Hol tart ma a magyar AI-diskurzus?

[zene] Üdvözlök mindenkit. Ez itt a Digit Podcast. Személyi László vagyok, a Futurnál vezető partnere, és társam a Krimben Szekér Zoltán, az ODN IT és a Sailing Hungar alapító ügyvezetője. Sziasztok, jó napot kívánok. A Digit podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak. [zene] A mesterséges intelligencia a Digit podcastban elég gyakran [zene] előkerül, mondjuk minden második adásban biztos, de egy bizonyos szempontból még talán soha nem néztük. többnyire a projekteket szoktuk megvizsgálni vagy egy adott cégnek a szolgáltatási területén, de van egy olyan nézőpont, hogy ki az, aki az emi diskurzust formálja, azt a azt a képet, hogy ki mit lát itthon és külföldön a szakmában a mesterséges intelligenciáról. És hát ha valaki mondjuk 300 előadásjavaslatot végigolvas egy évben, akkor az szerintem jobban tudja, hogy miről szól az emi diskurzus, mint bármelyik felmérés. Tehát ez egy ilyen fehér folt. Arról szoktunk beszélgetni, hogy mondjuk egy konferencián mi volt, mi hangzott el, de arról, hogy miért az hangzott el, arról

szeretnénk ma beszélgetni. Természetesen vendéget is hívtunk hozzá. Mucsányi Marianna, az AI számít Budapest tartalom igazgatója. Köszöntelek a Dig it podcast stúdióban. Köszönöm a meghívást. Köszi, hogy eljöttél. Az AI számít idén negyedik alkalommal szeptember 7-én 8-án tölti meg a városligetet. két épület, egy sátor, 12 szekció, 10 színpad, több mint 300 szereplő és hát úgy 3-4000 kíváncsi érdeklődőre számítunk. Az első kérdést megelőzve ugye a rendkedvéért elmondom, hogy nem csak médiapartnerként, de külföldi előadók lelkes toborzójaként is igyekszünk hozzátenni itt a Digit podcastban a legnagyobb hazai eseményhez az MI kapcsán. Talán kezdjük azzal, hogy hogy idén az került a plakátotokra, hogy amikor az eszközből együttműködő partner lesz, ez hogy alakult ki ez a szlog, vagy miért ezt választottátok?

Ugye a nagyközönség akkor szembesült az AI-al, amikor megjelentek a nagynyelvi modellek, és azok elérhetővé váltak itthon is. Ez egy olyan pillanat volt, amikor egy médiacég, mint mi, azt érezte, hogy akkor most már a nagyközönséggel is beszélgetnünk kell az AI-ról. És akkor ez volt az első löket, az első inspiráció ahhoz, hogy megszervezzük ezt a rendezvényt. És nagyon büszke vagyok rá, hogy Közép-Európában elsőként csaptunk le erre a témára, és még a bécsi, osztrák és olasz rendezvények is utánunk következtek. Úgyhogy mondhatom, hogy ez az ez a régió első és legnagyobb ilyen konferenciája. És akkor visszatérve a kérdésre, hogy hogy alakult az idei szlog, mindig megpróbáljuk elkapni azt a pillanatot, az évnek azt a mozzanatát az AI fejlődésében, amit érdemes a nagyközönség felé is kommunikálni. És akkor így keletkeznek az üzenetek, szlogenek, így áll össze a program főváza, az, hogy mire szeretnénk fókuszálni az adott évben. Nyilván az első évben a rácsodálkozás éve volt, mindenki nyitott szemmel nézte, hogy mi ez.

Volt egy csodavárás. a második, harmadik évben éreztük ennek a hyp-nak a felívelő szakaszát. Hogyha az idei évet kéne egy mondatban összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy most azt érezzük, hogy ez az AI körüli hype tetőzött, és most mindenki egy pillanatra megállt, levegőt vesz, megnézi, hogy akkor ez most tényleg mire jó, hogy tudja az ő munkáját támogatni, segíteni, és aztán nyilván ennek a következtetéseit levonva fejlődnek majd tovább az eszközök is, meg ezek felhasználása is. Mennyire könnyű olyan előadókat találni, akik akik jönnek veletek ezen az úton, és mondjuk az idei konferenciára nem egy 23-as vagy egy 24-es tartalommal készülnek? Hogyan tudjátok őket ebben inspirálni? Hát ez egy ez a munkának a legnehezebb része, merthogy aki csak annyit érzékel az AI körüli pezsgésből, hogy ebből nem szabad nem szabad neki maradni, az előfordul, hogy előáll egy 23-as24-es témával.

Mi az a generatíven? Mi? Igen, igen, igen, igen. Tehát kell egy nagyon erős kurátori munka. ahhoz, hogy ki tudjuk választani azokat a témákat, amelyeket valóban érdemes bemutatni. Na most pont emiatt, illetve a közönség nagyon eltérő felkészültsége miatt idén azt találtuk ki, hogy a témákat címkézni fogjuk, az előadásokat és a témákat címkézni fogjuk annak megfelelően, hogy milyen felkészültségű közönségnek szólnak. Tehát lesz generális címkénk, meg lesz expert címkénk. Ez azt jelenti, hogy aki alapszinten használja a generatív eszközeit, aki csak nagy nyelvi modellekkel foglalkozik, annak nyilván a generális előadások lesznek támogatók, segítők. Aki viszont már mélyebben beleásta magát egy-egy eszköz használatába, vagy akár fejlesztőként is foglalkozik AI tollokkal, annak nyilván az expert előadások lesznek izgalmasak. Tehát nem magát az előadást címkézzük, hanem azt próbáljuk megértetni a közönséggel, hogy hova érdemes nekik beülni ahhoz, hogy valóban olyasmit kapjanak ettől a konferenciától, amire számítanak.

Ez egy nagyon fontos dolog. Ezt a elképesztően sok konferencián veszünk részt mindannyian. A de hogy soha nem lehet azt igazán tudni, hogy a cím mögött milyen felkészültségű előadó fog előadást tartani. Most nem az előadó felkészültsége, hanem a közönség, aki bemegy, az valójában azért lesz elégedett és vagy elégedetlen, mertogy túl sok volt, vagy túl kevés. De hogy lehet kiválasztani ennyi előadót? Tehát, [nevetés] hogy neveznek az előadók, tehát így kihirdetitek, küldtök kör emailt. Engem ez mindig érdekel, tehát ilyen ilyen szervezésben, hogy tudjátok azt elérni, hogy minden előadó rendelkezésre álljon? Hát majd válaszolok a kérdést második részére is, de először az első feléve kezdeném. Az, hogyan tudjuk kiválasztani őket. Hát eredetileg újságíró vagyok, tehát nekem az volt a dolgom évtizedeken át, hogy megtaláljam az érdekes témákat és felkutassam azokat a szereplőket, akiket érdemes megszólaltatni.

