Innováció és AI

Üdvözlök mindenkit. Ez itt a Digit Podcast, Személyi László vagyok, a Future-NOW vezető partnere, és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az OD&IT Solutions és a Sailing Hangar alapító ügyvezetője. Sziasztok! Jó napot kívánok! A Digit Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak. A Ez itt a Digit Podcast, ezért nyilván mindig beszélünk digitalizációról. Van azonban egy olyan terület, ami ehhez szerintem szorosan kapcsolódik, de itt az adásban még nem igazán foglalkoztunk vele, ez pedig az innováció. Ugyanakkor ez az én személyes munkámnak legalább hat éve a központi része, ettől az évtől kezdve pedig az Óbudai Egyetem kötelékében kutatóként is foglalkozom ezzel a témával, úgyhogy hát azt gondolom, hogy nem várunk tovább.

Mi a határ és mi a kapcsolat a digitalizáció és az innováció között, hogyan támogatja egyik a másikat. Azt hiszem, hogy Zoli egyet fog érteni velem, hogy nem vállalkoznánk ketten egyedül ilyen komoly kérdés megválaszolására. Ezért meghívtuk Birkner Zoltánt, a Magyar Innovációs Szövetség alelnökét, hogy segítsen a válaszok keresésében. Köszöntünk a stúdióban.

Szervusztok! Köszöntök szépen én is mindenkit. És akkor most az a feladatom, hogy válaszoljak erre az érdekes kérdésre. Én úgy szeretem értelmezni a két dolognak a kapcsolatát, hogy az innováció, az egy ilyen nagyon nagy zsák. Abban sok minden hoz értéket, és az egyik ilyen értékhozó elem, az egyértelműen a digitalizáció. Az innováció nemcsak digitális térben zajlik, és nemcsak digitális iparágakban zajlik, hanem nagyon sokféle térben zajlik, és egyébként ahogy a kutatásfejlesztés sem csak az egyetlen útja az innovációnak, így a digitalizáció sem csak az egyetlen útja az innovációnak, azonban ez egyértelműen látszik, hogy a következő pár évtized két nagy ügy mellett fog nagyon sok innovatív eredmény születni.

Az egyik ez a körforgás vagy fenntarthatóság kérdése, a másik meg a digitális átállás társadalmi, gazdasági, ipari szempontból. Tehát az egészen biztos, hogy az új típusú innovációk, most nem tudom, hogy 50-60 vagy 70 százalék, az kötődni fog a digitalizációhoz és ehhez az iparághoz vagy ehhez a képességhez és szolgáltatáshoz?

Abszolút így van, és hogy megragadjam egy picit magamhoz a szót, én azt látom, hogy az ökociklus társasággal nézzük mi ezt a körforgásos részt, és gyakorlatilag Miskolc Tokaj-hegyalja. Igaz, hogy most többnyire nyilván a borászatról híres, de ettől még a digitalizáció és a mesterséges intelligencia egyre jobban kezd összeszövődni vagy összefonódni ezzel az innovációs kérdéskörrel? Honnan lehetne megközelíteni jól. Tehát hogyha nem értek én ehhez a kérdéskörhöz, akkor honnan közelíteném meg? Tehát egy KKV vezetőnek milyen olyan mankót adnánk, amiben ez segítség lenne arra, hogy megközelítsük, hogy mi az, hogy innováció.

Azzal kezdeném, hogy egy ilyen nagyon őszinte tükörbenézéssel kell szerintem kezdeni, mert ugye az innováció olyan divatos fogalom lett az elmúlt két évtizedben, mint korábban a menedzser, tehát hogy ma már minden innovatív, tehát ha nézitek a reklámokat, akkor nem tudom, egy új mosópor is csak innovatív tud lenni, vagy nem tudom, az új fogkefe és szuper innovatív, a motoros.

És ezért kérdezem, mert nagyon elcsépelt lett. Egyik oldalról, másik oldalról meg hála Istennek, tulajdonképpen a csapból is ez folyik. Ez egy nagyon fontos dolog, mert szerintem az innováció, az innovációs képesség, az igazából a változásnak az elfogadása. Hogyha nagyon le akarom egyszerűsíteni. Egyébként nyilván egymilliárd definíció van, egyiket sem szeretem, nekem van egyetlenegy kedvencem a tudományban, amit egy Schumpeter nevű osztrák közgazdász mondott, nagyon régen egyébként, 1939-ben meglepő módon, ez a dolgok másképp csinálásának képessége. Tehát én szerintem, és akkor, hogy válaszoljak, hogy egy KKV honnét indul el, őszintén nézzen magába, és gondolja azt végig, hogy szeretné-e, végig tudja-e vinni vezetőként vagy tulajdonosként önmagán és a közösségen, amit a vállalat jelent, hogy egyébként új dolgokkal foglalkozzanak.

Fordítsuk meg, ha ezt nem teszik, akkor egyébként 20-30 év múlva ezek a vállalkozások nem fognak létezni. Tehát van ebben egyfajta kényszer, másik oldalon pedig egyfajta alkalmazkodási képesség is az innovativitás, inkább így mondom.

Sőt, ez a 20-30 év szerintem nagyon megnyugtatóan hangozna, ha így igaz lenne, de valójában 5-10 év maximum ameddig nem léteznek így vállalatok. Manapság, tehát hangsúlyozom, amikor én kezdtem a munkát, akkor ez még lehet, hogy igaz is volt. Hozzáteszem, hogy a sompateli definíció az egy olyan időszakban született, amikor még nem volt digitalizáció, vagy legalábbis így nem hívtuk, mert ez valamennyi tranzisztor, meg ilyesmi lehet, hogy volt. Az a kérdésem, hogy ha most visszatérünk ehhez, hogy a dolgok másképp csinálása, annak a képessége, akkor ebbe belefér az is, hogy a digitalizációs az, hogy most eddig papíron csináltam, most meg képernyőn csinálom, akkor már másképp csináltam. Van-e ennél élesebb határvonal szerinted, hogy digitalizáció eddig, és innentől meg már innováció, vagy az is.

Szerintem nincs határvonal, és ezért is, egyébként igazad van, tehát lehet, hogy a húsz-harminc év sok. Na, térjünk ide vissza, igazad van, mert a digitális iparágak felpörgését szolgáltató iparág felpörgése tulajdonképpen gyorsít mindent. Tehát az látszik, hogy gyorsabb, és ha ez exponenciális gyorsaságot jelent vagy növekedést jelent, akkor meg valóban igazat lesz, hogy aki nem tud alkalmazkodni a digitális átálláshoz és egyébként az újdonságok felismeréséhez, elfogadásához, vagy alkalmazkodásához, akkor azok el fognak tűnni minél gyorsabban valószínűleg. Én egyébként az előbb már mondhatok egy kulcsszót, az óriási változást fog hozni a mesterséges intelligencia. Tehát hogy a digitális egyébként az, hogy automatizálódik az ipar.

Az régóta zajlik, nyilván ez is felgyorsulóban van. Az, hogy egy teljesen új típusú tervezési logika van a gyártásnál, ez a design-team-king, vagy az új típusú tervezési képességfejlődés. De a mesterséges intelligencia az még egyelőre egy ilyen ismeretlen nagy tó, egyébként elég ijesztő, tudományt is át fogja szabni, már most látszik, mindent át fog szabni, és minden bizonnyal a mesterséges intelligencia, az egyébként egy sokkal markánsabb innovációs folyamatot fog elindítani, mint amit ebben a pillanatban gondolunk róla. És ezt mindig is el is mondjuk, hogy iparágak is, vagy mondjuk iparágcsoportok is valószínűleg olyanok fognak születni, aminek most még a nevét sem tudjuk. Egyébként ez igaz a körforgásosban is, hogy ott is egy csomó olyan technológiai ügy fog bejönni, ami minden anyagáram és energiaáram logikát újra fog szabni, illetve, hogy feltaláljuk a perpetuum mobilit, és ugye onnantól kezdve egy teljesen más típusú világ fog kialakulni, vagy ugyanez a mesterséges intelligencia olyan brutális térhódításban lesz minden területen az oktatástól az ipari termelésig, ami tulajdonképpen szétveri a hagyományos formákat.

Ugye tudományban ezt szeretjük paradigmaváltásnak hívni, én szerintem egy paradigmaváltás előtt áll a világ ilyen szempontból.

