Vegyük le a cégvezetők válláról az informatika problémáját?

Üdvözlök mindenkit! Ez itt a Digit Podcast, Személyi László vagyok, a Future Now vezető partnere, és társam a krimiben, Szekér Zoltán, az OD&IT Solutions és a Saling Hangar alapító ügyvezetője. Sziasztok! Jó napot kívánok! A Digit Podcast célja, hogy akit nem elégítenek ki a felszínes cikkek és a hangzatos jelszavak, az közelebb kerülhessen a digitalizáció és az informatika mai meghatározó trendjeihez. Mi itt a mélyére fogunk ásni a dolgoknak. Évekbe és rengeteg elégetett energiába került, mire rájöttünk, nem elég a kiváló hardver és a gondos telepítés, folyamatos felügyelet és karbantartás nélkül nincs magas rendelkezésre állás. Ez egy fantasztikusan életszagú mondat, amikor elkezdtem utánanézni, kit is hívott meg Zoli mai vendégnek, és elolvastam a cég honlapján ezt a mondatot, egyből megtetszett a választásod Zoli, ezért kérlek, hogy mutasd is te be őt a hallgatóknak, és mondd el, hogy honnan ismeritek egymást.

Mai vendégünk Pichner Péter, a macrotel és az it.hu ügyvezető igazgatója és tulajdonosa, akik veszprémi cég. Ugye, Péter?

Így van.

És IT-val foglalkoztok, de hogy az IT-n belül egy picit. Én ilyenkor mindig meg szoktam szólítani a vendéget, hogy mutatkozzon be ő, hogy milyen területekkel foglalkozik igazán, merthogy Péterékről azt kell tudni, hogy nagyon neves elismerésben részesültek például nemrég, ami nem feltétlenül ugrik be mindenkinek az IT-nek, a biztonságtechnika, de hogy ugye távfelügyeleti rendszereket is telepítetek és üzemeltettek az IT üzemeltetés mellett, ami mellett megvan még nyomtató és digitális adatfeldolgozásotok is.

Hogy jön ez össze?

Ez pontosan így van. Üdvözöllek benneteket én is és köszönöm a meghívást, hogy itt lehetek ma. A mi tevékenységünk Veszprém és környékén az informatikai üzemeltetésben igazából egy gondolattól indult, ez pedig az, hogy vegyük le a cégvezetők válláról az informatika problémáját, és ezt tegyük meg egyszeri alkalommal, amikor így egyszer csak így megjelenünk, és rendbe tesszük az informatikát, mint egy projekt, és ugye ezért vetünk az, hogy tegyük rendbe az informatikát, hiszen itt találkozunk először az új ügyfeleinkkel, és ezt követi egy kevésbé látványos ám, de ugyanolyan fontos periódus, amikor ezt a rendbe tett informatikát rendben is tartjuk.

Mit gondolsz arról, hogy a mostanában egyre jobban digitalizáció zászló alatt futó projekteket, azokat a cégvezetők hogy fogadják?

A mi ügyfélkörünk nagy része ez a kis középvállalati szegmensből érkezik. Az ő fejlődésük általában egy organikus fejlődés, ami az informatikai szempontból vizsgáljuk, akkor úgy néz ki, hogy egy-két fős vállalkozásként ez így elkezdődik, és az első igény, hogy kinyíljon egy wifi legalább a munkához, hogy tudjunk dolgozni, és akkor a cégvezető beviszi otthonról a gyereknek a kidobott régi wifi routerét, mert hát az úgy működik, és akkor ez az első informatikai berendezés, meg a gyereknek a megunt számítógépe, mondjuk a cég első számítógépe.

Admin 123.

És innen kezdődik az informatikai fejlődés a cég fejlődésével együtt. És egyszer csak elérkezik az a pillanat, amikor a cég már olyan fejlett lesz, hogy ezek az otthoni, kicsit viseletes eszközök már abszolút nem tudják kiszolgálni az igényeket, és egyszer csak eljön a cégvezetők fejében az a pillanat, hogy tegyük rendbe az informatikát, és ez a mi pillanatunk. Ez a pillanat gyakran párosul egy kicsit ilyen szégyellem, hogy én informatikám van érzéssel és üzenettel a részükről, holott ez teljesen felesleges, semmi szégyellnivaló nincs abban, hogy tízéves routerrel kezdjük, és tízéves routert használunk, hiszen egyikünk sem úgy kezdte a vállalkozását, hogy végtelen anyagi erőforrások álltak rendelkezésére.

Ez egy természetes folyamat, hogy elkezdjük azzal, ami van, és amikor pedig már akkorára nőttünk, hogy ez már akadályozza a mindennapi munkánkat és az életünket, akkor rendbe tesszük és szintet lépünk.

Na most elhangzott itt többször is az a szó, hogy üzemeltetés, és én is, amikor a honlapotokat néztem, akkor ez egy jó visszajelzés lehet, hogy tényleg egyértelműen látszik, hogy nemcsak projektekkel, hanem üzemeltetéssel is foglalkoztok. Na de a hallgatóinktól nem szeretnénk elvárni soha, hogy mindenféle szakszavakat maguktól is tudjanak, hogy az mit jelent. Szóval az első házi feladatot így rögtön ki is pipálnám, mint műsorvezető, hogy akkor megkérlek téged, hogy mondd el egy kicsit bővebben, hogy mi az, hogy üzemeltetés. Mondjuk ugye székvezetők sokan hallgatnak minket, mi lehet egy üzemeltetési szerződésben milyen pontok vannak benne, hogy mit csinál a cég. Miért fizet nektek egy cég üzemeltetés címszóval?

Segítek egy picit értelmezni ezt a kérdést, mert tényleg fontos dolga a kérdés. Akkor, amikor találkozunk cégvezetőkkel, akkor nagyon sokszor azzal kezdik, hogy fogják, odateszik elém a büdzsét, és megkérdezik tőlem, hogy mi ez az üzemeltetési költség.

Na, itt akkor helyben vagyunk.

Mit takar? És hogy ugye ennek az értelmezése, hogyha elkezdem magát a cég működését nézni, akkor azt mondom, hogy egy fix költség, és hogy pontos, mert egyébként enélkül nem fognak tudni működni.

Ez pontosan így van, és innen is közelíteném meg első körben, és másodszorra nézném meg a műszaki tartalmat. Tehát a mi üzenetünk az, hogy az informatikai üzemeltetés, ha távolról nézünk rá, akkor ugyanolyan közmű, mint a víz, a villany, a gáz, illetve ha egy vállalkozás esetében folytatjuk a sort, akkor a könyvelő és a munkabiztonsági és balesetvédelmi felügyelő és az érintésvédelem és a társai, tehát ezek olyan közmű jellegű kiadások, amikkel minden hónapban számolni kell azért, hogy ezekkel a témákkal ne kelljen foglalkoznunk, helyette foglalkozhassunk azzal, amit szeretünk, amit értünk, és amiből élünk. Tehát ez a távoli kép. Hát ha megboncolgatjuk, akkor a legfontosabb feladatunk, és nálunk ez minden rendszergazda fejébe bele van vésve, hogy az adatoknak mindig meg kell lenniük egy kicsi cégnek, és egy nagy cégnek is a legfontosabb értéke az adat.

