1. rész – Digitalizáció és a családfakutatás

Üdvözlök mindenkit! Ez itt a Digit Podcast, Személyi László vagyok, a FutureNow vezető partnere, és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az OD&IT Solutions és a Sailing Hangar alapító ügyvezetője. Sziasztok! Jó napot kívánok! A Digit Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak. A A mai alkalom kulcsfogalma a digitális érettség volna. Legutóbb Ágostonnal sokat beszélgettünk arról, hogy a vállalati digitalizációban leginkább a munkatársakat kell szemügyre venni, vagy szem előtt tartani, hiszen ők a felhasználók, nekik kéne a képességnek meglenni, hogy az újabb és újabb és még több digitális eszközzel is elboldoguljanak, vagy ha éppen nem, akkor tudjuk, hogy hol a határ, vagy hol kell átgondolni, hogy biztos, hogy a 121. is kell, ugye erről is beszéltünk.

Igen, az Appokalipszis, erről beszéltünk.

Igen, már az előző alkalommal is, Ágoston előtt is, meg Ágostonnal is, és hogy neki van erre egy stratégiája, hogy decksulit csinál, és akkor négy különböző szinten tanítja a digitális képességeket, ahol megpróbálja motiválni az embereket, és azt találta ki, hogy mindenki valamikor szülő vagy az lesz, és akkor ezt a szülői szerepet nézzük meg digitális eszközök szempontjából. De engem azóta sem hagy nyugodni az, hogy nem mindenki szülő, meg nem biztos, hogy mindenkinek ezt a szerepét föl tudjuk használni. Mi van azokkal, akiket ez pont nem fog még semmilyen módon sem motiválni arra, hogy a digitalizációval foglalkozzanak, és akkor itt képbe jött egy újabb téma. Vendégünk Horváth Richárd, akivel nekem személyesen van már egy korábbi podcastom, egy megjelenésünk, akkor egy másik cég képviseletében ült a Podcast stúdióban, kiber security színekben, most viszont nem ez lesz, és ezzel kapcsolatban kérlek, Ricsi, mondd el, hogy mi az, amivel készültél, vagy beszéljünk, merthogy nem tudom jól visszaadni, de tényleg.

A mai pandúra szerencséjéből az online családfakutatás, mint lehetőség, rémálom vagy végtelen foglalkoztató füzet témájával készültem, ami egy érdekes kísérlet, mert különböző IT érettségű emberek különbözőképpen fognak neki a témának, és attól függően, hogy mennyire jártasak az IT világában, vagy ők maguk csinálják meg az egészet, vagy outsource-olják olyan családtagoknak, akik egyébként macskás videókat posztolnának a Facebookra, ahelyett, hogy egy ilyen izgalmas témával foglalkoznának. A macskás videó posztolásához majdnem ugyanannyi egérkattintás szükséges, mint egy üknagypapa felvételéhez a felhőbe.

Ez az előző cégeinknél lévő kiberbiztonsági kollégáknak nagy százalékától tudom, hogy vannak favágós videók. Végig is néztünk több favágós videót. Ebből a szempontból például a családfát tudnád alkalmazni a fabeszállító értéklánc teremtésre, hogyha arról van szó? Ez egy kiváló kérdés. Felírom és a következő alkalomra felkészülök egy jó válasszal.

Igen, a kulisszatitkokhoz tartozó dolog, hogy ezzel a kérdéssel nem készítettük fel a vendégünket. Még azért Richárdról mondjunk el annyit, hogy ő digitális szakértő, és hát korábban volt egy hatalmas cégnek, az Intelnek a szóvivője és élete során, és ma pedig a szórakoztató elektronikai ipar egyik híres márkáját képviseli, úgyhogy azt gondolom, hogy a tömegek által használható digitális eszközökről azért alapból szakmailag is van egy tudása, de most itt valóban peremterületre megyünk mi is, meg igazából ő is, mert abszolút semmi köze ennek a témához, azokhoz a cégekhez, ahol ő dolgozott. Tehát tényleg azt látjuk, hogy nagyon sok munkatárs egy cégnél személyes célokra rengeteget használ digitális eszközöket most már leginkább mobiltelefonon, az e-mailektől az eseményeken át tényleg a favágós videókig.

