A Fujitsu IT jövőképe

Üdvözlünk mindenkit a Digit Podcast nyári balatoni kiadásában. Személyi László vagyok, a Future-NOW vezető partnere, társam a krimiben pedig Szekér Zoltán, az OD&IT és a SailingHangar alapító ügyvezetője.

Üdvözlünk mindenkit!

A DIG-IT Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak. Először is mindenkinek vidám nyarat és sok-sok vízparti és hegyi kikapcsolódási lehetőséget kívánunk. Mi is úgy döntöttünk, hogy a mai két felvételre a magyar tenger partján, a Balatonfenyvesi Jacht Club Hotelben kerítünk sort, hogy utána egyből kipihenhessük a fáradalmakat. Merre tart az informatika világa, mennyire kell ezt előre látnia egy gyártónak, és mennyit oszt meg mindebből a vevővel. Milyen gyakran kell ránézni egy felhőstratégiára, mit adott az MI a tárhelyszolgáltatásoknak.

Garantált ma sem fogunk unatkozni, Zoli. Vendégünk Wieder Máté, a Fujitsu regionális értékesítési vezetője és Sebestyén Péter, a Fujitsu értékesítési tanácsadója.

Üdv újra itt a DIG-IT Podcast stúdiójában.

Üdvözlünk mindenkit!

Köszönjük a meghívást!

Sziasztok!

Azt hiszem, ma sok új magyarítást kell majd találjunk, on-prem multicloud, on-demand cloud, szoftver, diffined cloud, már most kezdjetek el gondolkodni ezeken, de addig is egy bemelegítő kérdés. Milyen IT irányokat láttok a következő két-három évre nézve, és ti magatok milyen forrásból szereztek ehhez információt? Például a saját belső források elegek ebben a témában?

Majdnem.

Kezdem. Igyál csak nyugodtan. Az irányokat egyébként elég könnyen megkapjuk, abból kifolyólag is, hogy sokat járunk nemzetközi szinten nyugat-európai konferenciákra, és általában azt tapasztaljuk, hogy ami ott hype, az körülbelül egy két-három-öt év múlva lesz itthon. Emiatt van egy nagyon pici ilyen shift, vagy csúszás, bocsánat, magyarítunk. Ami nem is feltétlenül baj szerintem, de az mindenképpen egy könnyebbség nekünk, hogy elég ránézni a nyugati példákra, és körülbelül az várható egy kisebb csúszással itthon is.

Két rendezvényeteken voltam, és mind a kettő más célcsoportot szólított meg. Az egyik a bajnokok Reggelije volt, a másik pedig a Péter-féle HRP-s bemutató, ahol Microsoft és Fujitsu egy szoftverkörnyezet egy olyan megoldását hozta elő, ahol a felhőből való leköltözés, vagy a párhuzamos működés, vagy csak a földi kiszolgálás is meg tud valósulni. Itt most milyen irányokat látok? Tehát, hogy mi az a trend, ami oké, hogy 3-5 év múlva érkezik be, de hogy azért most is van valami, ami irányba mozgolódnak, és én azt látom, hogy nagyon sokan elkezdtek visszajönni a felhőből. Igaz ez?

Igen, illetve azt tapasztaljuk, hogy ilyen helycsere, tehát aki nagyon földhözragadt volt, az most kifelé mozdul, és aki meg csak kint építkezett, az visszajön, tehát hogy hibrid, de hogyha irányokat kellene, akkor én gyorsan bele is vágnék 4-5 témával a közepébe. Az egyik, ugye említettétek, a magyarítása a szoftver define, nevezzük szoftveresen definiált adatközpontoknak. Ezt mindenképpen a mi anyacégünk is úgy látja, hogy a következő évek trendje, az az, hogy nagyon sok helyen inkább a fizikai storage-ok helyett, tisztán x86-os szerverekkel kiépített infrastruktúra, tehát hogyha gyártás szinten valamire kell összpontosítani, akkor az most sokkal inkább a szervertermék, mint olyan. Másrészt azért az adattárolás területén is látszik egy olyan mozgolódás, hogy a kis és közepes vállalatoknál, belépő szintű storage-oknál egyre inkább a rugalmasság a szempont, tehát hogy minél több protokoll legyen támogatva, és minél általánosabb célú tárolóeszközöket lehessen választani, másrészről pedig az informatikai biztonság, ami egy picit a NIS2, mint olyan, illetve a mentésarchiválás átalakulása egy kicsit fejlettebb, felkészültebb visszaállítási mentésből való visszatöltési felkészülésnek köszönhetően azt látjuk,

hogy az adatredukciós technológiák, amik egy pár éve sokkal nagyobb divatot képviseltek, tehát deduplikáció, tömörítés, ez inkább kezd a háttérbe vonulni, és vagy egyrészt ezt megoldjuk mentőszoftver szintjén, vagy pedig amiatt, hogy minél gyorsabb reagálású bekapból való visszatöltésre készülünk, ezért ezeket inkább kiváltjuk, nyers társ.

Máté, te ugyanilyen trendeket látsz, ugyanazokra a konferenciákra jársz, hogy ezeket a forrásokat még ne engedjük el.

De azért a Digit Podcastnak van egy sajátossága, tehát azért mi már voltunk úgy konferencián egyszerre, egy időben, hogy a Laci volt a műsorvezetője a Fujitsu rendezvénynek.

Igen.

Előfordult ilyen, így van, nagyon élveztem a történelemben.

Nagy arcok jöttek, azt hadd mondjam el rögtön, hogy ha már rajtad ilyen dzseki van, hogy azon az úriemberen, aki ott többek között előadott volt egy Fujitsu-logós sneaker, nagyon diszkrét, szürke Fujitsu-logós, fehér sneaker, az nagyon menő volt.

Figyelj, lassan nekünk is kell csinálnunk digit podcastos pólót a vendégeknek.

Nagyjából hasonlóan, igen, a Peti főként technológia vonalon műszaki szakemberekkel beszélget, mondjuk azt, hogy a piac szereplőkkel. Én azt látom, azt tapasztalom, például a legutóbbi beszélgetésünkhöz képest, amikor arról beszélgettünk, hogy nem annyira tudatosan készülnek a szervezetek arra, hogy mire szeretnének berendezkedni az elkövetkezendő négy-öt évre. Előjönnek olyan kérdések, vagy olyan interakciók ezektől a szervezetektől, vezetőktől, hogy nekem biztos, hogy a felhőben van a legjobb helyen, vagy annak a szolgáltatásnak, vagy annak a működésnek a felhő az egyetlen útja-e, vagy kell ebben egy kicsit gondolkodnom, hogy megtapasztaltam, milyen egy áramszünet, és hogy milyen az, amikor miniszterek hívogatnak, hogy miért nem működik.