Nem az egymillió forintos szerver, nem a winchesterek, nem az, nem a hardver, nem a szoftver, hanem az adat. Nehéz számszerűsíteni az adatok értékét, hiszen nem tudjuk ezeket megvenni a boltban. Az egyetlen mérvadó számunk ugye az lehet, hogy mennyibe kerülne ezeket az adatokat újra előállítani. És ha ezen valaki elgondolkodik, akkor rájön, hogy ez egy borzasztó összeg, sok esetben akkora összeg, hogyha ezek az adatok mondjuk nincsenek meg és pótolnunk kellene, akkor ezt már nem tudjuk, hiszen a cég ezt nem bírja el. Ilyen esetben ugye lakat kerül az égre, ilyet nem egyszer láttunk már. Szóval a legfontosabb feladata az üzemeltetőknek, hogy az adatokat megőrizze, és biztosítsa azt, hogy bármilyen katasztrófa vagy bármi történik, ezek az adatok meglegyenek, a rendszer helyreállítható legyen, és a cég túléljen.

Ugye kinek mi az adat, itt hadd szúrjam közbe, hogy van, akinek az adatszó hallatán az jut az eszébe, hogy akkor az Excel tábláim. Ezenkívül nyilván adat az e-mail, még odáig is általában a második kérdéssel szoktam jutni a tárgyalások során, na de hát nagyon sok más adat is van ma már, és kifejezetten mondjuk gyártóiparban egy robbanás volt ez az elmúlt években, hogy azokat a berendezéseket, amikkel mondjuk egy tejüzem bevételezi a tejet, hogy hány liter tejet hoztak neki azok a berendezések, amik mondjuk csavart gyártanak, és hány darab csavar készült el, vagy mondjuk mekkora méretbeli eltérések voltak, ne adj isten, egy gép mennyit ment egy nap, és mennyit állt egy nap, mikor állt tervezetten, tehát manuális lekapcsolással, vagy ne adj' Isten, automata lekapcsolással, mikor állt meg azért, mert tönkrement valami benne.

Ezernyi olyan adat van, amire azért első körben nem biztos, hogy gondolunk. Úgyhogy ebből azt feltételezem, hogy az üzemeltetés az évek, évtizedek során egyre bonyolultabb dolog lett, és valószínűleg egyre több idő megtanulni ezt jól csinálni. Te mit látsz így a szakember utánpótlásban. Ez most egy ilyen közbeszúrt kérdés, szóval nyugodtan gondolkozz el rajta, mert ez most jutott eszembe.

Mind a kettő terület kiemelten fontos. Kezdem akkor az oktatással. A szakemberhiány, az nálunk is óriási. És ugye mi is azt szeretnénk, amit minden cég, hogy az iskolából legalább egy 20 év tapasztalattal rendelkező diák jöjjön ki, aki ismeri azokat a szoftvereket és megoldásokat, amiket mi alkalmazunk, és.

Tudta, hogy te a magyar népmesékben vagy.

Hétfő délután már termelni tud, de ugye nem találtuk meg, hogy hol vannak ezek a diákok, ezek a végzős diákok, ezért elhatároztuk, hogy saját iskolát indítunk. Talán már szeptembertől, de januártól biztosan nagyon magas szintű, informatikai képzéseket fog nyújtani, és ráadásul még ilyen papírt is fog tudni adni, hogyha valakinek ez fontos, akkor gyakorlatilag egy felnőttképzési oklevéllel tud távozni ezekből a tanfolyamokból. Ahogy magam is meglepődtem, hogy egy informatikai rendszerüzemeltető képzés, az hány száz órás tanfolyam?

Igen.

Hány százezer forintba kerül, és hogy egy oktatót például ehhez milyen nehéz találni, aki nemcsak felolvassa a tananyagot, amit még a középiskolában kapott, hanem át is tudja adni.

Igen.

Hanem át is tudja adni, és esetleg dolgozott is hasonló területen, és érzi azokat a finomságokat, amik ehhez a tudáshoz tartoznak, de ezt eldöntöttük, ezt mindenképpen megcsináljuk, mert ugye itt a magyar KKV-knak szolgáltatunk számunkra, az nem megoldás, mint az oly sok gyártó cég számára, hogy a Filippino és ilyen-olyan külföldi munkásokat hamar termelésre tudják fogni, ez nálunk sajnos nem járható út, hogy magyar részben a magyar nyelv általános használata miatt. Mivel nagyon sokféle adat keletkezik a cégeknél. Egyrészt vannak ezek a mindenki által fájlkezelőben turkált fájlok, pexel, word kedvenceink ugye, amik minden cégnél nagy mennyiségben vannak, és ezzel párhuzamosan vannak azok a fajta adatok, amik nem ilyen látványosak, hiszen mondjuk egy SQL szerverben vannak a vállalatirányítási rendszer adatai, vagy például az automatizáció által gyűjtött tsz-közök által gyűjtött adatok, amik szintén nagyon-nagyon fontosak, de nem ilyen látványosak.

És egy rendszergazdának nagyon kell tudnia, hogy melyikre hogy kell vigyázni. Tehát egy SQL adatbázist teljesen másként kell mentenie, mint ahogy egy fájlrendszert ment. Ehhez kapcsolódó kérdésünk különben a cégvezetőkhöz, hogy mennyit bír ki az ő cége működő informatika nélkül? És azt gondolnánk, hogy ez nem egy olyan nehéz kérdés, és egy cégvezető, aki ismeri jól a cégének a folyamatait, meg a működését, ezt egy rövid gondolkodás után jól meg tudja válaszolni.

Nagyon érdekes az, hogy az IT, annak egy teljes üzletet kell ismernie fejben. Hogy találkoztatok ti ezzel a problémakörrel, amikor a vezetőség az IT-ra hagyományozta a vezetést. Digit Podcastban mindig a Saling Hungary nevezetű brandet szoktuk emlegetni, ami vezetőképzés, de soha nem emlegetjük, és most fogom ez az Audi N. IT Solution, mint kiberbiztonság. Úgy indítjuk a projekteket, hogy adatvagyon leltár. Egy gyártócég, ha már azt emlegettük, a gyártócégnek az adatvagyon leltárában benne van az is, hogy az 1967-es adatok még formájában állnak a polcon. Amit azért nem digitalizálnak, mert olyan rajzok és olyan információk vannak benne, amiket nem mernek az IT rendszerre bízni, mondván, hogy az IT rendszerem, ami 99%-kal kezdődik, mint megbízhatóság, az nem megbízható.