De a nagy részük nem foglalkozik azzal, hogy ennek milyen biztonsági beállítási következményei vannak. Nem beszélve arról, hogy nem foglalkozik azzal, hogy ennek a céges folyamatbeli párját megértse, megtanulja jól használni. Ahogy így beszélgettünk a készület idején, az derült ki, hogy lehet, hogy ez a családfás vonal, ez van annyira megmozgató erejű, van annyira magába szippantó dolog, hogy ezen keresztül esetleg lehet őket érzékenyíteni.

Motiválni és érzékenyíteni.

Igen, igen. Én is, ha úgy vesszük, teljesen véletlenül csöppentem bele az online családfák világába. Én 1999-ben füzet, papír alapon, illetve offline alapon kezdtem el összeírni az akkor élő idősebb rokonok elbeszélése alapján, hogy ki mit csinált a felmenőink közül, és 2008-ban hívott meg egy távolabbi rokon, tehát aki nem is vér szerinti rokon, hanem az egyik rokonomnak a férje, van egy ilyen és nézzem meg. És tulajdonképpen teljesen olyan volt, amikor megláttam az egésznek a struktúráját. Nyilván akkor már az Intelben dolgoztam, és egy csomó ilyen biztonsági beállítással találkoztam, hogy mennyire elmésen van kitalálva. Hogyha visszagondolunk a sok-sok ezer évvel ezelőtti állapotra, amikor valaki felfedezte a tüzet.

Ugye azt nem posztolta ki a blogjába, hogy így kell tüzet csinálni, kedves szomszéd törzs, akkor holnap fáklyákkal pusztítsatok el minket, hanem az az ő titka volt. Na most a családfában, hogyha valaki megcsinálta azt egy füzetbe és berakta a fiókba, akkor ő tud róla, ő örül, a többiek pedig gyanútlanul élik tovább az életüket. Azáltal, hogy online léteznek közösségek, illetve technikailag olyan megoldások, amikor egy családfának idézőjelben nincsen széle, akkor nem csak az egyénnek a tudása, mint korlát az, amelyik akadályozza a családfának a bővülését, hanem pont a fordítottja, azáltal, hogy elérhetővé váltak olyan online felületek, olyan családfák, amik a felhőben vannak, már nem az számított, hogy egy bizonyos kutató, akár profi, akár amatőr, hány órát tudott eltölteni a kis füzetével és felfedezni az ősöknek az életét, hanem több felhasználó kis morzsákat vagy puzzle darabkákat ad hozzá az egészhez, és így sokkal nagyobb részletességgel és sebességgel nőhet az egész, és többek közt azok a felhasználók, akik nem feltétlenül rendszergazda szintű tudással rendelkeznek, kiváló kollaborációs eszközként használják a felhőt, annak ellenére, hogy ők nem biztos, hogy tudják, hogy most ők a felhőben dolgoznak.

Ők annyit tudnak, hogy a gépükön vagy a telefonjukon egy bizonyos felületeken hozzáadnak embereket, feltöltenek fotókat, és az összes biztonsági beállítás a háttérben egy megfelelő casting profil alapján lehetővé teszi, hogy amit ők felvisznek, azt csak ők és a bizonyos definíció alapján megállapított családjuk láthassa, tehát nem publikus az egész élettörténetük. Ellenben, hogyha egy olyan ősről van szó, aki mondjuk már 150 éve nem él, az már egy publikus profil, és akkor azok az emberek, akik kutatják mondjuk Móricz Zsigmond életét, vagy Gárdonyi Gézáét, vagy ennek az ősnek az életét, megtalálják ezeket az adatokat a felhőben. Tehát így azok a tartalomlétrehozó családtagok, akik nem IT szakemberek, rengeteg értékes kutatómunkát tudnak hozzátenni az egészhez.

