2. rész – Digitalizáció és a családfakutatás

Üdvözlök mindenkit! Ez itt a Digit Podcast, Személyi László vagyok, a Future Nowl vezető partnere. Az emberek, akik általában elindítanak egy ilyen online családfát, az ilyen 35 vagy 40 pluszos férfiak, IT beállítottsággal, és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az OD&IT Solutions és a SalingHangar alapító ügyvezetője.

Sziasztok! Jó napot kívánok!

Hogyha visszagondolunk a sok-sok ezer évvel ezelőtti állapotra, amikor valaki felfedezte a tüzet. Ugye azt nem posztolta ki a blogjába, hogy így kell tüzet csinálni. A megcsomó kitagadott családtag, vagy akiről hivatalosan megbocsát, úgy hivatalosan nem tagadjuk ki, hanem még rosszabb, hogy nem beszélünk róla.

Igen. Majdnem minden adásunkban előkerülnek a filmek, mert szeretjük őket. És azt gondoltam, hogy ma ez lesz a személyes szál, és megkérdeznélek benneteket, hogy mi a kedvenc filmetek, illetve van-e kedvenc filmetek, mondjuk az elmúlt két-három évből, és miért azt a filmet mondanátok.

Csak mozifilm lehet, vagy sorozat is lehet.

Van sorozat is.

Persze.

Mindegyik lehet.

Hát akkor az nagyon magas labda volt. Hát ez van egy ilyen sorozat, hogy How do you sing your. És híres színészeket kérdeznek meg arról, hogy tudják-e, hogy ők honnan érkeztek. És általában az a válasz, hogy hát fogalmuk sincs, nézzük meg. Utána ráállítanak egy. Hát ugye egyrészt a 45 perc kb., ráállítanak egy komplett történészekből, családfakutatókból álló csapatot, és a híres színésznek vagy politikusnak megmutatják, hogy mit találtak. És elképesztően izgalmas, amikor mondjuk ott van Eschlie Judd amerikai színésznő, aki számos filmben szerepelt, és ugye tanultuk az iskolában, vagy mondjuk az amerikai gyerekek még jobban tanulták az iskolában a Mayflower nevű hajót, amellyel érkeztek az első telepesek.

Igen, most nem a Star Trek, a mélyfehér rendező gyalog, vagy nem hajlandó vitorlás hajó volt.

Gyalogos hajó volt.

Ezt megtanultam.

Nem űrhajó, meg űrvitorla. És például Eschlight színésznőnek az ük-ük-ük napja, vagy hát az egyik felmenője, az benne volt a Mayflower 30 utasába. És akkor innentől számítva ő olyan, minthogyha Árpád mellett jött volna a Belovon, a Vereckei-hágónál. Elképesztő felismerések vannak benne, hogy Lionel Richinek a családja egy része innen származik, a másik része egy másik helyről, kik az afrikai ősök, tehát hirtelen, ugye ezek a térképek és évszámok így megelevenednek.

Igen, igen.

És ugye említettük, hogy Árpád mellett ugye lovon jöttünk a Vereckei-hágón. Hogyan tudjuk azt megállapítani, hogy a mi őseink ott jöttek el? Hát ehhez bizony szükségünk van egy álunkra, ahhoz nem kell szkenner.

Laci, neked mi a kedvenc filmed? Vagy sorozatod?

Nagyon nehezen tudok erre válaszolni nagyon sokan, viszont arra könnyen, hogy az elmúlt mondjuk egy-két év filmjei közül melyik volt a nagy élmény. Én most néztem meg nemrég a Faberman családot. Ez Spielbergnek az új mestermunkája. Úgy ért véget, hogy még a stáblista kábé el sem indult, és már erre akartam indítani újra, mert annyira nagyon-nagyon jó élmény volt. Amit én szeretek a filmekben, és ez a film ezt nagyon tudja, az két dolog. Az egyik, hogy érintsem meg a történet. Tehát legyen egy emberi vonal, én nem tudom ezeket a Marvel akcióhős sztoritlan látványfilmeket élvezni, én azt tudom élvezni, amikor valóban emberi sorsokról, meg konfliktusokról, meg szerelemről, meg mély érzésekről.

Nem érint meg Batman szerelmi élete.

Ezt nagyon tudja ez a Friendlyman család, amúgy Spielberg szinte összes filmjében ezek a részek rendben vannak. A másik, amit nagyon szeretek, amikor ezt a formát vagy film, ezt egy ilyen összművészeti alkotásként fogják fel, és nagyon komoly. A jelmeztervező nagyon komoly. A díszlettervező nagyon komoly zeneszerző, itt egyébként John Williams volt az úriember, és itt megvolt a felvevőn a családban ez a harmónia. Vagy a részletek úgy összeálltak, és minden rész magas mérséget tett hozzá a filmhez. Zoli?

Nem tudok olyan egyszerű választ adni, mint én. Nagyon szeretem a filmeket, szeretem is nézni a filmeket, de az, hogy mi fog meg, vagy mi érint meg, az nem biztos, hogy a rendező nem biztos, hogy a színész, hanem a sztoriban kell lenni valami plusznak. Ez a személyiségemhez kapcsolódik, hogy én több dimenzióban próbálok mátrixokat összerakni, és úgy gondolkozom arról, tehát amikor Pici azt mondja, hogy családfa, akkor én azt átültetem a fejemben abban a térben a saját GPD-mmel, hogy értéklánc teremtés, értéklánc teremtésben, beszállítói értékesítés és a hozzá tartozó elemzések és analitikák. Tehát nekem ez így működik az agyam. És ha már filmet kell mondani, akkor erre melyik az a film, ami számotokra lehet, hogy azonnal be is tud ugrani, de most én ezt mondom, ez a pénzcsinálók, tehát a Manival, ez az egyik kedvenc filmem, aminek a történetében, amiről most beszélünk, benne van.

És engem ez érdekel. A következő az egy szélénk hangár, ha már Mayflower, akkor legyen benne salinghangár is. Tűz a víz alá. Ez egy tengeralattjáró paródia. Nagyon kevesen ismerik, de nagyon jó. Olyan vezetéselméleti pluszt ad hozzá az ember életéhez, ha érti a humort, mert nem mindig lehet. Tehát nem egy. Tűz a víz alá. Tengeralattjáró paródia, nagyon-nagyon kedves történettel, ahol csapatot kovácsol azokból a renegált emberekből, akiket számára delegálnak. Miért érdekes ebben a konstellációban, hogy itt beszélgetünk, és miért pont ezt a filmet mondom? Merthogy itt, ahogy megfogalmazta, kitűnő lesz egy e-mail, és valaki beregisztrál és elkezdi föltölteni az információkat, itt ugyanez van, hogy összeraktak egy csapatot, és ebben a csapatban elkezdték föltölteni tartalommal a tengeralattjárót, hogy mindenki a hozzáadott szaktudását és személyiségét vitte bele, úgyhogy ez fontos értéket kezdett el képviselni.

