Lehet az infrastruktúra IT biztonsági és ellátásbiztonsági kérdés is?

Üdvözlök mindenkit! Ez itt a Digit Podcast, Személyi László vagyok, a Future-NOW vezető partnere és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az OD&IT Solutions és a Sailing Hangar alapító ügyvezetője.

Sziasztok! Jó napot kívánok! A Digit Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak. A Már egy ideje foglalkoztat, hogyha azt mondjuk a mélyére ásunk, akkor valami mégis hiányzik ezekből az adásokból. Beszélünk vezetői képességekről, IT biztonságról, folyamatokat támogató szoftverekről, virtuális valóságról, de alig foglalkoztunk eddig azzal, hogy milyen vasak vannak ezek mögött. Milyen számítógépekre, hálózati eszközökre, szerverekre, stb. van szükségünk a sikeres digitalizációhoz. Máig kellett csak erre várni. Vendégünk Wider Máté, a Fujitsu regionális értékesítési vezetője és Sebestyén Péter, a Fujitsu értékesítési tanácsadója.

Üdvözlünk benneteket a stúdióban!

Sziasztok! Köszöntjük a figyelmet!

Sziasztok!

Máté, te elég sokat adsz elő IT-val foglalkozó közönségnek, de a digit podcastot jóval többféle háttérrel ülő emberek hallgatják, ezért talán kezdeném azzal, hogy hogyan érdemes csoportosítani manapság, amit hardvernek vagy magyarosabban vasnak hívunk. Mi minden tartozhat ebbe a kategóriába egy KKV számára, és abszolút ne csak az ATK elvékre gondolj, hanem úgy általában egy magyar vállalkozói csoportra.

Hogy tudjuk megkülönböztetni a szuperszámítógépet az otthoniakban.

Gyönyörű.

Egyébként pirítót rajta.

Gyerekünktől kuncsorgott wifitől.

Igen.

Hát szerintem ez egy eléggé komplex és átfogó kérdés, mert az utóbbi három évben azért szerintem a pandémia megtanított minket arra, hogy a digitális működés az nem egy hátrányos dolog, hogyha tud működni, és nem feltétlenül az jelenti a mobilitást, hogy az asztali számítógépeinket, ha otthonról kell dolgozni, akkor a villamoson hazaviszi az egész szervezet. Azt gondolom, hogy az már egy jó pont, hogyha egy szervezetnek a vezetője azon gondolkodik, hogy milyen technológiai vagy digitális megoldásokat szeretne életre hívni, hogy az ő életüket megkönnyítse. Mi ugye főként, amivel Magyarországon foglalkozunk és látunk, mi főként ugye nagyvállalatokat szolgálunk ki, államigazgatásban meg versenypiacon egyaránt, tehát kifejezetten nagyvállalati infrastruktúrában vagyunk otthon, ami tulajdonképpen szervereket és minden, ami ahhoz tartozik.

Ühüm.

De hogy akkor mondjuk nem beszéltünk még laptopokról vagy asztali gépekről, nem beszéltünk hálózati eszközökről, nem beszéltünk adattárolókról kifejezetten, bár a szerverek azok általában tárolnak adatot is. Meg mi mindenről nem beszéltünk még?

Nagyon sok mindenről, igen, igazad van. Érdekes a dolog, mert ugye nagyon összemosódnak a technológiák, tehát amíg ugye pár generációval ezelőtt különvettük a számítástechnikát a telekommunikációtól, addig most már informatikaként egy nagy integrált rendszerben gondolkodnak, akár a kávék is, hiszen szeretnék egybe lefedni a szolgáltatásaikat. Így aztán például, amiket említettél, hogy hálózati eszközök, vagy egyéb kiegészítők akár egy adatközpontban, azoknak a technológiája eléggé összefonódik ilyen szempontból, tehát nagyon összetett, és nemcsak a KKV-knál látjuk, egyébként a nagyoknál is, ahol nagyobb informatikai szervezetek működnek, hogy attól egy kicsit küzdenek a rendszergazdák, meg a mérnökök, hogy gyakorlatilag minden, amiben már három voltnál több van, azt már informatikai problémává kívánják tenni, tehát hogy itt most volt szó a kenyérpirítóról, de azért nincs olyan messze ez a szomorú valóságtól.

Hát ezt láttuk a kameráknál, ugye volt pár adással ezelőtt szó a kamerákról, hogy a biztonsági kamera is hirtelen IP címet kapott.

Ugye egy hálózatok vannak, szenzoraink vannak, internet of things van, tehát hogy nagyon sok minden beletartozik, nemcsak azért, mert, mondjuk, a telefónia IP telefónia lett a legtöbb cégnél, de hogy tényleg nagyon sok minden összeintegrálódott és függőségi kapcsolatban van, és ezért a vezetőknek is szerintem nehéz megmondani azokat a felelősségi határokat, hogy most ez most igazából kihez fog tartozni ez a szolgáltatás vagy problematika. És hát így eszközszinten is egyébként mi igyekszünk a tradicionális szegmentálást követni, tehát hogy igen, vannak kliensoldali eszközeink, vannak tárolóink, de ugye például a tárolókat vesszük, ott is már nagyon sokfelé szétágazik, hogy az most tradicionális software diffined, nem tudom én, nassalapú, blokk alapú, satöbbi, satöbbi, tehát hogy mindenképpen a nagy gombócokból sok-sok kis gombóc lett, és hát ugye ugyanez igaz a szerveroldalra, meg a különböző célhardverekre, hálózati eszközökre is.

És így, hogy most elindult a hardver meg a felhők között most egy elképesztő ilyen verseny van, hogy most mikor tároljuk földön, mikor tároljuk felhőben, vagy ezt hogy csináljuk meg hibridre. Ugye akkor, amikor én IT vezetéssel voltam megbízva, akkor a két típusú pólusa volt a vezetőségnek. Az egyik az, aki lobbizott a felhő iránt, mert nem akart bejönni, a másik meg, aki lobbizott az on-premieren, tehát hogy a Föld helyben lévő kiszolgálásnál, és a büdzsé különböztette meg. Tehát ugye ennek a büdzséjét belőni most mit javasoltok? Tehát, hogy hol tartunk ebben a tárolás kérdésben? Most már jellemzően az ERP-k, CR-ek futnak különböző megoldásokban, és adatokat tárolunk ezeken az eszközökön, kérdezem.

Az a baj, hogy sokak fejében szerintem csak ez van meg, hogy nekem tárolnom kell valahol valamit, és ahogy mondtad is, hogy költségoldalról vetítik ki először, hogy hú, hát a felhő, az lehet, hogy rövid távon mennyivel kedvezőbb, mint mondjuk egy infrastruktúrát megvásárolni öt évre, és üzemeltetni és karbantartani. Ugye nagyon sokan azt felejtik el, hogy ezt a környezetet úgy kell kialakítani, ami nekem a legjobb és nem feltétlenül a költségeimnek is a legoptimálisabb. Mi az, ami a legjobban illeszkedik a működésemhez? Van-e olyan jogszabályi környezet, aminek meg kell felelnem, és azt tudom mondani, hogy nem minden szolgáltatást, nem minden funkciót tudok a felhőbe kirakni, és amiről ugye pont az adás előtt beszélgettünk, hogy ez a fajta megismerés, helyzetkép a szervezeteknél, nagyon sok mindenkinek nincs meg, tehát nem tudja, hogy hol tart.