Oké, több dolog elhangzott szerintem, tehát egyfelől elhangzott, hogy többféle felhasználó van, másfelől az is elhangzott, hogy ezek a felhasználók részint feltöltenek új tartalmat, másik oldalon pedig keresnek meglévőt. Kedvenc szavam a folyamat. Mi itt a folyamat? Képzeljük el, hogy van egy cégünk, van 100 munkavállalónk, szeretnénk őket kicsit tényleg érzékenyíteni a biztonsági beállításokat, de ugyanakkor a digitális eszközök használata, stb. És elmondjuk nekik, hogy van-e kedvetek családfát kutatni a saját családotokra, és mi ebben nyújtunk segítséget. Biztos nem tudom össze tudunk rakni egy kis oktató anyagot, vagy valami. Mi lesz abban az anyagban, hogy hogyan fogjon neki első lépés, második lépés.

Én kiemelnék egy olyan weboldalt, amelyik a legfelhasználóbarátabb, és az oktató videója azt hiszem kettő és fél perc, és benne van minden, amit tudni kell, még Márta néni a macskákkal is, mert ő az egyik példa. A klasszikus folyamat, mielőtt lettek volna számítógépek és felhő, mint kollaborációs felület, tehát ahova feltöltheti mindenki a kis tartalmát. Egy klasszikus folyamat úgy nézett ki, hogy az ember a füzetbe beírta, amit tudott, elment a levéltárba, kért időpontot, és a mikrofilmeket így lapozgatta, és próbálta kiolvasni a kacifántos betűket, amit mondjuk 1850-ben a lelkész beírt, hogy az akár későbbi.

Ez Balatoni Anyakönyvi kivonat.

Igen, tulajdonképpen az. És ez volt a klasszikus megoldás, amikor időpontot kellett foglalni, ott lehetett ülni, megvolt a maga hangulata, viszont rengeteg időbe telt ezeket a dolgokat végigolvasni. A mostani folyamat, elindítunk egy családfát, bocsánat, elindítunk egy családfát az online térben. A biztonsági beállítások diffortálása alapján, csak és kizárólag mi és élő családtagjaink láthatjuk, amit felvittünk.

Tehát, hogy gyakorlatilag úgy indul, mint egy megosztott dokumentum.

Mint egy írása, hogy én nyitok egy családfát, oda beírok, nem tudom, három embert most az egyszerűség kedvéért, magamat, anyukámat, meg apukámat.

Igen.

És utána elküldöm ezt az anyukámnak, mondjuk, hogy akkor megosztom vele, és ő láthatja meg, én láthatom.

Úgy működik, hogy a fába az adott személyhez megadunk adatokat, mikor született, mondjuk hol született meg nyilván a nevét, és beírhatunk alá egy e-mail címet, és megmondjuk az Invite vagy meghívás gombot. Ő kap egy e-mailt, hogy az ő saját gyermeke meghívta egy online családfába, és akkor jobb esetben átszól a másik szobából, hogy mi ez, fiam.

Péter?

Igen, vagy pedig hogyha mondjuk a gyermek Ausztráliában lakik a szülő Európában, akkor ugye az időeltolódás figyelembevételével rákérdez, hogy ez kamu, fishing e-mail, vagy tényleg te vagy az fiam, és akkor persze én vagyok nyugodtan klikkelj rá. Miután meghívtuk ugye ezeket a személyeket, persze itt unokatestvér irányba érdemes menni elsősorban.

Miért?

Az egész folyamatot úgy érdemes elképzelni, mint amikor űrszondát küldünk az űrbe, amelyik jeleket ad le, és az idegen civilizációt. Ugye megvolt, hogy ott van ez az arany CD az emberrel, meg utána 2-es is, és mi szeretnénk, hogy a mi jelünkbe beleakadjanak azok a harmad, negyed, ötöd és hatod unokatestvéreink, akik ugyanezeket az embereket keresik az ősök között. Ugye a Sima unokatestvér az egyszerű, definíciója, amikor a szülők testvérek, a másod unokatestvérnél a nagyszülők, harmad unokatestvérnél, dédszülők, negyednél pedig az ükszülők. Általában az én tapasztalataim alapján én azt mondanám, hogy negyed unokatestvérig tudunk elmenni ezzel az online családfa megoldással. Tehát felmentünk a geni.com nevű oldalra, teljesen ingyen elindítjuk a családfát, felvisszük a szülőket, nagyszülőket, meghívjuk az unokatestvéreket, és mindenkinek csak annyit mondtunk, hogy kedves rokonok, vigyetek fel valamennyi adatot, amennyit gondoltok.

