Technológiai újdonságok a FORTINET szakértői szemével.

Üdvözlök mindenkit! Ez itt a Digit Podcast, Személyi László vagyok, a Future-nál vezető partnere, és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az Odin Byte és a Sailing Hungary alapító ügyvezetője. Sziasztok, jó napot kívánok! A Digit Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez.

Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak.

A A digitalizáció nem csak az irodában, de az üzemi területeken és a raktárakban is hódít, ezzel új típusú kockázatokat hoz be a szervezetbe. Nem csupán a nagyvállalatok sok ezer négyzetméteres intézményeinél, hanem akár egy kkv műhelyében is. Ez az úgynevezett OT, azaz Operation Technologies, magyarul azt mondanám, működést biztosító technológiáknak a terepe. Szeretnénk ma végigjárni a kockázatokat a végpontoktól, vagyis az adatok keletkezésétől, aztán a másik végén a megjelenítésétől, egészen az adatközpontig. Vendégünk Fülöp Judit, a Fortinet rendszermérnöke. Köszöntünk a stúdióban.

Köszönöm szépen a meghívást, és köszöntöm én is a hallgatókat.

Köszi, hogy eljöttél. Kezdjük talán azzal, hogy számos helyen olvashatunk rólad, mint az egyik legsikeresebb magyar nőről az IT-ban. A sikereiddel együtt örülünk, de hadd kérdezzelek meg, hogy nem volna természetesebb, ha az egyik legsikeresebb IT szakembert ünnepelnénk benned? Másképp kérdezem, mennyire fontos szerinted, hogy külön kiemeljük a női szakembereket?

Biztosan sokszor hallottátok már, hogy a kiberbiztonságban nagyon nagy a szakemberhiány, a szaktudás hiánya. Ezt a Fortinet is megcélozza egyrészt azzal, hogy ismét kitűztük erre az évre, hogy egymillió tanúsítványt, tehát egymillió embert fogunk képezni.

Ugye ingyenesen biztosítjuk a tananyagainkat, felsőoktatási intézmények, középiskolák csatlakozhatnak az akadémiai programunkhoz, és hát nyilván egy ilyen oktatási vagy tudási szakadéknak az egyik megoldása, hogy olyan célcsoportokat próbálnak bevonni, akik alulreprezentáltak azon az adott területen. Ilyenek a nők is nyilván. És ez az egyik oldala, ami miatt szerintem fontos ezt kiemelni. A másik az, hogy ahhoz, hogy legyen kit választani egy ilyen pozícióra, ahhoz kellenek olyan nők, akik ezt tanulják, és egy olyan országban, ahol még mindig van ez a gyerek, meg a lány megkülönböztetés, ott különösen fontos, hogy olyan kislányok, akik amúgy nem találkoznak a családban, az ismeretségi körben, női IT szakemberekkel, azok tudomást szerezzenek arról, hogy vannak ilyenek.

Nagyon sok olyan szervezet van, aki ezen dolgozik, mondjuk a coach, school, vagy akár a viccek, ugye a Nők az Információbiztonságban Egyesület, hogy megteremtsék ezt a tudatosságot a másik oldalról. Úgyhogy szerintem ilyen szempontból fontos. Egyébként nyilván egy ideális világban nem kellene, hogy erről beszélgessünk.

Haladjunk az ideális világ felé, értem. Hogy kerültél te személyesen kapcsolatba az informatikával, már ebben a korban, ebben a kislánykorban, vagy később. Kezdettől fogva erre készültél-e magyarul, illetve.

Mikor érintett meg a kiberbiztonság?

Igen.

És azon belül a kiberbiztonság.

Köszönöm.

Igen, hát 9 éves lehettem talán, amikor az egyik családi barát, Laci bácsi telebeszélte a fejem, hogy annál jobb, mint hogy az ember gyengeáramú elektromérnök legyen, nincs is, és mindenki bőszen remélte a családban, hogy ezt ki fogom nőni, és egyébként lehet, hogy kinőttem volna, csak nyolcadikos koromban meglátogattuk a Magyar Televízió szegedi stúdióját, és beülhettem ebbe a közvetítőbuszba, ami fullon volt kütyükkel, és akkor ott egy kávé végem is lett. És nyilván ez még a rendszerváltás előtt volt erősen, úgyhogy akkor még azért a kiberbiztonság nem volt téma. Egyáltalán annak is örültünk, hogy amikor én nyolcadikos voltam, akkor ilyen szekrényi számítógépek voltak, meg volt már Commodore 64, meg Z spektrum, úgyhogy ha ez így mondanám.

A főiskola.

Igen.

Mondd, az a baj, hogy mi emlékszünk rá.

Igen.

Ez itt pedig itt podcast, úgyhogy itt mondd.

Igen, és nyilván a kiberbiztonsággal jóval később kerültem kapcsolatba, hogy a 2000-es évek közepén üzemeltettem sok-sok szanszert, és ahhoz kapcsolódóan kerültem vele kapcsolatba, akkor még azt gondoltam, hogy én nem vagyok ennyire paranoid, amennyire a kiberbiztonsághoz paranoidnak kell lenni, aztán az évek alatt nyilván rájöttem, hogy azért ez fontos része magának az üzemeltetésnek, a működtetésnek, úgyhogy nem paranoidnak kell lenni hozzá, csak egész egyszerűen.

Hadd meséljek.

Mérlegelni kell ennek a kockázatait is.

Szerintem ez nem paranoia, ezt most így a saját véleményemet hadd mondjam el. Szerintem ezzel jobb félni, mint megijedni, meg a tényeket ismerni.

És a hangok nem hazudnak.

Nemrég beszélgettünk egyébként egy másik adásban, hogy arról, hogy kit hogyan támadtak meg, arról keveset hallunk, mert nem mondják el fűnek-fának, hogy engem úgy támadtak meg, és hú, de rossz volt, és mennyi adatot elvesztettem, és nem tudom, mennyi milliómba került, meg az ügyfeleim is az adatait. Tehát nyilván nem. Ennek ellenére azért a szakemberek meg látják a statisztikát, meg látják a jelentéseket, meg a biztonsági berendezéseket gyártó cégek látják. És egyébként akkor gyakorlatilag a tárgyra is tértünk, de most a Fortinetben pont az a jó, hogy nektek vannak jelentéseitek, nagyon informatív riportokat adtok ki, és konkrétan egy hete jelent meg az a riport, amely szerint ez az OT, tehát a működést támogató biztosító ipari, technológiai cégek egyharmada számolt be arról, hogy hat vagy több kibertámadás érte a tavalyi évben.

