A ransomware támadások 93% azzal kezdte, hogy letörölte a mentést?

Üdvözlök mindenkit! Ez itt a Digit Podcast, Személyi László vagyok, a Future Now vezető partnere és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az OD&IT Solutions és a SailingHangar alapító ügyvezetője. Sziasztok! Jó napot kívánok! A Digit Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak. Időnként olyan érzésem van, hogy a Digit Podcast egy spirális galaxis, és miközben haladunk benne előre, időről-időre szemünk elé kerül ugyanaz a téma. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel?

Helló Ricsi!

Vagy ugyanaz a személy, igaz? Mai vendégünk például egy negyedévvel ezelőtt is vendégünk volt, de akkor még a családfa digitalizációjának a rejtelmeibe avatott be. Most viszont az adatok biztonsági mentésével kapcsolatban fogjuk aggatni. Vendégünk Horváth Richárd digitalizációs szakértő, a HRP üzletfejlesztési menedzsere. Üdvözlünk ismét a Digit Podcast stúdiójában Ricsi!

Sziasztok! Köszöntöm a hallgatókat is!

Szia Ricsi!

Kezdjük talán az adatok világával. Többször érintettük, nekem is a napi munkám része az adatok világa, de most egy kicsit szeretném strukturálni, csoportosítani, már előre gondolva a mentésükre is nyilván. Milyen fajta adatok vannak szerintetek? Hányféleképp érdemes ezeket csoportosítanunk?

Én egy ilyen nem annyira szokványos megközelítéssel világítanék rá az adatok különbözőségére. Vannak adatok, amelyek ritkán kellenek, és ez a Night típusú, illetve vannak adatok, amelyek, hogyha nem férünk hozzá ezekhez az adatokhoz, akkor mondjuk másnapra megáll a cégünk működése.

Hát vagy aznap küldjük haza a teljes irodaházat, hiszen a határidős tendert nem tudjuk beadni, mert a szerverem van, csak áramszünet miatt nem hozzáférhető. Ugye ez a rendelkezésre állásnak az egyik ilyen kritikus faktora, hogy meddig beszélünk IT biztonsági tervnek azon részéről, hogy rendelkezésre állás, és mit jelent a 99,9, és ez mibe is kerül? Egy ilyen jellegű adatkérdés.

Tetszik, látszik, hogy Zoltán a hazai pálya előnyét élvezi. Volt már ilyen helyzetben bizonyára itt a.

Oké, tehát vannak mindig, vagy nagyon hamar újra kellő adatok, és vannak azok, amiket időnként kell tudnunk elővenni, elemezni. Milyen más csoportosítás lehet még?

Ugye itt az a kérdés, hogy ezeket az adatokat. Bocsánat, hogy közbeszólok, nekem tetszik.

Igazából az IT biztonsági oldalról szeretném egy picit körbelőni. Tehát ez a kockázati mátrix. Nagyon-nagyon ritkán hallanak róla a cégvezetők, hogy mi az, hogy kockázati mátrix, de igazából az adatokon alapul. Merthogy nekem meg kéne határoznom azt az adatkört, amiben szükségem van azokra az adatokra és azoknak a védelmére, mert ezt fogja utána fizikailag a gazdasági igazgató tőlem bevasalni. Zoltán, mi az az üzemeltetési költség? Ez így fog jelentkezni. Abban az esetben, hogyha én elkezdek adatokhoz tárolást párosítani, akkor nyilván azt is meg kell határoznom, hogy milyen sűrűn fogom azt elérni, és milyen biztonsági faktorban kell, hogy abban legyen. Most pongyolán fogalmazok, az IT-sok ne akadjanak ki.

Nem arról szól a dolog. De hogy alapjában véve minden egyes mondatom, amikor kettő darab helyről szeretném párhuzamosan elérni az adataimat és nem eshet ki, ez főleg kritikus rendszereknél érdekes. Mi az a kritikus rendszer? Most nem kezdjük el elmondani, de ehhez egy sokkal nagyobb költségvetés is társul.

Igen, én azt mondanám, hogy Zoltán a megfelelő helyen van most a megfelelő időben, mert nagyon jól összefoglalta. Én kicsit egy ilyen téglát dobva a tóba, azt mondanám, hogy nézzük meg, mennyire értik az adatok fontosságát azok az emberek, akikkel szoktunk beszélgetni, és kérdezzünk tőlük egy fogalmat, az Immyutuble Copy. Te e-mail-to-ből kopik, vajon hol van? És akkor a reakciójukból látni fogjuk, hogy mennyire mélyen ásták bele magukat ebbe a témába. Természetesen segítünk, hogy mi az az Immuntuble Copy.

Ez az Aliennek egy része.

Ja, nem.

Lehetne egyébként?

Az ötödik rész forgatókönyvéből háromfélét is ismerünk, és lehet, hogy ez nem az Invitebel Copy köré fog épülni, de majd erről akkor offline még mondok néhány hipotézist. Tehát az immunrendszerből Koppit úgy tudnám a legjobban, legtermészetesebb módon elmagyarázni az átlag érdeklődőnek, hogy az egy olyan másolata valaminek, amit nem lehet letörölni vagy szerkeszteni, mint régen a VHS kazettánál kitörtük azt a műanyag darabot, és akkor így a Pumukli kalandjai hatodik részére nem tudtuk a focimeccset rávenni.

A kettő kiért, egy nagyon fontos hozzátételem van, hogy a VHS kazetta az a streaming elődje.

Egy analóg kazetta.

Hasonló célra használt eszköz volt a '80-as évekig bezárva.

Ja, igen, az ráadásul egy manó és édes mester volt az asztalos, magyar hangja Szabó Gyula, Pumukli pedig egy ilyen vörös hajú, kedves, kicsit izgága manó. A társadalom össztermékéhez hozzájárult csekély mértékben azzal, hogy Érderley mester munkáját hátráltatta. Talán így lehetne.

Szabó Gyula pedig Kalambó magyar hangja egyébként.

Ha nem édes mester, akkor Columbo. Igen, igazam van.

Ezek megváltoztathatatlan másolatok, a mi fejünkben legalábbis örökké megmaradó rajzfilmfigurák és szinkronszínészek. Ha már a vállalatok meg-megváltoztathatatlan, meg az adatok tárolása, hogy az hol van. Szerintem ez is egy tök jó csoportosítás, ezzel is gyakran szembesülök, hogy ez nincs meg valakinek, hogy az adatok hol vannak. Aszerint csoportosítani, hogy a laptopomon vannak, vagy a telefonomon, tehát egy személyes eszközön vannak, vagy egy szerveren vannak, vagy már egy olyan helyen vannak, amit nem szoktunk szervernek hívni, bár realitectuálisan hasonlít rá, egy adattároló biztonsági tárolóhelyen vannak. Legalább ez a három helyszín, ez létezik, és nyilván ma már a képernyők világában, meg a wifik világában sokszor nem szembesülünk ezzel, hogy egy szerveren lévő adatot nézünk a képernyőn, egészen addig, amíg el nem megy az internet.

És akkor hirtelen kiderül, hogy ja, ebben a Vannote jegyzetfüzetben semmit nem tudok megnézni, nem tudom megnyitni a másikat, mert ez már csak a felhőben létezik, és most pont nincs internet. Ez nagyon sok felhasználót a mai napig váratlanul ér, mivel olyan jók a rendelkezésre állásai az internetképes eszközeinknek. Rögtön továbbmegyek, a tárolásnál az is marhára fontos lesz, hogy mekkora fájlokról beszélünk, és eszerint is szoktuk ugye csoportosítani, hogy milyen fajta adat, hogy ez egy táblázat, mely dokumentum adat, ez egy mondjuk log, ami leírja a korábbi történéseket a rendszereinkben. Ez egy videó, vagy egy fotó, vagy valamilyen médiafájl, legyen az egy podcast hanganyag, például amit tudunk tárolni felhőben, vagy át tudunk küldeni egy fájlküldő rendszeren, vagy kitalálunk egy harmadik megoldást, csak ahhoz nem mindannyian fogunk hozzáférni.