Tudnátok, mert ugye az oktatás azért mindegyikőtökhöz közel áll, nyilván hozzám is, de hogy most egy kicsit szeretném megkérdezni, hogy mit láttok, milyen mozgásokat látok ebben az oktatási kérdésben? Mit hozott magával? Ez az innovációs kérdés, ez valamelyik egyetemen felvetődött-e már, mint önálló gondok. Egyértelmű, sőt, most nagyon büszke vagyok arra, hogy éppen egy olyan pozíciót is betöltök a MISZ mellett, ami arról szól, hogy a magyar állam ugye létrehozta ezeket az új típusú egyetemi vagy létrehozta az Új típusú egyetemi modellt és az új típusú egyetemeket, és a magyar állam életében először, mint megrendelő, megfogalmazott elvárásokat, kipiájokat. És abban ilyen dolgok vannak, hogy az adott intézmény a saját innovativitásának köszönhetően mennyi nettó tiszta piaci bevételhez jut, ugye ez nem pályázati, nem a hallgatói önköltség befizetése, vagy költségtérítéses befizetése, hanem hogy mint vállalat, mint nagyvállalat, vagy mint innovatív gyár egyébként milyen típusú jövedelmek létrehozására képes az új típusú egyetem.

Úgyhogy minden váltóegyetemen köszönhetően neki az új típusú tulajdonosi szerkezetnek, elindult az ezzel való foglalkozás, ráadásul ugye az NKFIH-ban még mi indítottuk el azt a pályázati formát, ezt egyetemi innovációs ökoszisztéma pályázatnak hívták, amikor pont a felkészülésre adtunk pénzt, hogy nem kell, hogy mindenkinél legyen szabadalmi ügyvivő, nem kell, hogy mindenki legyen üzletfejlesztéssel foglalkozó szakember, de vegyék fel, adtunk pénzt arra, hogy vegyenek fel ilyen embereket, és nézzék meg úgy őszintén önmagukat, hogy amit eddig csináltak a kutatók, hallgatók, vagy amik elkészültek pályázatban valamilyen végtermékként, abból lehet-e pénzt csinálni, mert tulajdonképpen erről szól a dolog, hogy ugye tudásintenzív időszak, ezek ilyen szép szavak, de tökre igaz.

Tehát, hogy tulajdonképpen egyre inkább nem a terméket, hanem a tudást adjuk el, amiből aztán sokféle termék fog születni, és egy egyetem az mi más, hanem egyébként egy fantasztikus tudást gyárt sok szempontból.

Nagyon érdekes, amit mondasz, mert itt megint elő tudjuk szedni, hogy a sompeteri definícióban ez még nem volt benne, de azóta hozzárakta a világ, és ez sem a volt, hanem már inkább a '90-es években, hogy az is számít, hogy abból a másképp csinálásból több bevétel vagy több nyereség keletkezik. Tehát magyarul a vállalati célokat növeli. Az egyetemen ugye nem csak vállalati célok vannak, ezt azoknak a hallgatóknak mondom, akik kevésbé dolgoznak mostanában egyetemekkel, hogy az új, a modellt váltó egyetemek sem lettek vállalatok abban az egyetemben, hogy a profit a fő szempont, de megjelent egy új szempontként. Kérdezte Zoli, hogy az oktatásban, hát én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én ezt most első kézből vagy a saját bőrömön tapasztalom, hogy például az Óbudai Egyetemen egy az egész országban egyedülálló újonnan indított doktori iskolába járok, aminek az a neve, hogy Innovációmenedzsment Doktori Iskola.

Tehát csak azért hozták létre, hogy a gazdasági és műszaki terület határán kifejezetten azt kutassák az ott dolgozó PHD hallgatók, hogy hogyan működik az innováció a gyakorlatban, és hogyan lehet jobban, hatékonyabban, nagyobb outputtal csinálni. Nekem is ez az egyik fontos kutatási témám, hogy egy adott vállalat milyen környezetet igényel ahhoz, hogy ott még jobban hasznosuljon a benne lévő tudás, és még eredményesebb legyen az ő innovációt hajkurászó tevékenységük.

Hadd erősítsem meg, mert ugye ez egy ilyen évek óta tartó küldetésünk volt egyébként, mint NKFIH vezetők, hogy Szabó Istvánnal, Sebők Katival, hogy sokszor elmondtuk azt, hogy a magyar tudomány egy kicsit beleégett ebbe a káposztába, tehát kutatás-fejlesztés, legyen társadalmilag haszon, meg egyéni haszon mentén szerveződjön. És nagyon hangosan elkezdtük azt mondani, hogy ez így nem elég. Tehát, hogy tulajdonképpen az innováció folyamatának egyik bemeneti pontja az, hogy okos emberek kutatása ezt és folyamatot hajtanak végre, de azt a kérdést tegyük már fel, hogy amikor ez elindul, akkor annak mi a motorja? És itt jön a lényeg. Ha ennek társadalmi, gazdasági haszon a motorja, akkor oké, ha nem, akkor az lehet magánfinanszírozásban, de az állam olyan dolgokat finanszíroz, amiből nettóban látszik a végén, hogy ebből vagy valami társadalmi nagytársadalmi impakt lesz a végén, vagy egyszerűen pénz fog csörögni a végponton.

És hogy ez egy nagy átállás volt a magyar tudományban, és az egyetemeknél is, mert az egyetem a közjó intézménye, ugye aki humánerő utánpótlás képzéssel foglalkozunk első szándékból, második szándékból kutat, hogy ezek a missziók, az első misszió, az oktatás, a másik a kutatás, de a harmadik misszió az, hogy ja, egyébként ma a világ átalakulását tekintve csak két helyen születnek nagy ügyek, új iparágak, akkor fogalmazzunk így. Az egyik egy nagyvállalatnak a kutatóközpontjában vagy nagy egyetemi bázisokon. És hogy tulajdonképpen itt van a feladatunk, hogy tehát a jövőt, azt ki is csináljam a világban, nag, vállalati központok és nagy egyetemi központok. Akkor a harmadik misszió, az a jövőmisszió.

És a jövőmisszió az azt jelenti, hogy a saját területeden, ágazatodban, mondjuk egy mezőgazdasággal foglalkozó egyetem vagy az óbudai, amelyik egy nagyon erős műszaki egyetem, ott egyértelműen neked kell utat mutatni, vagy utat találni, és új iparágaknak a létrehozását meg kell alapozni. Mert csak itt okos ember egy helyen van.

Én nagyon-nagyon büszke vagyok arra, hogy ugye én Miskolcon kicsit sem, tehát nem az innovációs részen vagyok. Phd-s, viszont Tokaj-hegyalján tanítok, és Tokaj-hegyaljára azért vagyok különösen büszke, mert megengedte, hogy egy olyan konferencián vegyek részt, amik a borászatról és az AI kapcsolatáról szól, mint innováció. És hogy hogy látjátok ezt az innovációs részt? Az egyik oldalon akkor, amikor azt mondjuk, hogy innováció, nagyon sokszor az a tulajdonosoktól visszajövő válasz érkezik, hogy nincs rá időnk, túl sok ideig tart, itt fognak pepecselni, meg méregetni, a másik oldalon pedig hát persze nekünk mi innovációs hajlandósággal vagyunk megáldva, mi mindig innoválunk. Ugye ezek a sztereotípiák, és kérdezem is egyben, hogy ezeket a típusú kérdéseket, ezeket ti is megkapjátok?

Hogy akkor, amikor mentek oda, hogy akkor itt van egy kutatás, itt van egy központ, részt kéne benne venni, akkor milyenek a visszajelzések vagy mik azok, ami miatt nem annyira szimpatikus?

Van a cinikus megközelítés, az a pénzalap, amikor van egy pályázati konstrukció és a vállalat rájön, hogy akkor fog nyerni, hogyha a tudásszervezettel együtt pályázik, és akkor kicsit úgy tekinti, mintha két különböző utcába mennénk. Van az ő utcája, ő abból megveszi az állami finanszírozásból azt a gépet, amit régóta kinézett, ezek az egyetemi emberek meg ott valamit elszórakoznak. Ez reméljük, ez régmúlt. Ezért most nagyon arra törekedtünk már az elmúlt években is, hogy a pályázatoknál valódi végponton a végeredményét tekintve egy közös hasznosítási logika alakul ki, mert akkor már ugyanúgy visszatérünk az elejére, amikor a pályázatot megírjuk, már akkor is nagyon fontos, hogy az legyen a fő célunk, hogy ennek valami kézzelfogható pénzügyi haszna legyen.

Na onnantól kezdve nem a gép vásárlása a fő feladata a cégnek. Tehát azt mondom, hogy ez egy ilyen átalakuló dolog, de egyébként abban tök igazad van, hogyha most megkérdeznénk száz sikeres kis-középvállalkozást, hogy ő innovatíve, nyilvánvalóan mondaná, hogy persze, és hogyha egyébként az a kérdés, hogy foglalkozik-e a terméknek akármilyen típusú fejlesztésével, vagy a beszállítói lánc tagjaként mondjuk szívesen tanul-e új folyamatokat, azok mindig ilyen macerás cuccok. Sok időbe kerülnek, abban sok pénzben kockázatosak, míg a piacon meg csak le kell gyártani azokat a termékeket, és majd a hurrá-hurrá. Csak ugye ez a világ fog pont megszűnni, hogy állandóan csak termelünk valamit, ez valószínűleg ebben nem lesznek életképesek tartósan a KKV-k.