Tehát egyharmada mondta azt, hogy hat vagy több, az egyharmadon felül vannak még olyanok, akiket ért kibertámadás, csak legfeljebb nem ilyen sok.

Én most itt szakmailag szeretnék közbekérdezni, hogy én ha jól tudom, akkor a Fortinetnek van olyan eszköze, amit egyébként ki lehet tenni a hálózatra, elkezd információkat gyűjteni, és abból nagyon informatívan meg lehet utána fejteni, hogy honnan, milyen irányból érkeztek, és milyen irányú fejlesztések szükségesek. Jól tudom, hogy van ilyen teszter berendezésetek, amit így oda-oda adogattok különböző méretekben?

Van forte teszterünk, igen. A forte teszterrel lehet a szokásos teljesítményteszt mellett ilyen biztonsági teszteket is futtatni, ellenőrizni, hogy az adott konfiguráció ellenáll-e az akármilyen MIT-re táblázatnak. Ez az egyik oldal, a másik, ugye nemcsak ilyen publikus riportjaink vannak, hanem van egy Forte Recon nevű termékünk, vagy hát ilyen szolgáltatásunk, ami tulajdonképpen, ami mögött a Forti Guard Labs, a Marcet Intelligence Centerünk áll, és nemcsak az adott vállalatnak a kívülről látható asztettjeit térképezi fel, hanem van neki a legteljesebb kiépítettségében egy ilyen Adversery Centric Intelligence, ahol kifejezetten böngészni lehet a különböző riportokat, meg lehet nézni, hogy a mi beszállítóinkat érte-e ransomware támadás, milyen ransomware támadás éri.

Tehát, hogy ilyen jellegű riportokat is adunk nyilván ennek a Forte Recon szolgáltatásnak a keretében.

Ugye ez azért érdekes ez a kérdés, mert itt a NIS2 határidő, auditálás, felkészülés körben ugye pont Király Annával beszélgettünk, ha már a hölgy podcast beszélgetőtársakról is szeretnénk szót említeni, és ugye annál, amikor osztályba kell sorolnom egy rendszert, nincs kettő alapján, akkor ehhez mennyivel tud hozzájárulni ez a típusú szolgáltatás nálatok?

A Fortirikon?

Aha.

Ugye a Fortirikon azt térképezi föl, hogy kívülről milyen fenyegetések láthatók, mi az, amit a Dark weben, van-e valamilyen, meghamisították-e a weboldalt, a mobilalkalmazást, van-e olyan Github Repo, ahol a mi alkalmazásunkat próbálják meghamisítgatni. Vannak-e kiszivárgott bejelentkezési adatok, vagy akár loptak el bankkártya adatokat, ami a céghez kapcsolódik, úgyhogy ilyen értelemben tud benne segíteni.

Térjünk vissza egy picit ehhez a riporthoz. Tehát, hogy minden harmadik cég hat vagy több ipari vállalatokról, meg azoknak a működési technológiájáról van szó, hat vagy több kibertámadás. Ez egy globális szám, vagy ez egy magyar szám? Egyébként ti a Fortinetnél láttok országonkénti eltéréseket a saját riportjaitokban?

Igen, ez egy globális, globális riport. Lehet igen, a Forti Guard Labs-tól kérni országra bontott statisztikát, hogyha valamire szükségünk van.

De hivatkoznék egy magyar szakembernek, az OT Security szakembernek a blogjára, a Kiberblogra, ahol ő kifejezetten egy-két-három hónappal ezelőtt írta le azt, hogy 20-25 évvel vagyunk lemaradva a magyar vállalatok kiberbiztonság terén, a gyártó vállalatok kiberbiztonság terén.

És ebből a szempontból nálatok mekkora az érdeklődés a gyártóvállalatok oldaláról, hogy ők szeretnének ezen változtatni?

Nagyon vegyes. Van érdeklődés, de én várnék többet ez alapján a statisztika alapján.

Hát igen, mondjuk hogyha a szakember állományt nézzük, akkor nehéz is lenne, hogyha egyik pillanatról a másikra minden gyártó komolyan venné, mert nem bírná kiszolgálni a piac hirtelen. Ez tényleg nem ennyire rugalmas, hogy akkor hirtelen még 15 biztonsági mérnököt tudunk biztosítani. De hogy képzeljünk magunk elé, mondjuk együtt gondolkodva tényleg az ügyfelekkel egy ilyen üzemet, egy gyártó területet. A gépek, a biztonsági kapuk, a személyzet a saját számítógépén, akár a klímavezérlő, a fűtésvezérlő, a hőmérő, ezek mind rögzítenek adatot, gondolom én. A hallgatóink kedvéért visszafejtétek nekem, hogy milyen eszközökön megy keresztül ez az adat, mire eljut mondjuk egy vezetői jelentésbe?

Hát ez nem is olyan egyszerű, ugye különböző típusú eszközöknél ez különböző lehet. Nyilván a gyártósorok egy ilyen speciális világot képviselnek, és mi ezen a szinten, ezen az úgynevezett level nullán nem is avatkozunk be.

A mi eszközeink már ott védenek, ahol az IT az OT-val találkozik, tehát hogy ennek a két világnak a határán. Vannak nyilván ragadás switcheink, amik meg vannak erősítve, és arra valók, hogy különösen poros vagy kellemetlen hőmérsékleti vagy páratartalmú környezetben is kiválóan működjenek. A pénzt tudjuk a hálózatot biztosítani, tudunk szegmentálni. Nagyon sok olyan riportoló elem va, akár a Fortune alázerünkben, ami ilyen loggyűjtő és riportoló alkalmazás, vagy a Siem megoldásunkban, amik kifejezetten OT specifikusak, de akár a tűzfalainkban is vannak ilyen OT szignatúrák, tehát hogy figyeljük azt, hogy ilyen OT-t érintő támadások látszódnak-e a csomagokban. Úgyhogy ugye van az OT-ban szokás ezeket a különböző kontrollt igénylő rétegeket szintekre bontani.