Tehát ilyen problémák vannak. Vagy hol lehet még ez adat? Minap előfordult velem, hogy kaptunk külföldről egy projekt adatot Pendrive-ban. És akkor én természetesen rendkívül alapos ember lévén egyből a céges felhő alapú tárolóhelyre felmentettem egy mappába, csak kiderült, hogy egy partnerszervezetnek is szüksége van ezekre az adatokra, és megpróbáltam három napon keresztül az IT segítségével azt a mappát megosztani egy külső szereplő, nem egy-két-három összesen külső szereplővel, egy partnerszervezetnél, és ami után három napig nem sikerült ezt megugrani. Utána fogtam, átvittem a laptopomat a partnerszervezethez, és ott kibontottak egy pendrive-ot, és a gépemről lementették. Na, ez hosszú történetre sikerült, de hogy ezeket a csoportosításokat azért szerintem érdemes tudatosítani azokkal, akikkel adatokról beszélgetünk.

És egyben elmondtad azt is, hogy mi a legnagyobb problémája az adott sérülékenységnek. Merthogy fizikailag az történt, hogy kerestél egy megoldást, mert haladnod kellett volna a projektedben, amivel az IT fizikailag nem tudott mit kezdeni, és ezért azonnali hatállyal gyakorlatilag létrehoztatok egy olyan szituációt, ahol megosztottál egy adatot, de nem biztos, hogy a céges policy ezt megengedte volna.

Igen, én az író trust világából jövök, tehát mi az, hogy bedugtad a céges laptopomat, pendrive-ot, és azzal bármilyen műveletet tudtál, tehát te is fiam, Brutus, tehát nem szabad ilyet tenni, és tulajdonképpen a Pandora szelencéjét biztonság szempontjából a Bringer on Device mozgalom hozta el, amikor hozd be a gépedet, amin ki tudja, milyen beállítások vannak, csatlakozz fel az Enterprise hálózatra, és hozd el az összes, ki tudja mit, pumuklit otthonról, szabadítsd rá hálózatodra. Tehát abban a világban, az ideális világban, ahol az Irotrust megközelítés működik. Nem tudtad volna ezt megcsinálni, hogy bedugod a céges gépedbe a pendrive-ot, és bármit írhatsz rá.

Igen, tehát fizikailag ott már le van tiltva a pendrive.

Hogyne, én nagyon sokszor dolgoztam bankokban például, és ott ez abszolút nem működik mindaddig, amíg egy kivételkezelési engedélyezési folyamatot nem indítasz el.

Igen, de tájföldi óvatosság.

Ez a tájföld messze van, de ott is engedik, nem.

Abszolút témánál vagyunk, tehát ez mindig egy egyensúlykeresés, hogy haladjunk, dolgozunk, és vigyázzunk baj lehet között. Kanyarodjunk el egy picit az ilyen nagy szervezetektől a kisebb szervezetekig, ahol nemhogy nincsen az egyensúly annyira figyelembe véve, de általában teljesen eltolódik, ha haladjunk, dolgozunk. Nem tudjuk, nem baj, hogy mi baj lehet. Mérlegnyelv felé. Hogy néz ki egy ilyen környezetben mondjuk az első lépése annak, hogy adatmentés, mert az is egy nagy probléma, amikor biztonsági veszélyek vannak, betörések, túlterheléses támadások, nem tudom, de most engem kifejezetten az érdekelne, hogy ha emiatt valami baj van, és mondjuk valahol már nincs ott az az adat, ami ott volt, akkor honnan tudom előkeríteni?

Onnan tudok visszaállítani, hogy hogyan tudok csinálni akkor, hogyha sérült az adatom. Vagy mondjuk a pendrive-on volt, és akkor a pendrive megneseződött, mert az tud.

Hát én azt mondanám, hogy a 2023-as év nagy indiánkönyve az a Mentési Terv nevű füzetke, vagy dokumentum lenne, ami pontosan a te kérdéseidre adja meg a választ, milyen adataim vannak, mely adataimra van szükségem azonnal, kicsit később, gyakran, satöbbi, és hogyha elkövetkezik az a szituáció, és most ne a ransomware-re gondoljunk, amelyik jön és settenkedik itt árnyékként mindenki mögött, hanem kiszabadul az ólból a legerősebb a malac, átfut a telephelyen, befut a szerverszobába, utána jön a ló, megrúgják a szervert, az így átalbucskázik a fején, mint aan.

Gumandg hiszen gondoltam, csak hát az orrszarvú, az nem háziállat, legalábbis még ezen a héten a Kárpát-medencében, ezért gondoltam erre a nagyon nagy malacra és a lóra, és megsérül a szerverünk, és a tóba esik. Jó, mert az ablak alatt a tó van. Tehát akkor nem jött a ransomware, nem jöttek a gonoszok, a malac és a lóintézet.

Minket? Ha van két lábon járt?

Nem.

Hát felágaskodott ijedtében, hogy a ló azért az egértől fél, a malacot, azt nem mindig tudja értelmezni. Tehát hogy be valamilyen oknál fogva a szerverünk kiesett az ablakon, beleesett a tóba. És akkor elővesszük a mentési tervünket, és aszerint haladva visszaállunk egy olyan mentésből, hogy a telephelyünk zökkenőmentesen működjön továbbra is, és meg tudjuk számolni a malacokat, a lovakat és a kacsákat is.

Itt most azért, ha megengeditek, akkor a realityt, azt szeretném egy picit így behozni, jó?

Jöjjön szembe.

Egy kicsit jöjjön össze a reality. Ugye a mentési terv elhangzott egy ilyen szó, hogy mentési terv. Hát ugye, hogy fogalmazták a Keresztapában, hogy egyszer egy szép napon, mely talán el sem jön soha. Ugye, most egy olyan esetről beszélünk, ez, amikor megtörténik ez, hogy nálunk a mentés szállna el. Hát ilyen nem. Ez nem elképzelhető. Ilyen nincs. Mi van akkor, amikor bekövetkezik? Mibe kerül és nem számít.

Igen.

Na most én e között szeretnék némi ilyen kiegészítő gondolatot megfogalmazni, hogy akkor, amikor odamegyünk, akkor nem azért megyünk oda, hogy legyen pajtása az ügyvezetőnek vagy a tulajdonosnak, hanem azért, hogy felhívjuk a figyelmét arra, hogy velünk és a tanácsadási szolgáltatással olcsóbb, utólag sokkal többe fog kerülni, mert azt a költséget nem vesszük figyelembe még az elején, hogy mennyi ideig áll a gyár, és ki van otthon. Miközben fizetnünk kell őket, és egyébként megsérül az ellátási láncunk, megsérülnek a bizalmi csatornák, ami nagyon-nagyon sokba fog kerülni. Tehát akkor, amikor arról beszélünk, hogy mentési terv, a mentési terv kifejezetten arról szól, hogy hogyan tudjuk visszaállítani a gyárat, és mennyi idő alatt kell visszaállítanunk a gyárat.

Ez nem az ördögtől való, ennek az elkészítésében igen benne lesz az is, hogy vannak olyan adatok, amik valamilyen gépen valahol le vannak tárolva. És hogyha én nem szeretem a ransomware-t kihagyni, hiszen mindenki azt gondolja, hogyha a ransomware támadáskor nekem a felhőben van tárolva az összes adatom, akkor a felhő majd megvéd. Hát megvéd engem, hogy hozzáférjek a Ransomware által titkosított adatoktól. Attól mindenféleképpen meg fog védeni, miközben nekem arról nincs mentésem és nincs visszaállítási pontom. Kedvencem a költségvetés. Mostanában a Lingvinen látom, hogy a költségvetés 1, 2, 3, 4, V1, V2, V10, V14. Tehát fizikailag azokat a fájlokat nem határozom meg, hogy változáskezelésként mikor és kinek van joga?

