Teljesen újszerű megközelítésre van szükség az adatmentés megoldásához?

Üdvözlök mindenkit! Ez itt a DIG-IT Podcast, Személyi László vagyok, a Future-NOW vezető partnere, és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az OD&IT Solutions és a Sailing Hangar alapító ügyvezetője. Sziasztok! Jó napot kívánok! A DIG-IT Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak.

A 2007-ben, amikor én kb. az elsőből a második munkahelyemre váltottam.

Egy magyar programozó e-mail archiváló szoftverét egy amerikai versenyben a legjobbnak titulálták. Akkor egyébként már ennek a programozónak hat éve működött a bécsi repülőtéren egy csomag leolvasó szoftvere. Hát a mai adásban egy olyan magyar származású KKV-t szeretnénk a központba állítani, ahol az alapítók egyébként Szlovákiában indították a céget, és mára több országban irodájuk van, és gyakorlatilag világraszóló szolgáltatók. Vendégeink Végh József a TECH-ARROW ügyvezetője és Balázsy Attila TECH-ARROW technológiai igazgatója. Szervusztok! Sziasztok! Köszönjük a meghívást!

Üdvözlünk mindenkit!

Sziasztok!

White-fülű hallgatóinknak mondom, hogy igen, Attila CTO itt mellettem, csak mi itt magyarul is el tudjuk mondani, hogy technológiai igazgató. Kezdjünk azzal, hogy ti mióta ismeritek egymást, és mikor jöttetek rá, hogy amit ti tudtok, azt a világon szinte bárhol el lehet adni, vagy ti el tudjátok adni.

Jó, hát akkor kezdeném én, ugyanis maga az ismerkedés az szerintem, vagy a találkozás az az én szemszögömből volt így érdekesebb, tehát ennek 15 évvel ezelőtt indult a mi kis utunk. 2009-ben épp munkahelyet kerestem, és egyik egyetemi kollégám vagy barátom ajánlotta, hogy egy cégbe keresnek programozókat, és hát én elmentem állásinterjúra, folyosón összefutottam egy úriemberrel, váltottunk pár szót, utólag megtudtam, hogy ő volt a Józsi. Maga az állásinterjú nagyon jól sikerült, jó hangulatban, magyarok között beszélgettünk egy kicsit, és aztán hívtak, hogy akkor kezdhetnék egy hónapjára, ez volt február eleje, hogy akkor márciusban. Egy héttel a kezdés előtt fölhívott az a barátom, aki beajánlott ide, hogy van-e útlevelem.

Hát mondtam, hogy van, de hogy miért. Hát hogy lehet, hogy valahova kéne utazni. Az első nap kiderült, hogy Kanadába kell utazni, ami amúgy nem lenne olyan nagy gond, én akkor teljesen németes voltam, tehát én passzív angol ment valahogy, és kiderült, hogy Kanadában iskolázásra kell kimenni, sérpontyot fognak oktatni. A repülőút az egyedül történik, három átszállással, és kérdezték, hogy milyen tapasztalatom van repülés terén. Hát mondtam, hogy tavaly voltam Bulgáriában, úgyhogy így azért elég izgalmas lesz.

Nem is tudom, a távolság körülbelül ugyanolyan, és költséghatékony, ugyanúgy.

Na most aki utazik Amerikába, vagy utazott Amerikába, az tudja, hogy ott van egy ilyen vámnyilatkozat, amit ki kell tölteni, hát természetesen angol nyelven, úgyhogy a mellettem ülő úriemberben bízván, hogy jól tölti ki, másoltam át minden választ, aztán helyesen bólogattam a vámellenőrzésen, úgyhogy sikeresen odaértem. Aztán ott még volt egy prezentáció, amit kellett tartanom a példaprogramról, amit ott meg kellett csinálni, úgyhogy nagyon izgalmasan indult, azt mondom, hogyha mélyvíz, akkor ez úgy eléggé úgy mélyvíz volt, és azóta is szerintem ez volt a legmélyebb víz, amibe sikerült Józsinak engem beledobni.

Újra feldobtad a labdát, úgyhogy van itt egy újabb kihívás.

Úgyhogy ezt akartam mondani, ezt akartam kérdezni, hogy itt oldalán áll-e másképpen, de akár itt az Attila, szerinted?

Az Attila abban az időszakban, tehát igazából, hogy ismerkedtünk meg, hát akkor ilyen nagy hype-unk volt úgymond, akkor már megvolt a mindenféle díjunk. Amerikába befutottunk, tehát ilyen több ezer kliensünk volt az államokban, és akkor történt egy olyan dolog, hogy volt a 2008-as válság, és nekünk sikerült aláírnunk egy igazából cégeladási szerződést, egy Ventures Capital beformál egy befektetési céggel. Úgy igazából az Attila akkor jött a cégbe, amikor mi már azt a céget tulajdonképpen eladtuk. Úgyhogy akkor megélte a cégben azt, hogy mikor lett ilyen igazából ilyen nagy, ilyen Wall Street-i dolog a cégből, úgyhogy ez volt az, amikor nőttünk én azt hiszem Pozsonyban ilyen. Hát ilyen 15-20 főről 50 főig, tehát ilyen 60 fő volt a maximum, akik Pozsonyban ültek, úgyhogy akkor az ilyen volt, hogy szinte minden nap jött valaki, akkor a Supportim, az ilyen, tehát előtte egy-két ember volt, aki támogatta a klienseket, és ez fölnőtt ilyen tizenhárom főre, úgyhogy igazából kerestünk egy.

Kerestünk ügyes embereket, és mivel igazából mi, mint felvidéki magyarok, akkor igazából az ember azért körülveszi magát, főleg magyarral, tehát az volt, hogy a cégnek nem tudom, a 80 százaléka magyar, plusz mínusz, de voltak ott például amerikaiak is, akik ott ültek, akik Bécsben laktak, vagy volt ott egy angol is, meg román, úgyhogy igazából így ez keveredett a társasággal, egyáltalán a közös nyelv, aztán az angol lett, így szlovákok is, de próbáltam én is, mint magyar, igazából támogatni a magyar kisebbséget, úgyhogy amire büszke vagyok, ha így visszanézek, ez meg független a találkozásomtól, hogy így visszanézek arra, de én igazából ezt már húsz éve csinálom, 2002-től már 22 lesz. Hogy egy csomó ember, aki velem kezdett, hogy akkor diákok voltak, főiskolások, és azóta családjuk van, tehát igazából én is segítettem nekik valamilyen szinten, hogy így felnőjenek, és igazából jól éljenek.

Tehát azt azért tudjuk mindannyian, hogy szoftverbizniszben lenni, akkor azért az nem olyan rossz dolog.

Tudtad, hogy ilyenre büszke vagyok, ha belegondolok, hogyha néha el is mentek emberek, mert van olyan, hogy akkor mire vagyok büszke arra, hogy azok az emberek velem nőttek, és akkor lett egy ilyen egzisztenciájuk, a családjuk, gyerekeik, úgyhogy ez így nekem nagyon fontos, és a másik, aminek örülök, hogy Attila még 15 év elteltével is itt ül velem. Tehát én azt gondolom, hogy azt nagy becsben kell tartani, hogy ilyen hosszú távú kapcsolatok vannak, mert az igazából nemcsak egy üzleti kapcsolat, hanem egy barátság is, úgyhogy az Attila volt, akit beledobtunk a mélyvízbe, de igazából ez mindenkivel megtörtént, és Attila az egyik olyan ember, aki csinálja.

Úgyhogy igazából nekem nagy bizalmam van Attilában, és így kinőtte magát utánam igazából a második emberré.

Ezt a bizalom nagyon jó, hogy te magad mondtad, merthogy pont a legutóbbi adásban beszélgettünk erről, hogy sok cégnek azért nem megy a szekere, mert nincs meg a bizalom. Akár a cégen belül, akár az ügyfelek és a cég között, mert azt meg kell teremteni.

Tehát, hogy ez nem az az alap, azt el kell érni, azt ki kell érni.

Ez egy HR-es feladat is. Mondom HR-es feladat. Azt szeretném a HR-eseknek felhívni a figyelmét arra, hogy van dolguk, munkájuk, és legyen küldetésük. Elmesélek nektek egy történetet, a motiváció, munkaerő megosztás és a csillogó szem. Van egy barátom, egy régióigazgató, egy banknál. Tíz év után kapott egy A4-es papírt, hogy köszönjük a munkádat.

Aranytól volt mellette?

Hogy?

Aranytól? Mert azt még nem szoktak kapni.

Olyan papírt kapott, amit ne haragudjatok, én, tehát így apró miszkéket téptem volna szét és dobom be az izére. Ez szerintetek motiváló? Tehát hogy most kezdjük egy picit a technológiai résszel, és hogy akkor, amikor azt mondtad, 2002-ben elkezdted a céget csinálni, és hogy mennyire fontos volt számodra az, hogy egzisztenciát is építsetek. Mi volt az alapmotiváció? Hogy kezdtél el szoftverekkel foglalkozni? Hogy jött a cég?

Tehát, hogy erre egy picit erre a technológia nincs rá.

Tehát a szoftver az még sokkal hamarabb kezdődött a nyolcvanas években, amikor én alapiskolás voltam, és akkor már volt ilyen, hogy informatika kör volt a suliban, illetve előjöttek az első Commodore-ok, az Ataric, a Sinclairek, és ezek a számítógépek, úgyhogy engem az így elkezdett érdekelni. És amikor elkezdtem járni egy informatika, jöttek a fősulisok, ugye tanítani minket, akkor egyik, hogy lejött az, hogy aki informatikus, az sokat fog keresni, és azért ilyen mély kommunizmusban, vagy egy ilyen fontos dolog volt, és azt kell tudni, hogy én Pozsonyban a Duna utcára jártam suliba, ahova a magyar diplomaták gyerekei jártak. Tehát én, mint szlovákiai, akkor olyat láttam, tehát ők BMW-vel jöttek már akkor igazából a suliba, és az milyen középosztály voltunk, tehát mindenki más Magyarországnak mérnök a szülei, mint a két szülő mérnök.