És bármennyire furcsa, de még van egy harmadik film, hogyha türelmetek is van hozzám, akkor a katonák voltunk. Mel Gibson Katonák voltunk című film, az az a film, ami az összes háborús film közül nem azért, mert most hú, itt történt meg, meg úgy történt meg, hanem egy olyan üzenetet hordoz magában, ami a stratégiai döntések elemzésének egyfajta logikája. És hogy mi az, amikor vezetőként egy stratégiát, hogyha előtte hibás információk alapján korlátozott racionalitás ez a szervezetfejlesztés, abban kell döntened, mégis meg kell hoznod egy döntést. Nekem ezek a filmek jelentik azt, hogy töltődés.

Igen, nagyon érdekes, mert ezek a döntések, hogy az a rész, hogy a munkámhoz hogyan kapcsolódik az, amit nézek, az egyébként a Fabermann családban is megjelenik, bennem ez mindig utólag tudatosul. Amikor én nézem, én akkor majdnem kisgyerek vagyok, tehát nem kapcsol be a munkát végző énem, de utólag bekapcsolom, és akkor rájövök, hogy igen, az a srác, aki képes volt kitörni abból a családi hagyományból, ami őt afelé tolta volna, engem is tovább a jogász, hogy mi legyen. És azt mondja, hogy jó, de nekem a film. Tehát, hogy én filmes akarok lenni. Kicsit önéletrajzi is egyébként ez a filmje Spielbergnek, és akkor elmegy tizenévesen, és találkozik a John Forddal a stúdióban, és kap tőle két-három percet, és az az a jelenet, ahol egyébként én konkrétan éreztem a szivarfüstöt az orromban.

Olyan szinten tudták a dolgukat az operatőr is, meg a rendező is, hogy hogy kell lefilmezni azt, amikor egy csomfort szivarra gyújt, hogy nem tudtál nem ott lenni abban a jelenetben. Ezért sem kapcsolatban a munkahelyen. De utólag eszembe jutott, hogy egyébként igen, így kell valakit megfogni egy életre, arra a feladatra, amire még csak úgy reméli, hogy jó lesz egyszer.

Neked van ilyen filmed?

Hát én is majdnem ezt a filmet mondtam.

Az elképesztően.

Végül is talán.

Ja, igen.

De én a két lányommal néztem a filmet, ugye moziba mentünk, hogy mit játszanak, és akkor pont nem. Én gondolkozósat szerettünk volna nézni, és ezt a februári családot választottuk. Veronika 20 éves, Viki 17, és hogy ez volt az a film, ami után így beszélgettünk erről, hogy nahát! És ahogy te is említetted, hogy ő megpróbált kitörni, ugye a főszereplő, hogy ő ne pont ugyanolyan legyen, mint a felmenők, akik azt mondják, hogy akkor te is majd jogász, meg orvos leszel, mint az előtted járók. És amikor a kisvonatnál kisiklott, de neki az volt a lényeg, hogy látványosan siklik ki a vonat is, és ő azt szeretné felvenni, tehát nem csak így simán körbe-körbe. Engem nagyon megfogott. És hát több irányból is, mert ugye én is gyűjtöm a modellvasutat, meg nekem is van egy ilyen filmes múltam, és hát mindez egy filmben benne volt.

Tényleg nagyon jól összehozta a Spielberg, és tényleg ez egy gondolkodós film. Tehát nem az van, hogy a végén egy hatalmas csatajelenet, amikor az orkok, az urukhájok, a dimenzióváltós lények, és nem szabad kihajtani, csak tényleg.

Azt gondolnád, nem mer átváltozni, mert fél a tanosztól vagy a valakitől, de sokkal több ideig beszélgetünk az ilyen típusú filmekről, mint ami simán csak egy ilyen látványból álló kétdimenziós alkotás, igen egyszerű.

Azt gondolom, hogy ez a film jellemez bennünket, mindig itt podcast. Tehát, hogy valóban nem a.

Én nagyon örülök, hogy te is így látod, mert nekem kezdettől fogva az volt a tervem a Digit Podcastal, hogy itt nem biztos, hogy a témák lesznek mindig mások, de az biztos, hogy ahogy mi gondolkodunk, meg beszélgetünk róla, már ketten is tök más, mint ahogy általában halljuk ezeket a témákat kezelni, főleg egyébként fizetett helyeken. Nem beszélve arról, hogyha még egy vendéggel is ki tudunk egészülni. Tehát akkor ennyi ismerettel a birtokunkban újra vegyük elő a kedves kollégáinkat. Akkor lehet ez egy tanítómester, ahol egyrészt digitalizációs, másrészt biztonságtudatosságot tudunk tanítani. Egyébként konkrétan ezekben a családfás alkalmazásokban, ezekben milyen biztonsági beállítások vannak?

És ezt értik a családtagok is aktívan használják. Merthogy ugye a Facebooknál ezt ezerszer megbeszéltük már, hogy az emberek nem értik milyen biztonsági lehetőségekkel, és nem használják. Olyannyira nem, hogy amikor már idegesíti őket, hogy ők nem használják, és hogy valaki valamit csinálhatott, vagy megtalált, vagy láthatott olyan képet, amit én nem akartam, akkor inkább kilép a Facebookról konkrétan.

Itt abból indulnak ki ezek a családfa programok, vagy felelős közösségek, hogy mivel nem értenek a felhasználók hozzá. Ezért van egy ilyen default beállítás, ami a legtöbb embernek célravezető lesz. Ez pedig a következő. Amikor felvisszük a fába a rokonokat, minden olyan profil, amelyik élő ember adatát tartalmazza, az csak és kizárólag a mi családunk számára látható.

Volt, akinek a feltöltő küldte a meghívót, vagy a feltöltő testvére?

Ahol maga a személy él.

Azt értem csak, hogy az nem számít olyan családtag.

Ja, hát igen, akik e-mailben egymást meghívtuk és be tudunk lépni. Tehát akkor mondjuk, ha élnek a nagyszülők, teljesen mindegy, hogy 70 évesek vagy 90 évesek, az egy privát profil. A keresőmotor látja ugyan, de csak a keresőmotor látja, más userek nem tudják megnézni, ott csak ilyen egyszerűsített monogram van.

Általában ezeknél a regisztrációknál egy csomó adatot kell megadni már a regisztrációkor. Tehát most küldesz egy e-mailt, jön nekem egy e-mail, abban a pillanatban elkéri a nevemen kívül, hogy anyja neve, születési ideje, város, nem tudom, ezek mivel családfa, mennyire szükségesek? Mennyi mélységig kell a regisztráció? Tehát küldesz nekem egy e-mailt, hogy néz ki ez a folyamat?