Törölni. Meddig és milyen időtávon kell tárolnom? Ezekre nem fordítunk időt, mert egy kisvállalkozásban mi a lényeg, hogy menjünk és végezzük el a dolgunkat. Küldjünk ajánlatot. Elküldtük ajánlatban, Wordben elküldtük. Figyelj arra járok, aláírom, nyomtassátok ki. Az aláírás megtörtént, a teljes szervezet nem tudja, hogy alá van írva, de tudja, mert telefonon visszaszólt a főnök, hogy hát akkor most mehet ez a munka. Ezt az aláírt példányt, ezt valamilyen aktatáska rejti, merthogy ez is egy adat, ami szintén nem kerül be digitalizálva a rendszerbe, de kettő hónap múlva, amikor a projekt mérföldkőhöz ér, akkor vadul elkezdjük keresni.

És mit számlázunk?

Mit számlázunk? Teljesítettünk, elfogadják, nem fogadják el. És hogyha közben történik egy nem várt esemény, ugye? Bármilyen módon megjelennek az orrszarvúk és széttapossák a szerveremet, és a papír van meg, akkor arra szoktak hivatkozni, hogy látjátok, a digitalizáció nem ér semmit, mert ha nem lenne meg papíron, akkor igazából vissza se tudnánk állítani. És én azt gondolom, hogy ez az a megközelítés, amiben elhitetjük magunkkal, hogy jó az, amit csinálunk. Mit gondoltok erről?

Nekem nagyon tetszett ez a példa, amikor kinyomtatod, és az ügyvezető aláírja. Munkám során elég sok céggel beszélek, mind rendszerintegrátor partnereinkkel, mind végfelhasználókkal, és a KKV szektorban dolgozó emberek büszkén mondják, hogy nekik van mentésük, és van egy ilyen NAS, tudják, milyen a nass, ez nagyon jó, és rajta van a hálózatukon, és krajcár a Google-lel is.

Mindenki esetleg nem tudja a hallgatók közül, annak mit mondanál, hogy mi az a nos?

Egy olyan winchester, amit az etetőanyag végére rádugtál, csak nagyobb és drágább, és esetleg nincs, ez te fér bele.

És hogy legyen meg a két telephelyes mentés, így az ügyvezetőnek a házában van közvetlenül a Playstation mellett.

Igen, és akkor ilyen esetben szoktam azt mondani, hogy nagyon jó, hogy csináltunk mentést, de mivel ugyanazon a hálózaton van, mint a többi gépünk. Ha nem az orrszarvú jön letaposni a szervert, hanem mondjuk a ransomware, akkor van egy ilyen eléggé látványos adat, a 2022-es év összes ransomware támadásából 93% azzal kezdte, hogy letörölte a mentést. És azt te nem veszed észre, mert tudsz nyomtatni, látod a fájljaidat, minden megy rendesen, de már mentésed nincs. És akkor utána egy picit várnak, mást is csinálnak, ugye bekódolják az összes adatodat, jön a képernyő, hogy kedves Zoltán, kedves László, kedves Richárd, akkor ennyi időn belül szeretnénk kérni XYZ mennyiségű vitcoint, és akkor visszakódoljuk az adatokat.

Tehát tulajdonképpen visszatérve a gondolat elejére, amikor én beszélgetek a KKV szektorban dolgozó partnerekkel, én azt szoktam mindig kihangsúlyozni, hogy ez a korábban említett e-mail to bear copy, ez hol van? Tehát a VHS kazetta, amiből kitörtem a műanyagot, az hol van? És ha jól csináljuk, akkor ez úgy van elhelyezve, hogy nincsen hálózatunkon, annak ellenére, hogy ha hálózatunkon lenne, sem tudnák letörölni feltétlenül, mert ez egy olyan valami, egy időzáras dolog, hogy addig nem tudsz hozzáférni, amíg el nem telik az az idő, amit beállítottál. Egyszerű haszonlattal ülünk a bankfiókban, mi hárman vagyunk az ügyintézők, valaki beront egy hatalmas puskával, és azt mondják, hogy azonnal nyissa ki azt a széfet.

Hozzá kell férnem a nem tudom drága kövekhez. És akkor Zoltán kedvesen rámosolyog, hogy nagyon szép fegyvere van, nagyon jól csinálta a símaszk is tökéletes választás, jöjjön vissza háromnegyed ötkor, és akkor ugyanezekkel a cuccokkal, és akkor ki tudjuk nyitni, mert időzáras, tehát hogy ez nem tudunk mást tenni. Az e-mailtől koppinális, így működik ez az időzár, és akkor kettőt visszaugorva azok a szervezetek, amelyek felismerték, hogy márpedig kell, hogy rendelkezzenek e-mail to be copy-val, tehát megmásíthatatlan mentéssel, ők már tulajdonképpen nyertek, mert az ő mentési tervük már olyan szintű, hogy felismerték ennek a fontosságát, és tényleg mindegy, hogy az orrszarvú rúgja bele a tóba a szervert vagy a ransomware, nekik lesz egy olyan mentési pontjuk, ahova vissza tudnak állni, és itt ugye Zoltánon látom, hogy mindjárt mondja, de az mikor van?

Mennyi az a megengedhető idő, amíg nem szeretnénk működni, vagy nem tudunk működni.

Ezt van, aki nem is tudja meghatározni. Tehát azért álltam meg így a kérdésfeltétellel, mert most beszéltünk KKV-król, és ugyanakkor pedig ugye maga a mentés és a mentéshez tartozó visszaállítás, mondjuk gyárak esetén, tehát termelőüzemekről beszélek, ott azért üzletkritikus is. Tehát hogyha mondjuk egy CNC program van abban a mentésben, mert miért ne fordulhatna elő? Tehát CNC, lángvágás, CNC megmunkálási programokból áll, azok el vannak mentve. És én mondjuk egy olyan megmunkálási részfolyamatnak a tervét, amit betápláltam, tettem rá fizikailag mentésre, és az tűnik el. Olyan gyárak esetén, ahol a legképzelhetetlenebb apokaliptikus szcenárió az az, hogy egy órára leáll a termelés, ott 15 perccel korábbra is vissza kell tudni állni, ami többe kerül, mint a tegnapi állapotra vissza tudok állni, és több adatnak a strukturált végiggondolását jelenti, viszont van még egy olyan időzített bomba ebben a kérdésben.

Azt feltételezzük, hogy a gyárban működő összes PC a Windows legújabb operációs rendszerével, és annak is a H2 tegnap délután pecsétváltozatával működik.

Mi különböző?

Nincsenek is hálózaton.

Hát pontosan, hogy itt valójában ezek a gépek nincsenek a domainben, nincsenek a hálózaton, kádárt futtatnak Windows XP-n, a Windows XP egy nem a múlt héten lejárt operációs rendszer.

Három hete.

Mindig ezt mondják. Mindig azt mondják, hogy három hete. És képzeljük el azt a helyzetet, amikor valamilyen figyelmetlenség miatt ezeknek a gépeknek nincsen mentése. Ugye el kéne magyaráznunk, hogy mi az, hogy skada.

Bocsánat, egy nagyon fontos pontosítás, meg minden, egy gyakorlati tapasztalat. Tehát, hogy azért ezt a mondatot úgy tudom gyakorlati tapasztalattal alátámasztani, hogy van egy 1967-es Koda vágógép, ehhez tartozik egy patch, amivel XP-re soros porton működővé tették, de egy 133-as Pentium, és abból a korból való számítógép, amikor ezt megcsinálták, az tartozik hozzá. Nemhogy a hálózaton nincs, hanem mentve sincs, csak működik egy olyan szoftverrel, ami üzemeltet egy egyébként már nem létező programozó által feltelepített Ex-es programot. Erre milyen megoldásunk van? Tehát ezt a környezetet, ezt most úgy is kérdezem, hogy ha tőlem kérdezik, én erre eddig nem nagyon tudtam válaszolni, mert a virtuális környezetben már nem úgy működött, meg nem lehetett vele mindent megcsinálni, ráadásul egyszer volt föltelepítve, tehát hogy ez az egy lövésed van.