És itt van egy anomália, és ezt most egy kicsit szeretném megkérdezni tőled Péter, hogy mit gondolsz erről, hogy mennyire lehet abba az irányba elvinni a cégvezetőket, hogy bízzanak az IT rendszerben. No persze ti üzemeltetni fogjátok azt a rendszert, de hogy ez a bizalmi szint, ez most hol tart?

Én úgy gondolom, hogy ez nagyon függ az adott cég érettségétől, hiszen ezek a cégek a kezdeti alapításuktól kezdődően egy folyamatos fejlődésen mennek át, és amíg a sokat emlegetett multik akár több száz évre is visszatekinthetnek, és volt idejük kifejlődni informatikailag is, meg folyamatilag is, addig egy magyar KKV, aki öt éve alakult, egyszerűen nem volt ideje, hogy leüljön egyszer és átgondolja csak az alapvető folyamatait is, nemhogy azt, hogy katasztrófatervet készítsen IT problémák esetére. Szóval nekünk nagyon másként kell hozzáállni a különböző fejlettségi, érettségi szinten lévő cégekhez. Van, aki simán elbírja ezt a Harry covery plant, de a tipik, és esetek legtöbb százalékában előforduló ilyenfajta felkiáltójel akkor jön elő, amikor a rendszergazda megkérdezi az ügyvezetőt, hogy akkor ezt a jogosultsági mátrixot, ezt így hogy gondolta.

Ugye ez nem más, mint hogy melyik mappához melyik kollega férhet hozzá. Az első mattot itt adjuk szegény ügyfeleknek, holott mi csak jót szeretnénk azzal, hogy ezt egy kicsit szétszegmentáljuk, és egy kicsit így jogosultságokhoz kötjük a fájlok elérését. És már ott látszik a döbbenet sokszor a cégvezető arcán, hogy ő még soha nem gondolkodott el azon, hogy ilyen pénzügyi adataihoz gyakorlatilag mind a három munkatársa hozzáfér, pedig hát lehet, hogy nem kéne. Szóval sokszor nagyon ilyen egyszerű kérdésektől kell elkezdenünk ezt a munkát.

Olyan nehéz ez a dolog, és megint ráfűzök egy gondolatot, hogy vajon a HR-t ugye, hogy a jogosultság mátrix, az a munkaköri leírásokban van. Nem kéne lennie.

És nagyon-nagyon ott kéne lennie az első perctől kezdve, és értjük, hogy sok KKV-nak nincsen HR osztálya, de valakinek mégiscsak hozni kell a kiválasztással, a toborzással, a felvétellel, onboardinggal, interjúkkal. Hát neki kéne megcsinálni ezeket a jogosultsági mártírkszokat is valójában.

Még egy kérdést, hogyha megengedtek, hogy ki mit gondol arról, hogy a HR-nek mennyire kell ismernie annak a cégnek a folyamatait, ahova fölveszi az embert.

Szerintem több modell van, ami működhet. Én nem gondolom, hogy ez igen vagy nem vagy száz vagy nulla. Én láttam nagyon jó modellt működni úgy, hogy a HR felvételéért inkább mondjuk toborzásnak, mert a HR-t nagyon sokféle dologra szoktuk használni. Tehát egy toborzási munkatársnak az a dolga, hogy olyan embert találjon, aki megbízható, aki nem ugrabugrált egyik helyről a másikra, akivel jó kommunikálni, ne adj Isten, azt is meg tudja állapítani róla, hogy jó lesz vele együtt dolgozni, és non plus ultra azt is meg tudja állapítani, hogy az a csapatközeg, ahová kerül, azok a kollégák vajon be tudják-e majd fogadni ezt a stílusú, ezt a habitusú embert, akit éppen toboroz, de azt a részét, hogy milyen folyamatok működnek a cégben, a szakmai kompetenciákat azt nem neki kell megítélni, hanem vagy az ügyvezetőnek, vagy valamilyen senior szakembernek vele párhuzamosan, aki erről fogja fogadni, hogy na, te hogyan üzemeltettél az előző munkahelyeiden, ismered-e a jogosultsági mátrixnak a dolgait?

Ne adj Isten, oldottál-e már meg ilyen helyzetet, hogy az ügyfél nem értette, hogy erre miért van szükség, mit csinál? Tehát, hogy csupa szakmai. De ugyanakkor olyan megoldást is láttam, főleg induló, vagy azt mondom, inkább növekvő fázisban lévő IT cégeknél hívjuk startupnak, bár az alatt is itthon sok mindent lehetne érteni, de hogy egy mondjuk valóban növekvő és valódi szolgáltatás projekt Market Fittel, amiről múltkor beszélgettünk a nyújtó vállalkozásnál, maga a toborzásért felelős ember is állt is. Onnan jött, abból a közegből, és hozzátanulta a toborzási kiválasztási emberi faktorokat, akár lehet, hogy volt kis csoportvezető is korábban, és vezetői tapasztalata is van, és nincs egy ilyen értelemben vett személyügy is felveri-e a céghez egyáltalán, mert van egy pénzügyjog, aki adminisztrálja a munkaszerződéstől kezdve a többit meg van egy szakmai toborzó ember, aki a hozzájuk passzoló IT-st zsigerből megérzi.

Ez minimum ez a két mennyezeten működik.

Hát én a HR-nek azért több feladatot is el tudnék képzelni. Én szerintem a HR felvételi folyamat során biztosan különválasztanám a softskillek mérését, és hogy beleilleszkedik-e a csapatba a törödöt öröme, és abszolút külön interjúztatnám a szakmai részt egy szakmai kollegával, és ezt követően még azt is el tudnám képzelni, hogy maga a HRS állítja be a jogosultságokat, és a szervezeti ábrába elhelyezi megfelelő helyre az új kollégát, sőt még azt is el tudnám képzelni, hogy amikor a kolléga távozik a cégtől, akkor a HRS veszi el tőle a jogosultságokat, hiszen ő fogja tudni, melyik az a pillanat, amikor le kell kapcsolni azt az e-mail fiókot, illetve azt a hozzáférést.

Hát akkor most megint visszakérdezek arra, hogy mit gondoltok arról, hogy kinek kell ismerni igazán a céges folyamatokat. A HR-esnek, ugye menjünk végig, toborzás. Toborzást a legfiatalabb végzi, merthogy az az a munka, amit nem szeret senki végezni. Ellenben ő egyáltalán nem ismeri a céget, hiszen ő a fiatal. És akkor még lehet, hogy az embereket sem igazán. Tehát ez már egy anomália. Én most csak így szeretném, amit elmondtatok, tökéletesen egyetértek, de kiegészíteni egy picit a saját tapasztalatokkal. Láttunk már másfél éve is.