Úgyhogy igazából láttam, hogy ők már Amerikából játékokat, meg minden, és akkor ugye emberben ez dolgozik, hogy ezt hogy lehet elérni. És aztán így rákaptam az informatikára, kezdtem programozni, a nagyapám segítségével igazából megvettük az első számítógépet, ez egy Atari 800 X. Ezvolt, ami a mai napig megvan. Tehát ott van az irodámban, úgyhogy ez ilyen nagyon szentimentális dolog, hogy ezt megtehettem, és akkor elkezdtem programozni, és a fősuli mellett, és akkor Excel-adatbázisok. Én Messenger-landernek dolgoztam. Az apósomnak csináltam, akkor ő nyitott egy papírüzletet, ott csináltam szoftvert, a készpénz összeszámolása, tehát ilyenekkel foglalkoztam, úgyhogy én aztán egyetemre is azt kezdtem el tanulni.

Úgyhogy igazából mindig Windows, ott voltam a Windows, 3031, tehát azok a könyvek még mindig megvannak. Tehát ez egy ilyen hosszabb út volt, úgyhogy. és mellette németül tanultam, tehát még azt kell tudni, hogy mivel az ember Pozsonyban nőtt föl, ő minden három nyelvű város volt, vagy sokáig, most már nem az. Tehát ott a német nyelv valamilyen szinten fontos volt, megtanultam németül, sok osztálytársamnak a nagyszülei németül beszéltek otthon, úgyhogy igazából ezek a dolgok így jöttek, és így a német által kikerültem még az egyetem után Bécsbe, és aztán. tehát igazából volt egy ilyen terv, hogy én elmegyek a Michelinek egyetem után, hogy elmegyek a Microsoftba dolgozni az USA-ba, ami valamilyen szinten nem sikerült.

Küldtek három könyvet, volt a Moszkvába felvételizni, meg minden. Küldtek három könyvet, hogy tanulgassam itt a szoftverprogramozást, meg én is mondtam, hogy hát ha nem kellek, akkor nem kellek.

Aha.

És akkor fogtam magam, és akkor én elmegyek Bécsbe, és elmentem igazából állást keresni Bécsbe, és találtam is, úgyhogy igazából maga a cégnek a kezdete, az még nem a mi cégünk volt, úgyhogy én mentem állásba egy osztrák cégbe, akik máig is léteznek, és máig is a partnereink, és igazából ott pattant ki az ötlet, hogy dokument menedzsmenttel foglalkoztak, tehát szkennelés, klasszikus dokumentum digitalizáció, és így tovább, és ott kezdtem el dolgozni, és már akkor, amit tudni kell, hogy ez a 2001-től kezdtem ott dolgozni, és akkor történt a Swards Oxley, tehát amikor összedőlt az Enron, nem tudom, hogy emlékeztek-e rá. Tehát igazából volt a nagy tőzsdeösszeomlás, és kiderült, hogy az Enron és az Arthur Andersen ezek csaltak a könyvvel és a mindennel, és likvidálták az összes dokumentációt, és a digitális anyagot, és akkor az Amerikai Egyesült Államok, tehát még az Obama-kormányzat hozott egy törvényt arról, hogy igazából digitálisan archiválni kell.

Tehát igazából ez egy ilyen kezdőpont, és attól a szem, akkor kezdődtek ezek az archiválások, úgy mondjam, íme, mert ez az alapja az egésznek. És mi meg egyszerűen hallottuk a kliensek, akikkel dolgoztunk, hogy hát nekik is van íme szerver, és akkor csináljunk már valamije. Tehát igazából ez nem úgy kezdődött, mint a nagy cégek, hogy így marketing, meg minden, hogy felmértük a piacot, hanem hogy volt egy igazából egy dokumentumedzsment báziskliensek, akik azt mondták, hogy hát csináljunk egy kis email archívumot. És igazából ez volt a kiindulási pont, de folytathatom nyugodtan, hogy.

Bocsánat, de hogy Attilát szerettem volna megkérdezni ezen a ponton, hogy ugye ha eljutottunk ide, hogy e-mail archiválás, és akkor ennek a fejlődését nézzük. Viszonylag egyidős lehet a kérdés az e-mail-lel magával, mert ugye beszélgettünk pár adással ezelőtt egyszer erről, hogy mi van akkor, amikor ugye odaülsz a gazdasági igazgató elé, és elmagyarázod, hogy hát igen, nagyon könnyen meg tudnád oldani az ő problémáját, hogy az e-mailjeivel ne legyen bajban, csak egy pici beruházás kellene, egy archiváló rendszer, és akkor másnapra megszerezte a büdzsét, mert ő volt a gazdasági igazgató, de előtte még húsz kollégának volt vele problémája, ők néha nem tudtak rá bűncselekményt szerezni. De hogy ebből az őskorból a mai napig ez így nyilván fejlődött.

Azt akartam Attilától megkérdezni, hogy az ügyfelek fejében ez mennyire tudatosult, hogy mi mindennel jár, meg hogy igazából az ő igényük, az ma már teljesen sztenderd, meg ők pontosan tudják, és gyakorlatilag csak egy kis tenderen, egy árverseny van és ennyi, vagy pedig még a mai napig kell őket ebben támogatni, hogy mit is kéne csinálni?

Én azt gondolom, hogy igen, egy kicsit fejlődött, de még sajnos mindig nincs azon a szinten, ahol kéne lenni.

Általában akkor tudatosul mindenkiben, hogy ez kell, amikor sokszor már késő, tehát megtörtént egy támadás, és akkor kérdezi a főnök, hogy oké, de hol a mentés? És így mondja az adminisztrátor, hogy hát nincs mentés. Tehát ebben az esetben itt már nagyon nehéz valamit változtatni. A másik fontos aspektus, az az, hogy maga ez a szintű IT beruházás, ez mindig egy ilyen szükséges rossz. Tehát amikor odamegy az adminisztrátor, a rendszergazda, hogy figyu, kéne mentés, mert ha valami van, akkor, akkor a főnök azt mondja, hogy oké, mennyibe kerül, mond egy összeget, és akkor jó, de ilyen még nem volt. Tehát nagyon nehéz átnyomni ezeket a szintű beruházásokat ezen a CFO szinten, tehát aki lényegében az összegekről dönt.

Nekünk lényegében erre pont a múltból jön egy stratégia, mert maga a világ, az úgy gondolom, nemcsak a divat az, ami így forgandó, hanem az IT és az összes technológia, az összes ilyen folyamat, az valamilyen szinten ismétlődik. Tehát a régi időben, a 2000-es években, amikor még a Józsi is egy említette, hogy kezdődött az archiválás iparága, nagyon drágák voltak a médiumok, tehát a diszkek, amin futottak a levelezőrendszerek, stb. És ezt úgy próbálták oldani az ügyfelek, hogy olyan rendszert kerestek, ami úgymond át tudja pakolni a nem igazán aktív adatokat egy külső, olcsóbb médiumra. Aztán ahogy ez a folyamat, tehát teltek az évek, egyre olcsóbb lett maga a diszk, és az úgy kicsit a háttérbe szorult.

Viszont most megint ott vagyunk, hogy mindenki költözik a felhőbe, fogják a régi fájlszervereket, berakják SharePointba, ami azt jelenti, hogy tehát lokálisan, amit mondjuk egy diszket vettem, tegyük föl száz euróért, azt az egy terrányi adatot én ha berakom a placebookba, a Sharepointba, két és fél ezer euróra rúg évente. Tehát itt megint visszatérünk oda, hogy oké, nekem egy az, hogy mentenem kell, sokszor ez sem nyilvánvaló, de másik oldalon meg kell valahogy takarítanom a költségeket, mert olyan pénzeket fizetek ki éves szinten mondjuk a Microsoftnak, amit egyszerűen nem tudok gazdaságilag kitermelni. És akkor itt jövünk vissza a képbe, mivel mi a régi világból jövünk, tehát mi ezekkel az igényekkel tisztában vagyunk, és ezeket már oldottuk az elejétől fogva, ezért mi amellett, hogy adunk egy megoldást, amivel úgymond biztonságban tudja az adatokat tartani, amellett tudunk még költségeket takarítani.

És ez most az utóbbi két-három évben, ez így rettentően fölerősödött. Tehát a megkereséseinknek az egyik nagy része, az pont arról szól, hogy srácok, százezreket fizetek a Microsoftnak, marha nagy gond van, azt mondta a fene, hogy EURót.

Igen.

Tehát le kell csökkenteni a költségeket, kell valami megoldás, és akkor itt jövünk megint a képbe, tehát könnyebben úgymond eladhatóvá tesszük a biztonságot azzal, hogy a CFO szinten is azt tudjuk mondani, hogy figyi, ezzel még tudok neked spórolni is. Tehát nem kiadás lesz, hanem lényegében spórolás.

Ez nagyon fontos egyébként, tehát hogy én büdzsé szempontokból, meg IT, meg nagyon sokszor vagyok olyan helyzetben, amikor stratégiai tanácsokat kell adnom egy beruházásnak a megvalósíthatóságáról.

És jellemzően ugye a tulajdonosok, az ügyvezetők és a gazdasági osztály között kell egy ilyen CRISCIPO, ilyen tolmácsrobot szerepet beiktatni, ahol az IT, aki nem tud gazdaságiul, el tudja mondani az üzlet nyelvén, hogy miért fontos számára, hogy legyen IT. Viszont azt meg nem tudod feltétlenül jól átadni és a gazdasági igazgató tudatossági gondolatai, tehát hogy amikor az egyik oldalon költséget akarok csökkenteni, akkor ő mellém fog állni, mint IT, hogy egyébként srácok, hova mentetek, mit mentetek, hány dokumentumot mentetek, kinek van fönt 18 darab macskás videója az izén, a fájlszerveren? És hogy egyébként azt hogyan töröljük le? És az az érdekes ebben a dologban, hogy a legutolsó ilyen nagyon problémás eset, amikor már a mentés nem tudott lefutni, mert egymásra ért a mentési ciklus.