Tehát, hogy elkezdik feltenni maguknak szerintem ezeket a kérdéseket, és ezért ez sokkal komplexebben, inkább ilyen hibrid megoldás felé indulnak el. Sokan megtapasztalták, hogy a felhő amennyire skálázhatóan rugalmas, költségben nem biztos, hogy olyan hatékony. Ki vagyok egy kicsit szolgáltatva, amikor egy-egy felhőszolgáltató év elején az inflációval megerősített áremelkedésről megkapom az értesítőt. Tehát azt gondolom, hogy próbálja mindenki azokat a kockázatokat csökkenteni, aminek eddig meggondolatlanul kitette a saját szervezetét, és próbál olyan megoldásokat keresni, most nem akarok előrehaladni, de ami mondjuk az én hatékonyságomat és eredményességemet még jobban tudja növelni, legyen az valamilyen automatizáció, mesterséges intelligenciával kiváltott feladatok, és az emberi humán erőforrás pedig tudom más olyan feladatokra allokálni, amivel további eredményességet tudok előidézni.

A kettő dolog nagyon fontos. Az egyik, hogy itt említetted ezt a mentőszoftvert, és akkor most így korábbi vendégeinket szeretném idézni, hogy azért itt volt egy Tekero nevezetű cég, aki kifejezetten mentéssel foglalkozik. Te is említettél most egy olyan mentési megoldást, ami gyakorlatilag ehhez a mentési tervhez tartozó visszaállítási időket tudja. Ez egy sajátja a Fujitsunak, vagy ezt hogy kell elképzelni? Tehát, hogy mit tudom én, van a piacon egy csomó mentési szoftver, most akár a Techero, akár az Acronis, de hogy ez a Fujitsu mentési megoldásaiban ez hogy működik. Ez az egyik kérdésem. A másik kérdésem, hogy jellemzően hogy látjátok, hogy mennyire van IT stratégia? Tehát amikor azt mondjuk, hogy elfogyott a hely, meg skálázhatóság, meg pénzügyi kérdés.

Ugyanez a vezető akkor, amikor a felhőbe ment, akkor tudta, hogy mekkora adatmennyiséggel fog növekedni havonta, naponta, évente a cége.

Ugye egyrészt, hogy a portfóliónkban a mentés archiválása az egy nagyon erős terület. Tehát hogyha kellene hirtelen gyorsan mondani egy területet, amiben tényleg piacvezető módon részt veszünk, az a mentésarchiválás mindenképpen. Egy másik kulcsfontosságú dolog, hogy a Fujitsu, mint gyártó, az továbbra is nagyon erősen hisz a szalagos technológiában. Tehát hogyha a terabájt per dollár, vagy euró, most tök mindegy, alapon nézzük a költségét a tárolásnak, mentési terheinek, archiválási terheinek, akkor még mindig azt látjuk, hogy megbízhatóságban és költséghatékonyságban mindenképpen, egy szalagos technológia, ami kifizetődő hosszú távon. Itt természetesen a nagyobb adatmennyiségekről van szó, és hogy ezt hogyan tudjuk úgy integrált módon beépíteni a portfólióba, hogy az összes ismert nagy mentőszoftver gyártó termékéve.

Natív módon ezek az akár célhardverek, tehát plience-ek, akár referencia architektúrák, vagy testreszabottan épített mentési infrastruktúrák úgy tudjanak beilleszkedni az adott ügyfélnek a mentési rendszerébe, hogy minél több terhet levegyen a mentési megoldásnak a válláról, és minél költséghatékonyabban tudjon működni ez a fő célkitűzés.

Ahogy Peti is mondta, szerintem, ha a portfóliónkból meg kellene nevezni egy területet, akkor tényleg az az adattárolás és kötőjelentés archiválás az, amiben azt gondolom, hogy tényleg erősek és piacvezetőek vagyunk, nem csak Magyarországon, hanem mondhatom azt, hogy a régióban is, és nagyon jó tapasztalatokkal, referenciákkal rendelkezünk. Annak tekintetében ez azért egy kulcskérdés, mert nemrégiben volt például pont egy olyan beszélgetés, ahol a Peti is ott ült az asztal másik oldalán, és egy európai államigazgatási szervezetnek az adatállományáról beszélgettünk, ahol például napi egy terabájttal nő az adatállomány, napi egy terabájttal, és a kérdésedre válaszolva, hogy itt azért már olyan mértékű növekedés tapasztalható, hogy az óriási kockázatot jelentene, egy vezető nem kalkulálna ezzel előre.

Vannak Magyarországon is olyan államigazgatásihoz kapcsolódó szervezetek, ahol olyan mértékű állománynak a digitalizációját végzik robotok automatikával, hogy az üzletmenetet korlátozná, hogyha a vezető nem számolna azzal, hogy az ő tárkapacitása mikorra fogy el, és hogy az hogyan strukturálja a beszerzéseit. És ehhez kell persze, hogy legyen egy olyan gyártó, meg egy olyan partner ebben a láncolatban, akivel ezeket jól előre lehet kalkulálni, esetleg készletezni, az esetleges üzemeltetés támogatásra is megfelelően fel vannak készülve, de sok esetben az is sajnos előfordul a mai napig, hogy ez nem egy fő kérdés egy IT stratégiának a tervezésében. És IT stratégia, azt gondolom az utolsó kérdésedre is válaszolva, hogy szerintem ma már mindenhol van.

Ami nagyobb probléma szerintem, hogy azt gondolják, hogy az IT biztonság az az IT stratégiának a része, pedig az egy teljesen különálló fejezetnek kellene lennie egy különálló könyvben, és ez okoz némi differenciát a szervezeteknek a működésében sajnos.

Ehhez én is tudok kapcsolódni. Szokott visszatetszést kelteni, amikor menedzsment megbeszéléseken azt találom mondani, hogy ha már egy éve létező ez a stratégia, akkor az már elavult.

Én azt gondolom, hogy a döntéseinknek a szavatossági ideje az rohamosan csökkent az elmúlt években, évtizedben, ami azt jelenti, hogy hamarabb újra meg kell hozni ugyanazt a döntést egy adott témában, meg kell látogatni, hogy szépen magyarítsam ezt az angol kifejezést, ugyanazt a döntést. Ez nyilván nem egy népszerű dolog két okból sem. Az egyik, hogy plusz erőforrás vezetői részről egy stratégiát újra felülvizsgálni. A másik meg, hogyha mondjuk fél évvel ezelőtt azt mondtam, hogy irány a felhő, most meg azt mondom, hogy hát csak félig, egyébként félig meg jöjjünk vissza, akkor mit fognak mondani az alkalmazottaim, hogy értek én ehhez, hogy össze-vissza beszélek, hogy akkor mit kell csinálni.

Tehát ezen először is mentálisan kell végigmenni, ha már itt egy ilyen vitorlázós helyen vagyunk, ahol mentális dolgok is elő szoktak fordulni. Én azt gondolom, hogy ezt egy nagyon kemény lecke árán szokta megtanulni a legtöbb vezető, hogy bizony föl kell vállalni ezt is, hogy nem láthatunk mindent előre, akár egy évre sem.