Tehát hogyha a komputerbontóval nem vagy jóban a sarkon, és nem tudsz hozni hozzá tartalék alkatrészt, akkor fizikailag ezt a gépet nem lehet led újra. Tehát hogyha kiesik a Winchester, ha kiesik a program, ha kiesik a gép, ez a hármas, ha megvan.

Itt vissza kell menned 1996-ba, és hogyha nincsen a szomszédodban a legjobb cimborád, aki a komputerbontó, akkor nem tudsz ilyen hardver eszközöket szerezni, és a hallgatók legnagyobb szerencséjére azért a cégek erre gondoltak. Én mondanék egy kiragadott példát. Ugye Árpi kínáltabban van például, van több mentési gyártó, az Ark-szerv az 1983 óta létező cég. Ő az 1983 korábban volt, mint 1996, akkor vélhetően nekik van erre megfejtésük. Tényleg van, nagyon leegyszerűsítem. Oda kell mennünk ahhoz a fizikai géphez, tehát nem a felhőn keresztül a Pumukli megcímezné a problémát, fizikailag odamegyünk, beledugunk valamit ebbe a gépbe, azt odaszigetelőszalagozzuk a Powerbanket és a Winchestert a gépházhoz, és egy Agentet elindítunk, ami az általunk beállított paraméterek mentén rendszeres mentéseket csinál. Viszont ezzel még nem oldottam meg mindent, merthogy le van mentve, de hova állítom vissza?

És akkor itt jönnek azok a bermetard recovery megoldások, hogy egy nem hardveresen, pontosan olyan gépre is vissza tudod állítani úgy, hogy az elinduljon. Nyilván ez egy külön podcast sorozatot igényelne, hogy ezeket a megoldásokat pontosan ismertessük műszaki szempontból, de száz szónak is egy a vége, van erre megfejtés, és viszont ez az a szegmens, amit a mentési tervben egyből nem írnak bele, merthogy ezek nincsenek szem előtt. Ezek a gépek mindig is működtek, ez nem is windowsos gép, ez valami olyan, ami már akkor is ott volt, amikor a legújabb tíz kollégát felvették. Nyilván mi a cégnél mindenfélét telepítünk akár igazi gépre, akár virtuális gépre, és kipróbálgatjuk ezeket a dolgokat, tehát nem a Powerpoint felolvasó estnek a tapasztalataival futottunk neki a dolognak, de ahogy te is említetted, ez kritikus.

Tehát ezeket nem szabad kihagyni, és ugye van ez az ábra, hogy mennyi volt az informatikai biztonságra fordított összeg, támadás előtt és támadás után. Az egyik csuporban ilyen három aranytallér van, a másikban negyvenkilenc. De itt mostantól, szombertől függetlenül az a gép simán tönkremehet azért, mert megint elmegy az áram, és annak a gépnek a tápja már nem bírja el, hiszen 67 óta működik.

Ezzel abszolút tudok példákat hozni, amikor a mentési tervemnek az egyik felében benne volt egy aggregátor és lehúzták, mert minek. Majd másnap a teljes irodaházat és a gyártást hazaküldtük, mert fizikailag áramszünet volt, és a szomszédból próbáltam meg egy fűnyíró kollégátorral az éppen aktuális szervert feléleszteni, hogy egy szemmel jól látható összegű pályázathoz a fájlt azt be tudjuk adni. És a szomszéd boltban nyomtattuk ki magát a pályázati anyagot, mert ugye papíron kellett beadni.

Na, ez egy nagyon jó hasonlat, vagy nem hasonlat, hanem például abból a szempontból, hogy nem csak egy gyárnál van ez, hogy maximum egy órára állhatok le. Tehát, hogy a termelő üzemet, azt ne úgy gondoljuk, hogy ez csak az, amikor fizikai futószalagok, meg talicskák, meg nem tudom mik mozognak egy helyen. A termelőüzem egy szolgáltató cég és egy reklámügynökség épp olyan termelőüzem. Köszönjük a pólót, és akkor például itt a grafikák, hogyha eltűnnek a gépről.

Amíg nem kis fájlok teszem hozzá.

Persze.

Tehát ha vissza is akarjuk állítani, akkor ott még az is kérdés, hogy ezt mennyi idő alatt tudom valamiről valamire átölteni. De most nagyon belemelegedtünk, és én ezt szeretném feloldani a közönség fejében.

Lehűtenek minket.

Lehűtenek minket.

Igen, és szeretnélek titeket megkérni, hogy emlékezzetek vissza remélhetőleg gyerekkorotokra, de ha nem, akkor a kora felnőttkorotokra kinek mi volt az első számítógépe, amit használt?

Ez egyébként trükkös módja megkérdezni egy nőtől, hogy valójában hány éves ezzel a kérdéssel tudja össze. Ezt most nem akarom sem megerősíteni, sem cáfolni.

Mi itt férfiak ülünk egymás között ebben a mai vonatkoztatásban. Volt női vendégünk, ott más személyes témát választottunk.

Reméljük, nem vesztjük el a női hallgatóinkat.

Most nyerjük meg.

Na, Zoltán, na most te leszel a legjobb.

Én leszek nekem.

Commodore 16.

Jó, hát én ennek a többszörösével indítottam, én a Commodore 128-an indítottam 1986-ban, és abban benne volt egy Commodore 64-es, egy Commodore 128-as, és egy úgynevezett CPM operációs rendszert tartalmazó valami. Kicsit ez olyan, hogy gyakoroljunk arra, amikor kommand lányban akarunk egy folderrel beljebb vagy kijjebb menni, egy kiváló megoldás volt, nagyon kevesen használták. A leggyakrabban én is Commodore 64 üzemmódban kapcsoltam be, és akkor a Wizard of War és társaimmal játszottam, tehát én így kezdtem. A Commodore 16-on neked akkor kazettás egységed volt.

Igen, és a 64-en is először.

Először, igen, igen, igen. Egyébként nekem is volt kazettás egységem, és az milyen jó hangja volt. Ez egy jobb játék, ennek más a hangja.

Kilencven perces kazetta. Az a baj, hogy felfoghatatlan. Van egy 17 éves lányom, aki hallgat bennünket, már többször hallhatta, de hogy felfoghatatlan az, hogy kilencven percen keresztül ültünk egy monitor előtt, amit töltött. Tehát ugye 90 perc, az kétszer 45, tehát nem úgy kell elképzelni, hogy egy darab kazetta, A, B oldal, tehát hogy pont a podcast felvétel elején beszélgettünk erről, hogy tudják-e a mai fiatalok, hogy mi az, hogy amikor azt mondjuk, hogy B oldal. A B oldal az azt jelentette, hogy amikor lejárt az A oldal, ami 45 perc volt, akkor át kellett cserélni.

Át kellett cserélni.

Igen, tehát fizikailag megállítottuk, kivettük, betettük, és 40-40 percig további töltések kíséretében megvártuk, ameddig a játék betöltődött, és ezért is volt fontos, hogy minél tovább tudjunk játszani, mert amikor vége volt a három csapás után a játéknak, akkor utána kezdődött a töltés ismét.

A Choplifter nevű helikopteres játék volt még nagyon jó, amikor embereket, lakosságot kellett megmenteni, azt aránylag gyorsan be tudtad tölteni kazettáról is, mert az egy kisebb volt. Több olyan játék volt, ami egy kazettán, tehát lehetett rendelni, de most tényleg nosztalgiázunk, és kazettákról fogunk beszélni. Tehát, hogy volt olyan rendelős oldal, nyilván ez újságban volt, tehát nem így volt, hogy fölmentem egy online shopra, és akkor ott betettem, hanem ilyen elteltek hetek és hónapok, mire megjött az a kazetta egység, ahol össze volt válogatva az a játékmennyiség a kazettán, amivel tudtál játszani, és akkor ehhez képest volt üdítő változatosság a floppy megjelenése.