Azt nagyjából el tudja képzelni, hogy hova szeretne eljutni üzletileg, milyen céljai vannak, de azt, hogy ebben a pillanatban pontosan milyen lépéseket kell neki az elkövetkező időszakban megtennie, azt nem látja.

Itt most egy nagyon fontos mondatot mondtál. Adás előtt beszélgettünk róla, de hogy most az adásban is beszélgessünk róla, hogy miről beszélgetünk adás előtt.

Igen, ez egy picit érdekes lehet, hogy arról beszélgettünk, hogy folyamatok. Ez a Laci kedvenc témája. Minden előadásban megemlítjük, hogy folyamatok, és arról beszélgetünk, hogy üzleti tervezés és stratégia. Laci, mit gondolsz a folyamatokról? Kérlek, mint szakértő.

Igen, nekem rögtön az jutott eszembe, hogy milyen statikus elképzelés az, hogy én adattárolásra keresek megoldást. Körülbelül olyan, minthogyha arra keresnék megoldást, hogy hova teszem a bort otthon. És akkor kitalálom, hogyha a bornak ugye sötét kell, meg nyugalom kell, és akkor letárolom, oké, de hogy az egy folyamat, hogy én először is honnan szerzek be bort, ajándékba kapom, boltba veszek egyszerre sokat, vagy egyenként szeretek időnként impulzust vásárolni. És utána hol fogom felhasználni? Mikor fogom kibontani, mennyire gyakran keresek bort, például ez egy elég praktikus kérdés, hogy ha én egy-két naponta szeretném átnézni, hogy akkor most milyen bort válasszak, mert vendég jön, mert ajándékba adom, nem tudom, akkor nem árt, hogyha elég közel van az a tároló, és mondjuk egy pince a hegyoldalban, mert akkor két naponta ki kell kocsikáznom oda.

Mert ugyanez van a fejlődés. Szerintem tehát kellene tudni a folyamatot, hogy honnan jön az adat, hol keletkezik és hol fogom majd felhasználni. A tárolás, a tárolás, az egy dolog, de hogy a tárolt adatot milyen gyakran és mire fogom használni, az csak a folyamatokból derül ki. De tökre igaza van egyébként szerintem Máténak ebben, hogy egy KKV vezető, aki egyébként egy egész céget vezet, az vélhetően ilyen szintig nem fog tudni a legtöbb esetben elmenni, hogy ő maga végig elemzi. Tehát itt jön be az, hogy rá tudja-e bízni valakire azt, hogy egy kicsit megkapirgálja a folyamatokat a cégnél, megérti, hogy honnan jön az adat, és hol fogom felhasználni, és az alapján rá tudja-e bízni a javaslatot, hogy akkor azért javaslom, hogy egy fizikai infrastruktúrát itt telepítsünk a közelben, mert hogyha nem tudja rábízni, akkor nem lesz megoldás, akkor valamilyen adattárolás lesz, csak nem oldja meg a feladatot, és mindig gond lesz vele, nem?

Igen, abszolút igazad van, én is abban hiszek, hogy rendszerben kell gondolkodni. Maga az, hogy az infrastruktúrában én hova helyezem az egyes szolgáltatásaimat vagy alkalmazásaimat, az egy manapság nagyon érdekes kérdés. Ugye mi egy japán multitól jövünk, és elég jól látjuk a nemzetközi piaci viselkedéseket is, és az az érdekes helyzet, hogy ugye amit említettél, hogy két irányból közelítik meg, van a trendi irány, hogy én azért szeretnék felhőbe vonulni, mert az egy trendi dolog, meg versenyképessé tesz, és vannak, akik ragaszkodnak vagy féltik a kis IT szemétdombjukat, hogy ezt nem szeretnék kiadni.

Mind a két elnézést kérünk mindenkitől, aki ezt magára veszi.

Akinek nem inge, és mindenkinek igaza van valahol egyébként, de az az érdekes, az az érdekes nemzetközi trend, hogy azok a nagy, vagy akár startupok, akik innovatív tech cégek, most mondok példákat, Netflix, Droppox.

Ezek a garázsok?

Ők kint kezdtek felhőben. Tehát úgy indultak, hogy publikus felhőben volt mindenük, és most jönnek vissza Compremre, egyre több mindenben. Ennek bizonyos oka a költség, bizonyos oka az IT security, bizonyos oka a helyi poliszik, például a Scotland Bank, az egyszerűen megelégelte azt, hogy nagyon sok, ugye hallottuk az elmúlt évben, többszö, minden nagy felhőszolgáltatásnál voltak leállások. Ha jól emlékszem a Microsoft tavaly júniusban, nem tudom, év végén az AWS volt idén év elején Google, volt hibásan elvégzett upgrade, volt vandalizmus, nem tudom, tehát hogy sok minden. Tehát ők is igazából ugyanazokon a vasakon működtetnek, és ők is tudnak hibázni, tehát hogy ezek ugyanúgy vezethetnek szolgáltatáskiesésekhez, és ráadásul, ha megnézünk egy ilyen felhőszolgáltatási szerződést, az jó eséllyel a Microsofté biztos, úgy kezdődik, hogy egyébként oldd meg a mentést valami szörp-parti szoftverre, mert erre nem vállalunk felelősséget.

Erről pont a 11. adásban beszéltünk Ricsivel, hogy ugyanezt a szót és ugyanezt a mondatot használta a mentésre, hogy ezt meg kell oldani.

Ezt még sokszor el kell mondani.

Egyszer függetlenül abban hiszünk, hogy van helye a felhőnek, és nem szabad tőle félni, mert egy nagyon jó dolog. Nagyon dinamikusan, könnyen fejlődhető teret ad, főleg egy KKV-nak, főleg egy zöldmezős szolgáltatás kialakításnak, ahol még fogalmam sincs, hogy mekkora lesz az az infrastruktúra, amit ez igényel, csak valami gyorsan induljon el, hogy versenyben tudjak maradni. Emiatt azt gondoljuk, hogy valahol így a hibrid, vagy ilyen vegyes megoldásban van a legtöbb esetben az arany középút, és ugye erre adunk különböző szolgáltatásokat, merthogy ez annyira bonyolult folyamattá vált nálunk is. Külön AI motort használunk, hogy a rengeteg szempontrendszer alapján egy bizonyos alkalmazás hol éri meg, hol célszerű működtetni, onprem, vagy felh, vagy hibrid, vagy akár ezt kialakítani multi cloud infrastruktúrára, az egy igen bonyolult algoritmus lett már.