Amikor te megkapod azt a meghívót, hogy csatlakozz a családfánkba, mert te vagy az unokatestvérem, akkor te már belépsz, és a saját kis profilodba lépsz bele. Érdemes megadni mondjuk egy születési helyet, időt, nem kötelező egyébként, és ennyi. Tehát mivel már létezik a profilod, mert valaki létrehozta, hozzáadott téged a testvéred, vagy valamelyik szülőd, vagy a gyermeked, ezért te a megfelelő helyre lépsz be, és tulajdonképpen belátásod szerint bővíted ki. Nincs semmilyen szankció, hogyha hiányos a profil. Ha gondolod, beállítasz egy profilképet, ugyanazt, mint a Facebookon, de így már nem izét raknak ilyen halk, meg Thanos, meg ilyen fotókat, hanem egy valamilyen sima, igazolványképszerű valamit adnak meg az emberek.

És utána annyi adatot adsz hozzá, amennyit jónak látsz, viszont a profibb vagy korábban csatlakozott rokonaid elmondanak pár ilyen tudnivalót, hogy ahhoz, hogy a keresőmotor a háttérben jó találatokat adjon ki, ahhoz érdemes ugye a születési helyet, meg az időt, meg mondjuk a feleség neve, születési helye, ideje. És itt jön az egyik leglényegesebb, hogy olyan nincs, hogy Kovács Jánosné, olyan van, hogy Szabó Izabella. Mert hogy amikor megszületett, akkor Szabó Izabella volt. És persze lehet Olsson-on, ehhez be lehet írni, hogy ő egyébként a Jánosné, de a keresőmotor a Kovács Jánosnéval nem tud mit kezdeni.

Nálunk előfordult az, amikor visszamenőleg egy rokonra mindenki egységesen úgy emlékezett, hogy a nénje.

Igen.

Ezt hogy kezeli a rendszer? Vagy hogy kezelitek ti?

A ninja, az ángyom és a bátyja, ők a kommentmezőben vannak. Amikor idősebb rokonok mesélnek nekünk. Az a legnehezebb, amikor még kezdők vagyunk, és nyilván az idősebb rokonaink nagyon nagy szeretettel és kiváló emlékezőképességgel három órán keresztül beszélnek egy levegővel, miközben előttünk ilyen széterített családfa, három füzet, két notebook, tehát próbáljuk követni, hogy kiről beszél éppen. Ott legcélravezetőbb, ha rákérdezünk, hogy itt most az a Miklós, a János, vagy az Imre, melyik a bátyja. És ha az elején nem definiáljuk, akkor elvesztettük a falat, és vissza kell mennünk, és újra meg kell kérdezni ugyanezeket a dolgokat. Nekem volt lehetőségem idősebb rokonokkal újra és újra, mondjuk tíz éven keresztül felvettük hatszor ugyanazokat a dolgokat, és újabb és újabb részletek derültek ki.

De mikor már negyedszer hallottam a történetet, akkor már tudtam, hogy hú, itt nekem ez hiányzik ez a rész. Kik azok az emberek? Ott tényleg volt még két testvére, vagy azok kik?

Ha mesefilmeknél, akkor ez a CSA.

Kicsit térjünk vissza ugyanarra a kérdésre.

Igen.

És az is tök fontos, hogy biztonság, vagy adott védelmi szempontból, hogy sajnos ugye, túlbolás időket éltek az őseink, és ennek személyes okai is lehetnek, nem csak a nagy háborúkra gondolok, hanem egész egyszerűen az egzisztenciális döntések miatt nagyon komoly társaságokba kerülhettek családok, hogy van egy csomó kitagadott családtag, vagy akiről hivatalosan már bocsánat, úgy hivatalosan nem tagadjuk ki, hanem még rosszabb, hogy nem beszélünk róla.

Igen.

Aki nincs. Nem az, hogy kitagadtuk, mert akkor beszélünk róla, hogy a Pistát őt kitagadtuk. Mert, hogy ez nincs elmondva, csak Pistáról nem beszél senki. És hogy egyszer csak megjelenhet Pista, mert hogy valaki erről nem tud, hogy nem beszél Press, fölrakja a fára.

Igen. Minden családban van, nem beszélnünk róla típusú családtag, vagy az nem fontos, azt ne írd be, mert miért? És akkor nem beszélnek róla, de mit tudom én, x év alatt ugye az ember ügyesen kérdez, ilyen eszéki kérdéseket tesz fel, előbb-utóbb kiderül, ki veszett össze kivel, és miért nem beszélünk az adott illetőről? De ettől függetlenül jelentős munkássága lehetett.

És itt visszautalnék a kettővel ezelőtti digitális adásunkra, hogy ez egyébként a mentális egészségünk szempontjából baromira fontos kérdés, hogy föl tudjuk-e dolgozni azokat a családi viszályokat, és nem beszélünk róla történeteket. Na most az inputok szempontjából beszéltünk róla, hogy fotók, meg adatok születése, satöbbi. De amikor készültünk a beszélgetésre Richárd, akkor volt még egy, legalább két olyan téma, ami szerintem a digitalizációnak az előretörésével jött elő, mert ugye tíz-tizenöt éve létezik ez a fajta technológia, amiről eddig beszélgettünk, de az talán egy újabb dolog, hogy egyrészt lehet mit kezdeni a halottakkal a temetőkön keresztül, erről mesélj még légy szíves! Másrészt meg már említetted egy félmondatban a genetikát, de hogy itt nagyon komoly genetikai digitalizációról beszélünk.

Egy nagyon komoly genetikai digitalizációról beszélünk, úgyhogy ezt is fest, légy szíves.

Itt ugye két kérdés volt a bundliban, ugye, hogy a ritérerekek mondanák ebben aodben m. A könnyebbik kérdés, hogy mi a helyzet a temetőkkel. Ugye említettem, hogy az élő rokonoknak a profilja az mind zárt profil. Viszont azok az őseink, rokonaink, akik már nincsenek köztünk. A rendszer az ő profiljukat publikussá teszi, átalakítja, tehát az ő nevükre rá lehet keresni. Ugyanúgy, mint ahogy besétálnánk egy temetőbe és ott vannak a feliratok a sírokon. A családfakutatás szempontjából a temetőre most lehet, hogy ez furcsán fog hangzani, de úgy érdemes tekinteni, mint az egy könyvtár. Hiszen egy csomó ősünknél, dédnagypapa testvéreinél nincs meg alapból, hogy annak ki volt a felesége, de a temetőben ott van, mert egymás mellett vannak eltemetve.

Jobb esetben igen.

Igen. Hát ha meg nagyon összevesztek, akkor teljesen máshol.