Azt tudjuk vállalni, hogy mindig figyelünk magunk köré, és újra látogatunk olyan döntéseket, amit újra kell átadni.

Azt szeretném ehhez hozzátenni, hogy azért nagyon sokszor a legnagyobb problémát az okozza, hogy a döntést nem hozzuk meg. Tehát most oké, hogy meg kell hozni egy olyan döntést, hogy eddig elmentünk a felhő irányába, de most meg vissza kéne jönnünk, de hát van egy ésszerű határ a tervezésben, ahol a vállalható kockázat, mint olyan, megjelenik. És a vállalható kockázatban, hogyha eddig nem tudtam tervezni, hogy egy terabájtra fogok menni éves szinten, vagy havi szinten, és ez változott, mert közben nőtt a cég. Tehát miért csinálom az IT stratégiát? Azért, hogy ki tudja szolgálni a cégnek a folyamatait. Miért innoválok? Azért, hogy valamit jobban, gyorsabban, nagyobb hatékonysággal tudjak előállítani, szolgáltatni, csinálni.

De ebben a változáskezelést, amit meg csak szervezetfejlesztés esetén, ha már itt sailing hangáris vitorlázás. Szervezetfejlesztésben jön csak elő, hogy hogyan kezeljük a változást, a változást az IT stratégiához mikor kezdjük el kezelni, amikor bejön egy Nis2-es törvényi szabályozás. Nem tudom, hogy egyetértek-e vele, tehát én most csak ilyen eszmefuttatásban gondoltam, hogy végiggondolom.

Vagy akkor sem, mert akkor azt mondjuk, hogy gyorsan kijelentünk öt embert a szervezetből, és akkor már rögtön megosztottuk.

Igen, igen, igen, igen.

Igen, a Zoli rákapcsolódott, a felfogás hiányzik itt. Erre a niche 2-re is egy szükséges rosszként tekintünk, holott pedig bele kell rakni az elején x időt, x energiát, és utána valamit kell azzal foglalkoznom, amit pedig ugye te mondtál, hogy kell azt üzemeltetnem, tehát egy üzletfolytonossági tervet, ezt tök jó, hogy megcsinálok egyszer, de a szervezet is folyamatosan változik, a folyamataim is folyamatosan változnak, azt bizonyos időközönként újra kell vizsgálni, le kell tesztelni, tehát ez nagyon fontos, tehát nem az, hogy leírom, hogy leteszteltem, és berakom a fiókba, és amikor még tényleg éles helyzet van, akkor senki nem tudja, hogy mit kell csinálni, de hogy sajnos ez a fajta hozzáállás nagyon-nagyon-nagyon sok.

A kkv szektorban főként nagyon sok vezetőnek a fejében hiányzik. Hát ez a digitális reziliencia lenne, tehát mondjuk ezt úgy tudnám elmondani, hogy most éppen lemegyünk a Balatonra, rohadtul fúj a szél, amire nem számítottunk, hoztál-e dzsekit? Tehát, hogy a reziliencia az, hogy fölkészültél olyan helyzetekre, ami jöhet úgy reálisan. Nyilván egy atomháborúra nem biztos, hogy fel tudsz készülni, de talán nem is akkora esélye van, mint egy kibertámadásnak, ami mondjuk így csak a hetek kérdése, hogyha őszinték vagyunk bármelyik vállalatnál. Na most térjünk vissza egy picit a számok kérdéséhez. De azt olvastam az EU statisztikáiban, hogy Magyarországon nagyon kevés a felhőhasználó cég, állítólag ilyen 20 százalék körül mozog, tehát minden ötödik cég, és egyébként az EU átlaga meg 34 százalék.

A legjobb skandináv országok egyébként a legjobbak, Dánia, Svédország háromszor ennyi, tehát hogy 60 százalék feletti a felhőhasználók aránya. Az egyik kérdésem, hogy hihetünk-e ezeknek, tehát az ügyfélkörben, meg a piacon általatok látott esetben valóban ekkora a különbség a furicu különböző piacai között, meg Magyarország között. És ha már felhő, akkor ugye többek között veletek is, de más adásban is el szoktunk menni odáig, hogy erről beszéljünk, csak egy dolgot néztünk még meg, nem ástunk a mélyére még egy dolognak, a hibrid felhőnek.

Mit értünk ezalatt cégvezetői szemmel?

Tehát most nem az IT mérnöknek a szemüvegén keresztül, hanem aki mondjuk megpróbálja értelmezni az ő IT stratégiáját, mert a cégének az IT-s kollégák és tanácsadók által készített IT stratégiájában ezt a fejezetet, hogy hibrid felhő, akkor azt hogy kéne neki elképzelni, és milyen fejlesztések látszanak most, ha már trendekről beszélünk, merre fejlesztik itthon a jobb és előrelátóbb kkv-k magukat.

Én azt gondolom, hogy nem ilyen rossz a helyzet a számok tekintetében. Tál Péter kollégámmal szóba került az imént a szoftveresen definiált adatközponti be.

Ő szokta mondani, hogy ő azt a statisztikát szereti, amit ő hamisított meg, ami egyébként egy tök jó mondás. Ha azt vesszük, én lépten-nyomon találkozom már KKV oldalon is, de a nagyobbakon is, ahol legalább M365 van. És ha azt mondjuk, hogy ez már egy felhő, hiszen felhő, akkor ő már hibrid felhasználó valamilyen szinten, tehát mondjuk az irodaautomatizálás, a videokonferenciák bonyolítása, az e-mail, a vállalati e-mail kezelés minimálisan legalább felhőben lévő infrastruktúra. Ilyen szempontból szerintem sokkal nagyobb az arány. Az egy más kérdés, hogy hogyan definiáljuk, hogy mikortól mondjuk egy cégnél, hogy ő erősen felhasználó, tehát mondjuk amikor már szakmai rendszereket is kivisz, lehet ilyen, de ahogy említettem, ez a statisztikának az alapkövén múlik, hogy milyen statisztikát szeretnénk megmutatni.

Van egy picit szerintem kényszerpálya is, tehát azért, hogyha itt a Microsoft oldalát nézzük, vagy akár az SAP-t, mondjuk az nem egy tipikusan kkv-s oldali infrastruktúra, de ott vannak olyan kényszerpályák, ahol egyszerűen olyan nincs is más választása, mint elindulni a felhő felé, de én azt gondolom, hogy van egy olyan méret is, ahol egyszerűen nem éri meg helyi infrastruktúrát, vagy ha csinál is, akkor az egy szűk termékkör, ahol tipikusan arra jó, hogy akár a négy node, vagy az 5 node alatti kisebb ilyen, mint például az Agersteck esetében egy picikét módos környezet, ahol már hibatűrő módon, magas rendelkezésre állással, de mégis helyi adatközponttal ki tudja ezt alakítani, de ezekben a méretekben nagyon sokszor indokolt lehet, hogy ő felhőben lesz, vagy marad, vagy odamozdul.

