyon pragmatikus vagyok. Nagyon pragmatikus vagyok, mert tudom, hogy milyen úgy dolgozni, hogy van mögöttem X ember. Most szándékosan nem mondom ki az összes kollégámat, hogy hányan vagyunk, sokan vagyunk, de szeretném elmesélni a hallgatóknak, hogy én el tudok menni négy napra, akár a világ bármelyik pontjára úgy, hogy nem kell vinnem magammal még telefont sem. Mert ismerem a cégem folyamatait, ergo arra tanítom a velem együtt dolgozókat, hogy tudja-e, hogy minden nap mi az ő feladata. Ez az első kérdésem. Aki nem tudja, hogy mi a feladata, ott baj van. És nem a kedves munkatársa, probléma, hanem a vezetője a probléma, aki nem fogalmazta meg az elvárásokat azzal kapcsolatban, hogy mit szeretne.

Mi kell ahhoz, hogy digitalizációt élvezni tudjon? Az, hogy ismerje a saját folyamatait. A saját folyamataiban pedig azt is meg fogja tudni, hogy mi az, amit digitalizálhat, mi az, amit nem digitalizálhat, mert ez egy nagyon fontos dolog, hogy nem kell mindent digitalizálni, de a digitalizált tevékenységek nagy százaléka jelentős költségcsökkentést tud hozni abban az esetben, ha jól használjuk. Ha nem, akkor csak kidobott pénz.

Akkor még konkrétabban azért rákérdezek egy-két dologra. Ügyfélnyilvántartás? Kell, mert a marketing része. Analitikát tudsz belőle csinálni, inkább akkor csináljuk úgy, hogy mondasz valamit, én meg fölsorolom, hogy mi mindenre lehet használni, hogyha ezzel így egyetértesz.

Igen, meg hogy ez maradhat-e manuális, antidigitális és teljesen hagyományos.

Az első öt felhasználóig igen, onnantól fogva nem, és hogyha a digitális részét elfelejtjük, akkor az adminisztratív költségekben fogjuk megfizetni.

Számlázás.

Nem. Azért nem, mert egyrészt kötelező, hogy minden számlával valaki foglalkozzon. Amit lehet digitalizálni, ami kapcsolódik az ügyféltörzshöz, mert egyébként az automatikus számlázásnál a vevő kiválaszthatja akár a NAV adatbázisából a saját nevét és cégadatait, amit mind a két oldalon megspóroltunk az időben.

Költségnyilvántartás?

Az lehet manuális, a kezdetekben, de egy idő után már nem lehet, mert könyvelési tételek fognak benne jönni-menni, értékcsökkenések fognak benne jönni, menni, egészen más aspektust fog tudni valakinek mutatni, hogyha van róla analitika.

Erről eszembe jut az Excel.

Igen.

Szerintem a világ első digitalizációs hulláma a '80-as években, az egyetlen egy dolog volt az Excel.

Nagyon jó az Excel, ezt szeretném elmondani. Egészen addig, ameddig egy egyszemélyes vállalkozó vagyok. És egy személyben kezelek valamit. Amikor már kettő emberem van, még mindig használható az Excel, és már előjön az a mondat, hogy tényleg csukd be.

A harmadik.

Vagy legyen megosztott, ugye, felhőbeliek. Emlékszem egy adattárházas konferenciára, ez még bankos korszakomból való nem most volt. Elhívták az adattárház atyját ide Magyarországra, egyszer a Bill Innmont Amerikából, aki nem tudom hány évtizede adattárházakkal foglalkozik, nem volt fiatal, és elmesélte, hogy ő bizony volt tanácsadni Mexikóban. És Mexikóban valamelyik nagy olajtársaságnál dolgozott, és konstatálta, hogy az egész olajtársaságban nincs adatbázis, meg adattárház. Egy több milliárd dolláros cégnek a teljes adatkezelése Excelben volt.