Nem tudom, hogy láttam-e másfélét. Inkább ez egy ilyen, ilyen a hallgatóinknak, a hallgatóinknak próbálnék meg egy ilyen gondolkodni, ilyen csomagot. Itt ülünk, IT, humán, stratégia, mondjuk, üljünk így hárman, és azon gondolkozunk, hogy a cégünkben miért magas a fluktuáció. Igaz, ez egy ilyen napi dolog, ráadásul Péterék most jelentették be premier előtt, hogy lesz egy képző központjuk is.

Na most, de Péter, nálatok alacsony a fluktuáció, én úgy tudom. Csak hogy nehogy a hallgatókban hamis képet ejtsünk erről, vagy hát nyilván kivághatjuk ezt a részt.

Igen, igen, nagyon alacsony és nagyon örülünk is neki, hogy alacsony a fluktuáció, most volt hirtelen, hogy több kollega is lecserélődött, ez nem esett jól. Ugye keressük is ennek az okát. Most nem tudom, hogy lehet-e ilyet mondani, de találtunk már olyan okot, hogy nagyon érdekes, hogy ugye nálunk év elején, mint legtöbb cégnél van bértárgyalás, és igyekszünk igazságosan emelni a béreket, hogy a kollégák között ez a harmónia megmaradjon, tehát hogy senki ne érezze úgy, hogy a másik többet keres, vagy igazságtalanul keres többet, egész pontosan így helyes. És idén januárban kettő kollégával kivételeztünk, akik egy kicsit több fizuemelést kaptak, mindegyikük meg is indokolta, hogy miért gondolja ő ezt helyesnek.

Én hosszas gondolkodás után végül is elfogadtam, mondom, maradjanak, szeretjük őket, jól dolgoznak, és év közepén pont ez a két kolléga mondott fel szinte egyszerre, és ők mentek, úgyhogy itt a vezetői felelősséget lehetne egy kicsit kapirgálni, hogy ez miért volt jó döntés vagy jó döntés volt-e megadni nekik az átlagosnál magasabb fizut. Részben azzal az indoklással magam felé, hogy ha egy kicsit több pénzt kapnak, biztosan eszükbe sem jut, hogy máshol is dolgozhatnának.

Hát erre nekem van egy mondatom, amit hogyha elmondok, akkor csak a vezetők szemében leszek szimpatikus, hogy mindenki más el fogja ítélni, de én azt gondolom, hogy az alapmotivációt nem a pénz határozza meg, hanem a munka iránti vágy, kedv, szeretet, tehát hogy szeretem-e a szakmámat, szeretek-e bemenni és dolgozni. Ha szeretek bemenni dolgozni, nem kell pénz, mert van annyira az ember elfogult, hogy persze kell, mert kell. Tehát hogy most ne értsük félre, meg a hallgatók se értsék félre, pénzért dolgozunk. Ne hagyjuk ingyen a munkánkat, párazzuk be magunkat, és mondjuk azt, hogy ennyibe kerül. Mindenkit erre bíztatok, de alapjában véve, hogyha én szeretem a munkámat, akkor van megállapodás abban, hogy én mennyi pénzért fogom elvállalni azt, amit szeretek. Azt gondolom, hogy ebben egyetértünk.

A vezetői felelősség az már az a kérdés, hogy ebből a szempontból a két munkavállaló, most én most nem kezdeném el elemezni ezeket a felvetéseket, inkább csak egy ilyen javaslat formájában nézzük meg, hogy elkezdtünk arról beszélgetni, hogy stratégia, fluktuáció, cégvezetés, folyamatok, és fizikailag rábíztuk a legfiatalabbra a toborzást. Tehát a toborzásnál elindulva jön egy következő ütem, amikor bekerülnek az önéletrajzok. Azt szeretném megkérdezni, hogy a legfiatalabbra rábízottokban a kiválasztásnál valóban igaz az, hogy azok az önéletrajzok jutnak el hozzám, amik relevánsak? Utána beillesztjük ezt a kollegát ebbe a működő rendszerbe, ahol ugye mit mondtál a HR-nek, jogosultság mátrix, és hogy a HR-re bíznánk a jogosultság mátrixot.

Tehát ugyanarra az emberre, aki a toborzásnál már nem tudjuk, és nem megbízható információt adott, hiszen nem ismeri a cég működését, de a kiválasztást rábíztuk. Erre az emberre megint egy, hát nem népszerű munkát bízunk. Csoportjogosultság, mátrix, pipálás, legyen ez a folyamatunknak a neve, ezt bízzuk rá arra, miközben ugyanennek a HR-nek volna létjogosultsága abban, hogy a munkaköri leírást és a munkaköri leíráshoz tartozó, az IT-nak definiált, ez fontos, nem fordítva, nem az IT definiálta a csoportot, hogy hozzáférhetek-e a gazdasági adatokhoz, hanem az üzlet definiálja a folyamatot, amiben van egy olyan pont, hogy milyen könyvtárhoz melyik folyamatlépésben melyik csoport és annak melyik tagja milyen szinten fér hozzá?

Nem tudom, hogy értitek-e azt a felvetett anomáliámat, amit most megpróbáltam megfogalmazni, hogy fizikailag az üzlet ráhátékázta a felelősséget az IT-ra, és az IT nem tud ezzel a felelősséggel mit kezdeni, hiszen nem ismeri az embereket a rendszerben, hiszen a HR-nek kéne tudnia, hogy kinek hol a helye. Igaz?

Különösen azt megspékeljük azzal a szituációval, amiben Péterék legtöbbször dolgoznak, hogy ők nem tagjai az adott vállalkozásnak, erről még nem beszéltünk.

Ezt azért is próbáltam meg így mondani, és akkor a kiszervezés lett volna a következő mondatom, amikor az IT nincs is bent.

És ezt még tudjuk súlyosbítani azzal, hogyha a HR is ki van szervezve. A gyakornoknak esetleg nincs meg az a húsz év tapasztalata a cégnél, amivel ismerni a folyamatokat, a kollégákat, a szokásokat és a többit. Úgyhogy ha ez a terület jól lenne kezelve, szerintem rengeteg probléma megelőzhető lenne a cégeknél.

Engem az érdekelne, hogy mit mondanak a cégvezetők, amikor ezzel te szembesíted őket, hogy tegyük rendbe az informatikát, ez szépen hangzik, de légy szíves most akkor ennek mentén tegyük rendbe a jogosultság-kezelést.

Hát, ha ezzel kezdeném, akkor egyetlen rendszert nem tennénk rendbe.

Aha.

Tehát ez nagyon.

