Egis Innovációs Nagydíj és az informatika jövője a gyógyszeriparban.

Üdvözlök mindenkit! Ez itt a DIG-IT Podcast, Személyi László vagyok, a Future-NOW vezető partnere, és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az OD&IT Solutions és a Sailing Hangar alapító ügyvezetője. Sziasztok, jó napot kívánok! A DIG-IT Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak.

A Ez itt a DIG-IT Podcast, és ma egy különleges történetnek ásunk a mélyére.

Mint kutató, tagja vagyok az Óbudai Egyetem Innovációmenedzsment Doktori Iskolájának, és mint Future-nál ügyvezető tagja vagyok a Magyar Innovációs Szövetség választmányának, és ezért nagyon nagy öröm nekem, hogy ma itt vagytok. Alapító műsorvezetőtársam, Zoli első szóra kötélnek át, hogy meghívjunk benneteket, amikor még év elején felvetettem, hogy ajánljunk fel egy adást az idei Innovációs Nagydíj majdani győztesének. Fábry után szabadon, ha Mount Everest a hegymászás csimborasszója, akkor az Innovációs Nagydíj az biztos, hogy az innováció menedzsmentnek a csimborasszója. Vajon hogyan ér fel valaki innovációban a csúcsra? Azért ez egy kemény kérdés. És kell ehhez digitalizálni, ami meg egy kicsit ilyen háttérképzés.

Kérdés.

A Digit Podcast mai vendégei, Dr. Folk Balázs, az EGIS hatóanyag fejlesztési igazgatója, és Dr. Spaczér Miklós, az EGIS IT fejlesztési osztályvezetője, aki amúgy digitalizációért is felel, ha jól tudom. Köszöntünk benneteket a stúdióban.

Köszöntjük mi is a hallgatókat.

Mi is köszöntjük a hallgatókat, és örülünk, hogy az Egist képviselhetjük ezen a fórumon is.

Sziasztok!

Mielőtt beviszünk benneteket a sűrűjébe, kezdjük az elején. Balázs is és Miklós is kereken negyedszázada dolgoznak az Egisnél. Már azóta ismeritek egymást?

Igen.

Én kutató vegyészként, amikor elkezdtem dolgozni a kutatási kémiai kutatáson. Miklós volt az IT támogatója a kutatási igazgatóságnak. Ilyen módon segítette a mi munkánkat is, és az első években egymáshoz egész közel egy épületben is dolgoztunk.

Mi a feladatotok az Egisben, és hogyan kerültetek kapcsolatba az innovációs témákkal? Én jelenleg hatóanyagfejlesztési igazgatóként a gyógyszerhatóanyagok technológiai fejlesztéséért vagyok felelős laborszíntől egészen a majdani üzemi gyártóeljárásig és az ehhez tartozó analitikai fejlesztésért, de korábban az első éveimben friss diplomásként, kutatóvegyészként dolgoztam, és tulajdonképpen ott találkoztam először a feltalálással, az innovációval.

Miklós?

Én már jó pár éve vezetem az IT fejlesztési osztályt, és körülbelül egy éve került hozzám a digitalizációs technológiai csapatnak az irányítása. Az információtechnológia, illetve a digitalizációs technológia manapság óhatatlanul összekapcsolódik az innovációval, még hogyha nyilván az Egis, mint gyógyszergyár nem feltétlenül az informatika vagy a digitalizációs innováció a legfőbb tevékenysége, de hát erőnkhöz mérten próbáljuk támogatni nyilván az üzletmenetet.

Azért azt hadd kérdezzem meg tőletek, hogy az informatikára mennyire vagytok ráutalva? Tehát, hogy így 2024-ben hány százalékos része a végeredménynek, hogy ebben a gyártás, a folyamatok és egyáltalán az innovációnak hány százalékát támogatja maga az informatika. Tudjátok-e?

Ez is egy kérdés.

Nem, hát ez számomra egy nehéz kérdés. Én magam azt gondolom, hogy nagyon jelentős mértékben támogat minket az informatika. Sajnos, vagy nem sajnos az égi informatika folyamatosan segítségünkre van, már olyan értelemben mondom, hogy sajnos, hogy ezáltal az én informatikai edukáltságom önmagában azt hiszem, hogy nem feltétlenül nőtt. Speciális területeken nőtt nyilván az elmúlt években, hiszen értelemszerűen tíz éve nem tudtam, mi az, hogy digitalizáció vagy mesterséges intelligencia, de már mondjuk egy windowsos problémának a beállítása, aminek nekifutottam volna egyetemistaként egyedül, és megcsináltam volna valószínűleg magam is, most úgy néz ki, hogy akkor hívom a helpdesket, és megoldják, mert ha ők megoldják három perc alatt, nekem meg huszonhárom percig tartana, akkor hát nem tudom, hosszú távon lehet, hogy jobb lenne huszonhárom percet befektetni, de akkor rövid távon célszerűbbnek tűnik a minél gyorsabb és célszerűbb megoldást választani.

Ilyen adataink konkrétan nincsenek, hogy az informatika mennyi, vagy informatikai tevékenység mennyivel járul hozzá a cég eredményességéhez.

Ugye azokat szeretjük hallani mindig, amikor azt mondják, hogy hú, hát a kortevékenységek ideig-óráig tudnak működni informatika nélkül, és hogyha négy óránál hosszabb a leállás, akkor már komoly problémák vannak. Ez egyfelől örömteli, másfelől meg igen komoly felelősséggel is jár, ez egyértelmű. A digitalizációval nem olyan régen kezdtünk el foglalkozni, a 25 évhez képest, amióta azért az égészben vagyunk, de azért vannak eredményeink, de nehéz egyébként számszerűsíteni ezeket az eredményeket konkrétan.

Nem is konkrétan a konkrét számra gondoltam, hanem hogy magának a támogatásnak azért most már jelentős része informatikai alapokon nyugszik. És hogy ezekben az informatikai alapokban, akkor, amikor innováltok, akkor mennyire nyúltok már stabil alapokhoz, vagy milyen nehéz volt ezt megépíteni. Egy picit meséljetek róla, hogy az innovációval hogy függött ez össze. Tehát, hogy van egy nagydíjatok, engem érdekel az is, hogy emberileg hogy jutottatok el a nagydíjig, meg technológiailag hogy jutottatok el a nagydíjig, vagy mi volt az, ami egyáltalán ezt az innovációs folyamatot beindította? Most túl azon, hogy Egis gyógyszertár, vagy gyógyszergyár és folyamatos fejlesztés.

Összetett kérdések.

Innovációs nagydíj alapja mindenképpen innovatív tevékenység, szabadalmi bejelentések, fejlesztésben rejlő innováció, de azért azt kell, hogy mondjam, hogy az az innovációs nagydíj, amelyet idén márciusban elnyertünk, az olyan termékeken alapul, amelyek már a 2010-es évek végén, illetve 2010-es évek közepén, illetőleg egy 2020-ban piacra került terméken alapul, és azért figyelembe véve, hogy a digitalizációval intézményesített módon 2018-ban kezdett el az EGIS foglalkozni, tehát akkor volt az az az időpont, amikor a topmenedzsment zászlajára tűzte azt, hogy mi a digitalizációt beépítjük a mindennapjainkba, amikor egy világméretű profi céggel együttműködve a stratégiába is bekerült a digitalizáció, tehát lényegében a 2018-as intézményesített módon elkezdődő digitalizáció az innovációs piac most nyert termékeink kapcsán még nem mondható teljes mértékben relevánsnak.

De hogyha tágabban értelmezem, az informatikát nézem, mert ugye az informatika inkább így tetted fel a kérdést, nem digitalizáció.

Mind a kettőt szeretném megkérdezni. Tehát a digitalizáció és az informatika is érdekes, és tök érdekes az, hogy hogy látjátok ezt. Tehát volt egy olyan cég, aki azt mondta az összes IT-sra, aki digitalizált, hogy informatikus, tehát hogy van egy sapka, amiből nem biztos, hogy ki lehet jönni, és ezért kérdezem, hogy egy gyógyszergyár esetén hogy látjátok ti belülről? Egy fejlesztésért felelsz, az innovációkat magába a termékbe innoválod be. 2018 volt az a pillanat, amikor a menedzsment a zászlajára tűzte, és most 2024 van, és gyakorlatilag eltelt annyi év, amikor a 2010-hez tartozó általad megfogalmazott, és remélem, jól idézem vissza, kezdtek el az Innovációs Nagydíjhoz hozzásegíteni, és 2018-cal párhuzamosan elindult egy új gondolkodás, és én ebben szeretnék egy picit tőletek információt, véleményt, látásmódot is, ha megengeditek kérni.

Hadd egészítsem ki Zoli kérdését. A hallgatóink tudják, hogy addig itt podcastban mélyére ásunk a dolgoknak, tehát hogy itt pont ezért vannak ilyen összetett mondatok, meg kérdések. Ugye az Egis már nyert egyszer innovációs nagydíjat, azt azért mondjuk el, hogy ez a duplázás volt az idén, mert 2011-ben is megkapta egy másik esetben, és azt is fontos ismerni, hogy a Magyar Innovációs Nagydíj az nem önmagában terméket értékel, hanem termékértékesítést is értékel, és akkor lehet elnyerni, hogyha az árbevételben ez látszik, hogy ez egy nagy dolog. Ez egy piacon megmérettetett és a piac által megfizetett innováció. És hát az is egy érdekes kérdés, hogy ha már '11-ben is nyert, amikor még sehol nem volt ez a típusú digitalizáció, amiről itt már évek óta beszélgetünk, meg most is nyert, akkor vajon ugyanúgy nyerte-e meg akkor, vagy azért kellett hozzá fejlődni.

Hozzátette, vagy még nem tett hozzá ehhez a digitalizációhoz. Én így is értem.