Tulajdonképpen most ennek a rendezvénynek a programigazgatójaként ugyanezt teszem. Ühüm. Kótatom azokat a szereplőket, akiket érdemes ide meghívni. Nyilván egy stáb segíti a munkámat, és a az egész kiadói csapat mögöttünk van, amelyik egyrészt népszerűsíti ezt a rendezvényt, másrészt pedig kommunikál folyamatosan a mesterséges intelligencia fejlesztésekről, azok felhasználásáról. Következő lépés az lesz a konferenciafejlődés történetében, hogy pályázatot fogunk kiírni, pályázatokat fogunk meghirdetni arra vonatkozóan, hogy ki az, aki itt előadhat, és ki az aki olyan témát tud hozni, ami esetleg még korábban nem hangzott el, érdekes, figyelemre méltó. Tehát nyilván ahogy fejlődik egy ilyen projekt, úgy lépünk mi is előre, de ez a jövő zenéje. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy hogyan állnak rendelkezésre az előadók. Ön úgy érzem, hogy ma [torokköszörülés] aki foglalkozik ezzel a kérdéssel, technológiával, mesterséges intelligenciával itthon, az szeretne ott lenni ezen az eseményen.

Ezt látom a az előadók hozzáállásán, nyitottságán és azon, hogy tulajdonképpen a kétnapos rendezvény délelőtti délutáni szekciójában szinte mindenkinek sikerült megtalálni a helyét. Nem is nagyon tudok mondani olyan szereplőt, aki időhiányra hivatkozva vagy másokból azt mondaná, hogy nem tud eljönni. hogy tesz hozzá ehhez a sokszínűséghez meg ahhoz, amiről beszélgetünk, hogy hogy ne 24-es tartalom legyen 26-ban is. Az, hogy egyre nemzetközibb a rendezvény. Ugye az évek során kezdődött ez egy magyar eseményként, de most már azért, ha ránézünk a honlapra, akkor nagyon sok külföldi előadó van, számítunk külföldi közönségre is. Tehát ebben a tekintetben ez egy szükséges fejlődés volt ahhoz, hogy hogy a legkurensebbek tudjatok maradni.

Abszolút. Ez egyik fontos lépés az idei évben. Bár hozzáteszem, hogy a rendezvénykezdetektől fogva szerepeltetett külföldi előadókat a programban volt egy partneri együttműködésünk olyan külföldi vagy külföldön élő magyar ászakértőkkel, akik segítettek a partnerek felkutatásában. Ezek [horkantás] a kapcsolatrendszerek ma is megvannak, de viszonylag véges azoknak a szakértőknek a száma, akik AI kérdésekben meg tudnak nyilvánulni, ráadásul úgy, hogy az a közönség számára érthető legyen. Tehát ez tulajdonképpen szükségszerű volt, hogy nyissunk a külföldi partnerek felé. És hát ezúton is köszönöm a segítséget, merthogy ebben valóban együtt dolgoztunk, gondolkodtunk, és remélem, hogy a konferencia visszaigazolja azt, hogy ez így érdemes volt és értékes.

Én már most biztos vagyok benne, hogy igen, végignézve a a programon, és mélyebbre is mennék rögtön ebben egy szinttel. Ugye említettem az elején, hogy 12 szekció lesz. Ö van olyan témakör, amiben viszonylag véges azoknak a szakértőknek a száma, akik AI kérdésekben meg tudnak nyilvánulni, ráadásul úgy, hogy az a közönség számára érthető legyen. Tehát ez tulajdonképpen szükségszerű volt, hogy nyissunk a külföldi partnerek felé. És hát ezúton is köszönöm a segítséget, merthogy ebben valóban együtt dolgoztunk, gondolkodtunk, és remélem, hogy a konferencia visszaigazolja azt, hogy ez így érdemes volt és értékes. Én már most biztos vagyok benne, hogy igen, végignézve a a programon, és mélyebbre is mennék rögtön ebben egy szinttel. Ugye említettem az elején, hogy 12 szekció lesz.

Van olyan témakör, amiben mondjuk már 10 éve működik valami AIszerű dolog, és vannak tiszta alapfogalmak és és tulajdonképpen meg lévő diskurzus, és vannak olyan szekciók, ami ami teljesen új, és még a fogalmak sem feltétlenül tiszták. Hogyan tudjátok ezt az egészet így egyben tartani? Hogyan tudjátok azt biztosítani, hogy a a különböző érettségű témák vagy témakörök mind megfelelően ne legyenek fedve? Nekünk, mint egy nagy kiadónak, amelyik populáris kiadványokkal rendelkezik, egyszerre kell ezt a két igényt kielégíteni. Egyfelől van egy edukációs funkciónk, amit a nagyközönség felé tartandó előadásokkal próbálunk kielégíteni. Másfelől meg kíváncsiak vagyunk arra, hogy hogyan tudjuk a legérdekesebb, legújabb fejlesztéseket bemutatni. És ez pedig nyilván az expertektől jön, a társadalomtudósoktól, fejlesztőktől, kutatóktól.

Csak, hogy egy példát mondjak, nagyon erős lesz az egyetemi szekció, és ez már második, harmadik éve így van. Jönnek a rektorok. A rektorok nagyon büszkék arra, hogy az ő egyetemeiken milyen fejlesztések zajlanak. És mi is nagy örömmel mutatjuk be ezeket, hiszen a következő generációnak valahogy ebbe a az egyetemi szektorba kell beilleszkednie és kell megtanulnia azt, hogy mi válik majd fontossá 5-10 év múlva. Mi az, amit most érdemes fölszedni tudásban, akár szakválasztásban, akár apróbb készségekben ahhoz, hogy aztán ők is bekapcsolódhassanak az egyetemeken folyón munkába. Ugye nagy érdekessége vagy újdonsága, inkább azt mondom, nagy újdonsága az idei évnek, hogy elindulnak a mesterséges intelligencia mesterszakok. Ez egyébként a magyar felsőoktatás történetében egyedülálló, hogy azt hiszem hat-hét egyetemen egyszerre indul ilyen mesterképzés.

Ilyen nem volt még. És az sem gyakran fordul elő, hogy az egyetemek összefognak annak érdekében, hogy ezt megvalósítsák. És így állították össze ezt a kurrikulumot, és így sikerült az akkreditációs bizottsággal ezt elfogadtatni. Úgyhogy elindul az a képzés, ami persze mondhatjuk, hogy Ázsiában már évek óta megy, de azért örülök neki, hogy legalább most már Magyarországon is. Ja, fel kell nőlni az egyetemeknek ehhez a színvonalhoz. Én azt gondolom, sőt hát saját tapasztalatból tudom mondani, hogy volt olyan szakferelős, akivel azon küzdöttem, hogy ne office programcsomagot értsünk AI alatt. Tehát ez egészen konkrétan megtörtént, és az a baj, hogy hiába adtunk le egy olyan tantervet, amiben AIhoz tartozó alapoktatási funkciók voltak. Egyszerűen mondjuk az, aki írásvetítőt használ 2026-ban, az számomra már nem releváns.