Péter, annyi idegen szót kezdünk használni.

Ez benne van a tekintetben.

Velem kettő vészcsengőt szokott ilyenkor megcsöngetni. Az egyik vészcsengő, hogy el fogjuk veszíteni a hallgatókat, valamit csináljunk. A másik vészcsengő meg, hogy hát magyarok vagyunk talán, magyar szavakat, szóval, hogy egyébként ebben van jó pár ismerősünk, aki partner, és közösen dolgozunk azon.

Egy ilyen digit pótkasz, szófejtő.

Egy játékunk?

Az applikáció még készült.

Ja, igen, igen, ez egy jó site business lesz, csak ezt sem magyarul mondtam. Azt akartam mondani, van Bak Józsi, Gazdag Feri, vannak jó barátaink, akikkel most ezen dolgozunk, hogy minél több magyar szót hozzunk vissza a köztudatba.

Igen.

Tehát a mellékes üzletünk lesz majd.

A következő verzió, hogy applikációt fejleszt rá a Zoli. De hogy a másik vészcsengőre reagáljak. Szóval, hogy.

Koppints rá.

Előnyös.

Azt nagyon jó, hogy elmondtad, hogy egy japán cég vagytok, de van egy nagyon hasonló nevű japán cég, aki nem ti vagytok, aki mindenféle filmeket és fényképezőgépeket és hasonlókat gyárt.

És kocsmát is.

Nem, a klimát, azt klimát.

Pontosan.

A pozitív névvel forgalmazzák. Szóval, hogy nem a Fujiról van szó, ez az egyik, viszont hogy azért azt jó, hogyha elmondjuk a hallgatóknak, hogy ti vagytok, vagy hát a mögöttetek álló cég a világ második legrégebb óta működő vasgyártója, vagy hardvergyártója, mert az IBM, aki a legrégebbi, és a HP, aki a harmadik, szóval, hogy ebbe a körbe tartozó vállalat rengeteg tapasztalat összegyűlhetett már ennyi idő alatt szerintem, amiből ti is tudtok meríteni. És akkor rögtön egy picit továbbmennék abba az irányba, hogyha ennyiféle megoldás között kell választani, és egy kis optimalizációt csinálni, akkor megint élnék egy hasonlattal. Szerintem ez a felhő és saját szerver terem kérdése. Ez egy kicsit olyan, mint az élelmiszer.

Tehát, hogy van az a megoldás, hogy én egy lakásban vagyok, és igazából egy-két dísznövényen kívül semmit nem szeretnék gondozni, és minden kaját azt megveszek a boltban. Manapság egyébként volt ilyen vendégünk is, aki kifejezetten erre büszkén hivatkozott, hogy ők maguk egy csomó mindent megtermelnek otthon, és egy csomó mindent ilyen nagyon szép, kifertőtlenített, befőttes üvegben tárolnak, hogy ne csak frissen leszedve tudják fogyasztani. Kaptunk is nagyon finom cukkini krémeket.

Kicsit ráfordítom a generációk partnerét keresztül.

Igen, az Ildikótól, tehát hogy ez is egy kicsit ilyen, hogy most akkor mennyi mindent termelek meg saját magam, és akkor az nagyon minőségi, azt pontosan tudom, hogy milyen, azt én tudtam gondozni, és mennyit veszek meg innen-onnan valahonnan. Kicsit nyilván sántít a hasonlat, mert az élelmiszer az egy nagyon pozitív biztonsági kérdés, de valahol ezt érzem e mögött. Hogy azért nyilván, hogyha az én kertemben van, akkor az van munka, meg ahhoz akkor érteni is kell. Hadd segítsek még egy picit jól értelmezni ezt a dolgot, mert számomra fontos. Tehát akkor, amikor IT igazgatással voltam megbízva, mindig ment ez a büdzsétervezési rock and roll. Én ezt úgy hívtam, mert a végén egy sárga post it-on írtuk le a számokat, és azt egyeztettük, de hogy természetesen nagyon sok excel készült hihetetlen kimutatásokkal és pivo mennyiségekkel, de hogy alapértelmezetten, hogyha én egy omprem környezetet tervezek, akkor kell egy hely, ahova bepakolom, és ez nyilván nem egy raktár savópolcokkal.

Tehát itt szokott elbukni a mutatvány, hogy fizikailag a hely, ahova beteszem ezt, ennek különböző paramétereknek kell megfelelni. Ugye van olyan környezet, biztosan találkoztatok már ilyennel, ahol mondjuk van egy törvény, aminek meg kell felelni, vagy van egy izzó szabvány, aminek meg kell felelni, hogy fizikailag azt a felépített környezetet, azt hogy és milyen módon tudjuk ezt elképzelni. A következő, hogy egyszer megveszem, és a büdzsé kettes számú fülének alsó részén, amit soha nem szoktak megérteni, hogy én TMK-nak hívom, csak azért, hogy a Laci.

De tervszerűe, megelőző karbantartás. Elnézést, ezt megengeditek nekem, hogy vannak magyar szavak, amik nem lennének az IT-ban, de legalább használjuk őket. Tehát, hogy a tervszerűen megelőző karbantartásban benne van például egy díszcsere is.

Lemezlovas. Soha nem jövünk ki ebből az izéből spirálból, amikor megpróbáljuk a magyar szavakat megfeleltetni, de nagyon jó. Tehát a lemez, lemez, lemez, csere is, de hogy ugyanide tartozik, hogyha egy vasról beszélünk, akkor nyilván a hűtés. Nem véletlenül kérdeztem a klímát. Tehát, hogy milyen mélységig tudtok úgy lemenni, hogy egy szerverszobához tartozó vas berendezés, ha onprem környezet van, az IT igazgatónak segíteni ennek a folyamatnak a megtervezésében. Tehát mondjuk tudjuk, hogy kell nekünk egy storage, tehát egy tároló, meg kellenek hozzá a szerverek, el tudom mondani, hogy georedundáns legyen, tehát egy másik helyre is, nyilván ennek akkor már kettő darab szervert, meg kettő darab sztori zsírt kell megvennünk, de ebben azért vannak összekötések, tehát hogy hogy fog ez.

Ennek a tervezésében milyen mélyre tudtok menni? Hogy tudtok segíteni? Ez merült föl bennem.

Olyan, mintha megbeszéltük volna a kérdéseket, pont jó irány.

Én kérek elnézést, de ez az életből hozom ugyanezt a kérdést.

Igen.

A Máté édesapjával együtt dolgoztam egy helyen, meg mint generációk, most a nevet nem mondjuk ki, hogy hol, de hogy pont azt hiszem hat hónapon keresztül gyűrtük egymást, hogy van-e szükségünk arra az eszközre, hogy nincs szükségünk arra az eszközre.