Nem erre akartam, bocsánat, most ilyen mellékszál majd, hogyha akarjuk bent hagyni. Tehát nagyon sok esetben előfordul az, hogy fizikailag betelt a sír, és emiatt egy másik sírban is, vagy másik, mivel a két eltávozás között nagyobb az idő, és közben az idősödés vagy a korosodás miatt más városba költöznek át a gyerekekhez.

Ebben elüldözték őket a felmódosítások.

Itt most több aspektusból, hogyha megközelítjük, de hogy előfordul az, amikor nem egy helyen lesznek eltemetve. Az hogy derül ki? Ez egy ilyen hosszabb kutatómunkával szintén feltérképezhető. Erre is persze van weboldal, alkalmazás, minden. Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a temető nem egy rettenetes fájdalom gyűjtőhelye, hanem az őseink történetének az egyik segítő helyszíne. Van egy ilyen, hogy www.biliongraves.com. Ez egy ausztrál oldal, egy ausztrál kezdeményezés.

Magyarul milliárd sír.

Így van, így van. Milliárd sír. Az alkalmazást feltelepítjük a mobiltelefonunkra, és amikor egy adott település temetőjében járunk, és lefotózunk egy számunkra érdekes vagy releváns sírt, mert valamelyik ősünk, illetve annak az illetőnek az oldaláigi rokonai vannak ott eltemetve, akkor a GPS koordinátával együtt tárolja el az applikációt, utána feltölti a felhőbe a www.biliongrades.com oldalon szintén 0 forintért, vagy 0, ausztrál dollárért lehet keresni, és úgymond 3d-s nézetben végig tudunk menni temetőkön. Ez olyankor lehet releváns ma mi konkrét esetünkben. Az én őseim egy része Dunaföldvár, Előszállás, Nagyvenyim, Hercegfalva néven volt korábban, és onnan származnak. 1905 és 1909 között rengetegen vándoroltak ki az Egyesült Államokba, illetve Kanadába.

Na most, mivel több unokatestvéremmel, másod-negyed unokatestvéremmel kerestük az ősöket, hogy hol vannak eltemetve az oldalági rokonok. Először elmentünk egy-egy temetőbe, és akkor lefotóztunk pár sírt. Tehát visszamentünk, hogy jó, de a feleségének a családja is releváns lehet, akkor megint menjünk vissza, és eljutottunk oda, hogy jó, akkor menjünk el négyen, vigyünk öt mobiltelefont, három IP-edet fotózzuk meg az egészet, és akkor nem kell többször visszamenni, hogy kit felejtettünk ki. Ez feltöltődött a felhőbe, és más emberek, akik úgynevezett transcriberek, tehát a fotón lévő feliratokat rögzítik az adott kép alá, ezáltal kereshetővé teszik ezt is, mint adatbázist. Ők megcsinálták a feliratozást.

Mondjuk 13 temetőt végigfotóztunk, mert nekünk azok voltak a releváns helyszínek, és utána kaptunk 60 köszönő e-mailt Kanadából, meg az USA-ból, hogy nagyon köszönik, amikor legközelebb jönnek az őseik sírját megtalálni, akkor tudják, hogy a temetőn belül hol van az ősének a testvére eltemetve?

Ez nagyon-nagyon érdekes, de tényleg, merthogy ebből a szempontból azt gondolom, hogy nálunk is a családban, bizonyos helyzetekben szükségünk van ezekre az információkra. De a Lacinak volt egy olyan kérdése is, hogy honnan tudjuk, és most egy kicsit leegyszerűsítem ezt a kérdést, de hogy te lovagoltál, te őseid lovagoltak Árpáddal.

Honnan tudjuk ezt meg?

Igen. Hát itt ehhez ugye nem kell számítógép, ehhez a nyálunkra van szükség, azzal mindannyian rendelkezünk, nem kell vért venni, meg semmi. Ahogy a CSA-ban is, ugye egy ilyen kis, a szánkból veszünk nyálmintát, ezt elküldjük a www.familytrie.com nevű oldalon megtalálható amerikai címre, ahol 25 évig ingyen megőrzik. 99 dollárért ezt már megtehetjük, de persze nem bírunk magunknak a 149 dollárért.

Nem ingyen őrzik meg, csak 25 évre előre ki tudom vezetni.

Igen, és ezért cserébe itt egy másik robot keres. Itt tulajdonképpen mi a DNS-ünkből küldünk a nagy adatbázisba, ahol a haplocsoportok definiálása után, ezek léteznek, csak úgynevezett haplocsoportok, akár szeretnénk, akár nem. Általában mi nem tudjuk, hogy milyen hable csoportunk van. Erről nem nagyon beszélgetünk sem az óvodában, sem az iskolában, főleg, hogy nem régóta vannak ilyen dolgok, tehát elküldtük a nyárunkat. Az USA-ban, ahol 25 évig megőrzik 99 dollárért kilencvenkilenc dollár befizetése után, de itt már populációgenetikáról beszélünk, mert a haplocsoportunk alapján azt fogják nekünk megmondani, hogy mi melyik törzzsel vándoroltunk, Ich tízezer évvel ezelőtt. Ugye önző példa, én biztos, hogy nem jöttem lóháton Árpáddal a Vereckei-hágón keresztül, apai ágon legalábbis, mert én II A haplocsoportú vagyok, tehát a horvát vezetéknév az a horvát népcsoportot is ebben az esetben jelenti.

Az egész folyamatnak a legelején Közép-afrikából olyan 60 ezer évvel ezelőtt elindultak a mi őseink, akik mindannyian úgy néztek ki, mint Michael Jordan, ugyanolyan sportosak voltak, és átkeltek először az Arab-félszigetre, és utána szétszéledtek különböző irányokba. Hogyha nagyon bulvárosan szeretnénk megfogalmazni, akkor ennek az íj apró csoportnak a tagjai azok a vikingeknek az ősei. Merthogy ők elindultak a partvidék mentén, akkor Olaszország, Franciaország, elmentek északra, akkor abból lettek a vikingek, akik utána jöttek, mindenkit megöltek, megöltek, megölősök voltak, elhurcoltak, de így is egyben a Filmajánló.

Igen, a Vikinek című sorozat. Az Árpádék a Vereckei-hágónál, ők viszont az R-es aprócsoportba tartoznak. És amikor elküldjük akár 99 dollárért, akár 149 dollárért a nyálunkat, akkor kapunk térképet, hogy ezek a mi őseink, akiknek nem tudjuk a nevét, de nagyon izgalmas, hogy merre vándoroltak a térképen.

És ez a sorozat. Ez hol szakad meg? Tehát ez több tízezer évvel ezelőttől meddig követi az eseményeket?