A nagyobb méret az már ettől egy picit azért összetettebb kérdés, hogy ott milyen egyéb szempontok is jöhetnek be, de nem akarok nagyon előreszaladni ebben.

Majd Máté előreszalad.

Ha szét akarnám trollkodni, akkor megkérdezném, hogy van-e a Fujitsunak olyan NASA, amit rá lehet kötni a PS-re, merthogy nyilván egy pár kkv vezér ott tárolja a mentést, de ez csak széttrollkodás szempontjából volt érdekes.

Tehát, hogy a PS-re.

Igen, tehát, hogy a PS a hálózati eszköz, amire rákötsz egy NAS-t, és akkor odamentesz. Tehát, hogy ennél szofisztikáltabb megoldásaid.

Ezt le sem merem fordítani, mert még megértik és vérlázító lesz.

Nem kell, ezt már szerintem értik. Tehát, hogy beletartozik-e a statisztikába, szintén csak ilyen szétrohkodás jelleggel a Gmail.

Lehet, hogy ezért nincs Magyarországon felhő, aztán ebben sokkal okosabbak, és megoldják úgy, ahogy te az előbb bárhol.

Bocsánat, a statisztikához visszakanyarodva, csak még mielőtt elfelejtem, tehát hogy volt egy ilyen, emlékeztek, amikor divatos lett az, hogy Open Source, vagy legalábbis mondjuk ingyenes, de Opensource operációs rendszerekkel üzemeltetett infrastruktúra, és sok helyen én is dolgoztam ilyen helyen, akár vékonyklienses környezettel, vagy olyan lebutított pécékkel, ahol tényleg csak egy távoli asztali környezet indul el, valamilyen beépített Linuxszal indultak el a munkaállomások, és akkor statisztikailag mondhatjuk, hogy ez a cég open source alapokon működtet. Az egy dolog, hogy mindenkinek a Windows Desktop jön be a második perc végén, amikor már fölcsattant az RDP klienssel, de a kliens operációs rendszer az Linux, tehát igazából linuxos az infrastruktúra, úgyhogy ilyen szempontból tényleg felfogás kérdése, és az, hogy most NAS, meg PS, meg nem tudom én, az árukeresőn nézünk majd winchestert, ami megfelel ennek, az igen, az túlmutat ezeken a kérdéskörökön.

Mindig azt gondolom, hogy nincs lejjebb, de a Zoli erre mindig rácáfol, amikor beszélünk. Egy hasonló példát tapasztaltam meg egyébként is pont az elmúlt pár hónapban, hogy itt ehhez kapcsolódik talán az, hogy ki mennyire tudatosan látja ezt a feladatot, hogy hol látja, és hogy talán főként ebben a KKV szektorban, talán azért, mert egy olyan megfoghatatlan dolog most az égen, vagy most ez hol vagy, most ez mi, hogy most kirakok adatokat. Ugye ez az adatbirtoklás és ez a birtoklási vágy itthon is nagyon népszerű, és hogy adott tényleg egy jó eredményes KKV szervezet, ami - nem akarom mondani a tevékenységét, de hogy 10-15 fős létszámmal üzemelnek. Semmi nem indokolja, hogy Office-tábla mindenki egy irodában üljön, de mivel a drágák a különböző felhőszolgáltatások, és a havernak van egy IT üzemeltető cége, aki ingyenes Office 97-et telepít föl, ami tök jól működik és tudja mindenki használni, és nem kell vásárolni licencet.

Nyugtass meg, hogy nem floppy rohadt embert telepítenek.

Azon se csodálkoznék. És ugye asztali gépek vannak, és cserébe, ha nincs internet például, akkor nem dolgozik senki. Ha nincs áram, akkor sem dolgozik senki, mert otthonról nem tud senki dolgozni, nincs mivel, meg nincs min. Tehát nincs olyan platform, vagy éppen valaki beteg, akkor ő is bemegy dolgozni, és ugye kockáztatja azt, hogy a következő héten mondjuk az egész csapat beteg lesz. Tehát, hogy én nagyon várom, hogy ebben az irányban is mikor jön el az a pillanat, amikor a felhőre nem úgy gondolunk, mint egy szükséges rosszra, amitől nekem félnem kell, és nem csak azt gondoljuk, hogy hú, most rövid távon nekem csak havi ennyibe fog kerülni, és akkor tényleg olcsóbb, mintha megvennék egy földi infrastruktúrát, hanem akkor azokat a kérdéseket is feltesszük ilyenkor, hogy oké, de mondjuk használok egy share pointot, mondjuk a legnépszerűbb terméknél maradok, de egy egészségügyi szolgáltató vagyok, és hogy mindenféle táblázatot adatokkal oda fölrakok.

Ez hol van? Erre nem is gondolok. Vagy ugye a Gmail szóba került, hallottam olyat is magánegészségügyi szektorról, milyen jó, mert ingyen van, és akkor azon tudunk levelezni.

Ez mind semmi, de van hozzá tárhely is.

Igen.

Igen, és sokan nem tudják, hogy ez is felhő, tehát szerintem a statisztikába az értelmezési kérdések is belejátszanak. Egyébként, hogy ne csak az e-mailezőket, meg a nem 365-öt hozzuk mindig. Ugye nálunk a Future-nál van egy alapszolgáltatás a tanácsadási üzletágban, hogy feladatmenedzsmentben, meg folyamatmenedzsmentben fejlesztjük a cégeket, és ez általában együtt jár azzal, hogy a táblán, meg a jegyzetfüzetben, meg akár Excel fájlban az ügyvezető gépén tárolt feladatokat egy kicsit decentralizáljuk, meg rendszerbe, folyamatokba szervezzük, amihez általában egy felhő alapú eszköz társul. De azt nagyon fontos hozzátenni, és bízom benne, hogy minden hasonló cipőben járó tanácsadó kolléga ezt is hozzáteszi, hogy ezzel az is jár, hogy valóban, hogyha ott valami leállás van, vagy nem érem el az internetet, akkor alapesetben nem látom a következő feladatot, meg nem tudom, hogy megtörtént-e a másik által az adott lépés elvégzése, amíg vissza nem tér az információs hálózat.

Tehát, hogy ezek nagyon fontos üzemeltetési, vagy inkább azt mondom, hogy üzletmenet-folytonossági szempontok, amire van megoldás, csak föl kell tenni a megfelelő kérdést, hogy jó ez így?

Hogy látjátok, Béláim, hogy maguk a vezetők, vállalatvezetőknek melyik százalékát kéne még jobban edukálni ezekben, amikről mi itten beszélünk.

Száz az jó válasz?

Nem.

Negyvenkettő olyan kevésnek tűnik ebben az esetben.

Merthogy szerintem ez tök fontos. Tehát, hogy hányszor van olyan megbeszélésetek, ahol új dolgokat mondtok el. Tehát ilyet, hogy üzletmenet-folytonosság. Ez szerintem tökre nem, nem tudom, kérdezem.