Ugye a legeslegalsó, és az, amit így már csak azért sem piszkálunk, hogy a levél nullát, a kiberbiztonságban vannak ilyen különböző háromszögek, és az egyik, amiről viszonylag keveset szoktak beszélni, az a funkcionalitás, használhatóság, biztonság. És amellett, hogy nyilván nagyon fontos a biztonság az OT környezetben, azért ott mindig az az első, hogy használhatóság legyen. Tehát, hogy meglegyen az üzletmenet-folytonosság, amihez nyilván kell a biztonság is, de hogy ott mindig az az első, hogy működés legyen, hiszen ha leáll a gyártás, akkor nem tudom, beledermed az alumíniu, az öntőtégelybe, satöbbi.

Hát igen, amikor medvét fognak. Az a baj, hogy vegyipari gépészként voltam gyári gyakorlaton még anno hajdan gyerekkoromban olyan helyen, ahol nemhogy informatika nem volt, hanem semmi nem volt, és amikor különböző, ez a beleolvad a tégelybe típusú, azért ezt úgy kell elképzelni, hogy ilyen nagyszobányi a tégely, meg a beletömbösödött és megszilárdult fém, amit különböző ilyen vésőgépek, tehát ilyen markoló méretű vésőgépek tudnak utána egy picit oldani, mint feszültség, de hogy mennyire látod azt az átjárást, hogy miután mondjuk nagyon jól biztosítják a gyártásfolytonosságot és az üzembiztonságot az OT között. A mögötte lévő gyár, az irodai része pedig nem biztosítja a technológiai kiszolgálásra való tűzfal, vírusvédelem, nem tudom én, mentés, folytonosság, vagy üzletmenet folytonosságban például a mentés dolgokat.

Ezt hogy látod?

Meg hogy mi van a kettő között.

Igen.

Hogyha tényleg a hallgatókat is így szem előtt tartva, szerintem ez nem könnyen követhető egy cégvezetőnek, hogy ebből a gyártósori világból, meg a gyártósort körülvevő teremnek az eszközeiből, hogy milyen eszközökön keresztül jut el az ő irodai számítógépére az a bizonyos adatnak hívott izé. És ez egy fontos dolog, mert hogyha sikerül ezt tisztába tennünk vagy megvilágítanunk, akkor rögtön felébred én szerintem racionális emberekben egy kockázattudatosság, hogy ezeknél az eszközöknél lehet a probléma. Tehát amíg nem tudom, hogy milyen eszköz van, addig boldog tudatlanságban nem tudom, hogy lehet benne probléma.

Hát sajnos.

De hogy milyen eszközök. Volt itt egyszer egy ilyen switch világ, amire azt mondod, hogy ami ott rákapcsolódik a gyártósornak a valamilyen elemére.

Igen, hát valamilyen, amikor már ugye vannak olyan úti eszközök, amik relékkel működnek, arra nyilván nem tudunk.

Nyilván.

Tehát, hogy a kapcsolórendszer.

Igen, igen, de ahol már valamilyen IP forgalom zajlik, TCP IP forgalom, ott már kell lenni valami hálózatnak. Szerencsés esetben szegmentált hálózatnak, hiszen minél szegmentáltabb egy hálózat, annál inkább lehet szűrni, hogy melyik eszköz kivel kommunikál, mi az a tartalom, amit kommunikál, van-e abban valamilyen fenyegetés. Ebben például Magyarország nagyon-nagyon hátul van a szegmentált hálózatok kialakításában. Ugye itt van szükség switchek-re, AP-kra, attól függ, hogy ezek az eszközök milyen módon csatlakoznak a helyi hálózathoz, és nem rossz, hogyha van egy Network Access kontrollunk, ami lehetővé teszi azt, hogy igenis lássuk, hogy milyen eszközök vannak abban az adott hálózatban, hiszen vizibilitás nélkül teljesen vakon tapogatózunk, hogy akkor mit is kellene megvédeni, ebben teljesen egyetértek.

És akkor utána, amikor már van egy alap infrastruktúránk, akkor azért egy jó kis Fortiget tűzfallal ezt a biztonságot belevinni ebbe a hálózatba, hiszen mi ugye kontrolláljuk a szütyüket, tápékat a Fortigate tűzfalból, és ki tudjuk terjeszteni a biztonságot a helyi hálózat irányába is. Tudjuk tovább folytatni ezt a szeparációt, és hát nagyon sok olyan termékünk van, amit még így OT környezetben szoktunk javasolni, akár a Fortedia-ra, ami föltérképezi a környező OT eszközöket és azoknak a forgalmát a kontrollgépek bevonása segítségével.

És akkor, hogyha mondjuk nem az OT-ról akarunk beszélni, hanem mondjuk egy picit kisvállalati környezetről. Tehát azért most van a nagyvállalat, ahol nagy gépek vannak, és gyártunk autót, vonatot, és nem tudom, hogy micsoda.

Alumíniumot.

Alumíniumot, és nem tudom én, cementet szállítunk ki, mert az is azért egy ilyen típusú ipari környezet, ahol némi por van, vagy egy bánya, de hogy itt is vannak eszközök, de hogy nézzünk meg egy magyar kkv-t. Nem tudom én, a dekorációs Jani BT-t, hogy ott hogy tudom én beilleszteni ezt a fortis gondolkodást, miközben ott küldik egymásnak a dizájnterveket, egy csomó adatot le kell tárolni ügyfelekről, akinek elkészült a fóliaterve, a nem tudom én micsodája, és hogy ezt a rendszert, tehát kisvállalati környezetben is érvényes az a mondat, hogy a Fortni tudja?

Igen, igen, hát ugye különböző méretű eszközeink vannak, most bármelyik eszközünkről beszélünk, ezért kisvállalati környezetbe is könnyen beilleszthető. Az, ami tragédia szerintem a kisvállalatokkal kapcsolatban, hogy ők azok, akik a legkevésbé hajlamosak kiberbiztonságra költeni, mondván, hogy mi úgyis kimaradunk, vagy ki támadna meg minket, de automaták támadnak, tehát hogy senki nem olyan szerencsés, hogy ebből ki tudjon maradni. És pont a kisvállalatok azok, akik egy ilyen komolyabb ransomware támadást elszenvedve esetleg maga a vállalkozás nem képes túlélni ezt a támadást, mert elveszítik, amíg ők állnak, addig elmegy mondjuk a konkurenciához az ügyfél. Úgyhogy pont ők azok, akik a legnagyobbat bukhatják egy ilyen támadáson, és mégis valahogy ők azok, akik a legkevésbé költenek ilyesmire, vagy gondolnak erre.

Amikor azt mondod, hogy eszközeitek vannak, akkor azt jól érzékelem, hogy itt hardverekről, meg szoftverekről is beszélünk a Forte esetében, igaz?