És mind a kettőig beszélgetünk.

Dilemma van a cégvezető tulajdonosoknak a fejében, hogy innováljunk az informatikába. Ez most fontos, hogy most nem az EGIS-ről beszélek, hanem általános kérdés a magyar piacon, a vezetők fejében, hogy meddig érdemes az informatikára költeni, meg mennyit már nem éri meg. Ahhoz, hogy például egy ilyen innovációs nagydíjban legyen szerepe, vagy ne legyen szerepe, van-e szerepe, nincs szerepe, jó? Tehát, hogy minden, ami elhangzott, az önállóan is lehet egy gondolat, összetetten is lehet egy gondolat, és csak úgy szeretnélek benneteket inspirálni különböző ilyen kérdésekkel.

Valóban másodszor nyertük el az Innovációs Nagydíjat. Én azért hozzátenném, hogy tíz alkalommal nyertünk innovációs díjat az elmúlt harminc évben, és ezek közül kettő nagydíj volt, a másik nyolc, úgymond sima díj, de mi azokra is büszkék vagyunk majdnem ugyanannyira.

Teljes joggal.

1992 volt az első innovációs díjunk, amikor a digitalizáció szót szerintem még senki, senki nem használta.

Még az innováció is.

Még IT is, csak hogy ez a módjával volt.

Ebből látszik, hogy az innovációs díj ilyen értelemben most még nem függ össze szorosan a digitalizációval, de az informatikával azért igen, és akkor itt most egy korábbi kérdésre reflektálva, én nem tudom konkrétan meghúzni a definíciószerűen a határvonalat az informatika meg a digitalizáció között. Az biztos, hogy az informatikának egy más szintje, amit azt gondolom, hogy talán nem nevezünk digitalizációnak, az adatbázisok, azok rettentő fontosak, tehát azok nélkül tulajdonképpen kutatómunkát végezni nem lehet, mert az adatbázisokból tudod szisztematikusan kikeresni azokat az információkat, amelyeket a világ már tud, a világ már közölt szakirodalomban, szabadalmi bejelentésekben, viszont te, mint kutató, lévén, hogy nem káptalan az agyad, mindent nem tudhatsz, de egy ilyen jó kémiai adatbázisból, vagy hát természetesen más területeken is vannak adatbázisok, de én most így hazabeszélve a kémiáról beszélek.

Egy jó kémiai adatbázis alapján tudod meg azt egy pillanat alatt, hogy mi az, amit a világ már tud egy adott problémáról, hogy azt ne fedezd fel újra, és te valóban arra fordíthasd az energiáidat, ami új és innovatív. Tehát, hogy kémiai adatbázisok, másfajta adatbázisok nélkül innovációs díjat nyerni, vagy egyáltalán magas szintű kutatómunkát végezni, az lehetetlen. Mesterséges intelligencia nélkül mindezidáig lehetett még innovációs nagydíjat nyerni, lehet, hogy néhány év múlva már lehetetlen lesz, de egyelőre még az említett okok miatt azt mondom, hogy a mostani díjunk és mondjuk a mesterséges intelligencia között szoros összefüggést felfedezni biztos nem lehet.

Miklós, itt ezek az adatbázisok, ezek nálatok vannak, vagy ezek hozzáférések a világ nagy kutatói infrastruktúráihoz?

Mind a kettő. Ugye az égi saját tudása, az házon belüli égisz által fejlettet a Balázs kollégái, illetve külső partnerek, illetve az égisz IT segítségével fejlesztett belső adatbázisok, amik az Egis belső tudását tartalmazzák, de természetesen hozzáférünk a nagy külső adatbázisokhoz is. '11-ben még egy kicsit más módon, '19-ben már fejlettebb módon, most pedig azért a világ kinyílt, és egyre könnyebb ezekhez az információkhoz hozzáférni. De alapvetően teljesen egyetértek azzal, amit a Balázs mond, nyilván adatok nélkül nagyon nehéz adatok, és én azt gondolom, hogy együttműködés nélkül nagyon nehéz ilyen díjat nyerni. Amiben a digitalizáció segíthet, az az nyilván, hogy ezeknek az adatoknak az áttekintése, feldolgozása, összegyűjtése, kiterjesztése, ez lényegesen magasabb szinten tud majd megvalósulni ezen technológiáknak a segítségével, de azt gondolom, hogy azt el kell ismernünk, hogy a múltbeli, illetve a jelenlegi innovációs nagydíjban ezeknek még nem volt döntő szerepe, legfeljebb marginális szerepe volt itt, én azt gondolom, hogy a kémiai tudás, illetve valóban az együttműködés volt az, ami ennek a fő hajtóereje volt.

Azért is tettem fel ezt a kérdést, merthogy ugye két ilyen szófoszlányt csíptem el. Az egyik, hogy az AI nélkül a jövőben nem tudjuk, hogy lehet-e nyerni innovációs nagydíjat, a másik, hogy adatbázisok, és hogy ez most már abszolút az IT alapon működik. Hogy látjátok, hogy az Egisnek zászlajára van tűzve a digitalizáció? Szerintetek és megítélésetek szerint van arra kapacitásotok, lehetőségetek, hogy egyébként ezt a típusú IT hátteret folyamatosan tudjátok növelni, újragondolni, átalakítani, és nyilván ezt a kutatásnál az egyre gyorsabban keletkező adatok, tehát, hogy egy felszívódáshoz tartozó adatsoroknak az áttanulmányozása, az ugye egyre nagyobb helyeket kezd el foglalni. Hogy hogy tudjátok ezt például IT-ban lekövetni, vagy mi a különbség, hogy eddig hogy kezeltétek ezeket az adatokat?

Bocsánat, hogy ilyeneket kérdezek, ez szerintem tök érdekes, hogy lett egy innovációs nagydíj, amihez nincs informatika, és most megjelent egy lehetőség, hogy nagyobb sebességgel magasabb innováció hatékonyságot fog tudni elérni, ugye? Tehát, hogyha jól értem, ez egy kérdőjel.

Igen, ez a reményünk, hogy ez így lesz.

Hát a múlt, az Excel, a jövő, vagy jelen, jövő, meg okos labor, mondjuk, hogy akkor egyszerűen fogalmazzam, de most az egyik digitalizációs fejlesztésünk a sok közül, amely 2018 óta megvalósult az Egisnél, az arra alapul, hogy egy bizonyos típusú reaktort, amely gyógyszer hatóanyagok kristályosítására, tehát szilárd formában történő kinyerésére szolgál. Szenzorokkal láttunk el. Ugye eddig mondjuk egy reaktorba be volt illesztve egy hőmérő, meg egy fordulat, meg egy keverő, aminek a fordulatszámát lehetett szabályozni, de mondjuk már visszacsatolás adott esetben nem is volt róla, meg egy zavarosságmérő berendezés, meg mondjuk egy szintjelző, de ez négy különböző gyártótól származó eszköz volt, semmilyen módon nem kommunikáltak egymással, és lényegében egy laborfüzet, meg egy technikus volt az interfész.

Ott volt az interfész, aki a saját meggyőződése szerint rögzítette a fontosnak tűnő adatokat. Az a baj, hogy az, hogy mi a fontos adat, az néha csak utólag derült ki, amikor félrement a kísérlet. Szélsőséges esetben, bár ez még nem is annyira szélsőséges, a szélsőséges az lenne mondjuk szerintem, hogyha az aznapi euróárfolyam is hatással lenne a kísérletre, de a páratartalom például már lehet hatással, és azt kötve hiszem, hogy bárki fölírta az aznapi páratartalmat, míg mondjuk egy ilyen okoslabor fejlesztésben végül is hatalmas számú adatot sikerül rögzíteni, és aztán utána azt még mindig később megválaszthatjuk, hogy melyek, melyek tűnnek fontosnak ezek közül, és akkor az alapján lehet a kísérleteket értékelni.

Tehát az az érdekes, amikor a digitalizáció elkezdődött az EGIS-ben, akkor volt egy olyan egy másik projekt, amelyben jól sikerült és nem annyira jól sikerült gyártási sorsok közötti különbségeket próbálták megérteni. Miért van az, hogy a 2017 márciusi sors az jó volt, gyártási tétel a sors, az áprilisi is jó volt, a novemberi meg nem volt jó, és akkor adatbányászati módszerekkel próbáltak ennek a mélyére menni. Olyan paraméterek is bekerültek, amelyekre talán kevésbé is gondoltak a kollégák, hogy fontosak lehetnek, már ami mondjuk rögzítve volt. Tehát itt például kiderülhetett olyasmi is, hogy az, hogy az adott műszakban éppen melyik kolléga dolgozott, ki volt az operátor a készüléknél, annak hatása lehet a sas minőségére, merthogy neki a húszéves tapasztalata révén van egy jó szakmai megérzése, hogy a reakciót mikor kell leállítani, a frissen érkezett kolléga meg ezt nem tudja, de itt azért egy erősen véges számú adat állt rendelkezésre.

Most ha ugyanezt intézményesített módon csináljuk, és rengeteg adatot rögzítünk, ami mondjuk mostanában kezdődött, akkor a jövőben sokkal több adat alapján tudunk ennek a mélyére menni, és akkor például kiderülhet az, hogy novemberben a páratartalom, vagy az üzemcsarnoknak a hőmérséklete alacsonyabb, magasabb, és ez is befolyással bír a minőségre. Nyilvánvalóan nem arról beszélünk, hogy az adott gyártási tételnek a minősége nem felelt volna meg a követelményeknek, de apró ingadozások is érdekesek lehetnek.

Lehet a gyártást optimalizálni gyakorlatilag.

Igen.