Igen. De érdekes, hogy fizikailag el kellett mennünk helyekre, hogy megkapjuk a legújabb játékot. Nekem eléggé nem szokványos módon Szíriából, tehát Damaszkuszból el kellett mennem Libanonba a szüleimmel együtt gépjárművel, és ott tudtuk megvenni a helyi szupermarketben a kazettákat, illetve propikat, amiket te is említettél, és kétnyelvű felirata volt, mert arrabul is rá volt írva, hogy Wizard of War meg angolul is, és onnan, onnan vannak. Tehát fizikailag oda kellett menni, nem volt az, hogy tudsz egy jó weboldalt, ahonnan letöltöm vízzel, ahova nem gyalog mész oda, sőt határon is át kell lépned.

Laci?

Nekem megvan a Commodore világ, de csak barátokon keresztül, kölcsönben is volt nálam egyszer, úgy emlékszem, meg volt évfolyton, ahol felnőttem, ott volt egy kis vegyesboltszerűség, ahol az ablakba ki volt téve, és ki volt vezetve két ilyen kontroller az ablakból az utcára, a járdára, és ott lehetett gyerekeknek játszani, és ott megvolt ennek a teljes izé gyermek hierarchiája, hogy te ott hogy kaptál kontrollert, hogy megbeszélve, meg volt beszélve, hogy ameddig valaki bírja, nem esik ki, akkor ő addig azt nyomhatja, volt akkor a szupermarióba, aki egy óra tíz percen át nem volt te cserélve, és akkor ott álltál, és nézted, és nem tudtad, hogy tíz perc múlva került sorra, vagy két óra múlva, de ott összeverődtünk időnként tízen is.

Nekem viszont otthon az első gépem, amit használtam, az édesanyám 286-os PC-je volt, mert ő munkaügyileg kapott egy ilyet, amin Excel tudott otthon futtatni.

Az Apache Apache nevezetű program kötelező tartozék volt minden ilyen típusú gépen, 286-ostól a helikopter-szimulátor.

Igen, énnekem a paciens, meg az akna-kereső volt, ami rémlik, meg nyilván volt, mert még sose volt Laci?

Igen. Nekem a dosconsole az egy ilyen otthonos érzés a mai napig, ha látok egy ilyet, én nem megriadok tőle, hanem így visszarepülök az otthonos gyerekkorba. De hogy visszarepüljünk a gyerekkorból a mába, hoztam egy statisztikát, és nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, de Ricsitől kaptam. Azt mondja, hogy ugye felhőalapú szoftverekről, felhőalapú szoftverekről beszélgettünk egy csomót, hogy ott akkor hogy vannak a mentések. Nézzük meg, hogy hogy vannak azok az esetek, ahol nem volt túl átgondolt a mentési indiánkönyv. Az Enterprise Tations Group a következőt kutatta tavaly, hogy ha adatvesztés volt bárhol egy ilyen felhőalapú, vagy más szoftver ez a Service környezetben, akkor az minek köszönhető, hogy adatvesztés történt.

Kétharmada az eseteknek három okra volt visszavezethető. Nem több, három ok. A legnépszerűbb, de nagyjából egyébként egyenlő arányban, tehát, hogy mondjuk nem is a sorrend a lényeges, vagy szolgáltatás kimaradás miatt károsodott az adat, vagy véletlenül törölték az adatot valaki a cégtől jellemzően, vagy rosszindulatú támadás. Tehát vagy csak a harmadik a háromból a rosszindulatú támadás. Az első kettő az vagy a szolgáltató oldalon, vagy az ügyfél oldalon történt. Nem rosszindulatú probléma. Nekem erről először az jutott eszembe, hogy ti elhiszitek-e a statisztikát, mert az mindig egy nagy kérdés, illetve, hogy most már ezeknél a gyártóknál, de sokszor a felhőalapú szolgáltató cég mögött lévő infrastruktúra-szolgáltatónál, mint egy Amazon, vagy egy Google, vagy nem tudom, ezek a nagyok.

20-30, akár 40 év tapasztalata van arról, hogy mi az, hogy adat, amiről mi csak picit beszélgettünk, de ezek az emberek minden nap erről beszélgetnek évtizedek óta, és hogy hová tudom menteni úgy, hogy az meglegyen. Több évtized, hogy akkor most hogy itt tartunk, mit gondoltok erről?

Ez a statisztika egyébként azt mutatja meg, hogyha ilyen bulvárosan szeretnénk fogalmazni.

Igen.

Nem olvastuk el a szerződést, ami előtte ezt megnyomtuk, mert amikor egy ilyen szoftver, ez a Service szolgáltatást veszünk igénybe. A legismertebbet említeném, Microsoft 365, van Wordünk, Excelünk, Powerpointunk, mentünk, nem emlékszünk, hogy ez hova mentettük, de meg szokott lenni. És akkor tulajdonképpen annyi van a szerződésben, teljesen egyszerű, hogy a Microsoft garantálja azt az infrastruktúrát, amit kell, hogy ott legyen, hogy mi el tudjuk indítani a szoftvereket, frissíti az áramot, a szervernek rendszeresen pecheli, és benne van a szerződés egy ad B pontjában, hogy Please use software your data backup. És akkor ezt nem szokták elolvasni, mert nem emlékeznek. De szerencsére erre azért nagyon könnyű gyógyír van, tehát.

Föl kell bérelni egy jó gázt és átírni a szerződést?

Nem, ez éves szinten tényleg ilyen pár száz euróból megoldható. Én amikor ilyen jogászokkal beszélek, tehát ügyvédi irodákkal szoktam beszélgetni, akkor olyankor azt mondom, hogy tulajdonképpen annyi pénzből meg van oldva teljes éves mentése 100 backup esetén, mint amit kettő óra alatt megkeres, hogyha két garázseladási szerződést megcsinál, és tulajdonképpen azok után, hogy ráébrednek, hogy elfelejtették ezt a dolgot bepipálni, és venni egy szörfpartiment, ezt teljesen egyszerűen meg lehet oldani. Viszont maga a statisztika arra nagyon jól rávilágít, hogy az emberi figyelmetlenség az mindig benne van. Ez a véletlenül letöröltem egy egész oldalt. Mi dolgom volt ott, tehát miért volt jogosultságom, letörlési jogosultságom ahhoz a folderhez, miért nem csak olvasási jogom volt, ami ugye túlmutat a mentési terven, itt inkább ezek a beállítások, hogy ki mihez férjen hozzá, mit tudjon csinálni.

Más kiejtéssel az eset, az asset, és hogy ezeknek a hozzárendelését azért pont a mentésnél, meg egyáltalán a kockázati mátrixnál nagyon jó lenne ezt megcsinálni. Én hiszek ennek a statisztikának abból a szempontból, hogy rosszindulatú támadásokat nem tudsz felkészülni a rosszindulatú támadásra, de meg tudod előzni. Úgy tudod megelőzni, most egy kicsit ilyen, csak úgy csapongva a témák között, de hogy fizikailag tudom, hogy melyikek azok a könyvtárak, amit nem engedek kitörölni. Tehát azt nem tudja kitörölni. Ezért a fájlt sem fogja tudni kitörölni. Vagy olyan környezetet hozok létre, ahol a törlés fizikailag a kukába megy, de a kukaürítés viszont nem lehetséges.

Igen, ez nagyon jó.