Körülbelül 60 termék van a portfóliónkban, ami egy része felhőszolgáltatás, egy része VM, de ezt nehéz így elválasztani, hogy hardver és szoftver vannak.

Például a zászlóshajónkból, a Fortigate-ből is van Appliance, van VM, és van konténerizált megoldás is, és nyilván ez önmagában nem tud egy szoftver nélkül működni, tehát van ennek egy operációs rendszere, a Forti OS, ami mindegy, hogy egész picike Forte-gate-ről beszélünk, vagy valami hatalmasról, az ugyanaz a Forte OS lesz.

És szoktatok emlegetni különböző konferenciákon Sas-e vagy Szaszi, attól függ, hogy ki, hogy mondjátok.

Igen, Sasi, Sasi.

A Sasi, a Securrex, a Service Age. Ez egy olyan megoldásunk, amivel lehetővé tesszük, hogy például a távolról dolgozókat, mi szokott történni? Ugye a távoli munkavégzés az rendesen belopakodott az életünkbe itt a Coviddal együtt, és mi szokott történni? Általában adnak valami VPN-t, ami ilyen split VPN, az azt jelenti, hogy közben, miközben egyrészt VPN-nel használja a vállalati erőforrásokat a távolról dolgozó kolléga. Közben bátran internetezik, ugye akkor egyszer ellenőrzik az ő gépének az állapotát, az ő user azonosítóját, amikor belép, jellemzően viszonylag nagy szabadságfokkal adnak neki hozzáférést a belső hálózathoz, és akár egész nap bent lóg.

És közben, ha ő befertőződik az internet irányából, akkor nyilván ügyesen be tudja fertőzni akár a belső hálózatot is.

Mert már bent van, reggel belépett.

Igen, igen. Most a Forte Society annyiban több ennél, hogy egyfajta védőernyőt ad a vállalatnak, tehát ez egy ilyen felhős szolgáltatás, ahova becsatlakozik a távolról dolgozó, vagy akár a Microbranche, ugye, az ilyen kis pici, pár fős, pár fős telephely.

Becsatlakozik ebbe, mi úgy hívjuk, hogy pop ebben a felhős szolgáltató központban, ahol ugyanolyan biztonsági beállításokat tudunk megtenni, mint akár egy Fortigate-en, tudunk antivírust ellenőrizni, meg tudjuk nézni, hogy van-e adatszivárgás, és ugye nem csak a vállalati erőforrások irányába lesz védett a dolgozó és a számítógépe, hanem az internetezése is, a szoftver, a service használata is védett lesz.

Van egy kérdés, amit már régóta tervezek, hogy valakinek föl fogom tenni, és most eszembe jutott, hogy lehet, hogy ez egy jó pillanat. Ha nem a legnagyobb vállalatokat nézzük, hanem tényleg a kkv szektort, a néhány tucat fős, vagy néhány száz négyzetméteres csarnokot működtető cégeket, akkor mi az, ami igazán fájdalmas a beruházás, meg a költés szempontjából, hogyha valaki elkezd költeni erre, tehát tegyük félre azokat a cégeket, akik engem sose támadnak meg, majd meglátjuk, de én nem fogom elkezdeni itt az adásban győzködni őt most már. Viszont azért van egy csomó cég, aki elkezd költeni, de hogy hol kezd el fájni ott, amikor meg kell vennem a hardverszoftver eszközt mondjuk a Fortinet-től, vagy bármelyik gyártótól.

Vagy ott, amikor kiderül, hogy hát ezt működtetni kell, beállítani kell, működtetni kell, ellenőrizni kell, frissíteni kell, és így tovább. Tehát egy szaktudást kell mellé tenni, egy vagy több embernek a munkáját kell hozzátenni, ami nem lesz az én belső informatikusom egyhamar, mert ez egy spéci szaktudás. Tehát amikor egy ilyen költést tervezünk, akkor mi fáj jobban? Lehet-e ilyet mondani?

Én azt gondolom, hogy mindkettő elég fájdalmas tud lenni, de szerencsére a partnereink elindultak szolgáltatói irányba, úgyhogy most már létezik az a fogalom, hogy kiberbiztonság, mint szolgáltatás. Lehet ezeket az eszközöket a szaktudással együtt a partnereinktől szolgáltatásként igénybe venni, ami azért sokat segít, azt gondolom, a kisvállalati szektoron is.

Nem akkora a kezdeti költség, illetve tervezhető, ha jól értem.

Igen, abszolút tervezhető.

Az a nehéz ebben a költségtervezésben, hogy minden adásban szinte elmondjuk, hogy az informatika az egy folyamatos költést fog jelenteni, tehát nem csak egy egyszeri beruházás, hogy megveszem és elköltöm.

Mint a laptop volt annak idején?

Hát a laptop sem feltétlenül ebből a szempontból, aki úgy gondolkodott, hogy egyszer megveszek, és életem végéig használom, az szerintem életem végéig, a pár évig nem kell vele foglalkozni.

Azért ez így indult szerintem a 2000-es évek elején.

Mégis azt látom, hogy nagyon sok vezető fejében az van, hogy a laptopot nem kell lecserélni, vagy nem kell betervezni annak a cseréjét. És olyan fura ez.

Semmit nem kell tervezni egyes vezetők fejében.

Most erre nem akarom szétrolkodni a kérdésedet.

De már megtetted. Úgyhogy ebből a szempontból én amit szerettem volna megkérdezni, hogy hogy látjátok, vagy nálatok ez, amikor egy költségvetés készül, elméletben minden évben meg kell, hogy jelenjen valamiféle költségvetés-tervezés a következő évhez képest. Titeket bevonnak a költségtervezésekbe?

Van olyan ügyfelünk, aki igen, aki bevon ebbe. Illetve van ugye Trade a programunk, ami azt jelenti, hogy.

Kicsoda, bocsánat?

Trade a program, ez azt jelenti, hogy mondjuk valaki megvesz egy Fortigate-et, vagy egy Fortive-et, ugye ez a webalkalmazás, tűzfalunk, vagy bármilyen hardver eszközünket, és akkor, amikor már ez az eszköz nem rendelhető, tehát még az életciklusa tart, de már mondjuk nem lehet belőle újat rendelni, akkor fölkerül erre a trade up listára, és akkor egy új eszköz megvan, hogy mi a követő terméke annak az adott terméknek, és akkor át lehet váltani a követő termékre úgy, hogy a szolgáltatásokat pedig átviszi az új termékre a régiről. És akkor ez így a frissítést segíti megoldani.