Tehát hogyha ezt a pénzügyi oldalon szeretnénk megfogalmazni, akkor ugyanúgy, mint ahogy egy szerverterem hűtését bizonyos hőmérséklet fölött külső hőmérsékletre váltom át, és nem kell áramot használni. A klimatizáláshoz ez nyilván hatékonyan, vagyis optimálisan fog hatni a pénzügyekre. De hogy ugyanezt IT oldalon milyen megélni, amikor így egyszer csak jön egy ilyen, hogy akkor most ezt tegyük be tizenkét adatbázisba, és kisarkítom szándékosan, tehát hogyha megengeditek.

Igen, tehát a szakmai okos labor koncepciót, azt neked gondolom, Miklós, le kell fordítanod eszközökre, számokra, pénzügyi, beruházási.

Tudsz-e azon leírásokra, stb.

Túl azon, hogy ti együtt kezdtétek. Tehát, hogy most már gondolom, megvan a közös szakmai nyelvetek is, nem?

Együtt kezdtünk, de azért utána volt egy jó pár év, amikor viszonylag külön dolgoztunk. Most itt ebből a szempontból újra egymásra talált, hiszen a Balázsnak a területén működnek azok a laborok, ahol az általam felügyelt digitalizációs csapat próbálja ezeket az igényeket kielégíteni. Én most lehet, hogy egy picit gyorsabban vagy többet fogok beszélni, de nyugodtan lőjetek le. Ugye nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy azért a gyógyszeriparban nem csak digitalizáció és információs technológia van, de van egy úgynevezett Operational Technologies. Tehát az IT mellett van egy OT, ami döntően a termelési tevékenységeket támogatja, akár automatizálással, műszerezéssel, illetve adatgyűjtéssel is. Az egészben nagyon régóta gyűjtünk adatokat.

Azokat az adatokat gyűjtjük, amikről azt gondoltuk, hogy hozzáférhetők. Ezek azonban nem voltak feltétlenül mindig visszaigazolva számunkra az üzleti terület által, tehát nem voltunk abban biztosak, hogy mi jó adatokat gyűjtünk, megfelelő frekvenciával gyűjtjük azokat az adatokat, stb. És amikor voltak ilyen típusú üzleti igények, hogy na, akkor nézzük meg egy adott sorsra, hogy milyen adataink vannak. Ugye akkor derültek ki, hogy ó, hát van egy csomó adatunk, és van egy csomó adatunk, ami meg nincs, hogy mit csináljunk ezzel. És akkor kezdődött ugye a gondolkodás, hogy nahát, akkor el kellene kezdeni most már tudományos alapokon, és ahogy én szoktam hívni, nem romantikus módon gyűjteni az adatokat, hanem célzottan, és utána ezeket célzottan kellene tudni feldolgozni ahhoz, hogy abból megfelelő következtetéseket vonjunk le.

Itt tud segíteni nagyon nyilván a digitalizáció, illetve egy jó adatmenedzsment technológia. A másik oldala ennek az volt, hogy az informatikában is tagadhatatlan minden, hogy évente jönnek ilyen nagy hype-ok. Volt a digitalizáció, ugye pár évvel ezelőtt volt a Big Data, amikor mindenhonnan a Big Data folyt, és ugye azt gondolom, hogy nekünk egy olyan menedzsmentünk van, aki még a gyógyszergyártás mellett erre is szokott figyelni, és mondta, hogy foglalkozzatok ezzel egész nyugodtan. Megnéztük, és mondtuk, hogy figyeljetek, igazán nincsenek nagyon big datáink, amiket tényleg olyan big data eszközökkel kellene megfogalmazni. Nem baj, akkor csináljatok egy ilyen kis big datát. És ez tényleg nagyon jó.

Megmosolyogtatóan hangzik, de valójában ebből indult el az a technológia, amit elkezdtünk tényleg kicsiben építeni, és akkor itt visszaadtuk, hogy ezt hogyan csináltuk. Nem azzal kezdtük, hogy építettünk nagyon nagy beruházással egy gigantikus földi adatközpontot, hogy az majd jó lesz valamire, hanem kicsiben kezdtük el lépésenként kisebb költségekkel fölépíteni egy felhős struktúrát, amiről azt gondoltuk, hogy továbbfejleszthető, és ha elérkezik az az idő, akkor nyilván ezt majd lehet egy házi földi adatközponttá is, de ez az idő még egyébként nem jött el, de ez egy nagyon komoly támogatása volt annak, hogy aztán azokat az adatokat, amiket tényleg most már azt gondolom, hogy sokkal szofisztikáltabban, sokkal ügyesebben, átgondoltabban tudunk gyűjteni, egy olyan struktúrában tudjuk elrendezni, ami támogatni tudja ezeket az adatelemzéseket, a vizualizációt, a továbbföldolgozást, akár mesterséges intelligenciával, akár valami egyéb más eszközzel, mondjuk hagyományosabb adatkezelési eszközökkel.

Tovább kanyarítanám ezt a beszélgetést az innovációra, ahonnan elindultunk, és aztán nagyon gyorsan bementünk ebbe a digitalizációs témába. Szóval, ha jól tudom, Balázs, akkor te olyan öt egyetemen oktatsz, ez igaz. Zoli phd-zik, én is phd-zom, én éppen most nem oktatok, de volt már rá példa több helyen. Tehát engem személy szerint nagyon érdekel, hogy mit mondasz az innovációról, amikor elmész egy egyetemista közegbe, van-e saját definíciód, vagy melyik definíciót használod, illetve, hogy hogyan beszélsz erről, amikor nem egyetemi, hanem céges környezetben beszélsz róla. Másképp vagy ugyanúgy?

Hát saját definíció, ennyire nem lennék nagyképű, hogy saját definícióról mernék beszélni. Én az innováció általam halott definíciói közül saját magamnak ezt úgy fogalmazom meg, hogy egy kreatív ötlet, amely a gyakorlatban megvalósul termékként, szolgáltatásként, eljárásként, akár marketing eszközként. Ugye saját magunk számára, meg hát abban a tárgyban, amelyet oktatok, elsősorban értelemszerűen kémiai innovációról van szó, tehát a kémiai innovációnak az alapszintje az, hogy az ember feltesz egy olyan kémiai reakciót, elindít egy olyan kémiai reakciót, és előállít egy olyan anyagot, amelyet a világon még előtte nem állítottak elő soha. Amikor egyetemista voltam, akkor ez engem rettentően felvillanyozott, hogy ez az anyag, amelyet én előállítottam, ezt még soha nem állította elő senki.

Aztán utána az ember ezt megtanulja a helyén kezelni, tehát hogyha szoros szakirodalmi analógia alapján viszonylag kis innovációtartalommal elvégzek egy reakciót, előállítok egy majdnem ugyanolyan anyagot, amelyet már mások is előállítottak, az nem egy akkora teljesítmény, azt gondolom, tehát 18 évesen ezt felvillanyozza az embert, aztán utána később rájön, hogy ez önmagában még nem akkora dolog. Aztán utána van az a szint, amikor a szakirodalmi analógiáktól kicsit távolabb mész, és már több saját gondolatot teszel bele, és egy nem annyira kézenfekvő kémiai reakciót végzel el, akkor azt mondom, hogy az egy magasabb szintű innováció. És aztán van egy még magasabb szint, amikor analógiák nélkül kitalálsz egy ötletet és egy kémiai ötletet és megvalósítod.

Ez mondjuk a Nobel-díjasok, meg a zseniknek a szintje, tehát ez nem a mi szintünk. És akkor vannak ugye ezek a szerencsevezérelt dolgok is, amikor.

V40 megszületik?

Hát igen, fölteszem.

Evezzél reakciót, amelyet nem is kellene feltenned, és aztán utána sikeres lesz. Ugye erről szól is egy ilyen műegyetemi anekdota a '70-es évekből, amíg az egyik kolléga föltett egy reakciót, sikeres lett, és a másik mondta neki, hogyha tudnád a kémiát, ezt a reakciót föl se tetted volna, tehá, hogy annyira váratlan volt, hogy az sikeres lett, de hát nyilván ilyenekre is szükség van. Tehát a kémiai innováció számomra a legkézenfekvőbb, amellyel kutatóvegyészként is találkoztam, meg hát talán hozzá is tettem valamit. Aztán utána vezetőként, vagy félig-meddig aktív részeseként, vagy szemlélőjeként azért láttam itt az egészben, hogy gépészeti, informatikai, gyógyszerformulációs témájú innovációkat is.

Egyébként azt mindenképp meg kell említenem, hogy az innovációs nagydíjaink, ez a legfrissebb innovációs nagydíjunk, kémiai innovációt is tartalmazott, de ez alapvetően inkább gyógyszerformulációs innováció adta a győzelemnek vagy a díj elnyerésének az alapját. Nem mellesleg egyébként a hatalmas árbevétel mellett, amelyet említettél, mert most álszenteskedhetünk is, de valójában a pályázati kiírásban egyetlen egy dolog van vastagbetűvel kiemelve a nagy árbevétel, tehát hogy mik a bírálatnak a szempontjai, úgyhogy itt akármekkora innovációt is megvalósíthat egy adott cég, hogyha nem tartozik hozzá valami érzékelhető árbevétel, akkor innovációs díjat nem fog vele nyerni.

Nagyon érdekes, amit mondasz itt a kémiai anyagkutatási dolgokról. Nekem személyesen meggyőződésem, hogy azokat az évtizedeket éljük, amikor az anyagtechnológiai fejlődés a leggyorsabb, valószínűleg előtte is lehet, hogy utána se lesz ilyen gyors, pont azért, mert új eszközökkel tudunk dolgozni. Említettétek ti is a mesterséges intelligenciát például, meg a nagy adatbázisokat, meg ugye a kutatói együttműködéseknek is egészen új szintjei vannak most a digitális kapcsolatteremtési formák, meg kommunikációs eszközök révén, úgyhogy én nagyon hiszek az új anyagtechnológiákban, főleg úgy, hogy rá is vagyunk szorulva részint az egészségügyben, de ugyanígy például a fenntarthatóságban, vagy a hulladékkezelésben.