És kiderült, hogy azt a felügyeleti rendszert, ami egyébként riasztást is tudna küldeni arról, hogy milyen növekmények vannak időről időre, azt nem rendelték meg. Voltaképpen az IT-sra volt bízva, hogy a diszkmérethez képest tudott információt adni, hogy ó, még van 20 százalék, kisarkítom szándékosan, beállították a kritikust, hogy öt százaléknál riasszon, de öt százaléknál mi történt? A bekap elindult a háttérben a felhő irányába, és a felhőköltség nőtt meg a háromszorosára, mert valójában a rendszer jól működött, beállították, hogy az összes túlterheléses adatot, ami keletkezett, és már a lokális rendszernek, az föltöltötte. És ugye amiről beszélünk, és szeretném, hogyha egy picit beszélnétek a saját megoldásaitokról, hogy a biztonság része, verzus, a mentés része, verzus, a fájltároláshoz tartozó gondolatok, az nálatok hogy működik, vagy hogy egészíti ki ezt a típusú működést?

Igazából még lehet, hogy előtte hozzáadnék valamit az Attilához, mert egyik dolog az infrastruktúra probléma, tehát amiről az Attila, amiről beszélt, az azt jelenti, hogy az adatokat valahogy infrastrukturálisan el kell rakni, tehát kezdve azzal, hogy hol vannak a primális adatok, a szekundálás, a mentés és az archív, de a másik a jogi alap. Tehát amit hozzá kell tenni, hogy nagyon függ attól, hogy te melyik országban hova rakod azt a terméket, hogy mennyire erősen kell neked igazából ezt az immesztíciót átnyomod a CFO-n. Tehát azért említettem a Sarbanes–Oxley-t, mert igazából az Egyesült Államokban született az eredeti törvény. Tehát azt mondja az állam, hogy igazából bankoknak tíz-húsz-harminc évre el kell rakni ezeket az információkat, tehát van egy csomó ilyen előírás az Egyesült Államokban, és ami mi felnőttünk igazából, az az volt, hogy mi németországi piacot céloztuk meg főleg, és ott van egy digitális törvény, ami azt mondja, az összes cég információt tíz évre el kell raknom.

És igazából nem tudom miért, de mindenki rászállt az e-mail-ekre. És úgyhogy kettős dolog volt. Az egyik, hogy drága volt a primáris tároló, tehát voltak a médiumok, ilyen WORM, meg mindenféle, igazából DVD-k, és aztán bekapok, tehát a Tivoli TSM, tehát a minden ősrégi berendezést már láttam, de a másik a nagyon erős dolog volt a jogi, úgyhogy igazából nekünk sokszor elég volt azt mondani, hogy mi ezt tudjuk, el tudod rakni tíz évre, mi biztosítjuk, hogy ez az adat nem lesz megmásítva, nem veszik el, vissza tudod húzni, és igazából ez volt az alapja mindezeknek a szoftvereknek. Tehát ez a gondolat, ez teljesen másmilyen, mint a bekap, mert valamilyen szinten mentésnek hívjuk a mai világban, de az is egy ilyen evolúció nálunk, és eljutunk oda is, úgyhogy ez még a kiegészítése Attilához.

Ez nagyon fontos, mert ez volt igazából még egy plusz kérdésem abban, hogyha bemutatjátok ezt, akkor itt nem csak bekap. Tehát hogy nem is arról.

Nem, tehát igen, mi másik oldalról közelítettük meg, tehát igazából ma értünk el oda, evolúcióról beszélünk, akkor tavaly született meg igazán a gondolat, hogy a terméket pozícionáljuk, mint bekapott is, mert azt mondanám, hogy az archív, maga az archív a felhőben nem elég erős. Tehát az on-premise megoldásoknál volt egy szerver, volt egy előírás archív, ott nagyon erős volt, de azáltal, hogy a Microsoft úgy elkészítette a Microsoft 366-os felhőt, akkor ők is kínálnak bizonyos szolgáltatásokat, tehát az ilyen egyszerű archív vagy egyszerűbbek, ha valamilyen szinten ott van, úgyhogy igazából más kritériumokkal kell jönni, és szerettünk volna megcélozni olyan klienseket is, ahol a backupot, tudjuk megcélozni, úgyhogy igazából mi azt mondjuk, hogy a mi legnagyobb előnyünk, hogy igazából egy kézből egy szoftver megoldja neked a jogi, biztonsági archívot is, úgy, mint a mentést is, ha bekapod, hogy ezt a Restore Pointot meg tudd csinálni.

Akkor, amikor így szabályozás, ilyen komplex területekre tévedünk, azt most úgy fogalmaztad meg, hogy van digitális hitelessége ennek a történetnek, tehát kvázi, minthogyha a digitális térben az azonosítás is meg tud történni.

Ez hogy működik? Tehát ugye nagyon kevés olyan szoftvert ismerünk, ahol mondjuk egy digitálisan aláírt e-mail, legyen ez egy, mondjuk AWDH-val aláírt e-mail, amit átéltem vagy tartalmaz egy olyan dokumentumot, amit aláírtam és elküldtem. Ezt hogy tudjátok garantálni, hogy ez hiteles marad, ez megmarad?

Hát igazából ennek is két aspektusa van az egyik, tehát van egy kliens, aki azt mondja, hogy neki garantálni kell pecséttel, akkor ebben az esetben olyan hardvert használunk, aminek van egy certifikációja erre. Tehát igazából vannak úgynevezett worm-certifikált médiumok, akár a felhőben is, legtöbben on-premise, akkor azt mondjuk, hogy a mi megoldásunkhoz vedd meg ezt a hardvert, és igazából a hardver biztosítja be. Ezt az immuntabilitást nem lehet megváltoztatni, alá van írva, és ott nem lehet törölni ezeket a dolgokat, de azt is hozzá kell tenni, hogy a másik dolog igazából a folyamat biztosítja be, de úgy, ahogy a szoftverünk meg van írva, akkor mi be tudjuk biztosítani, hogy ez így van, és igazából ez csak egy jogi dolog, hogy bebiztosított majdnem, és a klienseknek így magunk között ilyen 85 százaléka neki elég egy archív, egy szan-nasz rendszeren úgymond, és a 15-20 százalék, mondjuk, nem tudom pontosan ezeket a számokat, de a kisebb arányban kell nekik egy olyan hardver, ami ezt támogatja.

Tehát az AMC Centera volt egy ilyen berendezés, az első Block Storage, ugye a Netapp Snaplock és hasonló berendezések, amiket használnak, úgyhogy mi azt a kliensre bízzuk. Tehát mi azt mondjuk, hogy a szoftverünk fel van készítve, tud dolgozni ezekkel a sztorizsekkel, tud dolgozni egyszerű sztorizsokkal, tud dolgozni a felhővel, és akkor igazából mi azt mondjuk neked, hogy ezt ajánljuk, és mondd meg, hogy neked mi a fontos, mert én nem tudom a jogi hátterét vagy nem mindig tudom, én a tapasztalatból tudom, hogy mit hol használunk, nem vagyok jogász, tehát igazából nem bújom mindig a törvényeket, úgyhogy igazából a felelősség rajta, hogy mit választ ki. Attila, kiegészítenéd valamivel?

Én igazából annyival egészíteném ki, hogy mi kicsit próbáltunk egy másik irányból megközelíteni ezt az egész mentést folyamatát. Nálunk mindig a produktivitás és a technológia volt a prioritás, ami azt jelentette, hogy nekünk mi el szerettünk volna abból az irányból indulni, hogy maga a mentés, az egy admi varázsdoboz legyen, ahova van egyetlen kulcs, ami az admin zsebében van, és az adatok oda bekerülnek, és ő az egyetlen, aki hozzá tud férni. Tehát az én világomban ezek az adatok sokkal-sokkal értékesebbek ahhoz, hogy abban a kis dobozkában éljen. Úgyhogy nálunk az volt egy nagyon fontos prioritás, hogy mi ezeket az adatokat el tudjuk juttatni a felhasználókhoz, tehát hogy aktív adatokká varázsoljuk át úgymond ezeket a passzív adatokat.

Ehhez lényegében egy ilyen hosszú folyamat által jutottunk el, hogy vannak különböző kliens integrációink, amik lényegében azokat tudjuk a felhasználóknak a kezébe adni, és ezeken keresztül a felhasználók kényelmesen tudnak és egyszerűen hozzáférni az adatokhoz. Szerintem ez fontos, hogy kényelmes és egyszerű, mert nem IT emberekről beszélgetünk, hanem titkárnőkről, vezető pozícióban lévő emberekről, aki nem akarja a technológiát oldani. És lényegében azzal, hogy ezt elértük, nyílt egy új út felénk, hogy a magát a terméket kicsit más irányba tudjuk pozicionálni. A másik oldalról ez kicsit így nehézzé is teszi az egészet, hogy elmagyarázni a potenciális ügyfeleknek, hogy mi mivel nyújtunk mást.

Erre találtuk ki most az utóbbi időben azt a terminológiát, hogy back a plusz, tehát hogy mi is az a plusz, mi is az, amit mi többet tudunk nyújtani, és az pont abban nyilvánul meg, hogy nálunk az adatok, azok állandóan elérhetőek. Tehát akármilyen biztonsági szintet is vezet be egy cég, előbb-utóbb előfordul az, hogy megtörténik a baj, adatvesztés történt. Ha valaki klasszikus backupot használ, akkor mi van? Áll az egész cég, ott veri mindenki az ajtót az adminisztrátornál.

És a visszaállítási idő az ég.

Igen, hogy az izgul rajta, hogy az ő mailboxa legyen az első, amit visszaállít az adminisztrátor. Na, nálunk ez teljesen másképp működik, nálunk pont az, hogy ott vannak a klienstúlok, akárki, akármikor elérhet mindent, tehát ha megtörténik a baj, igazából semmi nem történik, mindenki dolgozhat tovább, és szépen a háttérben visszaállnak az adatok. Tehát én azt mondom, hogy ez egy nagyon fontos aspektus, és ezért tudunk mi többet nyújtani, és lényegében ez a múltnak kicsit a hozadéka, amikor még abba a világba más problémákat is kellett oldani, és ezeket tudtuk lényegében átültetni a mostani világra.