És láttam én is olyan cégeket, akik Excelben csinálják és zseniálisan. Nekem nem ezzel van bajom. Nekem azzal van bajom, hogy biztos vagyok benne, és ez az elmúlt 20 év egy nagyon konkrét konklúziója és tapasztalata, hogy abban a cégben a pénzügyek alternatív módon is folynak. Felvétel és HR kérdések. Nehéz a kérdés is, meg a válasz is. Nincs egyetemleges. A generációváltás miatt teljesen megváltoztak a HR tulajdonságok, szokások, nyilvántartások, kezelések és munkák. Ha a folyamatban nem tudom megmondani, hogy miért felel és nincs munkaköri leírása, akkor voltaképpen nem tudunk HR-ről beszélni, előjön a valamizés. Szilárd meggyőződésem és nálam nagyon fontos a cégen belül, hogy mindenki akkor és onnan dolgozik, ahonnan és amikor szeretne, mert tudja, hogy mit kell neki csinálni, és nem én osztom be az idejét.

Ő beosztja a projektnek a végső határidejéhez képest a saját idejét, hogy mennyit tud egy nap rászánni. Fizikailag, ha beültetek valakit az irodába. Négy órán keresztül hatékony. A maradék négy órát csak fizetem. Társaság. És hogyha ezt kezdem el megvizsgálni, akkor miért ne dolgozzon nyolc órát úgy, ahogy ő szeretne?

Jó, valószínűleg egy sportközpontba ez nehezebb.

A sport a marketingben vagy a kiberbiztonságban?

Én azt gondolom, hogy pont az erőnléti edzésekhez és a mentális egészséghez és bizonyos olyan edzésekhez, ahol felkészítési időpont van, pont nagyon fontos dolog, amiről beszélek. Mi van, hogyha az edzőnek hajnal kettőkor kell bemennie és megtartania az edzést, mert úgy jön ki az amplitúdó az éppen felkészülési fokozatnál, tehát azért a versenysportban nem így megy, hogy most akkor én délután kettőkor megiszom a kávémat, hanem ott konkrétan annak a sportközpontnak rendelkezésre kell állni. Lehet, hogy éppen akkor adja le a sportoló a legjobb teljesítményét, és nekem ezt kell visszavennem arra, hogy mondjuk elutazik, maradjunk a mexikói példánál, elutazik Mexikóba, 7 óra a különbség, és nekem a 7 óra különbségben kell fokoznom a teljesítményét.

Tök igazad van, de a másik irányból nézve meg ez egy kötelezettség. Ha ez a sportoló szempontjából rugalmas, akkor a sportközpont szempontjából megkötött, biztosítanom kell. Nem mondhatom a sportolónak azt, hogy én most nem szeretnék dolgozni, majd egy pár óra múlva szeretnék.

Idézném, nem tudom, hogy a hamis a babában volt-e, vagy valamelyik ötvös Csöpi filmben. Jó? Tehát a fölcsapná Samesznak? Ugye ez a kérdés, miközben ott tengózik Puskás Ferenc? Nagy tisztelettel én is azt mondanám, hogy Puskás Ferencnek nonstop nyitva van ez a stadion. Utolsó témakör, beszerzés és készletnyilvántartás.

Több szempontból is érdekes. Én jellemzően azt mondom, hogy mivel könyveléshez is kötődik, érdemes digitalizálni. A Hát ennyi fért bele. Nekem én elfáradtam, nem tudom, te hogy vagy.

Azt gondolom, hogy nagyon sok mindenről beszéltünk nagyon rövid idő alatt, és akkor ez egy sportközpontos gondolkodásból induló, de egyébként kőkemény gazdasági podcast lett kicsi digitalizációval.

Mert ha a mi írásunk, szerintem én ebben hiszek, semmit nem digitalizálunk azért, hogy elmondhassuk, tehát hogy annak a marketing értéke ma már nagyon pici, hogy hú, nálam digitalizált ez vagy az. Azért tesszük, mert gazdaságos. Köszönjük a figyelmet, ma ennyit vágtunk össze az első alkalomra. Köszönöm szépen, hogy itt lehettem és köszönöm Laci a meghívást. Sikeres sportközpont építést kívánnak a műsort készítők, a Moderátor, Személyi László, Future Nao vezető partnere. És társa a krimiben Szekér Zoltán, az OD&IT és a Saling Hungary alapító ügyvezetője.