Most lapozgattam egy ilyen Smart Hungary kiadványt, abban például volt ilyen, hogy hogyan tudunk műanyag hulladékból üzemanyagot csinálni. És akkor kiderül, hogy tudunk, amire úgy nem gondolok. Ez nem biztos, hogy ez a legjobb formája minden műanyag felhasználásának, de legalább tudjuk, hogy van rá egy mód, és akkor lehet, hogy van olyan szerep, ahol meg kell ugyanez a hidrogén előállítás, hogy a világ egyik legegyszerűbb anyaga a hidrogén, amíg nem kell neked önállóan kitalálni, hogy az hogy lesz az anyagáramban előállítva, felhasználva és visszanyerve adott esetben. Viszont nagyon sokat szakmáztunk, és nálunk ez egy nagy hagyomány a Digit Podcastban, hogy ilyenkor félúton azért kicsit félretesszük a szakmát.

Van egy blokk, ami teljesen nem idevaló, és rólunk szól.

Úgyhogy az a kérdésem, hogy hogy álltok a filmekkel. Nem feltétlen arra koncentrálnék, hogy mik a kedvenceitek, azt is lehet, de hogy például milyen csatornán néztek filmet egyedül, vagy másokkal szoktatok filmet nézni, van-e kedvenc műfajotok?

Nem tudom, kik ezek.

Hogy álltok a Walking Deaddel és a Vírus című filmekkel?

Nem, csak vicceltem.

Tévét is nézünk a családdal, de egyre inkább a Netflix a fórum.

Jellemzően az egyik kategória, amit a feleségemmel és a három gyerekeimmel együtt nézünk, azok ilyen felnőttek számára is szórakoztató mesefilmek. Ugye itt alapvetően ilyen jégkorszak, meg minyonok, meg ilyen típusú mesefilmekre gondolok, amelyekben én is megtalálom a szórakozást, és nem csak azért ülök oda, és nézem másfél órán keresztül, hogy a gyerekeimnek társaságot biztosítsak. Aztán utána a gyerekeket sikerült elküldeni aludni, akkor újból Netflix, csak akkor némi műfajváltással, akkor a feleségemmel értelemszerűen nem ilyen jellegű műsorokat keresünk, hanem amit mindig keresünk, de egyébként azért ritkán lehet megtalálni. Én azokat a filmeket kedvelem, amelyek nem hasonlítanak, hát kicsit sarkítok egyetlen korábbi filmre se, tehát mondjuk egy Forrest Gump például az egy abszolút átütőmű volt, azt gondolom a maga idejében, és nagyon kedvelem a némi valóságtartalmat is, történelmi hátteret is magába foglaló dolgokat, mint a számolás joga, ahol a fekete bőr az amerikai nők, igen, hatalmas csillagászati áttörést valósítottak meg a NASA-nál, vagy az ilyen elem utópia jellegű filmeket, amelyek egy teljesen abszurd szituációt hoznak elénk, mint a Benjamin Button különös élete, hogy öregemberként születik, és egyre fiatalabb lesz.

Tehát ezekből azt gondolom, hogy annyira új maga az alapszituáció, hogy már szinte nem is lehet elrontani, hogy unalmas legyen. Az ellenpontja viszont az, amitől egyszerűen irtózom, azok a 12-12 tucat rendőrfilmek, amikor a nyomozónak a társa súlyosan megsebesül, vagy megölik a nyomozó bosszút áll, és a végén kiderül, hogy a rendőrfőnök beépült a maffiába, tehát ezekben szerintem ebben a műfajban képtelenség már újat alkotni, tehát egyszerűen ezektől irtózom.

Ugye az innováció, az még a filmekben is.

Fontos, Colombo óta nem volt jó krimi talán.

Többiek?

Mi is nézünk tévét a feleségemmel, nekem már nagyok a gyerekek, úgyhogy ilyen korlátozott tényező nincsen, hogy el kell őket küldeni aludni, mert már nem nálunk laknak, úgyhogy szabadon tudunk garázdálkodni a nejemmel e tekintetben. Szélsőség abból a szempontból, hogy én nyilván szeretem a sportműsorokat, ő elviseli, illetve én szeretem még a science fiction filmeket is, meglepő módon ilyen természetfilmeket, kertészeti dolgokat. Ugye az úgy kikapcsol egy kicsit, nyugis, nem lövöldöznek benne, nem hal meg a nyomozónak a legjobb barátja az elején, és akkor nem kell kideríteni, hogy hova épül be a maffiafőnök.

Úgyhogy én inkább ezeket.

Amit nagyon nem szeretek, azok például a horrorfilmek, azok azért nem tudom, sokaknak nagyon benne van, én nem bírom ezeket. De hogy ne szakadjunk el teljesen a digitalizációtól, ugye nekem az egyik fiatalkorom egyik nagy élménye volt, ami nem egy nagy film, tehát a kritikusok szemében kifejezetten gyenge film volt. A '80-as évek elején jött ki a Magyarországon, azt hiszem, szupermodell néven híresült el, az eredeti címe az a Locker volt. És az az érdekes benne, hogy maga a téma abból a szempontból kapcsolódott a digitalizációhoz, hogy egy vállalat, amelyik reklámokból élt, fiatal modell hölgyeket digitalizált be. Ez a '80-as évek elején volt. És olyan módon digitalizálta be őket, hogy gyakorlatilag nélkülük lehetett már forgatni a reklámfilmeket, innentől kezdve rájuk nem volt már szükség.

És eltelt azóta több mint 40 év, és mennyire aktuális lett, hogy gyakorlatilag itt annyira elérhetővé vált ez a technológia, hogy ezt már szinte otthon meg tudod csinálni egy felhős előfizetéssel, minimális összegért, vagy akár szabadon. Olyan videókat csinálni, amikről semmi köze valójában a valósághoz. 40 év, igen. Tehát ugye a filmiparban is voltak időnként innovatív ötletek, a minőségről most ne beszéljünk, mondom, de tagadhatatlanul érdekes volt negyven évvel később látni, megvalósulni azt, hogy ami ott akkor egy hihetetlen ötletnek tűnt, az manapság már ott van mindenkinek a laptopján elérhető módon.

Milyen érdekes, hogy a mozi szót egyikőtök sem említette. Én ezt külön felírtam magamnak, hogy itt majd el fogom mondani, hogy én még voltam moziban idén is, meg tavaly is, de így kb. évente egyszer vagy kétszer megyek el. Az egyik eset, amikor mondjuk valamelyik gyermekemmel, mondjuk nálunk is már egész nagyok, tehát nem Mion típusú filmekre, bár hozzáteszem, hogy egyre jobb rajzfilmekkel találkozom, mint mondjuk a Luka például, az egyik kedvencem az elmúlt évekből. Viszont én olyankor megyek el a moziba, amikor valamilyen korszakalkotó technikájú alkotás születik, mint mondjuk az Avatar volt, vagy most a Dűne például, ami miatt úgy érzem, hogy kíváncsi vagyok, hogy az ott hogy néz ki, mert otthon a sztorit meg tudom nézni, de azt a vizuális és audiovizuális élményt, azt nem.

De a másik véglet, hogy a fiaim, akik most húsz év körüliek, plusz-mínusz, ők nemhogy moziban nem vágynak, de hogy a filmet még a laptopjukat se nyitják ki érte. Előveszik a mobilt, és ezen a mini, már nekem mini. Mindegy, ez relatív, de hogy ez a legkisebb típusú kijelző.

Ők ezzel elvannak, ha ők megnézhetnek ott egy filmet. Olyan sok mindent mondtatok, hogy nagyon nehéz erre még úgy rácsatlakozni, hogy ez valóban semmi köze.

Igen, igen, igen, igen. Ennél egy kicsivel többet gondoltam. Az egyik, hogy a kedvenc film, az a Moneyball. Gyakorlatilag az a statisztikai módszer, ami alapján a baseballt elkezdték újragondolni, az szerintem az egyik ilyen, számomra egy ilyen fontos mű, merthogy így van benne egy ilyen kötődés. Már innovációs filmek, James Bond, azt nem mondtátok, de azért szerintem Q és az összes kütyüje, ami innovációról szól.

Meg a Mission Impossible.

Igen, illetve, hogy ugyanígy a Star Trek, illetve a Star Wars, csak hogy egyik rajongótábort se bántsuk meg. De ami szerintem érdekes, hogy képzeljétek el, hogy Balatonalmádi nekem a szülővárosom, és én nagyon szeretem, de hogy tavaly történt egy olyan mozgóképfesztivál által támogatott esemény, amikor is kitelepültek a régi kertmozik. Tehát, hogy van egy, Balatonalmádiban van egy ilyen tömb belsőnek hívják, itt a panelházaknak a belső részén van egy baromi nagy szabad tér, és oda felhúztak egy ilyen felfújható vásznat, és projektorral. Mindenki hozott magával kis széket, és olyan szinten volt tele, hogy van egy képem, amikor hátul van egy fa, és annak az ágán is ülnek a srácok, és nézik a mozit, hogy azért ezt a típusú közösségi élményt én azt gondolom, így rád csatlakozva, ugye nekem 18 éves a lányom, tehát nagyjából egyidősek a gyerekek a Lacival, de hogy ezt a közösségi élményt ők vágyják, csak nem tudnak róla.