Hát ugye papíralapon visszafele tudunk menni olyan 1715-ig, vagy 1690-ig, ha Mátyás király közvetlen ősünk volt, arról mondjuk tudnánk kitalálni.

Lóugrással, ez a válasz az anyakönyvekben.

Ez a haplocsoportos hadjárat, az ugye elindul olyan 60 ezer évvel

Az az anyakönyv, az anyakönyvi válasz.

Igen. ezelőttől, és folyamatosan frissül napjainkig, amikor bizonyos apró csoportokon belül újabb alszegmenseket találnak, mert a mintavétel már ugye annyit fejlődött, hogy korábban azt mondtuk, hogy mondjuk ezek az íjász mongolok, de utána tíz évvel később az íjász mongolokból is lesz már öt alcsoport, és akkor tudjuk, hogy ők balra mentek, ők jobbra mennek, tehát ez sosem ér véget, mert ahogy kapnak rá az emberek arra, hogy nem rettegnek arról, hogy úristen, mit csinálnak majd ebben a laboratóriumban a nyálukkal. Még cizelláltabb képet kapunk arról, hogy merre vándoroltak ezek a népek. Az én esetemben azért is duplán szórakoztató, mert én ugye apai ágon vagyok magyar, anyai ágon vagyok lengyel, tehát édesanyám ugye Lengyelországban született, és akkor az anyai ágon nekem finn, meg észt őseim is vannak.

Érdekes.

Apai ágon meg horvát, tehát délről érkező őseim, de a végén mindenki Michael Jordanként kezdte Közép-Afrikában, de ahhoz 60 ezer évet kell visszamenni, és van egy újabb csavar, hogy minden ma élő embernek az a fekete Afrikában született vadász volt a felmenője, de csak azért, mert a többieknek a leszármazottai nem érték meg a mai dátumot, mert rossz felé kanyarodtak, rálépett a mamut, satöbbi, satöbbi.

Oroszlán. Viszont az Éva, ugye ha ő az Ádám, Michael Zoltán Ádám, akkor a Beyoncé Éva, ő 200 ezer évvel ezelőtti.

Tehát nem volt előbb a tyúk vagy a tojás?

Nem, nem, hát hogy ugye nem mindenki élte túl a leszármazottak közül. Tehát azok élték túl, akik a hatvanezer évvel ezelőtti Ádámnak a leszármazottai, mert a többiek rosszfelé kanyarodtak valamelyik szárazság után. És ez azért már egy kicsit ilyen fejvakarós ez a része.

Úgy látszik, poénom volt.

De jó volt egyébként.

Jó volt. Azok, akik mondjuk a podcast hatására elkezdenek online családfát indítani. Nem biztos, hogy azonnal elküldik a nyárukat, mert ugye be kell tartani azt a sorrendiséget, hogy ugye ez érdekes kell, hogy legyen, meg sikerélményt kell, hogy okozzon. Én azt mondanám, hogy amikor már a nyárunkat küldjük, akkor már azért papíralapon mindent megcsináltunk. Tehát ott már falakba ütköztünk. Nekem a lengyel legősibb rokonom, hogy felmenőm, bocsánat, 1690-ben született, de nem látszik a keresztneve, mert egy tintapaca van azon az oldalon. Csak a családnév megvan, és az ő gyermekeinek a neve megvan, minden, de az ő neve nincs, mert ott ugye a mikrofilmen is egy paca van csak.

Nálunk is nem ennyire ős, de hogy a Don-kanyarnál eltűnt édesapám testvére, unokatestvére találta meg, és egy névelírás volt a hadifogolytábor előtti számlálásban. Tudom, hogy bonyolultan hangzik, de valójában úgy tűnt el, hogy megsebesült, aztán madifogoly lett, aztán meghalt, de hogy elírták a nevét?

Még egy folyamatosan előkerülő, búgó patakként az adást végigkísérő szál, ugye ez az adatvédelem, meg az adatbiztonság. Most eddig a pozitív ágon mentünk többnyire, hogy merjünk az alapbeállítások, mert normális emberek a családtagok, és akkor így igazából nem aggódunk, hanem boldogan használjuk. De hogy gondolom, azért ha ez ennyire motiváló és sok ember rácuppan a családfa állítása. Most a kutatás szót direkt nem mondom, mert lehet, hogy a legtöbben tényleg csak így, a családi kapcsolatokat keresik, de azért nem egy történész lendületével és szakértelmével kutatnak. Na, de milyen veszély fenyegeti őket, mondjuk így, kicsit az illetéktelenebb, nem a legnagyobb oldalak részéről.

Beszéltünk korábban arról, hogy amikor a Facebookra feltöltünk valamilyen tartalmakat, attól függően, hogy mit állítottunk be, tulajdonképpen elfogadjuk, hogy a Facebook rendelkezik annak a képnek a jogaival, és azt csinálom, amit akar. Van olyan családfa, aggregátor oldal, tehát ami a felhőben fut, amelyik azt mondja, hogy kedves felhasználó, itt vannak az őseid, töltöttél fel fotókat, szeretnéd-e, hogy végigkutassam a végtelen adatbázisomat, és ugyanezekről a személyekről, hogyha találok már feltöltött fotót, akkor azt megosszam-e veled. Na most ahhoz van egy elsőre tök vonzó ajánlat.

Hát az elsőre igen, de itt azért a diszkré, mert az nagyon fontos, és itt jön elő az, hogy ne klikkeljen mindenki ész nélkül mindenre. Mert ebben, hát azt hiszem, egy hat és fél oldalas diszkrémer. Mi azt az unokatestvérke végigolvastuk, hogy na, nézzük meg ezt, mert énnekem ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Amennyiben azt mondja valamelyik felhasználó, hogy igen-igen, itt van ez a 200 fotó, amit én feltöltöttem. Szeretném, kedves online családfa mögötti AI motor, hozzál nekem még több találatot ezekre az emberekre, hogyha ezt megnyomjuk. Persze mondja, hogy olvassuk végig, megfelelősen. Tehát a korrekt a tájékoztatás, de fontos, hogy ne görgessük végig az aljára, hogy igen, ez hol, mint amikor telepítjük a Winampot 1997-ben, hogy minden jó lesz.

Lesz ebből három hétre.

Igen.

Igen.

Zenét hallgatunk, mert jó volt.

Abban a pillanatban, hogy elfogadjuk, az összes általunk feltöltött fotó publikussá válik.

Igen.

Az igen.

Ezzel viszont ez nálam pandurációs szerencséhez kézigránát, mert az élő rokonok fotói is publikussá válnak. Tehát, hogyha mondjuk a mi jónak a testvérünk, az amerikai pénzügyminiszter, akkor is.