Nagyon kellemetlen, mindenki által elkerülni próbált kérdés, úgyhogy inkább a könnyebb dolgokkal kezdjük, tehát megnézzük a hálózatot, megnézzük az eszközöket, megnézzük a szoftvereket, és a végére hagyjuk ezeket a jogosultsági kérdéseket, hiszen ez elején amúgy sem tudnánk megcsinálni. És azt látjuk, hogy ezekben a hardver, meg hálózat, ezekben a kézzelfogható dolgokban valahogy könnyebben megy a döntés, meg könnyebben megy a haladás, mint egy ilyen jogosultsági mátrixban, vagy akár egy szoftvercserében, vagy egy szoftvercsomag módosításban, azok valahogy olyan megfoghatatlan, olyan kicsit misztikus dolgok, ott nehezebben mennek a dolgok.

Tartsunk egy pici kitérőt, az összes adásunkban meg szoktuk ezt tenni, legyen egy személyes számára is mozi. Volt olyan, és szerintem ahogy érzem, most már lassan megint lesz. Nem, most még nem.

Zoli, ne haragudj, tényleg.

Elsőként arra gondoltam, hogy sport, merthogy nyár is van, ilyenkor talán picit több időnk jut sportolni, meg egyébként a vendégünk, aki éppen Youtube-on néz minket, az meggyőződhet róla, hogy egy sportos testalkatú úriember. Úgyhogy arról kérdeznélek benneteket, először téged, Pétert, hogy milyen szerepet tölt be a sport az életetekben vagy az életedben, akár a családban, akár a személyes életben, illetve, hogy mondjuk ez így a természethez kötődik jobban, vagy inkább a fitness termekhez, merthogy ilyenkor nyáron a természet is abszolút. Két arcát mutatja az egyik, hogy minden zöld, meg szép, meg még azért virágzik is ilyen tájban, másrészt meg időnként rohadt meleg van.

Amikor meghívtatok ebbe a podcastbe, ezt követően meghallgattam azokat az adásokat, amiket még nem hallottam, és az az érzésem támadt, hogy ti kizárólag olyan embereket hívtok meg ide, akik vitorláznak. Ahogy az elődeim is, én is vitorlázom, imádom ezt a sportot, imádok a víz közelében lenni. Az első vitorlás évemet, azt versenyzéssel töltöttem. Hát ez nekem nem jött be, ugyanis egész héten a versenyszférában versenyzek, és arra jó volt ez az egy év versenyvitorlázás, hogy rájöjjek, hogy én ezt a hétvégét, ezt a pihentető túravitorlázással szeretném tölteni, és most már tizensok éve ezzel is töltöm, tehát nyáron mi nem megyünk külföldre nyaralni, hanem minden percet, amit csak lehet, azt a Balatonon töltünk, vízközelben, hajón, túrázunk, az idegen kikötőkben kötünk ki, imádjuk, és akkor a tavasz, ez a városlátogatás a külföldi kiruccanások ideje, és hát télen pedig a síelés.

Ugye a Covid ezt egy kicsit most megnehezítette, de én nagyon szeretném, hogyha a Covid előtti klasszikus téli síelések ezek visszajönnének.

Ami azért akkor mindenképp inkább ilyen kültéri és természeti környezet, tehát ott szeretsz jobban mozogni, ha jól értem.

Igen, próbáltam a konditermet is, egy évig kínoztam vele magam, de rájöttem, hogy nem nekem való. Tehát a futás is inkább a szabadban.

Nekem a sport az egyféle társasági dolog, tehát én például próbáltam, nekem nem való a futás, mert túl magányos dolog. Viszont kiválóan focizom, kosarazom, pingpong, forgózom, satöbbi, amikor csak adódik rá alkalom, illetve én nagyon szeretek túrázni, úgyhogy én is inkább a szabad tereket kedvelem ilyen szempontból, meg az egy óriási dolog, hogy például van kert, és most mondtad a Covidot, és sose felejtem el, hogy ez nekünk mekkora érték volt, hogy van egy viszonylag nagyobb kertje a háznak, és akkor ott a nagyfiam rótta a futóköröket akár egy órán keresztül is, ami nyilván nem egy kilométeres futókör, mint az alsó parkban, hanem sokkal rövidebb, de ő ilyen monotonitástűrésben szerintem kimagasló, de mi a család többi tagja is kimentünk tollasozni például, vagy ilyesmi.

Nekem ugyan ide tartozik kicsit a kert ápolása maga is, tehát hogy engem az abszolút pihentet meg kikapcsol, amikor metszeni kell, vagy ültetni, vagy gyomlálni akár.

Hát a vitorlázás után.

Teljesen meglepő módon.

De neked van még egy állattal kapcsolatos is.

Van, van, van. És első mondat, hogy ha már Veszprém és az atv.hu makrotellel szemben. Szeretném elmondani, hogy Lovas Péter Magyarország egyik legjobb klasszikus hajófelújító üzeme működik Lovas Péter tulajdonában van, és ezt így szeretném egy picit így mindig hozzátenni, hogy mennyire jó helyen élünk mi és dolgozunk, hogy láthatunk ilyen csodákat, amikor egy 1932-ben épült hajó például megújul, és nálatok gyakorlatilag kinézel az ablakon.

Így van, tehát ha kinézek az ablakon, akkor a lovaspeti által felújított gyönyörű fahajókat látom, ami önmagában is egy nagy élmény.

Fantasztikus. Igen, most nem a vitorlázásról szeretnék beszélni, de ez egy személyes szálnak a személyes szál része. Nekem van egy vizsla kutyám, igen. És most, hogy így van egy kilencvenéves nagymamám és az egészségi állapota jelentősen leromlott, ideiglenesen ott állomásozik, de hogy például most ő tartja karban a nagymamát, a nagymama meg a kutyát, és így kiegészítő sportban én elsétálok hozzájuk és vissza. De ez egy nagyon fontos szála volt a Covid megjelenésének, merthogy a Covidban vettem föl ezt a kiváló csepp alakot, ami azóta sem hibázott. Hadházy után szabadon. De hogy az, hogy egy héten közel 30 kilométernyit sétálok, mert egyéb mozgásra most nincs lehetőség, de 30 kilométernyi sétára viszont van, és azt úgy tudom megtenni, hála Balatonalmádinak, van nagyjából kilenc kilométernyi partszakasz, aminek az egyik fele az mező, a másik fele part, a harmadik meg hegy és erdő.

És ez nekem most az éppen aktuális sporttevékenységem. Így, hogy megpihentünk, kanyarodjunk vissza egy picit az alaptémánkhoz, hogy akkor állj tűz-emeltetés. Szeretnék egy, amit az angolok Miss Bastingnak mondanak egy ilyen mítosztalanítást végrehajtani veletek. Merthogy aki kicsit is it is, annak elég gyakran van az a fejében, én azt tapasztalom legalábbis, hogy egyfelől vannak olyan IT-sok, akiket fejlesztőknek hívunk, ők vagányak, kreatívak, akár dizájnerek, projektvezetők is vannak köztük, és nagyon kemény munkával létrehoznak valami újat. Hívjuk ezt egy projektmunkának, és lesz a végeredménye egy kiépített hardverkörnyezet, vagy egy új szoftver, vagy egy szoftverben egy új modul, és így tovább.