Tehát ez egy fura, hogy vannak bizonyos innovációk, amik már elmúltak, és most újra például ez a lemezjátszó, hogy ugye MP3 lejátszó, discman, meg walkman, ez nagyjából a mi korosztályunkat lefedi és értjük, aztán így ezek eltűntek, mert ilyen különböző listák lettek, de hogy azért most ismét előjött, hogy mi ez a lemezjátszó, és hogy így tű. Ugye itt az audiotechnikának az egyik portfóliójában hány milliós az a tű?

Nem tudom, hány milliós, de már az, hogy egy, már az is sok. De igen, tehát, hogy ez, amit úgy hívunk innovációnak, hogy retrónak hívjuk, csak attól innovatív, hogy elment egy időszak anélkül is. Teljesen értelek. Ha már retró, ezt sose gondoltam, hogy így fogom átkötni, de hogy ugye volt nekünk egy adásunk, ami kötődött, vagy kötődik a Magyar Innovációs Szövetséghez, a Wirtner Zoltán volt a vendégünk, aki ott ugye alelnöki feladatokat lát el. És van egy olyan kérdés, amit neki is föltettünk, de szeretném a mai vendégeknek is föltenni. Amióta Tim Bernardsley útjára indította az internetet, meg hát aztán Steve Jobs az iphone-t, meg Mark Randoff a Netflixet, pont amit te mondasz, hát elég jól beégett a köztudatba, hogy az innovatív megoldások azok digitálisok.

Ha valaki létrehoz egy innovatív terméket vagy szolgáltatást, az újabb lendületet ad a digitalizációnak, mondjuk még magasabbra teszi a lécet, mondjuk a belépési küszöböt akár egy adott iparágban, és hát a cégektől is, meg az államtól is elvár egyfajta minimumot a digitális megoldásokban. Én úgy szoktam, amikor ilyen stratégiai workshopokat tartok, úgy szoktam aposztrofálni, hogy úgy vezetem be, hogy a legjobb élményeinkből lesznek az elvárásaink. Ha egyszer megtapasztaltam, hogy másnapra válaszol egy hivatal, most ezt valós példát mondok a saját életemből, onnantól minden hivatalnál csodálkozom, ha nem másnapra válaszol, és úgy visszajelzem, hogy hát ilyet lehetne, miért nem csinálod te is? És ez működik tudat alatt is.

Most nálam, mivel szakember vagyok, ez viszonylag tudatos, de hogy egy csomó fogyasztónál nem az. De szerintetek létezik-e a másik irány is. Tehát amikor egy cég egyre ügyesebb a digitalizációban, egyre több megoldást használ a hatékony működése érdekében, ettől megnőhet az innovációs teljesítménye? Mert ugye beszéltünk arról, hogy adat kell, tehát több adatot szolgáltatok a kutatónak, akkor több esélye van innoválni, ezt értem. De hogy működik-e olyan, hogy mondjuk mindenben egy kicsit jobb eszközt használok, mondjuk kommunikációban, levelezésben, adattárolásban, irodai szoftverekben, folyamatmenedzsmentben.

Egy tök másik példát szeretnék mondani, innováció lesz benne, és hogy maradjunk a Birkner Zolinak az egyeteménél. A Pannon Egyetem minden évben csinál egy Solar Boat fesztivál nevezetű eseményt, ahol minden egyetem hajót épít. Tehát, hogy az történik, hogy az egyre modernebb technológiákkal megpróbálnak egyre gyorsabb hajókat csinálni. Ugye ebben az évben a Sailing Hongáról pont szponzorálom is ezt az eseményt, de hogy ott azt látom, hogy a srácok az innovációt pont abból az oldalból közelítik meg, hogy milyen típusú technológia van, tehát milyen újabb napelemek vannak, annak milyen az erőforrás visszanyelő rendszere, hogyan tudják ezeket az adatokat egyre nagyobb számítástechnikai kapacitással elemezve real-time visszaadni.

Tehát hogyha így szerettem volna kiegészíteni ugyanazt a kérdést, amit a Laci tett föl, hogyha megfordítjuk, és a legjobb adatbázis szerverek, motorok, hálózat, nem tudom én, AI, drive-ok, és nem tudom én, mik vannak, akkor megváltozna-e ugyanaz a gondolkodás a technológia oldalán. Ugye jól fordítottam le, vagy jól.

Részben igen.

Tehát, hogy a mennyiség átcsap-e minőségi különbségbe, én nagyon le akarom egyszerűsíteni a kérdést.

Én azt gondolom, hogy igen, nem lesz annyira gyors a visszajelzés, mint ennél a versenynél, mert ugye nem mondtad, hogy mi az idősíkja ennek a versenynek.

Három nap, bocsánat, igen.

Három hete a gyógyszeriparban.

Igen.

Nem mérvadó, tehát azért is próbáltam egy kicsit inkább ilyen inspiráló gondolatot adni erre.

Igen.

Világos, tehát hogy szerintem az effektus hasonló, csak az idő síkja más az egésznek, tehát hogyha a most szélsőséges módon most nemcsak a digitalizációt, hanem még az informatikát is elfelejtenénk az egésznél, és kikapcsolnánk minden számítógépet, még annak is lehet, hogy csak a mindennapok nehézségeitől eltekintve, de hogy mondjuk kémiázni, meg gyógyszertechnológiát csinálni lehetne akár számítógép nélkül is. Nyilvánvaló, hogy látszana ez az elmaradás, csak nem három nap után, hanem hosszabb idő után, de mivel mi amúgy is a gyógyszerfejlesztésben 15-20 éves távlatokban gondolkozunk, tehát olyan fejlesztési projekteket indítunk, amelyeket a 2030-as évek végén lehet adott esetben piacra hozni, ezért muszáj, hogy informatika, illetőleg digitalizációs szempontból is legalább ekkora idősíkon gondolkozzunk, és ezért gyakorlatilag szakmai kötelességünk az összes lehetséges digitalizációs eszközt legalábbis tudni róla, tanulni róla.

Ugye a mesterséges intelligencia is olyasmi, amivel kapcsolatban, mást ne mondjak, jövő héten lesz például egy tájékoztató, egy világméretű vezető tanácsadó cég fog tájékoztatót tartani az égiszes kollégáknak, tehát mindenképpen tudni kell, hogy mik a lehetőségei. Nem gondolom, hogy gyógyszergyárként mi, hogy mondjam, vezetnénk a mesterséges intelligenciának a fejlődését, de azt, hogy abból mi az, ami számunkra alkalmazható, az mindenképp fontos. Például most már ezek a kémiai adatbázisok, amelyekről azt mondtam, hogy 15 éve tudták azt, hogy az elérhető információkat rendelkezésre bocsátották, aztán haladt az idő egyre jobb és egyre emészthetőbb formában. Most már odáig jutottunk, hogy be kell adni a célmolekulát, hogy ezt a gyógyszermolekulát szeretném előállítani, és a gép mondja meg, hogy milyen utakon lehetne ezt előállítani, és ad mellé egy valószínűséget is, meg irodalmi analógiákat, hogy hát ezt még nem csinálta senki, ugye, mert olyanokról beszélünk, de ez alapján az analógia alapján ez valószínűleg megy.

Ugye ez olyasmi, amit hát ezt csinálta egy vegyész ötven évvel, meg száz évvel ezelőtt is, hogy lerajzolt egy célmolekulát, és elképzelt hozzá lehetséges utakat, csak annak a megalapozottsága nyilván alacsonyabb volt, mint amit egy mesterséges intelligencia tud mondjuk biztosítani számunkra.

Lehet, hogy meghökkentő lesz, amit én most mondok.

Azt kár tagadni, hogy a rendelkezésre álló innovatív technológiák nagy valószínűséggel fogják támogatni akár egy cégen belül, de akár egyéb népességi csoportokon belül az innovatív gondolkodást. Nyilván megvannak ennek is a feltételei, de nagy általánosságban egy kijelentő. Én ugyanakkor azt is tapasztaltam, hogy ezen technológia hiánya is rendkívüli módon tudja támogatni az innovatív gondolkodást. Ugye az egyetem után én külföldön dolgoztam, nagyon szerencsés helyzetben voltam. Nagyon sok minden elérhető volt abban az országban, meg annál a cégnél, ahol én tevékenykedtem. És hát fura volt látni akkor, ugye a '90-es években magyarként, hogyha kell valami, akkor bemegy a belső kis vállalati üzletbe, kitölt egy papírt, és akkor egy percen belül megkapja azt az eszközt, amire neki szüksége van.

És ugye, ha nincs ilyen eszköz, ha valami olyan problémával állunk szemben, ahol ezt nem tudjuk ilyen egyszerűen megoldani. Akkor volt az, hogy na, akkor hívjátok azt a magyart, aki pár évtizeddel ezelőtt kijött oda hozzánk, mert neki marha jó ötletei vannak olyan esetekben, amikor nem működik ez a típusú dolog. És ez előfordul többször, hogy a rendelkezésre álló technológiák nem elegendőek ahhoz, hogy akár egy lépéssel tovább lépjünk, hanem valami más kell hozzá. Tényleg egy olyan ötlet, amelyik egy más típusú gondolkodást igényel, ami lehet, hogy abból fakad, hogy hiánygazdálkodásban nőttél fel, neked nem volt egy biztosítékod, amit ki tudsz cserélni simán, hanem valahogy meg kell patkolnod a kiégett biztosítékot.

És ez egy más típusú ötletelést, innovatív gondolkodást eredményez, amit egyébként egy olyan környezetben, ahol sok minden rendelkezésedre áll, nagyon hasznosan tudsz kamatoztatni.

Így lett a világnak holdjárója. Magyar szakember segítségével.

Sok minden születhetett így, én azt gondolom.