Használhat, mert lehet, hogy éppen az a technológia állrendelkezéséről ott is biztos, hogy föl tud mutatni olyan dolgot, ami szükséges. De azért gondolkozzunk el azon, hogy a mellette lévő interaktív táblát az F Stallal rajzolja tele, akkor az milyen érzés? Ö tehát, hogy én azt is szeretném megkérdezni, hogy abban a azt látod-e, és a maga maga a konferencia alkalmat tud-e nyújtani a tanároknak arra, hogy egy kicsit föl tudják szívni ezeket a tudásokat, hogy mik vannak a környezetükben, mint AI? Ezt most csak azért kérdezem, mert beszéltünk itt társadalomtudományról, és hát a társadalomtudománynak az egyik ága az majd a HR lesz, és hogy esetleg a HR-esek például tapasztalhatnak-e olyan dolgokat az összes előadás között címkézve is, amiben mondjuk a fejlődési lehetőségeiket megtalálják.

Igen, igen, igen. A szervezetfejlesztés és a humán erőforrásgazdálkodás az mindig egy izgalmas témája ezeknek a rendezvényeknek. Idén is így lesz. Idén is lesznek HR előadások. Kifejezetten érdeklődő a közönség. Tehát ugye onnan indultunk 22-ben, hogy mindenki attól félt, hogy úristen, itt az AI elveszi a munkámat. Szerencsére azért ezen túl vagyunk. És akkor elkezdtek gondolkodni azon a HRS-ek is, meg a közönség fogékony tagjai is, hogy akkor rendben van, találkozunk egy új technológiai eszközzel, milyen tudást, milyen képességeket, skilleket kell fölszednünk ahhoz, hogy ezzel jól tudjunk bánni. Úgy nagyjából most már azért a a a többség í itt tart. Na most ehhez szeretnénk hozzáadni az előadásokkal, és ehhez szeretnénk valami plusz támogatást nyújtani ezekkel a [torokköszörülés] beszélgetésekkel.

Nagyon fontos, amit mondtál a képzésről, meg a tanárokról, meg arról, hogy hogyan lehet erről jól beszélni és jól kommunikálni. Ugye egy kicsit azt látjuk most, hogy erre az AI hullámra nagyon sokan fölültek olyanok is, akik nem feltétlenül szakértői ennek a kérdésnek, de meglátták benne az üzleti lehetőséget és mindenféle tanfolyamokat krediteket és egyebeket ajánlanak. Ö segítünk ebben is egy kicsit eligazodni, tehát hogy hogyan lehet úgy kiválasztani egy rövid képzési programot, hogy annak tényleg haszna legyen. Hát rengeteg ilyennel találkozhatnak az emberek, akár a tanárok is a neten, attól függően, hogy milyen keresési szokásaik vannak, de hogyha erre rákeresnek, akkor biztos, hogy több tucatnyiát 25 évesen 10 év tapasztalattal AI ügynök konfiguráció. Igen, igen, igen, igen. Tehát egy ez nyilván ez a pezsgés felhozott, a felszínre hozott egy csomó olyan szerencselovagot is, aki aki majd eldobja a gyeplőt, hogy ennél a képnél maradjak. De nyilván ehhez is kell egy útmutató, kell egy egy sorvezető, hogy mi az, amit érdemes végiggondolni, el megtanulni, hova érdemes beiratkozni.

Az egyetemek talán jelenthetnek ez ügyben is garanciát, sőt bízom benne, hogy garanciát jelentenek. Tehát hogyha egyetem hirdet meg egy rövid képzést, akár felnőtt oktatás formájában, akár továbbképzés formájában, akkor azért az amögött az egyetemi intézmény egy garancia arra, hogy nem a semmiért fizet ki valaki több 100000 Ftot. Visszatérő problémám az ilyen konferenciákon az, hogy a pódiumon elhangzó EMI, meg a gyakorlatban, a nem tudom gyártásban, a könyvelésben vagy épp a CRM-ben működő emi, az esetleg nincs köszönő viszonyba se egymással. Nagyon nehéz egyébként szerintem olyan módon beszéltetni az embereket, az előadókat, hogy az gyakorlati tudást adjon át. És főleg akkor, amikor itt itt ez a szempont, hogy aki odamegy, az az inspirálódjon abban, hogy hol képezzem tovább magamat, milyen témában képezzem tovább magamat, hogy hogy hasznosul az, amit én majd tanulok, mi milyen formában a munkaerőpiacon vagy máshol, akkor akkor hogyan tudjátok ezt valahogy megszűrni? Ugye idén is szerintem 100-nál is több előadás lesz, tehát hogy rengeteg pontban vagy rengeteg lövésben feladat ez, hogy hogy akkor ez most elég gyakorlati-e.

Hát ezt úgy tudjuk megszűrni, hogy mi is meghallgatjuk az előadásokat, és aztán a következő évben döntünk arról, hogy visszahívjuk-e az előadót vagy sem. Ugye mindenkitől azt kérjük, és ez a kezdetek óta így van, tehát ez nem az idei év újdonsága, hanem az első konferenciától kezdve így van, hogy legyenek gyakorlati példák, elvihető tudáscsomagok egy-egy előadásról, mert azért vesznek jegyet az emberek, azért jönnek ide el, azért nyitottak és közreműködőek a rendezvény megszervezése és részvétele érdekében, hogy legyen valami ami amit innen elvihetnek. Külön van [torokköszörülés] egy prompt arénának nevezett színpadunk, egyébként az egyik legnépszerűbb színpad minden évben, ahol nagyon egyszerűen, nagyon gyakorlati módon bemutatja egy-egy előadó fellépő, hogy milyen eszközt hogyan kell használni.

Szinte ez szokott a leg népszerűbb lenni. sorba szoktak állni az emberek, hogy bejussanak erre a színpadra, illetve ennek a színpadnak a nézőterére. Ez idén is így lesz. Lesz olyan, aki kódolást mutat be, lesz olyan, aki ilyen promptcsatát fog levezénnyelni. Megmutatjuk, hogy hogyan lehet jó promptmondatokat írni. Erről majd aztán szavazhat is a közönség. Tehát sok olyan interaktív megoldást találtunk ki, ami talán segít abban, hogy ez az érzés megmaradjon, hogy magam magammal tudtam vinni innen valamit. Természetesen az anyagok jelentős részét rögzítjük is, illetve az utókommunikációban a médiacsapat feldolgozza ezeket. Tehát lesz rengeteg olyan interjú, ismeretterjesztő anyag, ami a konferencia után fog megjelenni a különböző felületeinken, és ez aztán ott nyomon követhető.

Mondtad, hogy prompt színpad, és erről eszembe jutott, hogy azt is meg kéne kérdezzem, hogy még milyen színpadok alakultak így az évek során. Tehát mi mi az, ami esetleg idén új színpad? Mi az, ami ami kimondottan számodra esetleg érdekesebb a többinél? Ugye minden évben próbálunk az újdonságokra fókuszálni, tehát hogy az adott év AI fejlesztései miben mutatkoznak meg a leginkább. Ezt nevezzük AI trend szekciónak vagy miniszammitnak. Ez idén is lesz. Nyilván itt lépnek fel azok a generális előadók, akik bemutatják az idei év, illetve a következő fél év, egy év újdonságait. Ennek az érdekessége ennek a szekciónak, hogy tulajdonképpen az utolsó pillanatig alakul, merthogy olyan gyorsan változik ez a technológia, hogy ennek a szekciónak a programját fölösleges lenne januárban összeállítani. Nem lehet. ö szeptemberre az biztos, hogy elavult lenne.