Az igazi célunk az az, hogy hozzájussunk azokhoz a régi fotókhoz, amikhez jelen pillanatban nem férünk hozzá, nézzünk egy konkrét példát. Ha van egy olyan ősünk, aki mondjuk 1870-től élt 1930-ig, akkor legnagyobb valószínűséggel róla életében három vagy négy fotó készült.

Hát igen, valóban nem szervizték magukat teljes mértékben.

Igen.

Tehát ott ilyen katonakori lehet az esküvő.

Esküvő, katonakor és valamiféle rendezvénynek a művelődési ház előtti összehívott csoportkép.

És, illetve a nagy család csoportképe.

Igen, így van.

És mondjuk, hogy a Lachter Familias fotó.

Igen, hogyha a nagy családcsoportképet nézzük, akkor bajszos, kalapos, akkori díszes csizmás emberek állnak egymás előtt. József, Mihály, János és Imre. E teljesen egyformán néznek ki. Az egyik a mi ősünk, a valamelyikek pedig a testvérei. Na most a mi célunk önző módon, az az, hogy megtaláljuk azáltal, hogy meghívtunk más rokonokat, megtaláljuk azt az embert, akinek ez a fotó megvan, meg azokat, akik pontosan tudják, hogy még kik vannak rajta. Ugye maga a Problem State ment az egész műveletnek az elején. Ugye kettő van, az egyik, hogy erről a felmenőnkről életében három vagy négy kép készült, a másik, hogy nem nekünk van meg. Kinek van meg, vagy a legidősebb gyermeknek, vagy a legokosabb gyermeknek, aki ennek a jelentőségét ugye idejekorán felismerte.

Ezek általában bonbonos vagy cipős dobozban vannak ezek a fényképek egy szekrényben. Hogyha hideghívással elkezdenénk hívni a végtelen rokonunkat, akikkel soha nem beszéltünk vagy esetleg 20 éve beszéltünk utoljára, akkor mérsékelt sikerrel találnánk meg ezeket a cipősdobozokat a benne lévő fotókkal. Ha viszont outsource-oljuk, ha nem a problémát, hanem a lehetőséget, hogy ez a sok-sok rokon hozzáadhasson valamit a fához, akkor el fogunk jutni azokhoz a személyekhez, akikhez jobban érdekelt, és így, hogy az e-mail címük megadásával meghívtuk őket a fába. Tulajdonképpen a Darius kincsével felérő, kinyitjuk a cipős dobozok szemgrájait.

Igen, igen. És teljesen idegen emberek számára ez semmit nem ér, hogy bajszos, kalapos emberek állnak egymás mellett, de nekünk csak azok a bajszos, kalapos emberek vannak a családunkban, tehát nekünk ez nagyon sokat ér. És itt még a nemek közötti különbség is lényeges, mert azok az emberek, akik általában elindítanak egy ilyen online családfát, az ilyen 35 vagy 40 pluszos férfiak, IT beállítottsággal. Már úgy nagyjából rendben van az életük, de még nem vették meg a kapuzárási pánik miatt a choppert, tehát még ott előtte van egy kis pár év nyugalom. Tehát ezek a férfiak elindítják ezt a dolgot, de azok, akik a legtöbbet tudnak hozzátenni, azok azok a hölgyek adatszempontból, ők általában ilyen 55 plusz vagy 60 pluszos nagynénik.

És valamelyiküknél vagy többüknél ott vannak a fiókban ezek a képek, és csak azért nem beszéltek erről senkinek a családi összejöveteleken, mert senki nem kérdezte őket. De ezáltal.