Hát figyelj, nagyon sokszor tapasztaljuk azt, hogy ülünk egy teljesen mindegy egy nagy szervezetnek a vezetőjével, és ő maga elmondja, hogy neki az a fájdalompontja, hogy nem voltak arra felkészülve, hogy egy 80 éves elektromos kábel az egyszer csak el fog szakadni, ami 30 éves és elpukkan, és hogy nekik nincsen arra megoldásuk, hogy a szerverek máshonnan kapjanak akkor betápot.

Pedig jó test a lényeg.

Igen, hadd ne mondjam, hogy talán a legelső szempontnak az üzletmenet-folytonosságot tenném, ha én dönthetnék ilyenekben, csak hát nem olyan a szabályozói környezet, hogy ezt feltétlenül képes előírni, és innentől kezdve viszont valóban a vezetői kvalitáson múlik.

Ebből a szempontból itt van a NIS2, amiben viszont pont ugyanerre van egy megoldás, és ezért jött elő, és nagyon fontos lenne az, hogy az osztályokba való sorolás, az egy, kettő, három, a három esetében azt mondjuk vegyük komolyan, hogy ahhoz már tényleg tartozik egy ilyen audit jellegű tevékenység felülvizsgálat, ahol ezt a stratégiát, amihez eddig nem nyúltunk, meg betettük a fiókba, azt minden évben büntetlenül elővehetjük, leporolhatjuk, és csinálhatunk belőle egy V2-t, és betehetjük újra a fiókba, ha ez a cél. De hogy mi van, ha nem ez a cél?

Ez szerintem egy egész adást meg fog érni nekünk ez a kérdés így önmagában, de hogy ennyi szakmaiság után most azt hiszem, hogy itt az idő, hogy feltegyünk egy személyes kérdést, és próbáljunk egy kicsit lazítani is, nekünk is jót fog tenni.

Emlékeztek, legutóbb miről kérdeztelek benneteket?

Kedvenc város? Pontosan, nagyon jól vágja. Na most egy hangyányit tolódna a kérdés, mert ugye itt vagyunk a Balatonnál, hogy jöjjenek a falvak.

És hogyha már itt vagyunk Balatonfenyvesen, van-e kedvenc balatoni, vagy akár dunántúli falvatok? Zoli.

Én kezdjem?

Aha.

Te mindig más kezdjél.

Nem, nem maradt gondolkodni időm. Na, hát nekem van. Úgy hívják, hogy Teleki. Ez egyébként itt van, nem messze Fenyvestől. Nincs 20 kilométerre, Somogy megye szívében van, és édesapám ott született. Egészen konkrétan. Tehát én így a családnak a dél-balatoni része az idevalósi.

Még gyermekkori éve.

A bátyámnak, illetve a nővéremnek gyermekkori évei kötődnek ide. Én pedig, hát mivel van ez a 30 éves vicces korkülönbség köztünk, nekem már nem, de hogy igen.

Ha már így Balaton környéke, nekem Zánka jutott eszembe, az mondjuk így a kicsik közé tartozik, és abszolút jó emlékek, tehát Zánka volt az a hely, ahol szinte gyerekként először voltam gyerekekkel együtt, aztán később már félig felnőttként felügyeltem gyerekeket, aztán utána kötődök oda valamilyen szinten tánc sportban is. Nagyon sok következő szezonális versenyek Zánkán kezdődnek, és olyan szimpatikus hely nekem, hogy megtalálható minden. Vannak neki csendes részei, a fesztiválokban is azért elég aktív, tehát ha a balatoni kisebb helyet kellene mondani, akkor nekem Zánka.

Most én maradtam akkor.

Ühüm.

Nekem Csopak, az északi parton, Veszprémhez közel, én főként az északi partot ismerem jobban. A déli parton nem vagyok annyira bejáratos, de ezen ma is segítünk egy kicsit.

Igen, igen. Egyébként a kedves párom ő Somogy megyei, úgyhogy sokat járunk errefele, úgyhogy az utóbbi négy évben azért volt lehetőségem ezt a lemaradásomat behozni. De Csopak talán nekem is azért, mert kedves gyermekkori élmények kötnek hozzá. Szerintem első alkalommal is ott tapasztaltam meg, amikor még nem voltam ilyen magas, meg széles a Balatonnak a szépségeit, meg nehézségeit. Úgyhogy gyermekkoromban nagyon sokat jártunk le oda a szülőkkel strandolni, és ez talán így a mai napig is megmaradt nekem.

Nekem a borkóstolásokra jutott.

Igen, Csopakkal én már Merlot formájában találkoztam először leginkább.

Egy másik nagyapám vállalatnak volt egy időben évente ott megrendezett eseménye, ami általában így ért véget, hogy vacsoráztunk. Nekem egyébként Nemesvámos jutott elsőre eszembe, mert nagyon kedves emlékem kötődik oda, voltunk ott biciklis nyaraláson a családdal. Az egy viszonylag kevésbé ismert falu, mert úgy kiesik, de egyébként a Veszprémtől nyugatra a Felvidéken menő kerékpárút mentén található, tehát hogy nagyon könnyű ott fölpattanni a vicére, jobbra a Veszprém balra, meg Nagyvázsony. Köszönöm. És amúgy egy tök kedves, cuki falu, iszonyú tiszta, hatalmas zöld felületek, játszótér, és minden adott volt egy ilyen családi dologhoz. A másik meg, amit még úgy szeretek, így kedves emlék, az szintén Somogy megyében van Szakcs, mert ott az egyik tanárom, egy statisztika tanárom nőtt fel, és aztán így családi nosztalgiából elkezdett ott fölvásárolni szőlőket, meg pincét, és akkor így csinált egy kis birtokot, meg vendégházat, meg ilyesmit.

Úgyhogy egy időben gyakran jártam arra is, mert régen volt.

Na most a Digit Podcastban időről időre beszélünk pénzről, szinte minden adásban valójában.

Milyen forrásból mennek ma projektek, amikben mondjuk ti is dolgoztok, vagy szállítotok. Van-e már megint pályázati forrás, vagy vannak-e nagy beruházások, amelyeknek alárendelve zajlik egy tárhelyberuházás is, vagy minden sporadikus, meg éppen, ami van, kis nyereség vagy tőke, abból úgy fogukhoz verve a garast ruháznak be cégek.

Az én tapasztalatom az az, hogy most általánosságban feladatra van forrás elkülönítve, és sajnos sokat tapasztaljuk, tapasztalom, hogy szörnyen hangzik, de valami bajnak be kell, hogy üssön ahhoz, hogy a vezetőkben megszülessen, vagy a pénzügyi vezetők kellőképpen ráébredjenek arra, hogy erre bizony pénzt kell áldozni. Elhisszük, hogy az informatika nagyon sok pénzt el tud venni egy nem feltétlen informatikából profitáló vállalat életéből is, de ha azt vesszük, hogy most már a digitalizációval, minden fontos üzleti folyamat az informatika támogatásával valósul meg, és alig vannak tényleg olyan munkafolyamatok, amihez nem kell valamilyen számítási vagy tárolási teljesítmény.