Ez egy nagyon fontos dolog, hogy van az, amikor én letörlöm, és nem akkor jut eszembe. Tehát hogyha a saját számítógépemen nézem, akkor hát, mintha havonta szoktam átnézni magát a kukát, biztosan van-e benne olyan, amit nem véletlenül raktam oda, vagy kijelöltem többet, és óhatatlanul mondjuk eggyel több maradt benne. Tehát én is tévedek, merthogy az emberek tévednek. De hogy fizikailag nekem azt azért nem ártana tudnom, hogy milyen típusú fájlok honnan tűntek el, de ezt például egy OT környezetben hogyan tudom statisztikázni, hogy növekedett a mentés? Akkor, amikor én nézem a biztonsági rendszereket, a biztonsági rendszerek mire riasztanak? Normától eltérő eseményekre. De azt el tudjuk-e fogadni, hogy egy rendszer, amiben nekem adatok vannak, ugyanúgy kéne, hogy figyelmeztessen engem, hogyha normától eltérő törlési mennyiség keletkezik.

Tehát azt tudom mondani, hogy az elmúlt 15 év mérlegében elképesztő módon az adatmentésre specializálódott cégek éltek meg, fizikailag nem látták, nem volt riasztás, nem kapott senki riasztást arról, hogy eltűnt a teljes Winchesteren lévő összes könyvtár, pedig csak egy figyelmeztetést kellett volna beklikkelni, hogy figyelj, a 15. könyvtár törlésnél azonnal állítsd meg a folyamatot, és kérdezd meg egy jogosultsággal rendelkező személytől, hogy ő tud-e róla.

Igen.

Illetve a robotok vagy rendszerek által küldött figyelmeztetések kihez mennek, és hogy milyen mennyiségű figyelmeztetést kap, hogy a CM rendszereknek, amelyek az ilyen anomáliát, a logokat elemzik, és a hálózati forgalmi anomáliák alapján küldenek riasztásokat, ott sem mindegy, hogy az a rendszergazda, aki kapja, az egy nap négy ilyet kap vagy 4700-at. És ugye tulajdonképpen a logelemző termékeknek a létjogosultsága is ebből fakad. De hogy ilyen közérthető példát mondjunk Zoltán felvetésére. A HR-es általában kedden éjjel kettő és három között nem szokott adatforgalmat generálni a notebookjáról, de hogyha azt látjuk a logelemző adataiból, hogy 1,4 terabájt adat ment ki az ő notebookjáról, az valamelyik porton, akkor hát vagy haza streameli az Excelt HD-ban, vagy valami más történik, esetleg rosszindulatú.

És akkor nyilván itt jön egy automata figyelmeztetés, de nagyon fontos, hogy ezt ki kapja meg. Egy alvó rendszergazda, aki.

Vagy egyébként lehet hős a rendszergazda, a múltunkban volt egy ilyen podcast, és akkor az a rendszergazda szegény alszik, mert ugye az.

A hős az nem.

A hős az ébren van.

Igen, igen.

Éppen a felmondását írja, mert hős. De hogy ez a nehéz benne.

És tulajdonképpen, hogyha azt az Alertet jó helyre küldjük, tehát valaki akár egy AI érzékeli, azonnal lezárja azt a portot, ahol az éjjel háromkor a HRS gépeiről szivattyúzzák ki a céges adatokat, és a rendszergazda nyugodtan alhat tovább, mert jól állítottuk be a folyamatot. Tehát ez nem közvetlenül adatmentés, de azzal akadályozzuk meg, hogy kiporszívózzák a céges adatainkat.

Igen, ez a Zolinak egy visszatérő gondolata itt a Digit Podcastban is, hogy akkor működik jól a cég, ha az IT is unatkozik.

Igen.

Az IT-sok nyüzsögnek és izzadnak, akkor ott valami nem jó, azt újra kell. Azt a folyamatot, ha szabad így fogalmaznom, most találtam ki, hogy van ilyen, hogy folyamat.

Tényleg?

Beszéljünk már a pénzről, merthogy így nagyon kerülgetjük a forró kását, egyszer már előkerült, hogy itt néhány garázsszerződés áráról beszélgetünk. Hadd menjek vissza megint az időben, egyetemista koromban a DJ Rozsdabarátommal egyszer beszélgettünk, hogy kinek mi volt az első nagy költése a saját zsebéből, hogy akkor az összegyűjtött zsebpénzből, nem tudom micsoda. Na most ő elmondta, hogy neki az első motorja volt, ez egy Simpson motort vett belőle, ilyen akkori több százezer forintért. Nekem meg az első erős laptop volt ilyen, ami akkor félmillió forintba került, felfoghatatlanul nagy összegbe került, de én tudtam, hogy ez rá, meg arra, meg amarra akarom használni, és mit tudom én, hatodik volt a listámon, hogy a játékok közül mi fog menni rajta, tehát hogy nem azért.

Ez az emlék, ez arra ösztökél, hogy most is felfedezem ezt az érzést, mondjuk ügyfeleknél, vállalkozásoknál, hogy most beruházok, most megújítom a céget, most már komolyak vagyunk, most már vannak ügyfelek, visszatérő, van cash-flow, növekszünk. Pikner Péter fogalmazott így nemrég az adásunkban, hogy tegyük rendbe az informatikát, eljön ez a pillanat, és akkor költenek rá. Na és akkor vajon rajta lesz-e a listán az a néhány dolog, az a néhány hardveres, meg szoftveres adatmentő megoldás, amiről most beszélgetünk szerinted Ricsi?

Hogyha az életük környezetében történt látásadatvesztés, vagy.

Tegyük föl, hogy nem történt. Megmondom, miért kérdezem, mert ott és akkor van rá egy keret. Mindenképpen egy nagy pénzösszeg ott van. És arról beszélgetünk, hogy abból mit veszünk. És ott vajon ez mekkora fájdalompont, hogy vegyünk már még egy ilyet is. Tegyük fel, hogy annyira nem idegen számára a történet, hogy sose hallott arról, hogy mentés, azért talán ez ma már ritka. Ha ő nem is, de valamelyik kollégája be fogja dobni a workshopon a brainstormingon, mert ilyet is szoktunk néha mondani. Az agyviharzás nem honosult meg, tehát szerintem mondjuk úgy, hogy az ötletelő megbeszélésre be fogja dobni a kolléga, hogy akkor gondoljunk már erre, és azt mondjuk, nem tudom, 15 laptopot, meg három operatív technológiát, meg egy szervert, hogy akkor hogy fog ez biztonságosan működni.

Ez mekkora plusz költség?

Én azt mondanám, hogy kétféleképpen közelítik meg a vállalkozások ezt a kérdést. Az egyik, hogy mindent megveszünk, hogy a mienk a vas, meg a mienk, a mienk, és minden a mienk, és ott van az X emeleten, abban a szobában.

Nincs összerakva.

Várjál, oké.

Vagy akármi, ez a service. Mentés, ez a service, borús időjárás, ez a service siker, ez a service, mindent tudunk így, és akkor ezt még meg lehet úgy közelíteni, hogy még ha meg is akarjuk venni a vasat, az összeset, akkor ezt egy ilyen komplett szolgáltatáscsomaggal együtt négy évi fix díjjal is meg tudjuk venni. Tehát az ő költségvetésükben én azt mondanám, hogy egy visszatérő havi formájában a legcélszerűbb ezt becsomagolni, mert akkor mindig a legmodernebb eszközök állnak rendelkezésre. Ha ők ilyen, most említettük ezt a szoftver, ez a Service 100 backup megoldást, ami a Microsoft 365-öt lementi. Itt akkor nem kell azon gondolkodni, hogy a Microsoftnak mi mindent kell fejlesztenie ahhoz, hogy fusson az Zoffice.