Az egyik erősségünk az, hogy van egy olyan online túlunk, amit webarchiteknek hívnak, ez ingyenesen elérhető az interneten. Igaz, hogy csak fujitsu szervereket, meg sztoritsokat, meg nem tudom, ilyen switcheket, rack komponenseket lehet vele összerakosgatni, de azért nagyon sokszor halljuk, hogy a konkurencia is használja, ugyanis ez gyakorlatilag, ahogy én beszerelem a rexek fénybe, vagy akár a szekrényen kívül is helyezhetek egy toronyszervert, vagy egy brents office-ba, ha nem tudom én, a klozetajtó mellé is akár. Nem ideális, de.

De az izzó szabványba belefér.

Az izzó szabványba elkezdünk izzadni.

A lényeg az az, hogy nem is kell nekünk tervezni, hanem ez egy olyan szuper kis túl, hogy a kábelezési tervet az erősáramú kivitelezési paramétereket, a hűtési igényt mind-mind terhelés alapján leemulálja, szimulálja, kiszámolja, tehát hogy ez így rendelkezésre áll akár interneten, online módon és ingyenesen. És egyébként a másik pláne, hogy ugye itt visszakanyarodva még a legelső gondolatra, hogy milyen eszközök, milyen vasak vannak, hogy egy KKV szempontjából visszatérve a kicsit faramuci példámra, lehet, hogy fontos szempont az, hogy neki nincs meg az a tárolási környezete, vagy nincs dedikált szerverszobája, most mondjuk ki, nincs neki nagy teljesítményű klímája vagy hűtése, és lehet, hogy fontos lehet neki, hogy őneki van egy kis nem tudom én, félreeső zuga, ami szerves szobának azért meredek mondani, de oda be tudna tenni, nincs neki sok helye, de oda be tud tenni a Salvopolc mellé egy toronyszervet, de jó lenne, hogyha az el tudna működni akár 40-45 fokos környezeti hőmérséklettel is, tehát nem igényel extra hűtést, merthogy egyébként nem futna rajta neki, csak egy valami alap, nem tudom én, egy DHCP szerver, meg aktív directori replika.

Az mire jó?

Bocsánat, csak egy hálózati alapkonfigurációt lehetővé tevő szerver, ahova fölcsattannak a kliensek, kapnak IP címet, segít nekik, segít autentikálni, jelentkezni a felhasználóknak, de mondjuk már minden más alkalmazásrendszert, azt mondjuk a központba éri el. Neki mondjuk csak ehhez kell egy szerver, és így fontos szempont lehet neki, hogy talál ilyet a palettába.

És ekkor szokott jönni a Covid, amikor a kifelé forgalmat megterveztük, csak a befelét nem. Tehát amikor ugyanaz az 1500 ember próbálja meg azt a benti szervert elérni kintről, ami eddig nem volt felhasználóbarát. Elnézést, megint csak az életből merítettem egy példát.

Elkanyarodtunk. Máté, te ehhez akartál még hozzátenni?

Igen, mert ugye ez már tulajdonképpen egy megvalósítási, tervezési szakasz, amire ugye a Peti ugye próbált rávilágítani, de alapvetően szerintem a probléma az, hogy a tervezési szakaszban nem érkeznek meg ezek a kérdések egy megoldásszállítóhoz vagy egy gyártóhoz, hogy hogy csináljuk, hogy jó legyen. Mert nagyon sok szervezet belesik abba a hibába, hogy informatikával beszéltük mindenhol van. És én azt gondolom, hogy ezt én tudom üzemeltetni, tudom fejleszteni, de viszont nem ahhoz kell értenem, hogy lássam, hogy a világban a technológiával milyen változások jönnek, és hogy mik azok a lehetőségek, amik nekem a legideálisabbak, hanem azért vannak ezek a szereplők, hogy ők meg tudják azt nekem mutatni, hogy ahhoz az üzleti igényhez, ez és ezek a megoldások vannak, és ezzel tudok továbbmenni.

Mert én ezt ugye nem fogom látni. Aki ennyi gyártónak a folyamatosan változó megoldásait ismeri, olyannal én még nem találkoztam. És ilyenkor szokott jönni az, hogy születik valamilyen elképzelés, amiről feltételezzük, hogy számunkra a legideálisabb, és akkor mondjuk be csak mondjuk egy szállítót, hogy akkor kezdjük el megnézni, hogy vándorszinten ezt akkor hogyan tudjuk leképezni.

Na, de ez az, hogy akkor már nem megoldásszállítót fogok bevonni, hanem egy gyártót vagy egy disztribútort, és nem megoldást keresek, hanem konkrét eszközt veszek.

Hát igen, és az vagy megoldja, vagy nem, merthogy nem gondolkodtam együtt senkivel, hanem én kitaláltam.

Hát meg ugyanez az üzemeltetés másik oldalán, hogy ott vannak az IT-s pavanok, és mindent is rájuk bízunk.

Ez egy formatikus.

Igen, hát maradjunk egy szóhasználatnál, amit édesapáddal használtunk, hogy a számítástechnikus. Nem tudom, hogy van-e lejjebb, de hogy bennünket számítástechnikusnak hívtak, és értenünk kellett az SAP Finance modultól elkezdve a Windows telepítésén keresztül mindenig. Ebbe beleértem azt is, hogy a hálózat sweetjeinek a cseréjétől a hűtő-fűtő klíma telefonszám tudásáig. Ez benne volt minden, amit ennek tudni kell. És most is azt a tendenciát kezdem el vélni, felfedezni.

És volt forrasztópákátok is.

Volt forrasztópákánk, az nem is nekünk volt, az az egyik srácnak volt, de hogy volt forrasztópálcánk.

Ez egy fontos kiegészítő, hiszen a csípőfogó, a gyorskötöző és a borzasztó páka, de hogy most is azt a tendenciát látom felfedezni, és tőletek kérdezem, hogy jól látom-e azt a tendenciát, hogy valahogy az informatikánál még a vasra csak-csak van forrás, de fizikailag az üzemeltetés az viszont nem kap ekkora hangsúlyt.

Hát igen, meg a megismerés szerintem, ami nagyon fontos, mert elkölthetek nagyon sok pénzt nagyon sok jó dologra, hogyha a nap végén nem tudom, hogy mivel rendelkezel, milyen tudást kell magamban felvértezni ahhoz, hogy legalább tudjam megfelelően használni, és ezért kell ezeket a partnereket igénybe venni ilyenkor, hogy ők az üzemeltetés támogatásból tudjanak segíteni olyan mélyebb szinteken, ami mondjuk nem biztos, hogy nekem már a profilomba beleillik, vagy a feladatom lenne. Ez szerintem mind az életben bármilyen ehhez hasonló kérdés, hogy felépíteni valamit viszonylag egyszerűbb megtervezni, de utána az, hogy öt évig vagy négy évig vagy három évig üzemszerűen működjön, és tudjam is, hogy hol a helye, az a nagy feladat igazából.