Vagy adatátviteli, stb.

Vagy adatátviteli, ezért igazából nem is értem azokat a kifogásokat, hogy miért kerül sokba az informatika, hiszen most már az apparátus is mögötte egyre nagyobb erőforrásokat igényel.

Ez a kérdés, hogy azt föltesszük-e, hogy miért, vagy mennyire sokba kerül, ha nincs megfelelő informatika.

Igen, az a nehéz ebben, hogy 2009-es kutatásban volt benne, hogy az adózott árbevételhez képest az informatikai költség az, hogyha egy százalék alatt van, tehát 0,5 és 1 százalék között van, az a vállalatra egy halálos ítélet. Ha 1 százalék és 2 százalék közé esik bármi, akkor az a megmaradtunk a piacon, és hogyha 2 százalék fölött van erre a költés, akkor pedig piacvezetők lesznek.

Ez a mikori kutatása?

2009-ben.

Azért mondom.

Ma már úgy sejteném, hogy nagyobb százalékokról beszélgetünk.

Nagyjából az arányok megmaradtak.

Az arányok megmaradtak. Én azt látom legfőképpen és kiegészítve ezt a gondolkodást, hogy ha van most már egy AI nevezetű fekete dobozunk, ugye, mert még az AI-t ezt még nem tudjuk feltétlenül mire használni, de például a Miskolci Egyetemen voltam a múltkor szintén egy előadáson, ahol AI-jal kapcsolatos megoldásokat mutattak be. És hogy folyamatra és gyártásra mutattak be olyan példákat, ahol az úriember a gépészeti, vagy mi ez a gépész tanszékről jött, beírta, hogy készíts egy négy sebességes manuális váltót. És ezt az AI hat perc múlva így kiköpte, és mindezek mellé odatett egy KED-es tervrajzot, és odatett mellé egy 3d nyomtatásra alkalmas fájlt. Tehát itt tart most. És ugyanerre az volt a következő beszélgetésben a kérdés, hogy a kedvenc szava a Lacinak a folyamat.

És hogy a folyamat automatizálás, amit én még mindig nagyon gyengének érzek mindig mindenhol. A folyamatautomatizálásban a digitalizációt hogy tudom a céget digitalizálni, hogy tudom beszkennelni, ugye? Van, lidár van, be tudok szkennelni egy talajt. Vannak különböző berendezései a Fujitsunak is, amivel tudok forgalmakat mérni, tesztelni, teszteredményeket adni, és egy csomó információ rendelkezésre áll, de ténylegesen a céges teljes folyamatnak a beszkennelése az nem megvalósítható, merthogy a NIS2 kiberbiztonság most azt csináljuk, hogy kimegyünk és folyamatokat mérünk föl. És minderre még mindig nem szánnak a cégvezetők időt, miközben ez kerül nekik sokba az informatikában.

Meg én még a forrásokról is meghallgatnám Máté Tibor mellett.

Igen.

Az államigazgatáshoz azért nem tudok források tekintetében nagyon hozzászólni, mert a kolléganőm foglalkozik. Valamennyi rálátásom azért ebben a vonatkozásban van, hogy talán most több helyen tapasztaljuk, hogy elindultak beszélgetések, de még csak ott tartunk, hogy elindultak, és azt nézzük meg, hogy mi fog maradni, amiből tudunk talán majd költeni jövőre. Úgyhogy ők nagyon nehéz helyzetben vannak abból a szempontból, hogy kell-e nagyon sokat fejleszteni, nagyon sok mindenhez hozzányúlni, de viszont tényleg azt költjük, ami éppen marad, és amit a Peti mondott, hogy feladatokat próbálunk meg kiszolgálni.

Igen, annyival egészíteném ki, hogy ezért is nehéz, visszakanyarodva a beszélgetésünk elejére, hogy hogyan készül fel egy vezető a trendekre, hogy általában a beruházási, fejlesztési forrás van legjobb esetben egy ilyen állami cégnél 4-5 évente, és ha most visszatekintünk 2019-re, egész más volt a helyzet. Van nagyon sok olyan állami szereplő, ahol sokkal régebben működő infrastruktúrákat tartanak életben.

Ez piacon is megvan.

És piacon is megvan, és hogyan legyen felkészülve egy vezető arra, hogyha ő esetleg olyan helyzetbe kerül, hogy forrása van, legyen az saját forrás, Európai Uniós, bármi, akkor olyan fejlesztéseket tudjon csinálni, ami időtálló.

Hát nem irigylem őket ebben egyébként. És igen, ez igaz a piaci.

Igen, és bizonyos eljárások nem éppen legoptimálisabban vannak kitalálva, tehát nem feltétlenül van benne financiális korlát, hanem mondjuk egy mennyiségi elvárás van, tehát hogy van egy forrásom, és akkor nekem azt jelenti, hogy mondjuk 15 ezer darab valamit kell vennem, ami köthető az informatikához vagy a digitalizációhoz, most mondtam egy számot, én meg erre mondtam, hogy semmi baj, a szervert is el tudjuk komponensenként adni, és akkor ezt a darabszámot tudjuk nagyon hamar teljesíteni. De viccet félretéve.

Ez nem vicc. Igen, sajnos itt tartunk egyébként, de hogy jót mosolyogtunk a tárgyalóasztal mind a két oldalán. A versenypiacnál én azt tapasztalom, hogy főleg most azért a NIS2 miatt is nagyon megmozdult mindenki, hogy hú, itt most mi lesz, és akkor jövőre engem auditálnak, és akkor tényleg sok mindent kellett csinálni. Nem foglalkozok azzal, hogy ugye nem azért mozdultak meg, mert azt gondolom, hogy kell ezzel foglalkoznom, és nekem jó lesz, hanem most megint köteleznek rá, inkább a végeredményre próbálok gondolni, hogy oké, megcsinálja, legalább foglalkozik vele, és majd látni fogja, hogy mennyivel jobb lesz nekem, amikor nem fogok három napig állni, mert mondjuk egy gyártói támogatást nem vásárolok meg egy infrastruktúrára, és jó lesz az majd úgy, és akkor, amikor van valami szoftveres problémám, akkor nem tudom fölhívni a gyártót, hogy légyszi segítsél.

Úgyhogy a versenypiacon hál' Istennek én azt tapasztalom, hogy nagyon sok beszerzés indul el, van folyamatban, gondolkodnak előre, terveznek előre, és azt gondolom, hogy egy IT stratégia tervezésnél pont azért kell nagyon sok beszélgetést folytatni, hogy lássam, hogy merre megy a világ, merre megy a technológia, mert ugyanúgy, ahogy a kibervédelem is, vagy mondjuk egy IT infrastruktúra is fejlődik, úgy a kiberbűnözés is fejlődik, hiszen ők is használnak MI-t, ők is használnak automatizációt, tehát mindent használnak, és mindenre fel kell készülni.