Tök jó.

Azért érdekes ez a dolog, mert azt látom, hogy itt most ugye volt megint törvényi megfelelőség legyen, nincs kettő, fellángoltunk, volt, aki kompliance checkbox irányba ment el, és ezt sem minősíteni, sem elítélni nem lehet, legyen meg azt jól van. Az, hogy jövő héten mi lesz, az meg senkit nem érdekel, de hogy alapjában véve látjátok-e ennek a magyarországi működési környezetnek a tudatosság, tehát az IT biztonság, a biztonsági tudatosságnak a változását. Tehát, hogy az látszik-e a számokon, hogy milyen irányba mozdult el?

Igen, azt gondolom, hogy valami elkezdődött, meglátjuk, hogy ez a NIS2-es lendület mennyire fog előre mutatni, vagy mennyire visz minket előre. De valami azért látszik, hogy nemcsak ilyen checkboxos cégek léteznek, hanem vannak, akik tényleg próbálják úgy fölépíteni a terveiket, és ebben mindig nagyon szívesen segítünk a sales kollégákkal, hogy valamiféle tudatos tervezést tegyenek bele, hogy a következő években hogy fogják fejleszteni a kiberbiztonsági megoldásaikat, a kiberbiztonsági védelmüket.

Pont Annával, amikor beszélgettünk, ez volt a mi teóriánk, hogy azért itt ez a fejlődés, ez az ismeretek bővülésével, meg akit hogyan támadtak meg információk betörésével, azért növekedtetni fog. Mint mindig, most is szakítsunk rá egy kis időt, hogy megismerjük egymást, mint embert is. Tekintve, hogy az elmúlt hetekben meglepően sok időt töltöttem cipővásárlással a családban.

És miért tetted?

Mindenféle igények merültek föl itt az Eötvös családunkban, és hát azért kihasználnám azt is, hogy női és férfi beszélgetőpartnereim is vannak ebben a stúdióban.

Ez lesz a téma. Szuper! Hány pár cipő, mennyire vagytok márkahűek? Kényelmes legyen inkább, vagy kiemelkedően elegáns, és így tovább.

Hát bevallom, hogy kicsit nehezen tudok ehhez a témához kapcsolódni, mert könyvre és művészkellékekre kicsit többet költök, mint cipőre, de abszolút nem vagyok márkafüggő.

Legyen szép, de kényelmes is. Ha nem kényelmes, úgyse veszem fel ilyen alapon, és nekem nem hiszem, hogy túl sok cipőm lenne. Van nyilván, de.

És milyen művészkellékeid van?

Hát festék, akvarellfesték, ecsetek, akvarellpapír.

Van nagyon jó, Gödöllőn van egy nagyon jó barátom, aki akrobata festő, egyébként a Zechmeister László.

Én csak Urban Schatcher vagyok, úgyhogy én nem számítok művésznek ilyen szempontból, de nagyon szeretem.

Zoli?

Hát nem vagyok a nagy öltözködős celebritás, merthogy így az van, ami kell.

És valami mondjuk címlapra is alkalmas?

Hát azon csak a felsőtestem szokott játszani, ott pedig a zakó, zakó az, ami inkább fontos, de abból is csak pont annyi van, amennyi kell, mert hogy nem vagyok ez az öltözködős típus.

Mert a cipő az kell, tehát valamilyen cipő.

Márkát mondjak?

Nem, feltétlenül.

Két márkát tudok mondani télre és nyárra.

Alapon választasz.

Igen, erre voltam kíváncsi.

Enyhülhetetlen legyen, és minimum négy évig működjön. Ne szakadjon szét, ne ázzon be, ne törje föl a lábamat, és egyébként funkcionális eszköznek tartom, mint a telefonomat.

Laci?

Hát először is a család felől közelítve, tehát hogy nálunk az alap, hogy minél kevésbé látszódjanak a márkajelek a cipőn, főleg, ha szöveges, akkor azt nagyon utáljuk így kábé mindannyian.

Nincs rajta, hogy Andios?

Teljesen mindegy, nem az, hogy melyik márka nem tetszik, de hogy alapvetően nem szeretjük ezt a nagyon erős márkakommunikációt, és nem szeretnénk mi lenni a reklámarcok, hogyha szabad így fogalmaznom. Viszont olyan szempontból fontos a márka, hogyha nekem, most akkor magamról beszélek ezután, hogy ha egyszer megtapasztaltam, hogy egy cipő kényelmes, tartós és betölti a funkcióját, akkor időt spórolok, hogyha nem kezdek el kipróbálgatni még három más márkától, hanem attól a márkától, akinél a legutóbb ez jó volt, attól a márkától nézem meg a szortimentet, és bízom benne, hogy lesz egy olyan, amit szívesen megveszek arra a célra, amire kell. Nyilván nekem sincs túl sok cipőm, de a feleségem mindig cukkol, hogy szerinte férfiak között nekem van a legtöbb cipőm.

Szerintem ez nem igaz. Az tény, hogy alkalomszerűen próbálok tényleg, amikor senki emberfia nem lát a hegyek között, akkor egészen más venni föl, mint amikor stúdióba megyek, megint mást, amikor állami tárgyalásokra megyek, vagy bárhová. Tehát, hogy én ebből a szempontból igaza van a feleségemnek, hogy néhány féle az kell. De a kényelem oltárán most már egyre kevésbé áldozom föl az elegancia miatt a dolgokat, tehát az öltönycipőim talpa is viszonylag vastag. Most már nem szeretek így csúszkálni, nem szeretek így fájós lábbal hazamenni, meg nem tudom. Szerintem ennyi elég ebből. Visszatérhetnénk egy kicsit az eszközvédelemre. Van-e eltérés a nagyvállalati, meg a kkv méret között kínált gyártói megoldások között.

Ugye Zoli kérdezte, hogy mennyire megfizethető az, amit kínáltok kkv-ban, de hogy valójában, kicsit úgy éreztem a válaszodból, hogy mintha nem is különböztetné meg a Forte ezeket a méreteket, merthogy van egy terméknév, amit kínáltok skálázható módon. És most az, hogy valaki magáról azt gondolja, hogy ő kkv vagy nagyvállalat, akkor ez igazából mindegy is, mert neki egy termék vagy egy szolgáltatás az, amire szüksége lesz, hogyha valami ellen védekezni akar, és csak beméretezitek, hogy az ő mérete az melyik, nem? Tehát, hogy ez kicsit olyan, minthogy a divatban, most ha pont cipő a ruházatban, ott ugye van gyermek, férfi és női, bármilyen ruhaboltba bemegyek, de mintha nálatok, akkor ilyen nagy szétválasztások nem lennének.