Így van, én is a kényelmet érzem mögötte, meg visszakanyarodva a folyamatokhoz, hogy ugye eszközt, vagy vasat, ha most ez a téma venné, egyszerű, elhozom a boltból, kicsomagolom a dobozból, becsavarozom, rádobom a kábeleket, és működik, megvagyok. Onnantól érdekes a kérdés, amikor ezt be kell építenem a folyamataimba, le kell dokumentálnom, ki kell találnom az üzemeltetési módszertanát, a karbantartási tervét, nem tudom, tehá, hogy ez meg melós. Ez melós része. Ez nem kényelemről szól, hanem igen, előbb-utóbb oda kell neki valakinek ülni, és lehet, hogy napi négy órában, lehet, hogy napi tíz órában, de ezzel foglalkozni kell, le kell dokumentálni, át kell gondolni, folyamatokhoz kell optimalizálni a működést, és hát igen, erre én is azt érzem, hogy kevesebb figyelem jut, mert kényelmesebb megvenni a dobozt, az gyorsabb.

Hümm, hümm, sóhajtozunk. Ezen itt a legtöbbször a Digit Podcastban azzal tudunk túllendülni, hogy fölhívtuk rá a figyelmet a megoldást. Itt erre nem hiszem, hogy lehet találni. Ellenben ennyi szakmaiság után mindenképpen föltennék egy tök más kérdést. Nekünk az a szokásunk, hogy itt pedig Podcastban az emberekre is kíváncsiak vagyunk, és ilyen személyes témákat is be szoktunk dobni. És azon gondolkoztam, hogy a mai téma mi legyen, arra jutottam, hogy Veszprém. Egy várost választanék, ami egyébként most azért is aktuális, mert Veszprém Európa egyik kulturális fővárosa az idén, hogy kinek mit jelent Veszprém, erre lennék kíváncsi.

Nekem egyszerű, mert én ott élem a mindennapjaimat, úgyhogy én Veszprémben is születtem, igaz, volt egy három-négy éves kitérőm Budapesten, még fénykoromban, ha mondhatok ilyet. És aztán 2018 magasságával visszaköltöztem Veszprémbe, értékeltem azt a nyugalmat és csendet, ami a napi nyüzsiben ott van, és így nekem ez az ingázás megmaradt. Most hogyha Veszprémbe elmegy, látogat valaki igazából, nem talál szerintem olyan napot vagy hétvégét vagy időszakot, amikor nem jön velem szembe bármilyen program, és kicsit fel van pezsdülve a város. Úgyhogy ez az évünk most erről szólt, hogy körül rólunk szólnak a hírek.

Sokszor annyi zsizsik.

Igen, igen.

Hát nekem Veszprém az sajnos ilyen átutazó város maradt eddig még. Ugyan volt ott egy-két olyan szép emlékem, hogy édesapám épületgépész, és voltak ott projektjei, amiben dolgoztak, egyszer-kétszer mentem vele, de egy időben dolgoztam a határőrségnél, akkor még volt határőrség. Informatikáztam ott is egyébként, nem útleveleket kellett ellenőriznem, de ugye a schengeni rendszer kiépítése kapcsán, illetve úgymond a belső határos végpontoknak az átalakítása kapcsán sokat jártam Szombathelyre, és Veszprémben mindig megálltunk, egy-két sört inni, aki nem vezet, persze.

A nyolcason az volt a legjobban megközelíthető út, úgyhogy abszolút jó emlékek, csak nincs olyan kulturális vonzata nálam, az én emlékeimben sajnos, amivel tudnék dicsekedni, de majd pótolni fogom.

Köszi!

Én Balatonalmádi vagyok, tőlem mit vártok?

Nagyon szép hely, Veszprém. Meg tudom erősíteni. Jártam oda öt éven keresztül, mert a középiskolát, azt ott végeztem.

Na, jól van.

Na ugye, mit várunk tőle?

Én is voltam.

Aki nem volt ipari, és az nem tudhatja, mit jelent ez.

Igen.

Egy ilyen kis színes és tényleg kiegészítő történet Veszprémből, hogy ugyanaz az iskola, az ipari Nevezetű Iskola, az pont ugyanaz volt az angolkisasszonyok, és az én nagymamám is oda járt, de hát ezt így tényleg színesnek szánom. Igazából nekem Veszprém így, hogy Almády vagyok, így nem jelent se többet, se kevesebbet, mint hogy több a bevásárlási lehetőségem.

Na, csak pont annyival.

De pont ennyivel. Pont ennyivel többet, nem? Most a programok nagyon jók voltak, fantasztikus ez a gyárkert nekem tetszett, tehát ezt szeretném hozzátenni, hogy az a kulturális rész, amit most behozott ez a program, azért ez egy fantasztikus dolog volt.

Nekem ugyanis volt lehetőségem megtapasztalni, hogy milyen Pesten élni, nekem meg azt a nyugodtságot és megbecsülést adja, hogy milyen az, amikor nem pörög körülöttem a világ, és van idő egy kicsit úgy magamban elmenni a Balatonra, ami nagyon közel van, lemenni a Zolihoz. Úgyhogy én nagyon szeretem ebből a szempontból, hogy minden adott ott a környéken, amihez kell.

És Laci? Neked mit adott Veszprém?

Hát nekem mindig is a királynék városa volt. Ugye én se laktam ott, hogy suliba sem jártam, még ez sem adatott meg. Viszont nagyon szerettem mindig odamenni. Én nagyon szerettem ott a szobrokat, Szent Istvánt a Boldog Gizellával, nagyon szeretem a székesegyházat ott a várban. És egyébként van egy személyes kötődés, mert a gyerekkori egyik legjobb barátom, a keresztapám fia, Peti, ő elment oda szemináriumba, ő ott volt kispap, és aztán ott szentelték pappá Veszprémbe, úgyhogy még ebben az időszakban gyakrabban is jártam a városban. Jó, nekem még a szakmaiságban egy dolog eszembe jutott, hogy beszéltünk tényleg sokat erről, hogy most akkor valójában egy Fujitsu gyártó, de hogy megoldást is kéne tudjon szállítani, ha hagyják, akkor tud együtt tervezni, gondolkodni az ügyféllel, ha igénylik, illetve, hogy hát nyilván vannak más gyártók, meg vannak más disztribútorok, és most ugye ez egy üzleti podcast és a Digit Podcastban nagyon gyakran elővesszük a kereskedelmi kérdéseket is ebben, és engem például az nagyon foglalkoztat, hogy most valójában például egy ilyen kis piacon, mint Magyarország.