Hát vagy a családi összejövetelen nem volt ott a fotósdoboz, de mondjuk bárkinek ott van a telefonja, tehát hogy abban a pillanatban, hogy otthon a fotósdobozból előkerült, és valaki gondolom, akkor befotózta, vagy szkennelte, vagy nem tudom, hogy szokták a 40+-os férfiak ezt a helyzetet kezelni technikailag, de hogy utána már bármelyik családi rendezvényen bármelyik családtag, aki az e-mail címéről bejutott, ugye?

Így van. Ők ott hozzáteszik, mindenkihez mondjuk hozzátesznek három fotót, vagy egy csoportképen betegelnek öt embert, abban a pillanatban kezd mélysége lenni ennek az egésznek. A többiek késztetést éreznek, hogy de hát Jánosnál nincsen profilkép, és Imrénél sem, akkor miért nem játékszerűen nekem van fotóm róluk. És onnantól tulajdonképpen egy olyan snowboard, olyan láncreakció indul el, amikor hát ez a Fomo effekt, a Firoff Missing Out, hogy én kimaradok, én Bélán vagyok, nekem nincsen fotóm a nagymamáról?

Tisztelt Challengeled, hogy ebből a szempontból egy versenyhelyzet keletkezik? És akkor ebben kezdik el megosztani a dolgot?

Igen, és viszont rettenetesen élvezik ezek a rokonok, merthogy tulajdonképpen ugyanazzal az energia befektetéssel, amennyivel macskás fotókat osztanának meg egymással a Facebookon, olyan dolgokat találnak, ami mindenki számára izgalmas, és akkor tulajdonképpen egy ilyen ígérd meg, hogy csak heti húsz percet foglalkozol a témával, jó, merthogy a virágokkal foglalkozni kell kint, és lesznek emberek, akik megígérik, és nulla percet fognak vele foglalkozni, de az ő testvérük, vagy az unokatestvérük megoldja, beszkenneli, digitalizálja, feltölti, felhívja az idős nagymamát vagy a nagymamának a testvérét, elmegy a diktafonnal, lefilmezi, felírja a térképen, hogy merre vándoroltak a családtagok, satöbbi, satöbbi, és bármelyik családtag is lesz az, aki indián, a Jones módjára a tudást, a Szent Grált keresi, az a többiek számára is ingerküszöb függően hatalmas szolgálatot tesz, hiszen előbb-utóbb összeérnek ezek a szálak.

Ez itt a Digit Podcast, mi itt a mi írásunk a dolgoknak. Richárd, Horváth Richárd a vendégünk egyébként, és most inkább, mint magánember faggatjuk. Te hány éve kezdted ezt a családfa építést, és most így kb. hány embernél jár az a családban?

Hát én 24 éve kezdtem, mert ugye 1999-ben teljesen analóg módszerekkel tett füzet.

És mikor váltottál digitálisra?

2008-ban.

Tehát ez tizenöt évvel ezelőtt.

Igen. És 2008-ban csak hát lőjük be, hogy 2008-ban milyen infrastrukturális feltételek álltak rendelkezésre. Ez a Windows XP utáni első éra. Mi volt, és az internet is még éppen akkor váltott át 56-os modemről ISD erre, majd ADSL-re, de hogy mi volt az, ami azt mondatta veled, hogy erre keresel megoldást.

Számomra a legnagyobb mérföldkő az az volt, hogy úgy tudtam megosztani másokkal azt, amit én találtam, hogy azokhoz jutott el az információ, akiket szintén érdekelt. Pusztán a usereknek az e-mail címükkel való meghívásából. Kiderült, hogy ki az, aki egy órán belül csatlakozott, egy napon belül, egy héten belül, és így tovább, és így tovább, és utána csinált-e bármit. És akkor lett egy ilyen szűkebb kör, de nagyon aktív emberekből álló szűkebb kör, aki elővette a szkennert, elindult a notebookkal különböző idősebb rokonokhoz, és elkezdte bedigitalizálni ezeket a régebbi fotókat. És tulajdonképpen így, ha én meghívtam húsz embert a fába, akkor a húsz emberből mondjuk tizenketten beléptek, és ebből a tizenkettőből mondjuk hatan-heten a mai napig heti szinten bővítik a fát.

És akkor hány embernél jár most a családod az online térben?