Nyilván a skálázhatóság azért egy igen széles skálázhatóságot jelent, úgyhogy természetesen vannak egész kis eszközeink is, hatalmas eszközeink is, úgyhogy van miből választani, és valóban az igények határozzák meg, hogy melyiket érdemes. És amit még nagyon fontos szerintem a Fortinet termékekről tudni, hogy ugye húsz éve építjük azt, amit mi úgy hívunk, hogy Fortinet Security Fabric, ami megfelel a Gartner Mass architektúrának, mi abban hiszünk, hogy igenis az eszközöknek együtt kell dolgozniuk. Tehát, hogy nem önálló szigeteket kell működtetni, hanem egymással együttműködő eszközöket. És emiatt, hogyha valaki becsöppen a Fortinet-világba, ezt különösen szokták szeretni, ahogy említettem is, hogy a switch-eket, tápékat lehet a 4ig-ből kontrollálni, de ugyanakkor a kliensvédelem is be tud szolgáltatni adatot a Fortigate felé, vagy fordítva a Fortigate tudja jelezni a kliensvédelemnek, hogy mondjuk karanténba tegye az eszközöket, emiatt a kkv-nál különösen hasznos lehet, hogy ezzel az együttműködéssel mégsem kell olyan nagyon-nagyon sok ember ahhoz, hogy üzemeltessenek valamit.

Kell, nyilván kell szakember, hogyha nem szolgáltatásként veszik igénybe, de nem kell olyan sok, mintha különálló dobozkákat üzemeltetnének.

Ezt meg tudom erősíteni, ha már Gödöllőn vagyunk, akkor a gödöllői egyetem is Fortis eszközöket használ, és a rendszergazdák közül nagyon sokan dícsérik magát a fortis eszközökhöz tartozó funkcionalitást, meg működtetési környezetnek azt a praktikusságát én inkább így szeretném megfogalmazni, amiben ez ilyen működőképes. Tehát, hogy nem kell 38 ember ahhoz, hogy level egy level, kettő level, három level, 600, és akkor mindenki ért valamilyen bithez, hanem azok a képzések, amiket adtok, azok valóban arra predesztinálják a benne résztvevő üzemeltető kollégákat, hogy egyébként jól tudják konfigurálni, üzemeltetni, működtetni és karbantartani, amikor arra van szükség. Milyenek a visszajelzések? Tehát az üzemeltetők oldaláról milyen visszajelzések vannak?

Szeretik a Fortinet termékeit, és ugye nem csak a tanfolyamaink miatt, de teljesen publikusak a műszaki dokumentációink is, úgyhogy abban is tudnak böngészni, van tudásbázis, amiben lehet keresgetni, tehát még mielőtt a szapporthoz fordul valaki, már maga is nagyon sok ötletet tud meríteni, hogy milyen irányba induljon egy hibakereséshez.

Ugye a hibakeresésre szánt idő egy nagyvállalat, meg egyébként a KKV esetében is eléggé sarkalatos. Tehát, hogy az elmúlt húsz év azért tartalmazott bőven olyan vicces történeteket, amik így utólag azok, amikor benne volt az ember, akkor nagyon nehezen élte meg, de különböző gyártók különböző termékeinél egyébként az döntött a következő beszerzésben, hogy bent marad vagy nem, hogy a kollégáknak mi volt az üzemeltethetőségről a véleménye. B. Akkor, amikor vészhelyzet és/vagy hibakeresés volt, akkor mennyi idő alatt találtuk meg benne a hibát, és milyen egyszerű volt magát ezt a nemcsak hogy a hibát megtalálni, de az elhárítását a hibának, azt hogy tudtuk kezelni rövid idő alatt. És ebben nyilván a praxisban volt, amikor fortinetes hálózatokon dolgoztunk mi is, illetve az üzemeltető kollégáim működtettek fortinetes eszközöket, és meglepő volt az a pozitív hozzáállás, amiben a hibakeresésre szánt időt rövidítették le ebből a szempontból.

Ez csak egy ilyen zárójeles kiegészítés, hogy akkor, amikor az ember saját tapasztalatból is dolgozik olyan termékekkel, amikkel nemcsak így beszélünk a podcast stúdióban, azért egész más.

Igen, örülök, hogy ezt mondod.

Én, amikor még egyrészt üzemeltetőként dolgoztam furcsa, mert eszközökkel, másrészt rendszermérnökként, így akkor nekem is ez volt a tapasztalatom.

És figyelj, ugye az elején azt mondtad, hogy a 2000-es években Sun-szerverek, ugye jól emlékszem?

Igen.

Mi találkozhattunk egy Konzumbank nevezetű helyen, ahol szintén volt Sun szerver, amit üzemeltettünk, illetve maga a bank vásárolt.

Én akkor üzemeltettem a szervereket, igen.

És innen hogy jött a Fortinet?

Hú, hát egyrészt ott, ahol üzemeltettem, ott fortigate-ek voltak a tűzfalak, és meg forti-ápékat használtunk a vezeték nélküli hálózatra, és akkor, amikor úgy döntöttem, hogy nem akarok tovább üzemeltetni, akkor elkezdtem keresgetni, hogy milyen lehetőségeim vannak, és akkor az egyik most már partnerünk, vagy hát partnercégnél kezdtem el szabadúszóként dolgozni, és akkor ők megkérdezték, hogy értek-e Forte Mailhez, a Mail Security megoldásunkhoz, és mondtam, hogy még nem, de mégis mikorra kell hozzá érteni. Merthogy nyilván más levélszűrő, levelezőszerver megoldásokhoz értettem, tehát hogy maga a technológia alap megvolt, az, hogy most egy megoldást az ember megtanuljon, az ilyenkor azért egy kicsit rövidebb, és akkor mondták, hogy akkor két hónap, és akkor oké, és akkor.

Az mai szemmel nézve egészen békés határidő.

Igen, úgyhogy nagyon nyugodtan felszívtam magam a fortime tudásból, aztán kérték, hogy vizsgázgassak, meg nem tudom, és akkor egyszer szépen lassan aztán kaptam projekteket, és akkor ez így szépen lassan kialakult.