A tanácsadó diszkribútorcégek között van a verseny, merthogy ők próbálnak minél több ügyfelet minél jobban kiszolgálni, és náluk ilyen-olyan-amolyan gyártók vannak, és ezeket kombinálgatják. Vagy mivel kicsi piac vagyunk, egy-egy diszkribútornál van egy gyártó, egy gyártónak egy disztribútora van, mondjuk itt Magyarországon vagy egyáltalán a régióban, és akkor igazából látszólag disztibúciós verseny, de valójában a gyártók között van csak verseny, merthogy egy gyártó nincs több disztribútornál, ott így ez nem tud kialakulni, hogy kitől vegyek fuccsot, ki az, aki jobban megért engem, értsétek jól. Hát ez nálunk pont nem egy disztribúciós partnerek vagyunk. Mi két disztribútorral dolgozunk Magyarországon, és alattuk pedig egy viszonteladói hálózattal.

Alapjában véve azt gondolom, hogy a viszonthaladó oldalon, tehát a szállítói oldalon, így a korábbi berögződések alapján dolgoznak együtt a disztribútorral, hogy ki mondjuk az egyikeké, mondjuk a másikkal, meg hát értelemszerűen nagyon sok esetben a végfelhasználó is tud ebben határozott állást foglalni, tehát az ügyfél maga, hogy kivel szeretne, vagy milyen kereskedelmi láncon szeretné megkapni azt, amit ugye megvásárol.

Igen. Hát szerintem, ha tényleg a viszonteladói partneri hálózatot nézzük, akkor az egy sokkal nagyobb merítési kör, tehát kevesebb gyártó van, mint ahány viszonteladó vagy partner, tehát általában az a megszokott, hogy egy viszonteladó az több gyártóval is rendelkező megoldásokat, eszközöket, szolgáltatásokat szállít. Itt is van, ugye verseny van az egyes viszonteladók között. A magyarországi kis piacon azt kell, hogy mondjam, hogy elsősorban árverseny, de van ugye a gyártók között is olyan szinten, hogy mi is járunk a viszonteladó partnereinkhez, viszünk nekik sütit, meg szendvicset, hogy adjanak el több Fujitsut, ugye, de egyébként viccet félretéve, persze szeretnénk őket, majdnem azt mondtam, hogy Abturd, de naprakész.

Naprakész forma, igen. Édes, naprakész, naprakész állapotban tartani az aktuális portfóliónkról, az újdonságainkról. Ugye vannak nekik programok, hogy tudnak különböző minősítéseket szerezni, ezáltal kedvezményeket kapnak a disztribútoroknál. Ehhez nyilván valamilyen feltételrendszert kötünk, forgalom alapján el kell végezniük a mérnökeiknek tanfolyamokat, hogy ismerjék a Fujitsu-t, amit eladnak, de hogy alapvetően az egyes gyártók is úgymond versengenek a viszonteladóknál, hogy arra ösztönözzék őket, arra motiválják őket, hogy miért is az ő termékük vagy szolgáltatásuk a nyerő. És kialakult egy olyan, szerintem jó együttélés, az egyes gyártók és viszonteladók között, hogy ugye mindenki másban jó, minden megoldás vagy terméknek van kifejezetten markáns előnye, meg kevésbé előnyös tulajdonsága, és szerencsére az ügyféligények is változók, és egy viszonteladó partnernek, vagy akár egy disztribútornak, aki viszonteladókkal kommunikál, inkább azt kell tudnia, hogy a bizonyos ügyek vagy projektek esetén felismerje azt, hogy ez a megoldás, mondjuk ezzel a gyártóval a legelőnyösebb, neki van olyan terméke, ami pont erre való.

És amikor elmegyünk ilyen viszonteladókhoz, akkor pont ezt kérik tőlünk, hogy mondjátok el, hogy ti mitől vagytok mások. Hogy felismerjük azokat a lehetőségeket, vagy ügyeket, ahol titeket tudunk javasolni.

Ugye ebből a szempontból most én úgy érzem, hogy ez egy edukációs folyamat is. De hogy honnan kezdenétek úgy igazán az edukációt? Tehát mondjuk egy ilyen egyetemi szinten hol tudnátok ezt így megjeleníteni? Tehát ugye elkezdtünk beszélni arról, hogy a vezetőknek van egy büdzsé tervezési feladata, ugye? De ahhoz már nemcsak a büdzsé tervezésben az IT-t kéne, hogy edukáljam, hanem azt a gazdasági vezetőt is, aki fölfogja, hogy ez egy szerver. Ennek van egy fix, meg egy változó költsége. Tehát ezt a részt, ezt ti honnan kezdenétek? Hogyha nálatok lenne a varázspálca, akkor a varázspálcával azt az oktatási részt, azt hova húznátok? Kérdőjel, gondolkoztatok-e ezen? Ez egy ilyen most jutott eszembe kérdés, tehát nem biztos, hogy van rá válaszotok.

Szerintem arra minden gyártó egyre jobban ráérzett és rájött, hogy az nem feltétlenül elég, hogyha az ügyfeleimet egy viszonteladó és disztribúciós hálózaton keresztül próbálom csak megszólítani, hanem közvetlenül nekem is ott kell lennem az ügyfeleknél, pont azért, hogy lássam azokat a folyamatokat, és hogy ismerjem a szervezetnek a sajátosságait, hogy tudjam, hogy hol tudok egy olyan feladatot, amit mondjuk látunk, hogy majd meg kell valósítani, és kell benne lépni, hogy ott tudjunk lenni, hogy a gondolkodás már akkor velünk közösen induljon el. Ahogy a Peti is mondta, szerintem ez akkor egy ideális környezet, hogyha egy gyártó is, vagy egy viszonteladó is fel tudja azt ismerni rendszerintegrátorként, hogy mi az a tíz feladatból, az a három, akiben én jó vagyok.

Van, jó tapasztalatom, jó referenciám van, és meg tudom tényleg csinálni, mert aki azt vélelmezi, hogy mondjuk tizenöt gyártó a húsz gyártóval létező megoldásokat is leszállít, merthogy annyit kitűz a zászlóshajó órájára, az nem feltétlenül optimális, mert nem fog minden tizenöthöz érteni. Tehát általában akkor tud ez hatékonyan működni, ha tudom, hogy mi az a kettő-három, amihez a legjobban értek, és hogy maximális biztonsággal ki tudom szolgálni az ügyfeleket. Ezek szerint ez nálatok is egy folyamat volt a Fujitsun belül, hogy szűkítsétek a portfóliót? Jól értem?

Nem, igazából én a másik oldalra értettem, tehát a rendszerintegrátorokra és a disztribúciós partnerekre. Tehát én, amikor egy szervezet informatikai vezetőivel beszélgetek, és mondjuk megnézzük, hogy egy adott évre mik azok a feladatok, amiket látunk magunk előtt, akkor abban hiszek, hogy nem mindig mindent, mindenáron kell elhozni, mert az sokkal nagyobb kárt is tud okozni, hogyha valamire azt mondom, hogy igen, abban én profi vagyok, és csukott szemmel meg tudom valósítani azt, amit elvársz, és a nap végén meg nem olyan lesz, akkor ez mind a két félnek kellemetlen, de azt tudom mondani, hogy ebből a kettőből szeretném megpróbálni magunkat, mert ebben tényleg jók vagyunk. És ez a felismerés hiányzik egyébként sok helyről, amikor mindenki szeretne minden feladatot, hogy a magáénak tudna és csak magáénak.