Tehát igenis ugye ezt a típusú képességet fel kell venni. Még egyszer, őszintén, macerás, mi létrehoztunk még Nagykanizsán annak idején egy kutatóközpontot, egy víztudományit, a Magyarország egyik legsikeresebb cégével, a Hydrofilter, ez egy tökéletes KKV, nagyon szépen működik, nagyon szépen fölépített KKV. Három évig nyűglődtünk együtt, mert a két dolgot, hogy a stratégia és az operativitás hogyan fog egymás mellett megférni. Ugye mindig voltak a prompt feladatok, hiába helyeztünk ki oda öt-nyolc okos embert, akinek az volt a feladata, hogy a két-három év múlva érdekes dolgokat kutassa, de amikor a srí Lanka-i projekt bebukik, hogyha még nem mérik meg ezt, meg azt, meg amazt, és az tulajdonképpen mindig megette az operativitás, a stratégiát, ez volt a tapasztalatom.

De ez egy közös tanulás volt mind a kettőnknek, nekünk, mind egyetemnek és nekik, mint KKV-nak, hogy ezt hogyan kell csinálni. Tehát és ilyeneken egyszerűen keresztül kell ahhoz esni, egy vállalatnak egy egyetemmel együtt kell működni ilyen pályázati konstrukciókban, mert akkor ebbe belejövünk, és a második kör az már sokkal jobb lesz, mert tudjuk, hogy mit várhatunk el egymástól. És a tulajdonos is meg tudja fogalmazni Ja, hogy ez azt jelenti, hogy. És akkor már tényleg racionálisan tud dönteni, hogy bele akarsz állni ebbe a dologba vagy nem.

És a bocsánat még egy kérdésem van, hogy ugyan ide vonatkozik, hogy a humánerőforrás kérdése, mert ez egy kérdés és humán erőforrás, akár tetszik, akár nem az egyetem, humán erőforrás, termelőhely kitermeli a jövő generációit, és abban van jelentős olyan plusz-mínusz tapasztalat, amit hogyha nem innoválunk bele az egyetemi időszakban a vállalatból, akkor azt nekem meg kell tanítani saját költségen a vállalathoz való megérkezéskor. Ezzel egyet tudtok érteni, remélem nem bonyolultan fogalmaztam meg.

Szerintem nem vállalják fel őszintén. Hát a duális képzés elvileg erről szólna, a duális képzés nem futott ki Magyarországon. Tehát nem futott akkora utat, mint amikor átfuthatott volna. Amikor vállalatok szembesülnek azzal, hogy odajön egy első, másodéves nyeletlen mérnökpalánta, akinek tényleg még matek egynél tart a gondolkodásmódja. Iszonyat sok energiát keverhet el, és megint ugyanaz a napi, vagy a stratégiai, és a napi győz, és elfogyott a türelme egy csomó vállalatnak, például duális képzésben. Pedig ez egy marha nagy ötlet volt, hogy szinte mérnök Magyarországon vagy informatikus, vagy közgazdász ne végezzen úgy az országban, hogy nem találkozik hosszú ideig céges környezetben, de a cégek ma már nem nyitottak erre annyira.

Van egy ideáljuk, vagy az ideális világban nekem ezzel nem kell foglalkozni, de olyan ember jön, aki hadra fogható úgy, ahogy van. Nagyon sok vállalkozót ismerek, aki nem néz szembe az ideáljaival, és nem ütközteti valójában a valósággal, hanem ezt a stressz, vagy ezt nem tudom, ezt a konfliktust saját magával nem vállalja föl, hogy én rosszul képzeltem a világot. Nem a világ ilyen lesz, és addig keresi, amíg valahogy meg nem oldja, és valóban a másik, hogy ez tanulás, tehát hogy azért a cégnek is meg kell tanulnia azt, hogy jobban tudok járni, hogyha belefektetem az energiát. Lehet, hogy idén nem járok jobban, mert idén még begukik a sri lankai projekt is, és igazából még mínuszosabb leszek, mintha.

De jövőre, de legkésőbb két év múlva sokkal jobban is járhatnék, mert egy olyan dolgot is ki tudnék fejleszteni, ami tízszer ekkora ügyfélkört és bevételt mozgat, mint ami a Srí Lanka-i projektben elúszhat. Tehát, hogy a potenciájukat nem látják szerintem nagyon soká. Egyébként beszélgettem hivatalból az NKFI hivatalból kollégákkal. Azt mondják, ugye nagyon leegyszerűsítve egy ilyen kutatás-fejlesztési pályázat, ami hozzáteszem, az innovációnak egy szűk része, tehát sokkal több minden van, ami innováció, de nem kutatás-fejlesztési pályázat. Na, egy ilyen pályázati folyamatba azért három dolog szokott beletartozni, egy ilyen kutatási rész, hogy akkor mégis hogy lehetne másképp csinálni. Egy menedzsment rész, hogy akkor végig kéne menedzselni mind pénzügyileg, mind feladatteljesítés, mind dokumentáció minden szempontból, meg a piacosítás, hogy akkor most feltaláltam valami új módszert vagy terméket.

Tudom menedzselni, hogy ez elkészüljön, de hát ezt el is kell adni. Na és az utóbbi kettő az a tapasztalat, hogy az első körös ilyen pályázati dolgok, amik már lefutottak, tehát hogy ezek évekkel ezelőtt indultak, és mostanra futottak ki, vagy tavaly, most tudtuk meg, hogy hogy mentek, tehát hogy eddig csak mentek, de nem volt vége a folyamatnak. Ebben a kettőben látták az általam ismert emberek a hiányt, és a következő időszakban nyilván ezt a tudást kell bevinni. Tehát az egy nagyon fontos kérdés, hogy megjelenik az oktatásban, hogy az innovációhoz is kell hozzáértő ember, mert akkor azt az embert oda lehet vinni tanácsadóként, munkavállalóként, ki lehet képezni a meglévő emberben egy plusz kompetenciát, hogy az a cég, aki eddig nem tudott így hármasban végigmenni a folyamatán ennek, hogy a piacosítás is menjen, az a cég hogyan tud ide eljutni.

És most akkor visszakanyarodnék ehhez, mert mindig emlegetjük ezt az NKFIH-t, de hogy ugye mi itt pedig részt nem szoktunk olvasni az adás elején, hanem úgyis előkerül, tehát akkor most hadd szúrjam közbe, hogy azért emlegetjük, merthogy Zoltán öt évig vezette a Magyar Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatalt. És hát itt egy személyes kérdést is szerettem volna neked szegezni, már magam miatt is, hogy hát hogy kerültél kapcsolatba az innovációval az életed során, vagy a munkaéleted során, és hogy vajon ez a szerelem idézőjelben ez örökké tart-e? Tehát ha egyszer megfertőződik az ember azzal, hogy innováció, akkor az már az egy letörölhetetlen része marad, nem?

Hát nem akarlak megnyugtatni, de igen, így fogsz járni te is.

Megúszhatatlan. Egyszerűen azért, mert az ember megérti, beleszeret, támogatója lesz, és onnantól kezdve már küldetéssé válik. Ami küldetéssé válik, az veled van, az életed végéig elkísér. Ha a személyes pályámat nézem, akkor én ilyen nagyon szűk csapattal Nagykanizsá, a Pannon Egyetem nagykanizsai kampuszát hoztuk létre, építettük fel, és arra jöttem rá, amikor elkezdtem a doktori fokozatot, hogy mindenképpen olyan dolgokkal szeretnék foglalkozni, ami a hétköznapi munkám is. És már akkor azt éreztem, hogy a Pannon Egyetemnek a nagykanizsai kampuszát csak úgy lehet életben tartani, miután egy kis-középvárosról beszélgetünk, nem 200 éves egyetemi hagyományokkal, hogyha egyébként mi nagyon nyitottak vagyunk a vállalati társadalmi igények felé, sokkal több pályázatunk és mindenféle vállalatmunkánk volt a cégek felé, mint egy normál nagy, száz éve működő egyetemnek, aki megszokta, hogy van pénz, van kapcsolat, van minden.