Most már mind a ketten említettétek az Emmit, és ezt terveztem is, hogy közbeszúrom, hogy ugye most nagyon beszélünk Emmiről, és leginkább a generatív, meg nyelvi modelles dolgokról, de hát öt éve, hat éve, nyolc éve vannak olyan MI technológiák, amiket nagyvállalatok már bevezettek használtak, elsősorban adatelemzésre és előrejelzésre. És hogy már ehhez benne van a nevében, hogy adatelemzés, tehát ez olyan, minthogy a folyamat automatizáláshoz folyamat kell először. Az adatelemzéshez is adat kell. Tehát, hogy ez nem ma indult, hogy az adatokkal mit kezdünk, milyen elérhetőséget biztosítunk, milyen régi adatot, milyen gyorsan, mondjuk akárhány nanoszekundum alatt tudok elérni, vagy milyen agregáltsági formában tudom elérni őket, stb.

Hogy próbáljunk most itt a végén még egy ilyen keresztkérdést a vendégeinknek föltenni, hogy versenyeztessük őket egy kicsit. Mit kínálnak ma a szolgáltatók adatfelhasználási célú adatmentési, felhasználási célú, akár MI felhasználási célú adattárolásban, és ti hogyan álljátok a sarat Fujitsu-ként ebben a versenyben. Min megy most a verseny például, mik a kritériumai. Most nyilván olyan cégekről beszélgetünk ebben a kérdésben, akik innovatívak. És egyébként amíg gondolkodtok, addig hadd szúrjam közbe, hogy volt márciusban egy ilyen EU-s esemény, hogy EU research innovation week, és ott az egyik kulcstéma, egy több panelt megérő téma volt az innovatív beszerzések világa, ami nagyon leegyszerűsítve azt takarja, hogy olyan beszerzés, amiben nem egzakt tömegterméket, vagy jól specifikálható, versenyeztethető terméket szerzek be, mint mondjuk laptopot kérek ilyen teljesítmény mellett, ilyen kijelzővel nem tudom, hanem még nem létező, vagy kísérleti fázisban lévő technológiát szerzek be, akár mint vállalat, akár mint mondjuk EU intézmény például.

Ez az innovációs közbeszerzés. Ilyenből itthon nagyon ritkán látok bármit is. A NAV-nak szerintem volt egy-kettő ilyen, de hogy egyébként jellemzően nem szerzünk be innovatív dolgokat piacon se, meg ott se, de hogy amúgy, ha valakinek a hallgatóságban kedve támad ilyenekre, ez egy létező műfaj, tök jó ajánlások vannak rá, tök jó gyakorlatok vannak rá fejlettebb piacokon, úgyhogy érdemes ezt is megtanulni. Szóval mi újság a Fujitsuval és az MI és egyéb felhasználási célú adatversenyben.

Adattárolásra van szükség.

Igen.

Online adattárolásban továbbra is költséghatékonyság. Egyrészt van egy nagyon erős és egyébként jogos irány, az a flash-alapú tárolók, All flash-ek, főleg MVM alapú storage-ok, mindenki hozott ilyet a portfólióban. Azért a nyáron most az elmúlt hónapokban mindenki tapasztalta, hogy ez havi szinten azért 10%-os emelkedésben van. Itt volt gyár is, azt hiszem, akit ért földrengés. Tehát, hogy a beszállítói láncok is sérültek, és szerintem a kereslet-kínálat is annyira változott, hogy azért itt mindenképpen egy költségemelkedéssel kell számolni, flash alapú tárolókban, de mégis nagyon szeretjük, hogy gyorsan elérhető, nagyságrendekkel nagyobb teljesítményt ad, mint a pörgő diszk, de a gyártók hogyan tudjanak úgy tárhelyet adni, és itt az online tárolás, ugye nem a mentés, ahogy említetted, hogy ez mégis kifizethető, kifizetendő, kifizethető legyen.

Hibrid módon valahogy vegyítsük. Legyen benne flash tear, vagy réteg, olyan gyors elérésű tárterületem, amelyik a melegen, aktuálisan, mindennapokban használt adatokat gyorsan az ügyfelek, felhasználók elé tudja tenni, prezentálni, de legyen egy olyan rétegem is, ami nagy mennyiségű adatot tárol költséghatékonyan, és ezt már pörgő diszkeken fogja végezni jellemzően, és itt jön be az AI, hogy hová mozgatod melyik adatodat. Ki fogja tudni neked megmondani, hogy mi az, ami most majd kelleni fog, bérszámfejtés, nem feltétlenül jól kiszámítható, de jól megtanulható felhasználási jelleggörbét ad, különböző marketing folyamatok, bármilyen szakmai területek, ezeket jól megtaníttathatom, vagy figyeltethetem az AI-jal, és aztán az AI-ra rábízhatom, hogy ezeket az adatokat nekem intelligens módon pakolgassa, úgy, hogy mindig legyen a flash, vagy MVM-rétegemben az, aminek ott kell lenni, és mindig legyen hely a többinek a pörgődiszkekben.

Tehát mi például egy olyan terméket hozunk, ez a NU200, a már itt a reklám helye, amely AI alapon ezt tudja, ezeket a rétegeket pakolgatni, és egyébként más gyártók is nyilván ilyen irányban fejlesztenek, hogy az AI-t adattárolásban én azt veszem észre elsődlegesen online adattárolásban arra használják, hogy ezt okosan lehessen ötvözni ezt a pörgő diszkrét flash technológiát.

A kép azért nálunk ez csak egy kis szelet.

Egy nagyon pici szelet.

Amit ugye a Peti mondott itt adattárolásról, ahogy kérdezte és beszéltünk, azt legutóbb minden beszélgetésében elmondom, mert nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a Fujitsu az elmúlt tíz évben a top 6 legtöbbet invesztált technológiai gyártói között van, és megelőzünk tényleg olyan brandeket, amire lehet első gondolatra nem is gondoltunk volna, és ezt pontosan látjuk is, hogy az adatokat nem elég csak tényleg tárolni, hanem kell olyan megoldásokat hozzáadnunk az ügyfeleknek, hogy hogyan tároljuk azt hatékonyan, elemezzük a használati és felhasználási viselkedéseket, hogy tényleg úgy tudjuk kiszolgálni ezekről az eszközökről az adatokat, hogy az a leggyorsabb és leghatékonyabb legyen. Segítsünk a struktúrálásban.

Nagyon sok szervezetnél rengeteg adat van, de szerintem mindenki küzd azzal, hogy strukturálatlanok az adatok, és azokat azért nagyon nehéz elemezni.

Ez a saját gépdokumentumok mappájában.