Így egyszer csak fordítva lett. A Fortinál mi a jövőkép? Tehát most is voltál különböző külföldi országokban, de azt is tudom, hogy volt korábban a tengerentúlon is különböző ilyen konferenciákat szoktak tervezni. Mi a jövő a Fortinetnek?

Hát a Fortinetnek? Ugye már 20 éves, több mint 20 éves a cég, ugyanazzal a tulajdonospárral, én azt gondolom, hogy növekedő fázisban vagyunk továbbra is. Amikor én beléptem, akkor valahol három évvel ezelőtt 6500 körül volt az alkalmazottak száma, most olyan 13 ezernél tartunk, szóval így három év alatt megduplázódott, és most már elmondhatjuk, hogy több mint 50 százalékát a tűzfalaknak a világon mi adjuk el, úgyhogy többet, mint a versenytársaink összesen, úgyhogy szerintem jó irányba tartunk. A konferenciáink vannak rendszeresen, most volt Prágában a vizsgázott mérnököknek az Expert Summit, előtte volt a Telkóknak egy konferenciája, és amit emlegettél, az Excelerate, az a nagy konferenciánk Amerikában, amikor bejelentik az új fejlesztéseket és az új irányokat, úgyhogy azt mindig figyeljük.

Erre rá tudok kapcsolódni, mert ez az én egyik mantrám, illetve életfilozófiám is, hogy el kell menni olyan helyekre a világban, ahol a legmodernebb és a legjövőbemutatóbb dolgokat látja.

Laci járja a világot ugyanúgy.

Gyorsan csináltam egy fejszámolást, hogy így mondjuk minimum 600 emberrel bővült minden évben az elmúlt 20 év alatt a Fortinet, hogyha most 13 ezren vannak. Tehát, hogy a hallgatók kedvéért én ezt úgy fordítanám le, hogy a kiberbiztonsági feladatokra ennyivel többet szán a világ, meg ennyire fontos a világnak, hogy ilyen növekedést lehet benne elérni. Tehát aki esetleg úgy gondolta még így ennyi idő után is minket hallgatva, hogy lehet, hogy nem biztos, hogy ez őt érinti, azért ez szerintem egy intő jel. De hogy visszakanyarodnék egy pillanatra oda, hogy ugye mennyire egyszerű ezt üzemeltetni, és egyébként már az, hogy van egyre több olyan partneretek, aki ezt szolgáltatásként kínálja a ti termékeitekre alapozva, mert az telling, ahogy az angol mondja, mert az utal arra, hogy valószínűleg itt egy jól üzemeltethető dologról van szó, mert különben nem meri bevállalni szolgáltatásként egy cég ezeket a feladatokat, hogyha tervezhetetlen a hibakeresés, meg a beállításra szánandó idő, meg ilyesmi.

Ez azt is jelenti, hogy amikor mondjuk van egy kicsit bonyolultabb cég, tehát most ne a tucatnyi, 200 négyzetméteres csarnokban működő, vagy tucatnyi emberre, aki egy száz négyzetméteres csarnokban működő cégre gondoljunk, hanem tényleg akár egy két-háromszáz fős gyártóvállalatr, több telephellyel, többféle üzletággal, stb., hogy akkor pontosan hányféle, az, hogy hány darab, az egy dolog, de hogy hányféle eszközt és megoldást kell beszerezni, az ugye anyagilag is, meg tervezésileg is, ellenőrzésileg is sok szempontból tréning, egyebek, az munka. Tehát lehet-e ezt úgy érteni, hogy egy-egy eszközzel, mármint egy-egy biztonsági eszközzel, szolgáltatással egész sokféle gyártói és cégműködést segítő eszközt lehet védeni.

Magyarul egyszerűbb az infrastruktúrám a kibervédelem oldalán, mert nem kell annyiféle termékkel kalkulálnom.

Mennyire lehet homogénné tenni azt a típusú üzemeltetési környezetet, ahol a Fortey-nak az operációja, a Forty OS, az beilleszthetővé teszi, mit tudom én, a switch-től a tűzfalon át a bármelyik. Kell-e külön eszközök?

Vannak olyan cégek Magyarországon, akik homogénen működnek. Nyilván egyfelől felfogás kérdése is. Nyilván maga a Fortinet portfólió az lehetővé teszi a homogén működést.

Vannak olyan információbiztonsági vezetők, akik azt vallják, hogy különböző típusú eszközöket kell betenni.

Magyarul több gyártótól.

Több gyártótól való.

Az én kérdésem nem erre vonatkozott, de ez egy nagyon jó kérdés, mert ez is egy nagyon fontos stratégiai elem.

Igen, és egyébként ez valahol pont az üzemeltetés és a biztonság között szerintem egy ilyen nagy törésvonal, mert az üzemeltetőnek alapvetően szerintem az az érdeke, hogy minél homogénebb legyen, mert minél többfélét kell üzemeltetni, annál többféle tudást kell biztosítani, annál több helyen kell beavatkozni. Lehetnek átfedések a különböző eszközök funkcióiban, és akkor mondjuk van egy riasztás, akkor ki az, aki el tudja azt dönteni, és mennyi munkával tudja azt eldönteni, hogy akkor, ha az egyik riasztott a másik nem, akkor most mégis melyiknek van igaza. Tehát, hogy azért ott az mindig egy munkásabb történet. Ugyanakkor nyilván a biztonsági felelősök részéről is lehet annak egy üzenete, hogy akkor ő többféle gyártóban hisz.

Ugye az a nehéz, ezt most megint gyakorlati tapasztalatból mondom, hogy általában a redundáns rendszerek, azok nem lehetnek ugyanazok a gyártók. Már ezt most így definiatív mondom, merthogy ahol definiáltok.

Igen, tehát ahol elvárás az, hogy nagy, magas rendelkezésre állással nagy üzembiztonság legyen, ott azt is bele kell kalkulálni, hogy például egy internet betáp nem lehet ugyanaz a szolgáltató, amit ugye Magyarországon viszonylag nehéz megvalósítani, hogy valójában másik nyomvonalon, másik szolgáltató érkezzen, vagy akárcsak az áramlás.