Nekünk ezért nagyon meg kellett dolgozni, de ez nagyon jó volt, mert akkor rájöttem, hogy végül is nekünk küldetésünk van, én már akkor hittem ebben a harmadik misszióban, amikor ez még nem volt divatos gondolat, hogy azért kellett létrehozni Nagykanizsán ezt az egyetemi campust, hogy Nagykanizsa városát és a környezetét a gazdasági társadalom átalakulásában támogassuk. Na, akkor ennek mi a módszere? Ja, az újításnak a felismerésének a képessége, és így találtam rá az innovációt, ez maga az innováció. És aztán így kezdtem el a doktori kutatásokat, hogy ezzel foglalkoztam, és mindjárt összekapcsoltam a tudásszervezettel, hogy amint mondtam az elején, hogy az sok okos embernek kell egy hely lenni, hogy annak nagy impaktja vagy nagy kihatása legyen a jövőre.

Tehát akkor az egyetem építése egyenlő az innovációnak a terjesztésével. Hogyan kell ehhez társadalmi, gazdasági, politikai kapcsolatot építeni? Fontos, hogy megfertőzd a környezetedet, hogy a gondolkodásmódunk összeérjen, hiszen össze kell kapcsolni egy térségben a valódi döntéshozóknak az agyát egy irányba, és ha nem kapcsolod át, akkor nem megy egy irányba.

Elkezdtem ennek a módszertanával foglalkozni. És akkor így jutottam az innovációmenedzsmenthez, és egyébként a mai napig a központi ügy, amit elmondtál az előbb, hogy már nagyon jól értünk a kutatáshoz, fejlesztéshez, a prototípushoz, de még marhára nem értünk ahhoz, hogy ebből hogyan lesz üzlet. Az innovációnk a második felét most tanuljuk néhány éve. Egyébként néhány éve nagyon tudatosan olyan pályázati konstrukciókat csinálunk, ami pont erre kényszerít rá mindenkit, és lásd az egyetem innovációs ökoszisztéma pályázatot is csak azért csináltuk, hogy az egyetem, mint egy nagyvállalat kezdje el önmagát nézni, ami érték, egy értékhalmon ül, és ebből kell tudnia csinálni, túl a közjón. Az, hogy egyébként humánerőforrás utánpótlásban marhajó egy egyetem, kell csinálni saját magának jövőbeni pénzt, mert akkor tudja önmagát továbbfejleszteni és versenyképessé válni, és nemzetközivé válni, hogy ezzel úgy tudsz növekedni, hogyha van forrásod.

Ahhoz meg meg kell értened, hogy ami van, az értékesíthető. Tehát így szerettem bele, és akkor szépen végigmentem ezen a folyamaton, és akkor Palkovics miniszter úr egyszer fölhívott, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem az NKFI-ban dolgozni, és én nagyon boldog voltam, mert arra gondoltam, hogy ilyen lehetőséget valószínűleg nagyon ritkán kap az ember, úgyhogy nagyon szép öt év volt, hálás vagyok mindenkinek.

Nagyon szépen köszönjük! Ami bennem így fölmerült, szintén ökociklus társaság, nekem nagyon fontos személy Dr. Némethy Sándor, aki engem egy picit így mentorál, meg bevezet a tudományok világába. Mi mindig arról beszélgetünk, hogy ugye van az iskola, meg van az üzlet, és hogy az üzlet, meg az iskola, főleg mostanában akkor, amikor mindenki influenszer, mert megcsinál egy videót, akkor már azt gondolja, hogy mindent tud, meg senki ne értse félre, meg nem bántásból mondom, de valahol egy határt kell húzni az impafaktoros cikkek megírása és a 22 éves live coach között. Akkor, amikor a Seendor rendelkezik egy húsz oldalas önéletrajzzal, és benne van nem tudom én, több mint 30 darab a legmagasabb impakt faktoros cikk akár az ESG-hez tartozó vízgazdálkodásról vagy a hozzá tartozó bármilyen új kutatási anyagokról, akkor azok valahol, én mindig úgy érzem, hogy egy nagyon drága cikket letettünk valahova, és ez valahogy soha nem ér be ebbe az ökociklusba, ugye?

Tehát hogy mondjuk őrzte a hangnem reklám, most külön kiképzőtábort csinál magának egyetemi minőségben arra, hogy a várható ESG-s anyagokat meg tudja csináltatni. Mi erről a véleményetek? Tudom, hogy bonyolultan fogalmaztam meg, de úgy érzem, hogy megfogalmazhatom bonyolultan is magát a kérdést.

Nekem az a véleményem, hogy a világ olyan dinamikusan változik, hiszen innét indítottuk el, hogyha a régi, nem a tudással rendelkező, de régi stílust nem tudjuk ütköztetni vagy találkoztatni az új felvevővel, akkor tulajdonképpen úgy, ahogy mondtad, ebből egy légnemű valami született, aminek nem lesz tulajdonképpen semmilyen hatása a környezetre. Én szerintem ahhoz kellően okos egyébként, mondjuk a te témavezetődés vagy mentorod, hogy megtalálja ezeket az új utakat. Tehát ez nagyon fontos, hogy nyilván mást kell egy egyperces Tiktok-videóban, meg mást kell, mondjuk egy körforgásos átálláshoz szükséges technológiai validációnál valószínűleg az ő feladata mindig is az lesz, hogy a nagy impakt technológiai validációkat készítse majd elő a tudásával.

De ha nem találunk közben olyan embereket, akik szószólói lesznek ennek az új témának, és elhiszi az új generáció, hogy ez az új téma egyébként érdekes téma, akkor meg sokkal kisebb lesz a társadalmi hatása az egész ügynek. Szóval ezt a kettőt együtt kell csinálni, meg itt teljesen marha nehéz. És könnyen mondom, de marha nehéz, mert én is a social médiával alapvetően nem vagyok barát.

Egy picit szándékosan vetettem fel ezt a témát, és visszaadom Lacinak a szót, mert kérdezni szeretett volna.

Még hozzászólni, szerintem ez a tudománykommunikáció, ez egy nagyon kritikus kérdés, és nagyon sokféle hozzáállás megengedett most még a felsőoktatásban szerintem. Ezt szorítani kell a hasznos és előremutató felfogásokra. És ahogy az előbb említetted, Zoltán azt az értékvagyont, amin ül az egyetem, és hogy abból bizony piaci értéket illik termelni. Ugyanígy azt gondolom, hogy azt a tudásmennyiséget, amin ül az egyetem, abból bizony illik tudást átadni. És nemcsak a legfelsőbb krémnek, aki azt úgy megérti, hogy le van írva abban a 20 oldalas önéletrajzban, meg a cikkekben, hanem úgy is, ahogy egy szélesebb réteg is megérti. Mondjuk megérti egy mérnök, vagy egy üzleti elemző az Enstand Youngnál, hogyha már itt vagyunk.

Tehát, hogy én azt gondolom, hogy azt a szerepkört minden egyetemnek kutyakötelessége biztosítani, aki megérti azt a cikket, amit egy nagy tudású, több évtizedes gyakorlattal rendelkező professzor megír, de érti azt a nyelvezetet is, amit az előbb említett nem egyetemi körben és nem kutatói körben és munkakörben dolgozók használnak, és a kettő között közvetít. Ma sajnos megengedett az, hogy ezt elvárják magától a szerzőtől. És nagyon kevés szerző van, aki erre képes, ezért nem történik, ezért nem jut át egy csomó esetben. Viszont vannak egyetemek, akik meg azt mondják, hogy ők köztes szereplőket megbíznak ezzel, és akár a doktoranduszait, akár egy kommunikációs irodát, akár még olyan is van, hogy normálisabból külső influenszereket használnak arra a célra, hogy ők értsék meg, beszélgessenek el a professzorral, hogy itt mi a lényeg, és azt vigyék ki a nyilvános térbe.

Nyilván nem a teljes társadalomban a legnagyobb részt, hanem a szakemberi körben, de akkor is vigye ki.

Igen, nekem az a véleményem, hogy a kényszer nagy úr, és a kényszert azt egyértelműen a beiskolázás, az egy nagy kényszer az életében, ott eleve már új módszerekkel, új magyarral kell megszólítani az új korosztályt, és most látom a saját egyetemünkön ezt az átállást. Ez a Pannon Egyetem egyébként szerintem marha jól kezdi megfogni a lényeget, hogy végre meg tudjuk fogalmazni, hogy mi leszünk a körforgás fenntarthatóság vagyunk az egyetemen, ugye valamikor vegyipari, és most szépen megtaláltuk az új rést, ami szerintem ráadásul egy nagyon szépen nyíló, nagyon okos, különböző rendezvényekkel, de ilyen tizenöt-huszonöt különböző rendezvénnyel ugyanebben a témában, az óvodásoktól a legrangosabb nemzetközi előadóig nagyon sokféle módon kezdünk el beszélni.

És ez a sok szinten, tehát beszélünk a magas tudománynak, és beszélünk a hétköznapi megértés szintjén is erről a dologról. Miért? Azért, mert azt akarja elhitetni mindenkivel, aki részt vesz a hallgató következő évi felvételi eljárás döntésében, vagy két év múlva esedékesben szülő nagymama tanár maga a fiatal, hogy egy szóval tudja jellemezni, hogy miért akarok a Pannonra menni.