Az órámra néztem.

Igen?

Úgy elröppent majdnem fél óra, hogy nocsak, de erről eszembe jutott, hogy úgyis akartunk egy személyes szálat, ebbe a Digit Podcast-adatba is beleszőni, mégpedig az órákat. Mert arra gondoltam, hogyha már négy férfi itt ül az adásban, és egyébként az autók témáját már korábban egyszer elhangzott.

És már a mozit is elpuffogtattuk.

Az még vissza fog jönni, abban biztos vagyok, de hogyha arról beszélgetnénk, hogy kinek mi a viszonya az órájával, karórákkal egyebek. Nem tudom, valaki szeretne-e kezdeni.

Én nagyon rövid leszek, én kütyüs vagyok, tehát én nálam az egyetlen jó megoldás ez az okosóra. Én otthon ilyen automatizáció és a többivel hobbi szinten foglalkozunk, úgyhogy nekem fontos az, hogy a garázsajtót ki tudjam nyitni. Fontos az, hogy lássam, hogyha a gyerekek nyitva hagyták a bejárati ajtót, és a macska már a bejáratban áll, és fontos tudni azt is, hogy lejárt a mosógép, és ki kell teregetni, úgyhogy én nálam egyértelmű a válasz, hogy okos legyen és kényelmes.

Szerintem az a jó, hogy kikapcsoltad a mobilt, hogy ne pittyogjon a leves.

Kenyérpirítóval ki lehessen kapcsolni a barátnőmet, ott a macskában.

Ja, igen, órák, tehát elmondom a sztorit, tehát ha már arról beszélünk, hogy összeismerkedésünket az Attila jobban kifejtette, de az okosórákra nézve, nekem akkor lett okosórám, amikor az Attila lett. Tehát ez egy három éve volt, kb. három éve karácsony előtt, vagy kettő, és akkor Attila mondta, hogy igazából, hát mi a cégben ugyan megvoltak a tulajdonosok, akkor ha kell valami eszköz, akkor azt megvesszük ugye, és akkor Attila mondta, hogy epo, bocs, és akkor jó, mondom, elintézem, lesz. Megmondtam, milyen színű, zöld, de most is a kezén van, kaki zöld apró volt, és akkor mondtam, hogy jó, hát akkor ne én is veszek, úgyhogy le kell tölteni. Tehát ez a kosaras viszonyom a viszonyom az okosórákhoz.

Amit el kell mondanom, hogy volt időszakom, amikor nem hordtam abszolút órát, tehát az ilyen öt év biztos volt, tehát akkor az volt. Szabad vagyok, nem kell óra, nem kell semmi, és igazából azt szeretem benne, hogy méri a kalóriákat a lépés, tehát elég aktív ember vagyok, úgyhogy amiatt hordom, de szeretnék egy klasszikus órát hordani, úgyhogy ha találnék egy olyan eszközt, amit nem tudom, a fogamba beépítek és számolja ezeket a dolgokat, akkor mindjárt eldobom ezt az okosórát. Tehát ez így annyi, nekem olyan az érték, a klasszikus dolog, úgyhogy én ilyen megszálott James Bonds rajongó vagyok, és akkor.

Omega.

És akkor igazából igen, tehát egy 2000, mikor 50 éves volt a banda, akkor kijött az 50 éves Editio az Omegából, és valami. Na nem is tudom, hogy jutottam el, de én a gondot a gyerekkoromtól nézem, és eljutottam oda, hogy akkor nekem az az óra kell, úgyhogy meg is találtam. Azt hiszem Bolognában egy óradílernél 2013-ban, és akkor lett abból egy ilyen körút, hogy repülőjegy Milánóba, bérautó, oda.

Megvetted.

Megállni Maranellóban, a Ferrari Múzeumban, és így, úgyhogy akkor ennek az órának egy elég ilyen sztorija van, úgyhogy aztán elkezdtem őket figyelni, és ilyen befektetési szinten is, úgyhogy. tehát azóta igazából már négy James Bond órám van. Úgyhogy ez valóban egy keblgyűjtés. Tehát úgy nézegettem, tehát igazából az ember úgy örül neki, tehát az teljesen más szintű, mint ezek az órák, úgyhogy ilyen invesztíciós szempontból is nézem, szeretem, és van egy sztorija, szeretem, hogy van-e sztorija.

Én nagyon jól rá tudok kötni arra, amit te mondasz, merthogy nekem is volt egy utam Bolognába, pontosabban Modenába, csak Bolognába szálltunk meg, de hogy az nem óra volt, hanem az egy ilyen mozaik volt, amit az előszobánkba akartunk lerakni egy iránytű mozaik, hogy merre van észak, ezt így mutassa a padló. És mivel itthon nem lehetett olyat kapni, ami úgy tetszett is volna, ott meg pont olyat lehetett kapni, ami nagyon tetszett, és így lett az előszobánkban. Én oda levezettem, és akkor másnap meg visszamegyek, tehát akkor éppen nem volt erre idő, mondtuk, majd visszajövünk még, de hogy kértem egy ajánlatot, hogy szállítsák ide, 110 ezer volt, nem tudom, hány évvel ezelőtt, hogy ideszállítsák a mondjuk 40, a lány 10 ezer forintot érő mozaikot tartani?

Mondtam, hogy inkább lemegyek, hát akkor érted, legalább egy napot ott vagyok bolond, nem is vezettem két nap alatt 1918 kilométert. Nagyon fárasztó volt egyébként, de aztán persze visszamentünk, és akkor úgy jó volt.

Ezt egy óráért én nem tudnám megtenni.

Hány órád van?

Két órád van.

Odafigyeltél.

Az egyik dolog ez az órák, tehát hogyha egy nagyobb értékű dolgot veszel, azt szerintem nem lehet csak úgy megvenni, hogy hiszel valakinek.

Persze.

Igazából ez volt az egyik kiindulás, és a másik, hogyha összekötöd a kellemeset a hasznossal, tehát ez egy út, ez egy olyan, mint az élet, olyan, mint a. Mindent, amit az életben csinálsz, hogy a fontos az út, és ha van egy sztorid, akkor tehát van az a típusú ember, aki azért vesz meg valamit, hogy mutasson neki van rá. Nekem sose ez volt igazából a cél, hanem hogy nekem ez tetszett, tehát eleve nekem most hasonlítjuk az órákat a Rolex versus omega, tehát a Rolex az ilyen magamutogatós óra nekem, az ilyen személyes véleményem róla. Most elkezdtek menni egy ilyen szebb irányba, tehát most már olyan oké, de nagy legyen, meg arany, tudod, tehát hogy mutasd, hogy mid van.

Voltak nekem ilyen ismerőseim, bankban is dolgoztam, és ott is volt olyan ügyvezető, akinek szintén ez volt, nem a szenvedélye, mert nem függött tőle, de hogy a hobbinál több valószínűleg valahol a kettő között. Na, én nálam például az óra ezt nem tudja.

Tehát nálam most van rajtam egy okosóra már pár éve, most már lassan az akksi a nálam is csak ilyen pár napig bírja, és akkor ez már zavar, de hogy ezt én is azért vettem, mert hogy a mozgást mutatja, meg ha sportolok, akkor azt beállítom, de hogy direkt megkerestem, hogy mi az a legolcsóbb, amit még elhiszem, hogy tudja, és minél vékonyabb legyen, minél kevésbé érezzem, hogy rajtam van. Gyerekkoromban volt kvázi órám, azt hiszem, apukám vette még.

Mindenki azt mondta.

Gyerekkoromban azt imádtam itt 8 évesen, hogy valami ilyesmi, de hogy aztán kicsit ahogy nőttem, úgy rájöttem, hogy ez csúnya is, meg hülye is, meg fölösleges is, meg nem tudom, és hogy akkoriban, hát én kicsit fiatalabb vagyok, akkoriban már lett okostelefonom, mobiltelefonom, még nem volt okos, de azt mutatta az új időt.

És akkor úgy voltam vele, hogy minél kevesebb cucc, tehát hogy minek fölösleges. És akkor így nekem is eljött az, hogy nem volt órám egészen addig, amíg nem lett ilyen okos, és hogy ugyanakkor azt viszont nagyon tisztelem, aki ezzel így foglalkozik, mint egy műgyűjtő, hogy a sztori. Nekem a sztori az inkább erre nem költök, és akkor inkább költök arra, hogy akkor milyen legyen a ház, vagy milyen hifi van az autóban. Ezt jól megbeszéltük, de nem akarom a Zoli elől elvenni az időt, hogy.

Nem tudod, mert annyira kóros történetekről beszélünk. Tehát, hogy a James Bond az nekem is a szívem csücske.

Nekem azt gondolom, hogy a sztorik közül nem az órakütyü az, ami engem érdekel, hanem az Aston Martin rész, de ebben jól állok.

Arról is beszélgetünk.

Az a következő, de most óra.

Akkor nem beszélünk a t. Majd hár órásos szalai sorra.

Egy dolgot, hogy szerintem ameddig az órát tudod viselni, bizonyos értelemben, bizonyos kor fölött olyan nyomorultan szállsz ki abból az autóból, hogy ezt így, tehát, hogy óra. Nálam az órák különös dolgot jelentenek. Én vitorlázom. Nálunk a vitorlázásnál ez úgy van, hogy 10 perces, 5 perces, 1 perces rajt, tehát nekem nem előre számol, hanem visszaszámol, egy időzítés számol. És nagyon fontos, hogy a sportóra, az akkor jött be az életemben, amikor a mozgáshoz tartozó kardiós részünkre nagyon rá kellett figyelni, ezt most nem fejtjük ki, ez nem ez a Digit Podcast, majd lesz egy egészség Digit Podcast rész, és akkor majd elmondjuk. De hogy igen, nekem is Apple van, nem zöld szürke, de maga a szíj kérdése, azt gondolom, tehát hogy az, de hogy általában az óráknak a kiválasztása, az úgy van, hogy megyek egy bolt, nincs sok órám, de azt az órát, ami megtetszik, vagy megszólít, ez most kicsit ilyen spirituális vonal a Digit Podcastban, ami szerintem értelmezhetetlen lesz, de például a legkedvesebb órám, az egy Junckers óra, és hogy az az óra, az konkrétan így megszólított.