Igen, meg a letöltések mappa. Jó, de ennél sokkal durvább adatokról is beszélünk, ha már az innovatív Fujitsu képein voltam Párizsban a Vivate konferencián nemrég, és ott a Fujitsu standjánál találkoztam egy ilyen startuppal, aki Fujitsu textec alapon, tehát eszközöket, meg szoftveres eszközöket használva meg tudja oldani azt, hogy egy sokkamerás videofelvételből mondjuk egy focimeccs, vagy egy teniszpárbaj, stb. kamera feedjeiből összerak egy 360-as teret a háttérben, egy virtuális 360-as teret, és azt rakja ki a felhasználó elé mondjuk egy tabletre, és akkor a felhasználó így az ujjával tud forgatni nézetet, live élő adásban, hogy ő honnan szeretné éppen nézni azt a meccset, mérkőzést a különböző kameráknak az adásából.

Tehát hogy ez is egyfajta ilyen innovativitás, meg ez is egy online adathasználat, csak most azért hoztam, hogy ez így néz ki felhasználói szemmel, tehát nem kell itt feltétlen megragadnunk az irodai alkalmazások világában. Na most lassan be kell fejezzük, még egy dolgot fölhoznék, mert ugye mondta is Péter, hogy ezek a nemzetközi trendek, meg helyzetek. Ugye azért a múltkor is említettük, hogy a geopolitikai feszültségek azért, meg az ellátási láncokban tapasztalható problémák megnehezítik az informatikusok dolgát, leginkább a tervezőmérnökökét, hogy most akkor beletervezhetem ezt az eszközt, vagy nem, mert nem jön. Tehát, hogy nincs már ilyen abundancia, ahogy szokták mondani. Most ritkaságok vannak, és hogy ez hogyan hat például így a felhő, meg helyi tárolás viszonyára ezek a feszültségek, meg ellátási rendszerbeli problémák éppen hogy a felhő felé mozdítanak cégeket, vagy éppen hogy na, egyszer vegyem meg azt a tárhelyet, és akkor utána nagyon jó lesz, mert akkor már nem kell félni, hogy a felhő szolgáltató országával én milyen vitába kerülök.

Visszatértünk az eredeti kérdéshez, hogy felhő vagy föld? Hát jó, csak új szemszögből. Azért jó a vendégünk egy ilyen kérdés céljára, merthogy egyébként ők mind a kettőben szolgáltatnak.

Igen, ha egy szóval akkor hibridben hiszünk, tehát mind a kettőnek megvan a helye, de én is hiszek abban, és egy picit földhözragadtabb a példa, hogy informatikai szolgáltatás legyen az application, ez a Service platform, ez az infrastructure, ez a Service. A csapból is ez folyik úgymond, tehát hogy egy olyan alap infrastruktúra, ami hogyha például otthoni felhasználó vagyok, például startup cég vagyok, például pici vagyok még, akkor ezt nyugodtan rábízhatom a szolgáltatóra. Építek egy házat, és nem kezdek el, lehet először kutat fúrni, beméretni, hogy fogyasztásra alkalmas-e vizsgálni, naponta szivattyúrendszert karbantartani, satöbbi, satöbbi szűrni.

Nem rákötök a vezetékesre.

Nem rákötök a vezetékesre, hanem legkényelmesebb, fizetem a havi számlát, és ezt mind megcsinálja helyettem a szolgáltató. Mi történik egy idő után? Elkezdek növekedni, bővül a család, most már három generáció ott lakik. Lehet, hogy a nejem az elindított egy fodrászüzletet a pincébe, akármi, tehát bővülök, és akkor előbb-utóbb jön az, hogy már megint áramszünet volt, már megint nem tudtam hajat mosatni, mert nem volt víz, meg villany. Nem tudom, a szolgáltató hirtelen azt mondta, hogy most már a csatornadíjam az nem 1000 forint lesz köbméterenként, hanem 2500 stb. stb. Tehát kicsit kiszolgáltatott leszek, lehet, hogy másképp oldanám meg, lehet, hogy lágyabb vizet használnék otthon, nem a vezetékeset.

Lehet, hogy valakinek magnéziumhiánya van, és kevernék még bele több magnéziumot.

Értjük.

Tehát, hogy személyre szabnám ezt, és ott ezt, hátha azt mondom, akkor földre lehozom, mert már vagyok kellően nagy. Tehát mind a kettőnek megvan a helye szerintem, és a szerepe. Van, ahol ez egy tömegre és gyors felhasználásra optimalizált dolog, ott is megvan a helye a felhőszolgáltatásnak, meg van, ahol ezt mondjuk úgy, hogy szeretném függetleníteni magam akár beszállítói lánc problémákba, akár adatvédelmi szempontból az én kiszolgáltatottságomat, akár pénzügyi szempontból a kiszolgáltatottságomat, ott pedig teljesen jól működik az on-premise, vagy földi infrastruktúra, szerintem.

Most egy picit magunk ellen fogok beszélni az első mondatban, amit mondani fogok, mert szerintem arra jöttek rá szervezetek az elmúlt négy évben, Covid meg mindenfajta ellátási probléma alatt, hogy én nem jó, hogyha csak egyetlen egy gyártóra hagyatkozom. Tehát, hogy ez a gyártói függőség, ez egy homogén környezetnél persze érthető, hogy egyet kell üzemeltetnem, egyhez kell értenem, de pont az ilyen helyzetek elkerülése végett. Teljesen jó, hogyha be vagyok rendezkedve, hogy van egy másodlagos gyártó is, akivel jó a kapcsolatom, sőt, van infrastruktúrája, ha használom, tehát arra is gondolok, hogy mondjuk egy másodlagos, hogy mondjam, most ezt magyarul egy Recovery site jut mindig eszembe, de hogy egy.

Beckupnak.

Beckupnak, igen.

Köszönöm. Tehát egy másodlagos infrastruktúrában, ami akkor kell használnom, hogyha az elsődleges nem működik.

Ez tökéletes.

Oda például használok egy másik gyártót, mert akkor az is növeli az én redundáns képességemet. Tehát meg kell tanulnom azokat, hogy pont legyen a családban egy benzines autó is például.

Egyébként megint csak a NIS2 kritikus infrastruktúra.

Tehát, hogy még a NIS2 nélkül is van kritikus infrastruktúra, és a kritikus infrastruktúránál nem lehet ugyanaz a gyártó a tükörszájton, merthogy fizikailag problémát okoz, hogyha ugyanaz a szolgáltató mind a két internetvonalon, mert hiába kell kettő, csak hogy más szolgáltatónak is kéne szolgáltatnia, és ugyanez a tartalék vagy mentési szájton, ahonnan vissza kéne állni, nem lehet, mint ahogy a pilóták sem eszik ugyanazt a kaját a mögéből.

Ennyi fért bele a mai adásban. Péter, Máté, köszönjük, hogy segítettetek a vasak mélyére ásnunk.

Köszönjük szépen a meghívást!

Köszi, hogy itt voltatok!