Legyenek elkötelezettek.

Mert körforgás, ugye? Merthogy. és ahhoz, hogy ezt így átvidd, vagy fenntarthatóság. Ez egy nagyon, nagyon végiggondolt új marketing tevékenység, és ez szerintem minden egyetemnek ez lesz a jövője, hogy önmagát okosan definiálja, és az okos definíciót nyolcféle hangon tudja elmondani, mert egyszerűen ebben a nagy zűrzavarban, ami ma az információ sztrádán van egy nap egy pillanatban is, abban nem lehet meghallani a sokféle mondatot, egy szót lehet meghallani.

Nagyon érdekes, hogy az influenszer, nem tudom, most melyikőtöktől hangzott el, de hogy például Pannon Egyetem, van egy kémikus srác, és őt Tiktokon követem. Baromi jól csinálja, amit csinál, merthogy az általam nem szeretett témát teszi olyan köntösbe, aminél megnézem. Csak egy visszacsatolás neked, hogy Pannon Egyetem, egyébként pedig ugye a vegyipari köntösben még mindig megjelenik az a fenntarthatóság, ami a múltra is egy picit visszacsatol.

Eszembe jutott egy évekkel ezelőtti beszélgetés, egyetemi kancellárokhoz hívtak meg egy nagyon rövid előadást tartani, ez egy esti program volt, tehát inkább a kötetlen típusú találkozók egyike volt, de hogy mégis egy kis gondolatébresztést tartsak maximum 10 slide-ban, hogy merre tart a világ, digitalizáció és kihívások az egyetemeken. És én akkor behoztam azt, hogy tulajdonképpen kivel versenyzik egy egyetem, és kivel fog mondjuk öt év múlva? Ez kb. egyébként pont öt évvel ezelőtt volt. És én nagyon határozottan próbáltam felnyitni ott a beszélgetésnek a zárt ládikáját, hogy már nem a másik egyetemmel, meg nem a külföldi egyetemmel versenyez az egyetem, a fiataloknak az idejéért, és ne adj Isten a pénzéért.

Hanem a legeslegjobb szerzők szakkönyveivel, az online kurzusokkal a mindenféle online platformokon, akár Youtube videók tárával, és egy csomó mindent most nem akarom elvinni ebbe az irányba a beszélgetésbe, hogy akkor ennek az egyetem felsővezetőknek tartott alkalmával nem volt, aki erre figyelt volna. Tehát öt évvel ezelőtt mondjuk ez nem volt egy olyan kihívás, amire hajlandóak lettek volna odafigyelni az emberek. És az egyik évről a másikra borzasztóan meg tudott utána változni. Tehát én azt láttam, hogy sajnos, ez egy hard landing, ahogy az angol mondja, magyarul mondhatnánk azt a Kazinczy-k a versenyszférában jeligére, hogy ez egy kemény földet érés volt, és pillanatok alatt kiderült egyik évről a másikra látszott a felvételi számokban, hogy nem az, hogy egy másik egyetemet választott, hanem hogy egyáltalán nem egyetemmel foglalkozik, és másképp kezdi el a szakmát tanulni, vagy azt, amit őt érdekli.

Miért? Azért, mert fölgyorsult a világ, az új generációnak hamarabb kellenek a válaszok, és ő nem ér rá tíz félévre, nem ér rá hat félévre sem, hogy megtudja azt, amit meg akar tudni. Ő a saját tempójában, ha őt ez érdekli, meg akarja tudni, és ha egyszer az online térben megtalálja az információt, még akkor is, ha a kockázata megvan, hogy nem elég részletes, nem minden igaz, nem mindenre szól, amiről egyébként a hat félév alatt ő tanulna, ő bevállalja a kockázatot, és megy előre. Említetted itt nemrég Zoltán, amikor készültünk az adással, hogy van olyan kurzusa a Pannon Egyetemnek, amit most már full online, teljesen interneten elérhetővé fogtok tenni. Ez azért nagyon jó, mert az biztosítja azt, hogy az a hallgató, akit ez érdekel, akár teszem azt, hat hónap alatt el tudja a BA-t végezni rajta, hogyha olyan tempóban minden nap csinálja, mert őt csak ez érdekli.

Tehát az egy óriási előny szemben a hagyományos oktatásokkal.

Én abban hiszek, hogy a jövő egyeteme az egyszer lesz online, és offline, tehát hogy ez egyszerűen a közösségnek azért alkotóereje van, és nyilván azt is lent vagyok naiv, tehát a magyar gyerekek száma, megszülettek már azok a gyerekek, akik 18 év múlva most születtek meg, be fognak érni az egyetemi rendszerbe, látjuk, hogy mekkora a nemzetközi elvágyódás a tanulásnál, és persze azt is látjuk, hogy hányan próbálkoznak idejönni külföldről, ami egyelőre hála istennek egy pozitív mérleg, de szerintem a Modern Egyetem az úgy fog kinézni, hogy nagyjából egyharmad offline és kétharmad online hallgatója lesz, de lehet, hogy egynegyed, háromnegyed. Tehát ez majd az idő, ahogy tolódik el, azért, mert érdeklődő, más kontinenseken egyre több van és egyre nyitottabb, és egyébként valószínűleg ezt a sok időt és az utazási költséget és a lakhatási költséget nem tudja, de magát a tandíjat egyébként, azt online meg tudja fizetni.

Én szeretem a következő egy-két évben a magyar egyetemi hálózat brutálisan elkezd online hasítani, tehát nekem az a meggyőződésem, hogy néhány éven belül a képzéseink egyharmada online elérhető lesz már, és ez a panora is igaz. Nyilván én egy picit hajtom is a sajátjainkat, hogy ebben legyünk élenjárók minél inkább, mert most jó év van, sok hallgatónk van, meg még ennek két évig továbbgyűrűző hatása, mindig van egy ilyen továbblökő hatás, de utána megint jön majd a nyers valóság. És a nyers valóság az az, hogy át kell állni erre a kétszintű gondolkodási sémára, hogy marha profi, és nagyon jól mondtad, önmagában végmenedzselhető szakokra van szükség, aminek sem az időkerete, nem a régi hagyományok szerint kell, hogy zajlódjon, sem a sorrendje, nem kell, hogy a régi hagyományok szerint zajlódjon.

A végeredmény a lényeg, hogy mindenki olyan mikrotanúsítvány sorozatokat épít fel, aminek a végén azt lehet mondani, hogy te ehhez értesz pont.

És arra kap egy szerződést.

Igen, és a végén kap egy papírt, mikro tanúsítványt és papírt, meg diplomát is, mint papírt, tehát hogy ez a jövő egyértelműen.

Én egyetértek veletek, ugye pláne azért, mert az ember a saját bőrén tapasztalja, hogy az innováció bizonyos helyzetekben milyen nehéz. Ugye 2009-ben kitaláltam egy megoldást az online oktatásra, ne kelljen a tanárnak még a laptopját se levinni az előadóba, amit befejezett, ott munkát, lemegy, interaktív táblán leadja az órai anyagot, az azonnal bekerül a közös rendszerbe, annak a kérdéseit azonnal fel tudja venni az online vizsgálat térbe, és gyakorlatilag aznap levizsgázhat a hallgató, hogyha akar, vagy kap rá engedélyt a tanártól. 2009-ben erre nem voltak nyitottak. 2018-ig nem voltak rá nyitottak. És az a baj, hogy akkor, amikor innovációról beszélünk, akkor az innovációban nemrég írtam egy cikket, akkor azt vizsgáltam, hogy minden vállalat arról beszél, hogy innováció, és hogy a munkatársakat is az alapján próbáljuk meg kiválasztani, mondja ezt a HR-es, már a vezérigazgató mellett voltam tanácsadó, amikor mondtam, hogy engem nem vennének ide föl.

Ez nem lehet. Kiírta az álláspályázatot, tökéletesen megfelelt Szekér Zoltán nevezetű egyénnek. Én beadtam az önéletrajzomat, és hát mi történt, nem hívtak be, de nagyon sok embert behívtak. És a vezérigazgató megkérdezte tőlem, hogy és téged miért nem hívnak be? Mondom, nagyon egyszerű. Túl hosszú az önéletrajzom. Tehát az a probléma, hogy behívták a cég legelső felvétellel kapcsolatban álló emberét, aki egy 18 éves gyakornok. Hát az van, hogy tök hosszú volt és olyan uncsi. Ezzel dobta vissza a vezérigazgató mellé tanácsadónak szánt önéletrajzkeresést. Tehát azt gondolom, és ennek a történetnek azért fontos, hogy legyen eleje és vége is, hogy 2009 és 2018 között ezt a típusú gondolkodást meg kellett értetni és érlelni azzal az innovációs fejlesztéssel, ami ahhoz kellett, hogy utána az online megszülessen.