Tehát, hogy így nem volt tervem bemenni a boltba, nem volt tervem aznap arra járni, nem volt semmi. Tehát hogy bementem, ott volt, szembejött, elhoztam. És az elmúlt két év, nekem ugye egy picit ez a visszább vonultam, meg lecsendesedett az élet, és képzeljétek el, hogy mindegyik órán megállt. Mindegyik. Úgyhogy ma most idén, egészen konkrétan a múlt héten volt egy napos projektem, hogy az összes órám újraindítása folyamatban van. Úgyhogy ezt tudom hozzátenni, a Digit Photkast, mai órás kérdéseink.

Együtt élnek velünk az óráink, ez szerintem mindannyiunk sztorijában benne volt.

Szerintem van Amerika Research, és akkor még lesz az óriási startup.

Make our watches great again, igen.

Ugye?

Jaj, ez jó. Az jó. Az óráknál is beszéltünk erről, hogy az Omega hogy váltott mondjuk generációkat, meg technológiákat, tényleg nektek hányszor kellett technológiát váltani a tekerónál, meg hogy ezt ti irányítottátok, vagy irányítjátok, amikor váltotok, vagy a piac kikényszeríti?

Hát én azt gondolom, hogy mi akkor céget váltottunk, amikor technológiát váltottunk.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy mi szerencsés időben indultunk, ugyanis a felhőnek, a klaudnak a szelleme akkor érezhető volt, tehát akkor a Microsoft indította a BIP-oszt, satöbbi, tehát mi azért úgy tisztában voltunk azzal, hogy megvan a tapasztalatunk, tudjuk, mit akarunk csinálni, de arra föl kell készülni, hogy a cloud jön, és annak a valaminek, amit csinálunk, annak cloudrelinek kell lenni. Tehát az első ilyen nagy technológiát, azt már sikerült rögtön akkor meghoznunk vagy megváltanunk, amikor lényegében újraindítottuk mi is a businesst. Viszont ettől eltekintve van, hát a technológia állandóan fejlődik, mindig jönnek valami új dolgok. Mi ezt általában úgy szokjuk oldani, hogy szerencsére tudunk mindig új terméket, tehát valamilyen kis applikációk, valamilyen produktivitásnövelő túlokkal próbálkozunk, és azokat a túlokat mindig próbáljuk ilyen új technológiára építeni, hogy kicsiben kipróbáljuk, hogy az hogyan működik, és aztán az alapján akkor tudunk a nagy irányt is megállapítani, hogy mi merre hogyan.

Egy ilyen nagyon jó példa például a Teamstock applikációnk, ami egy, a Microsoft Team Sanction használjátok-e annak a chat részének az integrációja az Outlookban, tehát nem kell neked nagy teams kliens, hanem fölold, letöltöd az Apple Store-ból a kis appot, és akkor ugyanúgy tudsz a kollégáiddal beszélgetni. Na, ez is egy ilyen technológiai próba volt, például ott próbáltuk ki ezt a konténerizált applikáció, kibernetic stb. A másik ilyen próba például ez a legutolsó ilyen fejlesztésünk vagy applikációnk, ez a Storage optimalizer, ahol a Microsoft Storage problémákat próbáljuk orvosolni. Itt egy ilyen cross platform keretrendszert próbáltunk, hogy maga az applikáció szétfuttatható legyen különböző Linux, Mac OS platformokon.

Tehát mindig próbálunk valami kicsibe prototipizálni, de persze a prototípusizálásnak valami vége is legyen.

Igen.

Tehát látni akarta, hogy azért a Józsin is meggyőzhető, hogy jó lesz, szép lesz, működni fog, de ezt mindig kicsiben kell kipróbálni, mert ha valami nem megy, akkor ne az legyen, hogy az egész cég teljes állományára van ráállítva.

És mi van előbb a tyúk vagy a tojás?

Előbb van a probléma, vagy előbb találtok ki valamit?

Még lehet, hogy el kell mondani, hogy mielőtt jött az Attila, akkor volt két technológiai váltás, tehát mi nagy naivan ilyen viselkedésben kezdtünk programozni, az első emelarchiumot. Ami aztán addig ment, amíg igazából egy mailboxot egy folyamban kiváltál, a szálon valakiváltál, és aztán elmentünk egy. volt az első nagyobb kliensünk, és Attilának éppen meséltem a sztorit a második cégtől. A másik cégtársunk, aki nincs itt, ő a Voznyak cégben, ugye etető.

Igen.

Tehát ő együtt van velem 2002 óta, és együtt jártunk egyetemre, még azt kell tudni, tehát az ő sztorija még hosszabb, mint az Attilával, és elég jól bírja velem, mondjuk nem akar már velem jönni sehova, de.

Nem kellett volna.

Nem kellett, nem kellett.

Mutasd ki, hogy kiruccant velem Bécsbe az egyik kedves klienshez, úgyhogy vele megpróbáltunk egy olyan visual basic, aztán az egészből egy c++, c#, nutellás kenyér, c# könyv, emlékszem, amikor Bécsben laktunk mind a ketten, esténként forgattuk a könyvet. És aztán igazából jött ez a, hogy Attila mikor, tehát mi aztán leváltunk arról, tehát még azt kell hozzátenni, amit nem fejeztem be, hogy egyszerűen elegünk lett a nagy korporációban, amit meséltünk itt. Beszélgetés előtt, hogy hogy reagálnak néha korporációk, ahogy az Eigarnak üzentél, úgyhogy igazából elegünk lett ebből és csináltunk egy restartot, és annak az volt a szerencsénk vagy az volt az előnye, hogy újrakezdtük. És azt kell tudni, tehát volt sok vitánk az Attilával arról, hogy új technológia nem ó, és azt kell tudni, hogyha egyszerűen valamit kezdesz, csinálsz, nincs semmid, akkor bármit csinálhatsz.

De hogyha van egy ezer kliensed, vagy kétezer, a régi termékkel 4000 kliensünk volt világszerte, akkor te nem engedheted meg magadnak, hogy te egyszerűen így átváltod a technológiát, és mindent borítasz.

Persze.

Ez egy nagyon nehéz folyamat, és ha megnézitek, tehát például nekünk a konkurenciánk, a nagy entepris cégek, a Symantectől kezdve az IMC, az IBM, azoknak a termékeik ma halottak. Tehát mi igazából az egyik businessünk, amiről nem beszéltünk, az a halott termékek migrációra. Tehát igazából azt kell tudni, mikor mi újra startoltuk, ugye akkor maradt a régi termék, ott maradt, ahol volt, tehát mi azt nem tudtuk mindjárt csinálni különböző jogi okok miatt, és akkor én kitaláltam, hogy akkor kezdjük meg a migrációs szoftvert. Tehát különböző archívumok.

Hívjuk az újratemetésnek.

Igen. Hogyha írtunk egy migrációs szoftvert, amivel lehetett A-ból B-be migrálni, és akkor még nekünk nem volt saját új archiváló rendszerünk, úgyhogy a migrációs szoftver az máig él, és a régi világban, hogyha azt mondjuk, hogy mit sikerült csinálnunk, hogy én, hogy a kliens, hogy akkor a kliens fájt, meg sért, és igazából született három termék, amely valamilyen szinten össze volt drótozva. És az egyre nehezebb volt ennek a fejlesztése, és egyre több munka volt vele, egyre több hiba volt, és egyre több ember kellett.

Igen, úgyhogy már nem tudja senki, hogy mi volt az eredeti megoldása.

És amit azóta sikerült megcsinálnunk, hogy mi építettünk egy platformot, tehát egy digitális platformot az archiválásra.

Tehát egy negyediket, ami az előző háromnak úgy tűnik, hogy a hibáiból.

A hibáiból.

Igazából a hibáiból tanult, és csináltunk egy platformot, ahol igazából mi bármilyen archívot rá tudunk építeni, úgyhogy akkor úgy sikerült megcsinálnunk azt, hogy van egy platform, amiben te megmondod, hogy akarok sharepointot, teamset, Vandrive-ot, és akkor a licenc jó, csak így be van kapcsolva, és minden fut, és igazából egy admin felület van, egy kliens felület van, az összes integráció, amit az Attila magyarázott, az ugyanaz, tehát te bármelyik, bármilyen típus adatot eléred a mobilról. Legyen az a desktopodon valami, a mailboxodban, a kollégád mailboxában a Teamsen, akár chateket, tehát mindent el tudsz érni, és igazából az volt az én vízióm, hogyha már arról beszélünk, hogy nem is a technológia, hanem hogy igazából, tehát egy belépési pont, elérni az összes adatot, az összes adatban tudni keresni, tehát igazából egy ilyen teljes szöveges keresés, hogyha megnézzük, hogy a backupban, no-way, harmadik, amit az Attila mondott jól, a produktivitás, tehát ez igazából ezeket a dolgokat én vezettem be, hogy a csináljunk mások.

Tehát ugye minden cég azzal küzd, hogy jön a marketing, a USP SWOT analizis is, meg ezek, és akkor tehát egy USP is, én azt állítom, hogy ez a USP, tehát egy unalmas biznis vagy archiválás, vagy backup, mi hozzáraktuk ezt, hogy igazából egy platform, ahol mindent rárakhatsz, ami autowth the box-ra jelen van, illetve produktivitás van benne, adat hozzáférés a usernek ezáltal, tehát volt egy másik beszélgetésünk, ahol, hogy nincs elég IT-s szakember, ugye? Régen, ha volt ez a Designer és restore-olni kellett úgymond, akkor az IT is megőrült vagy az IT-sok. És most az van, hogy egy nagyobb cégnek is egy-két IT-s van reálisan, ahhoz hasonlóan vannak vagy nincs.