A nagy kedvencem, és nyilván ez is sokakat érdekel, az az a health ugye a az AI megoldások és az a hihetetlen fejlődés, amit ez a technológia eredményez, ez talán az egészségiparban mutatkozik meg. Most leginkább nem értek az informatikához, mint technológiai szakember, tehát lehet, hogy ott is látszik, de mint laikus, én az egészségiparban látom ennek a leggyorsabb, legkézzel foghatóbb eredményeit. Ez is óriási érdeklődést vált ki minden évben. De hogy mondjak olyasmit is, amiről nem gondoltam volna, hogy befut és befutott, az például az ingatlanpiac. Valahogy én azt gondoltam, hogy ez sokkal földhöz ragadtabb kézzel foghatóbb iparág, és nem nagy sikerrel lesz most már idén második alkalommal olyan szekciónk, ahol kifejezetten ilyen property eszközöket és fejlesztéseket mutatunk be.

Én visszahúzok mindenkit most a földre, kyber security, mert hát ugye ha AI van, akkor kyber security meg compliance azért nem árt, ha beszélünk róla. Erről mit tudsz mondani? Itt van egy évek óta tartó együttműködésünk az ITB-nel, Keleti Arturékkal. Ők minden évben hoznak egy ilyen két, két és fél órás szekciót az AI summitra. Az egyik legizgalmasabb kérdés ugye szintén a humán szférából közelítve ugye évek óta látjuk, hogy egyfelől szerencsére csökkennek a bűncselekmények Magyarországon már a fizikai bűncselekmények, másfelől pedig lényegében kilőtt az online bűnözés statisztikája, hogyha ezt megnézzük. Tehát ilyen 300%-os emelkedést regisztrálnak ezen a területen a szakértők. Úgyhogy ez egy olyan kérdés, amivel minden szinten és minden nap lehetne foglalkozni.

Nagyon fontos itt is a kommunikáció minősége és a kommunikáció szintjének meghatározása. Ugye borzasztó nehéz mondjuk a 40-50-es nemzedék és az ő náluk idősebbek felé kommunikálni ezeket a kérdéseket, hiszen ők egy abszolút offline világban szocializálódtak. Nagyon nehéz megértetni velük azt, hogy amikor kaphat a telefonjára egy értesítést, mi a protokolláris és szigorú eljárási rend. [torokköszörülés] De talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a a digitálisbzülöttek esetében pedig az jelenti a nagy problémát, hogy ők elképesztően nyitottak, tehát hogy ők annyi mindent megosztanak magukról és annyi adat fellelhető róluk és nem is gondolnak rá, hogy mi mindenre felhasználható az. Tehát nagyon nagy a különbség a társadalom egyes csoportjai között abban, hogy milyen módon használják a technológiai eszközöket, milyen mélységig jutnak el ezek használatában, de tulajdonképpen a probléma aztán találkozik mondjuk a bűnüldözők asztalán, merthogy a nagyon sok mindent használó és nagyon sok mindent megosztó digitális benn szülött meg a nagymamája ugyanannak a csapdának a a mélyén tudja találni magát.

A diákokat is várjátok, vagy a fiatalokat is, a digitális bentszülötteket is az EMITra, vagy az inkább a az korábbi generációknak és a a vezetőknek a fóruma? Abszolút várjuk őket. Minden évben vannak diákjegyeink és különböző csatornákon, nyilván elsősorban az egyetemi csatornákon keresztül a diákoknak ingyen biztosítunk jegyeket. Ez elsősorban az egyetemi kommunikációs csapatokkal együttműködve alakul ki, hogy kinek hány jegyet tudunk biztosítani. Ugye a az És Számitot egy médiacég szervez, de nagyon sok technológiai, illetve szolgáltató cég szponzorálja. És hát ez tartalomf tartalomfelelősként egy viszonylag nagy feszültség szokott lenni, hogy ugye a szponzor az az szerepelni akar, meg meg márkát építeni akar, a közönség az meg jó tartalmat meg jó témákat akar.

Hogyan látod idén vagy az elmúlt öt évben kifejlesztett állapotban ennek az egyensúlyát az ézámít esetében? Hát nyilván ez egy médiacég, ennek profitot kell termelnie, ennek el kell tartania saját magát. Ez hirdetők megkereséseiből és hirdetéseiből él. Tehát ezt mindenképpen szemelőtt kell tartanunk. De én minden fizetős vendégnek és szponzornak is azt szoktam mondani, hogy nekik is az érdekük, hogy olyan tartalommal álljanak elő, amire aztán a közönség emlékszik. Volt már olyan, hogy visszaküldtél egy tartalommat, hogy ez így termékbemutató nem elég jó? termékbemutatót [horkantás] nem is nagyon engedünk be, tehát az kifejezetten tilos. Illetve kialakítottuk azt az eljárást a sales csapattal, hogy ha szükséges, akkor ott vagyok a sales megbeszéléseken, és akkor együtt találjuk ki az ügyféllel, hogy mi lenne jó neki, mi lenne jó a közönségnek, és akkor kialakul egy ilyen iteráció, aminek az eredményeként bízom benne, hogy nem lesz senkinek az az érzése, hogy termékbemutatott, látott vagy hallott.

Nyilván becsúszhatnak ilyen hibák. Ezt nem mondom, hogy tökéletes a rendszer, de az a célunk, hogy a szponzor is számára értékes időt a az közönség számára értékes tartalommal töltse meg. Elérkeztünk a félidőhöz, úgyhogy hagyományokat fogunk ápolni. Ha már egész évben arról döntesz, hogy hogy mi kész, mi kerüljön be, mi maradjon ki, hogyan töltsd fel ezt a rendezvényt, arra gondoltam, megkérdezem, hogy otthon hogy állsz ezzel a kérdéssel? Van-e olyan tárgyad, amit mondjuk nem szoktál kidobni, mert pedig nincs semmi gyakorlati haszna, vagy vagy miért? Mióta tartasz meg tárgyakat, hogy hogy döntöd el, hogy na most már ez mehet, ilyesmi? Rengeteg könyvem van, tehát a könyvektől nagyon nehezen válok meg.