Ez a valami, bármi is, amit vettünk, ez mindig az adott hónapban elérhető legmodernebb valamink lesz. Ez olyan, mintha vennénk egy webáruházat, ahol cipőt, pumukli matricát árulunk. Illetve pumukli matricát, a copyright miatt nem árulhatunk, de még cipőt árulhatunk, és minket nem kell, hogy érdekeljen, hogy ott milyen adatbázis-motor van a webáruházban, havi 10-20 ezer forintért van egy működő valamink. Én a mentésnél is azt mondanám, hogy egy fix havidíjat kalkuláljunk bele, és azok a szakértők, akik már láttak mentési tervet, ne adj isten le is van mentve, nekik a mentési tervet el fogják tudni mondani, hogy a mi vállalkozásunk méretének és termelt adatmennyiségének megfelelően melyik csomagot érdemes választani.

Van olyan egyébként, amikor az informatikus bedobja a kézigránát kérdést, hogy jó, de nekem egy petabájt kapacitásra adjatok árat. Oké, adunk neked egy kapacitásra árat, de először nézzük meg, hogy mennyi az egy petabájt, ha most vagy 39 éves, és minden nap 3000 darab 12 megapixeles szelvényt csinálsz magadról, és ezt minden áldott nap csinálod, akkor az egy petabájtba életed végéig el fog fogyni ez a szelfi mennyiség, de megnyugtatlak, hat betabájtig tudunk neked adni árat mentésre, szerencsére nem lesz ennyire szükséged, de műszakilag lehetséges.

Én azt szeretném mindenkinek javasolni, hogy a szakértő, a szakértő ért ahhoz, amit csinál. Nem azért van, tehát érdemes számolni egy ismeretlen területen, meghívni egy független szempárt, átnézni azokat a gondolatokat, ami egyébként az üzletünknek az üzlet folytonosságát képes garantálni más szemszögből. Nem az informatikust szeretné egyetlen szakértő sem szánt inkvizíció alatt purgálni, ha már a mentésről beszélünk, hanem azt szeretnénk elérni, hogy az informatikus is tudjon olyan segítséget kapni egy tanácsadáson belül, ahol az általa kezdeményezett és elhalt fejlesztési lehetőségeket a vezetőség között tudjuk körülbelül úgy, mint egy CECPO tolmácsrobot, vagy milyen elmondani, konfigurálni, beárazni, ahol szerepet kaphat végre a mentés is, mert azt látom, hogy a mentés, ez a NAS-sal lett egyenlő.

Igen.

Ha NAS-on van mentésem, és nem számít, hogy egyébként a NAS, az valóban ugyanolyan winchestereket tartalmaz, amit a boltban meg lehet venni, a NAS-t lementjük? Vagy azt gondoljuk, hogy a NAS az örök élet és tovább működik, miközben áramszünetek jönnek-mennek, és nem adunk mellé üzemmentességet.

A végtelenbe és tovább.

Nem tudom.

A Vígszínház már slide-ja, ugye a Vígszínház egyik kiváló figurája. Viszont én még azt hozzátenném a Zoltán gondolataihoz, hogy az informatikus a legnagyobb szövetségesünk abban, hogy segítsen definiálni az adatmennyiséget, amiről ő tud, hogy áramlik a cégen belül, és tulajdonképpen a külső cég, aki mond egy javaslatot, tulajdonképpen az informatikus gondolatai alapján meg tudja növelni az ő érdekérvényesítő képességét azzal, hogy a külső cégnek teljesen mindegy, hogy A-t, B-t vagy C-t fognak választani, ő mond javaslatokat. A cégnek fel kell ismernie, hogy mekkora időkiesés az, amivel ő még komfortos, és hogyha visszakanyarodunk az ipari termelő cégekhez, hát akkor nyilván a semekkora a helyes szám, de hát ahhoz van egy árcédula, és vannak szintek, tehát a bajnokok.

Szerencsére Petabájtot nem kell még menteni. Van még egy olyan dolog, ami eszembe jutott, vannak ezek a deduplikációs módszerek. Tehát, hogy nekem van 10 terabájt adatom. Szöveg, jó? Mert mondjuk mi szövegben dolgozunk, és akkor azt le lehet tömöríteni. Most kiragadott példa akár 2,8 terabájtra. Kivéve, ha kórház vagyunk, mert a röntgenfelvételt, tisztára bájt röntgenfelvételt soha nem fogunk tudni letömöríteni.

Igen.

Úgyhogy emiatt ugye az a gondolat, hogy a megfelelő ágyút a megfelelő verébre.

És még lenne két kérdésem, ami eszembe jutott. Az egyik, hogy egyre többször beszélünk arról, hogy hitelesített adat. Ugye azoknak a mentését, azt hogy kezelitek? Van-e ilyen kérés, vagy volt-e már ilyen opció, amikor hitelesített adatokat kellett menteni? Tehát aláírtam egy szerződést digitálisan. Nekem azt kell eltárolnom. Van, erre is van megfejtés, de proaktívan ezt a témát ritkán hozzák fel. Tehát anélkül, hogy minősítenénk a Földünk X milliárd lakóját. Maguktól ez a hitelesített adat, mint fogalom nem jön elő gyakran.

De ez itt a Tigit podcast, ahol a mélyére álltunk a dolgoknak.

Igen, itt előjön. Én azt mondanám, hogy az e-mail-től Copy sem jön elő proaktívan. Tehát én mindig a Tom Cruise 1996-os Mission Impossible egy, akkor még nem volt Mission Impossible egy a neve, csak Mission Impossible. Én mindig arra szoktam hivatkozni, hogy emlékeztek arra, amikor egy ilyen kötélen belógatják a Tom Cruise-t, és akkor ott billeg azon a kötélen, mert egy olyan géphez kell hozzáférnie, ami nincsen rajta a hálózaton, és akkor ott nem áruljuk el, hogyha valaki nem látta, nemcsak VHSN, DVD-n, Blu-rayen és Streaming Service-n is elérhető, de neki fizikailag oda kell mennie ahhoz a géphez, mert ott van dolga, tehát az a gép nincsen rajta a hálózaton, interneten elérhető, és hogy így próbálom az Invitebel Copynak a fogalmát így jobban közelebb hozni az érdeklődőkhöz, és ez a példa egyébként működik, mert hogy ja, tényleg, neki ott bele kellett mennie, aha, akkor az e-mailtől koppi, vidéki környezetben az, amit felrakok a szekérre, viszont a szomszéd faluban is ott elrejtem, mert ott biztos nincsen wifi, meg semmi nincsen, és ott biztonságban van.

Igen, az a tökéletes omnituből kopi, de abból nem állsz vissza 15 perc alatt, de nem baj.

Ha csak nincs tizenöt percnyire.

Ja, bocsánat, sziasztok!

De legalább van egy olyan pontod, ami biztos, az a kitört VHS kazettád. Megvan az az időpillanatban egy komplett működő mentés. Kivéve, ha elmentetted a zsarolóvírust is.

Igen, hát ez egy nehéz kérdés, de csak van belőle egy ilyen mutációs lánc, hogy pedig a másik kérdésem, mert most a kedvenc KKV példáinkat hoztuk, amikor a cég üzemeltetéséhez kizárólag Word és Excel dokumentumok állnak rendelkezésre. De mi van azzal a szofisztikált vállalatirányítási rendszerrel, ami adatbázisokat használ. Abban az esetben ezt a mentést, ezt hogy lehet elképzelni?

Hát ez egy külön podcast. Itt egy ilyen pongyola válasszal én beérném, miszerint mindegyikre van megfejtés, nemcsak egyféle adatbázis van ott kint a világban, de nagyon jól nézzük meg, hogy melyik adatbázist mire használjuk, és mennyi időnk van teljes egészében az egész, ami ott van. Tehát ez egy fájdalmas definiálási folyamat egyébként, tehát mentsük el a Word és Excel dokumentumainkhoz képest, ez egy ilyen nyílt törés így a térdünk magasságában kábé.

Igen, és hát ugye itt a jogosultsági mátrix is be fog kerülni, ami hát kedvenc mondatom, hogy a munkaköri leírásban, vagy leírástól kéne, hogy induljon.