Igen.

Úgyhogy én azt gondolom, az egyik nagy előnyünk, hogy te, mint User, hozzáférsz az adataikhoz.

Igen.

Hozzá tudsz férni, persze próbálunk úgy integrálni, hogy ne kelljen nagy tudást hozzáépítened, de minél többet akarsz vele csinálni, természetesen azzal valamilyen szinten kell tanulnod. Tehát ezt a nagy ugrást csináltuk mi, illetve ahogy Attila mondta, hogy jött a Cloud szele. Úgyhogy az egész úgy lett megépítve, hogy mi azt mondtuk, hogy born in the cloud, tehát igazából vannak termékek, akik jól futnak az on-prem-rendszerekben vannak, akik latba, de nagyon kevés, vagy nincs konkurencia, aki ezt mindkettőt tudja, és ezt mi tudjuk. Sőt, nekünk van egy harmadik lábunk, a Managed Service Provider. Tehát olyan datacenterek, akik kisebbek, van egy 40-50 kliensük, akik felépíthetik a saját archívjukat saját brandinggel és úgy árulják, saját árazással.

Ez nagyon fontos, főleg ilyen webszervizeknél.

Tehát akkor, akkor mit tudom én, ilyen internetes domainszolgáltató, tárhelyszolgáltató, Wordpress tárhely, tehát hogy ezeknél meg létfontosságú, hogy magát az archívot le tudd futtatni.

Zárójel, csak inkább a hallgatóknak egy kis kiegészítője.

És hogyha az ő ügyfele elvárja, hogy erre legyen megoldás.

Szerintem minden ügyfél elvárja, csak valahogy ezt nem így fogalmazza meg. Tehát, hogy nem ennyire tudatosan várják el. Én azt gondolom. Tehát az én tapasztalatom az az Laci, hogy igazad van, és hogy ebben nem fogalmazza meg. Például egy gazdasági vezető nem is gondol bele, hogy nincs benne. Annyira természetesnek veszi, hogy van benne mentés. Bocsánat.

Igazából nekem ez azt mondja, hogy tulajdonképpen a piac nem kényszeríti ki a technológiai váltást, a piacnak vannak igényei, amiket ti egy új technológiával jobban ki tudtok elégíteni, mint az előzővel, tehát gyakorlatilag a saját károtokon, a saját nehézségeitekből tanulva egyre jobbak vagytok, tehát nem tudom, hogy Attila vitatkozik-e velem vagy nem, de hogy én így érzékelem, hogy ti gyakorlatilag előre viszitek a szakmát ebből a szempontból. Most a mi hallgatóinknak a többsége az cégvezető, meg termékfejlesztő, meg ne adj isten marketing szakember, és hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy egy nagyon jó példának tartom a vendégünk cégét, a Tekerót, hogy nemcsak jó terméket tudtok fejleszteni vagy akár többet is, hanem sikerült egy jó márkát is alkotni hozzá.

Ugye az a szlogen, hogy technológiai megoldások, amik előre viszik a cégedet. Ez egyébként nekem azért is nagyon szimpatikus, mert más szakmában, de a Future-nál is ugyanezt kínálja, tehát a jövő technológiáit próbáljuk ma segíteni, szerintem erre van szükség egy csomó szektorban ahhoz, hogy versenyképes legyen az ügyfélkörünk. Viszont nemrég egy webinárban adtak egy nagyon jó példát, vagy egy nagyon jó magyarázatot adott, amikor elővette a mobilját, ezt mesélte nekem a Horváth Richárd korábbi vendégünk, és hogy azt magyaráztad el, hogy a mobilon keresztül, hogy egy felhasználónak mi is a valódi különbség a ti rendszereteket használva vagy egy hagyományos bekap megoldás mellett.

Saját magunkból is próbálunk tanulni. Tehát hogy én akármilyen demón, bátran mutatok akármit a termékpalettánkból, mert én ezt napi szinten használom, és az emberek is napi szinten használják. Tehát én a mai napig bátran állítom, hogy a saját archív rendszerünkben bármilyen adatot hamarabb megtalálok, mint a Microsoftnál a Microsoft rendszereiben. Tehát napi szinten szükségem van hozzáférni az archívhoz, mert egyszerűen az e-mailjeim között a Microsoft keresőbe beírom, és nem találom.

Nem találja meg.

Megnyitom az archívot vagy a bekapott, behívom és megtalálja, és nem értem, mi a különbség? Tehát, hogy most beírom azt, hogy nem tudom, szerződés, akkor itt megtalálja, és ott meg nem, tehát nem valami komplex, nem tudom, ilyen kifejezéseket akarok használni. Úgyhogy én azt mondom, hogy a termékeink fejlődését az is nagyban segíti, hogy mi is napi szinten használjuk, és próbáljuk saját magunk is javítani, hogyha valami nem jó. Tehát a saját esettanulmányainkat is próbáljuk lemodellezni a saját rendszerünkön, és így lényegében bízva abban, hogy akkor ez másoknál is, tehát kevesen találják, sokan gondolják azt, hogy a problémáik különlegesek, de keveseknél van ez így. Tehát a problémák általában mindenkinél ugyanazok, és a megoldások is nagyrészt ugyanazok.

Tehát ami a mai trend, az szintén, tehát most visszautalok megint a Microsoft platformra gondolom, hogy a hallgatók közül is sokan használják, tehát a Teams szerintem egy jó találmány a Microsofttól, kíván azért, és hagy maga után egy kis kívánnivalót, de maga az elképzelés és a megvalósítás nem rossz. Viszont rengeteg projekteken dolgozik, ami úgy működik, hogy a projektet leképezik egy teamsbe, tehát amikor indul egy projekt, akkor lényegében háttérben csinálnak egy teamet, abba megy a teljes kommunikáció, a teljes projektmenedzsment, majd amikor ez a projekt lezárul, akkor mi történik? Tehát itt jön a nagy dilemma, hogy mit csináljak azzal a Teamsszel. Van most egy ügyfelünk, aki szintén ugyanebbe a kategóriába esik, ott felhasználónként 17 darab teamjük van most.

Ez azt jelenti, hogy egy 1500 személyes cégnél vagy 1200 személyes cégnél 20 ezer fölötti teamjük van. Tehát én ezt hívtam team-tengernek, és jelenleg erre nincs egyszerű megoldás, de hagyod benne, foglalja a helyet, átláthatatlan, satöbbi, kitörlött, mi történik, ha kell az adat. És itt jön képbe szintén nekünk a másik irányú megközelítés, hogy te használhatod az archívumot erre a célra, minden oda bekerül, viszont ha kell, akkor nem kell az admi után kopogtatnod, nem kell magyaráznod.

Ott van a kliens, ott a mobilod, előkapod a zsebedből, ott van az Outlook-integrációt, a Webportál, stb.

Tehát akármikor, amikor neked arra az adatra szükséged van, akármilyen platformról az adat mindig ott lesz.

Tehát milyen teprás környezet? A mi átlagos kliensünk, az most már lehet, hogy 500 user. Tehát azok már nem KKV-k, hanem már ilyen közepes cégek vagy nagyobbak, és egészen tízezrekig, tehát igazából vannak komoly nagy cégeink, aki az Enterprise környezetből jön, akkor régen powerpointokkal ment, és prezentálta, nem mutatták sose a terméket. Én azt emlékszem, dolgoztam még a suli mellett a Siemensnél, és így. Tehát jöttek a salesek, öltöny, kávé, minden, prezentációk, terméket senki se látott.

Mutattak valami képeket, és ami a mi filozófiánk volt, az mikor jöttél, már úgy volt, hogy mi mindig élőben mutatunk mindent saját adatainkon. Tehát én bevállalom azt a rizikót, hogy nem fog működni, és ezt senki sem meri. Tehát én megcsinálom neked azt például a prezentációban, hogyha veled leveleztem a prezentációt, küldesz egy emailt, én kitörlöm a Mailboxból, és kikeresem neked, és visszaállítom úgy, mint egy felhasználó. Tehát mi egy élő use-case-el dolgozunk, és nem valamilyen fiktív katalógussal, ugye amit a másikok, akik, ahogy mondtam, azok a nagy dinoszauruszok igazából vonulnak ki a piacra. Tipikus usque is úton vagy, és felhívnak a kollégák, hogy nem tudom, volt-e valami árajánlat, vagy egy prezentáció küld el, tehát Attila mondta, hogy nem tudom, lehet, hogy mi vagyunk a bénák, de az istennek se tudott megtalálni, se az autókban, sehol se, notebookot nem veszel el, és azért az archibáig gyorsan sikerül, át tudom küldeni.

Tehát így az autóban vagyok.

Nekem volt valamikor egy vízióm, meg amit aztán nem sikerült megcsinálni, hogy a BMW-kben ugye elkezdték csinálni az applikációkat, hogy ott jelenjen meg, azt hiszem, volt is valamilyen browseres integrációnk, de hogy a BME-nek ugye annyira nem tetszett, úgyhogy aztán azt hagytuk, de igazából az volt az ötletem, hogy az volt az ötletem, ugye, hogy megy igazából a sales, ugye, és hozzá kell férni az adatokhoz, és ott ülsz az autóban, és ha már van egy ekkora displayed, akkor ott is érdekel. Úgyhogy ezek a dolgok onnan jöttek, ilyen saját fölhasználás, és ez ilyen más megközelítés, mint a standard bekap, úgyhogy sokan nem is értik, de úgy kezdik érteni. Tehát ahhoz, hogy mikor volt ez a részed, hogy újra túléljük, akkor muszáj volt valami mást is csinálni, és akkor nem indulhatsz, tehát az, hogy lemásolod, ami már van.

Az nem az.