Ehhez kettő dolgot kell még definiálni, hogy hol van a családnak, a családfának hol van a széle. Hogyha a www.geni.com oldal logikáját nézzük, akkor a fának nincsen széle, mint ahogy az emberiségnek sincsen széle, hogy te már nem. A gemi.com oldalon a nagy fa 177 millió embert tartalmaz. Nyilván itt nem mindenki vérszerinti rokona egymásnak, de előbb-utóbb összekapcsolódtak a nagy fába. Ezenkívül több ezer, 200-300, vagy ezer emberből álló fa van, de valamiért még nem kapcsolódtak bele a nagy fába, mert még nem volt egyezés. Hogy lehet egyezést találni? Erre később visszatérünk, mert ez már IT szempontból egy mesterséges intelligencia keres a háttérben és szól nekünk.

Szerintem rá is térünk egy picit arra, hogy azért nem véletlen az, amiben ez a családfakutatás és azért eddigit podcast, mert a mélyére ásunk annak is, hogy több dimenzióban hogy tudjuk megközelíteni akár egy családfakutatásból kiinduló adatfeldolgozást és a hozzá tartozó keresési feltételeket, amire általában nagy cégeknél is szükség van, amihez a mesterséges intelligencia is jó.

Igen, nagyon jól összefoglaltad. Ugye nekünk vagy van egy nagy fánk, amiben 177 millióan vagyunk, és még egy csomó kisebb fa, ami majd becsatlakozik, vagy a másik megközelítés, ez a my heritage.com nevű oldalé. Ez az én fám, én csináltam, nem engedlek be, csak ha nagyon szeretnéd, és akkor is csak megnézheted, és nem szerkesztheted. Ezt a füzetben csináltuk és bezárjuk kulccsal a fiókunkba. Megközelítés. Mind a kettőnek lesznek természetesen követői, és itt jön az üzleti szempontból a csavar, a My Heritage megvette a Geni oldalt, tehát bármelyik megközelítéssel rendelkezünk is. A háttérben lévő keresőmotor mind a kettő adatbázisban keres. Tehát ha én kuporgatom az infámat, ez az enyém, ezt én csináltam, és nem mutatom meg senkinek, akkor is keres a háttérben egyezések után, ha viszont én osszuk meg a világgal, hogy mit találtunk, hátha valaki ugyanazt a családot kutatja megközelítéssel, vagy megközelítésben gondolkodunk, akkor is ugyanaz a keresőmotor fog nekünk találatot jelezni.

És mi az üzleti modellje? Már most ezek szerint a cégnek, de hogy eddig akár volt-e különbség az üzleti modelljeik közül? Tehát, hogy ha jól értem, akkor nekünk, mint családtagoknak azt nagyjából végigbeszéltük, hogy mi a motivációnk ebben. Mi a motivációja annak, aki ezt a digitális szolgáltatást mellé rakja, és elvileg ez nekünk ugye hozzátesz, erről is egy kicsit azért beszéltünk. Neki miért jó?

Neki azért jó, ugye tudjuk, hogy mi mindig az adatainkkal fizetünk, akár egy ilyen Tesco klubkártya esetén, akár más helyszínen, mi az adatainkkal fizetünk, azáltal, hogy a Genie engedi, hogy végtelen profilt vigyünk fel ingyen, ezáltal még attraktívabbá válik az ő szolgáltatása, miszerint a keresőmotor egyre több profilban fogja az egyezéseket keresni, és ezt egy ilyen havi Netflix árban nyújtja. Tehát van egy előfizetői modell. Mi választhatunk, hogy mi megcsináltuk ingyen a fát, otthagyjuk, és nem folytatjuk tovább. Nyilván ilyenkor a családtagok egyeztetnek, és az egyik ember előfizet havi Netflix áron erre a geni háttérben kereső szolgáltatásra, és várja az egyezéseket, mint amikor a Voyager-1-est elküldtük.