Igen, tehát ott pedig ugyanez, hogy az áram oldalon legalább a másik nyomvonalra tudjunk rácsatlakozn, másik trafóállomásra, már azt is nehéz megvalósítani, de akkor, hogyha mondjuk magát ezt a rendelkezésre állást ketté kell vennem, és egy másik telephelyen kell biztosítanom a tartalékbetápot, az biztos, hogy maga a tartalék az nem lehet ugyanolyan eszköz, mint ahogy a pilóták nem ehetik ugyanazt a kaját.

Igen.

Timi, ugye azt mondod, hogy ebben a környezetben próbálja a Forte, hogy mindenkivel együttműködjön. Ti hogy vagytok ezzel az együttműködéssel?

Igen, hát nyilván nemcsak a saját termékeinkkel működünk együtt, hanem van egy együttműködésünk más gyártókkal is. Ugye őket hívjuk úgy, hogy Open Fabric Ecosystem. Ezek különböző szintű együttműködések, vannak olyan gyártók, akikkel egészen komoly az együttműködés, tehát vannak konnektorok az eszközeinkben, amivel az ő eszközeikhez tudunk csatlakozni pár kattintással.

Vannak közös Stratintelligence megosztások, úgyhogy nagyon változatos együttműködésünk van, de több mint 500 más vállalattal.

A hallgatók kedvéért az előbb hallott angol kifejezést talán úgy tudnánk mondani, hogy a fenyegetésekről szerzett információk megosztása.

Igen.

De akkor hadd kanyarodjak már vissza ehhez az egyszerűségi kérdésemhez. Tehát, hogy abban például van-e versenygyártók között, amiben esetleg ti jól is álltok, hogy hányféle biztonsági eszközzel tudom lefedni az adott cégnek a biztonsági igényét. Mert hogyha minél univerzálisabb egy eszköz, annál kevesebb féle kell belőle, nem?

Hát ez az egyik szempont, igen. Ugyanakkor nálunk például a tűzfalak azok, vannak olyan versenytársaink, ahol a tűzfalak gyakorlatilag szerverek, amik ilyen kis virtuális elemeket futtatnak. Nálunk a tűzfalak, azok célhardverek, speciális biztonsági processzorokkal, amik lehetővé teszik, hogy a teljesítmény is olyan legyen. Tudjuk, hogy 95 százaléka ma már az internetforgalomnak a Google statisztikái szerint kódolt, ugye enkriptát, ezt vissza kell fejteni ahhoz, hogy lássuk, hogy van-e benne valamilyen fenyegetés, ehhez azért kell mögötte hardver teljesítménynek lenni ahhoz, hogy egy bizonyos sávszélességnél már, hogy ezt jó tempóban lehessen csinálni, nem?

Igen. És ebben segítenek a mi tűzfalainkban és más eszközeinkben is lévő speciális biztonsági processzorok.

És például nálatok a mobileszköz-védelem az megvalósult-e, vagy van-e ilyen megoldásotok, vagy ez a rész nem is esik bele ebbe a szorzóba.

Igazából együttműködünk ilyen mobil device menedzsment gyártókkal, a két végpontvédelmi megoldásunk közül az egyik az telepíthető mobileszközökre, de valójában nem, tehát inkább VPN vagy ZTNA ilyen távoli hozzáférést biztosít elsősorban funkciókban, nem annyira ilyen védelmi megoldásokat, úgyhogy ebbe az irányba mi annyira nem indultunk még el.

Így a végére még visszatérnék egy lóugrással egy témára. Ahogy említettétek röviden az adás közepe felé, hogy van ez az új trend a megoldások terén ez a SASA. Ez az úgynevezett Secur Access Service Edge.

Igen.

Első kérdésem, hogy lett-e azóta magyar neve, mert azóta ez nem az elmúlt félórára vonatkozik, hanem azóta, hogy mi egyébként a Judit kollégáival egy háromnegyed éve beszélgettünk erről Szuszkó Lászlóval, meg Kiss Zoltánnal, és hogy egyébként mennyire terjedt el, meg hogy mi ennek a jövője, tehát mik a fejlesztési irányai, arról is szeretnék hallani még két szót.

Én bevallom töredelmesen, én nem nagyon hiszek a szakszavak magyarításában, mert bizonyos rendelettervezetekkel is pont az volt a problémám, hogy nagyon örültem volna, hogyha valaki visszafordítja nekem az eredeti angolra, hogy én is értsem. Mert ugye szerintem a szakszavaknak nagyon-nagyon fontos célja az, hogy ugyanazt értsük alatta. Úgyhogy igazán jó magyarítást nem láttam még a mi szakmánkban. Úgyhogy itt van például a Switch. Lehet látni ilyen projekt dokumentációkban, hogy nem tudom, 24 elemű kapcsoló.

Nem ugyanazt jelenti.

Igen, igen.

Mert az útválasztó szót azt gyakran olvastam egyébként.

Hát, de az is félrevisz.

Persze, hogy.

Vagy értjük, vagy nem, ebben egyetértünk, másfelől meg nyilván magyarok vagyunk, miért beszéljünk más nyilván.

Igen, de szerintem minden szakmának mindig is megvoltak a maga szakszavai, amikor nem angol nyelven, akkor németből eredeztethetően, legyen ez akár a bőrdíszműves szakma, vagy bármelyik másik, és minden szakmában vannak szakszavak, és azok nem feltétlenül magyarok, de Szaszinak nem lett magyar megnevezése azóta sem. Folyamatosan fejlesztjük, stratégiai együttműködésünk van a Google-lel, úgyhogy a Google is szolgáltat nekünk popokat, hogy minél teljesebb lefedettséget tudjunk biztosítani az ügyfeleink számára, ahogy mondtam is, akár AP-val, vagy egy Forte Extenderrel, ami 4g 5g csatlakozást biztosít, lehet ilyen kis, egészen mikrotelephelyeket becsatolni, és nyilván a központi egységes menedzsment is kialakításra került a Fortigate-ekkel közösen, és nyilván az az irány, hogy akkor majd switchekkel is lehessen, becsatlakozn, várunk egy ilyen yes witch-et, ami kifejezetten a szaszit fogja támogatni, úgyhogy folyamatos a fejlesztése a Fortisofinak.

Akkor gondolom, ezzel párhuzamos lesz a terjedése.

Igen, igen.

No, hát nem visszaélve a hallgatók türelmével. Itt le kell kerekítsük szerintem a beszélgetést. Judit, köszönjük, hogy segítettél jobban belátni az üzemi környezetek IT biztonsági kérdéseibe.

Én köszönöm a meghívást még egyszer.

Köszi, hogy itt voltál.