Egyszerűen limitált teammel, pénzzel, mindennel, igazából halmozottan hátrányos helyzetű, tehát szlovákiai magyar, aki Németországban akar eladni, úgy gondolt bele, tehát ez így nem olyan jó ötlet, úgyhogy igazából akkor próbáltunk mindig hozzátenni valamit, és így kialakult maga az archiválási platform a contentex-hez, illetve a migráció, ami nekünk igazából, hogyha tippet kéne adnom másoknak, akkor csináltok valami olyat, ami hozzátok hozza a klienseket. Tehát nekünk nagyon sok olyan kliensünk van, akik azért jöttek hozzánk, mert először migrálni akartak máshova. Tehát ami fontos, hogy el akarok menni a régi rendszerből, és nem hozzátok. Tehát és így szereztünk meg bankokat, igazából tőzsdéket, tehát egyszerűen nagy kórházakat, autoiparbanban van egy csomó kliensünk, és akkor mondtuk, hogy jó, jó, ezt meg tudjuk csinálni, de nézd meg ezt.

Tehát az én filozófia mindig az volt, hogy legyen valami upsell. Tehát ami jó ebben a modellben, egy, hogy hozzánk tudod őket húzni.

Hát meg tudom neki mutatni az alternatívát.

Megteremti az upsell lehetőségét, igen.

Tehát ahogy Attila mondja, egy csomó termék, ami itt elhangzott, tehát egyik az, hogy a saját túlélésed fontos, a másik egy partner modell. Tehát nekem meg nekünk nagyon fontos az, hogy a partner, ha elmegy a klienshez, akkor legyen lehetősége, amit még eladni jövőre vagy utána, és ahogy mondtuk, hogy a technológia előre visz, tehát ugyanúgy, mint a tőzsdében, hogy melyik cégeknek magas az árazásuk, azoknak, akikben hisznek az emberek. Persze.

Tehát igazából mi azt mondjuk, hogyha velünk elkezdesz dolgozni, akkor neked van egy jövőd, tehát van egy jövőd, az archiválása bekap, szintén a cloudba, mert ugye mikor minden On Trumpot és elkezdődött a Cloud, akkor az számított mindenkinél, hogy neked van lehetőséged az On Trump archívot elvinni a cloudba, illetve vissza. Tehát most a trend kezd lassan fordulni, hogy mivel a felhő.

Valljuk be, mocsok drága.

Igen, meg kell mondani.

Tehát akárhogy is számoljuk, egy tízéves tárlatba kicseréltek egy új füzetet.

Igen.

És a Microsoft ezt jól tudja, tehát igazából most egy nagy cég beetetett mindenkit, mindenki elment a felhőbe, és úgy emelik az árakat, ahogy ők is szégyellik szerintem, én ki tudom mondani, mert nekem nem függök tőlük, tehát ki is mondom, és igazából a szegény ember meg fizet. Mert nincs más lehetősége, meg kell mondani azt, hogy Microsoft technológia azzal, hogy az Office-ra van az egész ráépítve, tehát a Word, az Excel és az Excel, az egy nagyszerű technológia, de ott annak a rabja vagy.

Jó, ez egyébként több más nagy technológiai szolgáltatónál ugyanez a modell működik. Tehát, hogy ott van egy verseny, így idézőjelben, van mondjuk háro, vagy maximum négy ilyen szolgáltató, aki ezt globálisan tudja, nagyjából azzal a komplex megoldással, mint a Microsoft. De hogy ebben szerintem teljesen igazad van, hogy ez csak akkor éri meg valakinek, akkor nem baj, hogy mocsok drága, hogyha egyébként nem túl nagy maga a vállalkozás és nem érné meg neki ezt saját infrastruktúrával, mint megcsinálni. De hogy az a nagy trükk szerintem, hogy azt is elérték, hogy ennél a méretnél sokkal nagyobb cégek is odavágytak, és odakerültek a felhőbe anélkül, hogy ki tudták volna számolni előre, hogy ez nem fogja nekik megtenni.

Igen, és nem is lehetett kiszámolni. Tehát azért ezt így szeretném most egy picit így közös gondolkodásba betenni, hogy hány olyan büdzsé tervezésen vettem részt, ahol azt mondtam, hogy mindent tegyünk a felhőbe, és mondtam, hogy a gazdasági igazgatónak ki tudod számolni, hogy mennyi az éves gigabájt növekményünk?

Én megmondom neked, hogy nem. Tehát eleve, még hogyha tudnád is, hogy mennyit fogsz növekedni a Microsoftnak, mondjuk konkrétan itt most a tárhelyről beszélünk, tehát olyan szintűen túlbonyolított az árazás, hogy neked még azzal is kell számolnod, hogy hányszor fogsz hozzáférni, hányszor fogod módosítani, nem tudom, a csillagállás épp ilyen lesz akkor, amikor te valamit csinálsz, tehát hogy ez egyszerűen kiszámolhatatlan. Az egyetlen, amiből kiindulsz, odamész, és aztán megnézed a számlákat.

Igen.

Összességében azért maga az ügymenethez, amit mondtál, ugye nekem is az van, hogyha én egy mobiltelefonról nem tudom elvezetni a cégemet, akkor az problémás.

Tehát nagyon ritkán hozom magammal a laptopot. Szerintem 20 adás alatt egyszer hoztam magammal, pont ma alatt.

Azt is miattam, igen.

Azt is miattad hoztam, de nem azért hoztam miattad, merthogy el akartam hozni, hanem azért, mert összeraktunk egy olyan dolgot, amihez tényleg kellett. Tehát, hogy öregszem, kell a nagyképernyő. Ezt ki lehetne vetíteni.

Lehet venni jó szemüveget.

Nem elég.

Ezt a hatást ezzel fogjuk megtámasztani vele.

Hat fölött mindegy, mekkora szemüveget, mikroszkópot is hordtatok, akkor csodálkoztato. Kell a gép, de hogy alapjában akkor, amikor ilyen projektek futnak, tehát tíz céget viszel párhuzamosan, óhatatlanul szükségünk van egy jó keresésre. Én a teljes cégnél a Microsoftos infrastruktúrát dobtam a kukába azért, mert fizikailag például az Apple-ön jobb volt a keresés. Az Apple kliensem a mailben sokkal pontosabb eredményeket és találatokat ad vissza. Ugyanakkor, ha elvesztek egy telefont, le tudom törölni távolról, egy, kettő, ugyanazt a telefont, ha bementem, 30 perc múlva használom ugyanazzal az adatmennyiséggel, amivel elhagytam. És nekem ez az, ami megfizethetetlen, és azt gondolom, hogy az, aki egy működő cégnél nem gondolkozik hasonló adatmentési és adattárolási rendszerben, az szerintem nem éli túl az elkövetkezendő 3-5 évet.

Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk amúgy az ügyfelektől is, és pont ez a széles paletta biztosítja azt, hogy mi akár egy prezentáción meg tudjuk szólítani a végfelhasználót, az igazgatót, mert mindenki szereti, hogy fú, csilli-villi, hozzáférek, satöbbi, az adminisztrátort meg tudunk bekapolni, és még költséget is takarítunk. Tehát én azt mondom, hogy ebből a szempontból nagyon szerencsések vagyunk, mert ha valakinek bemutatjuk, ott általában mindig pozitív a visszajelzés. A másik példa, ez szintén ez a Microsoft függőség, nem függőség. Egy németországi bank azért nem a Microsoftnak a megoldását választja, mert ők is azon gondolkodnak, hogy jó-e nekem az, hogy ilyen szintű függőséget alakítok ki egyetlen céggel, még hogyha az a legnagyobb is a világon vagy az egyik legnagyobb a világon, vagy inkább gondolkodok azon, hogy próbálok két lábon állni, hogyha mégis bármi történik, akkor legyen opcióm.

Tehát hogyha mindent egy lapra teszek, akkor igazából nem tudok változtatni, mert a nagy is azt fogja mondani, hogy Á, el akarsz menni, oké, ennyibe fog kerülni.

Igen, igen, ez egyébként egyre gyakoribb, hogy felismerik ezt a fajta függőséget a cégvezetők. Na most egyetlen kérdésem maradt időnk, de azt mindenképp föl akartam tenni, mert hogy ha már egy olyan cég képviselőivel ülünk itt a stúdióban, akik inkább diktálják a piacot technológiában, mint követik, akkor kihagyhatatlan, hogy megkérdezzem, hogy mit várnak a jövőtől, vagy merre tarthat szerintük a világ. Hadd hozzam ide példának az évek óta használt felmérésemet az Allianz biztosítótársaság készíti el ezt minden évben. Több ezer céget megkérdeznek világszerte, hogy mik a legnagyobb kockázatok? Cégvezetőket, nem információ kockázat, általában mik a nagy kockázatok az ő üzletmenetükre nézve, és hát már többedik éve az van, hogy nem a természeti katasztrófák, meg nem a háború, meg nem az ellátási lánc, hanem a kiberbiztonsági veszélyek vannak az élen.

A top egy kockázat szerintük ez, és hogy szerintetek ez most már mindig így lesz? Tehát, hogy mondjuk öt év múlva is ugyanígy a kiberbiztonsági kockázatok lesznek, merthogy nekem egy kicsit ez azt is mondja, hogy akkor nem vagyunk így kollektíven elég jó kiberbiztonság volt, tehát hogy nem tudjuk utolérni az igényeket.

Hát lehet, hogy hozzáadnék ehhez. Tehát a kiberbiztonsági évről-évre nagyobb, és azt gondolom, hogy hiányzik egy ilyen, tehát egy akció, tehát a gyerek már az iskolából, hogy hogy viselkedünk az interneten, mit csinálunk, kezdve a Facebook Instagram, és az eljut oda, hogy a cégekben, tehát van egy partnerünk, aki kifejlesztett egy ilyen security of the streaming-ot, milyen biztonsági, hogy mondják, evvel ne spanyolul, mindegy.

Biztonságtudatossági biztonsági biztonsági programot, és abból csinált egy komoly vésznézést, igazából az kiküld neked ilyen fishing maileket, és ha ráklikkelsz, akkor leméri, hogy egy cégen belül hányan hisznek ennek a fishing e-mailnek, és igazából itt és cégekben ilyen 30-40 százalék arány. Én tudok bizonyos állami szférából, ahol így a fele. Tehát igazából egyik dolog az, hogy egy ilyen tudatosság a biztonságra hogy viselkedünk, ezt kéne megtanulni, és a probléma mindig a billentyűzet, és a fejed között van, hogy az az ember, aki ül, az megnyomja az ENTER-t.