Ez eszembe juttatott egy másik szempontot, amikor készültem, a fejemben volt, hogy ha most valaki KKV vezetőként vagy beszerzési vezetőként hallgat minket, ne gondolja már azt, hogy egy disszibutor egy megoldásszállítóval elég kapcsolatot fenntartani, kialakítani. De ne úgy szerezze be, hogy akkor nekem most kell egy IT infrastruktúra beszerzési partner, és akkor tőle veszek meg mindent, akkor lesz a legolcsóbb, mert megversenyeztetem. Nem lesz olyan, aki mindenhez fog érteni. Jó, most nyilván lehet egy nagyon speciális tevékenységű KKV, ahol tényleg csak nagyon kevés dolog kell, de egy picit is összetettebb, több üzletággal vagy szolgáltatással bíró cégnél ez szerintem nagyon veszélyes, nem gondoljátok?

Meg szerintem nem is egészséges, ahogy mondtad, tehát hogy szerintem arra sajnos sok esetben nem figyelnek, hogy mondjuk, aki szállítja nekem az IT infrastruktúrát, és mondjuk még üzemeltetés, üzemeltetés, mondjuk, egy sérülékenységvizsgálatot vagy egy ágykockázatelemzés nélkül végezzen el. Üzemelteti. Tehát, hogy ez ebből a szempontból szerintem egy olyan kérdés, amit még sok szervezet nem lát át, merthogy akkor legalább egy kézben megvan minden, egy szállítóval kell foglalkoznom, és akkor ők mindent megcsinálnak A-tól Z-ig, csak a nap végén mindenki saját magammal már próbálja kihajtani a vizet, tehát a saját igényeit néha előtérbe helyezi mondjuk az ügyfél igényeivel szemben, mikor mondjuk soha nem felejtem el, hogy egy olyan nagy webshop tervezési projektben voltunk egyszer benne, ahol a webshopnak a sérülékenységét kellett vizsgálnunk a fejlesztési folyamatban, és ugye a fejlesztőpartner ebből a szempontból nehéz helyzetbe került, hiszen ugye a fejlesztés is folyamatosan csúsztat, mert ugye láttuk folyamatosan ugye a hibákat, és ugye a fejlesztő partnerek miatt, és az egész célja, hogy a szerződés szerint határidőről átadja a fejlesztést.

Nekünk ugye megvolt a célunk, hogy azokat a hibákat feltárjuk, ami később ugye kockázatot jelent ugye a szervezet számára.

Ez egy nagyon fontos mondatod volt most, és szeretnék rögtön rákapcsolódni, hiszen van azért az out & it-i, mint security szolgáltató, tehát hogy nekünk a kockázati mátrixnak azért a végén ott van, hogy ezeket a rendszereket használjuk. És hogy ezeket a rendszereket csak úgy tudjuk használni, főleg most így a legutolsó felmérések azt mutatják, hogy az AI megjelenésével egyre elmosódik ez a ki is a valós személy, és hogyan autentikáljuk fizikailag a rendszerben. Tehát az, hogy a humán Security kvázi, ahogy férünk hozzá a rendszerhez, meg hogy hogy tudjuk ezt az egészet jól működtetni, az egyre nagyobb szerepet kap már akkor, amikor a vasakhoz tartozó teljesítményeket is megtervezzük. Merthogy fizikailag ki is kéne szolgálnunk.

Tehát beszéltünk arról, hogy aktív directory, de ez azt is jelenti, hogy nekem van egy olyan rendszerem, ami beengedi ezt a felhasználót. Egyébként hogy tudom beengedni a felhasználót, hogy a HR-nek a munkaköri leírásával van összekötve és jogosultságokat adtam. Amikor így kicsit nagyobb kontextusba helyezzük, akkor kiderül, hogy ez meg már egy költségtervezési kérdés, mert hogy mennyibe kerül az aktív directory. Azon a szerveren futtatva. Ezek mind-mind pénzügyi és finanszírozási kérdések, ami egyébként security kérdés, mert ugyanez az ember, és a felmérések ezért kezdtem el ilyen kicsit bőrére engedni, hogy jellemzően az AI megjelenésével egyre több az a kártékony felhasználó, aki egyébként szándékosan okoz kárt.

Nagyobb a kitettség, igen.

Ugye te az oktatásnál a viszonteladói disztri hálózatot fogtad meg, hogy ügyfél oldalról vagy végfelhasználói oldalról, ha nekem lenne varázspálcám, ugye két fontos személyt gondolok én is az informatikai fejlődésnek a meghatározójában. Jó, lehet három is, de ahhoz, hogy elinduljon, ahhoz két fontos van. Az egyik, mondjuk így, hogy CO, vagy ilyet nem használunk. Ügyvezető. Mondjuk úgy, hogy aki a tulajdonos, vagy aki egy személyi top vezetője az üzletnek, aki a tényleges első számú döntéseket hozza, első számú döntéshozó, legyen ez.

Őt is képezném, őt is képezném, igen. A másik fontos személy az, akinél a pénztárca van, a gazdasági vezető. És ugye a legtöbb szervezetben az informatikát beteszik a gazdasági divízióba.

Gazdasági osztály.

Szervezet, szervezet, allergia.

És ez meg igazgatóság.

És ugye mi történik? Hát a legtöbb esetben, amikor ügyfélhez megyünk, ugye panaszkodnak az informatikai vezetők, hogy hát ő pénzt akar költeni, a gazdasági vezető spórolni akar. Tehát teljesen ellen megy az érdekük, és ugye van egy üzleti döntéshozó, aki meg szeretné, ha hatékonyabban működne az üzlet, de nem érti, hogy miért nem lesz hatékony, hiszen ez az informatikus csávó, meg ez a pénztárcás, ez így küzd egymással naphosszakat, úgyhogy mindenképpen az informatikai szakállományon kívül legalább a fődöntéshozót és a gazdasági döntéshozót képezném. A másik, ami még így nálam így a fejemben maradt, amit említettél, hogy kivel szállítanak meg, hogy egy beszállítóval vagy egy viszonteladóval nem tud megoldani mindent.

Még pluszban erre azt tudom mondani, hogy egyrészt a COVID, a beszállítási láncok problémája, az alkatrészellátottság, a félvezetőhiány, satöbbi. Hozott egy olyan érdekes szituációt, hogy voltak azért olyan viszonteladók, vagy akár disztribútorok, ahol máshogy fogyott a raktári készlet, és ugye bizonyos fokig eltértek attól, hogy ki tud szállítani, meg mikorra. És emiatt sem jó egy lábon állni, azt gondolom, de a legtöbb cég meg azt vesszük észre, hogy egyre nyitottabb arra, hogy ilyen gyertya, hogy multivendor, de hogy ilyen többgyártós infrastruktúrát épít ki, hogy ne csak egy függősége legyen, ez IT Security oldalról is egy meggondolandó dolog, hiszen ugye hogyha nekem van egy eszközparkom, ami ugyanaz az észjárás szerint működik, legyen az hardveres komponens, és az alatta lévő, vagy azon lévő alacsony szintű kódokra gondolok, akkor az ugyanazokat a sérülékenységeket fogja hordozni, még ha ezt.