Mit láttok, hogy mennyi idő egy innovációt úgy bevinni, hogy működjön, vagy legalább meg tudjátok mutatni, hogy mennyi a haszna. Itt ezt a Laci is említette, hogy volt mit tudom én, minimum két év átfutási idő. Mennyire türelmesek ezzel az emberek ezekben a felgyorsult világban?

Hozzáteszem rögtön, hogy nemrég beszélgettünk Pereczes Janival, aki innovációs vezető is az NBA-nél jelenleg, és ő mondta azt, hogy azt ő a saját bőrén tapasztalta, amit Bill Gatesnél olvasott korábban, hogy rövid távon általában túlbecsüljük a jelentőségét a változásoknak, meg akár a mi munkánk lehetőségeinek, hogyha egy innovációs projektben dolgozunk. Rövid távon lehet, hogy úgy tűnt, hogy már mindjárt elkezdik használni ezt az online oktatási eszköztárat. Ámde hosszú távon meg gyakran alulbecsüljük a változásoknak a jelentőségét, tehát bizony lehet, hogy 2020-ban legkésőbb, ha addig sem foglalkozott vele valaki, akkor hirtelen nagyon-nagyon megbánta. Nagyon megbánta, hogy nem foglalkozott vele.

Ugyanez volt az én példámban is szerintem, hogy abban a pillanatban, ahogy elkezdtek esni a felvételi számok, nagyon megbánták ezek az egyetemek, hogy korábban nem gondoltak rá. És igazság szerint ez a fájdalmas része a dolognak, hogy ha tényleg lezárunk és nem nyitunk egy ilyen, ahogy Zoli szokta mondani, homokozót a szervezetben, hogy nem azt mondjuk, hogy nem fontos, nem versenyzünk mi, csak a másik egyetemmel, nem kell nekünk online oktatás, nem foglalkozunk ilyen tudománykommunikációval, hanem azt mondjuk, hogy nem annyira nem foglalkozunk vele, mint ez a rohadt lelkes fiatal innovációs vezető vagy tanácsadó mondja, oké, annyira még nem foglalkozunk vele, de elkezdjük egy homokozóban, nem?

Abszolúte ez történik, és még egyszer azért nagyon kijózanítóak a számok, tehát hogy visszacsatoljak nektek. Tehát az elmúlt időszakban a vidéki egyetemek kiadták szerintem a méregpohárnak a nagy részét, mert 2013 után mélyrepülés volt vidéken, és nem azért, mert rosszak a vidéki egyetemek, tök jók. Tehát ha megnézitek a mutatókban, tulajdonképpen a TOP 12-ben Magyarországon mindenki együtt, mindenki egyetemen vannak, alig van benne egy-két budapesti. Tehát, hogy valójában minősítettséget tekintve tök jó, de zajlik ez a globalizációs centrumba húzás, amire egyelőre nem tudtunk jó választ adni. Tehát ez a helyzet, és erre például az egyik jó válasz az az online, mert akkor tök mindegy, hogy valaki hol lakik, és egyébként vágyakozhat Budapestre vagy vágyakozhat Berlinbe.

Az a lényeg, hogy olyan képességet, készséget adjál át könnyen elérhetően és megfizethetően, ami történetet fognak választani, ilyen nagyon egyszerű matek. Én szerintem nálunk most megint csak magunkra tudok gondolni, hogy sokkal gyorsabb lesz az átállás a kényszer miatt, mint a nagyvárosi vagy fővárosi intézményekben. Egyszerűen azért, mert mi nagyon gyorsan fölkérdezzük megint ennek a negatív húzását, hogy mi fog történni, hogyha nem váltunk. Egyébként ezt Nagykanizsán tanultam meg, ott ugye az meg egy szinttel még kisebb volt mindenben, ott sokkal gyorsabban kellett alkalmazkodnunk a jövőhöz. Valahol szerintem az volt nekem a homokozó vagy a tréning, amikor az a fajta képességre az a képességem megszületett, hogy kapásból valami újra ne azt mondjam, hogy nem, hanem gondolkodjam el rajta, hogy hogyan és utána pedig képes vagyok-e ezt a szervezeten belül megcsinálni.

Amikor a kutatóközpontot összeraktuk, annak igazából ugyanez volt, hogy csak azt éreztem ott, hogyha minden úgy marad, ahogy volt addig, és nem tudunk valamivel kitűnni ebben a globális hangos térben, akkor az általunk szeretett és minden kolléga által nagyon szeretett munkahely meg fog szűnni. És ez volt az a nyomás, ezt valószínűleg nem éreztem volna, hogyha a Műegyetemen dolgozom. Merthogy ott miért éreztem volna ezt? Mert nagykanizsán ezt éreztem, és azért kellett valami nagyot és újat csinálni, amivel kilógtunk a többiek közül, vagy elkezdtük önmagunkat fejleszteni, különben nem létezne az egész.

Annyira örülök, hogy gyakran előkerül a mai beszélgetésben a vidék, mert én nagyon szeretem a vidéki életformát, és nagyon sok barátom van ezekben a magyar vidéki városokban, amikről itt időnként beszélgettek, vagy szóba hozzuk. És akkor itt jó pillanat ez arra, hogy a vidéki életről átkössek a mai személyes témára, merthogy minden podcast adásban megígértük a hallgatóknak, hogy ezekről a kemény kérdésekről nem szünet nélkül és folyamatos mélységben fogunk beszélgetni, ami egy picit megpihenünk mondjuk közben félúton. Mára azt gondoltam, hogy legyen ez a téma, ez a személyes kérdés a zene. És azt tapasztalom, hogy egyébként a vidéki városok kultúrájának ez mindig központi tere, tehát hogy ezért is tudom átkötni nagyon könnyen, merthogy a zeneiskola egy zenei felsőoktatási intézmény akár, és egy zenekart, meg az ő szereplésüket kiszolgáló központ, az tényleg minden vidéki városban van, és a mai napig látogatott egyébként.

És nyilván most nem a zenéről, mint műfajról, meg üzletről beszélünk, hanem Zoliról, Zoltánról, meg Laciról beszélünk, hogy mit ad nekünk a zene, és hogyan tudjuk a zenét élni az életünkben, ez lenne a kérdésem.

Kezdjem én? Nekem nagyon fontos része az életemnek. Spotify előfizető vagyok. Hát igazság szerint, ha utazom, ha sétálok, bármilyen olyan tevékenységet teszek, amikor nem beszélgetünk vagy nincs család, vagy nem tudom, akkor én zenét hallgatok. Mindent, tehát hogy nincs ilyen, hogy valamit nem. Tehát a klasszikustól a legdurvább heavy metalon keresztül minden a repertoárban van, és a napi sporttevékenység, amennyi belefér, ez a minimum 60 percnyi séta. Ott beteszem a kis fülest a fülembe, és végigrongyolok gyakorlatilag Balatonalmádin, ez a szigorú arcú férfi, miközben az orrában ketyeg a sportprogram. Ezzel szoktak azonosítani, hogy ekkor nem nagyon van, tehát egyszerűen annyira kikapcsol, hogy abban így fókuszban vagyok, hogy azzal a tempóval azt, ami itt történik, ez a zene nálam.

Nálam nagyon sokat utazom, nagyjából ilyen 60 ezer kilométert/év, az úgy időben elég sok.

És a légi kilométerek.

Igen.

Nekem egyértelmű. Jaj, bocsánat, a kocsival igen, igen, igazad van. Tehát az nagyon hosszú idő, és akkor két dolgot csinálok, vagy telefonon, azt is sajnos sokat teszem, de amikor nem telefonon, akkor mindig zenét hallgatok, nekem a zenehallgatás egyértelműen az utazáshoz kapcsolódik össze. Amikor megérkezem otthonról, akkor beszélgetünk, akkor együtt tévézünk, tehát akkor közösség, akkor nem hallgatunk zenét közösen, legalábbis nagyon ritkán, de az utazás egyértelmű nekem ott. Én kicsit válogatósabb vagyok, azt nem állítom, hogy mindent fogyasztok, nyilván hagyományosan a rock világból érkeztem, a '80-as évek nemzedéke vagyok, tehát nyilván minden ami rock, azt imádom. Egyébként sportnál, ha zenét hallgatok, csak dinamikus rock számokat hallgatok, ez egyértelmű, és nagyon kezdem megszeretni a mostani kicsit alternatív magyarokat, tehát hogy egyébként elég sok minden szól most már a különböző rádiókban, úgyhogy azt kell mondjam, hogy a magyar zene és a rock nagyjából ez a kettő, ami összerak.