És utána, ha ezzel ők végeztek, akkor átadják a helyüket az üzemeltetőknek, akik ezzel szemben egy nagyon kocka társaság lenne, és valahogy ők átveszik, és utána az unalmas rutinmunkát hosszú éveken keresztül ellátják ezzel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy ez sok esetben megvan még a KKV vezetők fejében is, hogyha én szeretnék valami új rendszert, akkor egy ilyen nagyon kreatív és dinamikus fejlesztő céget keresek, akiknek lehetőleg nagyon fancy irodájuk van, meg nagyon lazán öltöznek, meg nem tudom, de hogy egyébként kell egy igazi informatikus is a céghez, és akár belsős, akár külsős, de oda meg azon függő, hogy egy kocka embert szeretnék találni. Miközben a világ szerintem már ezen túlment.

Lehet, hogy volt ilyen korszaka, én lehet, hogy fiatal vagyok, és csak azért nem emlékszem rá, de szerintem lehetett ilyen, de hogy most nem ezt látom, azt biztos, hanem azt látom, hogy van ez az úgynevezett devops, amire még magyar szót nem hallottam, hogy a development és az operation, ez a fejlesztés, meg a működtetés, az egy csapatot alkot. És nagyon sok innovatív és kreatív megoldás vagy új fejlesztés, nem is tudna létrejönni, hogyha ez nem így lenne, merthogy az üzemeltetés során szükséges feladatoknak már a legelején, a fejlesztési fázis legelején meg kéne jelenniük ahhoz, hogy utána ez működtethető rendszer legyen, ne lassuljon be, ne legyenek megoldatlan hibái, satöbbi. És azt hiszem, hogy ez a ti munkátok során is lecsapódhat valahogy, de nagyon kíváncsi vagyok, merthogy a cégbemutató az elsősorban nem így épül fel, hanem ahogy kezdtük, az üzemeltetés felől.

Én úgy látom, hogy a való világban ennél még nehezebb a helyzet. Ugyanis amikor megszületett ez a szó, hogy informatika, meg informatikus. Ezzel a szóval összemostunk mindent, ami kapcsolódik egy picit is a számítógépek világához. Ez alatt az elmúlt pár év alatt ez olyan szinten differenciálódott, hogy egy hálózatos rendszergazda nem nagyon tud beszélgetni egy Javascript fejlesztővel, mert semmilyen közös témájuk nincs. Az informatika rengeteg szakmát fed le, és ezek a mi szemszögünkből teljesen független különálló szakmák. És ezt megint elvárni egy ügyféltől, hogy ezt így értse, hogyha van neki mondjuk egy saját informatikusa, vagy jobb esetben hívjuk őt rendszergazdának, akkor őtőle mit várhatunk el?

Elvárhatjuk, hogy a nem talált ikonokat tegye vissza az asztalunkra. Elvárhatjuk, hogy a számítógép hálózat működjön, mindig legyen internet, működjön a levelezés, de elvárhatjuk-e tőle azt, hogy mondjuk a honlapunkat tartsa karban, vagy elvárhatjuk-e tőle azt, hogy tegyen bele egy új funkciót a vállalatirányítási rendszerünkbe. Amúgy szerintem nem, mert egy holnap fejlesztés, holnap készítés, ez egy külön önálló szakma, ami megáll a saját lábán, és ha még hozzátesszük, hogy ott milyen php frissítéseket, meg egyebeket kell csinálni, az egy teljes gombóc, az egy teljes embert kíván, ott tökéletes szakma. És akkor a programozók világát már csak karcolgatnám, hogy az, hogy valaki programozó vagy szoftverfejlesztő, az innen nézve alulról, mint a rendszergazdák, hogy az informatikai tápláléklánc alján helyezkedünk el, ők a csúcsán vannak, és ők kikérik maguknak, hogy ők Javascript fejlesztők, meg Note GS fejlesztők, meg C++ fejlesztők, és én onnan alulról hogy merészelem őket egy kalap alá venni.

Szóval nagyon azt akarom csak mondani, hogy ez egy nagyon-nagyon tág fogalom, és nagyon-nagyon szétapróznunk ahhoz, hogy megértsük, és hogy melyik feladatot kire bízzunk, és hogy kire milyen feladatot tudunk bízni? Nagyon-nagyon kardinális kérdés.

Volt egy közös tulajdonos, akinek mi dolgoztunk. Ő ezt egy gordiuszi csomó átvágással oldotta meg, úgy hívta az összes létező informatikust, hogy számítástechnikus, és ebbe ő beleértette a programozót, a rendszergazdán keresztül a mindenkit is.

Na jó, ez úgy működik, hogy akkor mint a sörétes puska, hogy akkor most ezt eldörrentem, és akkor majd csak eltalálja azt is, akinek szól az én kérdésem, vagy a feladat, de hogy egy projektben vagy egy adott céggel való közös munkában, ezt mennyire tudod kialakítani, hogy az, ami újként készül el egy új modul a vállalatirányítási rendszerben, vagy egy új honlap, vagy egy új honlap, aloldal, stb., hogy ezekbe te időben képbe kerülj, és amikor azt már átveszed üzemeltetésre, akkor az már egy jól üzemeltethető, egy célnak megfelelő rendszer legyen?

Hát ezt a kérdést úgy próbáljuk kezelni, hogy az elején próbáljuk tisztázni, hogy a mi tudásunk és kompetenciánk meddig terjed. És nem egy jó érzés azt mondani, hogy hát mi nem értünk a vállalatirányítási rendszer egyetlen moduljához sem, és soha nem is fogunk belefejleszteni semmit, és az adatbázisban az adatok tisztítását sem fogjuk soha elvégezni, de muszáj, hogy ezt kimondjuk az elején, és legyenek tiszták ezek a határok. És a megrendelő tudja, hogy a vállalatirányítási rendszerrel kapcsolatos összes kérdést az ő szempontjának kell, hogy feltegyen. Viszont afelől is nyugodt lehet, hogy ez alatt a vállalatirányítási rendszer alatt a szerverek, azok mindig működni fognak, az adatmentés mindig rendben lesz, a sebesség mindig rendben lesz, hogy ez pedig a mi területünk.

Az a ritka alkalom van ma, hogy egy kifejezetten tapasztalt KKV vezetőt faggatunk informatikai dolgokról. És még ezt a KKV szót, ezt csak az ügyféloldalon érintettük, de most így a végére úgy gondoltuk, hogy kanyarodjunk az iti.hu-ra vagy a makro tervre, mint kkv-ra is rá egy picit, és akkor az első ilyen témájú kérdésem az az lenne, hogy jó pár évtizede szakmában vagytok, ezalatt biztos, hogy a piac is többször megváltozott, nyilván az eszközök, amiket üzemeltettek, azok is többször generációt váltottak, de valószínűleg ti is megújultatok cégként a cég működésében és filozófiájában, akár ebben az üzenetben is valószínűleg ez sem volt harminc éve egyből a kezetekben, hogy érzel-e olyat, hogy jobban rálátsz arra a pillanatra, jobban megérzed, amikor egy új megújulásra van szükség, most nem tudom, hogy így fogod-e fel, de például, amit az előbb mondtál a kollégák motivációjáról, vagy fluktuációjáról az idetartozhat-e, hogy jobban megérzed már, mint az első megújulás előtt, hogy most ideje megújulni, illetve hogy könnyebben megy-e egy harmadik megújulást levezényelni cégvezetőként.