És tudom, hogy ennek ugye nincs, tehát nehéz felülni a ló hátára, mert ha nagyon heterogén környezetet hozok létre, akkor azzal iszonyat sok üzemeltetési problémám lesz. Nehezen állnak szóból a rendszerek, nehéz őket rendszerintegrálni, satöbbi, de ha még nagyon egy lábon állok, az sem jó. Ezért aztán tényleg egy kemény feladat, hogy ezt jól kitalálni sok helyen. Tehát a DR Site-ot csinálják másik gyártóval, vagy hogyha úgy alakult ki neki az infrastruktúrája, akkor az egyes zsidók vannak más-más gyártóknál.

Jó átvezetés egyébként itt az ellátási láncok kérdése az utolsó elég kemény kérdés. De ezt nem akartam kihagyni, mert hogy tényleg azt látom, egyre inkább azt látom, hogy körülöttünk forrong a geopolitikai helyzet a világban, és nagyon sok korábban megszokott működésmód az országok, meg a szállítmányozás terén megváltozik. Döntéshozóknak új szempontjai lesznek. Napi szinten ezt látom, hogy egyre inkább nem egy ilyen Amerika központú világban élünk, hanem egy többpólusú világban, ahol nagyon erős szereplők mozognak. Most egyébként legutóbb az ICT Global-nek az eseményén is szólt róla, Brainbaron is több ilyen előadás volt, ahol én voltam. Ott nagyon erős Kína, bizonyos szempontból hozzánk közeliség szempontjából mindenképpen nagyon erős Oroszország, nagyon erős India.

Egészen elképesztő módon erősödik Közép és Dél Amerika, ami főleg a világ másik felén érdekes, de ilyen szempontból akár nálunk is. Szóval, hogy ti egy japán gyártónál dolgoztok, aki Európába is szállít, de hogy lecsapódik nálatok bármi ebből, hogy hogy változik ez a világrend?

Szerintem ami elsődlegesen itt fontos ugye megjegyeznünk, ugye nekünk a gyártás, az ugye Európában történik, amiből az európai.

Egy jó nagy része.

Így van, tehát amiből az európai piacot ugye kiszolgáljuk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az utóbbi időszakban nem voltak nekünk is nehézségeink, mint minden más gyártónak, de szerintem így minden másban, és hogy az ügyfelek is ugye ezt úgy kezdték el érzékelni, hogy megszokott láncok nem úgy tudnak szállítani olyan komponenseket, vagy eszközöket, laptopot, monitort vagy bármit, ahogy én ahhoz hozzászoktam, és akkor kezdik el ugye megszólítani, hogy akkor milyen más gyártók vannak még a piacon. És mi is ezeknek a változási igényeknek próbáltunk maximálisan megfelelni, minél jobban, minél gyorsabban alkalmazkodni, készleteket képezni, hogy hamar ki tudjuk szolgálni az igényeket, hogy megtaláljuk azt az arany középutat az ügyfél igénye, és mondjuk a készlet között, ami kielégíti egyébként az üzleti igényt, és mondjuk nem három vagy négy hónapot kell arra várni, hogy mondjuk egy eszköz megérkezzen, hanem mondjuk azonnal ki tudjuk szolgálni.

Érdekes egyébként a japán multi, a japán gyártó. Alapvetően annyira szegmentált a Fujitsu piaca, hogy még a keleti részen, főleg ugye Japánban, ott nagyon széles portfóliója van. Azt szokták a régi kollégák mondani, amikor még idejöttem a céghez még '17-ben, hogy ilyen ship-to-chip, tehát tényleg minden van, még hajó is, tehát hogy mobiltelefon, klíma, amiről beszéltünk, satöbbi, satöbbi. De ott ugye a japán észjárás, az abszolút. Az sok mindenre hasonlít, de nem az európaihoz, meg nem az amerikaihoz. Egészen más piaci felfogás van abból, hogy hogyan képzelik el a versenyt. Mi náluk a gentlemanagriment, hogyan képzelik el azt, hogy szóbeli ígéretek, satöbbi, vagy marketing szöveg, mit merünk leírni egy adatlapra.

Ez egy érdekes volt nekem is megfigyelni, amikor összehasonlítom más gyártónak, ugyanaz a terméke, tudom, hogy ugyanaz a belseje, és mégis mit máshogy értelmez. Ugye mindenki, tehát, hogy a legtöbb esetben interjút hozunk, brocked, broadcom chipsetet vásárolunk nagyon sok eszközeinkben. És azért például a szerveroldalon nagyon sok alapanyag az ugyanaz. Nyilván mi is gyártunk saját alaplapot, megvásároljuk a szilíciumot mellé, és félvezetőket gyártunk külön. De hogy azért a nagy része ugyanaz, és hogy ez marketing szempontból hogyan változik, ez egy nagyon érdekes tanulmány volt nekem, de a japán piacon van egy olyan gondolkodás is, hogy én japán vagyok, tehát japánt veszek, és nincs kérdés, verseny sincs.

Ezt egy amerikai piacon nem tudja megcsinálni, és az európain is nagyon nehezen. Bizonyára hallottátok ti is, aktuális infó a Fujitsu-ról, hogy kliensoldali eszközökbe kivonulunk jövőre Európából. Ez más piacot egyelőre nem érint, de egyszerűen az volt a japán felfogás, most visszatérve a többpólusú megosztott versenyre, hogy nem akar versenyezni az olcsó kategóriában. A notebookjaink például mindegyik made in Japán, ott gyártják. Azért egy japán gyárt egy japán kéz által csinált notebookot, vagy tesztelt notebookot azon a bekerülési áron nehéz megversenyeztetni egy kínaival. És nem is akarják a japán vezetők. Úgy vannak vele, hogy minket megtalálnak azok, akiknek ez szempont a minőség. Ez nem az európai piac most úgy látják, és nem akarnak nagyobb piaci részesedést.

Ez érdekes.

Egy szűkülő piacon tegyük hozzá, mert Európa, akárhonnan is nézem, egy szűkülő piac. A világ összes többi régiójához eltérő, de egyébként növekvő piac. Ha nem egy országot, hanem régióra is szinten nézzük. Ennyi fért bele a mai adásunkba. Én nagyon boldog vagyok. Csomó kérdésemre választ kaptam. Abban bízhatok, hogy talán a hallgatók is néhány kérdésre választ kaptak. Péter Máté, köszönjük, hogy itt voltatok!

Köszönjük!

Köszönjük mi is a lehetőséget! Köszönjük szépen!