Egyébként ezeknél az ERP rendszereknél, de ugyanígy a folyamat irányítása, vagy projektmenedzsment eszközöknél is jóval gyakoribb, hogy ők maguk is biztosítanak egy alap bekapott alap rendelkezésre állásra, magyarul a visszaállítási idő nem túl gyors, nem percek, de megoldják, tehát hogy ellentétben az általános irodai szoftvercsomagokkal, ez azért jobb szokott lenni ez a helyzet. A másik kedvenc példám szerint egy adásban már elmondtam, hogy Zoli segít, mert jó a memóriája. Van egy ilyen start, aztán úgy tudom, hogy nem folytatták. Ugye az volt a nevük, hogy beton, mert ugye ez angolul is jól hangzik. A magyar srácok nem kizárólag, de főleg alapították, és ez volt a kitalált szolgáltatás, hogy ők lementik mondjuk a családi fényképeket tartalmazó mappákat egy adathordozóra, azt bebetonozzák, a betonozásnál tesznek bele betontörési sávot, hogy ezt ki lehessen, de hogy bebetonozzák, és azt leteszik egy helyre, volt opció, hogy nálad leteszik a kertben, vagy ez a falubeli példa, nagyjából így képzeld el, meg volt opció, hogy nekik is lesz egy ilyen betontömbtáruk valahol, és akkor még az atomtámadást is ki fogják bírni a családi fotók.

Szóval abból ítélve, hogy nem lettek világsiker, szerintem ez nem minősítve továbbra sem a Földünk 8 milliárd lakóját, ez a látlelet, ez pontos. Még egy dolgot, hogy a hallgatók ne távozzanak enélkül. A biztonsági, mentési szakértő outputja, az nem a mentési terv, de még csak nem is a mentés. Az igazi output, hogyha valóban tanácsadó, az a visszaállítási teszt. Jó? Tehát Tescót még talán nem említettük, de a heves bólogatásokat köszönöm. Tehát, hogy addig kell eljutni, hogy kipróbáltuk, működik. Sikerült végig kitalálni, hogy mit mentünk, hova mentjük, lementettük és vissza tudjuk állítani. És ha hiszitek, ha nem, még van olyan bank is, ahol ezen az utolsó lépcsőn kétszer kellett végigmenni, mert elsőre nem sikerült.

És ebből a bankból származik az a híres IT vezetői mondata a felsővezetői találkozón, hogy a Disaster Recovery Site Disaster, volt még teendő, persze meglépték, és onnantól jó volt, de hogy ezek nem maguktól működő dolgok, illetve a tanácsadó nekem ne dokumentumokat gyártson. Ettől én mindig a falnak megyek, hogy a dokumentum, az egy kommunikációs eszköz. Az nem egy output, az a folyamat része, hogy megoldjuk a problémát, a probléma megoldása az Output, és jelen esetben ez a visszaállítás sikere.

Fontos, hogy ráadásul ez az állítás, ez legyen egy olyan automatikus folyamat a mentési rendszereknél, amikor nem kell ott ülnie az informatikusnak ahhoz, hogy megnézze, hogy ez rendben visszaállítódott-e és használható mentés, hanem ezt be lehet paraméterezni. És most már nem ilyen command line-os, tehát ugye egérrel, csíkokra kattintva is be tudjuk ezt állítani. És kapunk egy visszajelzést arról, hogy igen, a főmentésünk visszaállítási tesztje sikeres volt, az inkrementális mentésünk visszaállítási tesztje sikeres volt, és ez az a pont, ahogy te is említetted, ami lehetővé teszi, hogy tényleg nyugodtan aludhasson az a rendszergazda, meg a főnöke is.

Meg a tulajdonos.

Igen.

Hát, de ha jól csinálják, akkor a tulajdonos.

Nem is.

Nem is. Valaki hívjon már egy pizzafutást. Csak azért, amikor már annyira nyugodtan alszik.

Igen, már mindenki alszik. Tehát ha jól csinálták, akkor a tulajdonosnak a legkisebb mértékig sem kell amiatt aggódnia, hogy ők rosszul végzik a munkájukat, hiszen kellően jól megtervezték, mindent leteszteltek, és élőben is kipróbálták.

Végül itt egy sikamlós témát még hadd hozzak be. Ugye beszéltünk száz vagy SOA-s szolgáltatás alapú szoftverekről, de én elárulok egy titkot. Amikor készültünk, akkor hallottam tőled egy másik kifejezést is. Ez az RAS, vagyis a Ransomware, ez a Service, és akkor itt néhány pizza, ha már erről beszélünk, néhány pizza áráért állítólag ez igénybe vehető, hogy én nem értek ahhoz, hogy hogyan kell zsarolóvírust csinálni, de hát vagyunk 8 milliárdan, hogy keressünk valakit. Nem is kell igazából tudnom, hogy ki az, mert kész van, amit én keresek, csak fizessek érte, és akkor azt használhatom egy napig, egy hétig, egy helyen, nem tudom hány IP-címen, hogy ez egy valós fenyegetése, illetve hogy mennyire komoly, amikor erről beszél.

Tehát ez csak a legbénább, legkisebb és legrégebb óta tudatlan cégekre fenyegetés, vagy ez azért be-betör mondjuk komolyabb helyekre is.

Úgy képzeljétek el, hogy ha már a konkrét számokat nézzük, tehát havi 40 dollárért is már lőhetünk ransomware-rel az általunk definiált helyekre, és én itt megint csak a nyílpuskás példát hoznám fel, amit korábban említettem egy másik podcastban, hogy nekünk nem kell ahhoz rendelkeznünk a nyíltak kifejlesztéséhez szükséges minden ismerettel, hogy havi 40 dollárért meghúzhassuk a ravaszt. Tehát van egy olyan megközelítés, hogy akik összefirkálják graffitivel a ház alatt meg a vasúti vagonokat, mert megteheti. Tehát ott még nincsen különösebb célja, mert én vagyok az akárki, és én ezt megtehetem. Ilyen motivációval is lehet ransomware-t küldeni különböző helyekre 40 dollárért. Én pedig azt szeretném ezzel mondani, hogy a nullától nagyobb összegű kétszemélyes játszmaelmélet.

Tehát én nem tudhatom, hogy ki milyen célból fog megtámadni, ezért nyilván van egy védekezési költségem, amit meg az nem tud, aki meg fog támadni. De egy biztos, hogy nagyobb károkat lehet elérni bizonyos támadásokkal, amikor fizikailag leterhelem a szervert, túlterhelem. Ugye ez az internetes világban ez a downtámadásoknak az egyik ilyen alapvetése, hogy én nem akadályozlak téged semmiben, egyszerűen olyan mennyiségű információt küldök rád, hogy fizikailag a szervered nem bírja, ezáltal kiesik a termelésből. Ezek egy nagyon érdekes dolgok, mert ugyanekkor, hogyha énnekem nincs meg a visszaállítási tervem ilyen helyzetre, akkor nem tud bekapcsolni a B szájton, ha létezik. A kiégett rendszergazda utolsó cselekedete, amikor azt mondom, és nem ellenőrzött környezetben mondom azt, hogy jó, visszaállok három nappal korábbanra.

Ez pont elég ugyanúgy tönkre tud tenni egy céget, és ha már mindig arra tartottam, hogy mondjak egy ilyen példát. Mondok egy ilyen példát. Vezérigazgatói szoftverátadáson néztem végig kettő darab monitoron történik a rosszindulatú rendszergazda által. Csak ő nem tudta, hogy én már egy másik cégnek átadtam a szoftverfejlesztést egy adott ponton, és hát munkajogilag megállta a helyét, hogy ő éppen a vezérigazgatói átadón omlasztotta be a rendszert, én pedig mutattam be, hogy egyébként működik.

Pont ennyi fért bele a mai adásba. Egy mondattal sem több. Nagyon köszi Ricsi, hogy itt voltál! Köszönöm a lehetőséget! Köszi, hogy itt voltál!