Én úgy látom, hogy itt a 29 éves történetünk alatt párhuzamosan történtek a technológiai fejlődések és technológia váltások, amik igazából a fejlődést jelentik. A szervezeti és klasszikus cégépítési fejlődéssel. Ugye, ha visszagondolunk, '94-ben még amikor kezdtük, ugye a Commodore 64 jelentette a számítástechnikát, merthogy az az informatika, mint szó még nem is létezett. Tehát nagyon messziről indultunk, és szívesen mondanám, hogy én, mint zseni, felismertem a technológiai váltások szükségességét, amikor eljöttek ezek a nagy pillanatok, hogy például a dobozos szoftverről átálltunk az előfizetéses modellre vagy hasonló ilyen felhőalapú technológiákat vezettünk be, vagy egy új területre tévedtünk, de nem.

Volt egy-kettő, aminek pláne az elején én voltam a kezdeményezője, de a mostani utolsó két-három technológiai lépcső megugrását már a kollégáim kezdeményezték. Tehát amikor kereskedelmi igazgatónk egyszer hazajött Pestre egy előadásra, és azt mondta, hogy holnaptól kamerarendszereket fogunk telepíteni. Én néztem rá, mint egy ufóra, most hogy jöttek ide a kamerák a mi kis szervereink közé, meg a kis hálózataink közé? És hát kiderült, hogy ugye az IP kamera, az egy számítógép, ami a számítógép hálózatra csatlakozik, és akár tetszik, akár nem, előbb-utóbb minden kamera IP kamera lesz, minden kamera számítógép hálózatra fog csatlakozni, minden kamerával dolgunk lesz. Jobb, ha ezt inkább mi csináljuk, mintha mások.

És az élet nagyon beigazolta mondjuk ezt a technológiai ugrást. El nem tudjátok képzelni, hogy mennyi kamerát szerelünk, tehát a nagytesó nagyon működik, brutális mennyiségű kamerát szerelünk évek óta.

Veszprémben, bocsáss meg, Veszprémben rá is fért a Veszprémre, hogy ez megtörténjen, és most ebben az évben díjat is kaptatok, ha jól tudom, vagy legalábbis egy nagyon nagy elismerést.

Igen, ennek nagyon örültünk, és bennünket is meglepett. De nem csak a városi kamerarendszerekről vagy a települési kamerarendszerekre gondolok, amikor kamerarendszerekről beszélek, hanem egyszerűen a gyárakon belül a sima biztonsági kamerákra, amik azt figyelik, hogy ki mikor jött ki, mikor ment, mit hozott, mit vitt. Ezek is ugye a számítástechnika, informatika részévé válnak. És azt szeretném még kiemelni, hogy tehát ahol egy biztonságtechnikai cég telepít IP kamerákat, ott minden cégvezető fejében gyújjon ki a piros lámpa, és csekkoltassa le, hogy annak a távollévése és az IT biztonsági része az hogyan van, mert én nem sok jó tapasztalatot tudok a saját praxisunkból, tehát egy biztonságtechnikai cég, aki analóg kamerákat megtűzi ez őket, meg nem tudom, miket telepített az elmúlt 20 évben.

Ő egy pillanat alatt nem tudja megugrani azt, hogy hirtelen egy informatikus szemével gondolkodjon, és ismerje mindazokat az informatikai kihívásokat, amikkel neki szembe kell nézni. És ha ő a mi általunk finomra hangolt tűzfalat egy baltával szétveri vagy fúr rá egy hatalmas lyukat, akkor a mi munkánk teljesen hiábavaló.

Képzeljétek el, hogy nem egy helyen voltam úgy, hogy a belső rendszer meg van csinálva, ugye hitelesített adatoknak kell jönnie, mennie megfelelő tűzfalakkal, policykkel, megfelelő állománnyal, IT biztonsági felelősökkel, és jöjjön egy IP kamera. Biztonsági cég, aki erre a hálózatra rátelepíti a saját routerét úgy, hogy senkinek nem szól, amiben van valamilyen szolgáltatótól egy SIM kártya, és a full teljes rendszer kikerül az internetre úgy, hogy nem is tud róla az IT üzemeltető. Tehát azért valahol igen, szeretnék én is beleállni ebbe a nagyon kicsit diplomatikusan megfogalmazva a gondolatomat, hogy nem az a kérdés, öcsém, aki ezt csinálod, hogy megcsinálod-e, vagy nem, hanem hogy van-e az a bátorság, amiben legalább szólsz, hogy ezt megtetted?

Tehát akkor, amikor a rendszer összeomlik és nem tudjuk, hogy miért, mint üzemeltető, akkor tök jó lenne arról tudni, hogy odatelepítettél egy olyan eszközt, amit előtte nem egyeztettél velünk, de majd nekem kell eladnom a tulajdonosnak, hogy azt hatszoros áron fogjuk tudni jól beleilleszteni az általunk egyébként normálisan üzemeltetett rendszerbe. Ezek szoktak az anomáliák lenni. Főleg, bocsánat, kis kiegészítés.

Így van. És akkor válaszolnék a másik kérdésedre is, hogy szervezetileg hogy fejlődött a cég az elmúlt időszakban, amiből egy momentumot emelnék ki ott a 2007-ben, a környékén. Volt szerencsém részt venni egy ilyen vezetői kerekasztal nevű kétéves képzésen, aminek nyilván a tárgya az volt, hogy egy szakemberből lett a cégvezető kávé, hogyan vezesse a cégét, de inkább azt mesélném el sztoriként, hogy honnan jött ez a gondolat? Volt egy beszállítónk, akitől az akkor sikerterméknek számító Panasonic telefonközpontokat vásároltuk, és korábban több cég is árulta ezeket a rendszereket az országból, de ő azt vette észre, hogy pár év alatt az övé lett a piacnak a 90 valahány százaléka, gyakorlatilag mindenki ott vásárolt, és már nemcsak a telefonközpontokat, hanem kábelezés és egyéb dolgokat is nála vásárolt mindenki, és neki végigfutott a fején, hogyha már az előre az egész piac, akkor jövőre hogy fog növekedni.