És róla rövidnadrágos, csúszkálós fotó van a strandon, akkor azt egy mozdulattal feltöltöttük, és publikussá tettük. És természetesen mi is ilyen képzett IT-s ember révén, vagy lévén, bocsánat, tehát mi is, miután ezt felfedeztük, korlátoztuk a mi családunknak a jelenlétét ezen a bizonyos oldalon, és felhívtuk a figyelmet minden általunk ismert klikkelőre, hogy arra biztos, hogy ne nyomjon rá, majd átköltöztünk egy másik oldalra. És azért is azokról az oldalakról beszéltem ma, amelyek nem rendelkeznek ilyen biztonsági csapdákkal, hogy azért ne kézigránátot osszunk a hallgatóknak, de ha belegondoltok, mi nem dönthetjük el az unokatestvéreink helyett, hogy milyen fotók legyenek róluk a publikusan elérhető szegmensben.

Ez azért veszélyes. És ezért fontos a diszkrémereknek az elolvasása.

Elképesztő világ ez. James Bond. Maradhatunk a filmes témán?

James.

Tudnánk más idézeteket hozni, vagy emlékszem.

James Bond.

Nem is az idézet miatt, hanem volt egy jelenet a James Bond-ban, és össze fogom nektek kötni. Értitek, ez a gondolkodás.

Ez már a Daniel Céges?

Nem, nem. Abszolút a Sonka nevű opciók, ahol is a Werner Margaret Moore-os megnyugtatta Sonka nevű milliárdos emberke irányítja a teljes vállalatát, miközben ő már nem is él, hiszen a főgonosz átvette az uralmat. Jelen pillanatban ott tartunk technológiailag, hogy van egy oldal, amire föltöltünk családfákat, ebből lehet tudni egy mesterséges intelligencia segítségével különböző mintázatokat. Most szándékosan nem kezdem el a mintázat fogalmát kifejteni, de el tudok odáig jutni, hogy hologram alapon az általam, az interneten, nem az ősökről rólam. Fellelhető összes adatból összerakok egy személyiséget, és ezt a személyiséget tudom alkalmazni, mint a James Bond-ban a főgonosz. Tehát most ti láttok engem, itt ülök.

De mi van, hogyha egy podcast felvétel hanganyagát egy mesterséges intelligencia összerakja és ebből csinál podcastot, amivel úgy kezd el személyiséget építeni, hogy a virtuális világban. Mit gondoltok erről, hogyha ezt mellékágnak szánjuk, de síron túli példában, akkor erről kinek mi a véleménye?

Hát erről sokkal durvább emlékeim vannak, mégpedig arra nézve, hogy évekkel ezelőtt elindult fehér, tehát, hogy nyilvános szolgáltatásra egy cég, hogy életben tartja a családtagodat. Te beszélgethetsz az elhunyt családtagoddal. Azokról a témákról, azokról a személyekről, tehát hogy egy elég szűk körben, de beszélgethetsz azáltal, hogy ő meddigitalizálja a családtagodat.

Azt képzeljétek el, hogy most ez egy AI megszólaltatja.

Hogy különböző kutatások, és hozok mostanában mindig, amikor IA-ról beszélünk, akkor egy etikai vonalat szoktam így megpendíteni. Mellékesen pont valamelyik nap láttam, hogy elkezdtek foglalkozni, hogy mi az etikus az AI működésben, meg mi az, ami nem. De normál esetben ezeket az adatokat saját magam is fel tudom tölteni, mint videó, akár a Youtube-ra is tömörített formátumban, kvázi, mint egy ilyen QR kód, csak hát nyilván olyan mennyiségű információt, amit az az adott film adott hosszan tud tárolni. Mit gondoltok, mi ennek a határa. Vagy hol húzódik az a határ, ami még számotokra emészthető, vagy már nem. Mit gondoltok erről?

Én két olyan momentumot említenék meg, amikor elkezdtem vakargatni a fejemet. Az egyik az egy pozitív, amikor a James Earl Johns, aki amerikai színész, talán 87, vagy 89 éves, ő aláírta azt a szerződést, hogy ő kellő mennyiségű hanganyagot olvasott már fel, és hogyha később Darth Vader hangján szólaltatnának meg valakit, akkor az ő korábbi anyagaiból a mesterséges intelligencia szolgáltassa, vagy oldja meg ezt a feladatot, és akkor dokumentáltan ő lemondott arról, hogy akkor ő most majd megint visszajön 95 évesen is újra felmondja, hanem van annyi órányi felvétel, hogy ezt már éjjel-nappal lehet tovább folytatni. Ez a pozitív példa.

Igen.

A negatív az.

Hozzáteszem, hogy ebben az esetben a jogdíjat ő és örökösei megkapják az újonnan felhasznált anyag kapcsán elég működik a szerzői jog Amerikában.

Igen. Na, negatív példa az az volt, amikor kaptam hírlevelet, hogy a Halott Michael Jackson 3d-s hologramja lép fel Vegasban, pont akkor, amikor én leszek ott konferencián, és nézzem meg, mert csak 185 dollár a belépő. És ugyan nem váltottam rá egy jegyet, de a Youtube-on, ha beírjuk, akkor a Halott Michael Jackson 3d-s hologramja még most is fellép, elképesztő. Az nekem már sok volt.

Jó, de ez nem egy biztonsági kérdés, igen, ez egy ilyen nagy az Isten állatkertje, hogy most akkor mennyire használjuk ki a technológia adta lehetőségeket, hangsúlyozom, fehéren, tehát meghirdetetten bevallottam, amit a Zoli eredetileg kérdezett, ügyesen csúsztattuk mind a ketten Richárddal, mert az a fekete felhasználás volt. Ott nyilvánvalóan olyan kérdés, hogy órákig tudjuk sorolni azokat a helyeket, ahol nemet akarunk mondatni. Itt igazából szerintem amennyire én látom, sem a közbeszédben, sem a kormányzati helyeken, nem az a kérdés, hogy ezt most megengedjük-e vagy nem, nem engedjük meg nyilván a visszaéléseket. Az a kérdés, hogy foglalkozunk-e eleget azzal, hogy megelőzzük, illetve szankcionáljuk, illetve felismerjük és kinyomozzuk, hogy honnan van a visszaélés.

Mert szerintem itt azért még nagyon sok teendő van. Ennek egy része nagyon technikai. Ti vagytok az IT-sok, de mégiscsak azt kell mondjam, hogy a rablóból lesz a legjobb pandúr, és még nem elég rablót szerződtettünk szerintem. Itt maradjunk ennyiben. Egy más része az pedig fókusz. Tehát, ha egyszerűen olyan ütemű reakciósebességnövekedésnek kéne történni, ami csak úgy történhet a döntéshozók, hatóságok részéről, hogy nem mással foglalkoznak, hanem helyette az AIDS-t szankcionálják. Nem tudom, értitek-e, hogy mire akarok lyukadni. Amit én még szintén nem látok, tehát hogy még bizonyos értelemben a három-négy-öt évvel ezelőtti kérdésekkel foglalkoznak azok, akiknek most már tényleg naponta hiány kérdésekkel kéne.