Pedig ugye ma már minden elérhető, szinte minden elérhető digitálisan is. Ráadásul rengeteg könyvet vásárolok is, úgyhogy nem csak a nappali meg a dolgozószóban, hanem elárulom, még a pince is tele van könyvekkel. [nevetés] És ezt sikerült átadni a srácoknak is, merthogy a nagyfiam azt mondta nemrég, hogy amikor elérkezett volna a könyvek szelektálásának ideje, hogy hát azt nem lehet, hát azt ti gyűjtöttétek. Úgyhogy Ühüm. Egyelőre gyűlnek a könyvek. Laci, a én ebben szerintem átlag feletti vagyok. könyveket is szelektálok. Tehát, hogy tulajdonképpen ez az általános elvem, hogy bármilyen tárgy, én azt mindig időről időre nem azt mondom, hogy be van ütemezve, de hogy néha úgy érzem, hogy na most erre szánok egy kis időt, és és átgondolom egy részét a tárgyaimnak, és akkor ami már úgy gondolom, hogy ez fölösleges meg nem kell, akkor az mehet.

könyveknél is így vagyok vele, hogyha azt, mert tényleg senki nem fogja olvasni a következő években, akkor inkább menjen valahová és hátha ott még elolvassa valaki. A családban is azt látom, hogy azért én én vagyok a azon a végein, ahol talán kevesebb dolgot tartunk. Meg ezzel együtt könyvből egyébként sok van nekem is, mert nagyon sok értékes könyvet sikerült begyűjtenem az évek során, de nem minden talán így. Zoli, neked még egy plusz csavart is bele tudok tenni, aztán majd vagy élsz vele, vagy nem, hogy hogy megjavítod, vagy lecseréled. Ameddig lehet, megjavítom, és utána könyörtelenül lecserélem. Tehát nálam minden műszaki eszköz addig tart, ameddig javítható, és ha nem javítható, akkor nagyon csúnya véget is tud érni.

Tehát, hogy [nevetés] széttöröd. Volt olyan, képzeljétek el, egy darab porszít. Ez nem az, hogy ilyen ilyen nem tudom én, török zúzok, nem erről van szó, hanem hanem vettem egy porszívót, egy hét múlva megdöglött. Nyilván az ember megpróbálja visszavinni, lecserélni, szembesítik, hogy miért ott vette, miért akkor nem olyan a garancia, olyan a garancia, amolyan a garancia. És akkor jött a következő. Jó, hát akkor de ettől még kell egy porszívó. És akkor megpróbáltam megjönni, és működött egy darabig megint működött, majd egy ilyen lehetetlen pillanatban esett szét, de teljesen. Na, annál a résznél ott már nem volt pardon. [horkantás] [nevetés] Ott ott azt gondolom, hogy annak a annak a műszaki eszköznek el kellett hullania.

Igen, én eljutottam odáig porszívóval, hogy hogy szétszedtem a kábeldobot és összeraktam és új csatlakozóval azóta is működik, mert mert én is így vagyok vele, hogy addig mi minek vegyek újat, amíg egyébként funkcionális, még ha nem nem is úgy, ahogy el az a nehéz a kérdésre, hogy hogy volt a családban olyan, aki gyűjtögető volt, és azért ez borzasztó, tehát hogy hogy higgyétek el, amikor egyszer szembesültök azzal, hogy van egy gyűjtögető a családban, már onnantól fogva nem nagyon szeretnétek még egy plusz dolgot megtartani? pedig ez így van. Úgyhogy ezért nem is tudok hozzátenni többet ehhez a témához. A könyvek esetében van egy nagyon érdekes tapasztalatom egyébként, és ez nyilván majd önvizsgálatra kell, hogy késztessen.

Már jó, hogy eljöttél. Így van. gyakran újra nem gyakran, de azért néha-néha újra olvasok egy-egy olyan könyvet, amiről azt gondoltam annak idején, hogy ez nekem nagyon fontos volt valamiért, és nagyon-nagyon megváltozik a mondjuk így az élmény, az olvasási élmény egy-egy olyan műetében, most elsősorban nyilván szép irodalomról van szó, ami ami egy korábbi korszakban fontos volt számodra, valamiért sokat hozzátett a fejlődésedhez. És később meg hát így értetlenül állsz a dolog előtt, hogy mi volt az, ami ebben ennyire megfogott. Most tudok is példát mondani egyébként. Én nagy Eszterházi Péter rajongó voltam és vagyok is tulajdonképpen. És az ő szövegalkotási technikája és módszere inspirálta egyébként a szakdolgozatomat is. Azt ilyen recepcióztétikából írtam.

És most újra olvastam az interjúit a szabadság alatt, és bizony-bizony veszít veszít ez a nyelvi játék és ez a nyelvi tudatosság az értékéből. És nem vagyok benne biztos, hogy nem azért nézek-e rá másként. És akkor itt visszatérek egy kicsit a témánkhoz, merthogy nagy nyelvi modellekkel dolgozunk ma már, és az amit pont az ő munkásságából megtanultunk, megtanulhattunk, az nem illeszkedheti, nem illeszkedik, és nem is illeszthető ezekhez a nagy nyelvi modellekhez. Szerintem ez nagyon fontos. Az az van, hogy ezek a nyelvi modellek, ezek jelen pillanatban magyarul nem jól tudnak tehát fogalmazni egyáltalán nem. nyelviáték pláne nincs benne. Tehát hogy hát nem ismerik a humort, a szarkazmóust, nem ismerik a nyelvi játékot, nem ismerik azokat a kulturális háttereket, ami miatt mi tudunk nevetni valamin.

Hát meg mondjuk a magyar nyelv amúgy is egy eléggé összetett valami, amiben egy szó az mondjuk három-négy kifejezést is bír jelenteni. Attól függ, hogy milyen metaforra jelleggel próbáljuk meg milyen környezetben használni. Hát akár egy ige is mondjuk szóige. Csak gondoljuk végig hány fajta jelentése van. Hig ez az újra olvasó más az élmény. Ez ez egy nagyon jó párhuzamot ad most a témához. Ugye az AI számít is minden évben van, de biztos vagyok benne, hogy minden évben más élményt nyújt ugyanannak a a vendégnek is. És ugye említetted, [horkantás] hogy újságíróként kezdted, és ezt használod is a kurátori vagy tartalomigazgatói munkád során azt a azt a megközelítést meg tudást, amit fölhalmoztál. Most én a különbségre kérdeznék rá, hogy mitől más ez a feladat, amit most csinálsz, mint amit egy újságíró, hogy csináljon, mit kellett esetleg elengedjél abból azért, mert azért, mertogy egy egy számít, egy konferencia az elapvetően beszélt műfaj és nem írott műfaj?

Hát elsősorban mivel szervezzük ezt a konferenciát, és többen szervezzük, ez rengeteg olyan operatív, adminisztratív feladatot ad, amit egyébként egy újságíró nem végez. Tehát egy újságíró felkutatja az érdekes témát, megkeresi ahhoz a megszólalókat, és hogyha szerencséje van, akkor kap is válaszokat a kérdéseire, és aztán ebből készít egy kreatív anyagot. Most nem beszélek a hírírásról, ami ma már ilyen félig automatikus, félig algoritmikus, az egy másik műfaj. Erről az eredeti újságírói munkáról beszélek. Tehát azzal tulajdonképpen, hogy ő befejezett egy anyagot, azzal végetért egy produktum megvalósítása. Azért egy konferencia szervezése ennél összetettebb, és sokkal több adminisztratív munkát igényel, szervezőkészséget igényel, azt igényli, hogy következetesen mindenki végigvigye az adott feladatot. Szóval azért ez egy más típusú felkészülést, meg tanulást is jelent.