Nagyon hasonló a helyzet szerintem a vállalkozói lét és az alkalmazotti lét különbségeinél. Legalábbis a saját tapasztalatom, meg néhány ilyen vállalkozói kurzus is, amin átmentem, ezt nem tudom, az Enterpreneurship angol egy kicsit más, mint a vállalkozói, de értsétek jól. Tehát, hogy amikor te egy nagy cég alkalmazottja vagy, szabályozott folyamatok vannak, adnak laptopot, adnak mindenféle eszközt, akkor úgy eléggé könnyű elkényelmesedni, meg biztonságérzeted van, meg nincs. Nagyon nehéz egyébként nagyvállalatban, kíváncsi vagyok az égiszes tapasztalataitokra, de hogy a legtöbb kollégám különböző nagy cégeknél azért arra panaszkodik, hogy nagyon nehéz megteremteni az alkalmazotti körben egyfajta, ezt a Sens of Eargency magyarul talán egy ilyen jó értelemben vett félelemért, egy ilyen sürgető érzést, hogy na most alkottunk, tevékenykedünk, innoválnunk, vagy szállítanunk kell az eredményeket.

Merthogy úgy megvan az a tapasztalat, hogy ha szállítom, ha nem, azért az irodát fűtik, a laptop az működik, a fizetés meg megjön. És nehéz azt mondani, hogy nem jön meg, mert az meg munkajogi kérdés is egyben. Szóval nekem ez a vállalkozói létet juttatja eszembe, ahol kicsit hasonló módon szükség van az emberek kreativitására, és nem véletlen, hogy egyébként egész sok sikeres magyar vállalkozót ismerünk, aki erre az irányra lépett, ellenben nagyon nehéz alkalmazottból vállalkozóvá válni. Hogyha korábban tényleg csak abba a közegbe mozogtál, hát akkor nagyon sok pofon vár.

Nekem legalábbis ez a tapasztalatom.

De ha már így az égiszes tapasztalatok felé mentünk, még egy tapasztalat érdekelne itt az innovációs nagydíj kapcsán, hogy milyen képzések támogatják nálatok ezt a fajta magas teljesítményt az innovációs munkában. Mert ez tényleg egy folyamat, messziről nézve, hát itt egy tök jó gyógyszer, vagy egy gyógyszergyártási új eljárás, rengeteg árbevétel lett belőle. Biztos volt egy ötlet, és akkor kifejlett. De hogy az élet az ennél sokkal bonyolultabb, valószínűleg házon belül is. Tehát, hogy sok ember sokféle munkája, újrakezdése, zsákutcája és új büdzsé kérése van mögötte. Hogyan készítitek fel a kollégákat erre? Vagy hogyan adjuk át az egyik projekt tapasztalatait a másik projektbe?

Igen.

A probléma, amelyet el lehet követni, az tényleg ez a szegregáltság, hogy a kolléga szenved a saját műszaki problémájával, legyen az bármilyen jellegű, és ezt a szenvedését vagy a dilemmáit nem osztja meg senkivel, még a szomszéd szobában dolgozókkal sem, tehát nyilván ez egy szélsőséges eset, hogyha már a folyosón dolgozókkal sem beszélget, de ennek is vannak intézményesített módjai, akár az egyetemi kutatóhelyeken alkalmazott tíz órakor közösen teázunk, kávézunk, és mindenki elhozza a saját problémáját. Ha akarja, akkor fölírja egy frip chartra, vagy csak elmondja a többieknek, és addig, amíg elfogy a kávé, meg a tea, addig a többiek, a többiek igen hozzáteszik a saját gondolataikat, tehát ez is egy működő módszer az egész egyes szervezeti egységeinél.

Nem mondom, hogy ez kötelező, meg azt sem mondom, hogy mindenhol működik, de szerintem kutatási területen például kifejezetten előnyös, szerintem amúgy más területeken is előnyös lenne. Ilyen előadói fórumok is nálunk azt segítik, hogy az adott kolléga mondjuk jobbára sikeres projektjeiről elvégzett feladatairól beszámol, megosztja a többiekkel, és akkor a többiek tanulnak belőle, visszakérdeznek, ez további gondolatokat generál, meg van hagyományosan egy előadóversenyünk is az Egisben, ahol tényleg a legkülönbözőbb területek versengenek egymással, tehát egy gépész kolléga egy minőségbiztosítóval, meg egy kutatóval, és ezeknek a zsűrinek a feladata, hogy összehasonlítsa tulajdonképpen, hogy melyik előadásban, illetve melyik sikertörténetben látja a legnagyobb innovációt, legjelentősebb innovációt.

Még itt talán említést érdemel az is, hogy ezen az előadóversenyünkön jó pár éven keresztül a digitalizációhoz való kötődése az adott témáknak, az plusz pontokat jelentett a zsűri részéről, tehát hogy ezzel is próbálta a vállalatvezetés erősíteni a digitalizációnak a jelenlétét. Itt már előrehaladott állapotban levő vagy befejezett dolgokról számolt be az adott kolléga, az lehet, hogy egy viszonylag egyszerűbb, ilyen Lin típusú gondolat volt, hogy akkor a munkafolyamatokat úgy egyszerűsítettem, hogy 648 munkaórát spóroltam meg az adott szervezeti egységen, és akkor ezt fölszorzom, és akkor ez nem tudom, 3 millió 600 ezer forint megtakarítás, de adott esetben lehetett egy kétéves szervezeti egységeken átívelő, 150 ember kollégáját igénylő gyógyszerfejlesztési projekt, vagy annak egy része, és ezért is volt nehéz a zsűrinek a feladata, hogy összehasonlítani az egyes, hát ilyen értelemben pályaműveket, adott esetben egy műszakos dolgozó az éjszakai műszakban elgondolkozott azon, hogy ezt miért nem inkább így csináljuk, és ő ezzel pályázott.

Nyilván nem voltak milliárdos árbevételek mögötte, de hát helyén kell értékelni, hogy neki az adott szituációban erre volt lehetősége, és az adott szituációban ez a felismerés, ez lehet, hogy jelentősebb, mint az, hogy egyébként kutató kollégák, akiknek a munkaköri kötelességük az, hogy kutassanak, meg gyógyszert fejlesszenek, erre tulajdonképpen mondhatja más, hogy Istenem, majd kifejeztetek egy gyógyszert, ezért kapjátok a fizetést.

Az a nehéz egyébként, hogy nem lehet tudni, és nagyon tök jó volt ezt hallani, hogy van cégen belül egy ilyen típusú működés, hogy inspirálódva különböző területek megmutatják egymásnak egyébként, hogy mit csinálnak. Voltam én olyan gyártócégnél, ahol egy gyártási helyhez tartozó anyagtárolás megváltoztatása miatt majdnem csődbe ment a cég. Látszólag nem volt köze hozzá, és amikor végigmentünk a folyamatokon, akkor kiderült, hogy egyébként a minőségbiztosítás látta a kárát, aminek a gyártásnak a hatodik lépésénél meg a teljes szerkezetet kellett visszaküldeni javításra, ami irdalmatlan időket vett igénybe, és ezt egy hegesztő vette észre. Tehát az az érdekes, hogy a cégen belül megvan-e az a kommunikációs, meg szervezeti kultúra, hogy ez a digitalizálódó szervezet és digitális szervezeti kultúra, ez hogyha így inspirálva van, és a vezetők ebből a szempontból segítik ezt a típusú működést, akkor megszületett egy innovációs központ is cégen belül, legalábbis én most ezt.

Ez egy elég hangzatos kifejezés, de az tagadhatatlan egyébként, hogy a céges kultúra tekintetében több változás is történt az Egisben e tekintetben, amik azt gondolom, hogy támogatják az ilyen típusú tevékenységet. Tehát az, hogy a cég által, hogy mondjam, támogatott vagy elvárt viselkedésformák között szerepel az, hogy kérdőjelezd meg nyugodtan a status quót, oszd meg a tudást, működjél együtt a többiekkel, és ugye bizonyos évközi vagy évvégi értékelések akár ennek mentén is történnek, azt gondolom, hogy ez egy jó irány, tehát ez támogatja valóban azt. Amit még szerettem volna mondani, hogy azért sokat szeretünk hivatkozni a Covidra, meg egyebekre. A Covidnak van sok mellékhatása, némelyik kedvező, némelyik nagyon nem kedvező, céges kultúra esetében tagadhatatlan, hogy volt egy bizonyos időszak, amikor az otthoni munkavégzés nagyon intenzívvé vált.

És ennek még vannak - hogy mondjam

lenyomatai nyilván a vállalati működésben. És ahogy beszélgettünk vezetőtársaimmal vagy kollégáimmal, azért azt is lehet látni, hogy az egyik legnagyobb hátránya annak, hogy nagyon nagymértékű a távmunka bizonyos területeken, az az, hogy ezek a típusú közös kávézások, ahol a hűtő előtt tíz percben annyi mindent meg lehet beszélni, és olyan okos ötletek születnek, innovatív ötletek, az nagyon visszaszorult, és az viszont nem támogatja ezt a dolgot. Tehát én is próbálom ösztönözni a kollégákat, úgyhogy nekem van is kávégépem az irodában, gyertek nyugodtan, még mielőtt kezdődnek a meeting orgia az adott napon, üljünk le, beszéljünk. Egyfelől jó nyilván tudni, hogy éppen mivel töltik az idejüket a kollégák, másfelől lehet, hogy három perc után már a munkáról kezdünk el beszélni, és olyan jó gondolatok és ötletek jönnek elő, hogy azokat villámgyorsan érdemes meg is csinálni.

Igen.

Nem jó az, amikor offline-ba kell beszélgetned, amikor ráírsz, hogy de még akár ugye, hogyha chaten vagy ilyesmi, áh, bocs, most nem érek rá tíz perc múlva, meg tíz perc múlva, meg én nem érek rá, és akkor ment a levesbe az egész. A személyes kapcsolatoknak ez a típusú kialakítása vagy fenntartása nagyon fontos az innováció szempontjából.

