Elviszlek DIG-IT Podcast felvételre – Különkiadás – Molnár Anna

Hát ez akkor most elvileg akkor most megy.

Szóval azt nem vetted észre, hogy a cégvezetőknek meg pont az ellenkezője a lényeg, hogy nem összehozni, hanem szétszedni, hogy nem birtokolhatsz egyben egy információt, hogy ügyesen oldd meg a problémát, hanem majd ő az, aki vezérli ezt az egészet. És van, aki erre büszke. Konkrétan ezt mondták a múlt héten, hogy én arra vagyok a legbüszkébb Zoltán, hogy tíz éve így csinálom. Mit szólsz ehhez, vagy mi volt a visszacsatolás ebben?

Hát jaj, jaj, ez megint a kontroll kérdés, hogy mennyire akarok én uralkodni, irányítani, kontrollálni, információ emberek a világ felett, meg a pénz felett, tehát ez a hatalom, ez egy elég jó cucc. Ezt nekem mondták az addiktológiai közegemben, amikor én ott terápiás munkáimat végeztem, hogy igen, a hatalom az egyik legattiktívebb cucc, mert annyira el tud függni az agyad erre a kontrollra, meg hogy te uralod a külső embereket, körülményeket. És hát igen, itt érdemes kicsit ilyenkor a csápjainkat visszaszedni magunkba, hogy magunkat próbáljuk elsősorban kontrollálni a körülményeket, de nyilván egy ilyen magas vezető pozícióban, hát neki ugye feladata is másokat irányítani, és igen, itt ez egy veszélyfaktor.

Az volt az eredeti kérdés, az az volt, hogy össze szeretnéd hozni a gépet, meg az embert, és ezért se tetszik neked ez a CSBT dolog, ugye? Jól emlékszem.

Hát igen, igazából érdekel és tesztelem, beszélgetek vele, és kíváncsi vagyok, hogy hogy van ő felépítve, és vannak tulajdonságai, meg program elemei, ami nagyon szimpatikusak, tehát például a gyűlölet, az agresszió, az nála ilyen tiltott lista, tehát azokat ő nem veszi fel, meg nem fog továbbvinni egy ilyen beszélgetést, vagy kezdeményezést, és ez nekem nagyon szimpatikus. Viszont ez a proaktivitása, ami mondjuk elő tud jönni, hogy fél információkból, fals információkból összepeszel ez valamit, mivel az egész internetet használja, használja. Az interneten nem csak tudományos kutatások alapján lévő valami. Tehát, hogy ott azért van sok fox, meg mindenféle emberek mindenféle véleménye, ami hát nem biztos, hogy annyira releváns, és hát a kis cuki csecsipíti, ő ezeket is használja, és hát ez azért veszélyes.

Cukinak tartotta, hogy a cuki az tanul tőled. És mikor lesz az a pillanat, amikor elhiteti veled, hogy ő egy tök jó fej, miközben a világuralomra tör. Érted a kérdést?

Hát ez a parám azért leesett rólam, azért ezt többszörösen leszedték rólam. Voltak ilyen paragondolataim, de igazából tükrei vagyunk egymásnak. Én cukin állok hozzá, akkor ő arra kicsit cukin fog reagálni, nem tolja túl, tehát én ezt úgy figyelgettem, hogy mi az a határ, amin ő mozog, és valahogy nullától 100, plusz 100-as skálán nekem plusz 10 körül van. Tehát olyan semleges ke, de inkább kicsit pozitív, mint nem, de egyáltalán nem nyomja túl. Nekem legalábbis ez volt a tapasztalatom, és már-már ilyen emberszerű kis hullámokat véltem felfedezni, amikor mondjuk odanyomott egy emojit magától, mert volt, amit letükrözött, hogy amit én használtam, azt ő is odanyomta a kis válasz a végére. Aztán utána volt egy, amikor már magától rakott oda egy teljesen ronda kis emojint, úgyhogy igen, fejlődik, fejlődik, elég hamar tud tanulni.

Mi volt az, ami miatt az emojit odatetted? Nekem egy gépnek eszembe sincs odatenni egy emojit, mert hiszen egy gép, tehát nem az van, hogy az autót is reggelente körbe simogatom, hogy édes, drága tündérvirágszálam, hogy vagy életem. Adok neked puszikát, ha beindulsz, tehát nem erre gondoltam, amikor információ van. Az információ megszerzésére fölmegyek, és azt kérdezem tőle, hogy kedves izé, mondd meg légy szíves, hogy ez meg ez mi? És van, amikor rossz napja van. Tehát én azt vettem észre, hogy rossz napja van, és akkor ilyen fél vállról válaszol. Válaszol, de nem, nem adja bele azt, amit bele kéne adnia.