Nyilván nekem is az a helyzet, hogy együtt dolgozom egy pár újsággal, mert vannak ravatok, amiben így compliance vagy kiber security, éppen hogyha van arra lehetőség, akkor humán részben is vezetőképzésről írok és fogalmazok meg dolgokat. És azt vettem észre, hogy olyan szinten ellustult az embereknek ez az információfeldolgozó képessége, hogy nagyjából ez a negyed oldal az, ami befogadható. De ha tovább megyek, és akkor itt most vissza is fogok kérdezni, hogy nézzünk meg egy fórumot, bár bárhol az interneten nézzünk meg egy fórumot. Azt vettem észre, és egy saját tapasztalat, hogyha három darab összetett mondatot próbálok meg leírni, akkor egyrészt nincs rá igény, másrészt ha van rá igény, se értik. Ezt hogy látjátok itt a nagy AI-ban? Ugye mindenki AI-ozik és mindenki cikkeket is ír. Tisztelet a kivételnek, akinek még van nem úgy kezdődik, hogy a mai nap ebben az évben vannak különböző szófordulatok, ahogy az első három sorból kiszúrod, hogy AI írta, de hogy ez az újságírói szakma, AI Sammit szinten, hogy látod ennek a változását mondjuk az elmúlt négy évben?

Hát erről órákig tudok beszélni, hogy az újságírói szakma hogyan alakul át. Én én amióta az újságírást elkezdtem, és ezt lényegében gyerekként kezdtem még a gimnázium alatt, én azt mondom, hogy azóta egyfolytában a technológiai fejlődés volt az, ami meghatározta, hogy mit és hogyan tudunk csinálni. Na most az, hogy a a ehhez a 20-as években csatlakoztak mondjuk így a nagynyelvi modellek, ez senkinek nem lehetett meglepetés. A meglepetés inkább ennek a gyorsasága volt. De ezt is felülírta tulajdonképpen a a tartalmak elosztása. Tulajdonképpen az a az algoritmikus disztribúció, aminek a szemtanúi vagyunk, meg amit látunk. Ugye mondjuk 20 évvel ezelőtt az volt a nagy álma mindenkinek, hogy csináljunk már személyre szabott újságot. És akkor hát itthon is elkezdtünk ezen gondolkozni, meg még részt is vettem olyan csapatnak a munkájában, amelyik megpróbált ilyeneket, de hát nyilván se tőke, se elegendő kapacitás nem volt arra, hogy mondjuk egy ilyen nagy nemzetközi céggel felvegyük a versenyt. És most meg azt látjuk, hogyha kinyitod a Facebook faladat, lehet, hogy érdekesebb, mint bármelyik mai napilap.

[horkantás] Attól függően, hogy mire kerestél rá. De vannak érdekes találatok, tehát ha azért ez az AI is, amikor kicsit túlzásba viszi a találat visszaadását, tehát hogy ez egy nagy kedvenc példám, nem csak így nem tudom, hogy hallottam, vagy valójában az ismerősi körben történt meg, hogy innen tudtam meg, hogy a felesége terhes. Igen. klasszikus amerikai példát, hogy hogy ezek a a vagy az, hogy elkezdünk beszélgetni, ez ezt most kifejezetten figyeljük, hogy elkezdünk beszélgetni és nagyjából öt perces eltéréssel, de megkapjuk ugyanazokat a híreket. Tehát hogyha egy adott témában beszélgetünk, akkor mindegyik telefonunkon lévő összes ilyen social platformnak a az algoritmusa öt percen belül pontosan ugyanazokat a hírfolyamokat kezdi el bedobni. És szerintem azért ez kicsit félelmetes is.

Nyilván ezt tudatosan kellene valahogy kezelnünk. Tehát egyfelől a kereséseink sokszínűsége az lehet, hogy egy kicsit színesebbé tudja tenni. Másfelől azt látom, hogy mint minden más iparágban, úgy a médiaiparban is, a periférián, ahol mi vagyunk, mindig nehezebb. Tehát a magországok médiaip ipara ugyanúgy kínlódik, ugyanúgy üzleti modellválsággal küzd, ugyanúgy erodálódik az újságírói szakma, de mivel az intézményeik erősebbek, és itt most intézmények alatt magukat, a médiacégeket is értem, ezért egyrészt lassabb ez az erodálódás, másrészt meg az átalakulásra és annak megértésére, hogy mi történik velük, van idejük itt a periférián. Itt minden nagyon gyorsan zajlik, minden azonnal szét tud porladni, maguk az intézmények gyengék. Ö, akár humán erőforrást tekintve, akár gazdaságjüket tekintve.

Tehát mi duplán szenvedjük ennek a következményeit sajnos. We will see. Meglátjuk, nem tudom. Ö nincs senkinek a zsebében a bölcsek köve. Amennyire tudom, követem a nyugat-európai média cégek kísérletezését is. Nincs jó ötletük. Tehát ugye fizetős falakat állítanak, ö alapítványokba szervezzenek ki munkákat, egyesületeket hoznak létre, civilújságírói kezdeményezések vannak. De hát ezek mind szponzorált munkák, szponzorált projektek. egy kicsit olyanná kezd válni ez a szakma, mint a környezetvédelem, hogy van egy civil szervezet, annak van egy támogatója, akkor azt tudod, hogy akkor ő most az olajlobbi vagy a szélerőmű lobbi mellett fog érvelni. Tehát egy kicsit ilyenné vált az újságírói szakma is. [horkantás] Ennek minden előnyével meg hátrányával előnye tud lenni, hogy bizonyos szegmensekben megmarad az újságírói szabadság. Tehát hogyha most a civil és környezetvédelmi példánál maradunk, akkor azt mondom, hogy [horkantás] ha valaki rááll egy iparágra, és abban akar szakértő lenni, akkor azt talán meg tudja tenni. mondjuk indít egy egészségügyi portált, és azt sikerül támogatókkal, szponzorokkal megtámogattatni, akkor azban a szektorban jó tud lenni. Tehát ott lesz egy ilyen expert platformja, de

olvasóként nekem mindig tudnom kell, hogy hát x y z cég a támogatója ennek az oldalnak. Tehát amikor arról ír, hogy nem tudom milyen vércukormérő az szuper, akkor azt nekem tudnom kell, hogy miért ír róla. És egy kicsit ezt látom a a a médiaszakma egészét tekintve, hogy efelé megyünk. Ugye a magyar piac nagy sajátossága vagy különlegessége, hogy mi semmiért nem akarunk fizetni. Tehát nagyon-nagyon kevés előfizetőt tud gyűjteni egy oldal. akkor tud előfizetőt gyűjteni, hogyha valami olyan közösséget épített, ami ö valami miatt elkötelezett egy kérdésben. Lehet ez politikai elkötelezettség, lehet gazdasági érdek, tehát akkor tudsz előfizetőket gyűjteni, de egy általános magyar hírmédium az szinte lehetetlen, hogy előfizetői alapon megéljen, illetve hát van ennek egy minőségi létrája is szerintem egy kicsit a amikor a közösségi média meg a hírportálok harcát meg kicsit ilyen egyenlőtlen erőviszonyait nézem, akkor nekem a gyorsétterem versus kifőzde történ története jut eszembe. Tehát a amikor a gyorsétemláncok kitalálták, hogy hogy lehet költséghatékonyan megismételt általános minőséget mindenhol ugyanolyan kínálatot nyújtani, akkor elképesztő mértékben elkezdtek tudni növekedni, gyarapodni ezeknek a a láncoknak a a