Nekem ez egy szaturiusi terrort is.

Egyrészt szofisztikáltak abban az egész SMISH-ing, tehát hogy SMS-ben kapsz üzenetet, WHATUP-ban jönnek át üzenetek, telefonhívások, úgyhogy a másik fontos dolog a kritikus gondolkodás, tehát ami, azt mondanám, sajnos túl jól élünk, és ez így kezd kiveszni gondolkodásmennyiséget.

Igen, igen.

Tehát hogy nem hiszem el, megnézem a különböző aspektusokat, és ezek az alap dolgok, és ezért. És a másik az, hogy nyílunk ki, tehát azzal, hogy tíz évvel ezelőtt nem tudtad elérni, akár még a mély szervet se kívülről, vagy VPN-ezt.

De most már nem tudod elképzelni.

Tehát most mész a mobilon, és olyan cégben, ahol te nem éred el, mert az ember nem akar ott dolgozni, hogy ő nem tud otthonról dolgozni, meg minden. Úgyhogy látjuk azt is például a Covid alatt, hogy mennyire nem voltak felkészülve a cégek, hogy igazából covid volt, mindenki azt mondta, hogy összedől a világ, és rengeteg laptopot adtak el világszerte. Tehát egyszerűen az IT business az boomolt, úgyhogy ez is azt mutatja, hogy nem voltak felkészülve, és mivel mindenhonnan mindent elérhetsz, így a támadó felett is sokkal nagyobb. Az is veszély, hogyha például a primáris adatforrásba tartozó összes adatot például ilyen esetben, ha megtámadják, feltör, ki tudja keresni az utolsó tíz évet. Tehát, ha megnézzük, az archiválás szempontból, amiről nem beszéltünk, tehát sok mindent csevegtünk, de nem volt annyira technikai minden.

Tehát, hogy mi azt csináljuk meg a klienseknél, mondjuk minden, ami öregebb, mint tizenkét hónap, azt eltávolítom a prímás forrásból. Tehát ha valaki feltöri úgymond most konkrétan a mailboxodat, akkor tizenkét hónapnál öregebb maileket egy strandra támadva nem talál meg, mert az máshol van. Ugye ez a dolog én szerintem itt lesz, mert egyre több automatizmus eljár, veszi át a dolgokat, tehát az ember az már elveszik. Tehát annyi információt kapunk, ingert naponta, új technológiát, olyan gyors lett a világ, hogy lehet, hogy emberi szemmel nem is tudod egy idő után fölfogni. Tehát azt mondják, hogy a robotika az a jája azért lesz, mert az ember egyszerűen már nem képes rá.

Túl sok információ van.

Igen.

És persze a másik, ha nézzük, a nem tudom, tehát az ipar átalakul, az eljön, tehát egy csomó olyan dolog van, ami. Igazából én azt mondom, fel se tudjuk fogni, hogy mi fog történni. Lehet mondani olyan predikciókat, tehát most mindenki ejájba tolja, ugye? Én azt állítom, hogy mi az egyetemen programoztunk helyt. Tehát én olyan szkeptikus vagyok, hogy oké, hogy most ezt csinálja. Tehát én ezt megcsináltam az egyetemen, csak akkor még nem voltak olyan hardvertechnológiák, amik elég gyorsak voltak, tehát most tud skálázni az az enyő előnye, de tehát én azt mondom, hogy egy ilyen modellt föl tudtunk állítani az egyetemen. Tehát volt egy csomó osztálytársam, aki a '90-es években ilyenekkel foglalkoztunk. Úgyhogy a világ, az változni fog, ami jó, lesznek bizniszek, amik nem érik túl, az igazából az élet része, hogy mit hoz a jövő, tehát újabb technológiaforradalom, tehát igazából én azt mondom, hogy a biotechnológiák jönnek. Most, ha megnézzük, hogy volt az IT kora, én azt mondom, hogy a biotechnológiák jönnek az EAI, az azt jelenti, hogy tehát én azt mondanám, hogyha milyen állások vannak veszélyben, akkor egy programozó szerintem.

Tehát egy tiszt, tipikus, algoritmikus dologot, az az E-e-e-e-e-e.

Ezt meg fogjuk beszélni.

Igazából én azt gondolom, hogy tehát ami minden, ami itt akár egy orvosi szakma, egy alap orvosi dolog, azt az AI le fogja tudni cserélni, és aztán persze lesznek orvosok, akik ezt az EAI tanítják. Neked tudni kell, hogy mit akarsz kifejezni tőle, úgyhogy azt akarom mondani, ami a kihívás, hogy más típusú ember kell hozzá. Tehát neked máshogy kell hozzáállni a feladatokhoz, egyszerűen neked kell megmondani, hogy mit csináljon, teljesen más szkillekre lesz szükség. Tehát ez a kihívás, hogy aki azt gondolja, hogy tíz év múlva lesz szakmája és munkája, nem lesz, nem biztos.

De ugyanúgy a kiberbiztonság akkor is probléma.

Hát igen, igen, de akkor lehet, hogy a számítógéppel fogunk beszélgetni róla, és akkor az embereket látjuk.

Ugye megint egy kicsit így visszamenve a digit podcast adásokba, tehát ez a nullától nagyobb összegű kétszemélyes játszma.

És akkor itt a másik oldalát a játszmának, azt az AI fogja adni. És erre kell különböző módszereket akár felkészíteni. De hogy maga a kiberbiztonságban szerintem a legnehezebb feladat lesz az, hogy az egyént azonosítani a kibertérben.

Tehát én még egy nagyon rövidet reagálnék hozzá. Tehát én azt gondolom, hogy maga a kibertámadások csökkenni biztos nem fognak, tehát nincs semmi olyan dolog, ami erre ezt alátámasztaná. Én azt gondolom, hallottam múltkor egy ilyen nagyon jó mondatot, hogy a mai világban az adat értékesebb, mint az olaj. Tehát hogyha kiesik az olaj, azért most itt az ukrán háborúnál láttuk, hogy vannak alternatívák, tehát van B terv, több is. Hogyha történik egy, mondjuk egy ransomware-támadás, és elvesznek az adatok, egyetlen B terv van az a mentes. Tehát ha nincs, akkor az akkora katasztrófa egy cég életében, hogy akár be is zárhat.

Sőt, mondok nektek kutatási számokat, merthogy felmérték ennek a megvalósult, tehát a bekövetkezett támadások, mentésből visszaállítás, és ide tartozik a rosszindulatú felhasználó.

Erről nem is beszélünk ma, igen.

És nem beszéltünk róla, de hogy egy kicsit azért érintsük már ezt a témát, és képzeljétek el, hogyha valahol a mentéssel volt probléma, és nem úgy állt vissza, az négy éven belül becsukott az az üzlet.

Ennyire fontos az a mentési tevékenység, amiről most beszélgetünk.

Igen.

Tehát elmondjuk a klienseinknek.

Tehát erre van egy ilyen jó mondat, hogy igazából a támadó és a védekező az nincs egy súlycsoportban.

Így van.

Tehát a védekező félnek mindent be kéne tenni minden rést, míg a támadónak elég egyetlen egyet megtalálni és meg is van a baj, tehát nem lehet száz százalékosan kivédeni. Most például másfél évvel ezelőtt történt, nem tudom, arról hallottatok-e, hogy a Listrusnak akkori brit miniszterelnök asszonynak meghekkelték a privát telefonját. Ezzel még nem is lenne gond, de mit találtak a privát telefonon? A NATO-szövetségesekkel valami bizalmas dolgokat, tehát hogy még ezen a szinten sem tudják bebiztosítani azt, hogy ilyen ne történhessen meg, hogy a privát telefon Trump, mondjuk például a tipikus példája, hogy a vécéről a privát mobilján valamit megegyezik és senki nem tud róla, tehát egyszerűen kivédhetetlen az, hogy valamikor ne következzen be egy támadás.

Hát meg generációs különbség is van, tehát én emlékszem arra az időszakra, amikor nem a rendszert támadták meg, hanem a személynek a számítógépét támadták meg, mert az nem volt jelszavazva.

Nekem ez azt mondja, hogy az Allianz listáján valószínűleg még továbbra is az élet marad ez a kiberbiztonsági téma. Kicsit úgy érzem magam, mintha ez lenne a korunk western filmjének a miliője, tehát mondjuk amilyen egy bankfiók idézőjelben volt, mondjuk az 1860-as évek Amerikájában, és ott is nyilván a legnagyobb kockázat, az termonensen, nem tudom, évtizedekig a betörés volt, mert állandó rablások voltak, merthogy mindig volt még valami kis rés azon, hogy akkor oda be lehet törni, tehát ahogy te is mondod, a megfelelő, nem mérnöknek, hanem western hősnek hívták, vagy nem tudom, rabló banditának, de hogy a megfelelőt kellett hívni, és mindig volt a szomszéd falu határáig lezárólag.

Igen, de tényleg volt.

Gyakorlatilag ez aztán megszűnt, tehát lehet, hogy itt is majd egyszer eljutunk oda, hogy a Józsiékhoz hasonló cégek majd megemelik annyira a színvonalat a kibervédelemben, hogy lecsökken ez a kockázat, de úgy látszik, hogy ez még messze van.

Erre a westernre eszembe jutott egy dolog, hogy mi vagyunk az adatbiztonság vágytörpjei, ha már arról van szó, tehát mi megvédjük az adataitokat, meg ennyit tennék hozzá.

Ez egy jó végszó.

Nem visszaélve a hallgatók türelmével, szerintem le kell kerekítenünk a beszélgetést. Attila, József, nagyon szépen köszönjük, hogy elfáradtatok ide és segítettetek jobban belelátni ebbe a kérdéskörbe. Konkrétan az infrastruktúrák és az archiválás világába.

Köszönjük a lehetőséget!

És nagyon szépen köszönöm nektek is, meg az albumot.

Köszönjük, hogy itt voltatok!