Tök jó benneteket hallgatni, mert igazából a kettőtökből én összerakni a saját életemet. Én ugyanis szintén nem vagyok túl válogatós, de mondjuk rádiót például nem szoktam hallgatni, tehát általában én is vagy spotify, vagy tényleg a saját emlékeimből előjön, hogy na most ezt szeretném, vagy azt, de hogy az lehet klasszikus, lehet cseh, lehet latin, lehet rock is akár, talán a legdurvább metált, azt már nem. De hogy ezért például tök fontos nekem, hogy legyen egy jó fülesem, vagy az autóban, ha hallgatom, akkor tényleg úgy szóljon, mintha koncerten lennék, mert ez engem is föltölt, és annál idegesebb nincs, mint amikor valahol úgy szólal meg egy jó zene, hogy az nem jön ki.

Egy jó kis szoknya, rádióstílus?

Nem jön ki. És nagyon érdekes, hogy például az is nagyon fontos, hogy időnként viszont a csend, a zene. És nagyon sokszor a csendben amúgy előjönnek ilyen zenei emlékek, hogy elkezdem dúdolni, de hogy akkor éppen nem hallgatok valamit. Még két dolog a zenével kapcsolatban, az egyik, hogy egyetemi, meg kicsit korábbi középiskolai éveimben már elindult hobbim volt az, hogy ilyen bulikon, ilyen baráti bulikon voltam DJ, ezt kevesen tudják rólam, mert ezt az egyetem alatt így abba is hagytam, és akkor ez nem foglalkoztatott, de hogy ezt például nagyon élveztem. Tehát hogy az, amikor másoknak is tetszik, ami nekem tetszik, meg amikor így föl tudunk építeni együtt egy jó hangulatot, ne adj isten, az asztalon táncolnak utána az emberek egy fél órát, az egy örök emlék, tehát hogy a zene ezt is tudja adni, hogy összehozza az embereket.

Főleg az élőzene egyébként, mondjuk Gödöllőn nagy divatja van annak is, hogy például egy közterületen van akár kórus, akár zenekar, akár ilyen szóló zenei program megszervezve, óriási zenesuli van, satöbbi, és talán itt még annyit átmondanánk, ha már itt vagyunk ebben a stúdióban, hogy a stúdiómunkában rengeteget segít nekünk Lőrinc, és Babos Lőrinc a dobosa a Cimbalibandnak, a helyi együttesnek, ami egy cimbalomra épülő, de egyébként világzenei stílusban legtöbbször világzenei, néha népzenei stílusban előadó zenekar, és büszkén mondhatom, hogy a World Music listának az első magyar hanglemeze volt egyébként az övék. Úgyhogy körülbelül így zárul be szerintem. A kör és ennek nagyon-nagyon örülök.

Na, akkor térjünk egy picit vissza a MIX-hez, vagyis a Magyar Innovációs Szövetséghez. Egyik alelnöke vagy. Nagyon érdekelne az is, hogy mi az, amit vállaltál náluk, mi az, amit végzel, de azt is jó, ha a hallgatók tudják, hogy a MISZ-nek elég széleskörű a tevékenysége, amit elsőre gondolna az ember, annál háromszor szélesebb. Nagyon sok társadalmi csoportban aktív, diákoknak szervez például minden évben most is országos tudományos és innovációs olimpiát hirdet, van például média díja a Magyar Innovációs Szövetségnek, illetve gyakorlatilag azonnal a rendszerváltás után megalapítottátok az Innovációs Nagydíjat. És erről egy picit szeretném, ha többet is mesélnél, nekem van egy olyan mantrám, amit tanácsadóként vagy előadóként nagyon sokszor előszedek, hogy az egyetemen, meg a szakma kezdetén az emberek sajnos általában azt kapják meg ukázként, azt a szemléletet plántálják beléjük, hogy a piacot úgy fogod érteni, hogy meg kell kutatni.

És hogy azt is meg kell nézni, hogy mit csinálnak a versenytársak, és akkor jönnek ezek a versenytárs elemzések, hogy az A Bank, meg a B Bank, meg a C és te. De ugyanez gyógyszert jár be ugyanez nagyon sok szektorban. És hogy nekem az a személyes tapasztalatom, amit egyébként nagynevű szakértőknél olvastam, és aztán rájöttem, hogy tényleg ezt látom én is, hogy ennél sokkal célravezetőbb módszer megnézni a legjobbat az adott szektorban. Nem az összes versenytársat nézni, mert először, ha nem te vagy a legjobb, akkor először nézzük meg, hogy mit csinál a legjobb, és azt próbáljuk utánozni. És akkor rögtön a csúcsra érünk ezzel a stratégiával, és nem a versenytársak között keressük a helyünket.

Titkos bányászatnak az innovációját mondtad el most akár. Na most ilyen szemmel nézem én az innovációs nagydíjat, hogy itt a legjobbakat mutatja be a Magyar Innovációs Szövetség, tehát ha valakinek fontos, hogy ő elkezdjen az innovációval többre menni, akkor talán érdemes itt keresgélnie, nem?

Én szerintem, amikor a Magyar Innovációs Szövetség '91-ben, talán '91-ben képzeltek el, amikor még senki nem tudta, hogy mi ez, ugye Pakucs Jánoséknak elévülhetetlen érdeme van ebben a dologban. Elindította ezt a folyamatot, hogy legyen egy világítótorony egy olyan témában, ami nem divatos, vagy egyáltalán nem volt még divatos, ma nyilván már nagyon divatos téma. Az nagyon érdekes ötlet volt, hogy a Jánosék nagyon keményen határozták meg, hogy kiből lehet egyébként innovációs nagydíjas, kedves egészségedre, Szabó Gábor, meg Pakucs János, és az volt a központi elem, hogy már legyen kézzelfogható fizikai, tehát anyagi eredmény. Szerintem ma már egy kicsit túl szigorú, de másik szempontból meg jó anyagon követhető.

Ez pont az, amiről eddig beszéltünk, hogy az i, az innovációnak a második fele is bekövetkezett, piacra jutott a termék, pénz lett belőle. És tulajdonképpen a pénz határozza meg a pontoknak egyébként az ötven százalékát, mekkora átbevétel született ebből az új dologból, szolgáltatásból, vagy termékből. 1300 cég pályázott az elmúlt harminc évben, ebből 256-ban lett valamilyen díjas, és jellemzően hát GDP-ben mérhető ezeknek a cégeknek a súlya egyébként, akik nyertek. Tehát azért nagyon fontos szerintem az egész ötlet, mert mindig meg kell mutatni a sztárokat és tök jó volt a felvezető gondolatod, mert ha vannak sztárok, akkor tényleg nem egy átlagos benchmarkot kell csinálni, hanem nézd meg a legjobbakat, hogy ő miben jó.

És egyébként miután elég szórt az iparág, ezért vannak szuper gépipari eredmények, gyógyszeripariak, hagyományosak nyilván élelmiszeripariak, tehát hogy mindig minden területnek vannak szupersztárai, IT és jön fel egyre jobban egyébként az elmúlt időszakban, és ez nagyon jó, mert ha valaki meg akarja nézni egyébként, az a cég hogyan épült fel, mi az a termék vagy szolgáltatás, amivel nagyon jelentős árbevétel jutott, akkor az egy példaként vagy mintaként szolgált a saját fejlesztésben. Nagyon-nagyon várjuk azt, hogy a nagydíjra egyre többen jelentkezzenek, mert egyébként nagyon sok cég, én végeztem ilyen KKV-kutatást, a doktorim az arról szólt, hogy kis és középvállalkozások innovációs képességét vizsgáltam, és nagyon-nagyon gyakran találkoztam azzal, kétféle magatartással.

Az egyik az, amikor megkérdezed a tulajdonost, hogy hm, ő azt mondja, hogy persze, hát ők szuperul írnak a legjobbak. És akkor megkérdezed, hogy mit, akkor van a mécsen. Más meg az, hogy hát ő ilyen úri hóborttal nem foglalkozik, mert neki le kell gyártani, nem tudom, kinek azt a csere százezer darab izét. És akkor ez a kettő fal a válaszom, most ebből az egyik üzenetem az, hogy megérted azt, hogy újításra képes vagy, vagy van egy módosított terméke, tehát nem kell mindig szuper új dolgot kitalálni, egy módosított szolgáltatás, amivel piaci rést szereztél, amivel növelted a lehetőségedet. Ez innováció, ez önmagában is valószínű. Nyilván a hardcore a legnagyobb pénzt hozó innováció mindig az, ami tök új, mert ugye asztalról a piacon az az első.