És kitalálta azt, hogy mivel az elmúlt két évben ő is részt vett egy vezető képzésen, hogyha majd ő a saját viszonteladóit kiképzi nagyon jó vezetőkké, akkor nekik nagyon jól fog menni a biznisz, és ha nekik nagyon jól megy a biznisz, akkor bizony őneki is nagyon jól fog menni a biznisz. És a srác ezt megcsinálta, és nagyon bejött neki, és nekünk is nagyon bejött, és én a mai napig is hálával gondolok őrá, és a mai napig is kamatoztatom az ott tanultakat cégvezetési szempontból.

Még egy számot elmondanánk itt az it.hu-ról, hogy körülbelül negyvenen vagytok, tehát ezt a méretet kell elképzelniük a hallgatóinknak. És zene volt füleimnek, amikor mondtad, hogy meghallgattad a Digit Podcast több korábbi adását is. Innen nézve valószínűleg nem fog meglepni az a kérdés, hogy téged is megkérdezünk a finanszírozásról vagy a generációváltásról, mert ezek tipikus KKV kihívások, amiknek nagyon sok közük van szerintem a folyamatokhoz, a működéshez és ezáltal az informatikához is.

Igen, ez két nagyon-nagyon fontos kérdés és két teljesen különböző válaszom van rájuk. Kezdeném a finanszírozással. Amikor mi '94-ben elhatároztuk, hogy saját vállalkozást indítunk, és ebből fogunk megélni, akkor egymillió forint volt egy kft. alapításához szükséges törzstőke, amiből 500 ezer forintot kellett alapításkor befizetni a számlára. Na most nekünk a társammal kettőnknek volt 400 ezer forintunk, úgyhogy gyakorlatilag kölcsönből indítottuk el a vállalkozást, és nagyon-nagyon figyelnünk kellett minden forintra, az első, nemcsak hogy évben, az első évtizedben, hogy mire adunk ki pénzt. És amikor egy kicsit kezdett jobban menni, akkor mindig nagyon figyeltünk arra, hogy legyenek tartalékaink, amiben az is megerősített bennünket, hogy ez alatt a 29 év alatt azért egy-két válság megrázott bennünket is, mint ahogy a világot, és mindig nagyon jól jött, amikor a nehéz időszakokban volt egy kis tartalék.

Tehát ha vettünk is fel banki teát, azért leginkább úgy vettük fel, hogy akkor vettük fel, amikor tudtuk, hogy amúgy nagyon nincs rá szükség, de esetleg segítheti a munkát, mindig inkább a tartalékainkból gazdálkodtunk. A rációváltás, az egy teljesen más sztori, ott akarva-akaratlanul azt látjuk, hogy más cégeknél ez milyen gigantikus nagy probléma? Saját baráti körömben is vannak olyan cégek, ahol ez óriási, szinte megoldhatatlan méretű probléma, hiszen egy családi vállalkozást továbbvinni, az a gyereknek is nagyon kemény, külsősnek is nagyon kemény, minden szempontból nagyon kemény. Nyilván, ha az ember ilyet lát, akkor elgondolkodik a saját helyzetén. Nálunk erre az lett a megoldás, hogy a társamnak a fia nálunk dolgozott, és egy nagyon szorgalmas, tehetséges srácról van szó, és ő minden tulajdonságában képes arra, hogy ezt a céget továbbvigye, úgyhogy őt kiemeltük, miután megszerezte a pár év szakmai gyakorlatát, ugye a mi táplálékláncunk legalján, és most már cégvezetőként teljes aláírási joggal mellettem van, és úgy gondolom, hogy nagyon hamarosan át tudja venni akár az egész cégnek az irányítását, ügyvezetését.

Micsoda példa! Úristen! Tehát, hogy annyira ritka mondat volt ez, hogy még a hallgatóknak is elmondom, hogy erre figyeljenek oda, hogy a generációváltásban a legnehezebb és egyben vezetőképzésben a legfontosabb gondolat, hogy nem azért vagyok vezető, hogy én legyek a vezető, hanem azért, hogy tudjam, hogy ki az utódom, és kit akarok kiképezni arra, hogy elmehessek vitorlázni. Annyi időre, amennyire szeretnék, és a cég működése az tovább legyen biztosítva nélkülem is. Most a nélkülem az nem azt jelenti, hogy én nem vagyok tulajdonos, vagy én nem élek, hanem azt jelenti, hogy nem mindig akarok azzal foglalkozni, hogy céget vezetek, hanem szeretném biztosítani a jövőt. Ezzel egyet tudtok-e érteni.

Igen, és akkor még egy utolsó utáni gondolatot ehhez, hogy én azt látom a tipikusan a KKV ügyfélkörünkben is, meg úgy a baráti körben is, hogy Magyarországon tipikusan ebben a KKV körben a tulajdonosi és az ügyvezetői feladatkörök, szerepkörök teljesen összekeverednek, teljesen összemosódnak, és szerintem nagyon sokat segítene a KKV-ken, hogyha a fejben tisztába raknák, hogy mikor vagyok tulajdonos, és tulajdonosként mi a dolgom, és mikor vagyok ügyvezető, és ügyvezetőként mi a dolgom. Például nálunk az van, hogy tulajdonos mindenki évente egyszer a taggyűlésen, és utána, hogyha ők megválasztják a következő évre az ügyvezetőt szerencsés esetben mondjuk.

Igen.

Akkor én azt várom el tőlük, hogy a következő taggyűlésig nem szólnak bele a napi ügyekben, hanem hagyják, hogy azt az ügyvezető vigye. De azt is elvárom tőlük, vagy bátorítom őket, ha úgy gondolják, hogy nem tetszik, amit az ügyvezető csinál, akkor váltsák le, vagy tegyék szóvá egy taggyűlésen, de az, ami tipikusan megy a KKV-knál, hogy a tulajdonos belebeszél mindenbe, ez szerintem nem egy jó irány, tehát én ezt így már egészen kis mérettől élesen különválasztanám.

Annál is inkább, mert amikor mondjuk elmegy egy KKV tulajdonos pihenni, akkor le tudja tenni az ügyvezető sapkáját, szerepkörét, hogyha ezt szét tudja választani, és arra az egy hétre valakit megbíz, akár olyat is, aki egyébként nem ügyvezető, de delegálja, hogy akkor most te viszed az ügyeket praktikusan, viszont a tulajdonosi sapkáját magával viszi. Ha ezt szét tudja választani, akkor úgy el tud menni nyaralni nyugodtan, hogy a tulajdonosi sapka rajta marad, de a vezetői ügyvezetői sapkát azt egy hétre leadta. Viszont van egy rossz hírem, ennyi fért bele a mai adásba. Elment az idő, de nagyon sok mindenre ment el, amit én nagyon élveztem, és szeretném megköszönni Péter, hogy velünk tartottál a mai napon.

Köszönöm szépen a meghívást! Én nagyon élveztem ezt a beszélgetést.

Köszi, hogy elfogadtad és egy eljöttél.