Nincs egyszerű helyzetük nekünk sem, tehát egy picit védjük meg azért őket, mert bizonyára azért van bőven ebben dolog, és nyilván egy csomó olyan szabályozás lépett életbe, ami maga az IT technológia olyan őrületes irányban, időben fejlődik és ugrál, amit szinte lehetetlen követni, akár törvényhozással is, tehát a Dora, meg a Nisch2 rendeletek, ezek most jönnek csak be, miközben már hány éve kellett volna idézőjelben az első blockchain pénzügyi intézet mondatnál szabályozni ezt. De azt gondolom, hogy mindennek eljön az ideje, de most amiről beszéltünk, ott nekem még egy kérdésem lenne, hogy ugye családfakutatás, megint a dimenziós gondolkodásom, de hogy én ezt hogy mondom el, mondjuk egy 70 évesnek, hogy akkor most mire figyeljen?

Vélhetően a 70+-os felhasználók a családon belül ők csak olvasni fogják az adatokat, ők inkább mesélnek, és az ő egy generációval későbbi leszármazottjuk fogja bevinni az adatokat, aki viszont érti ezt a részét.

Vagy a kettővel később.

Igen, akkor a józan észre bízzuk, hogy a kettővel korábbi generáció az azért itt van valami intelem, amire mindenféleképpen érdemes figyelni. Mondtál egy oldalt, hogy azt ne, mert hogy milyen problémákat okoz, de hogy mi az, amire mindenféleképpen egy ilyen szituációban, mint IT biztonság. Mert erről beszélhetünk, hogy IT biztonság. Fogadjuk el azokat a jól körülírt alapbeállításokat, amit ezek a családfa oldalak alapból felkínálnak, mert ők 5-8 évnyi vevő visszacsatolása alapján finomhangolták, hogy véletlenül a nem IT tudású családtag ne tegyen mindent publikussá. Ez most már nagyon jól le van szabályozva. Konkrét példa, hogyha valaki erőből akar a mi rokonunk lenni, és közben nem az, hanem csak adathalász, mert ugye az élő embereknek, tehát a mi unokatestvérünk, az amerikai pénzügyminiszter, és az ő adatait, meg a gyerekkori kis rövidnadrágos fotóit akarja, hogy valami bulvár cikkhez felhasználhassa.

Több körös ilyen visszajelzést kell egymásnak adnunk, hogy tényleg családtag, stb. ahhoz, hogy ő belejöhessen a fába, és megnézhesse ezeket a képeket. Tehát nem tud egy erőből, tehát nincs olyan, hogy túlterheléses támadás, hogy küld 80 ezer iquestet, és valamelyik rokon majd rákattint, hanem ez le van szabályozva. És amikor elindult a 2000-es évek közepén ez a pár ilyen oldal, akkor még azért gyerekcipőben jártak ezek a beállítások. Én tudom, hogy én legalább elmondhatom, hogy 11-12 ilyen hosszú e-mailt írtam az oldalnak, üzemeltetőinek, hogy én mit látok aggályosnak, és mindegyikre kaptam választ, tehát hogy továbbfejlesztették a dolgokat. Sőt, volt, amikor felhívtak az egyik ilyen oldalnak az ügyfélszolgálatáról, hogy az elnök nem voltak felkészülve, de igazam van, és kaptam három évig ingyen előfizetést.

Merthogy ez egy releváns dolog. Én mondtam, hogy hát köszönöm, de enélkül nem is maradnánk ezen az oldalon. Tehát, hogy nem szeretnénk az élő emberek adatait kiszolgáltatni.

Ez azért zseniális, mert ez egy tök jótékony bármilyen cégvezetőnek az ügyfélkezelésből. Szerintem ez első hangúnak hangzik így, ahogy elmondtad. Főleg az, hogy így magadtól eszedbe jut, és gyakorlatilag máig pozitív emlék.

Ez egy reklám?

Igen. Ahogy Michael Call-ként mondta annak idején, abban a bizonyos filmben, amit úgy is ismertek, és nagyon fiatal gyerekként mondta egy szálloda ajtajában, hogy van még ott, ahonnan ez jött. Nekem ez jutott eszembe, hogy van még gondolatom erről a témáról. Aztán most melegedtünk be az elmúlt félórában. Van egy nagyon hasonló céges alkalmazás, ami ezekhez a családfakutatásos alkalmazásokhoz tök hasonló logikára épül. Ez pedig az embereket nyilvántartó és megmutató szoftverek világa. Direkt nem azt mondom, hogy HR szoftver, mert akkor arra gondolnának a kedves hallgatók, hogy a HR-esek használják. Ez a céges telefonkönyv gyakorlatilag modernizált változata, ahol nemcsak azt látom, hogy ha beütöm a Kovács Zoltán kollégámat, akkor a telefonszámát kidobja, az már annyira nem érdekes, hanem azt is látom, hogy ő hogy néz ki, mert ugye ott van a fotója, azt is látom, hogy ő melyik szervezeti egységben dolgozik, ki a főnöke, kik a kollégái, kik a beosztottjai, és ezt gyakorlatilag mint egy családfát, úgy tudunk végignézegetni.

Ezt nagy lelkesedéssel tudom ajánlani a cégvezető, vagy ilyen irányba a cégre befolyással bíró hallgatóknak, hogy ezt vegyék igénybe ezt a fajta bővített funkcionalitású céges telefonkönyvet vagy tudástárat, mert egy új kollégának ez egy óriási segítség, amikor még ugye nem ismer szinte senkit, hogy nem látja át azt sem, hogy hogy épül fel a szervezet. Meg azt sem látja, hogy akivel éppen beszél, vagy mondták neki a főnök, hogy akkor beszélj a Józsival, mert beszélni kell a Józsival. Ők most kicsoda a Józsi? És ha őt nem éri el és azt mondja valaki, hogy figyelj, beszéljünk, mert én lehet, hogy tudok segíteni, akkor őt is meg tudom gyorsan nézni, hogy ő kicsoda. Akár az arcot is, hogyha mondjuk volt egy tárgyalás, bent voltak a tárgyalóban öten.