létesítményei, miközben a Magyarországon kifőző nyilván más országokban más és más, de hogy hogy azok a típusú helyek, akik ugyanezt az igényt szolgálták ki, de nem standard módon és nem költséghatékonyan ahhoz képest azok meg szépen elkezdtek csökkenni, de mindezek fölött továbbra is megvan egy vagy akár több szintben a gasztronómiának az egyre finomabb létesítményei. Csak, hogy annak sose lesz tömeges a közönsége. És igazából ez az érdekes, hogy egy-egy hírportál tud-e és akar-e nem tömeges közönséget kiszolgálva megmaradni. De kanyarodjunk vissza a számíthoz még egy kicsit. Ö itt említetted a nyugat-európai meg nemzetközi példákat, és ö ez nekem különösen is kedves. A azért is hoztunk létre közösen egyébként egy ilyen AI ökoszisztémaépítő beszélgetést, egy panelbeszélgetést, ahol Kaliforniából, Európából, Magyarországról, de de Ázsiából is van résztvevő vendég, aki elmondja, hogy ott ott ezt hogy csinálják.

Gyertek el, mert Laci kerekasztalt fog vezetni. Köszönöm a promóciót. Ez így igaz? És műsort és és egy kicsit azt próbálom ezzel segíteni, hogy hogy azt a különbséget, amit te is láttál a vagy bemutattál a a médiapiacon, hogy bizonyos centrumokban nagyon nagy ellenállóképességgel nagyon nagy erő koncentrálódik, míg a periférián ennek a töredéke van meg sajnos. Ö ezt itt az AI-ban próbáljuk meg egy kicsit kiegyenlíteni, hogy hogy tanuljunk itt a periférián a centrumoktól. Ö benne a vagy vagy belenézve a tartalmakba, már most szerintem neked a fejed félig már 20-27-ben jár. Egyszerűen azért, mert van ennek egy lendülete, hogy most meg kell valósítani a 26-ot. Jó, de hogy hogy már láthatod szerintem azokat a trendeket, hogy mik azok a témák, ahol tulajdonképpen túlbeszéltük. jövőre már nem nagyon kell ezzel foglalkozni. És mik azok a témák, ahol meg le vagyunk maradva? És jó lenne, hogyha jövőre sokkal vaskosabb, sokkal nagyobb tudást tudna fel mutatni az EI számit? Mondanál el esetleg ilyen trendeket? Hát biztos, hogy nagyon szeretném minél [sóhajtás] többeknek bemutatni azokat a magyar fejlesztéseket, amelyekről kevesen tudnak és kevesen tudunk. És ezek felkutatása és ezeknek a megértése meg egyáltalán a

bemutatása az egy nagy feladat. És miért miért nehéz ezeket megtalálni? azért nehéz megtalálni, mert általában a magyar fejlesztések jelentős része valamilyen kis és középvállalkozásnál, inkább azt mondom, kisvállalkozásnál történik, zajlik, vagy egyetemi háttérintézményekben, és ők valahogy nem kedvencei a nyilvánosságnak, tehát hogy ritkán talál rájuk a nyilvánosság. Nincs külön marketing igazgatójuk, marketing igazgatójuk, nincs erre pénzük, erőforrásuk, egyáltalán kapacitásuk is alig, hogy ők a nyilvánosságban promotálják magukat, de azért én feladatunknak érzem, hogy őket megtaláljuk és megszólítsuk. egyébként pár hete volt a Műszaki Egyetemen egy ilyen kis robotika minionencia, vagy bemutató, oda elmentünk, összeszedtük az ott kiállítókat, van is, akit közülük elhívunk már, tehát hogy szeretnénk minél több ilyen magyar fejlesztőt és teljesítményt felfedezni és bemutatni. Ez biztos, hogy a következő évben egy fontos program pont lesz. A másik pedig azoknak a szakembereknek a bemutatása és tulajdonképpen sikereinek promotálása, akik itthonról indulva értek el a nemzetközi szférában ezen a területen sikereket, jutottak el olyan menedzseri pozícióba, vagy vittek olyan projektet végig, ami izgalmas lehet

nemcsak itthon, hanem akár már a nemzetközi porondon is. és itthon meg viszonylag keveset tudunk róluk. Most nekem az egyik ilyen kedvencem, aki sajnos nem fog tudni személyesen eljönni, de remélem, hogy a cége küld majd képviselőt, az egy hadiipari fejlesztő cég. Magyarország [horkantás] egyik nagyon komoly NATO beszállítójáról van szó, és maga a technológia meg világszínvonaló is egyedülálló. Van még egy nehéz kérdés, és azért nehéz számomra föltenni, mert van neki egy demagóg lába, amibe nagyon könnyű belecsúszni, mint a mocsárba, de de van egy komoly oldala is. Ez pedig az, hogy azért az AI manapság már elég erősen adatközpontokról is szól, arról, hogy hogyan szolgáljuk ki azt a képernyőt, ami előtt ülünk milliónnyian vagy milliárdnyian.

És hát ugye ez a nyár meg a vízhiányról, meg az energiaárak körüli nehézségekről szól. Tehát nagyon nehéz megtalálni ezt a ezt a balanzt, hogy meddig ad annyi értéket nekünk az a bizonyos EMI, amennyi áldozattal jár, azt bővíteni, fejleszteni és működtetni. És kíváncsi vagyok a személyes véleményedre is, meg meg arról is, hogy vagy arra is, hogy a a Samiton kap-e ez valamekkora figyelmet, hogy hogyan tudjuk ezt a nehézséget áthidalni, vagy vagy megoldani. Hát egyelőre ott tartunk, hogy elkezdődött a közös gondolkodás arról, hogy mekkora az energia lábnyoma vagy az ökolábnyoma ennek a technológiának. Ugye a nemzetközi példák azért már előttünk vannak. Az Észak-Amerikában komoly problémákat okoz az adatközpontok építése, az az elleni civil tiltakozás, annak az energia felhasználása, nagy vitáktárgya a civil közösség és az iparág között, illetve most már, ha jól látom, a politikai életbe is beszivárgott ez a vita az Egyesült Államokban.

Nyilván nem mindegy. Tehát nagyon sokan ugye abban a tudatlan állapotban leledzenek, hogy megnyomja a gombot, elmet az email és ott nincs semmi. És az ingyen volt boldogatlanság. [nevetés] Igen, ingyen volt. Nem használtam semmi, nem használtam papírt. Milyen jó. Tehát, hogy nyilván itt az elsődleges feladat, mint médiacégnek az edukáció. Tehát ezt el kell mondanunk sokszor, ezerszer, hogy hogy ennek bizony nagy ára van különböző nyelvieményekkel. Különböző nyelvi leleményekkel. [horkantás] Milyen ára van? Mennyi energiát fogyaszt? Tudsz-e kell-e ezzel takarékoskodni? Múlik, mi múlik rajtad? minden emailt meg kell köszönni satöbbi, satöbbi. Tehát, hogy [horkantás] ez ez megint ugyanoda visz vissza, amiről elkezdtünk beszélgetni, hogy az edukáció nagyon fontos.