Hogyha mindenkit Kovács Ferencnek hívnak a fánkba, akkor végtelen egyezésünk lesz, de nem lesznek relevánsak, mert a telefonkönyvben '82-ben is 6 oldal volt a Kovács Ferencek száma, de ha az olyan Kovács Ferencet nézzük, akinek Rozgonyi Mária volt a felesége, és 1892-ben született Dunaföldváron, belőlük kevesebb van, és ha ilyen kontextusban nézzük, akkor releváns lesz az a találat, amelyik ezt a profilt adja fel nekünk. És nyilván amikor rákapnak a felhasználók az ízére, akkor különböző extra szolgáltatásokat is meg szeretnének vásárolni, amik rendelkezésre állnak pénzért, de ugyanaz a dolog rendelkezésre áll ingyen is a mormonoknak az oldalán. A mormonok nem szeretnének pénzt keresni ezzel.

Most egy picit sok mindent mondtál el, és ki tudnád egészíteni, hogy például mik azok az úgymond pluginok, amiket meg lehet vásárolni, illetve most egy felekezet nevet említettél, ami nekem asszociáció, de hogy őt most jól értem, hogy mint mormon egyház, felekezet, akik ezt ingyenesen, ugyanazt a pluginnal együtt odaadták?

Igen. Van egy olyan küldetése a Mormon Egyháznak, hogy mindenkit összeírnak, aki élt, meg most él, meg korábban élt. Ez nekik egy küldetésük. Ők 1909-2000 előtt éppen hogy végigmentek az országokon, és pénzügyi segítséget ajánlottak a levéltáraknak. Azt mondták, hogy adunk itt jelentősebb összeget, hogyha bedigitalizálhatjuk az összes anyakönyvet, ami papíralapú. Egy példányt itt hagyunk az adott országnak, egy példányt visszaviszünk Salt Lake City-be.

Egy digitális példát.

Digitális példát, igen. Ennek az eredményeként tudunk így scrollozva keresni a levéltárakban. Magyarországon, Lengyelországban, Észtországban és így tovább. Ők azáltal, hogy befektettek ebbe a technológiába és eltöltöttek éveket a régióban.

Most már 20 évet?

Igen. Lehetővé tették azt, hogy nemcsak nekik van meg, hanem mások számára is, tehát nem kell időpontot foglalnunk a levéltárba, hogy ott négy órán keresztül olvasgassuk a kacifántos betűket, hanem ezt akár online meg lehet tenni. www.family search.org 0-ba kerül, ugyanazokat a kacifántos betűket tudjuk olvasni, és abban is van kereső. Teljesen ingyen. Mik azok a többletszolgáltatások, ami miatt a türelmetlen emberek azt mondják, hogy de nekem akkor is a genical, vagy akkor is a my heritage.com oldal kell. Vannak olyan módszerek, hogy ábrázoljuk a fát. Hogyha a stúdió falait szeretnénk beteríteni mondjuk az én felmenőimmel, akkor ezt gond nélkül a print funkció megnyomásával meg tudnánk tenni, hiszen oldalirányban nagyon széles lesz.

Ha szeretnénk a nyolcféle ábrázolási mód közül választani, ezt megtehetjük, akár a Geni oldalon, akár a My Harry Teams oldalon, a Family Search nem erre van kitalálva. Tehát azt ki kell exportálni, azt az úgynevezett get compfight, és akkor berakjuk egy másik programba, és azzal nyomtatunk a helyi nyomtatópartnernél. Tehát a mormon egyház segítségével ingyen is egy csomó mindent meg lehet csinálni, de jobban kell érteni hozzá. Ha viszont átlagfelhasználók vagyunk, akkor vélhetően Netflix árban a Geni-re fizettünk elő, vagy Netflix + HBO Max havidíjért cserébe, a My Heritage-re. Kábé ezek a legvalószínűbbek útja van. Jó néhány kérdést szeretnék még feltenni ezzel kapcsolatban, meg Zoli is látom, hogy csillog a szeme, de azt hiszem, hogy ehhez az kell, hogy most tartsunk egy nem félperces, hanem sokkal hosszabb szünetet, hogy a hallgatóság türelmével ne éljünk vissza, úgyhogy szerintem egy második adásban innen, erről a pontról szeretnénk folytatni.

Benne vagytok?

Természetesen.

Igen.