Utólag bizton nézegetni, saját tapasztalatról beszélek, hogy akkor ő meg ő volt ott, igen, akkor most már tudom, hogy ő kicsoda, aki ott volt, mert ott van a céges információtárban. És itt kénytelen vagyok lelőni ennek a Zolinak a poénját, mert ezt eddig mindig ő mondta, de én megjegyeztem, hogy ugye nem mindegy, hogy cégvezetőként én ismerem-e azt, hogy a saját cégem hogyan működik. Egy ilyen telefonkönyvnek, még egyszer mondom, aggregált vagy több funkciós változatában, akkor van értelme elhelyezni az embereket, hogyha valóban van helyük a szervezetben, valóban tudjuk, hogy ki kinek a főnöke és kinek a kollegája. Tehát abban a pillanatban, hogy ezt bevezetem, rögtön ez egy visszaigazolás is, hogy igen, én jól fölépítettem a cégemet, vagy nem, most azonnal el kell kezdenem kiépíteni az eddig hiányzó struktúrákat, nem?

Hát az ötödik adást csináljuk, és ez nagyon pozitív a dilemma, amit már elmondtam, a végén visszaköszönt. Igen, köszönöm Laci. Tényleg? Szóval, ne fejezzem be. Nem, nem, sőt, pont ki akartam egészíteni, ha megengeditek. Én véresen komolyan bírom venni ezeket a szervezeti felépítéseket, organochardokat. Tehát nagyon nem a gondolatot keresem, hanem hogy hogy hagyjam ki belőle az érintettet.

Ez egy fontos mondat.

Valahol egy távoli harangszó.

Valahol egy kicsit.

Kezdjük ott, hogy nem a Földön zajlott ez, ugye ez a Jupiter és a Blue do közötti térben zajlott valamikor, még az ősrobbanás előtt. Soha nem történt meg. És ha már filmes példa, akkor nem ezeket a droidokat keresitek.

Drága.

Az, hogy egy munkaerő, merthogy munkaerőről beszélünk, olyan egységet szeretnénk betenni a rendszerbe, ami hozzáadott értéket teremt, energiát ad. Ezt felejtjük el akkor, amikor munkaerőhiány toborzásról beszélünk. Ha nem tudjuk, hogy a fogaskeréknek hol van a helye, és milyen terhelés, milyen kulccsal kell meghúzni, milyen terhelést kell, hogy elviseljen, nyilván le fog törni. Az, hogy hogy néz ki egy motor, régen az én koromban. Volt egy gépkönyv, robbantott rajzzal, ahol az egészet megmutatták, és ez a rajz az, amit orgonacsárdnak hívunk. Ennek a vizualizálásával minden egyes HR-nek az általam ismertek közül, ami egy viszonylag kisebb keresztmetszet problémája volt a megjelenítésre és a frissen tartásra.

Mert beszélhetünk egy olyan eszközről, amivel képesek vagyunk arra, hogy viszonylag egyszerűen a virtuális térben vizualizáljunk valamit, és hát, hogyha nem hiszünk az exit interjúkban, ugye, megint előjön belőlem ez a szervezetfejlesztő HR-kód, hogy nem használjuk a szerv, vagy az exit interjúkat, mert úgyis fölbosszantották már, és majd csak rosszat fog mondani. De az evolúciót azt azért jól mutatja, hogy melyik vezető alól mentek el a legtöbben. Magában a szervezetfejlesztésben elképesztően fontos szerepe van amúgy normál esetben az exit interjúknak. És az exit interjúból tudjuk meg, hogy azon kívül, hogy feldühítettük valamivel a tisztelt munkavállalót, megtudhatjuk, hogy mi volt az a közös szegmens, amiben ár, munkakör, túlterhelés, főnök, beosztott viszony.

Munkaeszköz és/vagy IT biztonsági eszköz problémás működése ki tud derülni.

Jó volt ez. Ez egyébként olyannyira igaz, hogy én amikor megyek ügyintézni, én szakma jártam, hogy nézem, hogy milyen eszközök?

Nem, hát azt nem láttam. A szelfibottal tükörrel meg lehetne nézni, de nézem, hogy nyugodt, Azt nem láttam. satöbbi, feszült-e már, mert időpontra jön a következő ember, és ahogy te is említetted, vannak dolgok, amik papíron leírva beleférnek X percbe, de valóságban képtelenség, mert hát én amikor legutóbb intéztem, hogy nem túl bonyolult, hát háromszor kellett elmennie a bankiban dolgozó hölgynek onnan a velem szemben ülő kis székéről valahova.

Igen.

Az elektronikus aláírás azért ezt nagyban megkönnyíti. A bankok működésében pedig az úgynevezett négy személy, az törvényileg is, meg belső erőnlét szempontjából is kulcsfontosságú, hogy egy ügyintéző, hanem azt mondani, hogy nem ügyintéző, nem elegendő ahhoz, hogy bizonyos biztonsági kérdésekkel bíró folyamatban egyedül eljárjon, hiszen nem szeretnénk, ha csaló intézőnek lenne lehetősége csalni. Ezért van az, hogy még egy ember kell egy csomó lépéshez egy-egy banki folyamatban. Nem azért, mert nem optimálisak a folyamatok, hanem ez a biztonság. Mi a digitalizáció adta többlet lehetőség, hogy meg tudom azt a négy szem elvet valósítani, papír helyett képernyőn. És nem egy bankban láttam bevezetni, sőt volt, ahol részem is volt benne.

Olyan folyamatot az applikációban, vagy a banki alkalmazás segítségével, hogy az ügyintéző ülve marad, veled foglalkozik, a te szemedbe néz, és azt mondja, hogy egy pillanat. És a hárommal odébb ülő intéző képernyőjén pedig megjelenik az a kérdés, hogy jóváhagyja-e az adott tranzakciót, aminek az a lényege, hogy valóban ügyféllel zajlik-e ez a beszélgetés, vagy a csaló ugye megpróbál csalni. Ő odasandít, látja, hogy a kollégája előtt ott ül az ügyfél, látja, hogy ez az ügyintézés, ez megvalósul, megnyomja a jó ágyneműt, és minden megy tovább. Senki nem állt föl, senki nem nyomtatott, senkinek nem kellett plusz jelszót bevinni, kivéve a jobb ágyúi intézőnek, de ezt most már tényleg távoli galaxisban, tehát abszolút pozitívan élem meg ezeket a dolgokat.

Minden alkalommal elmondok egy olyan példát, hogy akkor, ha megkérdezek valakit, akkor annak van egy exit interjús véleménye. Azért, ha jellemzően mondjuk harminc eltávozó emberből mondjuk huszonötnek pontosan egybehangzó véleménye van erről a működésről, akkor azért érdemes meghallgatni.

Ez a tanuló szervezetnek a jellemzője. Köszönöm szépen. Vagy nem neked kellett kimondani. Ennyi fért bele a mai adásba. Bízom benne, hogy azért így is elég informatívak, vagyis inkább gondolatébresztők voltunk, és nagyon köszönöm, hogy ebben segítettél bennünket.

Köszönöm a lehetőséget, még rengeteg ötletem van, úgyhogy majd kisvártatva folytatjuk. Köszönjük szépen!