A chatnél én is azt látom, hogy az gyors információcserére alkalmas, de komoly kreativitást nehéz belevinni. Egyébként az egyik legkurrensebb vagy legdinamikusabban fejlődő területe az irodai szoftvervilágnak, az pont a kollaborációs eszközök világa.

Igen.

Ezt itt a Future-ban mi szorosan követjük, mert része a mi tanácsadásunknak, egyébként támogatunk vállalatokat, főleg inkább kisebb kkv cégeket abban, hogy hogyan tudnak minél aktívabban közösen dolgozni az online térben is. Ezt mi onnan hozzuk, hogy mi 18-ban egyébként irodamentes cégként jöttünk létre, tehát eleve még bőven Covid előtt úgy gondoltam, hogy megvan már a kerete ennek. Nyilván azért az fontos, hogy mi is személyesen is összejöjjünk, havonta egy-két-három alkalommal különböző konstellációkban mindenképpen, de ettől eltekintve inkább ügyfélnél találkozunk, vagy inkább keressük azokat a kollaborációs eszközöket, amik meg tudják adni ezt a kicsit kávézós hangulatot. Sőt, olyan is volt, Covid alatt sokszor volt ilyen, hogy ilyen online kávézásokat meghirdettünk, és akkor picit szinkronizáltuk egymással az információkat is, meg a hogylétet is, ez nyilván emberileg is nagyon fontos.

Nálatok Miklós, a képzésnél van még egy kérdés, mert az egyik kérdés, hogy hogyan képzed az informatikus kollégákat, az szerintem ott a válasz is elég triviális lehet. De vajon hogyan képzitek informatikai eszközökből a kiszolgált területek kollégáit? Nagy hangsúlyt fektetünk az utóbbi időben az online képzésekre. Egyre inkább visszaszorult azok a típusú, hogy mondjam, hagyományosabb jellegű tantermi oktatások, ahol akár nem is nagyon lehet most már megcsinálni, hogy több száz felhasználót egy tanteremben összegyűjtsél, és akkor képezzed ki őket. Hatékonysága is megkérdőjelezhető sok esetben, másfelől sokkal költséghatékonyabb, és úgy gondoljuk, hogy effektívebb is, amikor online kurzusokon keresztül tudják ezeket célzottan elsajátítani akkor, amikor erre éppen van idejük.

Tehát egyre nagyobb a fókusz és a hangsúly az ilyen típusú képzésekre. Nyilván, amikor egy kisebb közösségnek kell valamilyen célzottabb oktatást tartani, akkor ugye 20-50 vagy akár 100 fő erejéig lehetőség van ilyen típusú szervezett tantermi jellegű képzésekre is, de alapvetően különösen informatikában az önképzés és az online képzés az az elsődleges. A nagyszámú felhasználó esetében pedig akár videóanyagokkal, akár prezentációkkal egy ilyen típusú online képzés az, ami most jelenleg, mondjuk úgy, hogy preferált.

És akkor ezeket részben magatok is készítitek a kollégáknak?

Részben magunk készítjük, részben pedig elérhetők akár olyan anyagok is, amiket az adott termék szállítója bocsát rendelkezésre, és azt gondoljuk, hogy az megfelelő minőségű információt tartalmaz.

Igazából csak azt tudom hozzátenni az együttműködő eszközök, illetve az együttműködő szervezetben, hogy a Covid idején nekünk is voltak olyan opcióink, amikor a kávézás virtuálisan az úgy történt meg, hogy van kollégánk Barcelonában, és ő elvitt bennünket sétálni.

Tehát, hogy fölvette a maszkot, szakad a família, hát körbemutatta. És miközben mi tartottuk a meetinget, és akkor megvoltak, ilyen tematikus napok voltak, hogy mit tudom én, erről fogunk beszélni, de teljesen ilyen ad hoc jelleggel.

Szervezésítés Barcelonában.

De úgy, hogy közben mindig volt egy ilyen előző része, amikor nem tudom én, Kecskeméten autózott a srác, és bemutattak egy-két látnivalót, de ugyanígy Barcelonával vagy Ciprussal. De az kétségtelen tény, hogy a személyes információcsere az elképesztően fontos. Nálunk kiberbiztonság, tehát azért mi is vagyunk jó páran, de kiberbiztonságnál nálunk ez nagyon fontos volt, hogy nem volt iroda, amikor bejött a Covid, viszont volt egy hely, vizslakutyával, az volt a mentális egészségmegőrzője, az én vizslakutyám, van egy négyéves, most már Samu névre hallgató vizsla, és ő volt a mentális egészségmegőrző. Tehát le lehetett jönni Balatonra, van egy borzasztó nagy mező, kilátással a Balatonra, és ott ki lehetett ventilálni, ezt úgy hívjuk, hogy van a ventilálás, és ez a ventilálás a Covidban nagyon sok cégnél nem tudott megtörténni, és emiatt a kollégáknak jelentős nyomás érkezett a kutatásra.

Ezt hogy lehet elképzelni, hogy hogy tudtok online mentilálni? Mert oké, beszéltetek róla, de hogy informatika oldalról, de hogy ez kutatás oldalon, ez hogy tudott megvalósulni?

A kutatás-megtermelés oldalon a távmunkavégzés az lényegében megvalósíthatatlan, tehát a legnagyobb Covid-időkben a diplomás kollégák valami dokumentációs munkákat összegyűjtöttek maguknak egy vagy két napra, és akkor otthon maradtak, mert azt otthon is lehet csinálni, de hát a gyártógép sort nem lehet üzemeltetni.

Nehezen tudom elképzelni az atombombagyártást home office-ból, tehát hogy most ezt nyilván kisarkítom, de ugyanígy egy kutatási módszertant, amikor hazaviszed a szkafanderrel együtt, hogy hívják a labort, és csinálsz otthon egy ilyen légmentes kutatóhelyet, ahol valahol kifejlesztett.

De hát ezért is van az, hogy most, amikor a távmunkavégzéssel igen sok területen élnek, én Miklóssal egyetértek eltúlzott mértékben, én azt gondolom, tehát sok területen nálunk ez nem opció, tehát hogy minden kolléga bejár és dolgozik. Tehát ez így hatékony. És én is azt gondolom, hogy olyan területeken, amelyek teljes mértékben dokumentációs terület, és tényleg azt lehet mondani, hogy minden feltétel adott elvileg az otthoni munkavégzéshez, többet veszítünk azért ezzel a távmunkával, mint amennyit nyerünk azzal, hogy kevesebb íróasztalra van szükség, meg kevesebb számítógépre van szükség, tehát hogy azok a kollégák, hogyha bent vannak és beszélgetnek egymással, akkor az nagyobb értéket teremt.

Nehéz egyébként nyilván. Eleve kevesebb iroda is van, meg kevesebb íróasztal, mint egy kolléga, tehát óhatatlan, hogy bizonyos mértékben támaszkodunk a távmunkára, eltekintve azoktól a területektől, ahol ez fizikailag nem annyira támogatott. De annak sincsen értelme, hogyha van egy közös teamsmeeting, és akkor gyertek be minek. Tehát négyen ülnek egy szobában, és akkor ugyanazt a teams meetinget hallgatják, vagy esetleg különböző meetinget hallgatnak, akkor meg nem értik normálisan, ennek nincs értelme.

Igazából akkor lenne értelme bejönniük, amikor egyáltalán nincsen megbeszélésük, mert akkor egymással tudnak beszélgetni.

Nekem még egy kérdésem van, ha bírjátok.

Persze.

Említetted Balázs, hogy 10-15 éves időtávon zajlanak az innovációk a gyógyszeriparban, és időről időre felmerül egyébként szakmai körökben is, meg úgy összehasonlítva különböző iparágak innovációs teljesítményét, potenciálját, módszertanát, hogy vannak olyan iparágak, ahol meg hónapok alatt zajlik ugyanez, vagy legfeljebb néhány év alatt. Ennek az egyik eleme az a tudásgenerálásnak a képessége, sebessége, hogy mennyi idő alatt tudom lekutatni, meg mennyi idő alatt tudom átgondolni, kidolgozni. Ha már megvan valami prototípus, mennyi idő alatt tudom felskálázni, de a másik oldala meg nyilván a szabályozás. És egyfelől azt látjuk, hogy a gyógyszeripar egy csomó olyan dolgot kitermelt az elmúlt évtizedekben magából, amitől egészségesebben élünk, nő a várható élettartam a világban, megszűnnek betegségek, nem egy, nem kettő a világban, amik korábban akár milliókat is elvittek.

Másfelől meg azt látjuk, hogy egy új felfedezésből a termékig nagyon sokat kell várni, és közben is meghalnak emberek, és sokan felvetik azt, hogy akkor ez a szabályozás így jó-e. Ti a saját személyes munkátok során mennyire ütköztök valóban szabályozási típusú korlátaiba az innovációs munkának, vagy inkább egyszerűen ez még akár adott esetben inspiráló is. A másik oldalról nyilván egy szabályozás, mint ahogy mindenféle pénzügyi korlát, ugyanúgy a szabályozási korlát is sokszor innovációkat szül, amellett, hogy sokszor megadja azt a biztonságot is a szervezetnek, hogyha én ezt végigcsinálom, akkor a bevételből is tudok részesedni.