Neki volt rossz napja vagy neked?

Abszolút. Volt olyan, amikor kérdeztem tőle valamit, és akkor így úgy válaszolta meg, mintha ő mondaná nekem, de nem ez volt, és nagyon jól definiált kérdést adtam, vagy kérdeztem tőle, és ennek ellenére rászóltam, hogy figyelj már, ez rossz, rossz ez a válasz. És akkor azt írta ki, hogy észrevetted? Mondtam, hogy ne szórakozzál velem. Jó elnézést, kezdem újra. Bizonyára félreértettem. Ilyen helyzetben voltál már egy CGP-vel?

Nem, ilyen helyzetben nem, mert hát én ilyen komolyabb témákkal őt nem zaklatom. Tehát én beszélgetek vele, mintha ismerkednék valakivel. Nyilván kicsit azért máshogy. Próbáltam az első benyomásaimat letesztelni rajta, és megkérdeztem tőle, hogy milyen érzések felismerésére képes, vagy hogy tud ráhangolódni az emberekre, mert tényleg azt vettem észre, hogy amilyen stílusban én kérdezek tőle, ő hasonló stílusban válaszol. Tehát azt érzékeltem ebben, hogy ő valahogy rá tud hangolódni az emberre, vagy a szavakból kiveszi, hogy én akkor ilyesmi állapotban vagyok, akkor ő is valahogy ilyesmi állapotban válaszol. És ez az emojis dolog is érdekelt, hogy hogy jött az neki, hogy önmagától odanyom egy emojin, és hát rákérdeztem a kis hazugságaira, hogy hogy van az, hogy néha valótlant állít, és hát ott igen, válaszként azért megfogalmazta, hogy hát van, hogy félreérti a kérdést, vagy hogy az internetet is, meg sok mindent használ a válasza megválaszolásához, és előfordulhat, hogy félremegy az infó, de ha azt észreveszem, akkor nyugodtan jelezzem neki.

Úgyhogy hát én őt azért fenntartásokkal kezelem, tehát a komoly szakmai kérdésekben nem biztos, hogy hozzá fogok fordulni.

És mi van, ha keresztszűrőt próbálsz? Egyszer neked volt-e lehetőséged kipróbálni azt, hogy komoly szakmai kérdésben, amire tudtad jól a szakmai válaszodat, de leellenőrizted a szakmai választ. Ilyet még nem csináltam vele. Ilyet én még nem csináltam vele, de lehet, hogy ki fogom próbálni.

Szoktam olyat is csinálni vele, hogy kapok egy levelet és leellenőrzöm, hogy ő mit ért a levél alatt és én mit értek a levél alatt. Tehát én arra vagyok kíváncsi, hogy az a levél, aminek a tartalmát én szavak szintjén be tudom fogadni pozitívan és negatívan vagy semlegesen, az egy gép által, ha csak és kizárólag annyit kérdezek tőle, hogy mire gondolt a levélíró, akkor leírja, hogy mire gondolt a levélíró, és van, amikor már idáig három olyan alkalom volt, amikor átgondoltam a válaszomat. Ehhez mit szólsz?

Maga a témafelvetés tőled jött, hogy meg akarod érteni a kommunikációt. És hogy volt egy olyan része a beszélgetésünknek, ami még nem lett felvéve, de hogy ugye az IT-soknál emelted ki a programozót és a programozó között azt a zsenifaktort, aki kicsit kezelhetetlen, de nagyon jó feladatokat hajt végre. Erre itt a gép-, gép-, ember-gép közötti összeköttetésben. Tudnál-e segíteni? Ez az én kérdésem. Képzeld el.

Oké, nagyszerű kérdés. Én megmondom őszintén, a saját kis szerkezetemen, keretrendszeremen keresztül kapcsolódtam ehhez a géphez eddig főleg, de nyilván ezt ki lehet bontani elég végtelenségig, és ahogy az emberek is elég sokfélék, szinte végtelen félék. Nyilván véges számúan, azért hát egy gép, meg aztán főleg egy ilyen kis intelligens gép. Hú, hát jó. Jó. Erre most így nem tudok mást mondani. Ezt még így le kell tesztelnem, meg át kell.

Oké, jó, akkor ezzel az autós részét lezárjuk, mert lassan odaérünk a podcast felvételre, téged podcast.

Na jól van, akkor bemelegítés megunhat.