Gondoljunk bele, hogy egy mekkora méretekről beszélünk akkor, amikor szerverközpont Nem, nem, nem egyszerűen felfoghatatlan a az, hogy aki így a Gmail ingyen küldi el, annak felfoghatatlan, hogy mondjuk 14. kerületméretben van egy szerverközpont, és abból építenek még hatot. És akkor én értem, hogy ez a hűtés fűtés, de hogy minden, amit hűtünk, az egyébként azért kerül hűtésre, mert hőt termel és hova távozik. De ezt ki tudnám nyitni ezt a pandúra szelencéjét, tehát hogy ugyanez a témán villámárvizek és hogy talaj nedvesség megfogása és az összes többi mindez borászatban. De azt látom, hogy átelkeserítő a helyzet, és így, hogy most AI-t is elkezdtünk használni, én Magyarországon azt az elkeserítő edukációs helyzetet látom, hogy hogy lehet, hogy a adatok nincsenek már olyan adatok, amelyek a mérhető megismételhető adat, amiből te mint médiacég tudsz kommunikálni mindenféle szinten.

Igen, nincsenek adatok arra, hogy valóban mérni tudjuk. És szerintem ott kéne elkezdeni ezt az edukációt, hogy a ahhoz, hogy mezőgazdaságról beszéljünk, ahhoz, hogy digitalizációról beszéljünk. Számtalanszor elmondtam, ez a na számtalanszor elmondtam, hogy projekt purgatóriumba került egy csomó projekt. Ez azt jelenti, hogy így megvettük, nem sikerült, elhalt, de fizetjük a licenziatjük a licensíakat és ott van a net működik egy szerver valahol ebben vannak adatok. Tök mindegy, hogy milyen mélységben. És technikailag ugye 2009-ben minden data warehouse építéssel kezdődött, és hogy hol vannak azok az adatok, amiket abba beletápláltak, ki használja őket, ki látja őket. Tehát, hogy valahol nagyon érdekes, hogy elindult egy jó gondolkodás, ami ráépülhetne egy jó AI felhasználat, amiben a hallucináció is csökkenhetne, de technikailag ott tartunk, hogy posztit.

Hát ezt nagyon gyakran tapasztaljuk a magyar cégek esetében. Ugye ezt a rendezvényt az Economics című kiadványunk támogatja mint főmédia partner. És van valami halványfogalmunk arról, hogy a magyar tulajdonban lévő cégek azok milyen tudatossági szinten állnak, hogyha adatkezelésről, egyáltalán a szervezet működtetéséről van szó. Arról van szó, hogy a maga a szervezeti működés folyamata dokumentálva legyen, hát tényleg tényleg siralmas. Te és az biztos, hogy a kockás füzetből nem lehet az AI világába beleugrani. Tehát amíg egy szervezet nem AI érett, vagy egyáltalán nem technológia érett, addig addig csak beszélgetünk a technológiáról. Ilyen szempontból is szerintem baromi hasznos egy jel számít, mert hogyha csak odáig eljut gondolatban ez a vezető mondjuk a két nap alatt vagy az ő kulcsembere, akit elküld a rendezvényre, hogy ja, hogy ahhoz adat is kéne, most akkor nagyon proszton fogalmaztam, akkor már sokat nyertünk, sokat fejlesztettünk, mert mert már lát egy olyan hiányt, ami ami számára is égető.

Nem csak mi nagy szakértők a nagy világból mondjuk azt, hogy kéne vele foglalkozni, hanem ő maga fog vele foglalkozni. Még így az utolsó percekre egy jó szaftos kérdést tartogattam a nagykövetek kérdését, hogy ugye három, én legalábbis három nagykövetről tudok, akiket a honlapon láttam, hogy kik ők és miért ők lettek azok. És az egyiküknél különösen is izgatott vagyok, hogy vajon ő nem fogja-e kiverni a biztosítékot a a nagy közönségben. Hát az egyik nagykövetünk Attilles György. Ő vele kezdetőktől fogva együtt dolgozunk. Ő hát ő szerintem nem is kérdés. Nem, nem is kérdés. Másik nagykövetünk a Brian Nicole. Rágondolsz? Én rágondolok. Igen. Ráondol. [nevetés] Hát igen, őt tavaly találtuk, és egy az intim világ és a technológia kapcsolatáról adott elő elképesztő érdeklődést váltott ki, és úgy gondoltuk, hogy ez az ez egy olyan szféra, amiről hát egyébként is nehezen kommunikálunk, nehezen beszélünk, hátha még ez így a technológiával összekapcsolódik, akkor talán érdem es őt idén is meghívni.

Valóban voltak olyan jelzések, nyilván az informatikusok, a haditechnikai fejlesztők és nem tudom kik részéről, hogy hú, hát akkor most ez a konferencia miről szól? Ez a szextekről vagy a vagy a azól? Hát mindenkit [torokköszörülés] szeretnénk megnyugtatni, hogy hogy nyilván ez egy AI konferencia, de behozunk egy sor olyan humán kérdést, társadalomtudományi kérdést, amelyek amelyek a nagy közönséget izgatják. Lesznek pszichológusok, akik előadást tartanak, lesznek kommunikációs szakemberek, lesznek pedagógusok. Ö, szóval szeretnénk ennek egy kicsit az emberi oldalát is megmutatni. Így került ő. Ühüm. Nagyon [torokköszörülés] nagyon kevesen tudják azt, hogy a 80 80-as, 90-es és a 2000-es években a VHS milyen típusú forradalmat hozott ebben az iparákban és hogy mennyire mennyire érdekes szerepe lett a technológiai fejlesztésekben. És szerintem nagyon jó választás. Azt szeretném mondani, hogy nagyon jó választás, mert amennyire kiveri a biztosítékot egyik oldalon, a másik oldalon pont azok az asszociációk hiányoznak. Kedvenc ilyen vezetőképző szavam, amikor azt mondom, hogy lógicsálok.

Mit jelent? Kinek mit jelent a lógicsálok? És ez van a számtalanszor hallom, de ez negatív szó. Nem csinálunk semmit, kerül, de hogy egyébként pihengetek, és tök érdekes fordulatokat tud venni, ha és amennyiben egy pszichológus kezdi el rávezetni az embert, hogy nem az aktuális mentálapotodban kéne ezt megvizsgálni, hanem egyet hátra kéne lépni. Azt hiszem, hogy elég muníciót adtunk a közönségünknek, hogy gondolják tovább, és hogy ne csak jegyet vegyenek, hanem tudják is, hogy mit keresnek az AI számíton szeptember 7-8-án a városligben jó néhány helyszínen 12 szekcióban. Marianna nagyon szépen köszönöm, hogy faggathattunk erről itt a Digit podcastban. Nagyon köszönöm a meghívást. Köszi, hogy eljöttél.

És várunk titeket az AI szamiton. [zene] [zene]