Igen, hát a gyógyszeripar valóban egy rettentően szabályozott iparág, ennek értelemszerűen megvannak az okai, hogy mellékhatásoktól lehetőleg mentes gyógyszereket biztosítsunk a betegek számára. A gyógyszer hatóanyag nagyon nagy tisztaságú legyen, ne legyenek benne szennyező komponensek, amelyeknek adott esetben a toxicitásáról, mérgezőbb mivoltáról nem lehet semmit tudni, és ezért törvényszerűen, vagy hát előírásszerűen mérgezőnek kell őket tekinteni, és ilyen értelemben a mennyiségüket a lehetséges legalacsonyabbra szorítani. Ezt ugye, aki a gyógyszeriparban dolgozik, ezt elfogadja, ezzel együtt megérti is, ezzel együtt azért vannak olyan hatósági túlkapások, amelyeket már tényleg, hogy mondjam, a racionalitás mentén nehéz értelmezni, tehát hogy mást ne mondjak, hogy olyan szennyezőknek a mennyiségét kell minimálisra szorítani, és olyan egészen alacsonyra szorítani, amiről tudod, hogy egy szelet füstölt sonkával úgyis a százszorosát fogja levinni a szervezetébe a beteg, vagy tisztított vizet használni a technológia során, mikor úgyis tudod, hogy csapvízzel, kútvízzel, mit tudom én, milyen vízzel fogja a végén bevenni azt a gyógyszert.

Tehát, hogy te leviszel valamit egy mennyiséget X-re, miközben tudod, hogy 100 X-et fog belőle a páciens más úton belélegezni, megenni, meginni.

Ez versenyképességi kérdés is, nem? Tehát, hogy itt azért van különbség a világban különböző piacokon a szabályozás, meg a hatóságok figyelme szempontjából, nem?

Van, természetesen például arab országokban sertés eredetű gyógyszeripari segédanyagokat nem lehet használni. Tehát vannak ilyen japán piacon, tisztább hatóanyagot várnak el, mint a világ többi részén, tehát hogy vannak ilyen különbségek. Versenyképesség tekintetében azért nem annyira drasztikus szerintem a kérdés, mert az összes kompetitornak a versenyképességét is csökkentik mondjuk ezek a hatósági szabályozások, tehát most van egy ilyen kedvenc téma egy bizonyos típusú szennyezőnek az eliminálása a gyógyszertermékekből, ez 2018-19-ben lett felkapott ügy, és azóta a világ összes gyógyszergyára ezen szenved. Meggyőződésem, hogy globálisan nézve teljesen fölöslegesen, tehát hogy egészen biztos vagyok benne, hogy amikor ezzel a problémával foglalkozunk mi az Egisben szerdán 12 óra 30 perckor, akkor még van ötven cég a világon, akik ugyanazzal foglalkoznak.

Ugyanazzal foglalkoznak.

Ezzel foglalkoznak. Tehát összességében ez egy össztársadalmi veszteség, de versenyképesség tekintetében mondhatjuk, hogy közömbös, mert ők is szenvednek, mi is szenvedünk, akkor mindenkinek ugyanolyan mértékben okoz károkat, hogy végső soron van-e értelme, azt nem tudom, de azt is értem valamennyire, hogy ilyen globális, hogy mondjam, megoldást azért nehéz találni, tehát nincs az a fórum, aki azt mondja, hogy akkor ahelyett, hogy ti is ezen törpöltök, meg a másik cég is ezen gondolkozik, ezért osszátok meg egymással a gondolataitokat, azt meg nem nagyon lehet, mert hát végül is versenytársakról beszélünk.

Ez egy érdekes kérdés. Akárhová megyek, most az elmúlt egy-két évben Innovációs Menedzsment Konferencia, Vivatek Expo, bármi ilyesmi. Az Open Innovation az nagyon-nagyon forró téma, nagyon sokan más iparágakban is, de ebben az iparágban is, például a Sanofinál is, amikor kint voltam Párizsban, ott az ő standjukon is ez egy blokk volt, nem csak egy előadás, hogy ők hogyan tudnak együtt dolgozni külső felekkel, akár más cégekkel, hogyan lehet oda bekerülni ebbe a Sanofis csoportos munkába, nem tudom szebben magyarul fogalmazni. Szóval, hogy nálatok is van erre irányultság, pont ezért, amit mondasz, hogy hatékonyabban és gyorsabban megugorjátok ezeket a szabályozói előírásokat, vagy ti a belső erőforrásokból gazdálkodtok?

Nem limitált számú más céggel együttműködve azért folyik nálunk is a tapasztalatmegosztás stratégiai együttműködés, hogy ne csináljuk már azt, amire szintén millió példát lehet hozni, hogy én is kifejlesztem ezt a hatóanyagot, meg a szomszéd kerületben is, meg Lengyelországban is egy hasonló cég kifejleszti ahelyett, hogy én az A-t fejleszteném, de a B-t, a harmadik meg a C-t, és aztán utána megosztanánk erőforrásainkat, és a végén együttesen részesülnénk a profitból. Tehát, hogy vannak ilyen irányú törekvések, meg együttműködéseink is, csak ezek nem globálisan oldják meg szerintem ezt a problémát, hanem legfeljebb azt mondhatjuk el, hogy legalább a másik céggel, ezzel a partnercéggel együtt nem szenvedünk ugyanazon a problémán, hanem megosztjuk, amit tudunk, de ettől még a.

De akkor ez nem rendszerszintű, hanem eseti megállapodásokon nyugszik.

Igen.

Tehát egy n+1. cég nem tiszta, nem tudom, fogalmakkal, meg szerződésekkel találkozik, hanem ugyanúgy elölről kezdi a tárgyalásokat.

Én ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek olyan hatósági törekvések, néha azért vannak, hogy az Európai Gyógyszerügynökség együttesen próbálja kezelni például azokat a gyógyszereket, amelyek ellátásbiztonsági problémával fenyegetnek, tehát hogy csak Európai Unión kívüli beszállítójuk van például, akkor vannak ilyen összeurópai törekvések arra, hogy ezt valahogy globálisan oldjuk meg, de nem minden szituációban, tehát például ennek az említett szennyezőnek az üldözésében, ott lényegében minden cég magára van hagyatva.

Vannak egyébként ilyen gyógyszergyárak fölött átívelő együttműködések, de ezek nem feltétlenül önkéntesen, hogy a gyógyszergyárak összeálltak, és akkor mi akarunk valamit csinálni.

Lehet, hogy ilyen is van, de kevesebbel. De vannak olyan nagyobb hatósági szabályozási változások, amikor igenis akár a hatóság, akár egy a gyógyszeripar fölött álló szervezet próbál meg kialakítani egy konszenzust. Az egyik ilyen jó példa volt, hogy pár évvel ezelőtt volt az elhíresült, úgynevezett serializációs probléma, hogy minden vényköteles terméket egyedi kétdimenziós kóddal kell ellátni, és egy adatbázisba föltölteni, és ezt a patikákban ellenőrizni, hogy egészen biztosan nem hamisított gyógyszer jut el a betegekhez. Erre azt gondolom, hogy egy viszonylag jó együttműködés alakult ki a gyógyszergyárak között azért, hogy egyáltalán hogyan értelmezzük, és hogyan lehet normálisan megfelelni ennek a szabályozásnak.

Ugyanakkor pedig most egy kicsikét informatika nyelvére fordítva, egy csomó szabályozás valamilyen módon érvényes a gyógyszeripari informatikára is, és nagyon sok esetben azt látjuk, hogy ezek azért havittosak, tehát nem változnak olyan mértékben vagy olyan frekvenciával, mint amilyen gyorsasággal változnak az informatikai technológiák. Tehát egy húsz évvel ezelőtti szabályozás nyilván teljesen más technológiákat szabályozott és írt elő, mint amik most rendelkezésre állnak.

És ilyenkor tényleg vakarni kell az embernek a fejét, hogy hogyan tudja ezeket a technológiákat megfeleltetni egy húsz évvel ezelőtti állapotnak, és nagyon sokszor ez nagyon tág az értelmezésben.

A pénzügyi meg a kkv-k világában ezek a szabályozások mindig kicsivel tovább mutatnak, mert most itt van a NIS2, amit lehet szidni, meg nem lehet szidni, attól függ, hogy honnan nézzük, de hogy alapjában véve ti örültök, amikor így kijön mondjuk, most maradjunk ennél, hogy nincs kettő, most ez ilyen hangzatos. Tehát, hogyha kijön egy ilyen típusú átvizsgálás, ahol egyébként hozzá lehet húzni a rendszert, vagy át lehet gondolni ezeket a típusú dolgokat? Mindenki örültök jobban informatika oldalon, hogyha ezeket a szabályozásokat egyébként maga a piac generál valamiféle szabályozást, és akkor az lecsapódik a gyógyszergyárban, vagy pedig.

Ha ennek nem a pénzbeszedés a célja, tehát hogyha gyakorlatilag lehetetlen neki megfelelni, és tudjuk, hogyha ellenőrizni jönnek, akkor biztos, hogy meglátjuk, annak nem fogunk örülni. Ha ez a megfelelés ugye ésszerű költségekkel elérhető, és ettől jobb lesz valamilyen szolgáltatásunk, vagy valamilyen belső tevékenységünk, akkor azt mondom, hogy oké, ebben van ráció, ezt meg lehet lépni, vagy meg is kell lépni.

Különösen akkor, ha már eleve elég jól csináltad, akkor ez téged véd is, hogy mások is kevésbé jók azok.

Bizonyos szempontból ez lehet akár versenyelőny is, hogyha én könnyebben meg tudok felelni olcsóbban annak a szabályozásnak azért, mert éppen olyan az én hátterem, tehát ez lehet jó is. Úgyhogy nem fekete-fehér a kép. Mondom, azokat nagyon nem szeretjük, ami tényleg ilyen pénzbeszedés jellegű szabályozás, amiről lerí, hogy az.

Hát tudnánk még szerintem beszélgetni sokat, de az az igazság, hogy ennyi fért bele a mai adásba.

Köszönjük szépen, Balázs és Miklós, hogy nyitottak voltatok, nyitottak voltatok erre a tapasztalatcserére. Mi köszönjük a meghívást, köszönjük a lehetőséget.