De azért úgy néz ki az innovációnak a lélektana, hogy mondjuk innovatív termék van tíz, és akkor legalább 1000 adaptációs opció, ami utána egyébként még az alkalmazott innovációnak a kategóriába tartozik, és az még egyébként életképességet jelent egy cég életében. Tehát, hogy nem kell ezt lebecsülni, tehát szeretnénk, hogyha minél több cég jelentkezne erre a dologra. Ez egy rangos, egyébként egy viszonylag egyszerű pályázat, azt kell leírni, hogy mit csináltál, miben különb, mint amit mások tettek eddig, és mutasd be, hogy milyen eredménye lett ennyi a pályázatnak a lényege. És azért várnánk, hogy sok magyar cég vegyen részt ebben a dologban, mert ez önmagában egy gondolkodási képességfejlődés, hogy megnéztem, megvizsgáltam, le tudtam írni, és akkor onnantól kezdve kíváncsi vagyok az eredményekre.

Mi mindenképpen meg fogjuk osztani, ezt megígérhetem. Már csak azért is, mert nekünk személy szerint is nagyon fontos lett ez a téma az elmúlt években. Na most kicsit szűkítsünk még, de maradva a Magyar Innovációs Szövetségnél, abban a körben, amiben mi beszélgetünk, informatikusok, digitalizációs tanácsadók, elég régi beszédtéma, hogy de akár egyébként kormányzati szereplők között is, hogy Magyarország így a nemzetközi összehasonlításban bizonyos statisztikákban tök jó az innovációban, de akár a digitális téren is, például infrastruktúrában, viszont ha a KKV-kat nézzük, ami a magyar, mondjuk így vállalati szektor gerince, akkor eléggé le vagyunk maradva sok szempontból, vagy akár a digitalizációt, akár az innovációt nézzük.

Hogyha megnézem viszont a MISZ-nek a taglétszámát, az elég dinamikusan bővül, most már több száz tagja van ennek a szövetségnek, többek között egyébként a Future-nál is. Két kérdés az egyik, hogy ezt szerinted értelmezhetjük-e úgy, hogy egyébként hozzuk be a lemaradást, tehát hogy látsz-e ebben valami trendet, hogy jövünk föl, mint a talajvíz, ahogy mondani szoktuk régen. A másik fele a kérdésnek pedig, hogyha ezzel az adással akár kedvet kapott valaki, hogy lesz valakiből mi a szűrőfajta?

Hogy kell hozzá vagy csatlakozni?

Ki az ideális tagjelölt?

Igen.

Nagyon jó kérdések. Köszönöm szépen. Azzal szeretném kezdeni, hogy úgy minden együttes se hat erre a témára azzal, hogy például 2018-ban lett egy dedikáltan ilyen nevű minisztérium, ez azt jelenti, hogy kormányzati szinten a legmagasabb kategóriában húzták fel az innováció témát. Én innovációmenedzser kutatóként szuperboldog voltam, amikor ezt a dolgot először hallottam, mert régóta mondtam azt, hogy ez akkor lesz kiemelt ügy, ha egyébként a politika és a gazdaság vezetői ugyanazt gondolják erről a dologról, és szerintem azzal, hogy megszületett a minisztérium, az a dolog lezajlott. Az NKFI-ban eltöltött öt évünk alatt eljutottunk oda, hogy háromszor annyian pályáztak már a ciklus végére, mint amikor elindítottuk ezt az egész folyamatot.

Ez azt jelenti, hogy néhány száz cégtől eljutottunk közel alulról 3000-ig, aki egyébként elkezdett foglalkozni, szerintem ez a kulcs. Magyarországon 30 ezer olyan vállalkozás van megítélésem szerint, aki alkalmas arra, hogy az innovativitásnak bármelyik, tehát az adaptív részét vagy a forradalmi vagy új részét is képes legyen megtenni. Ebből szerintem több ezren foglalkoznak ezzel ténylegesen is. El kellene érnünk azt, hogy legalább tízezer cég mondja azt magáról Magyarországon, hogy ő az innovációnak valamilyen változatával foglalkozik. Ma az önbevallásnál egyébként, és ez is probléma, ezért vagyunk ilyen nagyon rossz helyzetben, nem vagyunk elég jók, sőt közepesen rosszak vagyunk darabszámra, de nagyon rosszaknak tűnik a KKV-k teljesítménye, szerintem annál jobb, de sokkal-sokkal több embert kellene bevonni ebbe.

Tehát ebben segítenek a pályázatok, segít a kormányzati kommunikáció, segítenek a reklámok vicces módon, tehát a hétköznapi, mindenhol folyó innovativitásról szóló kifejezéseknek a megélése, és nyilván segít egy ilyen fantasztikus szerep, ami túlélte az elmúlt három évtizedet, és tulajdonképpen betölti azt a szerepet, hogy ehhez kedvet csinálni a vállalkozásoknak. Aki szeretne jelentkezni, nagyon egyszerűen a honlapon keresztül megjelölt címen keresztül bejelentkezni, és tulajdonképpen pillanatok alatt lezajlik a tagfelvétel, és most pont azon dolgozunk, hogy túl a nagydíjon vagy az Országos Innovációs Olimpián, ifjúsági Olimpián kívül egyre több olyan szolgáltatást, tanácsadást, jó példát tudjunk bemutatni majd a tagoknak, amitől érdemes, tehát hogy olyan értékajánlata legyen ennek a szövetségnek, amivel egyébként érdemes velünk együtt haladni ebben a közös útban.

Tehát szerintem ez a mi feladatunk most.

A szövetség honlapja egyébként, ahol ezt meg lehet tenni a jelentkezést, meg utána lehet nézni, ez az innováció.hu stílszerűen. Én nagyon élveztem, amikor erre rájöttem annak idején. Ha már így lemaradás, meg fejlődés, ugye beszéltünk erről a nagydíjról, ez egy kiválósági díj, és van nagyvállalati kategóriája is, meg van KKV kategóriája is, ezt fontos elmondani, tehát hogy kiváló lehetek a saját mezőnyömben, nem kell a nagyobb méretben nagyokkal versenyezni. Viszont van sok más munkacsoport is a Miss-ben, erről is beszéljünk egy picit, mert azt olvastam, hogy van például vállalkozásfejlesztési, meg KKV marketing is. Tehát ezek szerint esetleg érdemes lehet csatlakozni annak a cégnek is, aki most szeretné megtanulni vagy most kezdené el csinálni az innovációt?

Jellemzően az aktív tagok nagyon sikeresek a saját területükön, de tényleg, tehát hogy van az a 70-80 aktív tag, aki egyébként mindig ott van a különböző rendezvényeken. Ezek vállalatvezetők vagy tulajdonosok, végigmentek ezen az úton, általában díjasok, tehát valamilyen díjat már nyertek a saját területükön, és egyébként stabil gazdasági árbevétellel rendelkező és növekedő cégek. Tehát hogy szerintem ez önmagában egy ilyen, tehát eljönni mondjuk egy mélyszülés, ez azt jelenti, hogy azokkal találkozol, akik igazoltan jók. És a piac ezt régóta igazolja. Tehát ilyen szempontból szerintem ez egy jó közeg. És igen, vannak különböző tagozatai, és a MISZ-nek felső tagozat, vállalkozói tagozata. Valóban ott pedig lehet feladatokat és munkákat találni, vagy tanulságokhoz jutni tulajdonképpen a különböző találkozók alkalmával.

Én azt hiszem, hogy ezt egyre inkább szélesítenünk kell, és el kell mondjam, hogy ez most ránk is vonatkozik, a MISZ-re, hogy egyre inkább ezt a digitális térben is meg kell tudnom fogalmazni. Mert ugye pont az idő.

Milyen innovációkat tennétek meg az innovációs térben?

Bocsánat, ez egyértelműen ezzel kell kezdenünk, hogy minél több olyan támogatórendszert ki kell találni a MISZ-nek, amivel a vállalatokat egy vállalati tanácsadásban, innovációs tanácsadásban vagy egyáltalán egy digitális találkozásnak a megszervezésével tudjuk támogatni a tagszervezeteket, mert az idő, én most azt látom az idő legnagyobb nyomás a struktúrában, mindenki. És egyébként mindenki nagyon divatosan hoz létre újabb és újabb klubokat és újabb és újabb dolgokat, de ez mindig ugyanazt jelenti, hogy azt a száz aktív tagot próbáljuk megszólítani különböző módon. Na, erre a digitális térpont alkalmas, hogy ne 100 legyen, hanem 1000. Tehát, hogy ez egy, szerintem ez nekünk egy nagy ügy most.

Ennyi fért bele a mai adásba. Köszönjük szépen Zoltán, hogy velünk tartottál. Én körül köszönöm, hogy az innovációról mertünk hangosabban is beszélni, és remélem, hogy még találkozunk! Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, jó volt veletek! Köszönjük, hogy itt voltál.